Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

SIPKAY BARNA: A világ peremén A Miskolci Nemzeti Színház bemutató előadása sa talán gyorsabb volt, mint ahogy azt a szerep kívánta; Szili János farmere pedig szín­telen maradt — Külön ki kell emelni a kitűnő színpadképe­ket Az első felvonás szinte díszlettelein megoldása, a szür­ke táj, a maga kopárságával és kietlenségével előrevetet­te egy tragédia komorságát; a második részben a függőlám­pák segítségével a rendező észrevétlenül szűkítette, inti­mebbé tette a sztopadot, s így jobban érvényesülhettek a pár jelenetek is. (Rendező: Orosz György Jásza i-díj as, díszlettervező: Wegenast Ró­bert). A sikeres előadás tanulsá­gait akkor vonhatjuk le iga­zán, ha majd nálunk is játsz- száll a darabot Addig is meg keil azonban jegyeznünk, hogy az a babérkoszorú, amelyet a két női szereplő — a miskol­ci közönség lelkes tapsa köz­ben — Sipkay Barnának át­adott, minket is arra1 figyel­meztet, hogy megyénk tehet­ségeit itthon is támogatni kell, az irodalmi, művészeti élettel még többet kell törődni, — mert érdemes Margócsy József Ősz hajszálaim bizonyít­ják legjobban, hogy régen járok el melletted. Hogy nem most bámultam meg először kopasz gerincedet, melyen az ökörfark kóró­nál és a cicuka virágánál igazán nem díszlett egyéb. Mert minek tagadjam, én is haszontalan valaminek néztelek eleinte. Elharapott véged, szélverte oldaladdal csak éfftelenkedtél a város szélén. A vasút és a sze­kérút szögelésében szerintünk arra sem voltál jó, hogy in- diánosdit játsszunk rajtad. Arra alkalmasabb volt a város felé mutató, szelidebb nyúlványod. Azon a. refor­mátus temető, ahol minden kellék meg volt a nagy csa­ták megvívásához. Ott volt fa, volt bokor és Barkóczi tanár úrnak akármilyen jó szeme volt, csak az üvölté­sünkről ismerhetet fel ben­nünket. És természetesen másnap eszerint feleltünk, s írta be a nem óhajtott jegyet, a szekundát. De aztán egyszerre te let­tél mindenem Megjött a tél, esett a hó és szegény Németh Pityu barátom javaslatára az egyik délután soha nem látott ród- lipályát csiszoltunk oldalad­ra. Hosszút, simát. Igaz, hogy sokszor nadrágunk is részt vett ebben a nemes munkában. Mit tagadjam, ez jobb já­téktérnek bizonyult, mint a temető. Ide a velünk járó polgárista lányok is kijöt­tek és akár akarták, akár nem, vélünk kellett játszani. Azt pedig nem kell külö­nösen hangsúlyozni, hogy akkor még másféle volt a lányok ruhaviselete. Nem volt mackó, sem melegítő, sem pantalló Hanem kabát­r~*—> [cpiKÓHEGY..j kák és a bundácskák alól kinyúló csinos lábacskákat harisnya védte a hidegtől. Meg az apró takaros csiz­mák, amelynek kísértésétől lám, még a Mikulás sem tud megszabadulni. (Hátak­kor mi?!) Szóval, hogy mulatság volt, mert ha rohanás köz­ben, vagy a végén felborult velük a ródli, hisz arról na­gyon „finoman” mi gondos­kodtunk, akkor az is elő­villant a bundácskák alól, amiről még akkor álmodni se mertünk. Arról szintén nem beszél­ve, hogy nagy gavallérosan mi segítettünk visszhozni a róálit. S arról meg ők nem tehettek, hogy a hajlós kö­tél miatt annyira összecsú­szott kezünk. Az élet azonban rohan to­vább. Elolvadtak a hópihék, a hullámok elnyelték a ti­szavirág életű diákszerel­meket, s mi széjjel szóród­tunk a nagyvilágban. Any- nyifelé talán, ahányan vol­tunk. Es egyszer csak azt vet­tem észre, hogy az én Csi­kóhegyemből temető lett. Csendes, nyugodt, sírásra és pihenésre alkalmas hely, ahol annyi nyugtalanságnak tesznek majd pontot a vé­gére. Gondoltam, sorba lesznek a fejfák, esetleg a csillogó kövek és idővel talán egy­két szomorú fűzfa is fogja élénkíteni a belém ivódott, régi képeket. Belenyugod­tam. Legalább szép hely fog­ja őrizni álmaim és ábránd­jaim világát. De most ahogy mellette megyek és rápillantok, nem bírom tovább. Nem bírom szó nélkül elviselni haldok­lását. Mer hordja a dömper, marja az eszkavátor, viszi az autó, szekér, kordély és ha így megy, maholnap csak a helye és a híre lesz .meg. Ahogy nézem, eltűnődő k a sorsokon. Az emberek és a hegyek sorsán. De hiába emelem számhoz kezem, a régi fiúkból alig tudtok egy párat összekiáltani. Még ta­lán a névsort is hiába olvas­ná fel tanárunk. Egyre ke­vesebben mondanák, hogy jelén. A lányok közül is alig-alig tűnik fel egy ismerős arc. Mint unokát dédelgető nagy­mama, akiket még ilyén messziről is jő megsimogat-* ni. Tudom, hogy az új vi­lág építéséhez kell az én homokhegyem, hogy tövében már épül az autóbuszgarázs, helyén kanyarog az új út, s a belőle készített vasúti töltésen meg nyújtózkodnak már az acélsínek Szóval, épül. szépül, for­málódik körülöttem minden. De én mégis szomorú va­gyok. Nem csak azért, hogy min­ket is így koptat majd el as idő, hogy hitünk akara­tunk, tévedésünk, botlado- zásunk mind-mind alApja lesz az újnak, hanem, hogy szegényebb lettem. Egy ifjúkori, pillekönnyű, talán sokak által szóra sem érdemes, romantikával. Szállási László Kézzel írott tankönyv került elő Tiszavasváriban FARSANG KERüSZTREJTVENY Vízszintes: 1. Kétjegyű szantj-éTA XI—Xm. században viseltek, ilyen háború­kat,- 9. Külföldön is híres ma- gyaF~~s£ilvapálinka, 11. Enyém, németül, 12. Eget, IS. Igekötö^-tk- Udvar eleje, 18. Zala megyei köz­ségből való ital, 20. Mór betűi ke­verve, ^glr-Tátí um vegyjele, 22. Idegen kötőszó. 23. Erráre fele. gfä___Gyermek sírás. 27. Menyasszonyt 28. Nyelvtani foga­lom, 29. Két szó: időhatározó és névelő, 31. Farsangi kellékek, 36. Mintegy száz üzlet, 37. Ismert an­gol író, ^211. Ád, régiesen, 39. NDK. 40. Az ENSZ idegen nyel­ven 41. Megfilmesített mese hő­se, 42. Két francia sző: nagy és csont, it. Helység Mulhouse kör­nyékén, 48. Görög betű kiejtve, 49. Származók latinul, 50. Visz- sza. Ilyen szám is van, 51. A far­sangi események közül ezt is igen sokan kedvelik, 55. Mással­hangzó kiejtve,--«^—-MO. 58. Két szó: állami bevétel és fortély, Ji3»- Alma közepe 60. Azonos magán­hangzók, 81. Becézett női név, 63^- Tág, 65. Málló betűi keverve, "m. leekritö. 67. ..Kn __Sltf-'Puskával le­tétit, 7Tb Kicsinyítő képző. JL1— GIK. 72. Tava, 73. Eszme idegen SZÓV#i*—''' Függőleges: 2. Vissza: Ebből az esztendőből való, 3. Vissza: folyadék, 5. A sörgyártás egyik fázisa. 6. Szerez­te költöiesen, 7. A gyengébb gyo­mor ellensége, 9. Az olasz skála egyik hangja 10. Nulla, semmi, 11. Tulajdonképpen ez a farsang, 12. PÜ. 13. Idegen névmás. 14. Kutya, 15. Háziállat, 18. Vissza: lan németül, 19. RAMAE. 22. Vér­edények, 25. Grófi cím Angliában, 27. Vissza: tartályba. 30. Vissza: Balaton melletti nagy község ,'2. Előre elgondolt mondanivaló, a 33. Mesebeli gazdagságú ország. 34. Rágós női név, 35. Galíciai város­ból, 37/a A Mézeskalács c. ope­rett szerzőle, utónevének kezdő­betűjével, 43. Ital névelővel, 44. Kis helység az Uraiban, 46. A függ. 25. tárgyesetben 47. Vissza: francia folyó ■ fonetikusan, 52. Folyó a Szovjetunióban íék fö­lösleg), 53. Vissza: gépkocsi már­ka. 54. Fejrevaló, 56. Lángok dúl- • nak bennem, 60. Tápláíék névé- lővel, 62. Idegen személyes név­más. 64. A függ. 62. magyarul, 66. Hamis, 67 Férfinév, 69. Erdei állat, 73. Korjelző. A hírlapok előzetes híradá­saiból s a szerdai Kelet-Ma- gyarországban közölt interjú­ból is közismert, hogy a Mis­kolci Nemzeti Színház feb­ruár elsején tartotta Sipkay Barna darabjának bemutató előadását — Ez alkalommal már a siker első híreit is kö­zölhetjük. A KÉT FŐSZEREPLŐ sa­játságosan névtelen: csak A szerelő és Az idegen. A mel­lékszereplők már kaptak ne­vet, jóllehet sokkal kevésbé kidolgozott a szerepük. A' két főszereplő tipikuaságát ezzel is hangsúlyozza a szerző: a da­rabban a becsület és a becs­telenség, az emberség és em­bertelenség képviselői csapnak össze. A kétrészes darab első fel­vonása egy elhagyott amerikai országúton játszódik, Mexikó határánál, a nyugati partok közelében. A szerelő gépkocsi­ja elromlik útközben, s bár sürgős lenne a sörszállítmány, nem boldogulnak az indítás­sal. Társa, a kis néger fiú, keveset tud segíteni; csak az odavetődő idegennel hoz majd benzint, s így lehetővé válik a továbbjutás. Igen: az ide­gen segítségével, mert ő min­denáron el akar jutni erről a környékről — és nincs más lehetősége. Az idegen és a szerelő öes2ebarátkoznak: ki­tűnik, hogy mindketten ma> gyaroík — a háború után ke­rültek ki: az idegen előbb, a szerelő az ellenforradalom után. Az idegenhez tartozik egy amerikai nő, aki túlsókat tud barátjáról: most is együtt jöttek egy tisztázatlan hátte­rű útról. Ez a Molly furfan­gosan tó is szökött az idegen pénzével, de nem jut messzi­re, ment barátja utána ered, — s mint később kiderül, — meg is öli a leányt. — Az idegennek ég a lába alatt a talaj, zsebében a rablással szerzett sok-sok pénz is csak áruló lehet. A szerelő sze­gényember, de minden vá­gya már az, hogy pénze le­gyen és hazatérhessen. Hiszen itthon nem csinált semmit: csak nem akadályozta meg, hogy az ellenfornadalmár hu­ligánok elpusztítsák kommu­nista társét, — amikor betör­tek hozzájuk az üzembe i956. októberében. Az idegen haza­fias 'szólamokkal, körmönfont ravaszkodással rás2!edi a sze­relőt: az végül is segítséget nyújt neki, elviszi a gyilkosság és a rablás környékéről, sőt könnyű sikereket hozó üzleti manipulációkba is belebonyo­lódik. A nyomozás szálai azonban a teherautóhoz és utasadhoz vezetnek; az idegen körül szorul a hurok. Most tűnik ki igazán becstelensége. Egyre inkább bűnrészesének tünteti fel a szerelőt, sőt el­vakult merészséggel a gyil­kosság gyanúját a kis néger fiúra tereli. A tétovázó ható­ságokat sikerül becsapnia, azok kapnak az ötleten, s a kis Samet megbilincselik. Ezt azonban már nem tűrheti a szerelő: felismeri, hogy ugyan­azok az erők dolgoznak ott, i mexikói határon, akik 19‘56- ban az ellenforradalom idejé­ben itthon. Nem akar töobé tétlen maradni: de sikertele­nül. Az idegen most mutatja m-g, hogy talpig idegen, s ■ -■-tí magyar