Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-23 / 69. szám

Az Országház folyosóján Űjra benépesüllek a parla- ment folyosói. Amíg a man- dátumvizsgáló bizottság meg­állapítja a képviselő megbí­zólevelek hitelességét, addig a folyosókon emberszigetek kép­ződnek. Kezek mozdulnak egymás felé, ismeretlenek és ismerősök kézfogásaival egy kicsit az ország tájai is talál­koznak: „a nép okos gyüleke­zetének- tagjai régi és új kép­viselők. 1 ★ Űj nevek kerültek a parla­menti képviselőink ruhatári fo­gasai fölé is. Le alkarom tenni a kabátom, fennt nincs hely, a képviselői ruhatárba kell bealtasztani. Itt új név Váci Mihály neve, bár már orszá­gosan régóta Ismert. Invitál, akasszam az ő fogasára felöl­tőmet. Majd beszélgetni kez­dünk a folyosón. Ismerősök és ismeretlenek kéznyújtásai minduntalan »közbeszólnak” ugyan, de mindez csak hitele­sebbé teszi a kimondott sza­vaira. — Én- évfordulót is ünnepe­lek egy kicsit ma — mondja Váci Mihály — most húsz éve annak, hogy a Nyíregyháza környéki tanyavilágba az úgy­nevezett „bokorba” kerültem tanyai tanítónak. Altatva, aka­ratlan eszembe jutnak az egy­hangú „szürke napok“ ame­lyek akkor sokszor lehangol­ták az embert. De akit a nép megszeret, azt nem hagyja magára. Érdemes volt a sok esti töprengés éjszakázás, „koptatni” az ottani vidék sa­rát. Ogv érzem annak a mun­kának gazdagabb a termése, mint vártam. — Néhány pilla­natnyi tűnődés után folytatja csak —. Most ők, a kevésszavú tanyai emberek választottak meg képviselőjüknek, nem tu­dok érrel meghatódás nélkül beszélni. Sok idő nincs, az országgyű­lés folytatja munkáját, csak még egy kérdés Váci Mihály­hoz. •— Milyen érzés, hogy a költő hivatalosan is képviselő? — Nem különös — feleli — az igazi költő, író, művész hiva­tásánál fogva, kell, hogy min­den izével, gondolatával képvi­selje a népet. Ez adja műve hi­telét. — Mielőtt elsietne, még visszaszól: — azért nagyon jó érzés. * Mi újság Ausztriában? — érdeklődött Kádár János a folyosón Benkei Andrástól, a Szabolcs-Szafmár megyei párt­bizottság első titkárától, aki párfcküldöttség élén járt most vendégségben Becsben, — Politikában az elnökvá­lasztás a gondja Ausztriának — felelte —, gazdaságilag ők is a tél maradványaival küsz­ködnek. Magyarország iránt egyébként igen nagy az' ér­deklődés. A polgári sajtó is sokat ír rólunk és többnyire jót. Az osztrák elvtársak pe­dig sűrűn mo-ndoga'ták: amennyi gondot okoztunk ne­kik néhány esztendeje annyi­ra meskönnyítjük nekik most a munkájukat jó poli'ikánk- kal és eredményeinkkel. Tanácsülések a járásokban Csütörtökön három járás­ban tartottak járása tanács vb üléseket. A vásárosnaményi járási vb ülésen a társadalmi mun­ka hatékonyságának fokozá­sát tűzték ki célul. Az el­múlt évhez képest 30 száza­lékkal több társadalmi mun­kát vállaltak. Különösen a vásárosnaményi gimnázium mutat nagy aktivitást. A fehérgyarmati vb ülés élős napirendjén a tavaszi munkákra való felkészülés szerepel. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a mezőgazda- sági szekem berkép zésn ek. Megszervezték a traktoros képzést. 