Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-12 / 188. szám
A jó dohányt tudni kell megtermelni, de... A bökönvi dohányosok — A dohányos brigáddal szeretnénk találkozni — adtuk elő érkezésünk célját a bökönyi Üj Élet Termelőszövetkezetben. — Olyan itt nincs — válaszolt eléggé kedélyes hangon Batai András elnök. — De hiszen láttuk, hogy már három pajtában is ott sorakozik a sárguló dohány. • — Az igaz, de brigád nincs, mert itt mindenki dohányos, aki nem az állattenyésztésben vagy egyéb szakterületen dolgozik. Elmondta az elnök, hogy a 644 hold szántóföldet 54 tag műveli. A kapásnövények természetbeni premizálása révén olyan kapós lett a kukorica és a burgonya, hogy abból mindenkinek adni kellett A dohányt így nem tudták egy brigádra vágy egy erősebb munkacsapatra kiosztani, hanem ebből is jutott minden tagnak. Hátrány nincs, mert Bökönyben nagy múltja van a dohánytermelésnek, mindenki érti és szereti a munkáját. Hogy így van, az rövidesen ki is derült az egyik pajtában. — Most egyetlen munkacsapat van itt — magyarázza az elnök —, nincs is nagyon mit tömi, fűzni, másrészt a hordást, cséplést végzik a tagok. A Tóth Mihály munkacsapatának is csak egy része, meg a bedolgozók fűzték a frissen tört aljdohányt. Ez a kicsi csapat is igazolta, itt mindenki ért a dohányhoz, mert az idősebb asszonyoktól a 13—14 éves gyermekekig minden korosztály képviseltette magát és ugyancsak szakszerűen állt valameny- nyiük kezében a fűzőtű. A serény munka mellett szaporán csattant — a dohányosokra annyira jellemző — tréfa is. Tetz Lászióné, Fe- rencsik Sándomé, a két évő- dő asszony a vidámságból soha nem- fogy ki. A dohány az a növény, ahol a közös munkára nemcsak lehetőség, de szükség is van. Az ültetés, törés, a gyors fűzés, csomózás, mind-mind összefogást kíván. Együtt tölteni 10—12 órát naponta, sokkal gyorsabban telik az idő, ha van aki vidámsággal tudja tartaná a többit. Az asszonyok nemcsak a munkáját ismerik a dohánynak, s nemcsak a viccelődést értik, hanem a szakmát igen jól ismerő elnökkel is mintegy agronómus úgy beszéltek, hogy melyik tábla mikorra érik, a letört levelekből hányád osztályú dohányt várhatnak, sőt, közgazdasági dolgait az értékesítését is értik a dohánynak. — A jó dohányt tudni kell megtermelni, de ez még nem elég — mondta az elnök. — Mi augusztus végén már csomózni akarjuk az aljleveleket. Ha az őszi ködös időket itt éri, megbámul. A világos dohánynak sokkal jobb az ára, meg a helyre is szükségünk van. Azt már mások mondják el, hogy az elnök dicsérő oklevelet és jutalmat kapott a tavalyi dohánytermelési eredmények után. A száraz dohányuk is jó volt, de a kiváló eredményt Hevesivel értékel, aminek 67 százaléka első osztályba ment Az időjárás jelenleg nem kedvező, a tervezett 7 mázsás száraz és a 28 mázsás zöld tervet azonban teljesíteni fogják. Az asszonyok és a tsz-elnök ezt mondták, ők pedig értenek hozzá... Cs. B. A gondosabb munka eredménye (Tudósítónktól.) A nyírbogát! Rákóczi Tsz- ben második éve foglalkoznak csirkeneveléssel. Februárban 6500 darabot kaptak, de a rossz fűtőberendezés és a kellemetlen tavaszi időjárás miatt elég nagyarányú volt az elhul- lási szám. A május végén kapott naposcsibékből már sokkal kevesebb hullott el. — 152 mázsa baromfira szerződött a szövetkezet, s ebből eddig 63 mázsát át is adtak a felvásárlónak. A gondozók közül külön meg kell említeni Petrohai Józsefnél aki nagy szorgalommal és hozzáértéssel foglalkozik a gondjára bízott szárnyasokkal. Hasonlóképpen Pelei Sándor- né és Fodor Borbála is lelkiis- mertes munkát végez. Az ő munkáj-uk eddigi eredményeiből látni lehet, hogy a szövetkezet túlteljesíti évi baromfi termelési tervét és csakúgy, mint a múlt évben, a prémium sem marad el. Fügcdi Imre. Hammed József felvétele XXXVII. Holnap benézhetne ide a bárba. Este itt lennék. Örömmel megvendégelném. Hiszen... nem sértődik meg, úgy-e... ez a legkevesebb, amit viszonzásként .. ugye, adhatok a fáradságáért. — Semmiség az egész! — tiltakozott a fiú — csak any- nyiból áll, hogy megkérdezem. Igazán nem fáradság. Bejövök szívesen. Mikor lenne a Legalkalmasabb ? — Délután háromkor megfelel. Délután én sem dolgozom, zárva vannak a hivatalok. — Kiküldetésben van itt, Erdőslakon? — I... igen. Huzamosabb időre. A Képzőművészeti Alapnál dolgozom. — Festő? 1962. augusztus 12. — Nem! — mondta Horváth és elpirult. — Ügynök vagyok. A festők munkáira keresek megrendeléseket. Meg ... szó van arról, hogy egy kiállítást is rendeznénk itt... Ha eljön holnap és érdekli, szívesen megmutatom a kollekciót. Vannak közte remek pikáns képek is... Ebben a pillanatban mindenét odaadta volna, ha kéri fiú. Boldog volt, örömtől sugárzott az arca, hogy ez ilyen nagyszerűen sikerült. Jobban, mint álmában is gondolni merte volna. Kohókőmúves. — Éppen annál a kohónál, amelyet neki fel kell robbantania. Remek. Ez a sors keze, amely figyelmezteti: „Itt van az alkalom, ne szalaszd él! Fogd meg ezt a fiút és állítsd céljaid szolgálatába!” — Iszik még valnrút? — Köszönöm. Most már igazán nem. — Egy konyakocskát még... — Jó. De igazán csak egyet! Azt is elfogyasztották, a fiú támolyogva kelt fel az asztaltól. _ Be sem mutatkoztam: Simon István a nevem. — örvendek. Tehát holnap! ... — Igen. Délután hat órakor. — Nagyszerű! Akkor mégis vacsorázhatunk. Kikísérte az utcára, s kint is maradt fedetlen fővel jó sokáig. Nézte a csillagokat, meg- részegülve járkált fel s alá a Bükk-hotel előtt. Álomszerűnek tűnt előtte minden. Újra, meg újra lepergette emlékezetében az eseményeket. Kedve lett volna nyomban a postára rohanni, táviratózni Ro- senak, jöjjön \azonnal, segítsen kidolgozni a végrehajtási tervet, mert az eszköz már megvan. — Nem! — Felrohant a szobájába. — Magam hajtom végre! Megmutatom Rosenak és Kömernek, hogy mire vagyok képes! Ez a fiú az én szerzeményem. Kizárólagosan jó megfigyelő készségemnek tudható be, hogy felfedeztem. - Ugyanígy végrehajtom majd a többit is. Magam alá gyűröm, a hatalmamba kerítem, rabszolgámmá teszem és akkor majd azt csinál, amit én parancsolok neki. Elhelyezi a pokolgépet a kohó falában. Megteszi. Egészein biztos, hogy A „miénk“ erősödő szálai Szakolyon A mély homokban lassan poroszkál Juci, a pirospej kanca, az egyfogatú könnyű szekérrel. Hárman ülünk az alkalmi szállító eszközön: Bamácz Feri bácsi, a tszcs kertésze, a fogat gazdája, Bóka Miklós a járás kihelyezett kertésze s jómagam. A közösségi mutatója Feri bácsi maga javasolta ezt a határjárást, mert mint mondotta, könnyebb úgy beszélgetni ha látjuk miről van szó. Egy tszcs életében sok a gond, a nehézség. Nem csoda, hiszen az ilyen közösségbe ■tömörült embereket még igen laza szállal köti össze a — miénk. Családonként művelik meg földjeiket s a munka haszna is egyéni. Hogy közösségről van szó, azt legtöbb esetben a táblás gazdálkodás mutatja csupán. A szaikolyi Árpád Tszcs- ben már erősebbek a kötelékek. — Ez az új telepítésű gyümölcsösünk — mondja s mutatja, karjával nagy kört írva le Bamácz Ferenc. — Kereken száz hold. Közösen telepítettük, gondozzuk munkaegységre. Tszcs és munkaegység A munkaegység legtöbb tszcs-ben Idegen fogalom a gazdálkodás során. A szako- lyiak viszont közös tevékenységükhöz ezt alkalmazzák mértékegységnek. A száz hold gyümölcsös telepítését, kétszeri öntözését munkaegységre végezték. így vetettek el hatvan hold csillagfürtöt is magnak a gyümölcsösben köztesként. Rozsuk ötven hold van a közösben. Az idei tavaszon kaptak 11 hold nagyon elhanyagolt gyümölcsöst, abban is munkaegységre tevékenykednek. Egy munkaegység értékét fix 35 forintban állapították meg, s a közös gazdálkodás bevételeiből fizetik ki a tagoknak. — Ezen a 11 hóidon tavaly hatvan mázsa ipari minőségű alma termett. A tszcs tagjai rendbe tettéle, s az idén négyszáz mázsa almát szerződtek értékesítésre — tájékoztat Bóka Miklós. A közös gazdálkodást már tavaly, a tszcá első évében kezdték alapozni; a közösen értékesített dohány nagyüzemi felárát — 160 000 forintot — a tszcs kasszájába tették. Ebből vásárolhattak növényvédő szereket, műtrágyát, vetőmagot. Az idén a közös alap a fiatal és a termő gyümölcsösön kívül tovább bőmegles zi. Tudatlanul is meg fogja tenni és a dicsőség az enyém lesz. Tízezer dollár... Svájci klinika! Istenem... Egész éjjel töprengett, forgolódott az ágyon. Hol a fiú, majd Rose, Elza és Kömer jelentek meg előtte. Tervezett, gondolkodott, kidolgozott lé- pésről-lépésre mindent. Kimondhatatlanul soká jött el a reggel és örökkévalóságnak tűnt, amíg este lett. Egész nap ki sem mozdult a szállodábóL nem evett, nem Ivott, Csak szívta az erős cigarettákat, az egyiket eldobta, a másikat meggyújtotta. Hat óra után néhány perccel határtalan izgalommal ment le a bárba. Az is egy évtizednek tűnt, amíg a harmadik emeletről a földszintre ért Hátha nem lesz ott a fiú! Vagy, még ami rosz- szabb: talál egy Szabó Zoltán nevű vele egykorú fiatalembert, s esetleg magával hozza ... Természetesen tovább kell magyarázkodnia, újabb akadály, amely tervei útjába kerülhet. Számolt mindennel, reszketett a keze, amikor a ki- 'incsre tette. Benyitott. Simon István már ott ült. Egyedül. Látszott rajta, hogy idegesen várakozik. Horváth hozzá sietett, mind a két kezét nyújtotta. Bocsáson meg! Néhány percet késtem. Váratlanul akadt egy kis dolgom. Ugy-e, nem várakozik régóta? Hat órában eigyeztünk meg. vül az említett növények hasznával. Az alma mellett rozsból 200 mázsát, a hatvan hold csillagfürt termését szerződték közös értékesítésre. A tagok veteményeiből burgonyát másfél ezer, napraforgót közel kilencszáz mázsát, 6,5 hold cukorrépa és 114 hold dohány termését értékesítik szerződésesen. Van ember a közös munkára — Igen. Van’ ember a közös munkára — válaszolja kérdésemre Feri bácsi. — Most hordják be az ötven hold rozs termését Megkezdték a vállalást a csillagfürt betakarítására — ha kombájnnal nem sikerülne learatni. A termő gyümölcsöst hatszor, a fiatalost háromszor permeteztük. A közösben brigádmunka folyik. A vezetőség kijelölte az őszi gabonavetések tábláit s A sóstói KISZ-táborban mindenki készülődik, ki busz- szál, ki vonattal indul haza. Búcsúzkodnak a lányok, a fiúk, az újdonsült barátok, egyhetes vidám együttlót után. — Írjál azonnal, amikor hazaérkeztél, — kéri Pető Júlia Barna Irénkét Itt ismerkedtek meg a táborban, levelezni fognak. — Legszívesebben akár három évre is itt maradnék — mondja Balázs Csaba. Természetesen, úgy ha a többiek is maradnának. Olyan hamar eltelt ez az öt nap, szinte észre sem vettük. — Ha hazamegyek, megpróbálok egy röplabdacsapatot összehozni a nyírbélteki fiatalokból — mondja Balázs Több állami gazdaság és termelőszövetkezet kifogásolta, hogy az arankairtásnál alkalmazott vegyszerek nem hozták meg a kivánt eredményt, s a kudarcot általában a vegyszerek rovására írják. A Földművelésügyi Minisztérium nö- vényvédedmi szolgálatánál tájékoztatásul közölték, hogy a forgalomban levő és ajánlott vegyszerek kifogástalan minőségűek, s ha az arankairtást az előírásoknak megfelelően hajtják végre, tökéletesen ki lehet megkezdték a tagok vetéste- I riiletének a felmérését. így j idejekorán mindenki letakaríthatja az idei termést s elvégezheti a magágy előkészítését, a vetést. — Nagy érdeklődést tapasztaltam a tagok körében a szakmai tudomány iránt — mondja a járási kertész. — Az elmúlt télen negyven előadásból álló gyümölcstermesztési tanfolyamot tartottam. Harmincnyolcán vizsgáztak belőle, s az idén folytatni akarják. Szükség is Van rá, mert a mostani száz hold gyümölcsöst követi majd a többi telepítés. Az Árpád Tszcs-ben megvannak a közös szálak. Közöttük legerősebb az együtt telepített gyümölcsös, amély szinte jelkép fejlődésük során. Mert amint ezek a fiatal fák erősödnek, termőre fordulnak, úgy izmosodik, válik szorosabbá a tagok egymáshoz tartozása. Samu András Csaba, aki otthon forgalmista. — Futballcsapatunk mar van, azt sem volt olyan köny- nyű összeverbuválni, hiszen a felszereléshez pénz is kell. Ezen úgy segítettünk, hogy eladtuk a pályát (vagy 'is a füvet) s a jövedelemből futballcipőt vettünk. A tanfolyamon a sporttal foglalkozó KISZ fiatalok rájöttek: nemcsak futball van a világon. A röplabdához csak labda és háló szükséges. Ezért is akarja Csaba otthon megszervezni. Elérkezett a búcsú, a Kö- szöQÍs-brigád tíz tagja még meghallgat egy viccet, aztán búcsút intenek a tábornak és indulnak haza. b. & vegyszerekkel irtaná mind • nagy-, mind a kis-arankát. Az érkezett panaszokat kivizsgálva, a szakemberek megállapították, hogy a lucernatermesztő gazdaságok vezetői általában azért idegenkednek a Krezonit gyomírtószer használatától, mert a szakszerűtlen felhasználás nem hozza mega kívánt eredményt Rendszerint nem adnak hozzá tapadást fokozó, illetve nedvesítőszert, nem az előírt töménységben használják, a permetezést nem ismétlik meg idejében. Ajánlják, hogy az arankairtás megkezdése előtt mindenütt jelöljék ki az arankán foltokat kis pálcikákra kötött színes papír-, vagy rongydarabokkal. A permetezést lehetőleg cirkulációs rendszerű növényvédő géppel végezzék, s a Krezonit-e egyszázalékos oldatához feltétlenül keverjenek hektoliterként 20 deka Nike- on-p-t vagy Sanrovitot, amelyek elősegítik az arankairtó- szer tapadását. Az eredményes arankairtás egyik legfontosabb feltétele, hogy áztatásszer.'íen permetezzék ki az oldatot, s a permetezést 1—2 óra múlva ismételjék meg. Rekordtermés Levelezőnk Kiss Árpád ír- ja, hogy az idén a kocsordi Üj Élet Tsz kiváló termést ért el zöldbabból A közös gazdaságnak 70 holdas kertészete van. Zöldbabra a Kecskeméti Konzervgyárral kötöttek szerződést. A napokban megkezdték a zöldbab szüretelését. Tizenöt hold termését szerződték a gyárral, melyet már túl teljesítettek. Most pótszerződést kötnek a kecskemétiekkel. Egy holdon 30 mázsa zöld. babot termeltek. Jó gazdák a kocsordiakj mert a bab közt közfceskénl kukoricát is termeltek, melj 15—20 mázsa termést adj Ezek szerint egy hold fölij 12 ezer forint jövedelmet bi» tosít a szövetkezetnek. — Negyedórája vagyok itt — mondta a fiú, most tökéletesen józan volt, csak megtört arca, véres szemei mutatták az éjszakai lumpolást. — Én meg korábban jöttem... _ Van valami jó híre számomra? — kérdezte Horváth és meg sem várta a fiú válaszát — megiszunk egy konyakot? — Sajnos — mondta Simon — semmi újat nem tudok. Többektől is érdeklődtem, dehát egy ilyen nagy gyárban ... — Hányán dolgoznak összesen az erdőslaki kohászati művekben? — kérdezte hirtelen Horváth, és intett a pincérnek, miközben észrevétlen mozdulattal bekapcsolta a belső zsebébe rejtett, parányi magnetofont. A fiú gyanútlanul válaszolt. — Körülbelül harmincezren. — Óriási! — Horváth ámuldozott. —— Valóban hatalmas! Egy egész gyárváros. Ekkora üzemben és ennyi ember között nehéz mesterség lesz megtalálni az én unokaöccsémet, de ugy-e, maga azért nem adja fel a reményt és továbbra is segít nekem? — Természetesen. Remélem, meg is találjuk ... — Nagyon köszönöm; erre megiszunk egy konyakot! Nem volna kedved — tegezte le hirtelen, amikor poharukat össze- kocintottáik — a vacsoránál is velem tartani? (Folyatjuk.) Búcsú a tábortól Mi akadályozza a vegyszeres arankairtás sikerét? Válasz egy közérdekű kérdésre N/ári örömök Ónodvári Miklós é A SÁRGA DOSSZIÉ «IHlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllll’llllllll 2
