Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-13 / 214. szám
A 102 brigád milliója Megvalósulás előtt az építő-szerelőipariak kongresszusi ígérete Elképzelés. ígéret szerint 2 millió 19 ezer forintot ér a Szaibolcs-Szafcmár megyei Építő és Szerelő Vállalat kongresszusi vállalása. És a valóságban? Vajon nem túlozták «1 fogadkozásukat a dolgozók? Nem! — hangzik a határozott válasz. Ma már bizonyság. hogy 102 brigád jól megfontolta fél évvel ezelőtt, mit lehet vállalni, teljesíteni. Szégyenkezniük kell ? Kicsit száraznak tűnik a szó: termelékenység. — pedig izgalmasabb témát aligha lehet találni most itt. Állítják, ez a megmentőjük, — s bizonyítják is kijelentésüket. Ment; sajnos, csak 94,1 seá' zalékra teljesítették a félévi | tervet. Bosszantja őket, jóllehet önhibájukon kívül anyag- i hiány miatt nem tudták megtartani a határidőket. Bármi- ! lyen furcsán hangzik, még j sincs okuk szégyenkezésre, öt százalék ..pluszt” ígértek a termelékenység javítására, s a félesztendő alatt 8.4-et. teljesí- j tettek. Ez pedig azt jelenti, a beígért 2 miliő forintos ered- ; ményjavulásnak több, mint a felét — 1 millió 18 ezer forintot — érték el június végére. Gratuláció— a jegyzőkönyvben A „rajtnál” felmérték, honnan lehet előteremteni ezt a rengeteg pénzt.- Ha kevesebb Megyei KRRSZ-vetélkedőt rendeznek Az AKŐV szocialista brigádjainak, vezetőinek tanácskozása (Munkatársunktól.) Kedden délelőtt Nyíregyházán, a Dózsa György utcai oktatóteremben tartották meg az S-ös sz. Autóközlekedési V általat szocialista címért küzdő brigádjainak eteő ösz- szevon* tanácskozását. Negyvenhét brigádvezető előtt Hekman György igazgató ismertette az első fél évben végzett munkát, valamint a feladatokat. Kitűnt, az autó- közlekedésiek — az önköltség 1,1 százalékos csökkentése áltel — túlteljesítették tervüket az év első felében. Különösen jól dolgoztak a szocialista brigádok tagjai, akik nemcsak a munkában, de az együttélésben s az önművelésben is példát mutattak; jelenleg 113-a.n tanulnak általános és középiskolában, egyetemeken. A tanácskozás részt vevői elhatározták, hogy az év hátralévő részében a teherautók állásidejét a jelenleginél is nagyobb mértékben csökkentik, jobban vigyáznak az üzemanyagra. Tetszett a szocialista brigád vezetőknek a most kidolgozott őszi program; október 15-ig megrendezik az első megyei KRESZ- v etélkedöt, rendszeressé teszik a rendőr—sofőr találkozókat, párosversenyre szólítják fel Debrecen autóközlekedési dolgozóit. Megjelent az Alföld új száma A szokásosnál gazdagabb terjedelemben jelent meg az AtfíÁd áj, összevont száma, amelyet újjászervezett szerkesztő bizottság szerkeszt. A folyóirat felelős szerkesztője Mocsár Gábor lett. A szépirodalmi részben Sipkay Barna, Borsi Dénes, Leszkó Margit, Fülöp Vilmos, Nagy Tibor, Végh Antal, Kiss Anna, Bartha Gábor elbeszéléseit, illetve Boda István, Bé- nyei József, Kertész László, Kovács Ferenc, Kalász László, Niklai Adóm, Soós Zoltán, Simányi Imre és Pákozdy Ferenc verseit, valamint Kovács Imre Brecht-fordftáeát találja az olvasó. A Tanulmányok rovatiban Berta Jánosnak Valóság és valós zeni ség cím« esztétikai tanulmányát és Székelyhídi Ágostonnak Szabó Lőrincröl írott megemlékezését közli a folyóirat. Üj rovat az Alföldben a Kitekintő, amelybe ezúttal két beszámoló található L. Stoll akadémikusnak a csehszlovák irodalma élet problémáiról adott tájékoztatója, és az efölött kialakult vita ismertetése az egyik. A másik pedig Bata Imre tanulmánya. amely a Híd című jugoszláviai magyar nyelvű irodalmi folyóiratról, s ennek kapcsán a jugoszláviai magyar nyelvű irodalomról ad helyzetképet. Termékenynek ígérkezik: az újjászervezett folyóiratnak az a szándéka, hogy pezsgőbb vitakészséggel szól bele irodalmi kérdésekbe s különösképpen pedig a művelődési forradalom időszerű jelenségeibe. vitáiba. Az Eszmecsere rovatban Kiss János cikkével vitát indított az Alföld. A cikk címe: Szükség van-e műkedvelő színjátszásra, ezenkívül Kiss Ferenc: A kollégium prptestál című cikkét közli, amelyben a kollégiumi könyvtár kincseinek a korszerű tanításban és nevelésben betöltött és várható szerepét fejtegeti, valamin* a debreceni irodalmi múzeum ; ügyét veti fel. Mocsár Gábor , Panoptikum és mélyáram” című tik- j ke Csák Gyulának az Üj írásban közölt falusi helyzetképével vitatkozik — ezenkívül a szintén új „Hónapról hónapra” című rovatban olvashatunk érdekes vita-írásokat. A Könyvek közt rovatban a szokásosnál gazdagabb kritikai anyagot közöl a lap, s ebben a számban fejeződik be Juhász Gyula és Oláh Gábor levelezésének folytatólagos ismertetése. Az Alföld — ezzel zárul a lap — bevezette a szerkesztői üzenetek közlését s ezután rendszeresen bemutatja fiatal munkatársait. lesz a panasz a minőségre, ha jól kihasználják a munkaidőt és jobban vigyáznak az anyagra, mint korábban, talán állhatják szavukat. Utólag már sok minden termesztésnek tűnik. Pedig milyen nagy figyelemre, körültekintésre volt szükség addig, amíg az átadási jegyzőkönyvben sokasodtak a dicséreteik. Bár még nem szűnt meg teljesen, de sokkal kevesebb a munkakezdéskor, cigarettaszünetekben, szabad szombatok előtt elfecsérelt órák száma. Mindez azonban eltörpül az anyaggazdálkodásban végbement fejlődés mellett. Változatok a takarékosságra Nagyban hozzájárultak a félévi „égből pottyant” millióhoz az ácsok: a munkák megkezdése előtt leutaztak az ÉRDÉRT telepre, s méret szerint válogatták ki a faanyagot. Nem kallódik már olyan sok hulladék az építkezéseken, mint azelőtt. Az építészek a törmeléktéglát tették pénzzé: felhasznál+ák a nem teherhordó falak kőbetona1 apjának készítéséhez. Kevésbé idegenkednek ma már a féltégláktól is: megértették, minden darab tégla gyarapítja az év végi nyereségrészesedés összegét. Szteránku Mihály újítása az asztalosok nyeresége: az általa szerkesztett deszkaszélező géppel jelentős anyag- és időmegtakarítást értek el. Szakítottak az elavult módszerrel a tető- szerkezet készítők is. A finis főszereplői: a szakipariak Mindez együtt milliót ér, — s mennyivel több lehetne, ha az átadás is ütemszerűen alakult volna! Meet azt mondják: ilyen kellemetlen körülmények között is sikerült emelni az egy főre jutó termelési értéket, miért ne lehetne a finisben? Akár eddig, a jövőben is az emberek szorgalmában bíznak. Hirtelen megduzzadt a szakipari munka, most a tetőfedőkön, a festőkön, a burkolókőn és az ácsokon múli k a teljes siker. Ha időben sikerül végezniük a VÁG ÉP szerelő- csarnokával. a megyei kórház bőrgyógyászati épületével, a szakőlyi kuMúrbázzal, a mátészalkai és a kisvárdaii újabb magtárakkal, úgy év végére fakerekedik az 59 milliós termelési érték, s a pártkongresszus nyitására meglesz az egymilhö forint ráadás is. Angyal Sándor. „Nincs jobbra nézz, balra nézz, csak előre nézz van!” Az Irányelvek Fülpösdaróeon Csend van a tsz udvarán. Csend és rend! Néhány ember a vetőgépeket nézegeti. A takarmánykeverék vetéséhez készülődnek. Ha nagyon kell, csak akkor beszélnek egymáshoz, nem fecsegnek, dolgoznak. Gyorsan, határozottan, s nem bizonytalanul. Hiszen e kétféle munkát köny- nyű megkülönböztetni. ’ Akaratlanul is szimbólumot fedezek fel ebben a munkában. .. A közösségi élétnek ez a ritmusa természetes folyamá- nya az elmúlt napok nagy eseményének. Azt mondják nem volt még olyan párttag- gyűlés Fülpösdarócon, mint ez a mostani, a küldöttválasztó. Hétköznap lévén borotváltam ünneplőben jöttek össze a kommunisták és a meghívott pártonkívüliek. De nem is ez a külsőség. .. Emlékszünk taggyűlésekre, ahol a külsőségek uralkodtak a lényeges, a kommunisták fontos feladatai helyett. Azt akarom tehát elmondani, hogy a fülpösda- róci taggyűlés nagysága éppen a múlt és a jövő tetteiben mérhető. A taggyűlés őszintesége, egyszerűsége és hasznossága a párt élettörténetében .a legszebb időket példázta. S ennél többet.. 1960-ban fordult Fülpösdarócon is másik oldalára a föld. Csak az emberek. . . Ök nehezebben! A mezsgyék eltűntek a határban, de az emberekben ott maradtak. Ügy is, mint bizonytalansáp. úgy is mint sebhely, amelyet ezer év után egyetlen nagy j csata okozott. S ki csodálkozik azon, hogy a magyar pa- ! raszt bizonytalan lábakkal lépkedett az egybeszántott földön?! Ki csodálkozik, amikor az aprózódó 4—5 holddal együtt apáról fiúra szállt a bizonytalanság és a bizalrriat- lanság. Mert. ha valakit sokszor becsaptak a múló évszázadok során, akkor az a magyar paraszt volt. S az elmúlt 10—15 évben is — ez az igazság —, nem egyszer került a paraszt- ember olyan helyzetbe, amikor nagyon nehéz volt két lábba] állva maradni anélkül, hogy el ne veszítse egyensúlyát. Talán ezért van az, hogy most. — amikor egyre jobban megbizonyosodnak abban, hogy jó az út és jó a cél — enyhülnek a mély ráncok az ábrázatokon. Pálffi Menyhért, a fülpös- daróci Petőfi Tsz állattenyésztési brigádvezetője is meghívott vendég volt a taggyűlésen s rajta kívül még öt pártonkívüli hallgatta végig a kommunisták tanácskozását. Fémzáiolják a vetőmagot A Gyulatanyai Állami Gazdaságban több mint ütvén vagon búzavetőmagot fémzároltak mar, amit a termelőszövetkezetek kapnak meg továbbszaporitásra. (Hammel J. felv.) Látták, hallották, hogy neik holmi titkos dolgokról tárgyalnak a kommunisták — amj „nem szivároghat ki” « négy fal közül —, hanem éppen olyasmikről, amik tovább lendítik az egész közösség mindennapjait. Ezért szólalt fel Pálffi Menyhért. A meghívott pár- tonkivüliek nevében beszélt. S ott mondta el nyíltan a saját kételyeit is, amelyek a szövetkezet alakulásától kísérték egészen nemrégig. Az Irányelvek-kel kapcsolatos vitáról csak ennyit mondott: „Világos a parasztok számára. Nincs ide nézz, oda nézz, jobbra nézz, balra nézz! Csak egyenesen nézz van!” Amikor ilyen szellem lesz úrrá a pártonkívüli emberek életében, akkor már nem kell attól tartani, hogy a tervek tervek maradnak csupán. Ez a közös erő vállalta, hogy a kongresszus tiszteletére a szövetkezet 105 százalékra teljesíti áruértékesítési tervét. Az év végére pedig 110 százalékra. S a közös erő ismeretében határozhatták el azt, hogy az idei 13,5 mázsás búza átlaggal szemben jövőre 14—15 mázsát fognak termelni. Es tisztában vannak azzal is. hogy az elhatározás egymagában vajmi kevés. Tenni kell érte. Sokat! Nagyon sokat! Most immár egy héttel a szövetkezetben emlékezetes és maradandó párttaggyűlés után Pálffi Menyhért szavait figyelem, vagy nem is annyira a szavait, mint arcát, mért az ember arca a legjobb tükre érzéseinek. Aki ismeri, az olvasná tyd róla. Figyelem, nem kergetőzik-e, nem viaskodik-e a felhő a nappal. Valóban úgy van-e, ahogy a taggyűlésen a „meghívottak nevében” véleményt mondott. Valóban éldőlt-e már a csata? Tényleg győzött-e már a nap, a mának és a jövőnek ez a biztos valósága, a kétely, a bizonytalanság és bizalmatlanság felhői felett? És jó megbizonyosodni, hogy így van! A szövetkezeti parasztokban gyökeret vert a párt súlya és igazsága. Anélkül, hogy mindezt külsőségekben demonstrálnák. Eggyel, egyetlen dologgal demonstrálnak csupán, s ezt így hívják: munkal A vetőgépnél foglalatoskodik Pálffi Menyhért a többiekkel, együtt kommunista tsz-tago-kkal és nem kommunistákkal, de egyetértésben. — Szép az élet... — mondja Pálffi Menyhért szolid am amelyből az is világossá válik, hogy ő ezt még soha nem mondta. Csak életében most először, amikor már elkerülte az ötvenet és az idő a derekában is nyomot hagyott. Vioeze György Emlék a hosssúról — Nekünk annyi frtkKmk sem volt régen, ahová a köny- nyünk lecseppenjen — mondta fehér asztal mellett a gépállomás igazgatója —, mégsem emlékszem rá, hogy személyes bosszú fűtött volna. Egyszer, mégis megtörtént velem, hogy