Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-24 / 70. szám
EDES ÉS MOSTOHA Egy emberről két ellentétes vélemény —, hallottunk már ilyet, és hallunk is naponta. Más-más szemszögből nézzük egymást, akadnak elhamarkodott ítéletek. De- hát az effajta magánvélemény legtöbbször, ha nem használ nem is árt. Ellenben komoly következményekkel jár, ha hivatalos szervek vezetői alkotnak szubjektív, elfogult, helytelen ítéletet emberekről, esetenként az .általuk vezetett hivatalról, üzemről, tsz-ről. Ez már egyáltalán nem magánügy! Egyik alkalommal vita támadt egy tsz-elnök személye, illetve munkája, magatartása megítélésénél. Nem komiányki tüntetésről, sokka! kevesebbről volt sző. A járási tanács egyik vezetője így vélekedett: „Nem végez olyan jó munkát, különben most tudtuk meg, hogy van valami a füle mögött." Tehát fő az óvatosság (és az egyéni meggyőződés hiánya!) A járási pártbizottság egy vezetője szerint viszont igen is ő az a tsz-vézető. aki a legjobban rászolgált arra, hogy a nyilvánosság is megismerje személyét, munkáját. Melyik a tárgyilagos, igazságos ítélet? Ki tévedett, ki marasztalta, vagy dicsérte a tsz-elnököt indok nélkül? Nem is lenne túlságosan Veszélyes a dolog, ha egy és ' soha néni ismétlődő esettel állnánk szemben. Előfordul véleménykülönbség más helyzetekben is! Márpeddig, egyáltalán nem közömbös, hogy egy vezetőt édes, vagy mostoha gyerekként kezelnek. Elsősorban a saját munkáját lazítja, bizonytalanná teszi, vezetési stílusát bomlasztja. Másrészt megérzi az egész közösség, ha személyén keresztül bírálják el az üzem munkáját. Akadnak járási vezetők, akik lassanként — nem elvtelen alapon persze — kineveltek „ maguknak „édes” és „mostoha” gyerekeket. így fordul elő, hogy egyes tsz-ek okkal, néha ok nélkül részesülnek bizonyos elismerésben. Eközben mások, akik nem nagy hanggal, szerényen végzik munkájukat, nem forgatnak fel ugyan hegyeket, de egyenletesen tartják a színvonalat — mégis hátul „kullognak”. Róluk nem szól a krónika. Nem új felfedezés, hogy egyes tsz-ek jóformán ki se nyújtják a kezüket, mégis hamar elérnek, kijárnak olyan dolgokat, amelyeket más tsz nem kap meg, bár vezetőik járnak Pon- ciustól — Pilátusig. Pedig talán az ő tsz-ük szorulna rá a legjobban, ott hozná a nagyobb anyagi, erkölcsi, politikai hasznot. Egy egész falu hangulatát, munkakedvét terelné jó irányba. Mégse mindig sikerül! Bizonyos, a szubjektivizmus egyhamar nem száműzhető mindenünnen. Sokáig lesz még véleménykülönbség emberek megítélésénél. De törekednünk kell arra, hogy ne legyen elvi ellentmondás az ítéletek megalkotásában. így előfordulhat, alapos mérlegelés után: az édesből mostoha, a mostohából édes lesz. De ez sem lenne jó, a legmegnyugtatóbb, ha nem lesznek többé mostohák, p. a Tanya, távol a köves úttól Harminckilenc gyermek őszintén válaszol — Mi a szocializmus? Nyolc gyerek hallgat, töpreng a válaszon, míg Daskó Misi kivágja: — A téesz! A többi is feltalálja magát, s hangosan, egymás után kiáltják: — Állami gazdaság! — Dunaújváros! — Az iskolai Harmincegy elsős, másodikos, harmadikos nézi oaet, a negyedikeseket, mit tudnak mondani a kérdésekre. Ök, nyolcán, az osztatlan tanyai iskola legnagyobbjai egyre bátrabbak. — Mióta van hazánkban szocializmus? — 1945-től! — válaszolja Bálint Ilonka. — És addig mi volt? — Nagy szegénység. A munkások harcoltak az urak ellen. Aztán jöttek a szovjet katonák és segítettek a munkásoknak. — Mikor ünnepeljük a fel- szabadulás évfordulóját? Erre ' egy kicsit várni kell, „Most olvastak erről először a történelmi olvasmányokban“ — súgja Csontos Antal, Kemecse, Körmendi-tanya egyetlen tanteremből álló négyosztályos iskolájának nevelője. — Na, miről szól az érnek, ezt sem tudjátok? — Április. 4-ről, akkor volt a felszabadulás! — És ma mi van? — Március 21! — Mit ünnepelünk ezen a napon? — A forradalmat. Mikor a proletárok, meg a vöröskatonák harcoltak a fehérek ellen. — Mikor volt ez? Hárman is nyújtják a kezüket. —■ 44 évvel ezelőtt kiáltották ;ki az első Tanácsköztársaságot! " ' — Kikről gondoskodott legelőször a Tanácsköztársaság? Ezt már kórusban, egyszerre kiáltják: — A gyerekekről! Egymástól veszik át a szót: .. addig nem nyaraltak, mert nem volt pénzük... addig nem fürödtek a strandon... addig nem láttak fürdőszobát. . Izgalmas téma. Tanya, messze a világtól. — És ti láttatok nvjr fürdőszobát? — Igen. Nekünk is van! — szól Bálint Ilonka. — Csak még nincs benne kád! — Nekünk is... nekünk is... '■— szóinak a többiek —, de kádat még mi se vettünk! — Ki fürdőit már városi strandon? Érre a kérdésre már har-' mincnyolc gyerek áll fel, s csak epv marad Otoe A tftbM rászól, miért ül, őt is látták már a Sóstón, Vlpuu,, feláll. — Mikor ettetek csokoládét? Csend.— Nagyon régen? — Ö, tegnap este, meg máma reggel... — s moraj kíséri a kérdést. — Ki mit szeretne venni nyárra? Bábeli hangzavar. Futball, pettyeslabda, kerékpár — ez viszi a prímet. — Ki akar mást? Szőke, szemüveges gyerek nyújtózkodik. — Na, Bánszki Jóska? — Veszek egy jő, nagy táskát. Olyat, mint a tanító bácsié. Hogy minden könyvem, meg a tízóraim, meg akármi Is beleférjen! Van már rá ötvenhét forintom, — Álljon fel, akinek otthon nádfedeles volt a háza régen! Csak egy gyerek marad ülve — És kinek nádfedeles még most is? Az országgyűlés fernes költségvetési bizottságának ülése Az országgyűlés terv- és költségvetési bizo tsága szombaton tartotta alakuló ülését. Az ülésen a terv- és költségvetési bizottság elnökévé Friss Istvánt, tikárává dr. Dabrónaki Gyulát választották meg. A bizottságot dr.. Tímár Mátyás pénzügyminiszter tájékoztatta az 1963. évi állami költségvetés tervezetéről. A vitában felszólalt Bondor József, dr. Dabrónalki Gyula, dr. Erdei Ferenc, Friss Isfván, Inókai János, dr. Pesta László, dr, Fangrácz Kálmán. A bizottság a költségvetés tervezetét elfogadta és az országgyűlésnek * elfogadásra ajánlja. • Öt áll fel a harminckilenc bői. — Ki olvas könyvtári könyvet? Tizenhatan jelentkeznek. — Ki nem volt még moziban? Összesen három, de a gyerekek odakiáltják ,azért mert lusták elmenni!” Ráció — háromnak nincs. — Van olyan, akinél nen. vágtak otthon disznót? Senki nem szól. — Mi kettőt vágtunk, mi hármat... mi meg négyet! — harsogták túl egymást a gyerekek. — Na látjátok, pajtások, ez. amit itt ti most elmondtato'. ez a szocializmus... — foglal ja össze a tanító bácsi. Három és fél kilométerre a kövesúttól, villany híján, sáros utakon fekszik a tanya. Kilencvenöt ház, kívülről, távolról, mint egy más világ. Közelebbről: a mi világunk egy piciny darabkája. Köp ka János. 1 Trafik is meg éléskamra is. Az egyik polcon cigaretták, a masakon beíőttes üvegek sorakoznak, a pult előtt asztal, rajta kendővel letakart házi ke" vé" Az apró ablakban örökzöld növényeik, az ajtó mellett két szekrény. Tetején kicsomagolatlan szi- varitás dobozok. A sarokban hideg vaskályha. — Tessék parancsolni — szól ki a trafikba nyíló konyhaajtón vágott ablakból az ősz hajú trafikos, Annus néni. — Hozzám már csak az jön cigarettáért akit a kutya bekergét — panaszkodik. — A moziban, a cukrászdában, Müllemá a fű- szeriizfet.bén és a kocsmában is árusítanak kérem. Teljesen körül -gagyak véve... Harminchárom esztendeje trafikos Nagyocseden özvegy Leitner Istvánné. Ott van a kis bolt az iskolával szemben a Hunyadi utca 1 szám alatt egy nád’etős házban. — Inkább csak a gyerekek látogatnak meg az iskoláiból. Ök vásárolnak néhány ciga- re'tát. Hogy nem szabad? — néz rám. Kérdezem kinek viszik, azt mondják az apjuknak, s így aztán csak adok. Nváron már fel kell kelnem még hajnal három Harmincezer mfianyaglapocskából állította össze az Erzsé- bet-híd kicsinyített mását a Közlekedési Múzeumnak Tóth István.. (Foto: Pálfai Gábor.) 3Cii tralik /lejeden. órakor, ha meg akarom előzni a boltok, kocsmák nyitását. Ilyenkor mennek az emberek a mezőre, s tőlük árulok valamicskét. De nem sok az. Vasárnap is mit árultam? — Valami 120 forintot, s száz forim; utáni 8,60 forint az enyém. Januárban kaptam egy kis árut, de még mindig tant belőle. Nem is csinálnám én már ezt, csak muszájy, élni kell, az évek meg elszálltak felettem, már 69 esztendős vagyok... Kijön a konyhából. Kiszolgál, aztán fázósan összehúzza magát és visszamegy. Űj- ból kinyitja az ablakot, s beszél tovább. — És még nyugdíjat sem fogok kapni, pedig régen dolgozom. szakszervezeti tag is vagyok, de azt mondják nekem nem jár. Nem is bánnám, csak ne lennék olyan egyedül. Senkim sincsen. Annak idején egy özvegy emberhez mentem feleségül, akinek két lánya volt. Hat évig éltünk együtt, ebből három évig volt tüdőbeteg, ott töltöttem az éveket ágva mellett, ápoltam, a lányaimat neveltem, s most mea sem akarnak ismerni. Megszakították velem még a levelezési kapcsolatot is, pedig így tudom, hogy az egyiknek a férje gyógyszerész Budán és jó] élnek. De mit éhek én ezzel. Kitóníttattam őket, s itt hagy lak magamra! Ez tesz beteggé. A háziakon kívül senki nem néz rám. Nem is tudom, mi lesz velem, ha beteg leszek. Most még látják, hogy mozgok, vagyok. dolgozom, de később, mi lesz később? — ismételgeti. Nyílik a trafik ajtaja. Egy férfi lép be, cigarettát kór, aztán távozik. — No lórin ennvi az én beszélgetésem. Tessék, itt van, parancsoljon. Köszön, fogadom, aztán távozik — néz maga elé szomorúan. — Csak az tudja igazán mit jelent a család, a testvér, az édesanya, édesapa, akinek nincs. Hogy tudnám becsülni, csak lenne! Eléraékenyül, szeme köny- nyes. Talán mégis jön majd levél valamelyik mostoha lányától. — Nagyon szépeik voltak, nagyon szépek — ismételgeti. Nem kellett őket kistaférozni. de nem is veit miből, *vittéie őket úgy is —• emlékezik. És vár. Szeretném, nagyon szeretném, ha nem várna hiába. Farkas Kálmán cJhránjji tudóüt/u&k Á gimnázium bölcsője ,;Szerctem az utakat, mert az utak mindig házakhoz, emberekhez vezetnek.” (Illyés Gyula) Már nehéz lenne kideríteni, hogy a felszabadulás előtt hányán jártak Ibrányból gimnáziumba. Az idősebbek véleménye szerint volt olyan esztendő, amikor egy, legfeljebb két fiatal tilt :a döcögő kisvo- natra, hogy Nyíregyházán több tudást szerezzen. Persze, ez az egv-két diák sem a parasztcsaládokból került ki. Polgáriba valamivel többen kerültek. Közöttük elvé* re előfordult parasztgyerek is. E tekintetben még a felszabadulás sem hozott lényeges változást, pedig — ez már közhelyként hangzik, — mindenki számára megnyíltak az iskolák kapui. A szemléletben volt a hiba! Sőt, ennek nyomait, még ma is fel lehet fedezni. Például a termelőszövetkezetekben gyakran nincs 1 megfelelő igény a tanult em- : berek iránt. Nem egyszer a művelt emberrel szembeni : tartózkodásnál féltékenység található. A közelmúltban munkaegységszámító tanfolyamot akartak szervezni a négy termelőszövetkezetben. A községi vezetők és a pedagógusok szíwel-lélekkel szorgalmazták ezek beindulását Azonban a tsz-vezetők — kevés kivétellel —# úgyszólván semmit sem tettek érdekűkben. Gyakran közelharcot kell vívni azért is, hogy a tsz-ek elismerjék a tudás, a szak- képzettség becsületét. Ezek magyarázatot adnak arra, hogy a gimnáziumba özönlés szinte teljesen a fiatalok felismerésének eredménye volt 1957-től ők maguk látták meg, hogy már kevés apáik tapasztalata. Aki aktív részt vevője akar lenni az új falu megteremtésének, annak sokat kell tanulni. Tehát 1957-től egyre többen ültek fel a kisvonatra. Jelenleg 120 ibrányi diák tanul Nyíregyházán. Az elmúlt esztendőkben előtérbe került a helybeli gimnázium létesítésének gondolata. Tavaly őszön ■edig — ide; az altalános iskolában — megkezdődött a íimnr-i mi nktalás A tanerő szükségletet két kihelyezett tanár és a felsőosztályos tanítók biztosi* iák. ök úgy felélnek meg a követelményeknek, hogy menetközben maguk is továbbtanulnak. Amint az idő engedi, megkezdik az új, korszerű, nyolc- tantermes gimnázium építését. A község 500 ezer forinttal és társadalmi munkával segíti majd. 1964 őszén már ebben az épületi en eső- :: írnek órakezdésre. Ez mit jelent...? Leginkább azok a diákok tudnák megmondani, akik még most naponta vonatoznak Nyíregyházára, vagy bent laknak albérleti szobákban. Az új gimnázium nemcsak az ibrányi ak számára épül. Itt találnak majd tanulási lehetőséget Gáva, Nagyhalász, Tiszabercel és a többi környező, községek fiataljai is. A négy osztályban mintegy 400 diák fog tanulni. Az 1962-es beiskolázás tapasztalatai szerint nem kell lasszóval fogni a tanulókat, mert egyetlen osztályba 118- an jelentkeztek. Helyszűke miatt azonban csak ötvenkettőt tudtak felvenni. A diákok számának gyors növekedése megváltoztál a majd a község társadalmi állapotát, felpezsdíti a ma még akadozó kulturális életet. Mindez magával hozza a műveltebb Ibrány létrejöttét. A gimnáziumépítés — amely ezen az úton az első lépést jelenti — jól illeszkedik az országos programba. Ha az iskolázás iránt megnövekedett igényhez hozzáad* juk a kulturálódás — Tiég számtalan ágát, akkor láthatjuk, hogy a fejlődés feltartóztathatatlan. Napirenden vannak a művelődési ház reorWvőnvpt• ként egy színházi előadás, klubestek, ki mit tudok, ismeretterjesztő előadások stb. Nagy Károly tanár, a könyvtár vezetője érdekes megfigyelését mondja el: — Szinte kivétel nélkül minden felnőH — miután Heir fokozik a könyvtárba — mesés- könyvekkel kezdi ismerkedését az irodalommal... Ennek okát nem nehéz kitalálni. Sokat kellett várni az embereknek, amíg mindenkihez eljutott a könyv. De most szinte egymástól kérik az olvasnivalót. Kőszegi Ferencné kéthetenként nyolc—tíz kötetet olvas. Richter Lőrincné is, az idős parasztasszony gyors egymásután veszi kézbe a különböző könyveket. Szinte válogatás nélkül, mindent el akarnak olvasni az emberek. Íme, egy rövid statisztika: 1960-ban 473. lutíl ben 798, 1982-ben 1121 belakkozott olvasót tartottak nyilván. 1960-ban 3252, 1961-ben 7T>84, 1962-ben 14141 kötet könyv forgott kézről-kézre. Jelenleg a havi kölcsönzések száma eléri az 1800—2000-réti A felnőtt olvasók a kölcsönzők 45—50 százalékát teszik ki. E néhány számból az is ki« derül, hogy több könyv kellene, a meglévő 2700 helyett, legalább tízezer kötet. És lesz is hamarosan, mert a község, csak ebben az évben 5000 forintot fordít könyvvásárlásra. Tehát Jókai, Móricz, Mikszáth, Tolsztoj, Victor Hugó, Zola és a mai írók könyvei betörtek Ibránybat Az emberek olvasni akarják a múltat, hogy szeretni tudják a jelent és telies ekarat+al munkálkodhassanak a holnapért. Ibrányi tartózkodásom alatt hallottam egy régi szólásmondást: „Aki* Nagv^-’^spHan nem szólnak meg. Kó*ajban nem lopnak meg, Ibrányban nem szúrnak meg, — az kimehet a világba.” A kulturálódás, az új emberi viszonyok és a lassanként felnövő exon'.-’--'- erkölcs — annyi régi rossz szokással együtt — ezt a szólásmondást is hamarosan a tegnapnak adja át. (V%e.) Vincze György 1963. március 24.
