Kelet-Magyarország, 1963. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-08 / 5. szám
A Kelet-Magyarország valamennyi előfizetője részt vesz a sorsolásban Március hónap utolsó napjaiban sajtónapot tart a Ke- let-Magyarország szerkesztősége és kiadóhivatala. A sajtónapon vendégül látják a negye legjobb tudósítóit, régi olvasóit és azokat, akik a terjesztésben is jól megállták helyüket. Az ankéten nemcsak a szerkesztés kérdésével foglalkozunk, hanem a terjesztés legfontosabb feladatait is megbeszéljük. A meghívottak részt vesznek a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház délután tartandó sorsolásán ts. Közjegyző jelenlétében, a sorsolás legszigorúbb szabályainak betartása mellett televíziót, rádiót, mosógépet és más értékes tárgyat sorsolunk ki a régi és új előfizetőink között. A Kelet-Magyarország valamennyi előfizetője részt vesz ezen az ingyenes sorsoláson. Az új előfizetők a most kiadott képes leporreló útján jutnak a sorsolási utalványhoz. Ezeket a leporrelókat a népnevelők juttatják az új előfizetőkhöz. Minden beküldött utalvány részt vesz a márciusi sorsolásban. A régi előfizetők részére lapunk hasábjain három alkalommal közlünk sorsolási utalványokat, amelyeket kivágva, bérmentve küldhetik be a Lapkiadó Vállalat címére. A márciusi sajtónapot szín- előadás zárja be. A sajtónap pontos programját rövidesen közölni fogjuk. Farkas Pál A KILENCEDIK KERESZT... Senki ne merjen lázítani! — Nagyságos úr, az ellenzéki Képviselőválasztás a harmincas években Baktán A harmincas évek dereka táján történt, külön az évre pontosan nem emlékszem. Csak arra, hogy ősz volt, még virágok nyíltak, de a fáról hullani kezdtek a levelek. Jó néhányszor kidoboltatott már, hogy az első számú követjelölt ekkor meg ekkor tartja programbeszédét. Sokan összejöttünk a mostani étterem előtti fás kertben. Nem azért, hogy valami nagy dolog történhet ott. A becsapás, félrevezetés oly sok volt már, hogy a hit, hogy másképp is lehet, nagyon belefáradt 3000’ből 270 A község vezető urai a kis- bírókkal, éjjeli őrökkel, iskola szolgákkal szép, díszes emelvényt csináltattak. Autóval érkezett a kormány jelöltje. Nevét meg se jegyeztük. Hiszen annyi kö-' vette már egymást, és végtére, hogy megszedték magukat, vagy országos pozícióba fész- kelődtek, végképp elmaradtak. Egyébként megelőzte a híre, miszerint nagy földbirtokos a megye más részén és nagyságos titulusa van. Betette ez nekünk előre az ajtói. A mi községünk, járásunk lehetett Szabolcs legszegényebb, legsötétebb helye. Mi legalábbis így hittük. Községünk nyolcvanöt százaléka ette a keserű cselédkenyeret; a majdnem háromezernyi lakosságból alig kilenc százalék bírt választói joggal.. Így kezdte a jelölt a beszédet: — Kedves választó polgáraim! Kedves magyar testvégeim! — Valaki odabökken- tette: — Nem igen látszik! — Erre megmozdultak a kokas- tollasok. A közbe kiálltót keA télen konyhának hasznosított szobában ül, s unatko- íik. Fagyosan és kedvtelenül nyújt kezet, morzsolja a szavakat az orra alatt: ...Jolán vagyok... — Beteg? — Nem. Csak nagyon fáradt. — Annyit dolgozik? *— Utaztam. Pestről. <-- Látogatóban volt? — Ott melózok. A fővárosi Villamos vállalatnál. — Mit? — Nyolc hónapja vagyok kalauz. — Jó szakma... — Hát, az. De jobb is lehetne. — Mennyit keres? — Ezeregyet, ezerkettőt. Mikor milyen a forgalom. — Ebből ml a kiadás? — Háromszázat fizetek a keresztapának, akinél lakom, a szobáért. Étkezés délben az Üzemi konyhán, reggel, este a közértből. Az vagy négyszázötven. — Akkor nem marad sok. — Nem. Meg, tudja, az se jön könnyen. Hány száz utassal kell naponta beszélni, vitatkozni. Vagy háromszor rá is fizettem. A bérletet kiosztottam, aztán adták a pénzt. A végén nem tudtam, ki nem fizetett. Ez persze, régen volt. Azóta egyszerre kérem az árát. — Ilyenkor télen nem lehet .valami kellemes a villamoson letölteni egy műszakot. — Van, mikor nagyon fázok. Főleg, mikor éjszaka kell kezdeni. Nagyon rossz felébredni, itthon nem szoktam meg. — Ha hazajönne, jobb dolga lenne. — Esetleg. De ott a színház. a sok mozi, a presszó. És JOLÁN a tánciskola, azt nagyon megszerettem. — A faluban is van tévé, mozi. Tánc is. — Van. De mikor? És nincsenek fiúk. Ott meg annyi a szép srác... — Csak magukon múlik, hogy itthon is jó legyen. — Még táncolni sincs hol, a fiúk meg elmentek. Katonának, máshová dolgozni. Mi már meguntuk a falut. — A tsz-ben sem megy most rosszul. — Hallom. De ez nem minden. Szórakozni is kell. — És azt csak Pesten lehet? — Sokkal több a lehetőség. — Nincs szemelőtt... — Nem azért. De mondtam, a tánciskola. — Szép lakásuk van itthon. Üj bútorok. — Úgyse lesz az enyém, a húgomnak vették — Biztosan segít is a szüleinek. — Hát, ő segít. Még fiatal. nem tudja élvezni az életet. — Maga hány éves? — Tizenkilenc. — Mennyit ad haza? — Semmit. Jó, ha én fenntartom magam. — Pedig elkelne a dolog itthon is. — Elintézik az öregek., És fáradt szeméből nem olvasható ki más, csak a közöny. Látszik rajta, nem akarja komolyan venni, hogy itthon, a faluban is van élet, vannak fiatalok — akik megteremtik a feltételeket a jobb élethez. Az utcán ismerősöm mutatja a régi bolthelyiséget: — Itt lesz az ifjúság klubja. Átalakítjuk, berendezzük, még a nyáron. Mondom neki, milyen sápadt és fáradt Jolánka. — Egy éve látta volna. Olyan friss volt, s piros, mint a rózsa. Gondolatokba merülve baktatunk az új házakkal teletűzdelt havas R-i utcán. Kopka János resték. Mi utat nyitottunk nekik, utána még sűrűbben ösz- szehúzódtunk. Olyan mereven, mozdulatlan álltunk tovább, mint mélyre vert karók. — Senki ne merjen lazítani, istenit a keserves anyjának, mert megkeserüli! — sziszegte fogcsikorgatva a vadságáról híres járőrvezető törzsőrmester. „Maid én megmutatom... Összehordott az a poeakos beszélő fűt-fát. Mégcsak azt is, hogy aratáskor a tizenegyedik kereszt helyett a kilencedik legyen az aratóé. — ...Mert én, szeretett választó polgáraim, megmutatom, ha bizalmukból elfoglalom helyem az országházban. Akkor én megmutatom... — bömbölte, hogy még a szája is habzott belé. — Meglehetne azt mutatni anélkül is — kiáltották feléje a csendőrökkel ellenkező irányból. S míg ezek arra kezdtek cirkálni, emerről újabb hang reccsent: — Láttunk mi már karón varjut... Mikor befejezte, vérszegény „éljen”! hangzott a publikum elejéről. Akkor lesietett az emelvényről. Kezet fogott sorba az elől álló előkelőségekkel, utána jött tovább. Hanem itt már beleizzadt a kezezés- be, azaz, hogy nem igen akadt aki parolázzon vele. Úgy húzódtunk félre előre, mint imént a töltött iegyverű csendőrök elől. „Miért piszkálnád össze a kezed? Ha hazaérsz, úgy is az lenne az első, hogy megmosd a mi szagunktól” — gondoltuk. Egyébként amúgy is azzal az elhatározással voltunk: törik, szakad, ellenzéki jelöltet választunk. Pedig veszedelmes reszkir volt. Hacsak három, négy ember is összeállt az utcán, szét szavarták a csendőrök. Csakis tiveletek ••• Jött, pár nao múlva az ellenzéki jelölt is. Mintha előre tudta volna: ilyenre pályázunk régóta. Ennek határozottan emlékszem a nevére, a végén két essel, ipszilonnal: Nánássy Imre. Tudtuk, amúgy e se kisebb kutya a másiknál, de nem bántuk mi, csak azt mondja: a kormány ellen van és marad. Attól, hogy ez is nagyságos úr, lehet azért benne kiállás — reménykedtünk. Ki is vágta ez a rezet. Valahogy úgy fejtegette: teljesen nem ért egyet semmilyen meglévő párttal, de ha éppen arról van szó, a kisgazdákat támogatja. — ...Teljes szívemből pedik csakis tiveletek érzek, vagyok, kedves testvéreim .. — így beszélt. Aztán feszegetni kezdte a régóta és nagyon fájó, de nem gyógyuló sebeket. Hogy kevés a dolgozók bére? Nagyon is. Többet érdemelnek. A parasztnak nagyobb árat kell adni eladó terményéért, jószágáért. Leszállítani az üzleti árakat. Egyenlőbbé tenni a föld birtoklását; földreformot! Csökkenjen az adó, mégis legyen meg végre a hőn óhajtott kö- vegút Nyíregyházától Vásáros- naménynak. Az urak ne bánhassanak rosszul cselédeikkel, ezért mindenki számára biztosítani kell a törvényes egyenlőséget, igazságszolgáltatást. Legyen több iskola, orvos, patika a falvakban... Mind elmondták ezeket már — még különbül is —, de nekünk az volt a fontos, hogy ő ellenzéki. Legnagyobb ellenségünket a kormányzó pártban láttuk. Mint akiket főbekólintottak Nánássy győzött. Pedig a csendőrök ugyancsak taszigál- ták a népet a községháza előtt. Aki szegényebb féle, vagy akár jobb módú középparaszt volt, — ilyen is akadt pár — akikről gyanították, hogy az ellenzékre adták szavukat, nem hagyták meg se állni. Zavarták haza. Ám alig pár hét elteltével úgy járt a község, az egész járás, mint az az ember, akit hátulról főbekólintanak. A választók akik az ellenzéki Ná- nássyra szavaztak, egy borítékot kaptak tőle, benne pa- pírszeletkét. (Hogy honnan tudta meg sorba a neveket, az külön is ocsmányság.) A kis papíron azt közölte, köszöni a bizalmat, és mi a véleménye választóinak (innen már hiányzott a „kedves szó), arról a döntéséről, hogy belép a kormánypártba. De ekkor, mint hírlett, már benne is volt. Senki nem írt vissza, senki nem közölte véleményét. Felénk se nézett többet. Cseppet sem lett se jobb, se különb, mint dicstelen elődei. A rpi helyzetünk meg tovább rosszabbodott. Elmondta: Márton Mihály 68 éves ácsmester, a bakta- lórántházi ktsz tagja. Lejegyezte Asztalos Bálint. — Köszönöm, fölösleges. — Esetleg néhány egyéb bé lyeggel is szolgálhatnék... — A világért sem! — Csomagszállítólevél, csekk lap, pénzesutalvány? — Egyikre sincs szükségem — Litta már az ünnepi kia dású belyegblokkot? Most ke rült forgalomba. Nézze, gyö nyörü.’nemdebár? S mindösz sze pár forintot kóstál a egész. Adhatom? — Nem érdekel. A postai alkalmazott be csukja a mappát. — Kár. És hogyan áll üd vozlötáviratok dolgában? Va otthon elegendő készlete? Az ügyfél arca rákvörö lesz; — Adja már ide végre i bélyegeimet, és hagyjon en gém békében! A hivatalnok mosolygó áb rázntán semmi jele a sértő döttségnek — Kérem, ahogyan óhajtje talán majd legközelebb; U Dérlepte lovak, dohány- bálákkal megpakolt szekerek. Három. Kettő már kifordult az útra. Várakoznak. Egy még benn áll a pátro- hai Zöld Mező Tsz irodájának udvarán. Bakján pokrócba csavart idősebb ember, M. Szabó Béla. Fogja a hajtószárat, mormog valamit, majd káromkodásba tör ki. — Meddig várjunk még? Itt esteledik ránk — kiabál kifelé. — Nem úgy van az koma. papír is kell szól vissza Kovács Ambrus, aki leugrik a bakról valami szerszámfélével a kezeben. Odalép az egyik lóhoz, felemeli lábát, s meghúzza rajta a patkósarkot, Aztán így tesz a másikkal is. — Vigyázni kell, mert síkos az út, s elég hosszú is a magazinig, Kisvárdáig -L mondja. — Mit csinál már annyi ideig ez a brigádéra«? sokalja az időt a harmadik kocsis is. De azért; várnak. Mező Gyulára, no meg a papírra. Bent az irodán Pető Bertalan a pénztáros papírt vess elő. Írja. „ötven forintot elszámolásra felvettem”. — No ír.ia- alá. Mező alákanyarintja nevét. ' — Tíz kilométerre van Várd a. Megfagynánk az úton. Ebből legalább felmelegszünk — mondja mosolyogva, s kilép az ajtón. Bent hallani. — Indulhatunk emberek, s megcsikordulnak a ropogós havon a kocsik kerekei. — Pálinka nélkül ezelőtt sem indultak el a kukások Kisvárdára. A szokást most is tartják. Csak régen más volt. Hol az emberek hajoltak el, hol meg a kocsik törtek össze — magyarázza a pénztáros. Zsörtölődtek, hogy későn indulnak, de vártak. Hiába no, a kukások ilyenek A dohánvszállíiás féldecivpl jár. Hát megkapták, melegítőnek, de csak féldeeit. <f. k.) M sfsaik a gyümölcsfákat Megkezdték a gyümölcsfák metszését a vajai Béke Termelőszövetkezetben. A mű't évben a korán beköszöntött télj időjárás miatt kissé megkéstek ezzel a munkával. Most be akarják hozni a lemaradást. Kihasználnak minden szabadnapot. Pénteken 28- an végeztek metszést, szombaton pedig 50 munkás ment ki a gyümölcsösökbe. A múlt évi almatermés jól alakult. A tervezett 60 vagon helyett 97 vagont értékesítettek. Az idén is *jó eredményt akarnak elérni. Molnár Mát>ás Vaja vanríak a bélyegek, egyhuszat kérek; szolgálhatnék esetleg még valamivel, nyithatnánk alkalmasint egy csinos kis postafiókot az ön levelei számára? Mókusovits bőszülten elrohan. A hivatalban most történetesen egy ügyfél sincs. A munkatársak az ablakok mellől értetlenül faggatják barátunkat; — Mi volt ez? Mi szükség volt erre a cirkuszra? — Bosszúból! — feleli az, elégedett mosollyal. ! — Bosszúból? Hogyan? — Mókusovits a borbélyom, és egyetlen alkalommal sem tudok tőle addig megszabadulni, míg végig nem ajánlja egész műsorát, a boroíva- hajvágástól és a hajmosástól kezdve, a hajszeszeken, elixi- reken, olajokon, hajnövesztő szereken keresztül a kölniig, pitralonig, meg a jó ég tudja, micsodáig. Mos| végre az én készletemmel is megismerkedett! (Németből ford.: Jóba Tibor) Munkában a bognárok. Nagy a keletje a háziipari termékeknek Az alábbi eset pár hete történt, egy koradélutáni órában, a postahivatal számos ablakának egyikénél. Az ablakhoz egy férfi lép: — Két hatvanas bélyeget kérek. Az alkalmazott körülményesen letép az ívről két bélyeget, majd meglepődve tekint fel: — Nicsak! Vagy talán tévedek? — Hogy-hogv? — Nemde Mókusovits úrhoz iran Szerencsem? — Pontosan. Az< alkalmazott, kezében a bélyegekkel, barátságosan bólogat, — Hát, hogy s mint vagyunk, Mókus vl*$ úr? Otthon minden rendben? Az asszony, a gyerekek egészségesek? És hogy meg-/ az üzlet? — Köszönöm. — Remélhetőleg tartós marad ez a remek idő. .. Mókusovits már türelmetlen. — Remélhetőleg — mondta kurtán. — Megkaphatnám a bélyegeket? — Hogyne, örömmel! — így a tisztviselő az ablak mögött, de a bélyegeket nem adja ki a markából. — Van még valami kívánsága? Tálán egykét levelezőlap... bosszú 3 Kukás-szokás
