Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

A rendelőn kívül is Ejv „vidéki" orvos arcképe Nem kertel, megmondja nyíltan, i gj hogy nem sok. jót hallott Leve­lekről, amikor a nyíregyházi kór­házban dolgozott és felajánlották áz ottani körzeti orvosi állást. Például nern méltányolják az or­vos munkáját — hallotta. Mégis elfogadta az ajánlatot. Január vé­gétől 6 ápolja Levelek, Besenyőd és Magy betegeit. — Érdekes típusai vannak a betegeknek — emlékszik vissza a nem is olyan régi kezdeti időkre dr. Horváth István. Nem nagyon hisznek az orvosoknak, legalábbis nem mindegyiknek. Ezért el­mennek több orvoshoz is ugyanazzal a panaszukkal, hogy vajon azt mondja-e mindegyik. Így jártam én is, amikor ide jöttem. Rengeteg betegem volt az első időben. Gondolom, meg akartak is­merni. Fél év alatt megismerték már az emberek, de a bete­gek száma továbbra is elég sok. A három községben öt­ezer ember tartozik hozzá. És ez sokkal nagyobb meg­terhelést jelent, mintha egy községben lennének többen. Előfordul, hogy a Levelek! rendelésen még tíz beteg is várakozik, amikor súlyos be­teghez hívják Besenyődre, vagy Magyra. Lát-e vajon a rendelőn kí­vülre is, ha ilyen sok az elfoglaltsága? Igyekszik. A vidéki körzeti orvos ugyanis nemcsak szakmai értelemben véve „általános” orvos, ha­nem tágabb értelemben is. A „bacilusokat”, a bajok gyökerét mélyrehatóan kutatja. Ami­kor például egy sérült mo­torost kezelt, így vezette vissza a baj okát: ittas volt a motoros és úgy ment néki egv szabadon kószáló kutyá­nak az utcán. Mindkettőt a múltra vezeti vissza. Valamikor, cseléd korukban örültek, ha egyik napról a másikra volt mit enni. Ha egyszer hozzájutottak valami­hez, nem ismertek határt. A nyomor valamilyen torz má­nak élés hangulatot terem­tett. Ez a hangulat szülte az iszákosságot. Sajnos, sokan még ma is túlságosan szere­tik a bort. „És itt nem az űj alkoholellenes rendeletre gondolok elsősorban, — bár az is hasznos — hanem arra, hogy nevelni kell az embe­reket, meggyőzni őket”. És a kutya? Ez is a múlt öröksége Nagyon bizalmatlanok voltak egymással szemben az embe­rek, azért tartották a sok ku­tyát. Most is sok van. Nincs sok értelme, de tartiák. De legalább ne engednék sza­badon kószálni az utcán! Hány balesetet okoztak már a kutyák? — Előfordult az is, hoev elegánsan öltözött beteg jött hozzám vizsgálatra — mond­ja dr. Horváth István — és köziben meg sem mosakodott. lehet képzelni, milyen kényelmetlen ilyenkor az or­vos helyzete. Szó nélkül nem hagyhatja, mert lényegében ez is a betegség megelőzésé­hez tartozik, de az sem mind­egy, hogyan figyelmezteti a beteget Lehet, hogy megsér­tődik, de az is lehet — és az orvos feltétlenül ezt akar­ja —, hogy legközelebb már a beteg érzi magát kényel­metlenül hasonló helyzetben. Ha valaki a rendelőben nem veszi le a kalapját, vagy durván beszél, látszólag nem „orvosi eset”, ő mégis gyó­gy! tandónak tartja. Nem saját hiúsága miatt hanem, hogy a község minden lakosa be­csülje egymást Pedagógusnak is kell lenni az orvosnak a rendelőben és ő igyekszik is, amennyire idejéből és erejéből telik. Tanácsülésen is hasonló szándék vezeti. Az ő érdemé­nek tulajdonítható az a né­hány hónappal ezelőtti ha­tározat, hogy őszre minden család köteles rendbehozni a WC-t, illetve ahol nincs — sajnos ilyen család is akad — építeni. Közvetlenül is igyekszik hatni az emberekre. Vörös­keresztes tanfolyamon húsz fiatal sajátította el a legalap­vetőbb egészségügyi ismerete­ket. Ha pedig a mezei mun­ka nem lesz annyira sürgős, főleg télen ismeretterjesztő előadásokat tart Csirkeügy és a „brand44 Mit mond a paragrafus? És ő maga? Nőgyógyász vagy sebész specialista szere­tett volna mindig lenni. De most itt új értelmet kapott a munkája — Egész más dolog jól fel­szerelt kórházi osztályon dol­gozni, ahol már lényegében „kész”, beutalt beteggel kell foglalkoznia az orvosnak és ahol mindig segíthetnek a kollegák. Itt még röntgen ké­szülékem sincs és sok olyan felszerelés, ami a kórházban egészen természetes. Nehe­zebb tehát csak megállapíta­nom is a betegséget. Nehe­zebb a dolgom, de éppen ezért szebb is. Egy ember visszaadott életét vagy egész­ségét sokkal inkább saját munkám eredményének te­kintem itt, mint a kórházban — bár ott is az —. Közben meg sem említené, hogy a fürdőszobáját még mindig nem szerelték fel, hiába Ígérték. Inkább arról beszél, hogy nagyobb vidék- szeretetre kellene nevelni az egyetemen a fiatal orvosokat És ezt ő mondja, aki szintén néhány éve végzett csak. Nemcsak mondja, komolyan is gondolja, mert itt nemcsak injekcióval^ orvossággal kell gyógyítani az emberéket, ha­nem egyébként is. Itt lehet igazán „általános” orvosnak lenni. GB. LOCARNO 1962 Kiosztották a díjakat a 15. locannoi filmfesztiválon, ame­lyen 33 nemzet filmművé­szei vettek részt. Az első díjat Francois Reichenbach francia rendező kapta. Ilyen nagy szív című filmjéért, a másodikat az olasz Luigi Zampa a legjobb politikai vígjátékért, amelynek címe: üvöltő évek, a harmadik dí­jat pedig a csehszlovákok Münchhausen báró című filmje nyerte el (rendezője Kare! Zeman), amelyet a bí­rálóbizottság technikailag tö­kéletes és ugyanakkor gaz­dag politikai mondanivalóid filmként tüntetett ki. Azzal kezdődött, hogy még tavaly, szeptemberben meg­kezdődött Tiszadadán a mo­ziépület felújítása. Ez a mun­ka év végéig úgy ahogy be is fejeződött, csupán kisebb javítások voltak már hátra, amelyeket márciusban el is végeztek. A mozi azonban azóta sem működik A felújítást kivite­lező Vegyesipari Vállalat ugyanis arra hivatkozik, hogy a Moziüzeimi Vállalat által januárban megrendelt padló­zás nincs benne a szerződés­ben és ezért nincs deszka­anyag hozzá. Az illetékesek ezzel a meg­állapítással — úgv látszik — le is zárták az ügye*, mert nem történik semmi. Ha iga­za van a Moziüzemi Válla­latnak, akkor miért nem köt­bérezi a Vegyesipari Vállala­tot? Vajon mikor ébnendnek már fel az illetékesek, hogy felszámolhassák közömbössé­güket? Kántor Péter vb. titkár. Ntem volt könnyű dolga Lukács Mihályné mb. titkár­nak, aki szerdán félfogadást tartott a bíróságon. Mintegy ötven ember szorongott az ajtó előtt, és az érdeklődés a késő délutáni órákban sem csökkent. A panaszosok a leg­különbözőbb problémákkal keresik fel a bíróságot. Tar­tásdíj megállapítás, rágalma­zás, becsületsértés, vereke­dés. Csirkeper Szentesi Istvánná Rakamaz- ról jött be. — A szomszédom agyon­verte a csirkémet — panaszol­ja. — Amikor viszont az ő kakasa jött át az én kertem­be, egyszerűen megfogtam és visszadobtam, de úgy, hogy annak semmi baja nem lett. A szomszédom lánya ezért durván szidalmazni kezdett és sértő kifejezéseket hasz­nált. A törvény szerint kártérí­tést követelhet az elpusztított baromfiért, durva becsület- sértésért pedig beperelheti a lánvt. Szentesiné élt a lehe­tőséggel és megtette a szük­séges feljelentést. — Ha per, — mondta — akkor legyen per... Megszokott az albérlő Szabados Mihály nem min­dennapi eset miatt kereste fel a bíróságot. Anrilis óta albérletben lakott nála Var era János. A fnáiusi lakbért ki­fizette, azonban az áprilisi­val és a júniusival adós ma­radt. Egy szén popon bezárta az ajtót és fizetés nélkül el­távozott. Hosszas keresgélés után si­került kinyomozni a jelenle­gi lakását. A bíróság a fel te­lente*) alapján hamarosan fel­szólítja, hogy egyenlítse tar­tozását. Ha a vo1* aibér]g er- ne P'PTn nen^T ■?0-v ~+ tarnak ellene és megbüntetik. Jogos vagy jogtalan ? 1955-ben került a MÄV utasellátóhoz eey fiatalasz- szony. Takarítóként kezdte, majd később csapos lett. Pisz­kos pohár és kevesebb kimé­rés miatt többször kapott dor­gálást, megrovást. Fegvelmiie viszont nem volt. 1961. de­cemberében elbocsá itatták. A felmondást a vezetőség azzal indokolta, hogv nem tudja el­látni a feladatát. A határozatot az egyeztető bizottság is helyben hagyta. Azóta számtalanszor el akart helyezkedni hasonló és máé munkakörben is, de amikor meglátják munkakönyvében a „C” kategóriát, sehol sem alkalmazzák. Kéri, hogy a bíróság újra vizsgálja felül az egész ügyet, mert úgy érzi, hogy vele mél­tánytalanul jártak el. Lakásügy Egy család belső átalakí­tást akar végezni a lakásban. Egy ajtót befalazni és újat nyitni helyette. Így elkerül­hető lenne, hogy az anyós nap mint nap átjárjon a szobájukon. Panaszkodnak, hogy a háztulajdonos nem akar beleegyezni. A paragrafus szerint csak abban az esetben végezhető lakásátalakí'ás, ha ahhoz a tulajdonos is hozzájárul. El­lenkező esetben nem. Itt már csak az emberségre lehet hi­vatkozni. Persze szép számmal akad­nak olyan panaszok is, me­lyek nem tartoznak a bíróság hatáskörébe. Esetleg hely­ben el lehetne intézni őket. — A társbérlőm kilenc gör­csöt kötött arra a zsinórra, amellyel az ajtó van kiköt­ve. A BTK-ban erre nincs pa­ragrafus. Egy másik eset: egy asszony panaszkodik, hogy valaki durván megsér­tette. Azt mondta ne­ki, hogy a „brand essen be­léd”. Súlyos becsületsértésért akart feljelentést tenni. Ami­kor megkérdezték tőle, hogy véleménye szerint mi az „brand”, a vállát vonogatta. — Iparos asszony vagyok én kérem — mentegetőzött. — Nem tudhatom. De azt mondják, hogy valami na­gyon csúnya. Ilyen esetekkel kár a bíró­ságra menni, félnapokat vá­rakozni, amíg rákerül a sor. Kis jóindulat, megértés, köl­csönös megbecsülés kell hoz­zá, és otthon el lehet intézni az egészet. Bogár Ferenc Jó tudni 33 százalékos ufazásl kedvezmény a mezőgazdasági kiállításra A 64. Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár ren­dező bizottsága kibocsátotta a kiállítás-látogatási jegye­ket A korábbiaktól eltérően ezek a jegyek vásárlátogatási igazolványul szolgálnak, s ezekre biztosítja a MÁV az utazási kedvezményt. A kiállításra való utazás­hoz a MÁV 33, a MALÉV 20 százalékos utazási kedvez­ményt biztosít Az induló ál­lomáson a megvásárolt be­lépőjegy felmutatásakor ad­ják a menettérti kedvezmé­nyes jegyet Az utazási igazolvány au­gusztus 30-án nulla árától szeptember 25-én 24 óráig ér­vényes. Az ötszáz személyt elérő csoportos utazás esetén 50 százalékos a vasúti kedvez­mény. Ilyen csoportos utazást járásonként, üzemek között ajánlatos szervezni. A kiállításon értékes nye­reményeket is sorsolnak. Egy sorsjegy ára négy forint Kedvezményes utazási iga­zolvány és sorsjegy Nyíregy­házán vendéglátó helyeken, trafikokban, postán, MÁV pénztáraknál, a járási szék­helyeken, községekben a bolt­hálózatban, postán, a MÁV- nál, tsz-irodákban kapható.­Kát filmhir A Somerset Maugham re­gényéből írt „A szerelem rab­szolgája” új filmváltozatának főszereplője Sophia Loren lesz. A film rendezője Henry Hathaway, férfi főszereplője pedig Laurence Harvey, aki Leslie Howard egykori szere­pét fogja játszani. Bertolt Brecht Koldúsope- rájának új filmváltozatát né­hány hónap múlva kezdik forgatni Berlingen. Jenny szerepét Marlene Dietrich játssza. Tamás útra készen Ínycsiklandozó illatok fo­gadnak az előszobában. Nem kis meglepetésre 17 éves fiatalember áll a tűz­hely mellett, süti a hagy­mát. — Tud főzni? — Nem mindent, csak amit szeretek. Pörkölt, krumpli, hússal, ez egészen jól megy, még anyáék is megnyalják utána az Ujjú­kat. — A parkett tükör fé­nyes, a konyha ragyog, az ablakok csillognak... — Pedig nem szeretek takarítani — mondja, — de nem bírom a rendetlensé­get. A mosogatás sem valami ideális dolog, de azért azt is elvégzi. Zokniját, zseb­kendőjét, s a kisebb dara­bokat saját maga mossa, erre sincs gondja Bírta t nyukának. Tamás nem érzi jól ma­tat munka nélkül. Harma­dikos gimnazista, a nyír­egyházi Vasvári Pál Gim­náziumba jár. A nyári ieünidőben sem „lazsál”. Két hetet dolgozott a físza- kerecsenyi építőtáborban, itthon, Pátrohán, segített a háztáji gazdaságban. Né­hány óra múlva vonatra ül, irány: Sárospatak—Bodrog­közi Állami Gazdaság. — Valószínűleg kacsa­pásztor leszek a gazdaság baromfitelepén — mondja, s megmutatja a csomagjait. Fel van szerelve élelmiszer­rel. Egy hónapig lesz távol a szülői háztól. Augusztus végén jön haza. zsebében a nyári keresettel, s szeptem­ber 1-én újból munkába áll, ami cseppet sem lesz könnyebb, mint az előbbi. — Azt mondják, gimná­ziumban a harmadik év a legnehezebb. Elhatároztam, hogy az idén jobban fogok tanulni, mint a múlt év­ben. Tavaly közepes tanuló voltam. Megpróbálom be­hozni a lemaradást. A bá­tyám négyessel érettségizett. Most vették fel egyetemre, gépészmérnökire. — Sok sikert kívánunk « vetélkedéshez! —berencsi— KRÓNIKA A juhász Mihály bácsi aamak idején apjától egyszerre két dolgot is örökölt, nem telekkönyvi kivonatban, hanem csak úgy anélkül, de annál sokkal értéke­sebbet Először is a mesterséget és a hozzávaló hajlandóságot, — másodszor pedig a szótían jámborságot. 16 esztendős karára már önállóan terelgette a nyájat ha csak fél kexm- mencióért is, de a maga urának szá­mított. Ehhez akkor szerencse is kel­lett A hozzáértése megvolt, mert olyan szépen fejlődtek az állatok a keze alatt, hogy bámulták. A tej meg a gyapjú szépen jövedelmezett az ura­ságnak, s ebből a sokból azért neki is csurrant-cseppent valami. Házat nem épített belőle, földet sem vett, egy ünneplő ruha, egy pár tükörfényes csizma, ennyi került mindössze vagyo­ni listájára, a földet is meg a házat is az asszony hozta, azaz a házasság révén jutott hozzá. Ehhez is szerencse kellett. No meg Mihály, a nyurga ter­metével, a tüzes szémével, s a hang­jával. Az ám, a hangjával. Bolondí­totta vele a lányokat, de még a me­nyecskéket ie. Olyan szépen énekelni messze környéken senki sem tudott mint ő. Künn, legeltetés közben min­dég énekelt, s azt is suttogták, hogy még a jószágoknak is nagy gyönyörű­ségük telt benne. Mihály nem . is hiányozhatott