Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-08 / 184. szám
ELSIK BÉLA már tud szívből nevetni Kisgyermekkor: ittas szülők, verés — Szentendréről Nyíregyházára az „igazi édesanyához46 Eteák Béla már 3 éves kovában megtanulta, hogy mi az: félni. Ha közeledett az este, vacogó fogakkal húzódott az egyik sarokba. Ilyenkor szokott hazajönni a mostohaapja, rendszerint részegen. Nem volt elótte megállása sem neki, sem az édesanyjának. Ütötte, verte őket, káromkodott, összetörte a bútorokat. Megtörtént, hogy a padláson, vagy a szomszédban töltötték az éjszakát. „Mi a szülői szeretet?“ Szülői szeretet? Nem tudta, má az. Előtte sohasem tárult ki a szerető édesanya ölelő két karja. Helyette mást kapott. A verés, szidalmazás, korgó gyomorral átvirrasztott éjszakák mély nyomot hagytak benne. Amikor az illetékesek úgy látták, hogy a gyermek nevelése, jövője nincs kellőképpen biztosítva, állami gondozásba vették. A lélketlen mostohaapa örömében újból leitta magát, az édesanya is hamar beletörődött a helyzetbe. Így került Elsdk Béla 1953- ban Szentendréről a Nyíregyházi Megyei Gyermekvédő Otthonba, onnan pedig Lip- pai Ferencékhez, a Zisdánov Utcába. — Amikor magunkhoz vettük, — emlékszik vissza Lip- painé, olyan volt, mint egy kis vadóc. Ha meg akartam simogatni, riadtan kapta el a fejét Attól félt, hogy verést kap. Mi nagyon szeretjük á gyerekeket. Rajta kívül még két állami gondozottam és egy örökbefogadott kislányom van. Édesanyám három állami gondozottat nevel, a nővérem pedig kettőt. „Anyukám nem válaszolt ••• Hosszú hónapok fáradtságos munkája után a kis Béla megszokta, hogy olyan emberek közé került, akik nagyon szeretik őt. Esténként, ha Feri bácsi hazajött a munkából, olyan jókat játszottak együtt. Űj ruhákat kapott, s ha asztalhoz ültek, annyit ehetett a finomabbnál-fino- mabb falatokból, amennyi jólesett Arcán lassan felengedett a iapww: me,revsé2_ már tudott mosolyogni, örülni, tiszta szívből nevetni. Zsuzsika néni a napokban egy szép mesés- könyvvel lepte meg. Tele van tarka képekkel, bohókás történetekkel. Le nem tenné egy percre sem. Az édesanyja emléke azért megmaradt benne. Néha szokott írná neki. Gyöngybetűk- kel, hófehér papírlapra. „Drága édesanyám! — hangzik a levél. — Engedd meg, hogy ellátogassak hozzád. Hacsak egy órára is... Nagyon szeretnélek már látni...” Igen, haza utazni, hacsak egy órára is. Felcsdpegetni a tovaringó kisgyermekkor apró morzsáit. Hallgatni egy kicsit a nád susogását, megsimogatni a Burkus bozontos homlokát, amikor nagyokat vakkantva eléje fut. Mert az biztosan megismerné. De az édesanyja már aligha. Kilenc év nagyon hosszú idő. Választ még egyik levélre sem kapott. Ilyenkor mindig szomorú. — Anyukám nem válaszolt. Panaszolja. — Pedig olyan szép képeslapot küldtem neki. „Ha felnövök maradhatok?“ Végleg hazamenni? Arról hallani sem akar. Egyszer el akarták vinni egy vidéki kisvárosba. Amikor megtudta, napokig nem evett, a hangját sem lehetett hallani. FélMeghezdődött a befőzési idény Van elegendő énkor, üveg, celofán Bár hivatalos statisztika erről még soha nem készült, a különböző kellékek forgalmából megállapítható, hogy évente' 150—200 millió üveg befőttet, savanyúságot, főzelékfélét tesznek el télire a magyar háziasszonyok. A kereskedelem felkészült a befőzési idényre és elegendő cukorról, befőttesüveg- ről, celofánról, valamint egyéb kellékről gondoskodott. Négymillió üveget és tízmillió tasak celofánt hoznak forgalomba. Egy önkéntes rendőr Még 1959-ben kezdődött. Németh János a záhonyi pályaudvaron sétálgatott egy ren- dőrörmester barátjával. Beszélgettek. — Nem lenne kedved belépni közénk? — kérdezte az őrmester. — önkéntes rendőrnek. 10 éve dolgozol a vasútnál, jól ismered a szakmát, a szolgálattétel minden mozzanatát. Sokat segíthetnél nekünk. Németh János nem sokáig gondolkozott. Vigyázni mások testi épségére, óvni őket a szabálytalan közlekedéstől, biztosítani az utasok kényelmes utazását, megfékezni a rendzavaró részegeket? Ez emberi kötelesség. Jelentkezett. Mindenki szorgalmas, becsületes embernek ismerte, örömmel fogadták. A vasúthoz osztották be szolgálattételre. És nem számítottak rosszul. Egy példát? — Kisvárdán történt — meséli Németh elvtárs. — Éppen cigarettát vásároltam, amikor észrevettem, hogy egy 4_5 éves kisfiú játszik a sínek között. ösztönösen az órámra pillantottam. Két perc múlva befut egy tehervonat. Azt is tudtam, hogy átmenő, tehát Kisvárdán nem áll meg. A következő pillanatban feltűnt a teher. A gyerek felé rohantam. Ha egy másodpercet kések, a kisfiút halálra gázolja a hatalmas 424-es. Az édesanyja meg sem köszönte, hogy gyermekét megmentettem a biztos haláltólDe Németh elvtárs nem is vár köszönetét. Szívesen csinálja, minden ellenszolgáltatás nélkül, ösem tudtná megmondani, hogy hány felelőtlen embert rántott vissza a kerekek alól, megmentve őket családjuknak, az életnek. Már az utasok közül is nar- gyon sokan ismerik. Hallgatnak szavára, megfogadják tanácsait. b. f. revonult az udvar egyik sarkába és ott sírt. — Ugye, ha felnövök, akkor is nálad maradhatok? — szokta faggatni Lippainét, az ő drága Zsuzsika nénijét. — Ha keresek, veszek ám neked szép ruhákat, cipőt. Még Pestre is elviszlek... Zsuzsika néni fátyolos szemmel hallgatja. Egyszer tréfálkozva meg is jegyezte. — Ugyan, ne is mondj ilyet. Ha felnősz, elkerülsz tőlem, és talán meg sem ismersz többé. Béla a sírástól remegve vetette magát a karjaiba. — Soha... soha... — zokogta. — Mert nekem te vagy az igazi édesanyám... Bogár Ferenc A kár oka nem ismeretlen! Hogyan válik kámforrá — hanyagságból — félmillió forint ? Félmillió forint. Felöltözhetne belőle egy kisebb község ötszáz darab közepes minőségű ruhát kapna a vásárló ennyi pénzért. Ám e félmillió forint nem kerül a vásárló kezébe. Kámforrá válik, eltűnik az ország pénztárcájából. Ugyanis ilyen veszteség éri szállítás közben az árukat egy év alatt a megyében. Szállítási, közlekedési szakemberek szerény számvetése ez. Inkább lefelé kerekítéssel! De hogyan történik mindez? Legtöbbször ez áll a vasúti fuvarlevélen: „A kár oka ismeretlen”. Nyírbátorba, aTÜ- ZÉP-re 7700 db cserép érkezett. Kipakoláskor: 1301 darab törött, 205 csorba, 117 pedig hiányzott. Egy-egy küldeménynél nem ritka a 15—20 százalékos törés. Hasonlóan az üvegeknél: az üvegnagykernek érkezett egyetlen vagon üvegáruból 1960 darab egyliteres és 52 félliteres üveget törtek össze „ismeretlen” kezek. A porrá zúzott üvegek, porcelánok, összetört bútorok nem vallanak a tettesről. Ez igaz. Viszont nem túlságosan nehéz megállapítani, a sok törés oka: a hanyagság, a szakszerűtlen csomagolás. Mi í ért írja mégis a MÁV a leg több siállítólevélre, hogy kár oka ismeretlen? Talán ; felelős kiderítése Ismeretler Miért mulasztja el oda írni:; ÖNÉRZET Mottó: akinek nem inge . . . A z én kedves, jó szak- társaim azt állítják, nem vagyok betyár magyar gyerek és szégyent hozok a szakmára. Mindezt a „Házmesterhez” címzett vendéglőben hányták szememre, ahol áldomást ittunk az aznap összeszegelt ládákra, én jó finom édesmálnát, ők büdös pálinkákat, félelmetes rumot, kábító borokat. Mikor aztán rám került a sor, egy rundó almuskát rendeltem az egész társaságnak, meg egy nagy üveg szódát, hogy jobb legyen a hangulat. Csima Pista brigádpajtásom haját tépve rikoltozta: — És te tartod magad tő- rölmetszett ládaszegezőnek? Hogy nem sül le képedről a bőr, szégyent hozol a szakmára! — Nem szeretem az alkoholt — vinnyogom s közlöm velük, van egy 100 ezer forintos megtakarítást hozó újításom, tehát nem lehetek szégyene a szakmának. — Lárí-fári! — int le erélyesen Tordai Viki $ elém tói egy félíccés ibriket, a többi meg ütemesen harsogja: — Idd ki, idd ki... idd ki! No jó, egy pohár nem a világ, ezen ne múljék a barátság. ZJrr, mi volt ez? A gégém egy pillanat alatt összesorvadt, a beleim kigyulladtak, a gyomrom is tiszta parázs. A fejemben gázzá vált az agyvelő, s fáj, fáj, mintha fogóval csipkednék. — Mama — sóhajtok fel, — a mamához akarok menni... De szaktársaim apás nyugalommal tartanak vissza. — Ezt idd ki, majd ez helyrehoz — kapok egy újabb kupát. Rum van benne, s ellep a hideg veríték. Ugyan mit vétettem ellenük? És most már minden mindegy alapon közönyösen döntöm magamba a barna lét. Olvasztott fűrészpor elkeverve egy kis lugköves mosogatóvízzel. — Betyár magyar gyerek vagy — állítják többen is erre és oh, minő csoda, ki- elégülten hallgatom. Lám csak, nem is olyan rossz a hangulatom. Annyi persze biztos, hogy lábam nincs, vagy a kánikula ellenére elfagyott. A gyomrom nincs a helyén, s a szemem sem találom, bárhogy nézek, mindenütt homályos foltokat látok. De a szívem az nagy érzésekre képes. Az vadul dolgozik és érzem, hogy alakulok át betyár magyar gyerekké. Érzem, mint válók a szakmám büszkeségévé. Csúnyán elkáromkodom magam, mindannyian rámbámulnak. Eddig a fenét sem mertem kimondani, mert hogy az olyan illetlen. — Bravó, — mondja Viki elismerően — így is kell, nem vagy te kislány. — Coki — vágok fejéhez egy poharat — most én beszélek. Talán valami nem tetszik? — folytatom, s lerántom az asztalterítőt. Pompás látvány. A bor összefolyik a sörrel, feloldja a cigarettacsutakokat és az egész rádől Dini bácsira. Egy pohár bort elemelek még a szomszéd asztalról és azt is az öregre öntöm. Utána lerángatom mind a két cipőmet és a közben előkerülő üzletvezetőhöz vágom. — Pardon, — mondom, amikor látom, hogy csak az egyikkel találtam el a fejét — majd legközelebb jobban sikerül. — A barátaim csití- tanak, én dühösen rugdalom őket. — Szégyent hoztok a szakmára. Pincér, fél liter rumot mindenkinek! A pincér késlekedik. Ta- Ián nem akar kiszolgálni? Pincér! Az atyaúriste- nit, széttépem, ha nem hozza azt a rumot, bort, sört és pálinkát! Rettentő kedvem van, még ma embervért iszom. Hé, cigány megnyúzlak ha nem játszói rendesen! Durr!U Hogy mi történt? Semmi, csak a nagy tükröt összetörtem egy kicsit a sörösüveggel. — Csudapofa — vigyorog széles szájjal egyik kollégám. Tűz folyik az ereiben! — Nyugtázom az elismerést és fojtogatni kezdem. A többi betyár magyar gyerek nem hagyja. De én se. De én se ám! Nem hozok szégyent a szakmára. Elbánok veletek, akárkik is vagytok! — rikol- tozok és adok-kapok. A szemem már csaknem a tenyeremen hordom. Az orrom két- részben, a sípcsontom alighanem eltört. Áll a bal! Micsoda hangulat! Repül a zápfo- gam... Most a Dini bácsi füle szakad a kezembe... Aztán, amint látom, karonfogva szolgálatkész rendőrök cipelnek kifelé. Megmaradt fülemmel hallomamint valaki mondja: Betyár magyar gyerek! r Ízlik a dicséret. Mit meg ' nem értem! Betyár magyar gyerek lettem! A ládaszegezők büszkesége! Hátam mögött hozzák kollégáimat is. Illetve azt, ami belőlük megmaradt. Hátra is szólok nekik: — Na fiúk, ez egyszer igazán nem mondhatjátok, hogy szégyent hoztam a szakmára. Nagy S. József A világ legnagyobb faszobra készül Magyarországon Rendelkezés az egyetemi és főiskolai hallgatók gyakorlati munkájáról Az oktatási reform megvalósításának útján újabb fontos lépés az a rendelkezés, amelyet a felsőoktatási intézmények hallgatóinak gyakorlati munkájáról közösen adott ki a művelődésügyi, a munkaügyi és a pénzügyminiszter. A műszaki egyetemek, a tudományegyetemek, valamint a pedagógiai és gyógypedagógiai főiskolák tantervei a hallgatók számára kötelező, szakmai gyakorlatot írhatnak elő, a képzésük szakirányának megfelelő munkaterületen. Ennek időtartama a teljes képzési idő alatt a műszaki egyetemeken és a tudományegyetemek természet- tudományi karainak nem tanári szakain a tíz hónapot, a tudományegyetemek egyéb területén a hat hónapot, a pedagógiai és gyógypedagógiai főiskolákon pedig a két hónapot nem haladhatja meg. A szakmai gyakorlatot a felsőoktatási intézmények és a kijelölt vállalatok közötti szerződés alapján bonyolítják le. A rendelkezés értelmében a hét minden munkanapján egyhuzamban teljesített szakmai gyakorlat idejére a műszaki egyetemek hallgatói az egyetemtől szakmai gyakorlata« ösztöndíjban, a vállalattól pedig gyakornoki díjban részesülnek. A tudományegyetemek, a pedagógiai és gyógypedagógiai főiskolák hallgatói az. egyetemtől (főiskolától) szakmai gyakorlata« ösztöndíjat kapnak. A Nógrád megyei Benczur- falván él és dolgozik id. Szabó István fafaragó művész, akit a magyar bányászat története című művéért három éve Kossuth-díjjal tüntettek ki. A szoborcsoport 69 figurája azóta 80-ra gyarapodott. Id. Szabó István most már több mint harminc éve faragja műveit a Mátra, a Cserhát és a Karancs erdőinek évszázados fáiból. Legnagyobb alkotásán azonban most dolgozik az idős mester. Az erdőgazdaság ugyanis Salgótarján északi peremén nemrég egy több évszázados tölgyet vágott ki. A hatalmas tölgy két méter átmérőjű és öt méter hosszú törzsét az erdőgazdaság a faszobrászat ma élő legnagyobb művelőjének, id. Szabó Istvánnak ajándékozta. A művész ebből a több, mint 60 mázsás tölgyből V. I. Lenint, a nagy proletárvezért mintázza meg. Ez a mű lesz a faszobrász több ezer éves történetéből ismert legnagyobb méretű alkotás. Lenin monumentális tölgyszobra csaknem öt méter magas lesz. küldeményt nem lett volna szabad átvenni a felvevő állomásnak? Szorít a kocsiállás, nincs sok idő, 3—4 óra egy-egy vagon berakására. Mégsem mentesítheti ezt a berakás irányítóját, a felvevő vasutast az okozandó károk megtérítése alól. Tudatos kártevés az elnagyolt bepakolás, a nem megfelelő vagon átvétele szállításra. Természetes, hogy a vasút arra törekszik: minél több hasznos teherrel továbbítsa a vonatokat. Ellenben nem természetes, hogy húzódozzon a nagy térfogatú, kevés súlyú, fontos árucikkek továbbításától. Még inkább nem, hogy a szállítási terv nyélbeütése céljából hamis adatokat vezessenek a fuvarlevélre. A görögszállási állomásról egy vagon perlitet 60 mázsába szállított a vasút, holott perlitből — mivel könnyű fajsúlyú anyag — nem fér több egy vagonba 35 mázsánál. Bár a görögszállási állomás valószínű teljesítette volna szállítási tervét, egy év alatt 155 ezer forinttal károsította volna meg a Perlit Vállalatot. Kinek van mersae ilyen lépésre!? Súlyozás találomra Szaporodnak a veszteségek: rossz a csomagolás, találomra súlyozzák a vagonokat, útközben kilók, mázsák folynak el. Az egyik vagon szenet próbaképpen érkezéskor lemértek, s 13—14 mázsával kevesebb volt a kívántnál. A mozdony- vezető azzal érvelt, kinyílt a vagon ajtaja és elfolyt a szén. És hol nyílt ki? Épp a tokaji Tisza-hídon, sem előbb, sem utóbb. A 13—14 mázsa szén tudta, hogy a Tiszába kell hullania. Sok ilyen csoda történik szállítás közben és kevés felelősségre vonás. Nehezíti az áruk mennyiségi, minőségi megóvását az, hogy számos nagy forgalmú állomáson nincs vasúti hídmérleg. Űjfehértóról több vagon meggyet szállítottak külföldre, a tetemes mennyiségű meggyet kis mérlegen kellett lemérni, többszörösen tömi az értékes árut. A drágább lenne az olcsóbb ! Bár növekszik, az össz-szál- lítások 40 százalékát teszi ki a megyében a gépkocsis szállítás, tovább szükséges növelni a gumikerekes fuvarozást. Egyelőre valamivel drágább, mint a vasúti, mégis kifizetőbb, különösen a gyorsan romló, értékes árucikkeknél. Kevesebb százezer forint porlad el így, mint a vasúti szállításnál. Érdemes komolyan szorgalmazni a szállítás, a közlekedés megyei irányítóinak. A kámforrá váló félmillió forint hiányzik az ország kasszájából. Ezenkívül egyes emberek hanyagsága miatt hibás, csökkent értékű árut kap a fogyasztó, pedig rendes árat fizet érte. Kétszer éri veszteség a megye mindén lakóját. De miért nem fizethetik meg a kárt azok. akik okozzák? Meddig tékozolhatók a közös javak? Páll Géza A KGST országok közgazdasági folyóiratainak közös szíma Közös szerkesztésben és túlnyomórészt azonos tartalommal jelentették meg ez év augusztusi számukat a KGST országok közgazdasági folyóiratai. A közös szám kiadásában, amely jellegét tekintve az első ilyen akció, hét ország hét folyóirata, köztük a Közgazdasági szemle vett részt. A közös számban magyar részről Csikós Nagy Béla A szocialista világpiac saját ár- bázisának megteremtése, és Balázsy Sándor A külkereskedelem gazdaságossági számítások néhány időszerű kérdése címmel írt cikket. A külföldi szerzők tollából a szocialista nemzetközi munkamegosztás és együttműködés elveiről, a KGST fejlődéséről, a gépipari, a vaskohászati, az energetikai és a vegyipari ágazatokban, továbbá a mezőgazdaság és a közlekedés területén kibontakozó szocialista nemzetközi együttműködés kérdéseiről, valamint a KGST-országok külkereskedelmének fejlődéséről közöl cikket a közös szám. 3