93 fiatal szerződött mezőgazdasági tanulónak. Baktalórántházán a kultu­rális szemle elkészítéséről tárgyalt a vb. Hét körzeti be­mutatót terveznek. • • Ót«*«* szabolcsi Budapesten Az IBUSZ nyíregyházi iro­dája háromnapos budapesti társasutazást szervezett sza­bolcsi dolgozó parasztok és erdőgazdasági dolgozók ré­szére. Megyénk termelőszövet­kezeteiből és erdészeteiből 503-an indultak el csütörtök reggel különvohattal főváro­sunkba, ahol autóbuszok ''ár­ják a kirándulókat. A város­nézés után első osztályú ét­termekben ebédelnek, majd a Margitszigeti Nagyszállóban, Metropolisán, Park-száPóban, az Erzsébet szállóban és a Nemzeti-szállóban helyezked­nek el. k. d. — k. t Tizenöt év mozdonyon Egy félbeszakadt filmelőadás — ISégy nemzedék — Szenvedély UJ EMBER SZÜLETIK Az ország legnagyobb forgalmú szülészetén Este háromnegyed kilenc. Tamás Antal dr. a szülészet ügyeletes szakorvosa robban be a főorvos szobájába, — Megszült Borika, a cse- csemős nővérünk. Lánya van, Mártának hívják — újságolja Gyöngyösy Andor szülészfőor­voshoz, az orvostudományok kandidátusához fordulva. — Még ma reggel is dolgo­zott a szülészeten — néz rám elkomolyodva Gyöngyösy fő­orvos. — Van egy bonyolultabb eset is — folytatja Tamás dok­tor. — B. Ferencnénél lehetsé­ges császár metszés is, fogós műtét is. Bár komplikáció nél­küli szülés is bekövetkezhet — mondja, s öltözik. Letelt a szolgálata, búcsúzik. Fiú! Múlnak a percek. Cseng a telefon. — Tessék, itt dr. Papp Gá­bor szülőszobás ügyeletes or­vos — emeli fel a kagylót. — Főorvos urat kérik. B. Fe- rencnéhez. Indul a főorvos. Hívja a kötelesség. B.-né küzd az élet­tel, az életért, az újszülöttért. Élet. Milyen könnyű kioltani s mit szenvednek érte az anyák. Gyöngyösy főorvos a szívhangokat vizsgálja. Ólom­lábon jár az idő. Küzdelem, várakozás, türelem, s hosszú szenvedés után sírással ad életjelt magáról az újszülött. Fiú! öröm és megkönnyebbülés. Újra csend van. Minden ötvenedik gyermek Nyíregy­osztály az országban. Minden ötvenedik gyerek itt Nyíregy­házán születik, összesen 115 ágyunk van, melyből 50—60 áll a szülőanyák rendelkezésé­re. S ez bizony kevés, nem tudjuk őket benn tartani a szabályok követelte 8—10 na­pig, 5 nap után haza kell en­gednünk őket, mert szükség van a helyre. Életmentés vércserével Több mint huszonkét esz­tendeje küzd az újszülöttekért, az édesanyák megmentéséért Gyöngvösv tanár úr. Tizenhat éveit ebből a debreceni klini­kán töltött, a többit Itt Nyír­egyházán. — Itt tartózkodásom óta 12 000 szülés irányítását lát­tam el. Hogy melvik volt a legérdekesebb? — Minden eset érdekes, ahol életről van sző — vallja. — Két hármas iker­re emlékszem, akiket a világ­ra segítettünk. A Seregi ikrek már kétévesek, szépek, nem rég ajándékoztak meg ben­nünket fényképükkel. — A klinikán tíz évig foglalkoztam a magzati vércsoport ártalom megelőzésével, gyógyításával állatkísérletek alapján is. Ez volt kandidátusi disszertá­cióm témája is. Gyöngyösy Andor az újszü­löttek vércserével való keze­lését Nyíregyházán is bevezet­te, s 8 esetben sikeresen al­kalmazta. Neki köszönheti éle­tét a tarpai Kantár Attila, a gergelyiugomyai kis Kokas Izabella a nagykállól Babosi Márti és a többiek. Küzdelem a sarlatánok ellen *— Akad bánatunk is ■*» folytatja — Űj szülészeti