honfitársa: rálő ■ szerelőre, — akinek végül :m sikerült cselekednie; nem idta megakadályozni, hogy a gyilkosok szabadon járhassa­nak az emberek között. ROPPANT PÁRHARC ez a darab: az aljas idegen saját coljaira használ fel egy jobb ügy érdekében járó, törekvő, jóindulatú, de gyenge akaratú szerelőt Kamaradarab: mely­ben a két férfi közt dúl a harc — a környezet és a kö­rülmények egyszerű jelzésé­vel. A feszültséget az bizto­sítja, hogy ez a szerelő egyre inkább rádöbben: hiába me­nekült tízezer kilométert ha­zulról a világ peremére, azzal a céllal, hogy megszökjön ott­honi paszivitása miatt érzett lelkiismeret furdalása elől; az amerikai földön ugyanazokkal került szembe, s tovább már nem menekülhet — önmaga elől sem. Tehát a két embei konfliktusa társadalmi tar­talmat is kap. Az idegen, aki ismeretlenként vetődik a rossz teheruátó környékére, hiába honfitárs, véglegesen idegen marad a szerelő számára, s csak a farkastörvényű ország­ban otthonos — de ezek kö­zött a körülmények között már ők ketten nem lehetnek honfitársak A KÉT 'FELVONÁS ellen­tétes hatású: dramaturgiáikig is más más beállítású. A má­sodik rész gyorsan pergő: a közönség szinte alig tudja kö­vetni az események katasztro­fális kialakulása felé vezető úton a párbeszéd sodrát, a két ember viaskodását. Az el­ső felvonás viszont nosszúra nyúlt expozíció, amelyikben a színpadi játék lefogottsága is akadályozza a gyorsabb ki­bontakozást. Ezután hosz- szabb, szélesebben bonyolított folytatás következhetett vol­na, vagy pedig — ha ebben a mederben maradunk — a pár­beszédekből áradhatott volna mélyebben járó, magvasabban fogalmazott — s így hitelesebb szócsata, elvi vita. Az előadáshoz éppen itt kap­csolódhatunk. Az idegen sze­repét Darvas Iván túlságo­san vadromantikus szélsősé­gekben mutatta be, afféle -Jó­kai hős Krisztyán Tódorként viselkedett. Igaz, a nagy szen­vedői y h u 11 á m zások at bemuta­tó szerep rejt magában ilyen lehetőségeket, — de a kitűnő színész mindezt túlzásba vit­te. Így aztán — különösen bi­zonyos személyes vonatkozá­sok és szerepbeli egyezések véletlensége folytén — a kö­zönség is hajlamossá vált a tragikus helyzetek félreisme­résére. — A szerelő szerepe egyenletesebb: Polgár Géza si­keresebben is játszotta. Ma­gunk előtt láthattuk a vívódó embert, aki eljut odáig, hogy végre egyszer vezetője és ne csak vezetettje legyen sorsá­nak. Váltásai is jók: ahogy a v‘sszaemí ékezesek és a hely­zetéből folyó mozgásai, szagai követték egymást, ahogy a fel­feltámadt leikiismeret szay a és a szörnyű helyzet felisme­résének revelációja váltotta kergette egymást. — A többi szerep — csak kiegészítés, jel­zés, hogy itt közösségben, —■ és méghozzá milyen társadal­mi közösségben! — folyik n cselekmény. Így a többiekről csak keveset mondhatunk Máthé Éva az utcalány Molly szerepében igazol te, nogy nem véletlenül kapott Jászai-díj at; a kis néger rokonszenves sze­repét Varga Gyula alakította sok melegséggel, kedvességgel, Betty (Vargha Irén) átváltozá­a gyermek nem bír, mert nincs hozzá képessége. így ezien a pályán a gyermekből csak átlag ember lehet. Ne­künk arra kell törekedni, hogy a jövő embere érték legyen azon a helyen, ahová állítot­ták és országunk fejlődésé­nek nemcsak hordozója, de értékes művelője is legyen. A