egyetlen lakodalomból sem, vidám cimborák között szombaton vagy va­sárnap a kocsmáiban, hajnaliig is húz­ta a cigány, s Mihály énekelt, mások kedvéért, mások gyönyörűségére. S persze ivott is. Eleinte keveset, aztán egyre többet. A félliteres üveg tartal­mát egyszerre hörpintette ki, s már nemcsak a melódiák miatt, de a tor­kán leeresztett ital tetemes mennyisé­ge miatt is, egyre többet emlegették. S mert a juhász megbecsült embere . a falunak, szükség is van rá, az inni­való is kikerült, hol egyik, hol másik portáról. S innen már, szomorú a história. Mihálynak először csak a hangját, a csodálatosan zengő hangját tette tönkre az ital, később pedig kikezdte a be­csületet is. Egyre kevesebben hívták lármás mulatságokba, egyre keveseb­ben fizettek neki a kocsmában, s egyre kevesebben hívták „komám­nak”. Ekkor már nem volt legény, túl a negyvenen, deresedett, s az évek súlyától, előredőlve járt. Felesége, s három gyereke sínylődte a vígságokat, s mindennap mélyebb szakadék tá­tongott közöttük. — Vén részeg disznó — mondotta neki a legnagyobb fia egyszer, s at­tól kezdve csak az istállóban hált egy priccsen. A sok bor mintha egy nagy folyammá dagadt volna, sebes folyá­sú óriássá, amely aláásta régi életének partjait, elmosott volna mindent, min­dent amiért addig becsülték. A szövetkezet alakuló közgyűlé­sén valóságos vihar kerekedett s har­sány szócsata, amikor Mihály felvéte­léről döntöttek. A hajdani ivócimbo­rák, a régi dalkedvelők mind ellene szavaztak. Pedig juhászra szükség volt, de Mihályról hallani sem akar­tak. Egyik tag, nagy hahotázások 'kö­zepette javasolta, hogy ha Mihály lesz a juhász, akkor mindjárt egy se­gédjuhászt is rendszeresítsenek, de ne akármilyet, és adjanak neki fogatot is» hogy ha Mihályt részegen összeszedi az árokból, legyen mivel hazaszállíta­ni. Mindössze néhány ember volt, aki azt mondotta: próbálják meg. Egy év alatt minden kiderül. Tud-e változtat­ni Mihály, vagy sem! S mert a történetet mindég vala­mi szép, és emberi dologgal szokták befejezni, most az következne, hogy Mihály bácsi túl életének a hatvana­dik, és szövetkezeti tagságának tize­dik évén a tiszta — kútvizen kívül semmit nem iszik, csak legfeljebb te­jet. Nos, nem is így van. Mihály bácsi kétezer jószágért felel, szebben fejlődnek a jószágok a keze alatt mint valaha is. A tejért és a gyapjúért, tavaly csaknem hatezer forint prémiumot szavaztak meg ne­ki. S hogy hányszor tántorgott haza részegen az utóbbi néhány évben? Tavaly például kétszer, karácsonykor meg húsvétkor feledkezett bele az ivásba, de nem a kocsmában hanem otthon. Otthon, ágyban fekve kor­tyolgatta a bort, azt is munkaegység­re kapta zárszámadáskor. Énekelgetett is egy keveset, de nem hangosabban, mint mikor jókedvét dúdolja valaki» munka közben. Készülnek a fiatalok az aratóbál­ra s mondják, hogy a műsorban a szö­vetkezet öreg juhásza, Sovák Mihály is szerepel. Apjától nagyapjától ta­nult régi juhásznótákat énekel... Azt is mondják, hogy mióta nem iszik a hangját is megtalálta. Lehet. B\ ez az öreges reszkető hang nem szárnyal, nem is érces, nem is ez, amit ő kere­sett. Amit talált az több ennél: meg­találta azt az utat, amelyen vissza­tért a falu közösségébe, visszafogad­ták az egymásért dolgozó, együtt al­kotó és érző nagy családba. Jövőre nyugdíjas szövetkezeti tag lesz. Pataky Rózm Miéri- nincs filmvetítés Tiszadadán?

Next

/
Thumbnails
Contents