Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-20 / 220. szám
ÍO-an tanulnak megyénkből Zsámbékon Sarkalatos pcmt termelőszövetkezeteinknél, termelőszövetkezeti csoportjainknál a nagyüzemi vezetés, gazdálkodás színvonalának állandó emelése. Ezt a célt szolgálja a zsámbéki szövetkezeti vezetőképző iskola. Fennállása óta, megyénkből évenként 40—45 Védjék X minap a Tisza löki Járási Tanács vb. ülésének egyik napirendi pontja volt a járás fásításának helyzete. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az ültetési terveiket teljesítik a községek és a termelőszövetkezetek is. Csupán ebben az esztendőben a belterületek fásítására a járás öt községében közel tízezer csemetét ültettek, ebből Ti- szavasváriban és Tiszadobon 3—3000-et A termelőszövetkezetek fennállásuk óta 107 hektárt fásítofctak. A nagy táblák kialakítása után megkezdték az új dűlőutak széleinek a beültetését. A fák további kezeléséről, védelméről azonban korántsem gondoskodnak olyan aktivitással, mint az ültetésről, sőt egyes helyeken egyenesen hanyagság tapasztalható. A községek belterületén az útszéli fákat támkaró nélkül hagyják azokon a helyeken is, ahol az állatokat hajtják a legelőre. Sajnos egyes termelő- szövetkezetek sem gondoskodnak jobban az elültetett fákról. Kisfás-tanyán például úgy alakították ki a delelő karámot, hogy abba a fiatal fák is beleestek. A tászalőki Kossuth Tsz-ben, amikor sáros volt az út, úgy kerülgették a sarat, hogy a fasoron jártak végig. A tiszavasvári Rákóczi Tsz- ben is sok fát ültettek, de fő vett részt. Szeptemberben új tanévet nyitott az immár híressé vált iskola. Erről beszélgetünk Kertész István elv- társsal, a megyei tanács oktatási előadójával. — Az új tanévre 60-an mentek megyénkből. Ez az eddigi legmagasabb szám — is meg! gondatlanság miatt kevés maradt belőle. A járási tanács végrehajtó bizottsága határozatában fokozottabb ellenőrzésre, a fák védelméről szóló rendelkezések megtartására szólította fel a mezőgazdasági osztályt és a helyi tanácsokat A községi tanácsok az ültetéssel egyidőben gyám- karókat is rakassanak a fiatal fák mellé. A fák védelmét elsősorban felvilágosító munkával érjék el, de ahol szükséges, alkalmazzák a szabálysértési eljárást is. Cs. B. tájékoztat Kertész elvtárs. — Annyian mehetnek az iskolára, ahányan jelentkeznek? — Nem. A most beindult oktatási évre 40 fős keretszámot kaptunk Jelentkezőnk viszont annyi volt hogy módosítást kértünk. Megkaptuk, így mehettek el Szabolcs- Szatmárból 60-an. — Csak elnökök tanulnak Zsámbékon? — Nincs meghatározott funkcióhoz kötve. Vannak elnökhelyettesek, brigádvezetők, párttitkárok, raktárosok és minden beosztásnélkül egyszerű tagok is. Sőt, a nagy- kállói járás három tszcs-jé- ből is jelentkeztek. Mind többen érzik a tanulás szükségét jelentőségét. És ez nagyon fontos tényező. Eleve kizárja a lemorzsolódás veszélyét Egyébként a jelöléseknél az akarat és rátermettség dominál. — Milyen korúak vállalják leginkább a bentlakásos tanulást? — Átlag harminc-negyvenévesek. De van köztük ötven és tizenkilenc éves is. (ab.) Hammel felv. M. — Herr Oberst teljes mértékben osztozom keserűségében! De milyen kapcsolatban áll ez a Vasöiköl-művelet én- velem? — kérdezte türelmetlenül Heinrich. Az ezredes nem válaszolt azonnal. Előhúzta zsebkendőjét, és hosszasan, gondosan törölgette ábrázatát, mintha szándékosan húzná az időt, hogy minden egyes szavát alaposan megfontolhassa. — Idehallgass — kezdte nagy óvatosan —, az oroszok, nem tervezhettek támadásit az említett körzet ellen, hiszen akkor csapataik nem tértek volna vissza kiinduló állásaikba, hanem tovább nyomultak volna előre. Ezért magától adódik az a feltételezés, hogy tüzérségüket, légierejüket és gépkocsizó gyalogságukat csak azért vonták ide, mert értesültek a mi terveinkről. Ezek szerint azon a három térképen kívül, amelyről az imént beszéltem, egy negyediknek is kellett lennie... a szovjet parancsnokságnál. — Értem — vágott szavába élesen Heinrich. — Schulz őrnagy tehát annak a gyanújának adott kifejezést, hogy ezt a negyedik térképet én adtam át az oroszoknak? Így van? Heinrich e szavaknál olyan erővel szorította meg a szék 1062. szeptember 20. támláját, hogy ujjad elfehéredtek. — Isten őrizz! Csak célozgatni próbált... — Megölöm! — kiáltotta ádáz dühvei Heinrich. Arca elsápadt, ajkát úgy összeszorította, hogy teljesen eltűnt arcában, és vad mozdulattal rántotta ki pisztolytáskájából tiszti revolverét. Magánkívül rohant az ajtó felé, s talán ki is ugrott volna a folyosóra, ha az ezredes el nem kapja a küszöbön. — Állj! — kiáltott rá fenyegetően Berthold. — Elfelejted, hogy katona vagy! És kitépte Heinrich kezéből a revolvert — Nyugodjál megl Schulz célzása a legcsekélyebb következménnyel sem járt, erről biztosíthatlak. Mindenki ostoba fecsegésnek minősítette, sőt Daniel vezérőrnagy, a törzs parancsnoka, még rendre is utasította. Rólam nem is szólva. Schulz ott a helyszínen, valamennyiünk jelenlétében kénytelen volt magyarázkodni és bocsánatot kérni tőlem. Heinrich egy székre ros- kadit, fejét kezébe temette, és komor tekintettel nézte a padlót. — így ni! Ülj csak itt szépen, és gondolj át mindent alaposan — mondta rábeszélésen az ezredes. — Mit kívánsz még? Ilyen fiatalon máris nagy szolgálatokat tettél hazádnak, hadnagyi rangot kaptál, tekintélyes tőkével rendelkezel, ez a Schulz pedig még valamirevaló díszegyenruhát sem tud szerezni magának. Pedig köztudomású, hogy milyen pénzéhes. Hát hogyne irigyelne téged, aki előtt ilyen ragyogó jövő áll. Ne törődj vele! Csak azért mondtam el neked az egész históriát, hogy megértsd: nálunk a pletyka és be- súgás rendszer annyira ki virágzott, mint még soha. Téged irigyelnek, és irigyelni fognak, bárhol légy, és bármit cselekedjél. —De azért még lesz szavam ahhoz a Schulzhoz! — kiáltotta fenyegető hangon Heinrich. — Megtiltom, neked, mint parancsnokod, és lebeszéllek róla, mint aki apád helyett apád lettem. Azt megteheted, hogy elnézel Schulz felett, de erről nem beszélhetsz vele. Tégy úgy, mintha semmiről sem tudnál. Megígéred? __ Dehát... — Semmiféle „dehát”. Add nekem tiszti szavadat, hogy még célzást sem fogsz tenni. Heinrich nem válaszolt. — Szavadat adod? — Ezredes úr... — Követelem tőled, hogy tiszti szavadat add. És megismétlem: nemcsak apád barátja vagyok, hanem a parancsnokod is. — Rendben van — mondta komoran Heinrich. — Tiszti szavamat adom, hogy nem fogok erről beszélni. De nem mondok le arról a jogomról, hogy alkalomadtán visszafizessem a kölcsönt Schulznak. — No jó, ebben megegyeztünk! És most, hogy szót értettünk egymásai, beszéljünk másról. Válasz Bálint „gazdának“ a SZER hullámhosszára Puszta elhatározás, vagy történelmi szükségszerűség? „A magyar újságolvasóknak, de főként a falusiaknak, meg kellett ismerkedniük egy újabb csodabogárral, az egységes parasztosztály fogalmával” — szellemeskedett nemrégen Bálint gazda, a Szabad Európa rádió botcsinálta ideológusa, politikai közéletünknek kétségtelenül egyik legtöbbet vitatott témájáról. Mert ők is felfigyeltek rá és máris szorgalmasan hajígál- ják politikai ködbombáikat. Persze, a SZER ideológusaitól nem várhatjuk el, hogy történelmi folyamatokat marxista módon elemezzenek. Azon sem csodálkozhatunk tehát, hogy napjaink egyik legfontosabb jelenségét csodabogárnak nézik. E gyermeteg és csekély politikai és történelmi ismeretekről tanúskodó következtetésre kár is volna több szót vesztegetni: az egységes paraszti osztály számukra maradjon csak csodabogár. Számunkra azonban társadalmi életünk egyik legfontosabb jelensége, amely nem azért került napirendre, mert a pártnak egyszerűen úgy tetszett, hanem azért, mert társadalmunk politikai és gazdasági fejlődése mint történelmi szükségszerűséget napirendre tűzte. Mindjárt vitatkozni is kell azokkal, akik az egységes paraszti osztály kialakítását pusztán elhatározás dolgának tekintik. Ügy vélik, mivel az egységben nagy erő rejlik, a párt célszerűségi okokból egyszerűen elhatározta a kialakítását. Az ilyen nézetek kénviselői legjobb szándékuk ellenére is megfeledkez.nek arról, hogy bizonyos társadalmi változásokat nem lehet csak egyszerűen tetszés szerinti időben napirendre tűzni, mondhatnék megrendelni. A változásokra csak akkor van lehetőség, ha a szükséges feltételek már létrejöttek. A mi esetünkben is arról van szó, hogy pártunk — mint minden más marxista-leninista párt — tanulmányozta fejlődésünk objektív mozgását, felismerte a történelem időszerű követelményét és azt fogalmazta meg helyesen. Amikor ugyanis egységes paraszti osztályról beszélünk, nemcsak a szó köznapi értelmében beszélünk egységről. Az egységes paraszti osztály mindenekelőtt kizsákmányolástól egyszer s mindenkorra egységesen megszabadult parasztságot jelent. Egységet jelent továbbá a föld és a műveléséhez szükséges korszerű munkaeszközök birtoklásában, a jövedelem megszerzésének és elosztásának módjában, a szocialista módon szervezett közös munkában, egységet jelent a politikai, világnézeti, erkölcsi arculatban. Már ebből is kitűnik, hogy az egységes paraszti osztály kialakításának alapvető gazdasági-politikai feltételei vannak. A kapitalizmusban a parasztság nem egységes osztály. Nem is lehet az, a mi parasztságunk sem volt az. A magántulajdon, a kisáruter- melés, a tőkés piacok gyilkos törvénye rétegekre bomlasztja. Nálunk is másként dolgozott és élt a mezőgazda- sági proletár, mint a félproletár; megint másként a kis- paraszt, mint a középparaszt és megint másképpen a ku- lák. Ez a belső tagozódás egyszersmind látástól vakulá- sik tartó munkát jelentett, vagy henyélést, odavetett alamizsna-kenyeret, vagy bőséget a javakban, jogtalanságot, vagy előjogot. Az uralkodó osztály szinte kérkedett az égbekiáltó egyenlőtlenséggel. „Az európai kul- \ túr-közösségben nincs állam, — ön tegnap valami megbízatásról tett említést — emlékeztette főnökét Heinrich. — Éppen erről akarok most veled beszélni. Jól figyelj ide, mert új műveletiről, vagyis pontosabban egy új művelet előkészítéséről van szó. Ez némileg kisebb méretű lesz, mint a szerencsétlen Vasököl, de megvannak a maga külön feltételei és nehézségei, mert egy nagy létszámú partizáncsoportot kell felszámolni. Ennyi az egész? — kérdezte Heinrich, és hangjában csalódás csengett. — Ennyi az egész... *—ismételte gúnyosan az ezredes, majd hirtelen felcsattant: — Te csak nemrégen vagy itt, és nem érted, milyen idegfeszültség számunkra az élet ezen az istenverte földön. Az arcvonalon könnyebb. Ott tudja az ember, hogy vele szemben áll az ellenség. Itt azonban bármely pillanatHogy lehet az, hogy a német hadsereg, az a hadsereg, amely győztesen haladt végig egész Európán, nem bírja felszámolni a mögöttes terület partizánbandáit? Berthold ezredes bosszúsan felnevetett. — Láttál te már életedben tűzvészt? — kérdezte váratlanul. — Láttam. — Nos, tehát, ha egy épület ég, sőt nem is csak egy, ha egy háztömb, vagy egy egész falu lángol, ott lehet harcolni a tűzvész ellen. Kivonul a tűzoltóság, körülveszek a veszélyes területet, lokalizálják a tüzet, és eloltják. Hogyha azonban egy hatalmas erdő gyullad ki, a tűzoltóság tehetetlen. Az ilyen tűz nem alszik ki addig, amíg mindent porrá nem éget. Márpedig a partizánmozgalom olyan, mint a száraz er-, dobén támadt tűz. A szokásos fogásokkal itt nem boldogul az ember, itt rendkíban, bárhol ránkcsaphat: ha vüli intézkedésekre, különle- az utcán járunk, a szobánk- gesen előkészített, a legap- ban ülünk, vagy az ágyunk- róbb részletekig kidolgozott ban fekszünk... műveletekre van szükség. És — Nem értem! — mosoly- te még mosolyogsz! gott megvetően Heinrich. — (Folytatjuk) ahol a felső osztályok jobban érvényesülnének, több előjogot élveznének, mint nálunki* — írta Weiss István, a „Magyar Társadalom” című, 1930-ban megjelent könyvében. A felszabadulás a magyar falut is a széttagoltság állapotában érte. A földosztással tettük meg az első lépést parasztságunk majdani egyesülésének irányában, ameny- nyiben felszámoltuk a nagybirtokot. Ez annyit jelentett, hogy a dolgozó parasztság egy csapásra megszabadult legnagyobb falusi kizsákmányolójától, a finánctőkét is súlyos csapás érte s a paraszt saját sorsának intézője lett. Abban az értelemben is megkezdődött a a falusi osztályviszonyok leegyszerűsödésének folyamata, hogy módosultak a korábbi rétegek. Az alsó határon lévő mezőgazdasági proletár rétege voltaképpen megszűnt és kezdetét vette a közép- parasztosodási folyamat. Mivel azonban a kisárutermelés változatlanul fennmaradt, a lényegesen megváltozott körülmények között is, de a ré- tegeződésnek fenn kellett maradnia, amint fenn is maradt. Először győznie kellett a proletárdiktatúrának, az iparnak köztulajdonba kellett kerülnie, a parasztságnak fel kellett ismernie a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, s csak azután érlelődhettek meg as egységes paraszti osztály létrejöttének objektív és szubjektív feltételei. Ma viszont, a falun lezajlott forradalmi átalakulás után, a termelőszövetkezeti gazdálkodás uralkodóvá válása után, a paraszti osztály szerkezete is gyökeresen megváltozott. Az a tény, hogy az ország szántóterületének 95,5 százalékán termelőszövetkezetek és állami gazdaságok művelik a földet és több, mint egymillió parasztcsalád tömörült szövetkezetbe, egyúttal azt is jelenti, hogy létrejöttek az egységes paraszti osztály kialakulásának döntő feltételei. A földet a parasztság a szövetkezeti tulajdon formájában mint szocialista tulajdont művelik; a parasztságot eladdig rétegekre bontó kisárutermelést felváltotta a nagyüzemi gazdálkodás; az osztályviszonyok máris leegyszerűsödtek, megszűnt a korábbi rétegeződés, megszűnt a kis- és középparasztok, a ku- lákok rétege, helyében létrejött a termelőszövetkezeti parasztság, amelynek egységes politikai és erkölcsi arculata egyre markánsabban rajzolódik ki. Ez a parasztság természetesen még nem tekinthető minden vonatkozásban egységesnek. Korábbi rétegeződésének nyomait nem lehet egy csapásra eltüntetni. Éppen emiatt vannak még bizonyos különbségek az osztály egves tagjai között, mind gazdasági, mind felfogásbeli értelemben. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy nem a különbségek a jellemzők, hanem: az azonosságok, amelyeket mindenekelőtt a közös gazdálkodás fejez ki. Hogy parasztságunk idáig ért. ^ az tehát egy történelmi fejlődés következménye. Éppen emiatt azonban osztályhelyzetének jelenlegi állapotát is csak a fejlődés egy szakaszának szabad tekinteni és az egységes paraszti osztály tényleges kialakulása további fejlődés következménye lesz. E cikknek nem feladata, hogy a jelenlegi helyzetet részletesebben elemezze és részletesebben szóllon azokról a feladatokról, amelyeket még meg kell oldani ahhoz, hogy az egységes paraszti osztály végleges, teljes kialakulásáról beszélhessünk. Csupán arra vállalkozott, hogy bemutassa: az egységes paraszti osztály nem tetszés dolga, hanem történelmi szükségszerűség. A benne csodabogarat látó SZER-nek pedig ajánljuk figyelmébe e népi mondást: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!” Katona Istváa
