Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

A kapzsiság ára Miért keverik a szenet ? * Uipesti Dózsa—Szegeit 4:0 A tárgyalóteremből Mit fizet a lottó XIX. ÉVFOLYAM 223. SZÁM Ara 60 fillér 1962. SZEPTEMBER 23. VASÁRNAP A LÉPCSŐ MAGASABB FOKÁN Nekik szól és ők értik min­den sorát. Talán így lehet legtömörebben summázni an­nak art estébe nyúló tanács­kozásnak a lényegét, amelyen a nyíregyházi ruhagyár kom­munistái a kongresszusi irány­elvek alapján határozták meg helyüket szocialista fejlődé­sünk jelenlegi szakaszában. Ez a felismerés teszi emlé­kezetessé, az üzem életében történelmi jelentőségűvé a ruhagyári páattagok formájá­ban szerény, tartalmában gaz­dag megbeszéléséi Ha az irányelvek lényegét jól sűrítő és magyarázó ve­zetőségi beszámoló a vártnál mértéktartöbban foglalkozott is az üzem mindennapi életé­vel, ftázismentes hangvétele jo bátorítás volt a problémák, a . tennivalók feltárására. Gyorsan felismerték a „nyi­tott kaput” a részt vevők, s miközben kendőzés nélkül szóltak örömről, gondról, je­lenről és jövőről, érezni te­ltetett: minden szó az irány­elvek megállapításainak élet- közelségét bizonyítja, s vala­mennyi következtetés a tézi­sek reális célkitűzésein alap­szák. Hogyan? Milyen köze van az irányelvekhez egy olyan vitának, ahol jórészt a meglévő hiányosságokat osto­rozzák? Mert például felállt Ara­nyasz Mihály gépész és azt mondta: hosszú kilométereket tenne ki az a cémamennyiség, amely a gyakori átállásoknál, szinvalloztatásoknál veszendő­be megy, — miért nem gon­doskodunk a megmentéséről? Erdős János figyelmeztet, az­zal nem oldottak meg min­dent. hogy az év elején át­csoportosítással megerősítették a gyengébb szalagokat. Nincs elég speciálgépük, ha a meg­lévők közül elromlik valame­lyik, leáll a termelés egy egész szakaszon. Ennek a kö­vetkezménye az, hogy rapszo- tiikus a munlta, ha jó a gép, „ráhúzással”, hajrával akar­ják megtermelni az „üres já­ratokra” jutó mennyiséget is. Kovács Miklós teremmester nyomban megvilágította a probléma nyitját: sokan azt hiszik, az olajozással tökéle­tesen karbantartják a gépe­ket, nem gondolnak arra, hogy az apró hulladékoktól is meg kell szabadítani azo­kat. Anyagtakarékossági fele­lősök kijelölését sürgette Cri- ránku Mihály. a hulladékok gondozására külön dolgozó beállítását javasolta Vári y.sif»moTid. Talán furcsa a megfogal­mazás, de a ruhagyáriak így ordították le a saját nyel­vűkre a Központi Bizottság jövőbe mutató téziseit. Ha egy kicsit elidőzünk Kovács Miklós szavainál, rájövünk arra. hogy jól értelmezik az irányelveket. Egy gép gondo­zása, vagy elhanyagolása csepp a tengerben. Viszont tíz és száz hanyag kezelése már az| jelenti, ezer és tízezer termék hiányzik a készletből, amelynek pótlása lassítja fej­lődésünket, nehezíti a terve­zett és remélt életszínvonal- emelés megvalósítását. Ara­nyász Mihály is azért fogal- ■sazta meg a cérna méterei­vel való takarékoskodást az irányelvek lényegének, mert hozzá ez áll a legközelebb, emberi kötelességének érezte a figyelmeztetést. Jó volt hallani azokat fis, akik az együttélésben fellel­hető gondokat tárták a nyil­vánosság elé. Barkó? zi József azt kérte számon az üzem ve­zetőitől, miért nem értékelik rendszeresen a szocialista cí­mért küzdő brigádok munká­ját. „így szó sem lehet ná­lunk versenyről:” Kovács Mik­lós helytelenítette a szőri a- li.ria brigsdmozgalom elap’-ó- zását: „Négy-öt fős brigádok­kal nem lehet hegyeket moss* gatni? Sürgősen át kel! szer­veznünk az egészet!” Olda­lakat érdemelne az is. amit Marosvölgyi Károly az embe­rek jogtalan mellőzéséről vagy mások helytelen túlértékelésé­ről mondott. Az ifjúmig foko­zott megbecsülését, célszerű bíztatását kérte a vezetőség­től Szilágvj János KISZ-tit- kár. Mások azért aggódtak, mert még mindig nem sike­rült megoldani a továbbta­nulás nehézségeit, pedig az idén már az üzem 75 száza­léka jelentette be igényét a szakmai, a politikai és az öl­te1 mos műveltség fokozására. Elő. eleven rvroblémák egész sor-, került felszínné eme a küld'Mtválnsrtő . taggyűlésen. Pedig e kívülálló vendég jog­gal várhatta volna a sikerek méltatását,■ M«ren n rubagvá- rfek nemcsak1 a féléves ter­vük mennyiség túlteljesítésé­vel. de n termelékenység fo­kozásánál és a műszaki szín­vonal emelésével jg rászolgál­tok az elismerés«, első fél évben, s, legutóbb, bőnmek munkájának eredményeként Például ma már a termelést 7? százalékban gépekkel vég­zik! Tudott dolog az is, hogy az év elején gyökeresen meg­változott a termelés P’vulata ebben az üzemben: át kel­lett váltaniuk a férfi nadrá­gok készítésére. Tengernyi nehézséggel viaskodtak a ter­melés lépcsőzetes emelkedése közben, éppen ezért ió renfi­lce szervezésre vall a félévi kötelezettség hiánytalan meg­tartása. túlszárnyalása. önmaguk dicsőítése, a ba­bérok csillogtatása bel.vett ők mégis a .. ke! lemrií enebbe!” választották, a mulasztások mielőbbi megszüntetésére irá­nyították a figyelmüket. Egyi­kük ki is mondta, miért. „A termelés fokozásának lépcső­jén nincs megállás. Sv elején még a gazdaságos szint eléré­se volt a cél, most még tö­kéletesebbé keli tennünk a munkafolyamatok szervezér isét!” Tehát: a képzeletbeli lépcsőn nincs megállás. Az irányelvek azt tűrik ki a nyíregyházi ruhagyár elé, hogy becsüljék meg a millió­kat érő műszaki fejlesztést, éljenek a jobb körülmények adta lehetőséggel, vigyázza­nak minden méter cérnára, valamennyi filléres értékű gombra, ne engedjék elérték­telenedni az importanyagok egyetlen centiméterét sem. ök pedig megértették és valoraváltják a célt. Ángyai Sáztder Szovjet javaslat a ieszerelés gazdasási programjának megvalósítására Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűIés 17. ülésszakának péntek délutáni ülésén Viláilieresínleliiii konferenciát 1963-Dan! New York, {TASZSZ}: Az ENSZ-közgyűlés péntek délutáni ülésén az afgán kül­döttség vezetőjének felszóla­lása után Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, a szovjet küldöttség vezetője emelkedett szólásra. A szovjet külügyminiszter a Világon végbement óriási vál­tozásokról szóivá hangsúlyoz­ta, hogy ma nem végzetszerűen elkerülhetetlen az új vi­lágháború, de — folytatta Gromiko — más dolog az. hogy megvan a háború elhárításának lehetősége és megint más dolog e lehetőség realizálása, Gromiko kiemelte az Egyesült Nemzetek Szervezetének sze­repét a rakéta-nukleáris há­ború veszélyének megszünte­téséért vívott harcban. — A 17. közgyűlésre össze­gyűlt ENSZ-tagok körében — folytatta Gromiko — különös nyugtalanságot kell, hogy I keltsen az a nyilatkozat, a me- j lyet John Kennedy, az Egye­sült Államok elnöke tett ez j év" szeptember 13—i sajtóért®- : kéziéiért. Az Egyesült Álla- j mok, amely -az ENSZ egyik , alapító tagja és a Biztonsági j Tanács állandó tagja, a leg- j nagyobb gazdasági és katonai | erővel rendelkezik a kapita­lista államok között. Ilyen or- | szágnak és államféríiainak — annak a felelősségnek a tuda- i tábari, amely az Egyesült Ál­lamokra, mint nagyhatalomra hárul — különösen tisztelet­ben kellene tartania az ENSZ alapokmányát és annak meg­felelően keltene felépítenie politikáját. Kennedy elnök említett felszólalása épp az ellenkezőjére vall. — A szov­jet külügyminiszter, miután n ”-‘jegyezte, hogy az Egye­sült Államok elnökének nyi­latkozatában józan értékelé­sek is elhangzottak, — az Egyesült Államok kormánya nyilvánosan elhatárolta magát azoktól a kardcsörtető ame­rikai köröktől, amelyek ha­ladéktalan fegyveres akciót sürgetnek Kuba ellen — megállapította: — A hangnemet nein a józan kijelentések adják meg, hanem a durva fe­nyegetőzések, amik lé­nyegében keresztülhúzzák mindazt a pozitívumot, amit a nyilatkozat tartal­maz. — Az elnök szavaiból az következik, hogy az Amerikai Egyesült Államok kész kato­nai akcióhoz folyamodni Ku­ba ellen és maga határozza meg azt, hogy mikor tartja szükségesnek az ilyen betö­rést. Az elnök kijelentette: az Egyesült Államok kor­mánya továbbra is együtt­működik majd a kábái ellenforradalom vezetői­vel, akik menedéket kap­Flatalítják a megye! tanács épületét. A Nyíregyházi ótobaiesíő KTS« dolgozói jelenleg — a bádog tetőzet meg- i óvása érdekében — az időjárásnak ellenálló (estékkel i látják el Szabolcs-Szatmár egyik legszebb épületének tete- ; lét. (Képünkön Kocsis Imre és Rudolf Zoltán az utolsó si­mításokat végzik az egyik díszítő elemen.) Hamarosan hor- I rálátnak a* épület Beloiannisz téri homlokzatának teljes ; rendbeho&ásáh«® is hmhki józ*et felvétele. tak az Amerikai Egyesült Államok területén. Az utóbbi napokban történtek nem csökkentik, hanem fo­kozzák az ENSZ-tagállamok aggodalmát az Egyesült Álla­mok kubai politikája miatt. Grpmiko azokról az ürü­gyekről szólva, amelyeket az j Egyesült Államok egy Kuba- j ellenes támadás igazolására hangoztat, a következőket mondotta: — Felmerül a kér­dés, miféle politika ez? Ez az agresszió politikája, a nem­zetközi utónál!ás politikája. — Gromiko felhívta a figyel­met az egyes amerikai sze­mélyiségek ki jelentései ben rejlő veszélyre. E személyisé­gek szerint fokozni kell az ellenőrzést a Karib-tenger egész térségében, ellenőrizni kell a szovjet hajók útját. Rámutatott Gromiko arra » durva nyomásra, is, a,melvet ,vz Egyesült Ál­lamok alkalma* más ál­lamokkal. többek között NATO-beli szövetségesei­vel szemben. Gromiko rámutató t+ az eröpoütika hívei kovácsolta i tervek teljes esztelenségére. — : Ma csak őrült folytathat erő- i politikát és bízhat az ilyen I politika bármiféle sikerében, j amely lehetővé teszi, hogy más államokra erőszakolják ; ideológiájukat, a politikai be­rendezés bármilyen formáját. A szocialista országok rendel­keznek legalább is olyan esz­közökkel, mint a kapitalista országok. Ezért ma nem kardosöri etéssel és m~s állzmokbor inté­zett fenyegefr«ekls®l, ha­nem ésszerű érvekkel és olyan ha* 1 rovatokkal kell megoldani a vitás kezdé­seket. amelyek megszilár- díterák minden nép békc­I jét és biztonságát. A szovjet külügyminisz­ter részletesen foglalkozott az általános és teljes leszerelés kérdésével. Ki je- i lentette, hogy korunk eme ! igen fontos problémájában fob'tatott ‘árayelások gépeze­te Ones járatot, tesz. meri. a tárgyalásoknak korántsem minden részt vevője törek­szik valóban a leszerelési megegyezés elérésére. A szov­jet kormány — emlékeztetett Gromiko — előterjesztette az általános és teljes leszerelési szerződés tervezetét. A szovjet kormány java­solja. Hogy négy év alatt három szakaszban való­sítsák meg az. általános és teljes leszerelést. A tizennyolchatalmi bizottság munkája során a szovjet kor­mány fontos kiegészítéseket és módosításokat terjesztett | elő saját szerződéstervezeté­hez, hogy megkönnyítse s i közös nyelv megtalálását a nyugati hatalmakkal. — Ha pedig a leszerelés 1 ügyét ez ideig sem sikerült elóreyinrii, ez a NATO-hatal- j mák bűne. A javaslatokat, 1 amelyeket a nyugati hatal­mak hoztak magukkal Genf- 1 be, raegtömiéSí iranden jóval, csak éppen a legfontosabb hiányzik belőlük: a készség acTa, hogy meg- scmmosilsek az államok hadigépezetét. Gromiko miután hangsú­lyozta, hogy az általános es teljes leszerelés óriási anya­gi tartalékokat és pénzügyi erőket szabadítana fel, kije- lentette, hogy a szovjet kor­mány a közgyűlés elé terjesz­ti. „A leszerelés eredménye­képpen felszabaduló anya­gi eszközök és tartalékok békés célokra való álírá- nyí fásáról szóló deklará­ciója'’ tervezetét. A Szovjetunió külügymi­nisztere hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek olyan intézke­déseket kell hoznia, amelyek elősegítik a nemzetközi fe­szültség enyhülését. Mint ilyen intézkedést megemlítet­té az. atomfegyvermentes öve­zetek megteremtését. majd rátért a nemzetközi kereske­delem normalizálásának kér­désére. Rámutatott, hogy a Közös Piac célja: a fegyverkezési verseny fokozása, a nyugatnémet revansisíák megerősítése, a gyengén fejlett országok gazdaságának az imperia­lista hatalmak gazdasá­gához való láncolása. A szovjet kormány — mon­dotta Gromiko — önálló na­pirendi pániként a közgyűlés elé terjeszti azt a javaslatát, hogy 1953-ban hívjanak össze nemzetközi kereskedelmi ér­tekezletet. Ez az értekezlet megvitatná egv olyan nem­zetközi kereskedelmi szerv lét­rehozásának kérdését, amely mindenféle megkülöjibözte és nélkül felölelné a világ min­den térségét és országát. Gromiko a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az egyik legélesebb1 nemzetközi problé­ma a német békeszerződés megkötése és ezen az alapon a nyugat-berlini helyzet norma­lizálásának kérdése. — A német békeszerződés megkö­tésével 1 lefejező jelet tenni a második világháború után — mondotta, Gromiko — nemcsak annyit jelent, hogy eleget teszünk a nemzetközi szokásoknak cs normáknak, hanem mint a háború utáni tapasztalat bebizonyítja, ez az euró­pai tartós béke biztosítá­sának alapja, — Hónapról hónapra — folytatta Gromiko — fokozó­dik a feszültség Nyugat-Ber- linben, amelyet a NATO ka­tonai támaszpontjává változ­tattak és amely a Szovjet­unió, a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialis­ta országok ellen irányul. — Természetesen jobb len­ne — mondotta Grooniko —, ha a nyugati hatalmak ve­lünk és más országokkal együtt aláírnának egy, vagy két különálló békeszerződést a két német állammal. (Folytatás az 3. oldatait

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents