Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

Döntsön a józan gazdasági megfontoltság Kisvárda a felvevőpiac, és • helyi, valamint a környező ipar műn kaerő-felszívó hatá­sa alapján szabolcsi viszonyok között — városnak számit. Ezek a tények nem kis hatás­sal vannak a helyi Rákóczi Termelőszövetkezetre, s befo­lyásolják a tsz termelési irá­nyának alakulását. Szabó Barna agrármérnö­köt, a szövetkezet főmezőgaz­dászát kértük meg, hogy is­mertesse a vezetőség elképze­lését a következő évek terme­lési feladatairól. — A kisvárdai Rákóczi Tsz távolabbi terveivel szívesen és behatóan foglalkozom an­nál is inkább, mert a mos­tani kihelyezett agronómusi beosztásomat véglegesíteni szeretném. — Elsősorban az a törek­vésünk a növénytermesztés­ben, hogy megszüntessük a sok irányú termelést, s a táj- jellegnek megfelelő néhány kultúrát valóban nagyüzemi módon, és gazdaságosan állít­unk elő. Ezek közül legfonto­sabb a vetőburgonya termesz­tése, amelyet továbbra is a kisvárdai szaporító gazdaság­gal karöltve akarunk megol­dani. Részükre az idén 90 holdon termelünk szuper-elit vetőgumót Távolabbi ter­vünk, hogy ezt a területet négyszáz holdra növeljük. — A növénytermesztés má­sik fontos ágát a takarmány­félék alkotják majd. A ke- nyérgaboma-temesztésben az arány csökkentését látjuk helyesnek, az idei 42 száza­lékról legfeljebb 30-ra, hogy helyet adjunk más növények­nek. — A harminc holdas öntö­zéses konyhakertészetünk nö­velése már a helyi piac igé­nye miatt is nagyon indokolt Ezért két év múlva megkét­szerezzük az öntözéses kerté­szetet. Ez lesz a legtöbb kézi munkaerőt igénylő kultúránk a gyümölcsös mellett, mert a többi szinte teljesen gépesít­hető. Termőgyümölcsösünk 66 hold, s a homokterületen, évi ötven holdas ütemben 260 holdra fejlesztjük a gyümöl­csöst. — Az állattenyésztésben a tejtermelés és baromfinevelés adottságaink között az, ame­lyet ki akarunk szélesíteni. Ugyanis nyilvánvaló, hogy két abrakigényes állat — a sertés és a baromfi — takar­mányszükségletét nem tudjuk megtermelni. Viszont a szarvasmarha szálas és lédús, a baromfi abraktakarmányá­nak az előállítására meglesz a lehetőségünk különösen ak­kor, ha sikerül valóra válta­ni az említett növénytermesz­tési arányokat, mert így a takarmánytermesztésre terület szabadul fel. — Bízom abban, hogy a tervkészítéseknél a most ki­alakuló egészséges áramlat nem fogja szűklátókörűvé tenni a járási vezetőket, s velünk, a szövetkezetek veze­tőivel alaposan megvitatják — nem úgy mint korábban! — a lebontandó terveket, s a népgazdaság igényeinek megfelelően a járás szövetke­zetei az egyes községek sajá­tosságainak figyelembe véte­lével készülhetnek el józan gazdaságossági megfontolások alapján a legközelebbi, 1963-as termelési tervrí:. S. A. Nyíregyháza századai ív. ..Szabad és privilégiált Nyíregyháza mezővárosa* 9 új óvod«, 83 általános Iskolai tanterem épül égj év alatt a megyében Holnap országszerte meg­nyitják kapuikat az iskoláik. Megyénk különösein nagy lét­számú tanulósereget fogad idén, hiszen csak az általános iskolások száma két és fél- eaertrí nőtt az elmúlt iskolai évhez képest Idén már a száztízezret is meghaladja az iskolába járó gyermekek szá­ma Szabolcsban. Természetes tehát a kettőzött szorgalom, amellyel fogadásukra készül­tek: 150 új nevelő kezdd meg holnap a tanítást, az elmúlt év szeptember elseje után 83 általános iskolai tanterem ké­szült el, illetve épül. Befejezik a vajai, mátészalkai és kisvár­dai 8, valamint a nyíregyházi 12 tantermes iskolák építését. Az óvodák férőhelye idén 190 gyermekkel, az óvónői ál­lás 24-gyrí, az óvodák száma kilenccel bővül. KRÓNIKA Uborkaszezon Hajnal van. A keleti ég alját el­mosódó pirosság színesíti. Mindenfelé csend, felületi mozdulatlanság, és bősé­ges harmat Ez a legszárazabb utca po­rán is meglátszik. Ahol érte, megvál­toztatta színét és elvitte belőle a per­zselő meleget Ahogy közeledünk az első tekintetre tényleg mozdulatlannak tűnik a falu. Az utcák kihaltak, szekér zörgés sem had­fik, se a jól ismert készülődés. Mintha mindenki ráérne egy kicsit, vagy ünne­pük volna. Pedig nem így van egészen. Ha job­ban kinyissuk szemünket látunk vala­mit Mozognak néhol. Csapódnak a kis­ajtók, nyikorognak a zárak, s az útnak eredők kint a járdán meggyorsítják a lépteiket. Nincsen még abban lendület, <sak sejteti az igyekvést, az akaratot. Legtöbben a falu végén érik utói egymást. Ott a gyülekező. Ahonnan rö­vid tanakodás és egymást köszöntés után indulnak tovább. A poros és ár­nyékos dülőútom a határba. Ha okával megnézzük ezeket a sietőket, feltűnő dolgot tapasztalunk megint. Ami szokatlan a szemnek és azon keresztül a kialakult felfogásnak. Ugyanis ezeknek a sietőknek kilencven százaléka asszony. Méghozzá nem a legfiatalabb kor­osztályból. Nagy részük túl van a hatva­non. De olyan is van, aki a hetven felé közelít. Arcukról, mazgásukból életre­gényeket lehetne kiolvasni. Mert ha nem volt, aki hajszolja őket, akkor önmagu­kat hajtották. A több utáni vágy nem hagyott nekik békét. — Kik ezek, hová sietnek ilyen ko­rán? — kérdezné az ismeretlen. _ Kicsodák? — csodálkoznának a kérdésen. — Hát még azt sem tud­ják?? Ez az uborkás brigád. Ide men­nek a Körtély-laposra uborkát szedni. ...S mire jól felsőit a nap, a szalmás1 dohányhodály elé válóban érkeznek az uborkás ládákkal megrakott szekerek. Húsz-huszonöt láda egyen, tele eleven színű uborkákkal. Hamar leszedik ró­luk és az ügyes asszony-kezek azonnal válogatják. — Ez a csemege;. Ez első osztályú, az vizes, emez saláta, végül a sipirc — magyarázzák olyan szakértelemmel, mintha mindég ezt csinálták volna. Természetesen ez még sem megyen felügyelet nélkül. A MÉK megbízottja mellett, akit beceneve mellett csak „Uborkás Erzsinek” hívnak, állandóan ott van a brigádvezető. (Neki is van be­ceneve, méghozzá száz forintot fizetett érte), aki viccelve, mókázva, de hamar rendreutasítja az estleges tévesztóket. Ez áru, ezzel nem lehet játszani. Kéré­sünkre mondja el a brigád történetét — Az egyik vezetőségi ülésen hozó- dott fel a dolog — kezdte el a felsoro­lást. — Hogy emellé a sok tengeri és krumpli mellé olyasmit is jó lenne ter­melni, ami a hasznossága mellett a csökkent munkaképességű tagoknak is munkát adna. Az idősebbek nem me­hetnek gyalog az ér partra, az 10 kilo­méter. fis itt vannak még a kisgyerme­kesek, meg a szoptatósak. Az elfogadása ment is simán. Csak brigádvezető nem akadt. Senki nem akarta vállalni, mint ahogy mondták, ennek a rokkant népségnek az irányítá­sát. Még az épekkel is baj van, hát még ezekkel. Ekkor szólalt fel Jenő bácsi. Szo­kása szerint nem kerülgette a dolgot. — Mit kell itt sokadozni elvtársak. Bele kell vágni és kész. Hallottunk még ilyet! — Igazad van, — kapta fel a fejét az elnök. — Látják elvtársak, így kell ezt csinálni. Te leszel a brigádvezető! Ma sem tagadja, meglepődött. Nem számolt ezzel. Meg is fogadta magá­ban azonnal, hogy míg ól, nem javasol A járási tsz építőhrigád tagja Balogh Árpád ács. A kántor- jánosi Vörös Csillag Tsz 30 férőhelyes sertésfiaztatóján az utolsó munkákat végzi. (Hammel József felvétele.) semmit. Szinte látta, hogy kuncognak össze a háta mögött, _ És? — Hm. — teszen ilyenformáin, s mielőtt folytatná, jó ideig a távolba néz. — Nehéz volt. Először az idő, aztán a talaj, mert ne gondolja senki, hogy a legjobb földet bocsájtották rendelke­zésünkre. Nem ám! A legrosszabbat. A jóra már meg volt a terve. A legelha­nyagoltabb homokot kaptuk meg és a gyümölcsfák közeit. Tele volt talpas muharral, és a legveszedelmesebb ho­moki gazzal, a pernyefűvéL Vetettünk, kapáltunk, kapáltunk, vetettünk! Ezt csináltuk az egész tavaszion. Most meg csak szállítunk. 60—70 mázsát naponta. Sokszor kétszer fordul a kocsi. — Mennyi az pénzben? — Eddig 10 ezer forintot kaptunk. De ha eső jönne, — és a felhő nélküli égre pislant, — meg lehetne duplázni. Számolunk. És ha számokon ke­resztül ítélünk, nem nagy eredmény ez. ötven hald után százezer forint. Vagy kettőszáz. Osztva, szorozva a termelési költség, és esetleg valami. De most jön, amit nem tud kimu­tatni a könyvelőség. Az erkölcsi rész. Először: az elhanyagolt és sovány föl­dek lettek hasznosítva. (Tavaly fele sem termett.) Másodszor: olyan emberek let­tek foglalkoztatva, akik máskor csak tehertételként szerepeltek. Harmadszor és nem utolsósorban a nemzetgazdasági érdek. Mindez elgondolkoztató... Kilenc' óra fele már perzsel a nap. Az autó ott áll a hodály előtt, és tele van ládákal. — Jenő bácsi! Hol van Jenő bácsi? _ kiabálják a rakodó asszonyok. — In­dul a kocsi. Egy aláírást. Jenő bácsi lihegve érkezik. Aláírja a papírt, aztán felzúg a motor. Meg­mozdulnak a ládák és a sárga homokot messze szórják a kerekek. Utánuk né­zünk. És egyet gondolunk. Igen, itt válóban uborkaszezon van!_ Szállási László Az idén előreláthatólag 55 szakmai csoport utazik el a Szovjetunióba Csehszlovákiában minden valószínűség szerint legalább 80 szakkirándulást indítanak majd. Elutaznak Csehszlová­kiába többek közit a magyar- óvári földntó vessző vetkezet dolgozói, valamint a hajbo­dorítás körülbelül kétszáz magyar mestere is, akik a ptágai fodrászversenyre kö­szörülik ollójukat. A szolnoki járműjavító dol­gozói Drezdában, Görfitzben, Prágában és Plzen ben tanul- | mányozzák a rokonszakmabe- liek munkáját. A német De­mokratikus Köztársaságba összesen mintegy harminc szakmai csoport látogat el még az idén. Mindezeken kívül a hátra­levő négy hónapban Lengyel- országba várhatólag 35, Ro­mániába pedig — kezdet gya­nánt — 2, összesen tehát több, iránt kétszáz hasonló célú társasutazást rendez az IBUSZ. 1962. szeptember 2. kevesebbet, de függetlenség­ben, önállóságban többet akartak, mint az előbbi cso­port. Ne parancsoljon se ki­rály, se vármegye — gon­dolták. A vitában végül is ez utóbbi csoport győzött, m 1833-ban benyújtott kérvé­nyükben a nyíregyháziak va­lóban nem szabad királyi vá- rceá rangot kértek, hanem több mint 30 pontban össze­foglalták konkrét kérelmeiket s azok szentesítését, jóváha­gyását kérték a királytól. Kéréseiket természetesen úgy állították össze, hogy azok jóváhagyása esetén a volt földasurakkaL vármegyével m nemes lakostársaikkal szem­ben nekik legyen igazuk A privilégium kiharcolás* rendkívül ügyes taktikát, ko­moly jogászi felkészültséget követelt meg. Nyíregyháza megtalálta a módját, hogy megfelelő tanácsadókra tegyen szert Megbízottai mind Bu­dán, mind pedig Becsben napról napra figyelték a nyír­egyháziak kérvényének útját, állandóan tájékoztatták a* elöljáróságot az ügyek állásá­ról, s ha kellett útnak indult az elöljáróság küldöttsége — rendszerint a nagy tekintélyű főbíró, Ben kő István — egy kis ajándékkal, pénzéi a zsebében, s „megkenték” a nem kedvezően működő „ke- reket”. Mondanunk sem keU, hogy a volt földesúriak. a helybeli nemesek, sőt részben a vármegye a kormányhatósá­gok előtt is igyekeztek Nyír­egyháza kérését elgáncsolni. Közel négyéves küzdelem után végül a város minden lényeges pontom győzedelmes­kedett, megszerezte a városi kiváltságlevelet. A király, V. Ferdinánd 1837. augusztus 31-én aláírásával szentesítet­te a „szabad s privilégiált Nyíregyháza mezőváros” pri­vilégiumát A privilégium ed- " nyerésének híre megelőzte magának az ünnepélyes kül­sővel rendelkező okmánynak a megérkezését. A kartársak szerint leírhatatlan volt * lelkesedés a lakosság köré­ben. Az elöljáróság ügy ha­tározott a privilégium kézhez­vétele után, hogy annyi pél­dányban nyomtatják azt ki, ahány lakos csak él a város­ban. Később már olyan hírek érkeztek a városházára, hogy az emberek csoportokba ve­rődve olvassák, szó szerint megtanulják a kiváltságlevél szövegét. Az okmány ünne­pélyes kihirdetésére ünnepé­lyes külsőségek között 1833. január 22-én került sor. Most, ötvenegy évszázad távlatából nehéz megértenünk ükapáink örömét, nehéz meg­értenünk a Nyíregyháza éle­tében történelmi sorsfordulót jelentő győzelem jelentőségét. A mai kor embere más tár­sadalmi keretben, más élet­céloktól fűtötten él. De nem szabad felednünk, hogy a mai város kialakulásához, or­szágos rangjához akkor és ők rakták le a nélkülözhetet­len alapokat. A városi kivált­ság kiharcolása egy hosszú harc záróakkordja volt. S ha ma kegyelettel emlékezünk meg erről, ezt azért is tesz- szük, mert eszmeileg, erköl­csileg egy tiszta és hősi küz­delmeit becsülünk meg ezzel városunk múltjába. Gál—Hársfalvi s mindenkorra véget vetni Annál súlyosabb volt ez a bizonytalansági és anyagilag is «károkat okozó állapot, mert a nemesi vármegye lé­nyegében egy húron, pendült a Dessewffyekkei, Károlyiak­kal. A vármegye sem ismerte el Nyíregyháza űj helyzetét és a körigazgatásban, bírás­kodásban továbbra is úgy óhajtotta kezelni, mint a töb­bi jobbágyfalut. Mindehhez társult még egy harmadik veszedelem is. A Nyíregyhá­zán lakó nemesek még sú­lyosabban zsarolták a lako­sokat, mint a volt földesura- ság egyes tagjai. A zsarolás alapja az volt, hogy állítólag a földesurakkal való örökvált- ság megkötésekor ők voltak a lakosság képviselői, mert nekik, mint nemesi állapotú személyeknek volt egyedül tulajdonszerzési joguk. így mindazok a jogok, melyeket az örökvál tságban szereztek a lakosok súlyos anyagi áldoza­tok árán, csakis őket illeti meg, ők tehát a helység veze­tését teljesen magukhoz akarták ragadni, ök alkották volna az elöljáróságot, a bí­rói testületet se- ami ezek mellett ágén fontos, teljes adómentességet követeitek maguknak. A szorongatott helyzetben nem volt más teendő, • mint megkísérelni az országos ha­tóságokkal az örökváltsági szerződések elismertetését. Ha ez megtörténik, akkor többé nem támadhatja meg senki — se volt földesúr, se vár­megye, se az itten i nemesek — a lakosság jogállását és birtokukat. Ekkor azért határozták el az értelmesebb, tapasztaltabb elöljárók, hogy városi kivált- ságjogokat kérnek az ország­gyűlésitől, illetve a íkirálytól Nyíregyháza részére. Ennek módjában azonban két részre oszlott a mértékadó közvél e- • meny. Voltak, akik a szabad királyi váro6 jogáért óhajtot­tak folyamodni, mások elte­kintettek ettől és „csak” azt akarták, hogy az eddig ki­alakult és az örökváltságban szerzett jogokat nyerjék el a királytól. A szabad királyi város joga azt jelentette vol­na, hogy a vármegyei ható­ság végérvényesen kikapcso­lódik Nyíregyháza felügyele­téből. Gazdasági ügyekben a királyi kamara, bíráskodási ügyekben is speciális királyi bíróság ítélkezik a peres ügyekben. Akik e mellett kar­doskodtak, inkább hiúsági okokból tehették azt, mint a konkrét érdekvédelem szem­pontjából. Hozzátehetjük még ehhez, hogy ez az út szokvá­nyos, évszázadok alatt ki­alakult jogrendet adott volna Nyíregyházának is. Sokkal érdekesebben érvéit az ellen­tábor. Azt mondották: ha i már egyszer, nehezen kiszaba­dítottuk magunkat a földesúri ; hatalom karjaiból, s megszá- : bedultunk egy súlyos anyagi i tehertől, miért vegyünk újabb terhet a váltónkra? A szabad : királyi városok ugyanis je­lentős mennyiségű adót fizet­tek a királyi kincstárba. Ha ! megszabadultunk az úriszéki : hatalomtól, miért vegyük nya- t kunkba a városok bírósági fellébbviteli fórumát? Le­gyünk függetlenek ezektől is. Ez utóbbiak tehát rangban A földesúri hatalmat és szolgálatot örökre megváltó, j szabad tulajdont szerző Nyir- j egyháza jogállását senki sem I akarta elismerni. Nem ismer- í ték el az egyezményt a két [ földesúri család tagjai sem. j Azzal érveltek a nyíregyhá­ziak ellen, hogy a nemesek közül az ősi jog értelmében senkinek sem szabad .lemon­daná nemesi birtokról és Werbőczy tanítása szerint a nyíregyháziak nem is szerez­hették meg a városi birtoko­kat tulajdonként. A szerző­dés tehát érvénytelen. Per­sze ebben az érvelésben több volt a zsarolási szándék, mint az egyezmény érvénytelenné nyilvánítására való hajlandó­ság. A pereskedő volt földes­urak ugyanis egy-egy nagyobb summa pénzért hajlandók voltak belenyugodni a történ­tekbe. Néhány esetben Nyír­egyháza hajlandó is volt egy-egy összeget lefizetni a magukat károsultaiknak tar­tott volt birtokosoknak, de közben természetesen azon fá­radoztak, hogyan lehetne az ilyen zsarolásoknak egyszer Színek és összhang A Sóstói úton tataroztak egy házat. Szép élénkzöld- színűre festették, sárga pár­kánnyal. Kisvártatva tata­rozni kezdték a Kiss Ernő utca egyik házát is és ami­kor eljött a festésnek az ideje, „ő” is megkapta ezt a két szint, — az egyen­lőség elve alapján. Ezek után még szá­mos ház fala lett élénkzöld, sárga párkány- nyál, míg egy szép napon észrevettük, hogy a Mali- novszkij utca S. számú há­zát szép pirosra kezdik fes­teni. Ám valaki rájött a tévedésre, nyomban állvá­nyokat hoztak, s kezdték festeni a falat halványzöld­re, a párkányokat sárgára. Hiába, van ebben valami végzetszerű. Mert a követ­kező utca, a Csillag volt, majd a Széchenyi, még ké­sőbb a Bercsényi s nemrég tatarozni kezdték a Béke szálló sarkán lévő emeletes épületet. Eljött a festésnek az ideje, s újból láttuk a halványzöldet, sárga pár­kánnyal. A Béke szálloda egyelőre még reménykedik, hogy ne­ki majd talán valami más színt fognak kitalálni. Azt hiszem, csalódni fog. —mester— a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents