Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

„Elég volt, hét év háború“ Fokozódik az algériai nép tüntetése a fenyegető testvérháború ellen Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Vietnami Demokratikus * Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Ho Si Mink elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnöké­nek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének. Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöké­nek HANOI Kedves Elvtársak! A Vietnami Demgkratkus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából az egész magyar nép és a magunk nevében forró üdvözletünket küldjük önöknek és a testvéri vietna­mi népnek, őszinte örömmel töltenek el bennünket azok a nagyszerű eredmények, amelyeket hős népük pártja és kormánya vezetésével, hazája szocialista építésében elért. Sikereikkel méltóképpen járulnak hozzá a szocialista né­pek nagy családja erejének és egységének fokozásához. Együtt vagyunk önökkel hazájuk egyesítéséért vívott igazságos harcukban a biztos győzelem rendíthetetlen tu­datában. Nemzeti ünnepük alkalmából szívből kívánunk továb­bi nagy sikereket a vietnami dolgozóknak a szocialista építés minden területén, s abban az állhatatos harcban, amelyet a vietnami nép a világbéke megóvásáért és meg­szilárdításáért folytat Dobi István, Kádár János, a Magyar Népköztársaság ttz MSZMP KB első titkárt», Elnöki Tanácsának elnöke a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke. ★ Péter János külügyminiszter az évforduló alkalmából Vng Van Khiem külügyminiszternek küldött üdvözlő­táviratot. i Algír. (ADN, AFP, Reuter): Az algériai népnek a fe­nyegető testvérháború ellen szervezett nagyszabású tünte­tései egyre nagyobb mérete­ket öltenek. Máj- újra felhang­zott a jelszó, amely a tömegek harci kiáltásává vált: „Elég volt. hét év háború!” Az Algír körül fekvő fal­vakból hosszú teherautó­oszlopokban több ezer al­gériai paraszt érkezett a fővárosba, hogy részt ve­gyen a tüntetéseken. Fel­iratokat vittek magukkal, amelyeken a következő szöveg volt olvasható: „Akadályozzátok meg a testvérháborút! A parasz­tok földet akarnak, nem ágyúkat!” Majd nagygyűlés kezdődött Algírban, amelyet az algériai szakszervezetek hívtak össze. A nagygyűlés közel 30 ezer részvevője határozatot fogadott el, amely felszólítja az ország vezetőit, állítsák helyre az egységet és vessék alá magu­kat az ország érdekeinek. A határozat követeli, hogy rendezzék meg mielőbb a választásokat, a választá­sok előkészületeiben ve­gyen részt a munkásság is, az algériai forradalom valamennyi vezetője talál­kozzék tanácskozások cél­jából Algírban és mielőbb alakítsák meg a kormányt. A nagygyűlés részvevői hatá­rozatukban hangsúlyozzák, hogy készek egy újabb általá­nos sztrájkra abban az eset­ben, ha összecsapásokra ke- rü'ne sor a Nemzeti Felszaba­dító Hadsereg egységei között. Az FLN Politikai Bizottsága közleményben hangsúlyozta, kötelessége, hogy megvédje a központi hatalmat, amelyben a nemzet egysege és a nép »zuverénitása testesül meg. „A Politikai Bizottság cso­port, amely egy egészet alkot, s nem egyik vagy másik vezető eszköze. A Politikai Bizottság nem szándékszik lemondani fe­nyegetések vagy zsarolás nyomására. Lemondása azt jelentené, hogy Algériában semmiféle köz­ponti hatalom sem tud kiala­kulni, az algériai állam illú­zióvá válnék, s mi elárulnánk mártírjainkat, akik életüket áldozták azért, hogy legyen algériai állam. Tisztek egy maréknyi cso­portja a hatalom megka- parintásának őrült vágyá­tól hajtva az országot pol­gárháborúba akarja so­dorni, s úgy beszélnek körzetük te­rületéről, mintha az nem lenne az ország területének ré­szé. A népnek elege van dik­tatúrájukból és túlkapá­saikból, elege van a zűr­zavarból és az anarchiá­ból” — hangzik a Politikai Bizott­ság közleménye. Algírban este az utcák üre­sek és elhagyottak voltak, mi­után a 4-es számú vilaja fel­szólította a lakosságot, hogy zárkózzék be a lakásokba és üzletekbe. Szombaton korán reggel a vilaja főhadiszállásá­nak egy tisztje hozzáintézett kérdésre válaszolva kijelen­tette, hogy Bumedáen ezredes csapatai, amelyek a 4-es szá­mú vilaja körzetének határán sorakoztok fel, még nem in­dultak meg Algír felé. A 4-es számú vilaja pa­rancsnoksága bejelentette, hogy Szaut El arab ezre­des, a kettes számú kelet- algériai vilaja vezetője csatlakozott hozzájuk. Az AP magyarázata szerint a 2-es számú vilaja tízezer főnyi katonasága két részre szakadt, fele Szaut El arab parancsnok­sága alatt van, a többi Szá Larbi ezredes mellett áll, aki Ben Bellát támogatja. Miközben az arab lakosság békét követelő tüntetéseket tartott Algírban, — jelenti az AP — francia tankok vonul­tok be a városba. A francia kormány az al­gériai helyzettel kapcsolatban titkos utasításokat adott az al­gériai francia haderők főpa­rancsnokának. Az utasítások indokolása: az európai lakos­ság biztonságának védelme. Algériában jelenleg mintegy háromszázezer főnyi francia haderő tartózkodik. A még Algériában maradt európaiak száma körülbelül ugyanennyi. Amint az Aurore tudósítója jelenti, a francia haderő pén­teken jelentős csapatmozdula- tokat hajtott végre Algír kö­rül, mintegy hatvan kilométe­res körzetben. Az OAS egy­kori fellegvárában, Algír Bab- E1 Oued nevű városrészében, amelynek európai lakossága a négyötöd részben elköltözött, francia harckocsik állomásoz­nak. A Paris-Presse szerint a helyzet „kongolizációja” ese­tén, amennyiben az európai la­kosság elleni tüntetésekre ke­rülne sor, a francia katonai erők a kapott parancs értel­mében .minden rendelkezésre álló eszközzel beavatkoznak, hogy helyreállítsák a rendet”. Berlin, (ADN): A Német Demokratikus Köz­társaság Legfelső Bíróságán a nyugati szervezeteknek dolgozó terroristák perében ismertet­ték a szakértői jelentéseket. A szakértők rámutattak, a per során nyilvánvalóvá vált, hogy politikai, személyi, szer­vezeti és pénzbeli összefüggés van az NDK államhatárai el­len elkövetett támadások és a nyugatnémet kormány, vala­mint a nyugat-berlini szenátus politikája között. A szakértői jelentések is­mertetése után Josef Streit, az NDK főállaimügyésze szó­lalt fel. Kérte, hogy a bíró­ság kém- és terrorcselekmé­Fidel Castro rádióbeszéde Visszautasította az amerikai vádaskodást I Key Kést, (MTI): Fidel Castro kubai minisz­terelnök a havannai rádió­ban mondott beszédében visz- Gzautasította az Egyesült Ál­lamok azon vádját, hogy ; kubai hajók tüzeltek nemzet­közi vizeken az amerikai na- I di tengerészet egyik repülőgé­pére. A kubai miniszterelnök I megállapította, hogy az Egye­sült Államok vádaskodása csupán a Kuba ellen folyama­tosan elkövetett amerikai ag­resszió leleplezésére szol­gál. „A kubai kormány nem ijed meg az Egyesült Álla­moktól. A kubai nép az el­lene elkövetett bármilyen ag­resszióra olyan választ adna, amely igen sokba kerülne az Egyesült Államoknak” — ál­lapítja meg rádióbeszédében Fidel Castro. A kubai miniszterelnök ré- dióbeszé/le válasz anra az éleshangú jegyzékre, amelyet az Egyesült Államok kormá­nya a havannai svájci nagy- követségen keresztül juttatott el a kubai kormányhoz az állítólagos incidens ügyében. nyék elkövetése miatt élet- fogytiglanig tartó börtönbün­tetéssel sújtsa Heinz Fink és Horst Sterzik vádlottakat. Ezenkívül kérte, hogy terror- cselekmények és emberkeres­kedelem elkövetéséért Dieter Gengelbachot 12 évi, Wolf- dieter Sternheimet 8 évi és Hartmut Stachowitzot 6 évi börtönbüntetéssel sújtsák. A védelem képviselői kér­ték a bíróságot, a büntetés ki­szabásánál azt is vegye tekin­tetbe, hogy a vádlottakat nyu­gat-berlini megbízóik lelkids- meretlenül V'használták. A bírósrg előreláthatóan szeptember 3-án hoz ítéletet a perben. Holnap tárható az ítélet a terroristák perében Az NDK főállamügyésze szigorú büntetést kért Calais közelében, még a második világháborúból szár­mazó romok közül két ember bújt elő: egy férfi és egy nő. Ruházatuk rongyos, fakó és piszkos volt, hajuk hátukat verdeste, a férfinek a szakál­la pedig majdnem derékig ért. Arcuk a fájdalomtól eltorzult és a borús nap ellenére is csak hunyorgattak. A környéken lakó emberek felfigyeltek rájuk és jelentet­ték az illetékes hatóságoknak. Kis idő múlva mind a két embert kórházba szállították. Fizikailag mind a ketten tel­jesen kimerültek Voltok. A rendőrség av' kórházban kihallgatta őket. A férfit Claude Brackennak hívták, az angol légihaderőnek volt a pilótája, a nő Zena Lucsen- ko orosz hadifogoly volt. Az esemény 1948. április ♦-én játszódott le. Azóta már több mint tizen­négy év telt el és Claude Bracke híres ember lett. Könyvben dolgozta fel élmé­nyeit, hogyan volt négy éven át eltemetve a föld alatt és milyen kínokat és megpró­báltatásokat állt ki, míg si­került kiásnia magát. A mennydörgés Az esemény láncolata 1943. október 13-án kezdődött. Ek­kor lőtték le Bracken repü­lőgépét Hollandia felett. Csak néhány nap múlva fogták el a németek, amikor át akarta lépni a belga—francia ha­tárt. Mimoyacguesbe, Calais közelébe vitték, hogy dolgoz­zon a németek egy kísérleti telepén, ahol a tudósok százai a v—3-al, a németek leg­utolsó gyilkos fegyverével kí­sérleteztek. A telep föld alatti volt. A föld mélyébe folyosókat kel­lett építeni és csarnokokat vájni. Bracken még sok tár­sával együtt itt dolgozott, ás­ták az újabb alagutokait és hordták a földet. Az angol lé- gihaőerő gyakran bombázta a Négy évig betemetve... Könyv a második világháború egy megrázó tragédiá|áról kísérleti telepet és ilyenkor a munkálatok szüneteltek. Az angolok ugyanis azt hitték, hog}! itt állásokat készítenek a V—1 és V—2-es lövedékek ki­lövésére. A tragédia 1944. jú­lius 5-én kezdődött. Brackent a föld alatti élelmiszerrak­tárba rendelték a 150 méter mélységben húzódó főfolyosó végébe. A hadifoglyok élelmi­szeradagját kellett átvennie. Abban az időben hatan voltok ott rajta kívül: Wolters sza­kaszvezető, Thiel káplár és négy orosz munkásnő. Meg­rakták kocsiját, de amikor vissza akart térni, megreme­gett velük a föld. Az angolok megkezdték a kísérleti telep szőnyegbombázását. Bracken­nak olyan érzése volt, mintha a föld remegése közben az ég is zengett volna. A követ­kező pillanatban pedig elkez­dett minden omladozni. Brac­ken körül újból megr -megett minden és valami ütés foly­tán a földre esett. Annikor magához tért, hiá­ba nyitotta ki szemét, sötétség fogadta. Olyan volt, mintha megvakult volna, ismerte a folyosót, hiszen ő is az építők között volt és sikerült is ki­tapogatnia a biztonsági dobozt és onnan meggyújtott egy gyertyát. Nem messze tóle az egyik lány holttestét pillan­totta meg, a másik hárem pe­dig egymáshoz szőrű iva ült és megrettenve pislogott a félhomályba. Wolters szakasz­vezető is a földön feküdt, egy nagy gerenda zuhant a lábá­ra. Thiel káplárral együttesen megszabadították a másik né­met katonát. Az első biztonsági intézke­dések után terepszemlét tar­tottak. A folyosó bejárata is beszakadt és rádöbbentek * szörnyű valóságra, — élve el vannak temetve a föld felszí­ne alatt 150 méter mélység­ben. Zena Lucsenko, aa egyik orosz lány azelőtt ápolónő volt. A kis kézipatikának majdnem egész tartalmát fel­használta, hogy helyreigazít­sa Wolters törött lábát. Brac­ken miután eltemette a ne­gyedik orosz lányt, Ludmillá­val és Olgával nekilátott az élelmiszerraktár tartalmának megvizsgálásához. Volt min­den — húskonzervek, szárí­tott hal, gyógyszer, még para- fiart is találtok, úgyhogy a világítás kérdését is úgy ahogy, megoldották. Az egyik orosz lány talált még egy láda vil­lanylámpát is elegendő elem­mel és kis égőkkel™ Tíz körömmel Az első megrázkódtatás után néhány nap telt ed, míg a kedélyek lecsillapodtak. Időközben teljesen átkutatták a folyosót és a raktárt, a fo­lyosó mennyezetén találtak egy 15 centiméteres átmérőjű csövet, amelyen keresztül vil­lanydrótokat vezettek a föld mélyébe a németek. Gyufával megállapították, hogy a cső nem sérült meg, mert rajta keresztül kaptak levegőt. A folyosó falán talajvíz is csöpögött, úgyhogy a legszük­ségesebb életfeltételek meg­voltak. Elhatározták. hogy megkísérlik magukat kiásni. Az ásás igen lassan ment, mert a talaj elég kemény volt. Felváltva dolgozott a két férfi és a három nő, mégis naponta alig tudtak egy Köb­méternél több földet kika­parni. Ásónak tíz ujjúkat és ieonzervidobo«fedeleket hasz­náltak. Néhány nap után Thiel megunta az ásást és ja­vasolta, lakjanak jól, dorbé- zodjanak egyet és utána le­gyen mindegyikünk öngyilkos. Thiel javaslatát Wolters is tá­mogatta, mert lábcsontja nem­igen akart összeforrni és ál­landó fájdalmai voltak. Gyilkosság Bracken nagyon aggódott, mert a két német kedvveszté­se rájuk is átragadhatott vol­na. Egy napon meg is történt a tragédia. Woltensnak a szo­kásosnál is nagyobb fájdal­mai voltak és Olgát, az egyik orosz lányt mellé rendelték, hogy vigyázzon rá és szolgál­ja ki. Bracken, Thiel, Zena és Ludmilla a tárnát vájták. Egyszerre a raktárból Wol­ters kacaja hallatszott ki. Zena Olgát hívta, de a lány hangja nem hallatszott. A raktárban borzalmas lát­vány tárult eléjük. Wolters mellett Olga élettelen teste feküdt, Wolters pedig még mindig nyakát szorongatta és őrülten hahót ázott. Beleőrült fájdalmába. A következő pil­lanatban pedig újabb tragé­dia játszódott le. Bracken, Zena gyűlölettől eltorzult ar­cát pillantotta meg maga mel­lett, kezében Thiel pisztolyát tartotta és egy dörrenés kiol­totta az ői-ült Wolters életét is. Most már csak négyen ma­radtak. Dolgoztak, ettek és aludtak. így ment az napról napra, fejük felett a tárna pedig nap nap után magasabb lett. Egy napon azonban meg kellett állni. A további fúrást egy sziklaréteg megakadá­lyozta. Thiel javaslatára, di­A „Szövetség a haladásért“ hátterében A Brazil Kommunista Párt nyilatkozata Rio de Janeiro, (TASZSZ): A Brazil Kommunista Pártnak az ország helyzeté­vel foglalkozó nyilatkozata rámutat, hogy Brazíliában az utóbbi hetekben kiélező­dött a politikai helyzet. A külföldi imperialistákkal kap­csolatban álló reakciós körök erőfeszítéseket tesznek, hogy namittal el is távolították az útjukba eső sziklát. A tárna ekkor már majdnem száz mé­ter magas volt. Mind a négyen olyan sová­nyak voltak már, mint négy csontváz, csak szédelegtek. A fizikai kimerültség okozta Thdel vesztét. Egy napon vá- jás közben leszédült és lezu­hant a mélységbe. A három embert uralmába kerítette a letargia. Kilátástalannak ta­lálták a továbbá küzdelmet. Elemeik is elfogytak, a párá­imból is kevés maradt és mindhárman tudták, hogy a teljes sötétségben el vannak veszve. Az újabb tragédia nem is váratott magára sokáig. Egy napon hiába ébresztgették Ludmillát, teste meleg volt még, de élettelen. Egv kon- zervfedéllel felvágta ereit és elvérzett. Utolsó erővel Ez a tragédia mintha új erőt adott volna Brackennak. Emberfeletti erővel vájt to­vább. A rézsútosan emelkedő tárnában egy üreget vájtak, felhozták a raktárból a szük­ségles élelmet, úgyhogy nem is jártak már többet le az al­só raktárba. Egy napon elérkeztek az anyagrétegig, majd néhány nap múlva szárazabb földré­tegre bukkantak, amely mind jobban és jobbaín omladozott. Néha-néha kavicsokra is akad­tak. Egy napon örömteli kiál­tás tört ki Zena torkából, a föld között gyökereket talál­tok. Tudták, hogy ez már a kínlódásuk végét jelenti. Ahol gyökér van, ott vannak a fák is és ott a föld felszíne nincs már messze. Végre ez a nap is elérkezett. Négy év után újból világo­son voltak. Először fájdalmas volt ez az érzés, de gyorsan megszokták. Miután 1948. au­gusztusában kikerültek a kór­házból, Claude Bracken és Zena Lucsenko összeházasod­tak. feltartóztassák az országban a demokratizálási folyama­tot. Másrészt fokozódik a hala­dásért és az ország felszaba­dításáért küzdő erők harca, növekszik & dolgozók és a néptömegek politikai öntuda­ta, erősödik az imperializmus és a latifundiumok ellen ví­vott harc, megszilárdul a munkásosztály egysége, amely mind nagyobb befolyást gya­korol Brazília politikai éle­tére és az egységes nemzeti demokratikus front megte­remtésére. Ugyanakkor minden téren fokozódik az ellenség tevé­kenysége. Az Egyesült Álla­mok nagykövetsége olyan köz­ponttá változott, ahonnan a reakció rendelkezésére bo­csátják a szükséges anyagi eszközöket. A „Szövetség a haladásért” program, az Ame­rikai Fejlesztési Bank és más amerikai intézmények, valamint reakciós szerveze­tek eszközeit arra fordítják, hogy erősítsék az antikommu- nista kampányt, megosszák a munkásmozgalmat, a diák- szervezeteket és az imperializ­mus, valamint a latifundiu­mok ellen küzdő erők egy­ségét. A kormányra nyomást gyakorolnak, hogy változtas­sa meg külpolitikáját. Min­den eszközt igénybe vesznek annak elérésére, hogy Brazí­lia szakítsa meg kapcsolatait Kubával és mindenekelőtt a Szovjetunióval. A nemzeti kongresszusban túlsúlyban lévő reakciós erők igyekeznek megakadályozni minden hatásos intézkedés életbeléptetését, amely a nemzeti érdekek védelmét szol­gálná. A Brazil Kommunista Párt felszólítja az ország kommunistáit és az egész né­pet, harcoljon a nemzetközi valutaalap, a „Szövetség a ha­ladásért” program tervei el­len, akadályozza' meg, hogy az idegen monopóliumok kül­földre viSyék profitjaikat; küzdjön az állami olajmono- pólium hatáskörének kiszéle­sítéséért, a külföldi vállalatok államosításáért, a független külpolitikáért. 1962. szeptember 2. s

Next

/
Thumbnails
Contents