osz­tályt terveztek Nyíregyházá­ra, azt mondták ez lesz az ország legszebb szülészete. Sajnos, kútba esett! Mentő ál) meg. Egy as­szonyt hoztak. H-nét az egyik szabolcsi faluból. Gyors vizs­gálat. Diagnózis: szepszis. Azonnal kezelésbe veszik, A legmodernebb antibiotikumos szereket adják neki, mert a vetélés már otthon megtör­tént. Hiába faggatják ki okoz­ta a fertőzést, hallgat. — Sajnos menthetetlen. — Nem egyedüli eset «■» magyarázza később a főorvos. — Hat áv alatt 3 asszony halt szensz* eben. Történt olyan is, amikor a szülészorvos egyedül kevés, te­hetetlen. — Tlven esetekben a sebé­szekkel együtt küzdünk az életért. Ami emberileg elképzelhető mindent elkövetnek az anyá­kért. az újszülöttekért. de sokszor a sarlatánokkal szem­ben ők is tehetetlenek. —• S ez a leeszomorúbfc. a tegfálóbb az orvos számára, itten! működésem alatt hő­rom tlven eset fordult elő. F.gv VI éves két gyermekes nnyánál ew 80 esztendős ovufzdtjnc bába beavatkozása Cseng a telefon Tassán éj­félre jár az Idő R Gvönwösv főorvos méris t.nlnon "ss © most az ügyeletes öltözik, mert hívják. Jó negyedóra múlva fáradtan, de mosolyog­va tér vissza. — Űj ember született mondja csendesen, s kibörpinti a megmaredt +„«+ Farkas Kálmán A híradó utolsó filmkockád peregnek a nyíregyházi Dó­zsa moziban. Egy pillanat önég és felgyűlnék a villany- égők, rövid szünet és kezdő­dik a filmvetítés. A jegy sze­dőm! a széksor elején ülő idő­sebb párhoz indul és csende­sen szól: — Keresik... Mihály János mozdonyve­zető nem kérdezi, hogy ki és miért. Feleségével együtt, feltűnés nélkül távoznak. Csak egy halk sóhaj jelzi, hogy mennyire szerették vol­na a filmet végignézni. Az előcsarnokban a fütőházi ér­tesítő várja. — Szolgálatba kell menni — mondja és közli az idő­pontot is. A mozdonyvezető bólint és máris indulnak ha­za. Amíg átöltözik, a felesé­ge is elkészíti a táskát. Tisz­tálkodó felszerelés, élelem 24 órára. Már gyerekkorban ezt választottam A fűtőház mindig dugig van mozdonyokkal. Javításra, szerelésre várnak, vagy in­dulásra készek. Egy óra múlva indul Mihály János gépe, a 324—442-es is. — Gyermekkoromban fűtő­ház mellett laktunk. Örül­tem, ha felengedtek a moz­donyra és meghúzhattam a gőzsíp fogantyúját. Már alt­kor elhatároztam, hogy moz­donyvezető leszek. Lakatos­ként kezdtem, aztán három évig fűtő voltam, mert vár­ni kellett egy soron következő tanfolyamra. Még egy tanfolyam és moz­donyfelvigyázó lett. Mihály János azonban vissza vágyott a gépre. Oda, ahova már gyermekkorában elkötelezte magát. Egy év után ez is si­került. Csak olykor helyet­tesit, ha szükség van rá Pedig nem könnyű a szol­gálat .. Húsz év alatt öt szilveszter — Ha moziba, vagy szín­házba megyünk, már előre szólok a jegyszedőnek, me­lyik székben találnak. Ha otthon talál még az értesítő, altkor az élőre megváltott jegyet lányom váltja vissza, vagy eladja valakinek. A mozdonyvezetőnek nincs ünnepnap és vasárnap. Húsz évi szolgálat alatt Mihály János csak • öt szilvesztert mondhat magáénak. A leg­többet szolgálatban töltötte, vagy átaludta, mert Hajnal­ban már jelentkeznie kellett. Mihály János az óráját nézi: — Mennem kell. Négykor indulok, de még át kell