érvényt szereztem magamnak, magunknak. fiatalok is üStek az asztal mellett, s ártól beszélgettek, szép-e a bosszúállás és megengedhető-e. Véleményük az volt, hogy: nem szép és nem engedhető meg. Az igazgató szavaira azonban elcsendesedtek. — Apám kubikos veit, — kezelte —, de úgy harminc táján, ^szégyenszemre, béresnek, tanyásnak szegődtünk el egy gorzsai nagygazdához, Kábához. Tizenöt tehenet tartott Kaba. Anyámnak kellett fejni, énrám meg a disznókat bízták: késő őszig őriztem a kis kendét. Nehéz hely volt Kába tanyája az egész családinak. De azokban az esztendőkben örülni kellett, hogy ilyen is jutott. öten voltunk testvérek, s én a legnagyobb! István napkor álltunk szolgálatba s szilveszterkor már költöztünk is el Gorzsátói, Kaba sógoré fukarsága miatt! Parancsba adta a gazda, hogy mi a frissen fejt tejből egy kortyot sem ihatunk, hanem csak abból, ami a csarnokból visszakerül a disznók számára: a szeparált tejből kaphattunk. Fájt a szíve anyámnak. De hiába, Kaba kint lakott a tanyán, s minden reggel feltót a fejés végére. S ha nem kelt is föl, várná lehetett. Anyám, szegény nem is mert félretenni soha számunkra egy csuporra valót sem, hanem mindet beleöntötte a kannákba, amelyekkel apám a csarnokba kocsi zott. Egy éjszaka fcishúgom lázas lett és félire- besaélt. Akkor hajnalban gondolta anyám, hogy félliteres üvegbe mégis szerez a kislánynak egy kis tejet. Aznap nem is jött ki a gazda, s a kocsival apám simán elvitte a kannákat. De mikor köténye alatt az üveggel surrant volna szegény édesanyám a lakásba, ott termett mégis Kaba. Megtalálta a tejet. Hirtelen két pofont adott anyámnak. Anyám elsírta magát, beszaladt a lakásba. A tejesüveg eltört, a tej kifolyt. Ezt a pofont senki sem látta, senki nem tudta soha, egyedül én. Apám, ha tudja, megölte volna haragjában Kabát. Amilyen hirtelen haragú ember volt. Különben maradhattunk volna, ettől az esettől eltekintve, Gorzsán. De anyám nem akart, azért kellett költözködnünk már szilveszterkor. Nehéz tél volt az, nehéz tavasz követte. Apám az emberpia- eon várta a szerencsét A szerencse hol érte nyúlt, hol nem. Aratás előtt én is kiálltam oda a placcra, hátha elvisz valaki dolgozni. Akkor történt, hogy egy reggel megjelent kocsival Kaiba is a sok szegényember között, hogy olcsó részért felfogadja az aratóit. Tizennegyedében vállalták akkor évben! A sok felnőtt szegényember rámo- solygott keservesen a gazdára, s kellette magát, sőt, egymásra licitálva, igénytelenségét hangoztatta. Odafurakodtam én is a kerekekhez. Nem akartaim én Kábához szegődni, nem. S ő ügyet sem vetett rám, talán fel sem ismert. Dehogyis gondolt vele, mit forgatok ón az agyamban. Míg ő munkások-, kai alkudozott, és megegyezett, én két kerékszöget kiemeltem és zsebrevágtam. Emlékszem, világosan előttem a helyzet, amikor megegyeztek, s gyeplőrándítással elindult a kocsi. Ahogy a forgalmas teret elhagyta, a lovak közé vágott Kaba. A lovak megugrottak, s táncosán fordultak a következő sarkon. Akkor az egyik hátsó kerék hirtelen kört csinált az árok felé: kiesett. A kocsi hátrabillent, Kaba is fejjel hátra, csak a saroglyábán akadt meg. Szerencséjére a gyeplőt nem eresztette ká a markából, s a lovak megálltak. Berakta a kereket, egy ággal megtűzte. Nevették a népek, felpattant az ülésre és megint a lovak közé vágott Most már ijedtebben táncoltak a lovak. A huszárlaktanya előtt kiesett az első kerék. Kaba most a lovak közé bukott le a rúd alá. A lovak megugrottak, vitték* ragadták a háromkerekű kocsit. Kabát a huszárok szedték fel. Az őrség. 'Jól összetörte magát. Hat hétig nem tudott felkelni az ágyból. — Eszembe jut mostanában s nem tudom, helyesen cselekedtem én tízéves fejjel Hallgattak a fiatalok, akfk ezt az időt még elbeszélésből is alig ismerik. Egy lány szólalt meg végül. — Abban a helyzetben mink is úgylehet, így cselekedtünk volna Cseres Tibor.
