Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

A jó dohányt tudni kell megtermelni, de... A bökönvi dohányosok — A dohányos brigáddal szeretnénk találkozni — ad­tuk elő érkezésünk célját a bökönyi Üj Élet Termelőszö­vetkezetben. — Olyan itt nincs — vá­laszolt eléggé kedélyes han­gon Batai András elnök. — De hiszen láttuk, hogy már három pajtában is ott sorakozik a sárguló dohány. • — Az igaz, de brigád nincs, mert itt mindenki dohányos, aki nem az állattenyésztésben vagy egyéb szakterületen dol­gozik. Elmondta az elnök, hogy a 644 hold szántóföldet 54 tag műveli. A kapásnövények ter­mészetbeni premizálása révén olyan kapós lett a kukorica és a burgonya, hogy abból mindenkinek adni kellett A dohányt így nem tudták egy brigádra vágy egy erősebb munkacsapatra kiosztani, ha­nem ebből is jutott minden tagnak. Hátrány nincs, mert Bökönyben nagy múltja van a dohánytermelésnek, min­denki érti és szereti a mun­káját. Hogy így van, az rö­videsen ki is derült az egyik pajtában. — Most egyetlen munka­csapat van itt — magyaráz­za az elnök —, nincs is na­gyon mit tömi, fűzni, más­részt a hordást, cséplést vég­zik a tagok. A Tóth Mihály munkacsa­patának is csak egy része, meg a bedolgozók fűzték a frissen tört aljdohányt. Ez a kicsi csapat is igazolta, itt mindenki ért a dohányhoz, mert az idősebb asszonyok­tól a 13—14 éves gyermeke­kig minden korosztály képvi­seltette magát és ugyancsak szakszerűen állt valameny- nyiük kezében a fűzőtű. A serény munka mellett szaporán csattant — a dohá­nyosokra annyira jellemző — tréfa is. Tetz Lászióné, Fe- rencsik Sándomé, a két évő- dő asszony a vidámságból so­ha nem- fogy ki. A dohány az a növény, ahol a közös munkára nemcsak lehetőség, de szükség is van. Az ülte­tés, törés, a gyors fűzés, cso­mózás, mind-mind összefo­gást kíván. Együtt tölteni 10—12 órát naponta, sokkal gyorsabban telik az idő, ha van aki vidámsággal tudja tartaná a többit. Az asszonyok nemcsak a munkáját ismerik a dohány­nak, s nemcsak a viccelődést értik, hanem a szakmát igen jól ismerő elnökkel is mint­egy agronómus úgy beszéltek, hogy melyik tábla mikorra érik, a letört levelekből há­nyád osztályú dohányt vár­hatnak, sőt, közgazdasági dol­gait az értékesítését is értik a dohánynak. — A jó dohányt tudni kell megtermelni, de ez még nem elég — mondta az elnök. — Mi augusztus végén már cso­mózni akarjuk az aljlevele­ket. Ha az őszi ködös időket itt éri, megbámul. A vilá­gos dohánynak sokkal jobb az ára, meg a helyre is szük­ségünk van. Azt már mások mondják el, hogy az elnök dicsérő ok­levelet és jutalmat kapott a tavalyi dohánytermelési ered­mények után. A száraz dohá­nyuk is jó volt, de a kiváló eredményt Hevesivel értékel, aminek 67 százaléka első osz­tályba ment Az időjárás jelenleg nem kedvező, a tervezett 7 má­zsás száraz és a 28 mázsás zöld tervet azonban teljesíte­ni fogják. Az asszonyok és a tsz-elnök ezt mondták, ők pedig értenek hozzá... Cs. B. A gondosabb munka eredménye (Tudósítónktól.) A nyírbogát! Rákóczi Tsz- ben második éve foglalkoznak csirkeneveléssel. Februárban 6500 darabot kaptak, de a rossz fűtőberendezés és a kel­lemetlen tavaszi időjárás miatt elég nagyarányú volt az elhul- lási szám. A május végén kapott naposcsibékből már sokkal kevesebb hullott el. — 152 mázsa baromfira szerző­dött a szövetkezet, s ebből ed­dig 63 mázsát át is adtak a felvásárlónak. A gondozók közül külön meg kell említeni Petrohai József­nél aki nagy szorgalommal és hozzáértéssel foglalkozik a gondjára bízott szárnyasokkal. Hasonlóképpen Pelei Sándor- né és Fodor Borbála is lelkiis- mertes munkát végez. Az ő munkáj-uk eddigi ered­ményeiből látni lehet, hogy a szövetkezet túlteljesíti évi ba­romfi termelési tervét és csak­úgy, mint a múlt évben, a pré­mium sem marad el. Fügcdi Imre. Hammed József felvétele XXXVII. Holnap benézhetne ide a bárba. Este itt lennék. Öröm­mel megvendégelném. Hiszen... nem sértődik meg, úgy-e... ez a legkevesebb, amit viszonzás­ként .. ugye, adhatok a fá­radságáért. — Semmiség az egész! — tiltakozott a fiú — csak any- nyiból áll, hogy megkérde­zem. Igazán nem fáradság. Be­jövök szívesen. Mikor lenne a Legalkalmasabb ? — Délután háromkor meg­felel. Délután én sem dolgo­zom, zárva vannak a hivata­lok. — Kiküldetésben van itt, Erdőslakon? — I... igen. Huzamosabb időre. A Képzőművészeti Alap­nál dolgozom. — Festő? 1962. augusztus 12. — Nem! — mondta Hor­váth és elpirult. — Ügynök vagyok. A festők munkáira keresek megrendeléseket. Meg ... szó van arról, hogy egy ki­állítást is rendeznénk itt... Ha eljön holnap és érdekli, szívesen megmutatom a kol­lekciót. Vannak közte remek pikáns képek is... Ebben a pillanatban minde­nét odaadta volna, ha kéri fiú. Boldog volt, örömtől su­gárzott az arca, hogy ez ilyen nagyszerűen sikerült. Jobban, mint álmában is gondolni merte volna. Kohókőmúves. — Éppen annál a kohónál, ame­lyet neki fel kell robbantania. Remek. Ez a sors keze, amely figyelmezteti: „Itt van az al­kalom, ne szalaszd él! Fogd meg ezt a fiút és állítsd cél­jaid szolgálatába!” — Iszik még valnrút? — Köszönöm. Most már iga­zán nem. — Egy konyakocskát még... — Jó. De igazán csak egyet! Azt is elfogyasztották, a fiú támolyogva kelt fel az asztal­tól. _ Be sem mutatkoztam: Si­mon István a nevem. — örvendek. Tehát hol­nap! ... — Igen. Délután hat órakor. — Nagyszerű! Akkor mégis vacsorázhatunk. Kikísérte az utcára, s kint is maradt fedetlen fővel jó so­káig. Nézte a csillagokat, meg- részegülve járkált fel s alá a Bükk-hotel előtt. Álomszerű­nek tűnt előtte minden. Újra, meg újra lepergette emléke­zetében az eseményeket. Ked­ve lett volna nyomban a pos­tára rohanni, táviratózni Ro- senak, jöjjön \azonnal, segítsen kidolgozni a végrehajtási ter­vet, mert az eszköz már meg­van. — Nem! — Felrohant a szo­bájába. — Magam hajtom vég­re! Megmutatom Rosenak és Kömernek, hogy mire vagyok képes! Ez a fiú az én szerze­ményem. Kizárólagosan jó megfigyelő készségemnek tud­ható be, hogy felfedeztem. - Ugyanígy végrehajtom majd a többit is. Magam alá gyűröm, a hatalmamba kerítem, rab­szolgámmá teszem és akkor majd azt csinál, amit én pa­rancsolok neki. Elhelyezi a pokolgépet a kohó falában. Megteszi. Egészein biztos, hogy A „miénk“ erősödő szálai Szakolyon A mély homokban lassan poroszkál Juci, a pirospej kanca, az egyfogatú könnyű szekérrel. Hárman ülünk az alkalmi szállító eszközön: Bamácz Feri bácsi, a tszcs kertésze, a fogat gazdája, Bóka Miklós a járás kihe­lyezett kertésze s jómagam. A közösségi mutatója Feri bácsi maga javasolta ezt a határjárást, mert mint mondotta, könnyebb úgy be­szélgetni ha látjuk miről van szó. Egy tszcs életében sok a gond, a nehézség. Nem csoda, hiszen az ilyen közösségbe ■tömörült embereket még igen laza szállal köti össze a — miénk. Családonként művelik meg földjeiket s a munka haszna is egyéni. Hogy kö­zösségről van szó, azt leg­több esetben a táblás gazdál­kodás mutatja csupán. A szaikolyi Árpád Tszcs- ben már erősebbek a kötelé­kek. — Ez az új telepítésű gyü­mölcsösünk — mondja s mu­tatja, karjával nagy kört írva le Bamácz Ferenc. — Kere­ken száz hold. Közösen tele­pítettük, gondozzuk munka­egységre. Tszcs és munkaegység A munkaegység legtöbb tszcs-ben Idegen fogalom a gazdálkodás során. A szako- lyiak viszont közös tevékeny­ségükhöz ezt alkalmazzák mértékegységnek. A száz hold gyümölcsös telepítését, két­szeri öntözését munkaegység­re végezték. így vetettek el hatvan hold csillagfürtöt is magnak a gyümölcsösben köztesként. Rozsuk ötven hold van a közösben. Az idei tava­szon kaptak 11 hold nagyon elhanyagolt gyümölcsöst, ab­ban is munkaegységre tevé­kenykednek. Egy munkaegy­ség értékét fix 35 forintban állapították meg, s a közös gazdálkodás bevételeiből fi­zetik ki a tagoknak. — Ezen a 11 hóidon tavaly hatvan mázsa ipari minősé­gű alma termett. A tszcs tag­jai rendbe tettéle, s az idén négyszáz mázsa almát szer­ződtek értékesítésre — tájé­koztat Bóka Miklós. A közös gazdálkodást már tavaly, a tszcá első évében kezdték alapozni; a közösen értékesített dohány nagyüze­mi felárát — 160 000 forin­tot — a tszcs kasszájába tet­ték. Ebből vásárolhattak nö­vényvédő szereket, műtrágyát, vetőmagot. Az idén a közös alap a fiatal és a termő gyü­mölcsösön kívül tovább bő­megles zi. Tudatlanul is meg fogja tenni és a dicsőség az enyém lesz. Tízezer dollár... Svájci klinika! Istenem... Egész éjjel töprengett, for­golódott az ágyon. Hol a fiú, majd Rose, Elza és Kömer je­lentek meg előtte. Tervezett, gondolkodott, kidolgozott lé- pésről-lépésre mindent. Ki­mondhatatlanul soká jött el a reggel és örökkévalóságnak tűnt, amíg este lett. Egész nap ki sem mozdult a szállodábóL nem evett, nem Ivott, Csak szívta az erős cigarettákat, az egyiket eldobta, a másikat meggyújtotta. Hat óra után néhány perccel határtalan iz­galommal ment le a bárba. Az is egy évtizednek tűnt, amíg a harmadik emeletről a föld­szintre ért Hátha nem lesz ott a fiú! Vagy, még ami rosz- szabb: talál egy Szabó Zoltán nevű vele egykorú fiatalem­bert, s esetleg magával hoz­za ... Természetesen tovább kell magyarázkodnia, újabb akadály, amely tervei útjába kerülhet. Számolt mindennel, reszketett a keze, amikor a ki- 'incsre tette. Benyitott. Simon István már ott ült. Egyedül. Látszott rajta, hogy idegesen várakozik. Horváth hozzá sietett, mind a két kezét nyújtotta. Bocsáson meg! Néhány percet késtem. Váratlanul akadt egy kis dolgom. Ugy-e, nem várakozik régóta? Hat órában eigyeztünk meg. vül az említett növények hasznával. Az alma mellett rozsból 200 mázsát, a hatvan hold csillagfürt termését szer­ződték közös értékesítésre. A tagok veteményeiből burgo­nyát másfél ezer, napraforgót közel kilencszáz mázsát, 6,5 hold cukorrépa és 114 hold dohány termését értékesítik szerződésesen. Van ember a közös munkára — Igen. Van’ ember a kö­zös munkára — válaszolja kérdésemre Feri bácsi. — Most hordják be az ötven hold rozs termését Megkezd­ték a vállalást a csillagfürt betakarítására — ha kom­bájnnal nem sikerülne learat­ni. A termő gyümölcsöst hat­szor, a fiatalost háromszor permeteztük. A közösben bri­gádmunka folyik. A vezetőség kijelölte az őszi gabonavetések tábláit s A sóstói KISZ-táborban mindenki készülődik, ki busz- szál, ki vonattal indul haza. Búcsúzkodnak a lányok, a fiúk, az újdonsült barátok, egyhetes vidám együttlót után. — Írjál azonnal, amikor hazaérkeztél, — kéri Pető Jú­lia Barna Irénkét Itt ismer­kedtek meg a táborban, leve­lezni fognak. — Legszívesebben akár há­rom évre is itt maradnék — mondja Balázs Csaba. Termé­szetesen, úgy ha a többiek is maradnának. Olyan hamar eltelt ez az öt nap, szinte észre sem vettük. — Ha hazamegyek, megpró­bálok egy röplabdacsapatot összehozni a nyírbélteki fia­talokból — mondja Balázs Több állami gazdaság és termelőszövetkezet kifogásolta, hogy az arankairtásnál alkal­mazott vegyszerek nem hozták meg a kivánt eredményt, s a kudarcot általában a vegysze­rek rovására írják. A Földmű­velésügyi Minisztérium nö- vényvédedmi szolgálatánál tá­jékoztatásul közölték, hogy a forgalomban levő és ajánlott vegyszerek kifogástalan minő­ségűek, s ha az arankairtást az előírásoknak megfelelően hajt­ják végre, tökéletesen ki lehet megkezdték a tagok vetéste- I riiletének a felmérését. így j idejekorán mindenki letaka­ríthatja az idei termést s elvégezheti a magágy előké­szítését, a vetést. — Nagy érdeklődést tapasz­taltam a tagok körében a szakmai tudomány iránt — mondja a járási kertész. — Az elmúlt télen negyven elő­adásból álló gyümölcstermesz­tési tanfolyamot tartottam. Harmincnyolcán vizsgáztak belőle, s az idén folytatni akarják. Szükség is Van rá, mert a mostani száz hold gyümölcsöst követi majd a többi telepítés. Az Árpád Tszcs-ben meg­vannak a közös szálak. Kö­zöttük legerősebb az együtt telepített gyümölcsös, amély szinte jelkép fejlődésük so­rán. Mert amint ezek a fia­tal fák erősödnek, termőre fordulnak, úgy izmosodik, vá­lik szorosabbá a tagok egy­máshoz tartozása. Samu András Csaba, aki otthon forgalmis­ta. — Futballcsapatunk mar van, azt sem volt olyan köny- nyű összeverbuválni, hiszen a felszereléshez pénz is kell. Ezen úgy segítettünk, hogy eladtuk a pályát (vagy 'is a füvet) s a jövedelemből futballcipőt vettünk. A tanfolyamon a sporttal foglalkozó KISZ fiatalok rá­jöttek: nemcsak futball van a világon. A röplabdához csak labda és háló szükséges. Ezért is akarja Csaba otthon megszervezni. Elérkezett a búcsú, a Kö- szöQÍs-brigád tíz tagja még meghallgat egy viccet, aztán búcsút intenek a tábornak és indulnak haza. b. & vegyszerekkel irtaná mind • nagy-, mind a kis-arankát. Az érkezett panaszokat kivizsgál­va, a szakemberek megállapí­tották, hogy a lucernatermesz­tő gazdaságok vezetői általá­ban azért idegenkednek a Krezonit gyomírtószer haszná­latától, mert a szakszerűtlen felhasználás nem hozza mega kívánt eredményt Rendsze­rint nem adnak hozzá tapadást fokozó, illetve nedvesítőszert, nem az előírt töménységben használják, a permetezést nem ismétlik meg idejében. Ajánlják, hogy az aranka­irtás megkezdése előtt minde­nütt jelöljék ki az arankán foltokat kis pálcikákra kötött színes papír-, vagy rongydara­bokkal. A permetezést lehető­leg cirkulációs rendszerű nö­vényvédő géppel végezzék, s a Krezonit-e egyszázalékos olda­tához feltétlenül keverjenek hektoliterként 20 deka Nike- on-p-t vagy Sanrovitot, ame­lyek elősegítik az arankairtó- szer tapadását. Az eredményes arankairtás egyik legfontosabb feltétele, hogy áztatásszer.'íen permetezzék ki az oldatot, s a permetezést 1—2 óra múlva is­mételjék meg. Rekordtermés Levelezőnk Kiss Árpád ír- ja, hogy az idén a kocsordi Üj Élet Tsz kiváló termést ért el zöldbabból A közös gazdaságnak 70 holdas ker­tészete van. Zöldbabra a Kecskeméti Konzervgyárral kötöttek szerződést. A na­pokban megkezdték a zöld­bab szüretelését. Tizenöt hold termését szerződték a gyár­ral, melyet már túl teljesítet­tek. Most pótszerződést köt­nek a kecskemétiekkel. Egy holdon 30 mázsa zöld. babot termeltek. Jó gazdák a kocsordiakj mert a bab közt közfceskénl kukoricát is termeltek, melj 15—20 mázsa termést adj Ezek szerint egy hold fölij 12 ezer forint jövedelmet bi» tosít a szövetkezetnek. — Negyedórája vagyok itt — mondta a fiú, most tökéle­tesen józan volt, csak megtört arca, véres szemei mutatták az éjszakai lumpolást. — Én meg korábban jöttem... _ Van valami jó híre szá­momra? — kérdezte Horváth és meg sem várta a fiú vála­szát — megiszunk egy konya­kot? — Sajnos — mondta Si­mon — semmi újat nem tu­dok. Többektől is érdeklődtem, dehát egy ilyen nagy gyár­ban ... — Hányán dolgoznak össze­sen az erdőslaki kohászati mű­vekben? — kérdezte hirtelen Horváth, és intett a pincérnek, miközben észrevétlen mozdu­lattal bekapcsolta a belső zsebébe rejtett, parányi mag­netofont. A fiú gyanútlanul válaszolt. — Körülbelül harmincezren. — Óriási! — Horváth ámul­dozott. —— Valóban hatalmas! Egy egész gyárváros. Ekkora üzemben és ennyi ember kö­zött nehéz mesterség lesz meg­találni az én unokaöccsémet, de ugy-e, maga azért nem adja fel a reményt és továbbra is segít nekem? — Természetesen. Remélem, meg is találjuk ... — Nagyon köszönöm; erre megiszunk egy konyakot! Nem volna kedved — tegezte le hir­telen, amikor poharukat össze- kocintottáik — a vacsoránál is velem tartani? (Folyatjuk.) Búcsú a tábortól Mi akadályozza a vegyszeres arankairtás sikerét? Válasz egy közérdekű kérdésre N/ári örömök Ónodvári Miklós é A SÁRGA DOSSZIÉ «IHlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllll’llllllll 2

Next

/
Thumbnails
Contents