vennem a gépet. A személyt visszük Mátészalkára és egy gyorsteherrel jövünk vissza. fi vasutas dinasztia A vasutas szakmának régi hagyományai vannak a Mi­hály ’ családban. A nagyapa váltókezelő volt, az apa tér­mester Nyíregyházán. Most nyugdíjas. A sógorság, kama- ság, mind vasutas. Az após is. És a gyerekek? Katalin a fűtőházi étkezdében fel­szolgáló, a vőlegénye moz­donyvezető. Jancsi, a fiú még csak kilencéves, de már az is a mozdonyok felé kacsin­gat. A terv rá nézve is félig kész: vasutas Iskolába akar­ják adni. Rajta múlik, ha akarja. De neki már — valószínű — nem kell szívnia a szén­füstöt. Kiszorítja a gőzanoz- domyt a Diesel. Tóth Árpád házán születik — Nehéz, elhúzódó szülések esetéh áz anyának oxigént adagolunk. Ügyanis a legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy az elhúzódó szüléssel járó oxigénhiány a gverme^“’- nél később jelentkező agyi károsodást, epilepsziát, szelle­mi visszamaradottságot okoz­hat , — magyarázza a főorvos. A nyíregyházi megyei kór­ház szülészeti osztályán éjjel nappal három orvos tart ügyeletét. Egy-egy 24 órát van szolgálatban. Ha valamelyik 'zabart=á«nc) mpne Gyöngyösy főorvos helyettesíti. — S ígv is kevesen vagyunk — folvtatia. — A múlt eszten­dőben 2500 újszülött látott napvilága* náltinlj. Ez a leg­nagyobb forgalmú szülészeti 1964. augusztus 20-ra. közel három hónappal a tervezett határidő előtt, felépül tus Erzsébet-híd. MTI tol* ábrányi tudóútáa&k Változik a térkép „Szeretem az utakat, mert az utak mindig büzakhoz, emberek­hez visznek.” (Illyés Gyula) Ibrány települése olyan mintha marókból szórták vol­na szét a házakat. Ezt a logi­kátlan össze-vissaa építkezést a múlttól örökölték, s a felsza­badulás utáni években sem tettek sokat megváltoztatásá­ért. 1947 óta azonban tervszerűen emelik az új házakat és köz­épületeket. Most a községren­dezés végleges tervének elké­szítését várják. E terv szerint új lakónegyedeket alakítanak ki szövetkezeti társasházakból. Ily módon megváltozik a köz­ség térképe. Gátat vetnek a házak további szaporodásának a kültelkeken Már most sem adnak ki építési engedélyt a perifériákra. Ezt azonban so­kan nem értik meg és hada­koznak a tanáccsal. A község- rendezéssel egyidőben sok problémát kell megoldani. Köztük a vízellátást és a vil­lamosítást. A vízellátás lényegében az utóbbi hat esztendő alatt fej­lődött elfogadhatóvá. 1947 előtt kilenc mélyfúrású kút volt, ebből öt elhanyagolt állapot­ban. Azóta felújították ezeket és négy új kutat létesítettek, így sem oldódott meg végle­gesen a község vízellátása. Ib- ranyban is a törpe vízműveké a jövő, de ehhez a települést kell rendezni. A jelenlegi szét­tagoltság miatt lehetetlen a vízrendszerek kiépítése, s ehhez anyagi fedezet sincs. Ezek vonatkoznak a közmű­vesítésig általában. A vilá­gításra is. A közvilágítást 1947-ig hatvan utcai lámpa jelezte. Jelenleg 180 világító test szaggatja szét az utcai sötétséget. Ibrány villamosve­zetékének hossza a felszaba­dulás előtt 8 kilométer volt. Tehát csak a belterületre szorítkozott. 