Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

REGGELI VIHAR 400 mázsa silókukorica holdanként Zöldellő legelő a tikkasztó aszályban — Az öntözés tapasztalatai Szamossályiban /7^ élelőtt kilenc óra. A * // napfény már rég fel- szippantotta a sovány- Jut harmatot. A lovak a já­szol előtt állnak, hátukra do­bott szerszámmal, a kocsisok <tz istálló piacán hangoskod­nak. A szekerek, vc idégoldal- lal felszerelve, az udvaron so­rakoznak. Ilyen is ritkán fordult elő a Béke Tsz-ben, különösen meg gabonahordás idején. Ek­korra már két fordulót is megtehettek volna. Kovács Jóska viszi a szót. ■— Emberek! Nem ettünk bürköt, hogy hagyjuk magun­kat az orrunknál fogva húz- gálni. Látják! Irigylik a foga- tosoktól azt a koszos munka­egységet. Hogy az isten ver­né meg... Pedig megdolgo­zunk mi azért. — De meg ám! — tódítot- ta a gyorsan lobbanó termé­szetű Varga Jani. — A jó­szág is kidöglik... — Mert polond módjára hajszolod őket — vágott fe­lé a szóval az egyik fogatos, akt még maga sem tudta, hova is álljon ebben a vitá­ban. — Nem az a fontos itt, te mélák — paprikázódott neki Varga —, hanem az. hogy meg akarnak rövidíteni ben­nünket. Mondják meg! Igaz­ságos ez? Nyolcvan kereszt egy-huszonötért? — Ne itt pézsmitálj, hanem tegyél róla — így az előbbi fogatos. — Teszek is, a betyár... Gyere, Jóska — szólt Kovács­nak. — Gyerünk az irodába! Imre Lajoshoz, az elnökhöz szinte berobbantak. Hajtotta őket a túlfűtött indulat. Egy­más szavába vágva sorolták elégedetlenségük okát. Az el­nök várt. amíg kifáradtak az első szózáporban, majd meg­szólalt. — Nyugodtan, emberek. Nem értek így meg semmit. — Nem? Akkor menjen ki a tanyára. Nézze meg, hogy a fogatnsok nem akarnak dol­gozni. Ha nekünk nem hisz, kérdezze meg őket. Azoknak a nevében jöttünk... — vá­laszolta Kovács. — Annyi egységért nem hordunk. — tóditott Varga. — A süldőlányok többet keres­nek r kapálással. Akkor, talán jobb lenne ugye, ha ti is elmen­nétek kapálni — mondta kimért megfontoltság­gal az elnök, s amikor látta meghökkenésüket, így folytat­ta: — Biztosak vagytok ab­ban, hogy kevesebbet keres­tek? Én nem hiszem. Mert nézzétek. Nem a központba hordjuk a gabonát, mint ta­valy. hanem az egyes táblák szélére. Így a lovakat sem strapáljuk le annyira, gyor­sabban halad a munka, mint amikor kilométerekre kell fuvarozni. Tavaly, a nagyobb távolságról is behoztátok a nyolcvan keresztet, mondjuk két munkaegységért. Most játszva bejöhet szekerenként a százhúsz—száznegyven ke­reszt. Na, számoljatok. Ugye- ugye? Másfélszer, majdnem kétszer lehet venni az egy egész és huszonötöt. Kovács és Varga kezdték magukat kényelmetlenül érez­ni. Igaz, ami igaz. És ez az. Az elnök sarokba szorította őket. De akkor most hogy álljanak a többiek elé? Hi­szen ők voltak, akik felher­gelték az embereket. — Látjátok, mindig csinál­tok valami bajt — folytatta az elnök, amikor emezek nem szóltak semmit. — Még ha most meg is lennétek rövidít­ve valamivel, ami, most mondtam, nem is áll fenn, akkor is figyelembe vehetné­tek, hogy nektek egész évben van munkátok. A növényápo­lók jó, ha elérik zárszámadá­sig a háromszáz munkaegysé­get. Ti meg. .. Neked meny­nyi van eddig, Jóska? — Négy száztíz. — És neked. János? — Háromkilencvenöt... _ Jó. jó, elnök elvtárs. Megért­jük. Igaz. amit mond. De mi nem magunkért, hanem az emberek, a fogatosok miatt jöttünk..., és most ki fogja megmondani nekik, hogy... Beszéljen velük az elnök elv­társ. — Tudjátok mit? — szólt az elnök percnyi gondolkodás után. — Ti a fogatosok érde­kében fárasztottátok magato­kat. Az a véleményetek, hogy egyetértünk a dologban. Men­jünk együtt az emberekhez, és te, Jóska, megmagimrázod nekik, te hogy látod az egé­szet. ' 7/ ’’ács Jóska alatt ezek. re a szavakra meg­reccsent a szék. — Márhogv én? — kérdezte meglevődve, s szemével Var­ga tekintetét kereste. — Nem tudok én úgy beszélni, hogy megmagyarázzam nekik. — Ti voltatok a küldött­ség. Elintéztétek a dolgot. Tu­dassátok az emberekkel — emelte fel hangját szigorúb­ban az elnök. Mía ez a benti csatározás tartott, a fogatosok a tanyá­ban, a hangadók távollétében megcsendesedtek, s ahogy telt az idő — egy óra, másfél óra, és Kovácsék még mindig nem jöttek —, afféle magábafor- duló csendesség vett erőt az embereken. Már bánták a hebehurgiraságukat. s aprán­ként szedelözködni kezdtek. Előkerültek a rudalókötelek, kévehányó villák. Nem sok idő telt bele, már Kovács és Varga lovait is befogták. Ha érkeznek, indulhassanak. El­foglaltság közben észre sem vették a három ember érke­zését. Azok megálltak az is­tálló előtt. A fogatosok kóré­jük gyűltek. — Emberek, szóval..hát— — kereste nehezen a szava­kat Kovács Jóska. — Szóval, emberek, nem volt szép az, amit csináltunk. Amit én, meg Varga Jani kezdtünk ez­zel a... — Igenis, belátom, hogy a mohóságunk, a mohóságom..., na..., nem becsületes dolog, és engedelmet kérek, embe­rek, hogy én piszkáltam a tüzet... /y/agyat sóhajtott, ami­\ J ( kor mondókájábán ed­dig ért. Az elnök azonban nem hagyta. — Ko­vács elvtárs, ebből még nem lehet sokat érteni. Magyarázd el csak szép sorjába. Kovács Jóska sejtette, hogy az elnök nem hagyja ennyi­ben a dolgot. Most mégis da­cosan felvetette a fejét. „Le­pocskondiáztam magam az emberek előtt, már látom, ka­cagnak rajtam. S most foly­tassam?’’ Hirtelen kiugrott az embe­rek gyűrűjéből, s fel a sze­kérre. Onnan kiabált vissza: — Gyerünk, emberek! Mit tátják a szájukat ilyen dolog­időben?! Majd a határban megmagyarázom! — s a töb­biek hangos nevetése közben a lovak közé suhintott és kiviharzott a tanyából. Mire a többi kocsis felszedelfíz- ködött, már csak a felszálló por mutatta merre jár. Samu András a tiszta haszon egyetlen ön­tözésnél 16 ezer forint. A legelőt is megcsodálták a látogatóban ott járt szövet­kezeti vezetők, de még in­kább az öntözött silókukori­cát. A 250—300 centimeter magas kukorica-dzsungel, mint egy zöld fal olyan lát­ványt mutat. A kukorica kö­zé befurakodó látogatók 2—3 méterről már nem látták egy­mást. A szokásos 35—40 ezer tő helyett 50—52 ezer van A Szamos vizével valójá­ban csodát csináltak Szamos­sályiban, két-háromszoros ér­téket termeltek egy-egy hold földön. Az öntözőberendezés­nek legalább egyharmad rész­nyi árát, de lehet, hogy felét is már az első esztendőben kitermelték. Jövőre pedig megduplázzák az öntözött te­rületet és nem harminc, ha­nem 2—3 év alatt kitermelik a berendezés árát. Csikós Bal ás Sokat beszélnek mostaná­ban a csengeti járásban a szamossályi „csodáról”. Külö­nösen azóta, hogy a járás va­lamennyi termelőszövetkezeté­nek vezetői látogatást tettek a sályi termelőszövetkezet­ben. Nem égi jel csalogatta oda a látogatóikat. Emberek csináltak itt csodát, 100 hold- nyi területen legyőzték az aszályt. Az elmúlt télen sok bírála­tot kaptak a szamossályi ve­zetők a járástól. Náluk volt a leggyengébb a takarmány­ellátás. A tehenek májusban csontobőrként kerültek a le­gelőre. Áprilisban a fejős te­henek 4—4,5 liter tejed ad­tak darabonként. A község viszonylag sűrűn lakott, jelentős az állatte­nyésztés is, szükség van te­hát minden talpalatnyi föld­re. Nagyon meg kell gondol­ái, hogy miből vegyenek el a takarmánytermelés gyarapí­tására. A szövetkezet vezetői az egy holdra eső hozamok növelése mellett döntöttek. Ezt pedig legkönnyebben, mi­vel vízzel bőven rendelkez­nek öntözéssel látták elérhe­tőnek. Cf'fla, de hasznos A tagság körében nem nagy helyeslésre talált, amikor megtudták, hogy az öntöző- berendezés 270 ezer forintba kerül. Többen azt mondták: inkább osztanák azt ki elő­legként. Igaz, sokan nem tud­ták, hogy 30 éves hosszúle­járatú hitelre kapta a szö­vetkezet a berendezést, de még inkább nem tudták, il­letve nem ismerték a hasznát. Az öntözést a gvengefűvű 72 holdas legelőn kezdték meg. Mivel későn érkezett az öntö­ző felszerelés egy öntözés el­maradt. így csak június ele­jén kezdhettek munkához és július eleje lett, mire újra legeltetni tudtak a szakaszok­ra osztott legelőn. A májusi természetes le­gelőn 7,7 liter tejet adtak átlagban a tehenek. A júniusi aszály idejére visszaesett a fejési átlag 5.4 literre, majd júliusban, amikor már az öntözéstől újra sarjadt a gyep 7,6 literre emelkedett vissza a hozam. Az öntözés­nek tehát tehenenként napi két liter tej haszna volt. A többlet tej értéke és a növen­dékek súlygyarapodása egy­szeri öntözés hatására 31000 forint többlet bevételt jelen­tett. Ebből az öntözőberen­dezés elhasználódása, kamat, kiszórt műtrágya és a ráfordí­tott élő munka értéke 15 ezer forint körül van, tehát holdanként. Egy cső minden száron van, de sok helyen látni kettőt is. A betakarí­tás a jövő héten kezdődik, pontos adatok még nincsenek, de 400—450 mázsára számíta­nak holdanként. Az öntözés nélküli silók hasonló talajon 130—150 mázsát teremnek az idén. A hozam tehát meghá­romszorozódott az öntözés ha­tására. Természetesen jó ta­lajon — Szamos árterületén — és holdanként 120 kilo­gramm pétisóval termelik sá­lyi ban a silókukoricát. Megtérül a berendezés Öntözték még egy hét és félholdas árpára felülvetett tarló lucernát is, amiről a múlt héten -takarítottak be egy jó közepesnek mondható termést, 45 mázsa kiváló mi­nőségű lucemaszénát. Az egyéb tarló lucernák olyanok a környéken, hogy még le­geltetni sem lehet. — Ilyen a kukoricánk. .2 (Hammel J. feivctclcEJ Élő, eret! mén rés Kongresszusi rersenuoüszahOró- di BÉite Tsz-ben A tiszakóródi Béke Tsz. Sts ílsők között