Kelet-Magyarország, 1963. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

Kárba vesző százmilliók 50 mázsa mikroszervezet egy hold földben — A homokjavítás titka A növényi tápanyagok mennyisége nagy szerepei játszik a termelésben. Hazai talajaink — a humuszban sze­gény homoktalajokat kivéve — a három legfontosabb nö­vényi tápanyagban (nitrogén­ben, foszfátban, káliumban) meglehetősen gazdagok. Az említett tápanyagok mennyi­sége talajaink többségében több mint 0,1 százalék, ami azt jelenti, hogy a növények gyökerei által átszőtt, mint­egy másfél méteres talajré­tegben a nitrogén, a foszfá­tok és a kálium mennyisége egyénként és katasztrális hol­danként mintegy 15 000 kilo­grammra tehető. A talajban tehát komoly tápanyagtőke található, az évi termeléssel ennek a mennyiségnek csu­pán két-három ezrelékét vesz- szük ki. A növényi tápanya­gok viszonylag nagy mennyi­ségének csak egy egészen kis része található a növények számára közvetlenül felvehe­tő alakban. A tápanyagok átalakítását, illetve felvehetőségét a talaj apró élőlényei végzik. A ta­lajban elképzelhetetlenül sok mikröszervezet él, számukat nemigen lehetne megállapíta­ni. A mikroszervezetek szá­ma egy gramm talajban is több millió. Egy hold jó talaj­ban 40"—50 mázsa mikroszer­vezet él. Mennyiségükre a szerves tápanyagok vannak döntő befolyással, de a talaj­ban uralkodó fizikaj és ké­miai tényezők (levegő, víz, hőmérséklet, kémhatás stb.) is befolyást gyakorolnak. Az elmondottakból következik, hcgv valamely talajban minél több a mikroórganizmusok száma, az annál tevékenyebb, annál több tápanyag feltárá­sa lehetséges és annál na­gyobb termés várható. A szer­ves anyagok talaiba juttatásá­val á mikroszerVezéteket táp­láljuk. Ha a szerves anyagok mennyiségé csökken a talaj­ban. akkor csökken a mikro­biológiai tevékenység is, hi­szen megcsappan a hasznos aprószervezetek száma. Gya­kori az az eset is, amikor nem megfelelő szerves anvag (kukoricaszár, nyers szalma, éretlen friss trágva stb.) ke­rül a talajba, ilyenkor az úgy­nevezett. ..káros penfozánha- tás-’ következik be, azaz a nem megfelelő szerves anyag feltárásához a mikroorganiz­musok elvonják a talaj nit­rogénjét és a növényeknek hern marad elégendő táp­anyag. Az elmondottakkal kapcso­latban két fontos megállapí­tást tehetünk, ezáltal a ter­més mennyiségét is kétféle módon növelhetjük: egyrészt szerves trágyákat juttatunk a talajba, amellyel a talajbakté­riumok életműködését növel­hetjük, másrészt a növények által közvetlenül felvehető tápanyagokat, műtrágyákat adagolunk. A szerves trágyázás legelter­jedtebb módja, amikor jómi­nőségű érett istállótrágyát szántunk a talajba. A friss istállótrágyát érlelni kell. Az istállótrágya értéke a helyes Kézeléstől függ. A helyes ke­zelés legfontosabb alaptörvé­nyei: minél kisebb terüle­ten, minél több trágyát hal­mozzunk fel, ezenkívül az is­tállótrágyát tartsuk tömötten és nyirkosán. A trágyakezelés térén igen sok hiba fordul elő megyénk szocialista üzemei­ben és a háztájiban is. A helytelén trágyakezelés miatt — ha csak a nitrogén veszte­séget tekintjük — évente mintegy 50 millió forint ká­rosodás éri mégyéhk mező- gazdaságát. A valóságos kár azonban, ha a terméskiesést számoljuk, évente több száz­millió forintra tehető. Jelen körülmények között 20 mázsa istállőtrágya jut évenként egy-egy katasztrális hold te­rületre. Ez négyévenként is csupán 80 mázsás trágyá­zást tesz lehetővé, ami nagyon kevés. Ez az adat arra int bennünket, hogy az istállótrá­gyát a leggondosabban kezel­jük, a léghiégfélélőbb időben és növények álá adjuk, más­részt fel kell tárnunk rejtett tartalékainkat. Minden szer­ves anyagot: trágyaíélét,* szal­ma-, aíómanyagokat, hulladé­kot. falevelet, kompőszttrá- gyát, fekáliát, tőzeget ,stb. össze kell / gvűjteriünk me­gyénk területén is és megfe­lelő érlelés után visszaadni a tálájnak. Megvénk falusi HT^Z-szer- vezetei, a falusi ifjúsági ter­melőszövetkezetek kezdemé­nyezői lehetnének .a srerves­trágya-anyagOk helyes kezelé­sének és f elhasználásának. ” Szinte minden beruházás nél­kül. szakmai szeretetből és a jobb megélhetés érdekében komoly eredményt érhetnek el ezen a téren is. Mivél a Nyírség nagyrésze homoktalaj, így a Szerves anyag visszapótlásában a zöldtrágyázásnak itt fokozot­tabb szerep jut. Wéstsik Vil­mos Kpssuth-díjas akadémi­kus bizonyította be, hogy a laza homok akkor ad kielégí­tő termést, ha a zöldtrágyá­nak szánt növény alászántásá- val egyidejűleg teljes hatású műtrágyázást alkalmazunk. A műtrágyák hatása általá­ban á szerves anyag jelenlété­ben érvényesül a legjobban homokon is. Az alászántótt zöidtrágyanövény nemezszerű- en elosztó tömege egységesebb víz- és tápanyaggazdálkodást alakít ki a barázdafenék kör­nyékén. A homokjavítás kér­dése elsősorban vízgazdálko­dási, másodsorban pedig táp­anyaggazdálkodási probléma. A két kérdést egymástól elvá­lasztani azonban mégsem le­het. Sok évtizedes tapasztalatok azt igazolják, hogy hazai vi­szonyaink között á nyár végi és az ősz eleji szerves trágyá­zás hatása a legjobb, mert lé­nyegesen felülmúlja a más időszakokban végzett trágyá­zás hatásfokát. Ebben az idő­ben még igen élénk a talaj­élet, s így a trágya' anyagai­nak kedvező átalakulása még időben megtörténhet. A trá­gya kihordása, elteregetése és alászántása három feladat, mégis a munkát úgy kell megszervezni, hogy a ' három feladat egyidőben történjék és fennakadás nélkül a leggyor­sabban befejeződjék. Ha a' trágya a szétteregetés után csak néhány óráig a talaj fel­színén marad, mert az alá- szántás késik, nitrogéntartal­mának már egyhatodát elve­szíti. Ez a veszteség néhány ruip alatt az eredeti nitrogén- tartalomnak a felét is kitehe­ti. Hányszor láttunk ősszél vagy télen kihordott, eltérege- tett és tavasszal alászántott — valamikor trágyának nevé- aett — anyagot! A szerves trágyázás melled, rendkívül fontos a műtrágyá­zás is. Hideg tavasz után nagy jelentőségű a gabonafé­lék féjtrágyázása. A műtrá­gyák a Szerves trágyák kiegé­szítői. A műtrágyákkal a nö­vények számára azonnal hasz­nosítható tananyagokat jutta­tunk a tatójba. A műtrágyá­zás közvetve, a talaj szerves anya goinak a növeléséhez is hozzájárni, m°rt hatására erő­teljesebbén fonódik n növény­zet, íny több tártő- és gyökér- maradványt hagy vissza a talajba Megyénkben, mivel talaja­ink jórészt homoktalajok. f<rv a nitrogén, foszfor- és kálium­tartalmú műtrágyákra egv- aránt szükség van. A műtrá­gyák sikeres alkalmazásánál legjobb, ha a helyi tapaszta­latokra tudunk támaszkodni. A termelőszövetkezetek állít­sanak Be különböző növények­kel trágyájáéi kísérleteket, amelyek komoly segítséget adhatnak a tápanyaggazdílko- dás tudományos kialakításá­hoz. Lengyel Adám főiskolai tanár. „A szívem majd kiugrott...“ Oklevéllel a pult mögött — Nagyon nehéz a családtól Felnőttek az iskolában A tanár dolgozatokat javít magyarból. A pénzügyi tech­nikum esti tagozatának tanu­lói írták ezeket. A nevelő a piros tintába mártja tollát, — érdeklődéssel olvassa a felnőtt „diákok” dolgozatait. „Miért szeretek tanulni?” E cím sok mindent takar. Idősebb tanítványaink elke­seredve emlékeznek vissza a múltra, mely néni tette lehe­tővé számukra a tanulást. „A felszabadulás előtt fejeztem be polgári tanulmányaimat — írja Rajz János. — Akkor az volt a tervem, hogy továbbta­nulok. Erre nem volt lehetőség, mert a továbbtanuláshoz nem az iskolai bizonyítvány volt szükséges, hanem a vagyoni helyzet.” ..A múlt rendszerben — írja Bihari István — az volt a lényeges az uralkodó osztálynak, hegy minél butáb­bak legyenek a dolgozók”. „Édesapám szegény földnélkü­li parasztember volt — em­lékszik vissza Vékony Sándor húsipari szakmunkás. — He­tén voltunk testvérek. így nem állt módjában, hogy kö­zépiskolába járasson.” A TUDÁSOM MÁR NEM ELÉG Hosszú évek telték él mun­kával, gonddal, s bizony, idő­közben el is szoktak az isko­lától. Mi volt mégis, ami most arra késztette őkét., hogy is­mét a padokba üljenek? „Ta­nulásra, művelődésre manap­ság mindenkinek szüksége van’.’ — az ilyenfajta megálla­pítások majdnem minden dol­gozatban megismétlődnek. „A munkám során éreztem, hogy az á tudás, amivel feridélké­zem, nem élég — állapítja meg Sebők András, aki veze­tő beosztásban dolgozik. „Tár­saságban a tanultabb bará­taim által felhozott. témák­hoz ritkán vagy egyáltalán nem tudok hozzászólni — ír­ja Czirják László. — E hiá­nyosságaimat igyekszem pótol­ni.” „Ma már a fejlődés és a technika megköveteli, hogy mindenki lépést tartson vele” — jegyzi meg Szoboszlai Já­nos. MOST MÁR HALADOK Felnőtt tanítványaink az el­ső hetek után már megszok­ták &z iskola légkörét. „Mond­hatom, nemcsak fárasztó a napi munka után iskolába járrii. egyben felüdülés is” — írja Mlinárcsik Mihálvné. — Az ember egv pár órára újra fiatalnak érzi magát az is­kola padjaiban.” „Az első he­tekben néhéz volt megszokni, hnev úiból diák lettem, de most már haladok...” — vallja be Katona Ilona. Igaz, az iskolába járás ne­hézségei időnként felvetik egyéseknél a problémát: nem kellené-é kimaradni, és in­kább jövőre újból elkezdeni? „Még most is őrlődöm ma­gamban folytassam-e a tanu­lást vagy sem, hiszen nagyon nehéz család mellett tanulni — írja Papp Gáborné. De mindig a tanulás iránti vá­gyam győz.” „Nagyon nehéz volt az első feleleten átesni — vallja be Papp Menyhértná. — Néha a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Eljött a várva várt pillanat. Fizikából feleltem ötösre. Olyan boldog voltam, mintha egy ötösöm lett volna a lottón.” Persze vannak, akik a tíz­ből szeretnének valami hiva­talba átkerülni. „Könnyebb egy meleg iroda székében ül­ni, mint a hideg szabadban)?) lenni.” Az ilyen beállítottság­gal áll szemben Megvesi Má­ria: „Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy dip­lomával a zsebünkben odaáll- junk egy üzleti pult mögé, vagy akár fizikai munkát is végezhessünk.” Tudják, hová visz a jövő útja... Merényi László Nehéz feladat vért Ööé* Miklós volt községi tanácstit­kárra, aki a múlt év október 6-án vétte ót az elnöki tééii- dőket ä tef melőszövetkejét- ben. Az általa bevezetett rendszeres brigádeligazítás, éj­jeli ellenőrzések jelentős ered­ményt hóztak a közös Vagyon védelmében. A Does Miklóst megválasztó közgyűlés határozatot hozott, mely szerint á közös vagyon megcsohkitöival, herdálóival, a munkafegyelem-sértők­kel szemben fegyelmi eljárást indítanak. Ezek után is akadtak ma­gukról megfeledkező tagok —•, ákik 15—2Ó kilogramm kukori­cát vittek eí a közösből. A határozat alapján ezek ellen fegvelmi eljárást indították. Vannak természetesen, akik­nek nem tetszik, hogy a ve- zétőség őrködik a közös tu­lajdon felett és megbünteti a magukról megfeledkezett ta­gokat. Nehéz feladattá vállalkozott a tsz-vezetősége, de ezt kí­vánja a tagság, a közös érde­ke. Kricsfalnssy Béla GERENCSÉR MIKLÓS: Wa dqjaLamk&k Ezúttal nem viszolygott ne­kivágni a ködös messzeség fe­lé tartó folyosónak. Egyelőre még mellétté lépkedett áz utolsó bányász a kas utasai­ból. Alacsony, horpadt arcú ember volt, szemegödrén és pofacsomtjai alatt ugyanolyan titokzatos árnyék hallgatott, mint az elhagyott fnéllékvága- tok bejáratán. Dani megkérte, hadd tarthassa lámpáját a má­sik karbidlámpájához. — Hány gyereke van? — kérdezte jószándékúan, míg sercegve lobbant lámpáján a fémes fény. Az idősebb furcsáivá néz­te végig, hogy miért éppen er­re kíváncsi, dé azért meg­mondta: — Hat Dani halkan füttyentést az elragadtatástól. — Hát magának? — érdek­lődött bizalmasabban a bá­nyász. — Most született az első..: — Lány? ... — Az. — Mindjárt gondoltam. A legtöbb bányász elsőre mindig lánygyereket csinál. Nékem is csak á harmadik lett fiú. De attól kezdve csak fiú született egyfolytában. Nevettek, az egymáshoz tar­tozók meghittségével. Búcsú­zóul bíztatóan biccentett a hatgyermekes; — Aztán iparkodjon, hógy utolérjen. Jószerencsét!... Dani hálásan viszonozta: — Jószerencsét!... Most egyszer sem gondolt arra, hogy milyen fárasztó vé­gigbaktatni az ürés fővágaton. Legényes léptekkel sietett, kí­vánta a munkát, hogy csapon­gó jókedvében munkával, moz­gással csillapítsa erejének éhét. Nem idegeskedett, hogy meddig kell ittmaradriiá, még attól sem csappant még a ked­ve, hogy tizedik hónapja él- szakadtán kénytelen élni a családtól. Apa lett. görcsösen síró emberke rángott a mar­kában, befalta a dacos öklöcs- kéket, megértette, hogy nincs az a zord élet, amit ne lenne érdemes elviselni ezért az örö­mért, amely gyönyörűbb a szerelemnél is. \ Apósát ugyancsak boldog­nak látta, akinek pedig any- nyi bajt, akasztottak a nyaká­ba mostanában. Az öreg Kin- j esést végül mégis csak levál­tották, a saját beleegyezésé­vel, a szövetkezet tudta nél­kül. Amikór pénzért mentek a bankba. Szekeres kívánsá­gára Anti írta alá a nyugtát, éttől kezdve minden papíron az ő névé szerepéit, de ott­hon az öiég szavára mozdult a munka, mintha semmi sem történt volna. Vagyis más volt az elnök otthon, és megint más a felsőbb szervék felé. Szekeres vállalta a felelőssé­get a nyaktörő játékért, mi­vel belátta, hogy kár volt vesszőfuttatásra ítélni a fiata­lokat. Kockára tette a karri­erjét, de inkább tartotta be­csületesnek ezt a megoldást* mint hogy teljesen lehetetlen­né tegye az öreget. Csuka Pé­terré más falvakat bízott, ide meg új instruktort küldött. Remélte, hogv a kuszaságot rövid időn bélül kiigazítha+já, Daninak minderről fogalma sem volt Csupán annvit álla­pított meg, hogy az öreg vi­gaszra lelt unokájában és boldogabb, mint valaha. Mi­közben talpfáról talpfára lé­pett, szülei ötlöttak eszébe. Anyja iránt áhitatos gyengéd­séget érzett, de apjára sértő­dötten, megüllepedett harag­gal gondolt. A télen nyomuk­ra bukkant, fölkereste őket, a távoli Hortobágyon. Anyjá váltig sírdogált, őrege pedig faképnél hagyta, ánélkül, hogy fogadta volna a köszöntését. Egyetlen szót sem váltott Ve­le, elkóborolt a tanyából, hogy ne is lássa. Mondogatták az idegenék: mindenkihez ilyen, a végét járja, nincs már egé­szen az eszénél. Az ifjú apa most megbé­kélt az öreg Kustárinal, többé nem volt miért haragudni rá. Mindenképpen kötelességének tartotta, hogy gondjaiba fo­gadja. Elhatározta, a legköze­lebbi szabad szombatón el­megy a szüleiért, hiszen a tör­vény szerint megváltotta őket. Legyénék otthon, mire kita­vaszodik. 38. Mint fellég alatt az árnyék, úgy szokott a halál nyomá­ban járni a szomorúság. Da­nit mégis elkerülte á megren­dítő bánat., amikor kézhez- kaptá a táviratot apja halál­hírével. Csak egyetlen pilla­natra hatolt érzései legmélyé­re a döbbenet, de azt is in­kább a hír váratlansága okoz­ta. Szégyellte, hogy nincs ben­ne egyéb á kötelező sajnálat­nál, megijesztette az a furcsa, kissé tétova közöny, amely érthetetlen módon hatalmába kerítette. Anv.ia iránt viszonyt gyötrő aggodalom ébredt ben­ne, mintha idős Kustán Dá­niel helyett az öregasszonyt orozta völná él a végzet. Mihelyt átadták neki Klári táviratát, nyomban vonatra ült, hogy anyjáért utazzon, hazavigye, s végérvényesen a családjában tartsa. Idegen tájakon utazott ke­resztül. Most látta másodszor a nagy síkságot, a tanyákkal telehintett, számára otthonta­lanul nyitott Alföldét. Tava- szodott, füstfátyolban rejtőz­ködő traktorok cammogtak á fekete földeken, néhol trágya­kupacok sorakoztak tákaros rendben, szakasztott úgy, ahogy válaha apja ködmönéin á gombok. Tudta, apját már holtán sérti láthatja viszont,. Eltemették valahol á nóták éml'égetté Hortobágyon, ott. ahol több napi járóföldre se látni dóm­bot, ahol nincs se erdő, sé szőlő, se terméskőből bolto­zott boros pince, amelyeket pedig idős Kustán Dániel any- nyira szeretett. S amelyeket rosszul, nagyon rosszul szeretett. Minden va­gyonát — házát, mezejét, jó­szágát — úgy tekintette, mint­ha egyenesen neki teremtette volna az Isten. Csak azt sze­rette, amit birtokolhatott, s nyomban védtelennek érezte magát mihelyt változott a szél Iránya. Dani nem helye­selte, hogy öregét kiforgatták a birtokából, szekérre, majd vonatra rakták és a Horto- bágyig meg sem álltak ve­le, de azt sem helyeselte, hogy az öreg számára ez a világvé­gét jelentette-; Idős Kustán Dá­niel mértéktelen volt a kap­zsiságban, a makacs hatalmas- kodásban, — mértéktelenné vált a' kétségbeesésben Is, sor­sa romlása láttán. A fiú tudta róla, hogy ön­gyilkos létt. Nem kötéllel, nem méreggel. Megölte saját gyűlölete. Sokasodó dühét, ha­ragját nem használhatta fel mások büntetésére, így maga- magára rontott a bosszú, szét­rongálta, megszakította azt a zord szívét. Most, hogy elcsendesült a hatvannégy éves öreg, valami szokatlan, kissé borús béke szállt a fiúra is, akit annyi belső háborúba kergetett az élmúlt két és fél esztendő. Sok-sok keserűséget nyelt a hatalom bizalmatlansága miatt, számtalanszór gyűlt benne lá­zongás, amiért gáncsokat vé­tettek jószándékú céljai elé, de legtöbbét mégis apja' ha­ragtartása miatt kínlódott. A számkivetettség, amely a hi­vatal felől érte, napról-napra enyészett, mostanra már csak annyi hátrányát érezte, hogy a családtój távol kéllett élnie. Igaz, éz a hátrány vélt a leg­súlyosabb, dé egyébként senki más emberfiánál nem vallhat­ta magát kéVeéebbnek. A bá­nyában, ahol ném a cifra szó­beszéd virágzik dicsőséget, ahol az emberségről csak ke­mény munkával lehet és kell hitet vallani, szinte cinkossá­gig együtt érezték vele társai, azok a törzsökös bányászók, akiket fnagá a párt nevezett a hatalom gazdáinak. S mert képes volt barátokat szerez­ni odalent a fekete folyosók­ban. egyre bizonyosabban tud­ta, hogy a hivatal sem tart­hatja sokáig megbocsáthatat- láhnak az eredeti bűnt (Éólyt&ljüK) Tudósítónk írja: \ közösség: érdekéken Sok baj volt a közös va­gyon megbecsülésével, védel­mével a nyírtéti Rákóczi Ter­melőszövetkezetben. Voltak, akik megfeledkezve magukról, szekérszámra is vették a kö­zös termelvényeket piaci el­adásra. Hiányzott a felelősség­re vonás. így nem csoda, ha nem sikerült elérni a terve­zett gazdásági eredményeket. — Jenő! Végié teljesülhet a vá­gyad, most már minden reggel az ágyhoz hozzák a reggelit... 2

Next

/
Thumbnails
Contents