Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-13 / 36. szám

Ml, őszinte politikájával — s ■nem, utolsósorban azzal az el­tökéltséggel, hogy a személyi kultusz keresű időszakái soha nem engedi többé vissza — megnyerte népűnk bizalmát. Ez magyarázza az összefüg­gést a két dokumentum, az irányelvek és a törvénysértő perek lezárásáról szóló hatá­rozat között. A tény, hogy „megszilárdult a törvényesség, a szocialista rend”. A Ma­gyar Népköztársaság minden törvényt tisztelő polgára nyu­godtan élhet és dolgozhat szo- cialita hazánkhan” — adja meg az alkotó vágy, a lelkes munka légkörét. Vonzó feladatok, már lát­ható nagyszerű eél, szabad, nyugodt légkör — ugyan mi lelkesíthetné jobban egész né­pünket tettekre, az örömteli, közeli jövő építésére? Fábián Ferenc Harc a zaj ellen Szellemesen átalakított fú­róberendezést mutattak be a napokban Londonban, a West­minster közelében. A fúrót különleges „muffal” vették körül és a mérések azt bi­zonyítják, hogy ez a zajt az eddiginek ötödére csökkenti. A képen: mérik a „muffal” elátott fúró zörejét Érdekes képét mutat a tai- vakat ellátó földművesszövet­kezeti kereskedelem árusta­tisztikája a falusi lakosság igényeinek, s ezzel szoros összefüggésben életmódjának a változásáról Legközvetle­nebbül érzékelhető a válto­zás a ruházkodásnál. Szembe­tűnő, hogy a hagyományos falusi cik­kek — mint a például a berliner-kendő, vagy a keményszárú csizmák — az utóbbi években szinte teljesen kimentek a di­vatból. Az ilyen cikkek kereslete el­enyészően kicsi. A falusi üz­letekben ott vannak, s vevőre találnak ugyanazok a mo- demvonalú ruhák, cipők, amelyeket a városokban hoz­nak forgalomba. A felszabadulás előtt a gyerekeknek eleve olyan ru­hát igyekeztek venni, amely­be „majd belenőnek”. Jellem­ző, hogy 1958-ban már a 12 nagyságban árusított komfék­szövetség új fejezethez érke­zett A mezőgazdaság szocia­lista átszervezéséhez adott po­litikai és anyagi segítségével a munkásosztály megterem­tette a paraszti munka for­radalmasításához, a falu éle­te, a falusi életforma gyöke­res átalakításához szükséges, egyedül alkalmas keretet. S ennek eredményeként nap­jainkban magában a paraszt­ságban végbemenő társadalmi átalakulásnak vagyunk tanúi. Az a tény, hogy a parasztok beléptek a szövetkezetbe, az átalakulásnak csak kezdő in­dítéka volt. De az, hogv a ko­rábban széttagolt parasztság, az évszázadokon át élesen szembeszálló felvég és al­vég meg is találta a helyét a szövetkezetben, hogy kölcsö­nös megértésben, egy életre szóló szövetkezésben együtte­sen keresik a felvázolt közös jövőhöz vezető legrövidebb, legzökkenőmentosebb xitat — ez jelenti igazán a falun vég­bement forradalom kibonta­kozását. Sok küzdelem, csalódás, sőt vereség volt az ára, amíg a lenini önkéntesség egyedül célravezető útján eltakarítható tunk minden akadályt, hogy a parasztság idáig eljusson. S ezek az akadályok nemcsak a munkás—paraszt szövetség erősödését gátolták. De visz- szavetettek más tényezőket is, amelyek ha nem is eny- nvire alapvetően, de mégis jelentősen hátráltatták, hogy kibontakozzék hazánkban az egységes szocialista társada­lom kialakulásának folyama­ta. A személyi kultusz, az önkény. a bizalmatlanság idő­szakának az egész társadal­mat sújtó kihatásaira gondo­lunk. s ha ma egész néoünk alkotó vágyának vagyunk ta­núi, annak, hogy az Iránvel- vek feladataira tettekkel ké­szül válaszolni, ez arról ta­núskodik, hogy a párt c~ utóbbi évek következetes rír­Rózsa mama és az emberi sorsok Három elhagyott gyermek — Tenni kell: ez fiatalít A srörú ködből hirtelen tű­nik elő a tanya házai fölé emelkedő, négy lábon álló fúrótorony. Alatta emberek mozognak, odébb bámészkodó gyerekek. Még távolabb tü­relmetlenkedve tipegő liba­had várja, hogy megkezdőd­jön a kompresszorozás s a zubogó víz újra megjelenjen a mosafógödörben. Megszokott téli csend borul a házakra, kihalt a tanya egyetlen utcája. Csak a fúró­torony acélcsövei között, a furat körül koppannak ke­ményen a fagyos földre sújtó csákányütések. A hetven és fél méter mély kút már el­készült s a földből kiálló cső körül ássa a szerelőaknát Rá­kóczi Ferenc fúrómester veze- tésével a brigád. Addig szü­netel a kompresszorozás. A csákányütések nyomán szanaszét pattogzik a kemény­re fagyott föld. Feri bácsi odébb küldi a kíváncsiskodó gyerekeket, nehogy baja es­sék valamelyiknek. — Hatvan-hetven centis fa- gvot kell áttörnünk, hogy el­érjük a fagymentes földet — mondja. — Aztán már sza­porábban megy. Még ma ki­ássuk a gödröt és elhelyezzük a betongyűrűket, aztán foly­tatjuk a kompresszorozást. Nagyon várják itt a tanyán a vizet, hiszen két kilomé­terről hordják. Nem panasz­kodhatnak majd, jó kutat ha­gyunk itt. Percenként 600 li­tert ad. A deszlcákből összetákolt melegedőben gyengén melegít a rögtönzött kályha. Nincs is szükség rá, az ajtó is nyitva. Aid heteken át fagyoskodott 20—27 fokos hidegben, an­nak mér meg se kottyan az a hat-nyolc fok a nulla alatt. Rákóczi Ferenc négytagú brigádja a legnagyobb hideg­ben, január közepén költözött ki Nyíregyházáról a tanyára. Még az utat is nehezen ta­lálták meg, ahol megközelít­hették a települést. — Még ebédidő alatt sem álltunk le, nehogy megfagy­jon a csövekben a víz. Fel­váltva ebédeltünk. Amíg fú­rószárat cseréltünk, a mosó­fejre . gázolajos rongyot tet­tünk és méggyújtottuk, hogy bele ne fagyjon a víz. Ha látta volna milyen sorbanál- lás volt itt a vízért amikor már nekünk is volt Még rendszert is kellett bevezet­nünk. Reggel munkakezdés előtt és este a munka befe­jezése után adtunk vizet. Ilyenkor kalapáccsal meg­kongattuk a fúrótorony acél­csövét és jöttek az emberek, asszonyok, sőt a gyerekek is. A négytagú brigád rekord­idővel, öt nap alatt fúrta a több mint hetvsnméteres ku­tat. Ruhájuk megfagyott a szerte fröccsenő víztől, kezü­ket a kesztyűn keresztül is perzselte a hideg. A brigád vezető a tenyerét mutatja. Olyan, mintha tüzes kályhához nyomta volna, az égés nyomai látszanak rajta. — Pedig nem a melegtől, hanem a hideg vastól van. A többieké — Potor Istváné, Nagy Lászlóé és Bedécs Gá­boré — is .ilyen. Mert a csa­varokkal nem lehet kesztyűs kézzel bánni! I Abba kell hagyni a munkát a gödörásásnál. Rádi Andrá- sék a1 kompresszormotomál a fogyasztást akarják megmérni. Csak terheléssel lehet, kipró­bálni. A levegővezetéket új­ra leeresztik a béléscsőbe, s nemsokára felbúg a 80 lóerős Csepel. A vastag cső karvas­tagságú sugárban köpködi az átlátszó, tiszta vizet a mosa­tógödörbe, aztán kicsordul és patakként ömlik tovább a rét felé. A gépdohogás átrobban a ködön és eléri a -tanya utol­só házát is. Mintha csak jel­adás lenne. Sorra nyílnak a kapuk, s vedérrel, kupával — néhol tejeskannával is felsze­relve — megindulnak az ássuk a gödröt és elhelyezzük kkal' nem lehet' kesztyűs a betongyűrűket, aztan foly- bánni, 'Ä» ÄÄ A«» ■«g ■ — a vizet, hiszen két kilomé- a godorasasnal. Radi Andrf- terről hordják. Nem panasz- « kompres.zornotornal a íródhatnak majd, jó kutat ha- fogyasztást akar ák ™gmérn>. Csak terheléssel lehet, kipró­bálni. A levegővezetéket új­Aki heteken át' fagyoskodott a^tícs^TIs patakként ömlik tovább a rét felé. A gépdohogás átrobban a Bihari lehajtott fejjel ül­dögélt a Szabolcsban. A nyakigláb ember annyira összeroskadt, hogy alig emelkedett az asztallap szintje fölé. Csak hosszas unszolásra adott életjelt. — Nem tudom, mit csinál­juk. .. Nem tudom mitévő legyek — kesergett, — öt­venkét éves vagyok... Ha százszor nem, egyszer se ha­tároztam el, hogy változta­tok, hogy másmilyen leszek. Hogy nem hagyok magam­mal akárhogy beszélni, ki­babrálni. .. Újból magábaroskadt, — Dehát, mi történt, az istenért? — könyörgött ba­rátja, Temesi. — A Pipimé nem fogadta a köszönésem!... A Pipiénél — Na és, ne köszönj neki. — Ez a baj. Én nem tu­dok nem köszönni, ha isme­rek valakit. Tudod ki ez a Pipicné?.,. Nem tudod. Honnan tudnád? Egy olyan senki, amely nullával is osztható. És még ez se fo­gadja __ És az osztályveze­tőm, az IsiásZ' Ordít, go- rombáskodik! Megengedi magának, hogy az legyen, mert én csak tapintatos és udvarias tudok lenni! Temesi megrázta Bihari vállát: „Drága öreg bará­tom, segítek én rajtad. El­árulom neked a nagy tit­kot, hogyan változtathatsz önmagadon és a sorsodon”. Bihari felemelte elkínzott arcát, s reménykedve, sür­getve közbeszólt: „Na, mondd de nehogy, valami t'i'ly- nie- leny-n". 9 cfllémjeg illés — Dehogyis, figyeli csak — szólt Temesi. — Pofon- egyszerű. Szépen, pontról pontra, mindent megfontol­va átdolgozod az eddigi éle­ted. Érted? Mintha életraj­zot írnál. Ugye a te apád napszámos volt? — Igen — bólintott Biha­ri —, szegény, nyomorgó zsellér. — Na., látod — emelte fel oktatóan ujját Temesi. — Itt van a hibák gyökere. Már az indulás rossz. Túl szerény. Szépen leírod, hogy apád nagyfuvaros volt. Te­hát leírtad, hogy nagyfuva­ros, hozzáírod, hogy nagy- akaratú, lobbanékony, ro­bosztus férfiú volt, aki nyolc bérházat fuvaroskodott ösz- sze. Te Magad nem esztétá­nak, hanem futball közép­csatárnak készültél, azonban rendkívül erős fizikumod, durva és fékezhetetlen mo­dorod következtében hivatá­sos kidobó ember lettél éj­jeli mulatóhelyeken és ké­teshírű szállodákban. Nyolc esetben voltál büntetve erő­szakos szerelmi közeledésért, tizenkétszer idegen emberek nyolc napon túl gyógyuló ütlegeléséért, Érted? Biha- rikám? Bihari szomorúan bólin­tott, hogy nem érti. — Ej, de nehézfejü em­ber vagy! Arról van szó, hogy átköltöd az életedet, kívülről betanulod a szöve­get, s amíg át nem lénye­gülsz, ki sem mégy az utcá­ra. Bihari kivette évi szabad­ságát és átlényegült. Hivatalba menet előtt be­ment meginni a szokásos dupláját, de nem úgy szólt, mint azelőtt, hogy „legyen olyan kedves.. ”, hanem ri­degen, tömören, parancso- ióan: „Feketét!" Kitűnő ká­vét kapott, jobbat, mint va­laha. A folyosón a kétmé­teres hústcrony és goromba­ságáról híres osztályvezető­jével, Isiásszal találkozott, aki meglepetésére nemcsak barátságosan üdvözölte őt, hanem kezet is nyújtott és udvariasan kérte, hogv majd jöjjön be hozzá egy kis be­szélgetésre. — Mi kell már megint?! — ordított rá Bihari, mire a főnöke alázatosan részle­tezte, hogy szeretné vele megbeszélni a számlázásba kerülő új kolléga beosztá­sát. — Majd, ha ráérek és kedvem is lesz, bejövök magához apuskám! — mondta Bihari, $ búcsú nél­kül szobájába indult.. Nem sokkal később Isiász osztályvezető bátortalanul mosolyogva szobájába lépett és madárhangon igy szólt: „Drága Bihari kartárs, miért jöjjön ön hozzám, mikor jö­hetek én is magához, igaz? Hehe,” — mondta és nézte a Bihari asztala melletti széket. Bihari azonban nem kínálta hellyel. Magában jót nevetett, vajh hová tűnt főnökének bika hangja, s végtelen hálával gondolt Te­mesi tanácsára, íme már az első órákban élvezi annak minden gyümölcsét. — Nem érdekel az új kol­léga! — kiáltott a megszep­pent osztályvezetőre. — Külföldi kiküldetés érdekel, de az nagyon! Végeztem! Az osztályi>ezetö hétrét­görnyedve kikotródott. Bihari egész napja kitü­nően Sikerült. Másnap reg­gel azonban felmondólevelet kapott. Idézet az indoklás­ból: „Bár általános munká­ja iránt különösebb kifogás nincs, de az emberi együtt­élésnek vannak Íratlan sza­bályai, durva hangú, go­romba emberrel nem dol­gozhatunk együtt,” A szerencsétlen Bihari csak hónapokkal később tudta meg, hogy főnöke. Isiász vele egy időben ugyancsak szabadságon volt. Azért volt, mert felülről érkező bírálatok hatására elhatározta, hogy változtat magatartásán. Jó barátja ta­nácsára ö is átdolgozta élet­rajzát. Es az erőszakos han- goskodóból szerény, halk- szavú, különlegesen mély lelki életet élő emberré lé­nyegült át. Ordas Nándor 1963 február 13. Ki ne látná világosan, hogy a pártiézisek eme megálla­pítása mögött: ..befejeztük a szocializmus alapjainak lera­kását”, egy nehéz időszak sok munkája, sok erőfeszítése hú­zódik. Éppen így a most kö­vetkező időszakban a szocia­lizmus teljes felépítése is csak újabb munkás időszak, csak további erőfeszítések eredményeként képzelhető el. A tézisek azt a perspektívát vázolják reálisan, amit két kezünk munkájával már a legközelebbi években, megva­lósíthatunk. Ezért érzi népünk egésze az irányelveket saját­jának s ezért kész az abban meghatározott feladatokért, — mint sajátjáért mindent meg­tenni, amit erejéből és képes­ségéből telik. A cselekedni akarás, a tett- vágy egyre több helyen — üzemben és fcsz-ben, hivatal­ban és tudományos intézet­ben — örvendetesen meg­nyitja az őszinte, bátor bírá­lat zsilipjeit. S mind gyako­ribb az olyan tettkészség, amikor a sikeresebb "munka a gyorsabb előrehaladás gát­ját nemcsak a másik szerv, a másik üzem munkájában is­merik fel, de világosan látják, milyen akadályokat kell sür­gősen elhárítani saját mun­kájukban. Népünk egészének mind jobban megnyilvánuló tett­vágya nemcsak az egyes em­berek tudata .fejlődésének eredménye, hanem annak az átalakulásnak is. amely ma­gában a társadalomban megy végbe. A szocializmus alapjai lerakásának időszakában a munkásosztály vezetésével megteremtődött népi-nemzeti összefogás jelentett nagy erő­forrást. Az új korszakban a szocializmus télies felépítésé­nek korszakában a felépítésé­hez szükséges erőt és akara­tot a kialakuló egységes, szo­cialista társadalom teremti meg. F folyamat fontosabb tényezője a munkás—paraszt rldőszert! kérdelek. A megvalósítás kulcsa: a tett ció ruhák sem elégítették ki az igényeket, s még must is sokszor távozik a vásárló elé­gedetlenül az üzletből, noha az áruk még több méretben állnak rendelkezésre. A jól szabott, „testhezálló” ruha igényével magyarázható, hogy az utóbbi négy évben a fal­vakban nagymértékben emelke­dett a finom gyapjúszöve­tek forgalma, s vevőkre találnak azok a drágább konfekció áruk is, ame­lyek legfeljebb 50 darabos szériákban készülnek. 1958-ban a földmúvesszö- vetkezeti boltok még csak 162 millió forint értékű bútort és lakberendezési cikket adtaik eL 1962-ben csupán a falusi, földmúvesszövetkezieti boltok­ban — 330 millió forint ér­tékű bútor és lakberendezési cikk talált vevőre. A függö­nyök, szőnyegek, e egyéb la­kásdíszítési cikkek forgalma kétszeresére-háromszorosára emelkedett. Nagy sikere van a falvak­ban a különböző háztartási gépeknek. Mosógépből 1958- ban 27 500-at, 1962-ben pedig már csaknem 50 000-et adtak el. Porszívóból háromszor annyit vásároltak. A motor- kerékpárok forgalma 10 szá­zalékkal nőtt, kerékpárból pedig 81 000-et adtak el a négy évvel korábbi 68 000 he­lyett. A falusi boltok azelőtt nem voltak elképzelhetők petróleumlámpa nélkül. Ezt ma legfeljebb istál­lókba, a kocsikra vásárol­ják. Építőanyagokból — 1953— 1962 között — 78 százalékkal emelkedett a forgalom. Ebben a vonatkozásban is szembetű­nő a korszerű cikkek — pél­dául a nagy, többszámyas ab­lakok — térhódítása. Mozaiklapokból, csempé­ből, fürdőszoba-berende­zésből. bár a készletek évről évre emelkedtek, még ma sem igen tudják kielégíteni az igényeket. A földmű vessző vetkezeti ke­reskedelem igyekezett lépést tartani ezzel a gyors és nagy­mérvű fejlődéssel. Nagymér­tékben nőtt — az 1958. évi 2450 millió forint helyett 1962- ben már 3150 millió forint (értékű volt — a falusi boltok járukészlete. Sok tekintetben a városokat is megelőzve kor- szenisödtek a boltok: az or­szág területén jelenleg már több mint 2000 modem be­rendezésű önkiszolgáló és ön­kiválasztó falusi üzlet műkö­dik. Városi igényű a falu kereskedelme Kevés a fürdőszoba-berendezés — Százmi iió könyvekre társadalmi tevékenység nél­kül. Ha abbahagynám, nem­csak a közösség szempontjá­ból érezném magam halott­nak..., szóval, tenni kell... A2 ilyesmi fiatalít — jegyzi meg tréfásan. — Kinézek ón hat­vankét évesnek...? Rózsa mamának a lakása mindig, mindenki előtt nyitva áll, mert hogy is tudna, tu­dott volna ő minden gondot- bajt a fogadóórákon elintézni. Járási tanácstag volt, de szin­te minden községi tanácsülé­sen is részt vett, Kisvárdán. _— Egyik alkalommal a köz­ségi tanácson voltaim Az el­nöknél. Bejött egy megtört asszony, három gyerekkel. „Elnök elvtárs — mondja —, itt a három gyerekem, csi­náljon velük amit akar” — s otthagyta őket. — Mit te­hettem? Mondja, mit tehet­tem? Rendbe szedtük, felöl­töztettük őke:, s Nyíregyhá­zára kerültek. A gyerekek ap­ja iszákos volt, verte a csa­ládját: az asszonyt is, a gye­rekeket is. — Az előbb említettem — folytatja —, hogy szeretek az embereken segíteni. Megfen­ném én ezt nem hivatalból is. Mégis jólesett, hogy újra jelöltele És a körzetem mun­kásnegyed Kisvárdán. Mond­ták: nagymama kell nekünk — mármint én — nyugdíjas, többet tud velünk foglalkoz­ni. Rózsa Gyuláné évek óta ül­nök a járásbíróságon, s ez a tevékenysége igen hasznosan párosult tanácstagi munkájá­val. Ülnöki teendői sok eset­ben nem érnek véget egy-egy ügy tárgyalásával, mert Ró­zsa mamát nagyon érdeklik az emberi sorsok. Szóba kerül a választás. Ró­zsa Gyuláné büszkén említi, hogy családon belül lesz aki folytatja majd az ő társadal­mi tevékenységét: dr. Kovács Magdát — egyik veje testvé­ri — országgyűlési képviselő­nek jelölték. — Megmondtam neki, Mag­dám, ha oda kerülsz, egyetlen szót, egyetlen gondolatot se felej s el, hogy nekem elmond­hasd, és nézz jól körül az Országházban, mert én, ami­kor Pesten éltem, nem láthat­tam belülről^. Elhallgat Nyílik az ajtó, belep az egyik ügyész. — Rózsa mama, tessék jön­ni. Kezdünk— Samu András Kisvárda, bíróság. Szelíd ane, fehér hajkoszo­rúval. Rózsa Gyuláné a kis- várdai járás tízes választó- körzetének tanácstagjelöltje Az elmúlt négy esztendő­ben is járási tanácstag volt az egészségügyi állandó, bi­zottság titkára. Korán magára maradt kél leányával, akiknek a későb­biek során diplomát adott s kezükbe. Egyikük gyógypeda­gógiai tanár. Rózsáné I960- ban cserélte fel a leánygim- rrtz'-m gondnoki állását — a ny!""’íjjal. — Pihenés a sok munka után? Tudja, kedves, nem birom elképzelni az életeme emberek a kút felé, hogy fel­fogják a fagyos föld ajándé­kát. Ibrány, Jalapár tanya. 1963. február. Tóth Árpád Rekordidő a 1 er 8 t a fagyban Enged a föld, ömlik a tíz Kútfúrók a tanyán 3

Next

/
Thumbnails
Contents