politechnika kötelező ok­tatása ma már lényegest megkönnyíti a gyermek ké­pességeinek, főleg manuális ügyességének megismerését. A nevelő figyelheti meg leg­jobban, hogy a gyermek ké­pessége különösen milyen irányban mutat legnagyobb érdeklődést, kibontakozást A szülőknek nem szabad a maguk akaratát rákénysze­ríteni a gyermekre, mint ahogy az sem helyes, hogy ha csak a gyermektől kérdezzük meg mi szeretne lenni? Ilyen esetben a gyermek hajlamos olyan pályát választani, ami nem képességének megfelelő, hanem valamilyen szempont­ból érdekli őt. Mindenféleképpen a meg­nyilatkozó képességek legye­nek irányadók. Garadnay Sándor. Amikor a gyermek felnő, a szülőknek határozni -keli, hogy milyen pályát, foglalko­zást válasszon. Sok szülő ilyenkor elfogultan, bizonyos érdekéket szem előtt tartva, dönt gyermeke sorsáról. Or­szágunk fejlődése és az egyén szempontjából azonban nem is olyan jelentéktelenül egy­szerű a kérdés. Három ténye­ző van itt érdekelve: Első­sorban a gyermek, másodsor­ban az ország és csak harma­dik helyen a szülő. Legtöbb esetben mégis az állami érdek kikapcsolásával, a gyermek érdekének háttér­be szorításával, a szülői ön­zés kerül előtérbe. Pedig a közérdek és a gyermek jövője megköveteli, hogy ne csak a szülő, hanem a nevelő is be­leszóljon a pályaválasztásba, S ha a tanulásnál és a neve­lésnél fontos az együttműkö­dés, ennél a kérdésnél száz­szorta fontos, ha a szülőkkel közösen együtt munkálkod­nak, A szőlő ugyanis nem tato­dig ismeri, vagy félreismeri, esetleg elfogult gyermekével szemben és olyat akar, mit A pályaválasztásról mes alma, körte, cseresznye és meggyfát, valamint há­romezer oltványt neveltek. Nemcsak a községet, hanem a környéket is ellátták a szük­séges oltványokkal. A faisko­la gondozását pedig — M. La­katos Károly pedagógus irá- i nyitásával — az ötödik és he­tedik osztályos tanulók lát­ták el. Mivel saakkönyvvél nem rendelkeztek, M. Lakatos Károly diktálta, s a tanulók saját maguk írták le a leg­szükségesebb kertészeti isme­reteket. Az érdekes könyvet a létesítendő múzeumban helye­zik majd el. * Néprajzi emlékek kutatási közben 1881-ből származó kézzel írott tankönyvre búk kantak a tiszavasvári úttörők A könyv annak idején Virái Ambrus hatodik osztályos ta nuló tulajdona volt. Egyete mes történelmet, földrajzot, vallástant és kertészettan tartalmaz. Ez utóbbinak ér dekessegét az adja, hogy Ti szavasváriban már nyolcvai évvel ezelőtt gyakorlati tárgy­ként' foglalkoztak a kertészet tel. A község abban az idő­ben igen szép faiskolával ren­delkezett, amelyben 485 ne Megfejtésként beküldendő: a vizsz. 31, és a függ. 21. A megfejtéseket legkésőbb feb­ruár 11-ig kell beküldeni. A boritékokra kérjük ráírni: _ keresztrejtvény. -A helyes meg- - fejtők között lo db szép könyvet sorsolunk ki. Január a#-i rejtvénypályázatunk nyertesei: Megfejtések: ,.A könyvtárak ál­lapota egy ország kultúrájának fokát jellemzi.” Nyertesek: dr. Biró Jánosné, Csendes Sándor, Gönczy Jánosné s Kindrusi Erzsébet nyíregyházái tngyalosi Sándor anarcsi. Kaphat lihályné és Kocsár Imréné esetl­en. Gáspár Károly kántorjáno- i, Béri Béla mátészalkai és v*ir- izer Mária nagykállói kedves ejtvényfejtőink. A könyveket postán küldjük 4L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents