Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

Bissku Béla választási nagygyűlése Nyíregyházán MODERN (Folytatás az 1. oldalról.) sét, de a felvásárlás ezek mellett is 12 százalékkal nőtt- Emelkedett nemzeti jövedel­münk, s 14 százalékkal lett magasabb a lakosság fogyasz­tása. Még nincs minden megoldva — Ezek a számok száz­ezrek, milliók erőfeszíté­seit fejezik ki. Azt mu- tati'k hegy népijük meg­értette a párt által kitű­zött célokat, magáénak érezte a feladatokat. Ennek az eredménye, hogv amiről mi az 1958-as választá­sok idején beszéltünk, azok a célok megvalósultak. A megy? gon diait akkoriban is jól is­mertük. Tudtuk, hogy Szabolcs az ipari termelés színvonalát illetve, az ország megyéi kö­zött. az utolsó helyen áll és tízezrek járnak el más me­gyékbe dolgozni. Még a há­roméves terv végrehajtása volt akkoriban a napirenden, de már azt mondtuk: az ötéves tervben növek­vő mértékben tudűik fej­leszteni a megye iparát s az ötéves terv végére öt­ezer munkáslétszámmal lesz több a megyében. Az elvtársak láthatják, hogy ezt az ígéretet részben már megvalósítottuk, és a teljes megvalósítás útján haladunk. Nagy beruházásokkal épül Záhony- Létrehoztuk az alma- tároló egyik egységét, már dolgozik a nyíregyházi gumi­gyár. Épül a nagy teljesítmé­nyű konzervgyár, létrehoztunk egy sor vegyesipari vállalatot a megyében. Tudjuk, hogy ezenkívül még sok mindent kapott a megye, de ezzel együtt sem tudtunk megoldani minden problémát. — Ismeretes, hogy milyen nagy volt a harc a nyíregy­házi Tanárképző Főiskoláért. Létrejöttének nagyon nagy a jelentősége. Tudjuk, hogy még több iskola kellene. A megye vezetőivel, s egyik képviselőjelölt tár­sammal beszélgettünk ar­ról, hogy nagyon kellene a megyének egy mezőgazda- sági főiskola is. És még sok mindenre szükség vol­na ahhoz, hogy Nyíregy­háza kulturális centrum legyen. Ezeket az igénye­ket figyelembe kell venni --- figyelembe is vesszük — és más megyék igényei­vel összhangba teljesít­jük az anyagi lehetőségek szerint­Az a véleményem, hogy ör­vendetes a fejlődésre való ilyen nagy törekvés. Négy éve járok a szabolcsi községekbe. Az a tapasztalatom, hogy a legkisebbekben is megvan a kulturális igény és nagy a haladás, hiszen rengeteg új művelődési, iskola és hasonló létesítmény épült. A falu kulturális fejlődé­sének további lehetőségeit azonban nem kis mérték­ben befolyásolja a mező­gazdaság helyzete. Szerényen, de megalapozottan haladunk v Az utóbbi években nagyon gyorsan fejlődött mezőgazda­ságunk, ezenbelül a termelő­szövetkezeti mozgalom. Mi az elmúlt évben nyíltan hir­dettük, hogy a mezőgazdaság Útja a szövetkezés. Államunk nemcsak életre hívta a terme­lőszövetkezeteket. hanem je­lentősen támogatta is. 1958- ban az ország összberuházásá- nak 12 százalékát fordítottuk a mezőgazdasági beruházások­ra és 1963-ban már 23 száza­lékát. 1962-ig 19 milliárd fo­rintot kapott mezőgazdasá­gunk és ebben az esztendőben már 8 és fél milliárd forint le:z a mezőgazdasági beruhá­»A. 1935-ben 7000 traktor volt Magyarországon, ma már 50 000 van és 1965-ben 62 ezer traktor dolgozik majd a földeken. — Nagyarányú fejlesztés ment végbe az öntözés terüle­tén. 1939-ben 24 ezen holdon folyt öntözéses gazdálkodás, ami 1965-re már 640 000 hold­ra növekszik. így sorolhat­nánk tovább a fejlődés szá­mait — A szocialista, mezőgazda­ság 1961 ég 1962-es éve tehát bizonyít Persze tudjuk, hogy az országban és a' megyében vannak még gyenge termelő­szövetkezetek. De azt is tud­juk, hogy ha nem lett volna nagyüzem, nem lett volna gé­pesített mezőgazdaság, nem került volna sor a föld mély­szántására, akkor katasztrofá­lis lett volna a mezőgazdaság helyzete. Tavaly 20 forint ju­tott átlagosan egy-egy munka­egységre Szabolcs megyében, idén 28 forint. Vannak más megyék, ahol ennél már magasabb a munkaegységre jutó átlag­jövedelem, de ha a megyei vezető elvtársakat megkér­dezzük, azt mondják erre, hogy nem cserélik el pers­pektívában a szabolcsi mezőgazdaságot más me­gye gazdaságával. Itt ha szerényen Is, de megala­pozottan haladunk. Csak üdvözölni kell, hogy a megyei pártbizottság és a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága a többi között az anya­gi ösztönzésben is látja a még nagyobb fejlődés lehe­tőségét, s ennek megfelelő javaslatokat máris tett a tsz-eknek. Ismerjük a terme­lőszövetkezetek helyzetét. Tud­juk, hogy nagyon sok helyen még személyi okok is akadá­lyozzák a sikeresebb munkát. A vidék iparosítása A haladásnak azonban van­nak tárgyi okai is. Nem sza­bad elfelejteni, hogy hiába váltjuk le évről évre az egyes termelőszövetkezeti vezetőket, ha nem növeljük megfelelően a talaj termőképességét, nem fejlesztjük általában a gazdál­kodás kultúráját. Ebben a me­gyében nagyon jó kezdemé­nyezés született. A megye szakemberei, dolgozó paraszt-, jai a tudománnyal összefogva akarják megváltoztatni a hely­zetet. Van néhány egészen si­lány homokterülettel rendel­kező járás, ahol alapvető ter­melési, illetve vetésszerkezeti változtatásra van szükség. Ar­ra is, hogy a termelőszövet­kezet tagjai itt is megértsék: a nagyobb eredmények eléré­séhez új módon kell gazdál­kodni. Nem utolsósorban pedig az szükséges, hogy az em­berek, a vezetők legyenek megértőin Összefogásra és nem széthúzásra lehet csak eredményeket építe­ni. Biszku eivtárs ezután arról szólt, hogy a népgazdaság fej­lődésének biztosítéka, záloga a szocialista országok gazdá­sági és műszaki együttműkö­dése. A húszéves közös távlati terv már ezt a célt szolgál­ja. E terv célkitűzései szerint 1960-tól 1980-ig nemzeti jö­vedelmünk a jelenleginek négyszeresére emelkedik. 1980-ban körülbelül egy hónapban annyi terméket állít elő majd a magvar népgazdaság, mint a há­ború előtti Magyarország egy év alatt. Az ipari termelés a jelenlegi­nek ötszöröse, a háború előt­tinek • hússzarosa lesz. A húsz­éves terv a mezőgazdasári termelés két és félszeres nö­velését irányozza elő. Nagy jelentőségű a vidék iparosítása Az elmúlt négy évben a beruházások nyolc­vankilenc százaléka jutott már vidékre. A párt és az állam vezetése ennek ellenére nincs megelégedve a vidék iparosításának ütemével. A szocializmus építése során po­litikai és gazdasági követel­mény a vidék iparosítása, mégis akadnak, akik igaznak vélt gazdaságossági okokra hivatkozva nehezítik ezt a munkát. A párt és a kormány a jövőben “ még nagyobb gondot fordít a vidék ipa­rának fejlesztésére. Ismertette Biszku elvtárs a KGST programjának főbb vo­násait majd arról szólt, hogy ezen az úton érhetjük csak el a nagy célt: a kapitaliz­mus túlszárnyalását, s így folytatta: — Áttekintve az elmúlt négy* év munkáját, megálla­píthatjuk, hogy népgazdasá­gunk jó egyenleggel zári. Még se’"' lehetünk elégedettek. To­vábbi céljaink nagyok, de reá­lisak, megvalósíthatók. A bélés egymás melleit élés hívei vagyunk Beszédét hazánk külpoliti­kájának ismertetésével foly­tatta. Megállapította, hogy külpolitikánk irányvonala megfelel belpolitikai célki­tűzéseinknek: az építést, népünk alkotó munkáját, a békét szolgálja. Melyek ennek a lényeges ele­mei? Először is összefogás, egy­ség a szocialista országokkal az imperializmus ellen, a gyar­mati népek felszabadításáért, e népek függetlenségének vé­delméért, az atom- és hidro- génbonba-kíeérletek betiltá­séért, a tömegpusztító fegyve­rek megsemmisítéséért, a tel­jes leszerelésért, a háború és fegyverek nélküli világért. Fő ellenségünk az amerikai impe­rializmus s annak nyugat- európai szövetségesei, élén a revansvágyó, háborúra speku­láló bonni, militaristákkal és a NATO katonai szervezet, mely a béke ádáz ellensége. Mi békés gazdasági verseny­ben akarjuk felülmúlni a ka­pitalizmust. A szociálisén or­szágoknak, a Szovjetuniónak van ereje ahhoz, hogy érvényt szerezzünk a békés egymás mellett élés politikájának és biztosijuk a békét. Erre szá­mos példát említhetünk a Szuezi-válságtól a Karib-íen- ger környékén kialakult hely­zetig. Nem az amerikai impe­rialistákon múlott, hogy a pusztítást elkerültük, ezt. a Szovjetuniónak köszönhet iüK. Mi az atomháborúval a békés életet állítjuk szembe. Nemzetközi méretekben a harc nem egyszerű, de a tör­ténelem a haladás javára dol­Hosszu idő után lekerült a napirendről az ENS£-ben a magyar kérdés. Javunkra változott a helyzet, hazánk nemzetközi tekintélye nőtt, erősödött. Ez a négy év kül­politikájának a mérlege. A nép érdekében és javára Az előttünk álló célok vi­lágosak, feltételeink biztosí­tottak. A szocializmus alapjainak lerakása, a kizsákmányoló osztályok felszámolása le­hetővé teszik, hogy az al­kotó munkában az egész nép összefogjon, s a népi, nemzeti egység a kommu­nizmus eszméjének jegyé­ben valósuljon meg­A történelem évtizedekkel ezelőtt többször kitűzte en­nek a nemes célnak az eléré­sét, de ez csak most a szocia­lizmus teljes felépítésének időszakában, pártunk vezeté­sével valósulhat meg. Nagyon fontos, hogy most szót értsen a munkában kommunista és pártonkívüli, hiszen csaK együttes erővel lehet megolda­ni azokat a nemes célkitűzé­seket, amelyeket népünk elé tárt pártunk VIII. kongresz- szusa. Hatalmas tömegek áll­nak mellettünk, s nagyon fontos, hogy a szakszerveze­tekben, a KISZ-ben, a nő­tanácsban, a Hazafias Nép­frontban lévő nagy energiát a párt köré tömörítsük! Ez azt is jelenti, hogy harcoljunk a maradi, kapitalista nézetek ellen, a komrriunizmus eszméi­nek a győzelméért. Éppen ezért küzdenünk kell a köz­élet tisztaságáért. A hatalmat csak a nép érdekében és ja­vára szabad felhasználni, s ezért az, aki egyéni boldogu­lását a közösség kárára, azon keresztül akarja megszerezni, az rossz utón jár. Egységre van szükség, de csak a kommunizmus eszméi­nek az alapján, így minden nehézség leküzdhető. Ha a kommunizmus eszméi csorbí­tatlanul érvényesülnek a köz­életben, a nép saját javára válnak, s mi ennek az eszmé­nek a tisztaságát helyreállítot­tuk. Ezért hatnak és érvénye­sülnek. Olyan országgyűlést, tanácsokat választunk, ame­lyek csorbítatlanul valósítják meg ezeket az eszméket egész népünk felemelkedésére és boldogulására — fejezte be nagy tetszéssel fogadott be­szédét Biszku Béla elvtérs- A választási nagygyűlés Ko­kas Ferenc elvfárs zárszavá­val ért véget. Hajszáivékony alkatrészek Vlagyimir Budakov komszomolisU a gravitációs mérő kvarc-rendszerét szereli. Nagy precizitást követel ez a ipunka, mert a műszer egyes alkatrészei az emberi haj­szálnál 2-szer, 3-szor vékonyabbak. A Moszkvai Kőolajipari Ellenőrző és Mérőm ászergyár 30 különféle műszert gyúrt, ásványolajtermékek minőségi ellenőrzésére, a gázok elem­zésére és a geológiai kutatóexpedíciók számára. Koreai automata esztergapad A Koreai Népköztársaságban is napirendre került az auto­matizálás, A hiehuui Precíziós Műszerek Gyárában a úu- gattyúbengerek előállítására automata szetergapadot állítot­tak munkába. Az automata 29 másodpercenként egy hen­gert készít, azaz teljesítménye hatszor nagyobb, mint az eddig használt normál esztergapadé. FELELNEK A GYEREKEK Ki sírt a héten? — Mi az: szolon? gozik. Az imperialisták mindenütt megpróbálják pozícióikat visz- szaszerezrú, látjuk, mennyire van benne például az ango­loknak vagy a franciáknak a keze az iraki ügyben. A gyarmati sorból felsza­badult országok csak a munkásosztályra a haladó erőkre támaszkodva tud­ják megvédeni független­ségüket, Külpolitikai célki­tűzéseinkhez tartozik, hogy ezeket az országokat, fel­szabadult népeket segít­sük, támogassuk. Nagyon fontos, hogy ezt a se­gítséget elsősorban a szocia­lista országoktól kapják meg. A haladó és a reakciós erők között mindennapos harc fo­lyik. A kommunista pártok üldözése vagy betiltása veszé­lyezteti az elnyert független­séget mindenütt. Mi tiltako­zunk az ilyen cselekedetek el­len. Nem az elszigetelődés, hanem a kapcsolatok kiszéle­sítésének, a gazdasági együtt­működésnek kipróbált politi­káját követjük. Valljuk és követjük is, hogy a gazdasági, kulturá­lis kapcsolatok bővítése minden ország, így ha­zánk javára is válik. Nyírtéten jártam a minap. A falu emeletes iskolájában megismertem Kántor Géza fiatal pedagógust. Kilenc év? tanít Nyíregyházán kezdte, s ötödik éve szülőfalujában munkálkodhat. Kérésemre szí­vesen megengedi, hogy ta­nulóival, a XV. vegyes osz­tály kicsi lakóival beszélges­sek. Tarka, sokszínű a 34 em­berke öltözete. A kislányokon meleg kardigánok, a fiúkon jó kabátkák. Hiányos öltözet miatt senki neon mulaszt a hosszú, didergetós télben. Beszélgetni kezdek a gye­rekekkel. Mi, a falunkban, a harmincas évek táján renge­teg hagymát, sovány kenye­ret, érett, főtt szemes tenge­rit ettünk. Néha még került volna is hagyma, de kenyér nem jutott hozzá Ezek, a mostaniak nem ismerik az ilyesmit. Természetes, hogy gyümölcs, vajas- és zsíros ke­nyér, keksz, péksütemény az iskolai kosztjuk. Mással kez­dem. — Hol laktok? — érdeklő­döm földrajzi tájékozottsá­guk iránt. Mindenki nyújtja a kezét. Kertész Róbertét, az elsó padban ülő, sokat mosolygó arcú legénykét szólítom. — Mi Szabolcs-Szatmár me­gyében, Nyírtéten lakunk • — feleli pontos szabatossággal. — Ki tudja, mit jelent az a szó: szolga. Az apró bogártekintetek ke­rekre nyílnak. Civa István nagy nekiszánással tartja fel kezét. — A szolga szolgált Mást szolgált. Azárt tartották... az urak, hogy ,.. dolgozzon helyettük. Rossz volt nekik. Most nincsenek nálunk olya­nok. — Honban tudod? — Apukámtól. Mi annak idején az egész osztály tudtuk: ki a szolga. Sok szolga volt Majdnem az egész falunk. Mikor Kovács Berti egyszer hazavitte a jegy­ző fia táskáját három mogyo­róért, hetekig csúfoltuk: „Te szolga.” — Sírt-e valaki a héten? Bede Gizella: — összevesz­tem a barátnőmmel, meghúz­ta a hajam.--•Más nem sírt. — Kinek nincs otthon ját­szója? Senki nem jelentkezik He­gedűs Józsefet szólítom. — Nekem van játszóm. A2 olyanokat szeretem, amiket szerelni lehet. Kis autókat, vonatokat, repülőket. Motrot is szeretnék, ha lehetne... Dudás Marika: — Nekem két úttörő babám van. Az egyik alvó. Meg van szoba­bútorom is. Tóth Piroskaié1 kérdezem: miért szeret iskolába járni. — Itt tanulok. A tanulás hasznos. Művelt leszek — fe­léli kedves, éneklő hangon. — Mi a legkedvesebb Sála­tokban ? Kézerdő emelkedik. Dudás Marikán a feíetet sora. -- A házunk. Me§ a szép, nagy is­kolánk. Itt laknak testvéreim, rokonaim, őket is szeletem, — Ki látott televíziói? Mindenki jelentkezik. — Melyek kedvelt tantár­gyaitok? Az egész osztály akar fe­lelni. Csipognak, mint apró csibék, s egymást túl bétáivá emelik kezecskéiket Piros, rózsabimbó arcú leánykájé, Csontos Jutkáé a szó. — Az olvasást, számtant, étieket szeretem legjobban. — Énekelj valamitI Még jobban elpinrsodik. Hotiszta tekintetét lesüti egy pillanatra. Aztán, mint sima talpú szánkó előtt trappoló ló csengettyűje, csillingel fel hangja: Ég a város, ég a ház is. Nem is egy ház, hanem száz is; Tűz, tűz, bej! de messze a kanális. Nem. Nem ez voltam tíz­éves koromban. Mi nem ezek lehettünk. Asztalos Bálint 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents