Kelet-Magyarország, 1963. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-05 / 3. szám

„Jóllakott" föld — nagyobb termés Gazdasági előrehaladásunk sarkalatos kérdése a mező- gazdasági termelés gyors üte­mű fejlesz.ése — szögezte le a párt kongresszusi irány­elveiben. Sajátságos helyzete miatt a termőföld hordozza — mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben a nagyobb eredmények lehető­ségeit. Ezért a talaj táplálá­sa, gondozása alapvető a ho­zamok növelésében. A termőföld hordozza és táplálja a növényeket, bizto­sítja számukra a szükséges vizet és a különféle tápanya­gokat. A termőtalaj legfonto­sabb tulajdonsága, értékmé­rője a termékenység. Annál értékesebb valamely talaj, minél többet terem. A terméssel a talajból ki­vont tápanyagokat pótolnunk kell. A trágyázás a talaj ter­mőképességének fenntartásá­ra irányuló korszerű növény- termesztési technika egyik döntő tényezője. A trágya- anyagok összetételüknél, illet­ve biológiai és kémiai tulaj­donságaiknál fogva, a talaj­ban lévő növényi tápláló­anyagok mennyiségét és mi­nőségét fokozzák, a talaj ter­mőképességét pedig növelik. Nem a növényeket, hanem a talajt trágyázzuk, amely a növényeket táplálóanyagokkal ellátja. A trágyaanyagokkal elsősorban a talajélőlényeket (mikroorganizmusokat) táplál­juk, hogy azok a növények táplálkozását minél hatéko­nyabban elősegítsék. Nos, néz­zük meg, milyen mértékben és módon növelhetjük a ter­méshozamokat, valamint azt, hogy a terméshez szükséges tényezők milyen mértékben állnak rendelkezésünkre? A napfényenergiából min­den négyzetcentiméter felület­re percenként 2 grammkaló- ria jut. Szabolcs-Szatmán me­gyében az évi nansütéses órák száma: 2000. A növények tenvészidejét figyelembe, véve. évenként kereken 100 nagy kalória jut megyénk minden négyzetcentiméter területére. Ez a mennyiség egy kát. hold területre több mint ötmilliard nagy kalóriának felél meg. Ez az energia kát. holdanként mintegv 700 métermázsa szer­ves anvag képződésére elegen­dő, ami körülbelül 300 mé­termázsa szemtermésnek fe­lel meg. Tudnunk kell azon­ban. hogy a zöld növények a reájuk eső sugárzó napfény- energiának csak kis mennyi­ségét hasznosítják. A széndioxid átlagosan a légkör háromszázad (0,03 szá­zalék) százalékát teszi ki, de koncentrációja a talajlelszín közelében és a talajban jó­val nagyobb. A levegő szén­dioxidtartalmának gyarapítá­sával zárt üvegházakban nö­velni tudjuk a termés meny- nyiségét. A talaj és a talajfel­szín széndioxidtartalmát nö­velhetjük különböző szerves trágyázással is. A talajba ke­rülő szerves anyagok elbom- lása széndioxidfejlődéssel jár. A szerves trágyázás tehát ily módon is hozzájárul a ter­méshozamok növeléséhez. Az átlagos légköri széndioxid mintegy 300 métermázsa szer­ves anyag képződéséhez elegen­dő, de a növények a rendel­kezésre álló C02-nek csak kis részét használják fel. A víz már nem áll olyan mennyiségben rendelkezésre, mint az előző két tényező. Megyénk évi csapadékmennyi­sége 500—600 mm között válta­kozik. Évi 500 milliméter csa­padékot alapul véve, kát. hol­danként ez 2877 köbméter vízmennyiségnek felel meg. Ennyi víz mintegy 50 méter- rfiázsa szemtermés létrehozá­sához elegendő. A víz ámint látjuk, nem áll korlátlanul rendelkezésünkre. Mivel azon­ban az 50 mázsás szemtermés­től nagyon messze vagyunk, az is világos, hogy a rendel­kezésünkre álló vízmennyiség helyes felhasználásával ter­mésátlagainkat még nagy­mértékben növelhetjük. Ha a rendelkezésünkre álló 500— 600 mm-es évi összes csapa­dék elosztását növényenként a megfelelő időben adagolhat­nánk, akkor a kívánt ered­mény nem maradna el. Lehe­tőségek állnak rendelkezé­sünkre, amelyékkel talajaink víztartó képességét, vízháztar­tását szabályozni tudjuk, ezek: a talaj szerkezetének javítása, őszi mélyszántás, ta­lajsimítózás, foeasolás, kaoá- lás stb. Talajaink vízháztar­tásának szabályozásában leg­fontosabb szerepe a talaj szer­kezetének van. A jó morzsás szerkezetű talaj a vizet szi­vacs módjára megköti. Ebben ■a talajban a növény egész fejlődése alatt hozzájut a nedvességhez. Kísérletekkel beigazolódott, hogy a talaj tápanyagokkal való fokozottabb ellátottsá­ga esetén a növények vízki­használása fokozható. Vagyis a növényi tápanyagokban gazdagabb talajokon ugyan­annyi vízmennyiség felhaszná­lásával jóval több termést ka­punk, mint a tápanyakokban szegény, sovány talajokon. Ez azt jelenti, hogy a tápanya­gokkal megfelelően ellátott ta­lajokon a növények a száraz­ságot sokkal jobban elvise­lik. lengyel Adóm főiskolai tanár 30 nap a panaszügyek határideje Özvegyasszony karácsonya ­— Iskola viz nélkül „Sötét“ baleset 5 hónapig késett a válasz Napi hosszúságok Kérdésem: az ilyen termé­szetű ügyet köteles-e, és ha igen, mennyi idő alat; intéz­ni és válaszolni, a panaszt felvevő hivatal? Kit terhel a felelősség a mulasztásért, ha a hivatali mulasztásból a pa- naszttevőnek esetleges erköl­csi és anyagi károsodása származik? Márton Árpád Mátészalka + Megjegyzésünk: A panaszt legkésőbb 30 napon belül kö­teles kivizsgálni, intézkedni az illetékes szerv, párt és kormányhatározat írja elő. A felelősség alól egyetlen szerv, vagy személy sem bújhat ki. Sóiéi sarok Kivilágítatían és veszélyes Nyírbéiteken az Ady Endre ut­ca sarka. Már nem egyszer for­dult elő, hogy tehénszekeres parasztbácsi, aki Omboly felől jött és le akart térni az Ady utcába, behajtott az árokba, mert a sárok teljesen kivilágí- tatian és veszélyes terület. Az a javaslatom, hogy a sarkot közvilágítási lámpahelye! lás­sák el, A községi TITASZ hi­bajavító füzetébe is bejegyezte, de ez ideig nem történt intéz­kedés. Ezt úgy érzem közérdek, abból a szempontból, hogy a balesetet elkerüljük, s ez azon múlik, hogy egy százas villany- égöt helyezzenek el az említett helyen. Somogyi Béla Nyírbéltek, Ady utca 46. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL — Lejártam, a lábam, még­se kaptam gyermekmatracot! — panaszolta az egyik olva­só. Nincs. A faárú bolt utal­ta az állami áruházba, az áruház a bútorboltba, a bú­torbolt a lakástextilboltbá, innen a földművesszövetke- eeti áruházba. ., Néha „hólabdának.” képze­lik a vásárlót, boltról-boltra járatják, míg kiderül: hiába fáradt. Nem a bolti eladók játékos kedve diktálja a küldözgetést, inkább a segi­tőszándék. Mégis ez kevés vi­gasz a Vásárlónak. Az ör­dögbe sem tudja megérteni például, miért nem kapható a fehér női cipőhöz fehér cipőfűző, ki nem rokonszen­vezik a méretután reszelhe­tő nyerskulccsal, vagy a füg­gönytartó normális méretű kampósszöggel? — Nincs! Tessék benézni holnap! De miért nines'? Talán külföldről hozzuk be drága valutáért a nyerskulcs anya­gát, a cipőfűzőfestéket, a függönytartó szöget? Érthe­tetlen! Ki kényszeríti arra, hogy a szükséges 15 literes mosófazék helyett 25 literest Vegyen, mert „csak ilyen van”!? Ml ázz oka, hogy na­gyobb fán terem a közönsé­ges házi seprő, mint a banán, a narancs? Mikor kapható végre — nem a pult alól ■— a 160 forintos hódmezővá­sárhelyi pulóver? A vásárló türelmes és megrétő: azzal is tisztában van, egyes keresett és olcsó cikkek hamarabb kifogynák, pótlásuk nem mindig zökke­nőmentes. Szótárban isme­rős a „hiánycikk” kifejezés is, megkísérli megérteni, akadhatnak nehezen besze­rezhető, gyártható árucik­kek. Bár számuk apad, lé­teznek „hiánycikkek”, úgy­mondják objektív okokból. Általában mi magyarosan úgy mondjuk ezt: Nem tudja a balkéz, mit Csinál a jobb... P. E­GERENCSÉR MIKLÓS: (Va dg^aLaíiih^k Baljós sugallat ijesztett rá, olyán érzése támadt, hogy Da­ni nem tér vissza többé, ha a föld alá merészkedik. Még itt volt, még szoríthatta, tes­téhez simult az ismerős, érdes tenyér, érezte maga mellett a lépések megszokott ütemét, amely immár a saját ritmusa volt Megtorpant, belemarkolt Da­ni karjába, szinte dühösen csikarta, mintha le akarta Volna tépni a csontról a ke­mény izmokat — Ne hagyj egyedül!... — rimánkodott kétségbeesettén és a hangja sírásba fulladt Rozsvetés mellett álltak, a dűlőét szélén magas fű bur­jánzóit, erre hajlottak rá a virágzó kalászok. Dani csó­kokkal nyugtatta a síró asz- szonyt, ajka nedves lett a sós harmattól, ölébe kapta Klá­rit mint a gyereket a rozs­vetésbe gázolt vele és elme­rültek a gabonaszálak tenge­rében. Először öleltek úgy, hogy a forró hullámok elmosták az 1963. január 5. asszony eszméletét. Arra éb­redt, hogy borzong a bőre, lüktető zsongás melegeti ölét derekát karja könnyűre alél- tan hever a rozs sűrűjében. Félt mozdulni, hagyta, hadd áramoljon a vére, hadd sies­sen a dolgára minél serényeb­ben, oltalmába véve a mag­zatot Anya lett, tudta bizonyosan. Első mozdulatával a férfi fejé­ért nyúlt Mellére vonta, sze­relmes ujjai aludni bújtak a fürtök közé. Amikor szemét végre teljesen kimerte nyitni a józanodás után sokáig néz­te a virágporos kalászokat ame­lyek szálkáikkal az ég sötét­kék bársonyába kapaszkodtak. 36. Színes fűzért alkottak a lá­nyok, asszonyok, hajladozó láncuk átvirított a kukorica­erdő zengő-pengő levelein. Törték a tengerit. De nem ha­jastól, hanem a száron mind­járt megfosztották. Babráló ujjuk között rózsává feslett a vászonszínű háncsa, s pucé­ron sárgálottak élő az ingük­ből kivétkőztétett kukorica­csövek. Teltek a kosarak, a férfiak alig győzték szekérré hordani a termést. Anti fejebúbja a szárak bokrétás csúcsai között im­bolygóit, ahogy törtetett visz­sza az üres kosárral. Megállt Klári mögött. — Elég lesz mára... Vi­gyázz magadra... A fiatalasszony jókedvűt sóhajtott, kiegyenesítette de­rekát, tenyerét vastagodó ha­sához simogatta. — Ne törődj már annyit velem. Tudom én, hogy mikor elég. — Az ötödik hónap vé­ge felé járt, de csak az juttat­ta eszébe terhességét, hogy ruhái toldásra szorultak. A többi asszony próbálta kímél­ni, bele-bélekaptak a sorába, lopkodták előle a munkát, nem győzött méltatlankodni. Most is, hogy csak égy percre egyenesedett föl, köpasztott szárakat látott maga előtt. Vidám nehezteléssel formed t Antira: — őket is te bíztat­tad föl! Ide a kast, aztán mars a dolgodra! A legény szeretettel megbá­multa, mintha az ő gyerme­két hordozta volna az asszony, s amint észrevette Klári za­varát, élszégyelte magát és, kamaszos hebehurgyasóggal kapta vállára a teli kosarat. Amióta tudta, hogy anya­ságra vár az öreg Kincses lá­nya, megváltoztak iránta az érzései. Nyugalompusztító sze­relme lecsillapult, a vonzalom testvéries jósággá változott benne, úgy tartotta számon Klárit, ahogy a legféltettebb rokonokat szokás. Mostaná­ban gyakran átrándult a har­madik faluba, s itthon tudta már mindenki, hogy mi vál­toztatta számára ünneppé a héköznapi estéket is, noha egyetlen Szót sem ejtett 'a nagy mehetnék okáról. Végre nyugodt napokat élt, nem csi­korgóit a munka, szépen passzolt a szó és a tett, mint­ha sok-sok esztendő óta kö­zösen dolgoztak volna az em­berek. Csak arra a tavaszi levélre nem akart válasz érkezni. Már attól tartott, talán ki js nevették a Pártközpontban, hogy ilyen koszos kis üggyel untatja a vezető elvtársakat, amikor azok az egész nép kö­zös gondjaiért felelősek. Sok­szor elképzelte, mennyi főfá­jással járhat egy egész orszá­got igazgatni — még neki sem volt könnyű, pedig ötszáz lé­lek sem élt a faluban. Mostanában mégis gyakran elfogta a türelmetlenség, tud­ta, hogy Daninak a felesége mellett lenne a helye, mun­ka itt is akadná neki rogyá- sig. Cipelte a kosarat, közben elérzékenyülten gondolt Klá­rira, hogy milyen keményen tartja magát, zokszót senki se hall ' tőle fürge és gondtalan, mint a lányok. Kiért a tengeri szárak sű­rűjéből, akkor látta, hogy az úton sötétzöld, bogárhátú au­tó közeledik, hűtőjén az ökör­nyál fehér foszlányaival, amely olyan volt, mint a szét­szaggatott menyasszonyi fá­tyol. Ismerte már jól a járá­si bizottság apró Skoda gép­kocsiját A deszkával magasí­tott szekérre dobta válláról a kosarat, aztán sétálva indult az autó felé. Meglepetésére nem az inst­ruktor, hanem maga az élső- titkár kászálódott elő. Szeke­res borús képpel üdvözölte, sajnálkozva a szemébe fürké­szett, majd bosszúsan kérdez­te: — Mit tett, maga szeren­csétlen! Antinak elernyedt az álla, nyaka megkonyult, tétován pislogott. Ha meg is lepődött, önkéntelenül háborogni kez­dett benne á rosszallás, mé­gint molesztálni akarják, ho­lott ilyen nyugalom és össze­fogás még soha nem volt a faluban, amióta az eszét tud­ja. *— Dolgoztam —- mondta türtőztetett daccal. — Tudtom­mal nincs itt semmi baj. Szekeres a szögletes vállú, kas‘ha típus zakó zsebébe nyúlt, előhúzott egy sötét­szürke karton borítékot amely­nek hátulján még látszott a három viaszpecsét maradvá­nya. — Olvassa — biztatta izga­tottan az elsőtitkár. Elvette, s a boríték felső bal sarkából mindjárt a sze­mébe ötlött a feladó: „Ma­gyar Dolgozók Pártja Közpoh- ti Vezetősége”. Az alsó bal sarokból meg vastag, merev betűk kiáltottak rá: „Szigorú­an bizalmas”! Álomkóros óva­tossággal, két ujjal mert be­nyúlni a levélért. Ködbebo­rult tekintettel olvasta a le­iratot, amely szintén a „Szi­gorúan bizalmas”! felszólí­tással kezdődött és kizárólag a járási elsőtitkámak szólt. Ügy érezte, szép lassan süly- lyed a mélybe, mintha mocsá­ron állt Volna. Az Opportuniz­musról, éberteiéfiségfői, a kommunista elvhűséggel össze- egyezhetetlen magtartásról szóló sOrók Után dorgáló szem­rehányás következett, majd azzal az utasítással zárult a levél, högy le kell váltani a kulákrokon szövetkezeti elnö­köt, aki harcos múltja ellené­re ártott a proletárdiktatúra ügyének. Anti egy halálos beteg erőt­lenségével hajtotta össze a le­velet. — Ezt nem a párt írta... — suttogta csaknem vacogva. Szekeres elkapta a levelet, keserűn, türelmetlenül legyin­tett vele. :— Gyerekséget beszél... Mit tegyünk, azt mondja meg? Az öreg mégsem akárki. — Hagyni kell a helyén — mondta Anti határozattan és Szekeres önkéntelenül kime­resztette a szemét, mert ilyen akaratosnak még soha nem látta a legényt. — Könnyű azt mondani. De ha a Központi Vezetőség pa­rancsol. — Ném lehet hozzányúlni. Mindent ő csinált ebben a fa­luban, amióta szava van. Mel­lette lettem kommunista és nélküle most se érnék sem­mit. (Folytatjuk| i Figyelmeztetés Rossz volt a halászlé a Mátészalkai Halászcsárdá­ban december 9-én — erről írt a szerkesztőségnek Szo- váti Miklós nyíregyházi dől- , gozó. A Földművesszövetke- ’ zetek Mátészalkai Járási Központja kivizsgálta a pa­naszt: ★ „Megállapítottuk, hogy a hi­bát részben a szakácsnő követ­te el. Ugyanis szemre töltötte a lecsót a halászlébe. Ennek következtében nagyobb meny- nyiségű lecsót öntött a hallébe, amely édeskés ízű lett. A gon­datlan adagolásért a szakács­nőt írásbeli figyelmeztetésben részesítettük. Oláh József vendéglátóipari felügyelő”. Lesz rádió Kifogás érkezett az egyik vendégtől, hogy a vásáros- naményi cukrászdában rossz a rádió és nem gondoskod­nak kicseréléséről, illetve megjavításáról. A Vásárcsnamény és Vidé­ke Körzeti Földművésszövet- kezet igazgatósági elnöke közölte, hogy új rádió vá­sárlása 1962. évi beruházási tervükben ném szerepelt. Ugyanis a rádióvásárlás be­ruházás és ehhez a MÉSZÖV engedélye szükséges. Az 1963-as évben beterveztek egy rádiót, melyet az év el­ső ., negyedében megvásárol­nak. Oromét szereztek Némrég egy özvegyasszony, Deák Ixijosne ünnepét telték meghitté a Nyíregyházi Ci­pész K.TSZ dolgozói. Deák Lajos a szövetkezet nyugdí­jas tagja volt. a ktsz dol­gozói megígérték, hogy nem feledkeznek meg özvegyé­Bcfagyott Mióta beköszöntött a hi­deg Idő, a Tűzoltó utcára járnak vízért a Malom és a Színház utca lakói. Van ugyan egy-egy közkút a Ma­lom és a Színház utcában, azonban jelenleg a két kút közül egyik sem működik. Ném gondoskodtak az erre hivatottak, a tél beállta után arról, hogy fagyásiéi megóv­ják a kút vizét. A Zrínyi gimnázium is —, amelyet az egyik kút Iát el vízzel — vízhiányban szenved. A gimnázium igazgatója már kérte a városi fnná#»s«i és a Kútfúró és Karbantartó Vál­lalatot, hogy hozzák rendbe a kutakat. Azt a választ kapták: „majd beütemezik”. De mikor? Bojtor Gyuláné Nyíregyháza 1962. májusában háztáji föld ügyében panasszal foi- áultam a Megyei Termelő­szövetkezeti Tanácshoz. Pa­naszom sorsa felől érdeklőd­ve személyesén mentem be Nyíregyházára, ahol közöl­ték velem, hogy az ügyet a Fehérgyarmati Jáiási Ta- lács mezőgazdasági osztálya nár kivizsgálta, dé engem érről mégfeledkeztek ér­tesíteni. Mivel a vizsgálat eredményét — amely téves ás rossz indulaté informá­ciók alapján születet; —- ki­fogásoltam, a panaszt újra felvették és megígérték, hogy íz ügyet nyolc napon belül i Termelőszövetkezeti Ta­nács jogtanácsosa kivizsgáí- ia, a vizsgálat eredményéről pedig tájékoztatnak. Azóta öt hónap telt el, s a levél- beni sürgetés ellenére sem .udom, hogy fogiaiköztak-e ügyemmel rőt: az elmúlt karácsonyra 1110 forintot gyűjtöttek ösz- sze, a fiatalok karácsony­fát és szaloncukrot vásárol­tak özv. Deák Lajösnénak. Ezenkívül a szükség szerint segítettek takarítani, a fiúk pedig tüzelőt vettek, illetve vittek Deák néninek. A Nyíregyházi Cipész KTSZ dolgozói a következőkben sem feledkeznek még volt száktársuk özvegyéről. Bojda Cyörgyné Nyíregyháza.

Next

/
Thumbnails
Contents