Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

Szélső jo íboldali támadás az ameríjíai szakszervezetek ellen Kasszem élesen bírálta Angliát és az USA-t Fi'eeman, a TASZSZ tudó- tf ója jelenti: Az Egyesült Államok sze­nátusának szélsőjobboldali csoportja négy törvényjavas­latot terjesztett elő a sztrájk­jog korlátozására. A szélsőségesen szakszerve- Xr ellenes beállítottságú John M.cclellan szenátor olyan ja­vaslatot terjesztett elő, amely törvénytelennek nyilvánítja a szállítómunkások .sztrájkját, ha abban több nünt egy helyi szakszervezet részt vesz, vagy ha a sztrájk kihat a bel- vagy külkereskedelemre. Mcclellan-nak ez a tör­vényjavaslata —, amelyet több reakciós szenátor támogat — kimondja, hogy amennyiben a vasutasok, a gépkocsi-, a lé­gi, vagy a víriközlekedés dol­gozói megsértik annak egyes tételeit, 50 000 dollár pénz- büntetéssel, vagy egy évi bör­tönbüntetéssel sújthatok. A második, ugyancsak Mcclellan által előterjeszteti javaslat törvénytelennek hir­deti a szerző által „védelmi jellegű üzemekben”, vagy a Az OAS „működik * Párizs, (MTI): „Távollétében, súlyos árulás bűntettének elkövetése miatt halálra ítélte” De Gaull^ el­nököt az „Ellenállás Nemzeti Tanácsa” fedőnéven működő OAS-vczetőség. A fasiszta ízervezet az „ítéletet” a pá­rizsi lapoknak ismeretlen helyről megküldött körlevél­ben hozta tudomására, s egyúttal azt Is közölte, hogy e szervezet rendelte el 1962. augusztuséban a De Gaulle ellen megkísérelt merényletet. A „halálos íté'etet” az OAS júliús 3-án. az algériai függet­lenség kihirdetésének napján héztá meg. A , SzélsőV'bboldali szervez­kedés vezető je a jelen lé" kül­földön tartózkodó Georges Biőáult volt francia miniszter- A él nők. I issály Washington és Ottawa hozott lelőhelyet az Iraki Nemzeti Kőolaj társaságnak adják át. Az iraki miniszterelnök a továbbiakban kijelentette, hogy februárban külön bizott­ságok vitatják meg a végle­ges alkotmány és a válasz­tási törvény kérdését. Rámu­tatott arra, hogy a választási törvény kidolgozását még eb­ben a hónapban befejezik, az alkotmány pedig ez év júliu­sára lesz kész. Kasszem éles szavakkal bí­rálta az Egyesült Államok és Anglia imperialista politiká­ját. Irak óriási kőolajkincsei miatt — mondotta — az im­perializmus áskálódik az Ira­ki Köztársaság ellen. Vonat­kozik ez az angol és az ame­rikai imperializmusra egya- aránt. Az Egyesült Államok azt szeretné — mondotta Kasszem — ha politikánk az amerikai politika uszályában haladna. Az Egyesült Államok fenyegetőzik is, mégpedig az­zal, hogy Irakban köztársasá­gunk megdöntésére számos csoportosulást tudna felfegy­verezni. Adenauer becsapta Uncle Sasn-t Bonn szeretné lecsillapítani Washington haragját lyeket, amelyek Washing­tonban Bonn magatartá­sa miatt támadtak. Adenauer hangsúlyozni kíván­ja: á nyugatnémet kormány továbbra is nyitva akarja tar­tani a Közös Piac ajtaját Anglia előtt és az amerikai nagykövet útján ezt üzeni Washingtonnak: a francia— nyugatnémet szerződés nem jelent tömbalkotást a NATO-n belül és Bonn továbbra is el­ismeri az Egyesült Államok vezető szerepét a nyugati szö­vetségben. kifejezett amerikai óhaj el­len cselekedett, hanem egye­nesen megteremtette az előfel­tételét annak, hogy De Gaulle intranzigens poli­tikát folytathasson. Ezen az utólagos magvaráz- gatás édeskeveset változtat. Benyújtottá lemondását Erhard helyettese. A múlt 24 őrá Bonn ese­ményeihez tartozik még az is, hogy Müller-Armack, a gaz­daságügyi minisz-érium ál­lamtitkára benyújtotta lemon­dását. Erhard helyettese le­mondási kérelmét azzal indo­kolta, hogy a történtek után nem hajlandó osztozni a fele­lősségben azért a politikáért, amely most az Európai Gaz­dasági Közösségen belül ki- . alakulóban van. Müller-Ar­mack vezette eddig rendsze­rint a nyugatnémet küldött­séget á Közös Piac ügyeivé! foglalkozó brüsszeli tárgyalá­sokon. rata vezetők a monarchisták- kal és a fasisztákkal üss ki­játszva megszavaztak egy döntést, amelynek értelmében megszüntetnek minden továb­bi .vizsgálatot a Fedcrconsorzi panamája ügyében. A Fcderconsorzi szoros üz- ie i kapcsodban áll a legna­gyobb olasz monopóliumokkal s élén a k eresz ' é nyd cmokra .a párt legismertebb vezetői áll­nak, köztük és elsősorban Paolo Bonami, a keress ény- demokrata képviselő, az or­szág egyik legbefolyásosabb embere. Lengyel—amerikai kereskedőd mi me gál i a podás Varsó, (TASZSZ): Mint a PAP lengyel hírszol­gálati iroda jelenti, Lengyel- ország és az Egyesült Államok képviselői Washingtonban alá­írták a két ország kereskedel­mi megállapodását. Az egyezmény érte'mében Lengyelország az idén 17—18 millió dollárért vásárol mező- gazdasági termékeket az Fffvesült Államoktól. Ezenkí­vül az Egyesült Államok hi­telszámla kereteben 51.6 millió dollár értékű különböző me­zőgazdasági terméket — egye­bek között gabonát, gyapotot és döhánvt — szállit Lengyel országnak. London, (MTI): A brüsszeli sakk-matt után Londonban pánikszerűen át­rendezték a táblát s a brit diplomácia máris megtette a2 újabb ha almi játszma nyitó­lépéseit. A behavazott londo­ni repülőtér a rossz látás’ vi­szonyok ellenére rég néni lá­tott forgalmat bonyolítóit lé a hét második felében: egymás­után érkeztek magas rangú külföldi vendégek, s keltek útra angol államférfik. Csütörtökön Grag dán mi­niszterelnök kétnapos látoga­tása után rendkívül melegen búcsúzott Macmillan brit mi­niszterelnöktől. A dán kor­mányfő biztosította angol kol- egáját arról, hogy De Gaulle elnök csábító közös piaci ajánlata elle­nére, Dánia kitart Nagy- Britannia mellett. Ugyanezen a napon ind ilt el Ausztrália-i és Üj-Zélani-i lá­togató korú’jóra a Brit Nem­zetközösség feje: II. Erzsé­bet királynő és férje. Pénteken Macmillan mi­niszterelnök és Heath lord- pecsétőr Rómába repült, hogy De Gaulle közös piaca tábo­délelőtti találkozót követően egy olasz szóvivő közölte, hogy az eredeti tervektől eltérően a két miniszterelnökön kívül Heath angol lordpecsétőr és Piccirani ol=s'7 külü^vminiszter is részt vett a tárgyaláson, ame­lyen az ál alános nemzetközi helyzetet vitatták meg, de el­sősorban az európai kérdé­seidnek szenteltek nagy figyel­met. A szóvivő cáfolta azokat a híreket, hogy az Anglia közös piaci csatlakozásáról folyta­tott brüsszeli tárgyalások ku­darca után Olaszország és Anglia teljesen új szervet kí­ván létrehozni az európai egy­ség előmozdítása érdekében. A szóvivő szerint nem fe­lelnek meg a valóságnak azok a jelentések, hogy egy esetleges London— Róma-tengely létrehozásá­ról lett volna szó. Mint ismeretes, a tengelj megalakítását La Maifa olasz költoégvetcsügyi miniszter ja-* vasolfa a Párizs és Bonn kö­zött kötőit egyezmény ellen­súlyozására. Macmillan szombaton dél­ben XXIII. János pápánál je­lent meg magánkihallgatáscm Szergely Jeszenyin- költő azt irta: „A nagyot messziről látni jó.” E találó mondás teljes egészében ráillik arra a grandiózus katonai eposzra, amely több, mint félesztende- ig zajlott — 1942. július 17- től 1943, február 2-ig a Vol­ga és a Don között elterülő roppant térségben a hős vá­ros: Volgograd falainál. Ha magunk elé kéozeljük 1942 nyarának világtérképét, megértjük, hogy a nagy orosz folyó partjainál vívott ke­mény védelmi jellegű csaták s az ezeket követő ellentá­madás betetőzése volt a bé­ke és a haladás erői, vala­mint az agresszió és a fasiz­mus sötét erői közt folyó viaskodásnak. A lerázott or­szágok fe'szabadító mozaalma még gyerekcipőben járt. A fasizmus mint förtelmes po­lip fonta be csáví'iv'-l kele­ten a doni stepréktől, nyu­gaton a B'sttr-ai-öbőlto, észa­kon a Báre^t-trnoer'ől dé­len Afrika földközi-tengeri partvidékéig elkerülő hatal­mas térséget Ezzel egyidő- ben a Cs-'ndes-óreán térségé­ben a fasiszta Németország szövetségese. Jaoán roppant méretű területeket raeadott magához. A hadászati kezde­ményezés ezen a hadszíntéren továbbra is a támadó kefé­ben maradi, zl ionén mi1:ta- riztnus csak a k”ch'nz" alka­lomra várt. homt hubf tá- media szőnie* né-v*t, amely egyesen*’ed'"! harcolt a náci birodalommal. Nehéz röviden szólni a 200 nanon és éjszakán át mePsza- kf<ás nélkül folvt csatéról, amelyben csapataink kezdet­ben vétok"z*ek az*án pusztí­tó csapást mértok az ellen- régre. E csata arányaiban fe- i’Vmú'fa a történelem min­den rddtoí e-a'ái£.t. a csak­nem 100 e-ey nágvzetkilomé- f-mvi toriltoM, felölelő csata különböző szakaszain részt vett a harcokban: több mint 2 millió cmtor, ezer lövea és aknavető több mint 2 ezer harelcocsi és ugyaneny- nyi repülőgép. A város védői visszavertek több mint 800 elkeseredett rohamot: ők ma­guk maidnem ugyanennyi el­lencsapást és e’lenlökést in­dítottak. Júliustól novembe­rig, azaz a cSátá védelmi idő­szakában a náci hadsereg és a németek csatlósainak csapa­tai 650 ezer katonát és tisz­tet Vesztettek. Az 1942 november 19-től 1943 február 2-ig tartó ellen- támadás során a hitleristák és szövetségeseik vesztesége el élte a 800 ezer főt, sok ezer lövepet é aknavetőt, 2 ezer harckocsit és önjáró löveget. ugyanennyi harci és szállító- repülőgépet vesztettek, össze­gezve: a csatában elesett, megsebesült, illetve fogságba esett mintegy másfél millió ember. Ez több, mint egyne­gyede volt a szovjet—német arcvonalon ténykedő vala­mennyi ellenséges erőnek. A legfontosabb eredmény az volt, hogy ettől kezdvz a szovjet hadsereg szilárdan ke­zébe vette a hadászati kezde­ményezést, s azt soha többé nem adta ki a kezéből. Az ellenségnek az észak­kaukázusi és a Kaukázuson túli hadjárat sikere érdekében biztosítania kellett a szárnyát. Épp e célból szándékozott gyors csapással megszerezni Volgográdot. Ám Hitler tervei­vel szembekerü’tek a szovjet hadvezetőség, egész népünk tervei. A harcok eleinte min­den védelmi szakaszért, majd az egyes háztömbökért foly­tak, végül minden gyárért, házért, sőt emeletért és lép­csőházéit. Ezután megvalósí­tottunk egy nagyszerű elgon­dolást: hirtelen ellenlökéssel bekerítjük és felmorzsoljuk az ellenségnek a Volgához kiju­tott egész csoportosulását. Szene kell foszlatni azt a legendát, hogy Sztálinnak döntő szerepe volt az e tér­ségben folyt hadműveletek megtervezésében és Irányítá­sában. Szerepét a személyi kultusz idején a végietekig eltúlozták. Valójában legtöbb utasítása általános, nem konk­rét jellegű volt, egyes dön­tései pedig tévesek voltak. A volgai csat..ban front- ét hadseregparancsnokonként, to­vábbá a katonai tanács tagjai­ként, valamint törzsfönöki minőségben olyan neves had- 1 vezetők vettek részt, mint Hruscsov, Vatutyin, Ro­kosszovszkij, Sumi.ov, Csuj­kov, Malinnvszkij, Tolb.hin, Lopatyin, Bctov, Rogyimcev és sokan mások. Itt hajtotta végre halhatatlan hőstetteit a 70 harckocsit kilövő 33 gárdis­ta, Bászkákov hadnagy üte­gé, Zajcev mesterlövész, Ba- 1 nyikáko haditengerész, Butyi­- lov híradós, Nyina Beljaje­- va repülős. ' Nehéz lenne felsorolni a '■ Volgograd falainál véghez vitt • hőstetteket. Hősiességről, ön- ' feláldozásról és hájlühatadan > akaraterőről tett tanúbizony­• Ságot nemcsak egy-egy har­■ cos, hanem egész alegységek, • ezredek, hadosztályok, hadtes­tek és hadseregek. Harminc­ezer katona kapott különféle 5 kormánykilünteiást. A népünk vitézségét, hő­■ «ességét, önfeláldozását és nemes lelkületét jelképező ! város nem viselheti á nevét- annak az embernek, aki ön- c kényeskedéssel és törvényte- ; lenséggel szennyezte be ma­• gát. Ezért nevezték el a vá­- rost a nagy orosz folyóról. , A nagyszerű volgai győ­- zelem 20. évfordulóján nem- áll megemlíteni, hogy a szov- , jet nép őszintén kívánta a i békét s állhatatosan védelme- S rí azt. A tolgogjrádi csata 2#. evfortiu lóján Irta: II. ierjomenko, a Szovjetunió marsallla Bagdad, (TASZSZ): Kasszem iraki miniszterel­nök sajtóértekezletet tartott, s ezen az ország belső helyze­tének több kérdésével foglal­kozott. Kijelentette, kormánya ira­ki nemzeti kőolajtársaságot szándékozik alapítani. A tár­saság alapitásáról szóló tör­vényt hamarosan jóváhagy­ják. Bejelentette, hogy Irak­ban találtak olyan jelentős kőolájhelyet, amelynek készleteit nem dolgozzák fel külföldi olajtársaságok. Ezt a rakéta kilövőtereken rende­zett sztrájkokat A harmadik törvényjavas­latot Goldwater szenátor nyújtotta be. Goldwater nyíl­tan kimondja, hogy ezzel a 'örvényjavaslattal csökkenteni akarja „a szakszervezetek erejét”. • A negyedik, Dirksen szená­tor által előterjesztett javas­lat törvénytelennek nyílvá­nítja az óceáni hajók vala­mennyi tengerészének sztrájk­ját. kanadai ellenzék vezetője is a parlamentben. Rusk külügyminiszter pén­teki sajtóértekezletén kényte­len volt sajnálkozását kifejez­ni, ha — mint mondotta — „esetleg megsértették a kana­daiakat.” A kanadai parlamentben most folyó vita hamarosan megmutatja majd, mennyire jár komoly következmények­kel a szerda óta kirobbant vtt szálv Washington és Ottawa között. Washington. (MTI): A hagyományosan jó ame­rikai—kanadai viszony né­hány napja feszültté vált. A feszültséget a washingtoni külügyminisztérium szerdai nyilatkozata idézte elő, ame­lyet átnyújtottak Kanada washingtoni nagykövetének, majd félórával később a saj­tó rendelkezésére bocsátottak, így a kanadai közvélemény és az egész világ előbb érte­sült a nyilatkozat tartalmáról, mint az ottawai kormány. Ami azonban még fonto­sabb, a nyilatkozatban az amerikai külügyminisztérium a diplomáciai csatornák meg­kerülésével a kanadai kor­mány fejé fölött kioktatta a kanadai népet arról, hogy kormánva helytelen álláspon­tot foglalt el egy fontos kér­désben. E fontos kérdés lényege nz, hogy a kanadai kormány nem hailandó nukleáris töltettel ellátni az Egyesült Államok­ból vásárolt rakétákat. Kana­dában óriási fe’háboredás tá­madt a washingtoni külügy­minisztérium említett nyilat­kozata miatt, s Diefenbaker mi­niszterelnök a parlamentben az amerikai nyilatkozatot . pél­dátlannak” és „indokolatlan beavatkozásnak” nevezte. Ha­sonló nyilatkozatot tett a Róma, íMTI): Olaszországban újabb nagy botrány robbant ki s b.nns közvetlenül érdekelt több te- kin'élyes keres tény demok­rata vezető. A Fcderconsorzi (Olasz Mezőgazd asági Szövet­kezés) jelentéseit átvizsgálva ugyanis sok milliárd lírás hiányt fedeztek fel. Ezeket a milliárdokat támogatás for­májában az állam bocsátotta a Federconsorzi ren lelkezé- sére, ennek vezetői azonban nem tudnak elszámolni a ha­talmas összegekkel. Növeli a botrányt, hogy csütörtökön kereszténydemok­Kereszléirvőemokrafa vezetők súlyos pénzügyi botránya Olaszországban Bonn. (MTI): Dobsa János, az MTÍ bonni tudósítója írja- Adenauer kancellár hétfőn fogadja DoWling amerikai nagyköveit, aki kedden in­dul jelentéstételre Washing­tonba. Dowling pénteken már hosszabb megbeszélést foly­tatott Erhard gazdaságügyi fiiiniszterrel Sajtójelentések szerint Adenauer kancellár arra kéri .rtlájd az amerikai nagyköve­tet. igyekezzék lecsillapítani a washingto- ni kormányt és segítsen eloszlatni azokat a kéte­vaió csatlakozása kérdésében. Most azonban, miután a szer­ződést már aláírták, a Fehér Ház ezt a kérdést intézi az NSZK-hoz: „Hol biztosítják jobban érdekeiteket? Abban az országhan-e, amely 50, vagy abban, amely 50 000 bombával rendelkezik?” Gazdasági területen azt je­lenti ez a kérdés, vajon Bonn egész befolyását arra fogja-e felhasználni, hogy a Közös Piacot egyre növekvő mér­tékben megnyissák az ameri­kai behozatal előtt? Vajon az Egyesült Államok számítha.-e arra, hogy az NSZK képvisel­ni fogja jogos érdekeit Euró­pában, még azzal a vészéi y- lyel szemben is, hogy ennek következtében némileg meg­róni! anak kapcsolatai Fran­ciaországgal? Ez az a kérdés, amelyre Washington a követ­kező hat hónapban választ vár. A Die Welt Marguerite Higgins, az ismert nevű ame­rikai újságírónő cikkét közli aki „a legjobb washingtoni forrásokra” hivatkozva beszá­mol arról, hogy Kennedy mit akar értésére adni Adenauer kancellárnak a most kirob­bant nyugat-európai válsággal kapcsolatban. — Kennedy elnök értésre adta — írja az amerikai pub­licista —, hogy az Egyesült Államok nem tarthat 400 000 katonát Nyugat-Németország- ban, ha kiderülne, hogy Bonn szemében nem fontosak az amerikai érdekek. Nem titok, hogy az elnök mepróbálta rá­venni Adenauert: halassza el a De Gaulle-lal köten­dő szerződés aláírását. Kennedy nézete szerint ez a halasztás alkalmas lett volna arra, hőgy a franciákat értel­mesebb álláspontra birják Angliának a Közös Piachoz A Süddeutsche Zeitung szombati számában rámutat arra, hogy mi okozta Washing­ton Bonnal szemben támadt ingerültségét. Míg bonni ve­zető körökben arról bizony­kodnak, hogy De Gaulle emlé­kezetes sajtóértekezleti kije­lentései teljesen megleptek Bonflt is, a valóság ezzel szem­ben az, hogy De Gaulle elő­zőleg már tájékoztatta Aden­auert arról, mit szándékoz'.]? mondani sajtóértekezletén, sőt meg is kérdezte a kancellárt, vajon ezek után ki fog-e tar­tani a tervbevett francia— nyugatnémet szerződés meg­kötésé mellett. Adenauer be­leegyező válasza után terült csak sor De Gaulle sajtóér­tekezletére. Kennedy viszont De Gaulle sajtóértekezlete után felszólí­totta Adenauert. hogy halasz- sza el a szerződés aláírását. Adenauer erre nem volt haj­landó, de megígérte az ame­rikai elnöknek, nogy „mérsek- lőleg” fog De Gaullera hatni és ezenkívül beiktat maid a .szerződésbe több .olyan pon­tot, amelyen kifejezetten ki­zárnák azt, hogy a Bonn és "Párizs közötti együttműködés amerikai érdekek ellen irá­nyulna. — A kancellár azonban — írja a Süddeutsche Zeitong — Mit üzen Kennedy Adenauernak ? Fárizsban „a francia kormány­fő kiemelkedő személyiségé­nek hatására” lemondott arról, hogy kersztülvigye Ígéretének megvalósítását. Washington­ban ezek után az benyomás támadt, hogy Bonn a szerző­dés aláírásával nem csupán Adenauer félrevezette az amerikai kormányi rán .belül bontsa ki a francia elnök elszigetelésére indított diplomáciai ellentámadás zász­laját. Alighogy felemelkedett a miniszterelnöki különgép, megérkezett Christian * Herter, Kennedy amerikai elnök kü- lörtmegbizottja. A meglepetés­szerű villámlátogatás során Hefter a Franciaország elleni gazdasági szankciók összehangolásáról tárgyalt Lord Home külügyminisz­terrel, Maudling pénzügyminiszterrel és Errol kereskedelemügyi mi­niszterrel. A hét végén Londonban megindult nagy diplomáciai mozgás további lépései: beje­lentették, hogy Erlander svéd miniszterelnök, az angol kor­mány kezdeményezésére, már­cius 5-én ké'napos látogatásra Londonba érkezik. , Hangsú­lyozzák: a látogatás célja, hő'jy megvitassák az európai szabadkereskedelmi társulás gazdasági taktikáját a Közös Piaccal szemben. Róma, (AP, Reuter): Macmillan angol és Fanfani olasá miniszterelnök szomba­ton délelőtt folytatta előző nap megkezdett tanácskozásait. A Mindenki tárgyal — Macmi lan Fanfaninál és János pápánál Lázas diplomáciai tevékenység Londonban

Next

/
Thumbnails
Contents