1957 óta azonban ez megduplázódott. Gyakorla­tilag mégegyszer annyi ház­nál került lomtárba a2 ósdi petróleumlápa, mint azt meg­előzően. A közművesítés fejlődése te­hát együtt halad a község fej­lődésével. Összhangban van a falu szocialista átalakulásának általános követelményeivel. Az üzlethálózat jó és az áruellátás kitűnő. Városon is helytállta például a modern önkiszolgáló bolt — árubősé­gével és tisztaságával egya­ránt. Az üzletek alkalmasak arra, hogy helyes irányba fej­lesszék a község lakosságá­nak igényeit. Egyszóval Ibrány Szociális- kulturális haladása lépést tart az idővel, a szükségletekkel. Természetesen ez a fejlődés is meggyorsulhatna, ha a terme­lőszövetkezetek között létre­jönne a kívánt egyensúly: a teremtő egyetértés. Számtalan­szor a község vezetőinek fi­gyelmét is lekötik a már el­mondott viszályok. Ezek miatt nem ők kapnak segítséget a téeszektől, hanem nekik kell táplálgatni azokat. Persze ez a támogatás ha még ma nem térül meg észrevehetően, idő­vel bőven fog kamatozni az egész község javára. Van azonban Ibrány ban egy nagy gond: a 280 embert számláló cigányság helyzete. Bár a tanács többször segít­ségükre sietett szépszóval és eréllyel egyaránt, a helyzet mégis — változatlan, Két-há­rom család kivételével nem dolgoznak rendszeresen, sőt alkalmilag is nagyon keveset. Kéregetnek, és „szereznek”. A tsz-ekben nem akarnak munkát vállalni, de a tsz-ek sem Igen akarják ezt. Alkalmi munkáktól eltekint­ve általában nem dolgoznak, s úgy tapasztaltam, hogy a vezető« le is tettek arról, hogy cselekvésre bírják őket. Hogyan élnek a község ci­gányai ?_i Felpréselődünk Kiss István tanácselnökkel a tűzoltókocsi­ra egy vizestartály mellé és indulunk. A cigányokat kiön­tötte a talajvíz, segítséget kérnek. Autótengelyig ér a jeges pocsolya a rossz úton. Megér­kezünk a cigánynegyedhez. Olyan ez a terület, mintha elszabadult volna a tenger. A hideg víztükörben apró vis­kók dideregnék. Közülük né­hány már összeomlott. Sár külsejük és vályog belsejük felett a tetőzet mint kószált hajcsomó, ömlik a víz, hogy még jobban bekebelezze a ci­gánytelepet, de lakóik csak nézik és nyugodtan pöfékel­nek. — Miért nem gátolnak? — kérdi a tanácselnök. — Mivel?! — kérdezik vi­szont — Lapáttal! — Hogyan? — Meg kell fogni és úgy! A válasz: némaság. Aztán szerszámot adunk ke­zükbe és biztatjuk őket, — dolgozzanak. Tovább me­gyünk, ahol a három tűzoltó­szivattyú szüresöli a vizet A viskók előtt trafikálnak. Az egyik gyerek rámnéz, körüljár és csikket kunyeráL Arcán ott a szándék, hogy egy forintért eljárja az ősi táncot, miit jósnő nagyanyjá­tól tanult De szemében meg­található a remény is; mert tudják ők, hogy tehet más­képpen is élni, csak nehéz ezt bevallani és elhinni. Milyen nehéz kimozdulni a régiből, a megszokottból még azoknak is, akik náluk sokkal emberibb életei élteké Hát akkor ők, akiknek csendőr kardlap volt a takarójuk, hogyne lépnének bizonytala­nul! Türelem kell tehát amely megfogatja velük a la­pátot és vigyáz arra is, hogy többé soha ne engedjék el. Türelem és fény kell, amely megvilágítja a kormos feje­ket kívül-belül és arra ser­kenti őket, hogy utolérjék az időt, mely hűtlenül itt felej­tette az ibrányi cigányokat Következik: A gimnázium bölcsője. Vincze György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents