Kelet-Magyarország, 1963. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-06 / 4. szám
V Tizenkét hónap tükrében Előzetes becslések szerint az idén a tavalyinál több szövetkezetben lesz kellemes nap a' zárszámadás. A nehéz, aszályos esztendő ellenére is 4—5 forinttal magasabb lesz — megyei szinten — az egy munkaegységre eső érték. Sajnos lesz még most is olyan beszámoló, ahol sem a vezetőség, sem a tagság nem érzi majd jól magát, mert valamilyen okból a tervüket nem teljesítették és a zárszámadásra már nem maradt mit osztani. Azt szokták mondani, a számok tények, azokkal vitatkozni nem lehet. Valójában, a helyesen összeállított zár- számadási adatokat „hozzászólásokkal” megváltoztatni nem lehet, arra az elmúlt tizenkét hónap volt szánva, ami- koris a jól végzett munka, vagy az elmaradt tettek eredményezték a mostani mérleget. Azonban csak a könyvelés számadatait ismertetni a tagsággal, nagyon száraz beszámoló lenne. A számok a vezetőség kezében bizonyítékok, amivel dicsérni, bírálni lehet, sőt kell. A „szöveges értékelések” a múltban is szerepeltek a közgyűléseken. Ahol pozitívan zárták az évet, ott hosszabban dicsérgették a tagságot, a tagság a vezetőséget, azonban, ahol a mérleghiány okát kellett, bogozni, ott igen sokat foglalkoztak a külső tényezőkkel. Helyes és szükséges, hogy a tanács, a bank és a termeltető, felvásárló vállalatok munkáját értékeljék. Jelenleg nagy szerepe van még az időjárásnak, ami 1962-ben újra kedvezőtlen volt. A sikertelenséget azonban csupán az aszállyal, a felvásárló vállalatok szidásával nem lehet megmagyarázni. Nem, ment igen sok pé'da igazolja, hogy egy-egy mérleghiányos szövetkezet szomszédjában — azonos körülmények között — 35—40 forintot is osztanak munkaegységenként. Az évzáró számvetésen a dicséretet és a bírálatot is . ‘többféleképpen lehet elmondani. Számtalan közgyűlésen hallottunk már ilyen bírálatot: „nem végeztek megfelelő munkát, a növénytermelők, az állattenyésztők sem tettek meg mindent”. Sokkal foganatosa bb lehet az olyan bírálat, ahol megmondják, hogy Nagy .János brigádja csak egyszer kapálta meg a cukorrépát, ezért ötven mázsával kevesebbet takarítottak be holdanként mint Kiss Péterek, akik háromszor kapáltak. A tehenészek pocsékolják a takarmányt, a hizlaldában, pedig azért nem teljesítették a tervet, mert a vezetőség nem rendelte meg idejében a takarmánykeveréket. Következetes vezetéssel, a munkafegyelem megtartásával egyik évről a másikra olyan eredményeket lehet elérni, amit — ha példák nem lennének rá — nehéz lenne elhinni. A sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 1961-ben súlyos mérleg- hiánnyal zártak, most az új vezetőség — helyreállítva a munkafegyelmet, — csaknem ötven forintos munkaegységértékről számol majd be. Ti- szadobon a Dózsa Tsz egy év alatt felzárkózott az országos hírű helyi Táncsics tsz mellé. Az egy-két évvel ezelőtt sokat vitatott premizálás — ahol helyesen alkalmazták — újra bebizonyította ösztönző erejét. Egyetlen szövetkezetben se maradion el az anyagi érdekeltség hatásának értékelése! A megfelelő premizálás alkalmazásával Ramocsaházán a múlt évi 24 forintról 40 forintra emelkedett az egy mirnkgeí’v'ég értéke. Nyírtasson a több évj sikertelenség után most pozitív lesz a zárszámadás. A premizálástól való húzódozásnak, a későn vagy helytelenül való alkalmazásának megvannak a negatív példái is. Rakamazon olyan premizálást fogadtak el. ami elsősorban a vezetőségnek volt előnyös, az „eredmény” az lett, hogy a nagy hírű burgonyatermelő községben akadozott a kapálás és így több száz mázsa burgonyával adtak kevesebbet, mint amennyit adhattak volna. Az eredmény Bujon is sokkal jobb lehetne, ha nem húzódoztak volna a premizálástól. A termelőszövetkezetekben nagyszert formálója a közösségi tudatnak a szocialista munka verseny. A milotai, tí- mári és ököritói kongresszusi verseny kezdeményezéshez több mint száz termelőszövetkezet csatlakozott, A szövetkezetekben a brigádok, munkacsapatok között majdcsak mindenütt volt kongresszusi vetélkedés. A legtöbb helyen különböző célprémiumot, jutalmat is tűztek ki a versenyzőknek. A zárszámadó közgyűlés a legjobb a'kálóm, hogy e versenyeket értékeljék és h vállalások teljesítése esetén a kitűzött juttatásokat kiosszák. A verseny becsületét csak akkor lehet meoteremteni, ha az értékeléséről és jutalmazásról sem feledkeznek meg. Ma már kevesebbet — sok helyen egyáltalán nem — beszélnek a szövetkezeti gazdálkodásban rejlő erőről. Természetesen nem azt kell bizonyítani, mint ezelőtt 15 évvel, hogy „nem lesz csajka”, de arról nem árt beszélni, hogy Beregben a kétéves aszállyal csak a traktorok tudtak megküzdeni. Lóval, ökörrel — nem is beszélve a tehénről — ezen a tájon egy barázdát nem tudtak volna hasítani! Most az aszály ellenére sok év átlagát felülmúló terméseket takarítottak be. Ki hitte volna csak néhány éve is Sonkádon, hogy a 100 holdas hasznavehetetlen legelőjük mint rizstermő terület, milliós értékkel gazdagítja a szövetkezetei! A kezdeti nehézségek és a kedvezőtlen időjárás ellenére is a gazdasági épületek százait építették saját erőből a termelőszövetkezetek. Nem tudjuk még azt nyújtani az öregeknek, amit szeretnénk, de melyik idős parasztember gondolhatott volna a múltban arra, hogy nyugdíja és egyéb szociális járandósága lesz? Sok minden tartozik még a zárszámadási beszámolóhoz, mint például a különféle bizottságok munkájának értékelése. a kulturális és szociális alap felhasználása, a közös vagyon védelmének és gyarapodásának ismertetése és így tovább. Az erősebb szövetkezetekben, ahol elegendő szakember van ahhoz, hogy az 1963-as terv kiadás és bevételi részét, is elkészítsék, ott ezt is megismertetik a tagsággal. Mindenképpen az lesz a. jó zárszámadás, ahol a múlt év tapasztalatait úgy értékelik, hogy az erősíti a közösségi tudatot, még fokozottabb egyéni felelősséget ébreszt a tagokban, Ilyen taggyűlési beszámoló egy ember fejéből nem pattan ki. Csak az elnök átfogó, reális képet nem tud adni egy évről és az egész szövetkezetről. A pártszervezet feladata, hogy segítse a vezetőséget a, megfelelő beszámoló elkészítésében. A közgyűlés az 1962-es évet zárja le. Ez a nap egy sűrített tükörképe lesz 12 hónapnak. Tizenkét munkűshenap tananyagából vizsgázik a szakvezetés, a tagság és a pártszervezet egyaránt. 4 te** jobb tanulókból lesznek a jövő szakmunkásai tanulónak adnak meg min- laknak, havonta húsz-hatvan den lehetőséget ahhoz, hogy forrat hozzájárulást üzemek a jövőben komoly szakmun- Vidéken nyolc helyi ipari lakássá váljanak. nujp iskola működik Itt a? A sokoldalú képzéssel az ál- általános iskolai pedagógusok lami gazdaságok, gépállomá- segítségével 1800 fiatalt tanúsok meg vannak elégedve, tar.sk különböző szakmákra. mégis igen sokszor előfordult, Nagy problémát jelent az, hogy mikor a tanuló segéd- hogy kevés helyiség áll ren- levelet szerzett, nem alkat- delkezésre gz oktatáshoz, mázzák. Igen sok az olyan mezőgazdasági gépész, aki Takáts Ferenc GERENCSÉR MIKLÓS: (J)a d nalamb&k ' Miniszternek való és akkor egy pecsétes írással megölik?! Mitől-sántít?! Mert három helyen eltörték a lábát! Mitől kopasz?! Mert vízkereszt napján reggeltől estig vizet csö- pögtettek a fejére! Ha ez is kevés az elvhűséghez, akkor mindenkit ki kell zárni a pártból, hogy a kilencszázezerből kijenc &e maradjon!... Anti megőrült Keserű elszántságában vicsorítva nyögte a szavakat. Nem kiabált hangja huppogoit, mint a döngölő. Orrcimpáin sárga karikák feszültek, nyakán görcsös c omókba gyűlt a tömény erő. Szekeres nem tartozott az ijedős emberek közé, vasalkata a ra is alkalmas lett volna, hogy medvével birkózzon, de most megkövült a rohamtól és először hunyászkodott meg azóta, hogy hatalmat adtak a kezébe. Nem a félelemtől hajtott fejet — megértette, hogy Ariival nem lehet vitázni, hinesenek érvei és fonák módón szinte jólesett elismernie, hogy a másiknak igaza van. —- Értem ás megértem, de azért ne faljon föl — türtőztette szelíden Antit. —? Hol az öreg? Vele is beszélnem keli! — Építik az istállót — mondta a legény lehiggadva, de a harag még ott füstöi- gött a szemén. Szekeres békítőn betuszkolta az autóba, vitte, hogy mutassa meg az építkezést. Fiatal akácos mögött, egy domboktól védett horpadásban jelölték ki a szövetkezet gazdasági központját. Nagyokat álmodoztak, de egyelőre kevésre futotta a szűkreszabott erődből. Gerendavázas, vályogfalú istállót emeltek, huszonöt férőhellyel. A tetőfedők most verték a zsuppot, néhányan kívülről vakolták az épületet. Közöttük vol. Kincses is, aki fazekas létére értett az agyaghoz, hiszen az ő vezényleteivel vetették a tizenötezen vályogot is. Amikor szóltak nein a többiek, hogy autó gurult ki az akácosból, menjen a fejesek elé, fürgén inait le az állásról. Nem szokott örülni túlságosan a látogatóknak, de most. nem bánta az épk^éosú- keL Tehetősségükhöz képest mégis csak nagyot készültek előbbre lépni. Sárpöttyök száradtak kopasz fejére, bajuszára, karja is agyagos volt konyákig. Az ing felgyürt ujja ugyancsak ösz- szemázolódott. Mint az ujjongó gyerek, aki nagyszerű játékban leli örömé., boldogan bicegett az elsőtitkár elé. — Azt mondták, nekünk nem jut hitel —- kiabálta már messziről, ravaszkodón, mosolyogva. — Mégis lesz istállónk! Szekeres zavartan, iisztelet- tudón köszönt, s bármennyire vonakodott az öreg, megszorította sáros kezét. Szerényen vizsgálódott a tisz ásón. Egész takarosnak találta az istállót. Meglepetten fedezte fel, hogy az épület közelében sötetbar- na lucernakazal terpeszkedik. — Látom, már [akarmányuk is van hozzá — bólintott elismerően. Kincses József egész nap jól érezte magát, családias hangulata most sem tűnt el, hogy a járás irányítójával beszélt. A buzgalomtól kissé sietve magyarázna: — Az emberek adták össze. Sokat kellett a nyakukra járni, de megérte. Mit gondol, a lucernát jobban féltik, mint a kenyerüket! Csakhogy ken ám annak a huszonöt marhának- Javarésze növendék, jó üszők, falánkok, akár a plébános. Ezeket is S falu adta össze az utolsó darabig. Pénz kellene, Szekeres elvtárs. Az állatért muszáj űzetni. Megígértem és az ígérettel nerp szeretek játszani. Az első titkár szögletes arcán bágyadt, szomorkás mosoly volt, így hallgatta az öreget. — Lesz pénz. Jöjjenek csak, maguknak biztos lesz. Kincses válla fölött átpillantott a hátul várakozó Antira. Bólintott, mintha magában helyeselt volna valamit, de a legény megértette a bólén fásból, hogy itt ma semmiképp nem kerülhet szóba az a pecsétviaszos levél. 37. A kas, vagyis a bányafzl- vonó eszeveszetten suhant alá. Nyolcán szorongtak a szűk. rácsos ketfeeben, amelynek minden poreikája zörgött-re- csege.t, mint a lejtőről le ászt - tott rozoga szekér. Éles huzat nyesett hidegen az emberek arcába, s ahogy egyre süly- lyadt a kas száz és száz métereken át, úgy vált mind langyosabbá a füttompítq légáramlat. Senki nőni bevált, a bányászok nyitott szeme sehova se nézett. Gömbölyíted bőr- sapkájukra nagyra hízott viz- cseppek pottyanlak a felvond vasmen nyeze1 érői, ahol a gyertyánál is gyengébb fényű villamoségő világított rozsdás drótkosárkában. Danit eleven testek sövénye fogta közre. Ha megingott a rándulásoktól, nem engedték kilendülni egyensúlyából. Ezt a reggelenként átváltozást viselte el a legnehezebben, amikor a sokszínű, emberi világból aláragadta ez a barátságtalan börtönöcske a feketeség vértelen, ízetlen honába, amelyre a súlytalan égboltozat helyett iszonyatos tömegű, fenyegető kőre igetsg borult, sandán ólálkodva % haagyáriy} emberek feje fölött. De most a végtelen mélységűnek tűnő függőaknában sem fogta el az a jól ismort lelki fázás, amelyet még egyetlen leszálláskor sem kerülhetett ki, amióta a bányában dolgozott. Hasonlított most a spicces emberhez, akiből elpárolog a félelem, s jókedvében az ördögöt is megpofozná, csupa játékosságból. Almos vo't, hiszen a vonalról egyenesen futót, az öltözőbe, zsebében még azonmód volt a kenyér- szeletek közé ragasz o.t pecsenye, ahogy Klári a Szabad Nép-be csomagolta. Mégis az ő szeme sugározta leginkább a piheriséget, tekintete nem lelte a helyét, barátkozón kereső' t valamt, hogy beszélhessen nagy öröméről. Sajnálta, hogy ezeket a bányászokat csak látásiból ismeri. Remegve zökkent a kas az akna fenekéhez. Éjszakázástól kótyagos öregember akasztó«- ta ki a vódőláneot, majd íéW retolta a kas rácsajtaját. ,— .lőszeren eset —- köszönt unottan, s nem nézett senkire. Dani rövid ideig együtt ment a másik két bányásszal az iszonyatosan hosszú lovagéban. Máskor inkább ismerősre várt — sehogy nem akarózott magányosan végigkul- logni a másfél kilométeres folyosón, amely reménytelen egyhangúsággal nyújtózott a föld gyomrában. Itt képtelenség volt érzékelni a távolságot, semmihez pem tudott viszonyítani, ment, rnent, s úgy érezte, hogy egyhelyben marad, elszédítette az ácsolal gerendáinak bordázata, mindig ugyanaz a lámpa közeledett feléje, s az egyik mellékvágat sötét torka is szakasztott olyan volt, mint a másik, örült, ha csiiléket látott, ezek legalább szabálytalan távolságokra álltak egymástól, és meg kellett kerülni őket, így leléphetett a talpfák fárasztó soráról, amelyek kényszert tették, hogy csak rájuk lépjen, s mire a végére ért ennek a vízszintes létrának, tulajdon lábait is talpfának érezte. Mint ahogy a cigány nem szokta a szántást, úgy ő paraszt létére keserves tűréssel tudott csak a bányához idomulni, de végű} jobban sikerült, mint ahogy legbizakodóbb napjaiban is remélni merte volna (Folytatjuk.) A minap két édesanya beszélgetésének voltam fültanúja. Miről is eshetett volna szó, ha nem a gyerekek jövőjéről. Az egyik arrój panaszkodott, hogy fia pem szeret tanulni. A bizonyítványa sem valami jó, és így ha elvégzi a nyolc osztályt, iparj tanulónak adja. Bozsó Pál, — a MŰM 110 iskolája és a Szaboles-Szat- fnár megyei helyi ipari iskolák igazgatója —, mikor elmeséltük a fenti beszélgetést, a következőket mondta: — Saínos nagyon sok szülő gondolkodik így. Pádig cél, hogy a jövő szakmunkásai in- teligens, sokoldalúan képzett emberek legyepek. A megyében megnőű: az érdeklődés az jpar iránt. Évek óta a felvételikor 2—3 ezer fiatal jelentkezett iskolánkba. Ebből álla. Iában csak ötszázan jutnak be. A jövőben a felvételiknél hármasnál rosszabb tanuló szóba sem jöhet. A nyíregyházi iparitanulö- iskolában 1700 gyerek sajátítja el, hétről-hétté a szakmákhoz szükséges elméleti anyagot Az iskolában 47 tele szakmát tanulnak meg Két napon keresztül elméleti tárgyaikat, közismereti órákat hallgatnak a tanulók. A hét többi napján az üzemekben munkaközben sajátítják el a szakma minden tudnivalóját. A tanulók több mint fele mezőgazdasági gépészetet tanul. A korszerűen felszerelt tanműhelyben a legmodernebb, legújabb gépek a szemléltető eszközök. Sokoldalú szakembereket képeznek Itt. Kinn az állami gazdaságokban, gépállomásokon igyekeznek segíteni .... az. ipari tanulóknak, az idősebb szakemberek. Különösen jó eredményeket ért el az ipari tanuló képzésben a Ttszavasvári Gépállomás és a Hodászá Állami Gazdaság. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál 280 tanulónak adnak meg minden lehetőséget ahhoz, hogy a jövőben komoly szakmunkássá váljanak. A sokoldalú képzéssel az állami gazdaságok, gépállomások meg vannak elégedve, mégis igen sokszor előfordult, hogy mikor a tanuló segédlevelet szerzett, nem alkalmazzák. Igen sok az olyan mezőgazdasági gépész, aki most más szakmákban hasznosítja tudását A többiek az építőipart, az esztergályos szakmát választották hivatásuknak. Csökkent egyes szakmák után az érdeklődés. Mindösz- sae tízen tanulják a kádár, és a szabó szakmát. Sok érettségizett határozza el magát arra, hogy szakmát tanul. Különösen a fényképészetet, és a finommechanikát választják. Az ipari tanulók az első évben 100 forint ösztöndíjjal kezdenek. Ez az összeg fél év után — a tanulmányi eredménytől függően 90—160 forint között változik. A harmadévesek általában 460 forintot kapnak. Ha jól dolgoznak, még a segédlevél megszerzése előtt az utolsó félévben már teljesítménybér- béri dolgoznak. Igen sok segítséget kapnák az ipari tanulók az állam.ól. Évente 10 forintért megkapnak minden szükséges könyvet, füzetet. Azok az ipari tanulók, akik a MŰM 110-es iskolának a kollégiumában laknak, havonta húsz-hatvan forint hozzájárulást fizetnek. Vidéken nyolc helyi ipari tanuló iskola működűt Itt a? általános iskolai pedagógusok segítségével 1800 fiatalt tanítanak különböző szakmákra. Nagy problémát jelent az, hogy kevés helyiség áll rendelkezésre az oktatáshoz. Takáts Ferenc KÉP SZÖVEG NÉLKÜL