csatlakozott a nálotaiak által kezdeményé­ért kongresszusi versenyhez.. V két község párosversenyben s van egymással. A tiszakó- ■ódí szövetkezet vezetői nagy oörültekintéssel szervezték neg a versenyt, céljutalmak- cal érdekelté téve a tagokat t gazdálkodási eredmények növelésében. Az öntözéses gazdálkodás bővítése mellett nagy jelen­őséget tulajdonítottak a tö- számnövelésnek a kukorica és nurgonya termesztésével, Mindkét esetben 21 000 nő­vény van holdanként Ez je­lentősen hozzájárult ahhoz, hogy például burgonyából a tervezett 50 mázsa helyett böbb mint száz mázsát vár­nak holdanként. Kétszázhúsz hold rizsük átlagban 25 má­zsa termést ígér. A versenyző brigádok mun­kája eredményeként burgo­nyából 20, almából 2, rizs­ből 5, kukoricából 2 vagonnal várnak többet mint a terve­zett volt. Búzából 1500 má­zsa volt a többtermésük. Si­lót 2000 köbmétert terveztek, már 3000 van és elérik az 5000 köbmétert. Sertés és hízó marha tervüket szeptem­ber közepére már teljesíteni tudják. Máté Ferenc elnök és Vámosi Bálint párttdtkár-ag- ronómus véleménye szerint a többtermés eredményeként a holdanként! 3000 forintos áru­tervüket 20—25 százalékkal sikerül túltefljesíteniök. A verseny eredményessé­gét segítő céljutalmak egy részét már a tagok meg is kapták. A nők a silókukori­cában végzett jó munkájuk jutalmaként két mosógépet kaptak. Az ifjúsági brigádnak a gyümölcs- és zöldségter­mesztésben elért eredményeit rádióval, lemezjátszóval, tánc­ruhával és kirándulásokkal jutalmazták. A tagoknak a munkában, a versenyben tanúsított igye* kezete a jövedelemben iá meglátszik. A tervezett 31 forint munkaegységenkénti részesedést túlteljesítik, és prémiumként egy-egy tagnaü 3—4000 forintja lesz. közömbösen elmenni mellette, nem tudná megállni, hogy zo­kogva rá ne boruljon! Ott­hon nem tudná elfelejteni Já­nost, minden újabb nappal tovább kínoznak, amíg idegeit teljesen fel nem őrölnék a fájó, gyötrő érzések. S János? A tárgyalás so­rán egyszer véletlenül talál­kozott a tekintetük. Komoran, felhős arccal nézte. Mintha azt mondta volna: „Hát ezért rezzentél annyiszor össze! Sajnállak... felejts el Simon Zsuzsa. Vége.. .* Vége? Sírt, arcán végigfolytak; könnyei. Hát így elmúlhat a szere­lem? Már nem voltak gondolatai. A reménytelenség nagy feke­te madárként lebegett felette, mint a kőszáli sas a tátongó szakadék fölött. Nézte a vizet, amelyben... olyan jó lenne észrevétlenül elmerülni és megszűnni, el­tűnni az emberek elöl, örök­re. János ugyan sajnálná-e? Ejtene-e egy könnyet utána?... Hiszen miért is szeretné... Becsapta!... Talál más lányt, tisztát, feddhetetlen múltút. Ha szeretné, utána jött vol- . na!... i Nézte a vizet, örvénylettek ; benne a gondolatok. ; (Folytatjuk.) Nem mert hátra tekinteni, Kerékgyártó hadnagy és Üve­ges őrnagy ült a terem végé­ben... Lassan, tagolva be­szélt, elmondott mindent, ahogy érezte és ahogy történt. Milyen jó lett volna, ha most János egy bíztató pillantást küld feléje, ha most megfog­ja és megsimogatja kezét... Izzadva, szakadozva rakta le nehéz terhét. Amikor elbocsátották, azt sem tudta, hogyan rohanjon ki az épületből. Már az ut­cán járt, végigsétált az ár­nyas fasor alatt és egyszerre... ott volt a Duna-parton, a bu­dai oldalon. Leült egy kőre és nézte a vizet. Homloka még mindig forró volt, feje zúgott, agyában vitustáncot jártak a gondolatok. Elnehe­zedett a melle, a szívében tompa fájdalmat érzett, mint­ha prés nyomná egyenletesen össze. Magánosnak, számkivetett­nek, nagyon-nagyon elhagya­tottnak érezte magát. Sírva tűnődött el életén. Most mitévő legyen? Hová menjen? Senki sincs mellet­te, aki tanácsot adna! Men­jen vissza Erdőslakra, fájdal­mas szerelme színhelyére' Nem! Nem mehet többé visz- sza! Otthon ráérni ékeztettk minden: minden fa, minder bokor, az utak, a házak és a ligeti pad is Jánosra emlé keztetné... Nem tudna töbtx temette és keservesen felzo­kogott. Zsuzsa elhagyta a tárgyaló- termet. Kisodródott az utcá­ra és indult céltalanul, maga sem tudta, merre. A több­napos tárgyalás teljesen fél-' dúlta amúgy is felzaklatott idegeit. Egész testét megbéní­tó zsibbadással töltötte él mindaz, ami a kihallgatások és a szembesítések során ki­bontakozott. Megborzongott. Ismét magán érezte az orvos csodálkozó tekintetét. Rette­netes volt ez a találkozás! Hangtalanul mozgott a szája, csak a fejével intett igent a bíró kérdésére: — Megoperálta önt? — Igen. .. megoperált. Osoda, hogy el nem szédült, hogy egyáltalán beszélni tu­dott! Ott állt megmentője előtt, a szíve tele volt ér­zésekkel. A hála, a gyűlölet és a félelem érzéseivel. Nézte a megtört embert, borzon gva állta a kémnő gyűlöletes, vad pillantását, és beszélt, be­szélt. lítette Elza Geissler nevét Ki volt az a lány és milyen vi­szony fűzte hozzá? Az orvos felkapta a fejét, Rosera nézett. Az arcán kí­váncsiság és rémület ült. Te­kintete riadtan csapongott Rose is elkomorodott, arca ki­pirult, határozott választ adott a bíró kérdésére. — A legjobb barátnőm volt! — S mivel foglalkozott? — Hírszerző volt... A szemüveges férfi elsá- padt. A lányhoz fordult s nem türtőztetve magát oda kiáltotta: — Te ezt nekem nem mondtad!... — Figyelmeztetem a vádlot­tat! — szólt rá erélyesen a bíró, majd ismét Koséhoz fordult: — Volt?,.. — Igen — felelte lihegve Rose —, csak volt.. — Mi történt vele? — Megölték! Horváth megtántorodott viázsányi súllyal hullottak rá szavak, bénítóan szögezték a földhöz. Arcát a tenyerébe Lili. Elza tragédiája állandóan ott lebegett előtte. S ha le­bukik?. .. Gondolt erre is. Va­lahogyan megérezte. Mit te­gyen hát? Megadással tűrte sorsát és elhatározta, hogy harcol foggal, körömmel. .. asszcmyi fifikával, amíg lehet. Eszes lesz, nem úgy, mint ! Elza. Inkább tíz férfivel le­gyen kapcsolata, mint egybe halálosan beleszeressen. .Hi­szen a szerelem nem tart örökké és a kiábrándulás fáj­dalmas. A per harmadik vádlottjá­nak ügyét már az első napon elkülönítették a tárgyalástól. I - *■ A bíró fellapozta a hatal­mas iratcsomót. Valamit fel­jegyzett és ismét a lányhoz intézte a következő kérdést. — ön a rendőrségi kihall­gatás során többször is em­Ónodvári Miklós Ms SÄKGÄ dosszié •iiuiMiiiiiiiiiniiiiiiiimiiiiiiimmiiiiiiiiiimiiiiiiiiimimiimiiimiiiiiiiiimiimiiimmiimmii iiiiim 2

Next

/
Thumbnails
Contents