Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-15 / 216. szám
Felelőflenség, hanyagság cs kecsordl ŰJ Élet Tsz építkezésénél Amikor 1961 őszén a ko- csordi Űj Élet Termelőszövetkezet következő éves tervét tárgyalta a mátészalkai Járási Tanács mezőgazdasági osztálya, megállapították, hogy a tsz-nek minden adottsága megvan a szakosításra. kölcsönösen helyesnek találták, ha a szövetkezet szakosítása a sertéstenyésztésre alapul. A szükséges építkezések kivitelezését hosszúlejáratú hitellel kívánta a szövetkezet megoldani. 1961. november 15-én a nagyecsedi TÜZÉP telep vezetője értesítette a kocsordi tsz-t, hogy 2 darab 30 férőhelyes fiaztatót, és ugyancsak kettő 300 férőhelyes sertéshizlalda építéséhez szükséges anyagot az ecsedi TÜZÉP telep szállítja. A szállítás meg is kezdődött, holott a tsz egyáltalán nem tudta, miért éppen ez a telep a szállító. Egyszer csak, valamilyen oknál fogva, abbamaradt az építési anyagok szállítása. Majd a mátészalkai TÜZÉP telep kezdte el újra. De a le- : szállított értékeket senki át nem vette sem mennyiségileg, lsem minőségileg. A tsz csak egyszerűen fuvarozta azokat az építés helyére. Ügy gondolta, az érkező anyagok átvétele, ellenőrzése az építő vállalat kötelessége. Jelentkezett is a járási tsz-ek közötti építőbrigád és... megkezdte a munkát. A termelőszövetkezetet mindenekelőtt az érdekel-' te, mire kocái fiadzanak, készen legyenek a fiaztató kec- cek. Meg is kapták a bőséges ígéretet. A baj azonban veszedelmesen bekövetkezett: 60 darab anyakoca szeptember olső hetében kazlak tövében kényszerült fialásra. Az ígért, modem fiaztatók nem készültek el. Megkezdődött az aktázás, jegyzőkönyvek felvétele. Ezek egyikébe bekerült, hogy az építkezés folytatásához 25 ezer téglára van szükség. A másik Jobb és olcsóbb autóbusxjáratot kérnek A Nyíregyháza, Guszev telepi lakók örömmel vették tudomásul tavasszal, hogy több, a telepet a várossal ösz- szekötő autóbuszjáratot kapnak. Az örömbe azonban hamarosan. üröm is vegyült, Egyrészt azért, mert az autóbuszok indítási ideje sehogyan sincs összehangolva a munkakezdés, Illetve a befejezés időpontjával. Reggel például busz indul a telepről hárorn- negved 6, háromnegyed 7 és negyed 8 órakor, a munkakezdések pedig nagy általánosságban hat, hét és fél 8 órakor vannak. Ez a negyedóra kevés ahhoz, hogy az emberek rendes időre beérjenek munkahelyükre. Hozzájárul ehhez még az Is, hogy megváltoztatták az autóbuszok régebbi menetirányát és nem a Szarvas utcán át, -a rövidebb útvonalon, hanem a Derkovics utcán át jut el a városba. Ez egyrészt feleslegesen meghosz- szabbítja a menetidőt, másrészt drágábbá teszi a viteldíjat, vagyis egy forint helyett két forintot kell fizetni. (Érdemes megjegyezni, hogy Borbányára is egy farin» a viteldáj.) Ennek arányában drágult a bérlet is. Ügy hírlik, hogy az AKÖV csökkentem akarja a járatok számát, mert kevés az utas. Ilyen feltételek mellett bizony, nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen az emberek nem szívesen utaznak drágán és körülményesen munkahelyükre és vissza... Remélem, az AKÖV illetékesei figyelembe veszik ezeket az egyáltalán nem túlzott igényeket. A Guszev telepi lakók nevében: i Pristyák Józsefné jegyzőkönyv már 45 ezret „kért”. És az építkezés körül dúló felelőtlenségnek még mindig nincs vége. Egyik alkalommal megérkezett 9 vagon folyami kavics. A tsz. kifuvaroztatta a helyszínié. Nemsokára megint érkezett 9 vagonnal. Az építő vállalat azt mondta, erre már nem lesz szükség és a faluban készpénzért értékesítette. Még jó, hogy a befolyt összeg befizetést nyert a tsz beruházási számlájára. De itt jön aztán a keserű csattanó! A kavics mégsem elegendő, s hogy a munka ne álljon meg, a szövetkezetnek 40 kilométerről, Tiszacsécséről kell folyami kavicsot fuvarozni! Az építkezés színhelye inkább hasonlít olyan helyhez, ahol rombolás van, nem pedig építkezés. Az anyaggal egyáltalán nem takarékoskodnak, s az eddigi építés is erősen kifogásolható. Közben megszületett az újabb határidő: szeptember 30. Sajnos azonban, a szövetkezet eddigi kárát, veszteségét ez már egyáltalán nem pótolhatja. A termelőszövetkezet tagjai látják a súlyos anyagpazarlást, a hanyag felelőtlenséget, amelyek ezt az építkezést leginkább jellemzik. Ki a felelős? Kik a felelősök? A termelősszö vetkezet nem vállalhatja; van már az effajta építkezés miatt éppen elég kára. Igyekszik magáról elhárítani a felelősséget az építési vállalat és a Beruházási Iroda is. A jegyzőkönyvek garmada viszont semmit nem old meg, nem pótolhatja az elkövetett nagyfokú hiányosságokat. A termelőszövetkezeti tagok nevében azzal a kéréssel fordulok az illetékesekhez, hogy teremtsenek itt rendet, és ne ígéret, hanem ói legyen minél előbbi Kása Árpád Kocsord fi UTÁSZ válaszon A Kelet-Magyarország augusztus 17-i számában „Miért hiányos az utcai közvilágítás Vükén?" címmel cikk jelent meg. A levelezőnk által írtakat a TITÄSZ a helyszínen kivizsgálta és ezzel kapcsolatban a következő választ adta: „Az újteleki részt ellátó földkábeles vezeték valójában még ez év januárjában meghibásodott. Nem sokkal utána elromlott az a földkábel leágazás is, amely a M kV épületet látja el villamos energiával, Fontossági sorrendben ugyan ezt a kábelszakaszt kellett kijavítani, de hogy az újteleki lakások se maradjanak villamos energia nélkül a közvilágítási . szálat ideiglenesen ki kellett iktató. Ettől kezdve állandóan napirenden szerepelt e meghibásodott kábel leágazás teljes kicserélése, de ezt megfelelő kábel hiányában nem tudtuk megoldani, csak augusztus 30-án. Köszönettel vettük a cikkíró figyelmeztetését TITÄSZ Üzletigazgatósága Nyíregyháza.” Az aranyosapáti Űj Élet Termelőszövetkezetben kombájn, nal csépelik az édes csillag! ürtöt. Hammel felv. Eltávolítják a kid vastüskéit Lapunk július 18-i számában szóvá tettük, hogy a tu- nyogmatolcsi Szamos-hddat lezáró sorompót kiegészítő korlátokon hatalmas, az env berek életét is veszélyeztető, felfelé álló, vastüskéket helyeztek el. A cikkel kapcsolatban a MÁV Debreceni Igazgatóságától a .következő választ kaptuk*. „A tunyogmatolcsi Sza- mos-híd sorompója mellett elhelyezett védőkorlátokat már az új híd építése előtt felszerelték. Ezek a korlátok akadályozzák meg a Illetékesek tigvelmébe Amíg egy facsemete rendes fává cseperedik. évtizedek telnek el. A fásítás különösen a városban nagyon fontos úgy egészségileg, mint esztétikailag. Megfontolandó tehát, hogy egy ilyen hosszú időn át növekedő fát kivágjanak, vagy annyira megsebesítsenek, hogy azok kipusztuljanak. Nyíregyházán azonban — úgy látszik — nem nagy becsben vannak a fák. A villany- szerelők ugyanis nem egy helyen barbár módon lekaszabolják azokat A Szarvas utcán már tönkre tették a gyönyörű fákat, és most sorra kerülnek a Józsa András ut- eai vad meggyfák is. Jóllehet, hogy ez a villany- vezetékek megóvása é§ a balesetek elkerülése miatt szükkerékpárosokat és a gyalogosokat abban, hogy a vonat áthaladásának idején a hídra lépjenek. A vastüskét a korlátra azért helyezték el, mert egyes járókelők átmásztak a korláton, annak ellenére, hogy az ott szolgálatot teljesítő hídör figyelmeztette az életveszélyre. A védőkorlátot a járókelők és a kerékpárosok életbiztonsága szempontjából nem áll módunkban megszüntetni, azonban a vaskorlátra rászegecselt tüskék eltávolítására az intézkedést megtettük. Balogh B&a műszaki tanácsos, o. vez. h* Szegény utas Furcsa utasellétást tapasztaltam szeptember hatodikán a nyíregyháza Utasellátó Vállalat fagylaltelárusító pavilonjában. A történet ott kezdődött, hogy/ két féle fagyigaz, a fiú még csak huszonegy éves, könnyen sarkallhatják olyan indulatok, mint az apjáért érzett bosszúvágy — ha pedig valóban hazafias szellemben nevelték, akkor érthető, hogy visszavágyódik a szülőföldjére. Vagy talán nem is ezen van a hangsúly, hanem azon a kétmillió márkán. amely a svájci nemzeti banknál fekszik. Ha Heinrich von Goldring továbbra is a Szovjetunióban marad, és álnév alatt él, soha életében nem juthat ehhez az örökséghez. „Lehetséges, hogy csak azért szökött át hozzánk, mert meg akarja kaparintani az örökséget, utána pedig visszatér Oroszországba? Vagy pedig... különleges megbízatással küldték ide?” Kétségei egész éjszaka gyötörték Berthodd ezredest, s már kora hajnalban kikerget1962. szeptember JU5. ték ágyából. Igen, mindent a lehető leggyorsabban ki kell deríteni! Micsoda remek tervet kovácsolhatna Heinriohel kapcsolatban: csinos fiatalember, báró, és... kétmillió márkája van! Nos, miért ne boro- nálhatná össze az ő Lőréjével? Különb férjet keresve sem találhatna. Az ügy elintézésének meggyorsítására Berthold elhatározta, hogy ő maga fogja irányítani Heinrich von Goldring adatainak ellenőrzését. Magához rendelte a hírszerző osztály vezetőjét, Kutas századost, és utasította, hogy gyűjtsön össze minden értesülést Anton Sztyepanovics Koma rovna. az ogyesszai gyalogsági iskola egykori növendékére vonatkozóan. — A nyomozás eredményét nekem jelentsék! — hangzott a szigorú utasítás. — És ne húzzák-hal asszák, intézzék el a lehető leggyorsabban. Mialatt pedig Kubis felvette a kapcsolatot hírszerzőivel, Serthold más vonalon kezdte íz ellenőrzést: Berlinből a fel- ierítő osztály irattárából magához kérette Siegfried von Goldring aktáját Hogy Heinrich igazat mondott-e, és valóban segített-e az apjának, azt most könnyű lesz megállapítani. Maga Heinrich von Gold- ring egész idő alatt rendkívül szerényen viselkedett Hívatlanul sohasem kereste fel Bertholdot, semmi iránt sem mutatta akár a legcsekélyebb érdeklődést, kivéve az újságokat, ezeket olvasta naphosszat, még a korábbiakat is áttanulmányozta. S ez érthető volt: elvégre a fiatalembert mohó vágy tüzelte, hogy megtudja, hogyan, milyen körülmények között élnek az emberek hazájában, amelytől annyi évig elszakítva élt Körülbelül egy hét telt el Berthold és Heinrich első találkozása óta, amikor az ezredes meghívta a fiatalembert a lakására. Előzetesen úgy rendelkezett, hogy két személyre készítsenek vacsorát, és szolgáljanak fel egy palack pálinkát meg egy palack bort — Ugye, nincs ellenedre, hogy együtt vacsorázzunk? — kérdezte az ezredes, és elégedetten figyelte, milyen hatással van Goldringra a gyönyörűen megterített asztal. faltot árultak; málnát és cső- kóládét (Már akinek!) Miután én a csokoládénak híve vagyok, beálltam hát a „fagylaltos sorba” egy két forintos blokkért Idáig ment is simán, de a kiadás már annál inkább nem. Az előttem áUó utas például csak málnát kért de vegyesen kapott a másik csak csokoládét kért, de azt is vegyesen szolgálták ki. Következtem én. Jó hangosan közöltem, (soh’ se tudni!) hogy csak csokoládét kérek, de mitsem használt. A drága jó csokoládé tetejére odakerült a számomra szinte ehetetlen málna. Bele kellett nyugodnom abba, hogy akár Ízlik, akár nem, ez nem lehet másként-•. Kérdésünk csupán az; nem lehetne az Utasellátó valóban utas ellátó? Mert ha nem, akkor javasoljuk a következő szövegű táblát kitenni: „Az itt található árut saját Ízlésünk szerint szolgáljuk ki.” A fagylalt szerető barátok nevében: Takács Ferenc. Hiánycikk óé görbéből!? A napokban idős bácsi topogott be Nyíregyházán, az Irodaházban lévő sportszer- üzletbe és görbebotot kért. Az eladó azonban sajnálkozva közölte, hogy nincs. A bácsi elpanaszolta, hogy már jó pár üzletet végigjárt a városban, de sehol nem kapott görbebotot. Nem tudom, hogy melyik iparág profiljába tartónk a görbebot, sétapálca és a turistabot gyártása, de mindenképpen helyes lenne, ha az illetékesek pótolnák a hiánycikkeket. Gondoljanak arra, hogy egyszer ők is megöregednek! Kricsfalussy Béla Megjegyzés: A cikk írója csak a tüskéket kifogásolta, hiszen a korlátra valóban szükség van, és átlépése büntetendő cselekmény. Nem szükséges azonban, hogy valaki meggondolatlanságáért feltétlenül az életével fizessen. A szerb •j ségessé válik, de ne így! Vajon a Városgazdálkodási Vállalatnak, vagy a Kertészeti Vállalatnak nincsenek olyan szakemberei, akik hozzáértéssel és egy kis érzéssel idejében megmetsz -k ezeket a fákat úgy, he" sem a villany- vezetékekben. se a fákban ne essen kár? Aligha hihető. Török Lajos — Ö az, ó az! — bizonygatta az ezredes. — Kitűnően emlékszem rá! Hiszen még névtelen levelet is írtam róla. — Ugyan, mondd már meg, mi volt annak az ügynek a lényege? — Ez a Nyecsajev egyszer vadászaton megismerkedett atyámmal, majd azután gyakran jártak együtt vadászni. 1937-ben azonban atyám észrevette, hogy Nyecsajev gyanút fogott. Attól tartva, hogy talán a mi tevékenységűnkre vonatkozó anyag lehet a birtokában, atyám elhatározta, hogy kompromittálni fogja. Megfogalmazott egy névtelen levelet, és énvelem íratta le. A GPU vezetőszervéhez címeztük. A levélben megvádoltuk Nyecsajevet, hogy nem vadászni jár. a tajgába, hanem ott szokott találkozni a japánok kémjével, aki a mi körzetünkben működik, és bizonyos titkos értesüléseket közöl vele. A névtelen levél sikert aratott: Nyecsajevet letartóztatták. További sorsáról atyámnak semmit sem sikerült megtudnia. — És még ne higgyen az ember az átöröklésben! A te emlékezőtehetséged pontosan olyan, mint édesatyádé volt! 'Márpedig minekünk, hírszerzőknek a legfőbb fegyverünk a jó memória. Azt mondtad nekem, hogy segítettél édesapádnak rejtjeles utasításaink megfejtésében, és hogy te rejtjelezted a jelentéseket. Tegnap alkalmam volt átnézni irattáramat, és egészen véletlenül egy érdekes iratot találtam, Tessék, itt van. Nem emlékeztet ez téged valamire? (Folytatjuk) — Ó, ezredes úr! Ha tudná, mennyire vágyódtam már a családi környezet, a német beszéd és egyáltalán á kulturált életkörülmények után, nem kérdezné ezt tőlem! — Nos, helyes, akkor hát foglalj helyet! Melyikből tölt- hetek? Egyébként ez felesleges kérdeznem, te nyilván hozzászoktál az orosz vodkához! Megvallom, én ie kedvelem, nem is lehet egy napon emlegetni a mi snapszunk- kal... — Engedeknet kérek, én inkább a borból töltenék magamnak, pálinkát nem szoktam inni... Ez a kijelentés némi óvatosságra intette az ezredest. Hiszen jómaga is nemegyszer látta el tanácsokkal ügynökeit, hogyan viselkedjenek, és mindig hangsúlyozta, hogy a hírszerzők első parancsolata: tartózkodni a szeszes italtól. — Sohasem iszol? — Legfeljebb egy kupica konyakot és egy pohár aszúbort engedélyezek magamnak. — Nos, a bor már itt van, és konyak is lesz mindjárt — mondta az ezredes, s nyomban utasítást adott tisztiszolgájának. — Iáehallgass, Heinrich — fordult hozzá az ezredes, mintegy mellékesen, mikor a vacsora már végéhez közeledett, és Goldring arca enyhén kipirult az elfogyasztott italtól. — Nem emlékszel véletlenül a Nyecsajev-ügyre? — Vaszilij Vasziljevicsre? Azt a Nyecsajevet gondolja, aki valamikor a GPU vezetője volt abban a községben, ahol atyámmal Távol-Keleten éltünk?
