Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-08 / 184. szám

ELSIK BÉLA már tud szívből nevetni Kisgyermekkor: ittas szülők, verés — Szentendréről Nyíregyházára az „igazi édesanyához46 Eteák Béla már 3 éves ko­vában megtanulta, hogy mi az: félni. Ha közeledett az este, vacogó fogakkal húzó­dott az egyik sarokba. Ilyen­kor szokott hazajönni a mos­tohaapja, rendszerint része­gen. Nem volt elótte megál­lása sem neki, sem az édes­anyjának. Ütötte, verte őket, káromkodott, összetörte a bú­torokat. Megtörtént, hogy a padláson, vagy a szomszéd­ban töltötték az éjszakát. „Mi a szülői szeretet?“ Szülői szeretet? Nem tud­ta, má az. Előtte sohasem tá­rult ki a szerető édesanya ölelő két karja. Helyette mást kapott. A verés, szidal­mazás, korgó gyomorral át­virrasztott éjszakák mély nyo­mot hagytak benne. Amikor az illetékesek úgy látták, hogy a gyermek neve­lése, jövője nincs kellőképpen biztosítva, állami gondozás­ba vették. A lélketlen mos­tohaapa örömében újból leit­ta magát, az édesanya is ha­mar beletörődött a helyzetbe. Így került Elsdk Béla 1953- ban Szentendréről a Nyíregy­házi Megyei Gyermekvédő Otthonba, onnan pedig Lip- pai Ferencékhez, a Zisdánov Utcába. — Amikor magunkhoz vet­tük, — emlékszik vissza Lip- painé, olyan volt, mint egy kis vadóc. Ha meg akartam simogatni, riadtan kapta el a fejét Attól félt, hogy ve­rést kap. Mi nagyon szeretjük á gyerekeket. Rajta kívül még két állami gondozottam és egy örökbefogadott kislá­nyom van. Édesanyám három állami gondozottat nevel, a nővérem pedig kettőt. „Anyukám nem válaszolt ••• Hosszú hónapok fáradtsá­gos munkája után a kis Béla megszokta, hogy olyan embe­rek közé került, akik nagyon szeretik őt. Esténként, ha Fe­ri bácsi hazajött a munká­ból, olyan jókat játszottak együtt. Űj ruhákat kapott, s ha asztalhoz ültek, annyit ehetett a finomabbnál-fino- mabb falatokból, amennyi jólesett Arcán lassan felengedett a iapww: me,revsé2_ már tudott mosolyogni, örülni, tiszta szív­ből nevetni. Zsuzsika néni a napokban egy szép mesés- könyvvel lepte meg. Tele van tarka képekkel, bohókás tör­ténetekkel. Le nem tenné egy percre sem. Az édesanyja emléke azért megmaradt benne. Néha szo­kott írná neki. Gyöngybetűk- kel, hófehér papírlapra. „Drága édesanyám! — hangzik a levél. — Engedd meg, hogy ellátogassak hoz­zád. Hacsak egy órára is... Nagyon szeretnélek már lát­ni...” Igen, haza utazni, hacsak egy órára is. Felcsdpegetni a tovaringó kisgyermekkor ap­ró morzsáit. Hallgatni egy kicsit a nád susogását, meg­simogatni a Burkus bozontos homlokát, amikor nagyokat vakkantva eléje fut. Mert az biztosan megis­merné. De az édesanyja már aligha. Kilenc év nagyon hosszú idő. Választ még egyik levélre sem kapott. Ilyenkor mindig szomorú. — Anyukám nem vála­szolt. Panaszolja. — Pedig olyan szép képeslapot küld­tem neki. „Ha felnövök maradhatok?“ Végleg hazamenni? Arról hallani sem akar. Egyszer el akarták vinni egy vidéki kis­városba. Amikor megtudta, napokig nem evett, a hang­ját sem lehetett hallani. Fél­Meghezdődött a befőzési idény Van elegendő énkor, üveg, celofán Bár hivatalos statisztika erről még soha nem készült, a különböző kellékek for­galmából megállapítható, hogy évente' 150—200 millió üveg befőttet, savanyúságot, főze­lékfélét tesznek el télire a magyar háziasszonyok. A kereskedelem felkészült a befőzési idényre és ele­gendő cukorról, befőttesüveg- ről, celofánról, valamint egyéb kellékről gondoskodott. Négymillió üveget és tízmil­lió tasak celofánt hoznak forgalomba. Egy önkéntes rendőr Még 1959-ben kezdődött. Né­meth János a záhonyi pálya­udvaron sétálgatott egy ren- dőrörmester barátjával. Be­szélgettek. — Nem lenne kedved be­lépni közénk? — kérdezte az őrmester. — önkéntes ren­dőrnek. 10 éve dolgozol a va­sútnál, jól ismered a szakmát, a szolgálattétel minden moz­zanatát. Sokat segíthetnél ne­künk. Németh János nem sokáig gondolkozott. Vigyázni mások testi épségére, óvni őket a sza­bálytalan közlekedéstől, bizto­sítani az utasok kényelmes utazását, megfékezni a rendza­varó részegeket? Ez emberi kötelesség. Jelentkezett. Mindenki szor­galmas, becsületes embernek ismerte, örömmel fogadták. A vasúthoz osztották be szolgá­lattételre. És nem számítottak rosszul. Egy példát? — Kisvárdán történt — me­séli Németh elvtárs. — Éppen cigarettát vásároltam, amikor észrevettem, hogy egy 4_5 éves kisfiú játszik a sínek kö­zött. ösztönösen az órámra pillantottam. Két perc múlva befut egy tehervonat. Azt is tudtam, hogy átmenő, tehát Kisvárdán nem áll meg. A kö­vetkező pillanatban feltűnt a teher. A gyerek felé rohantam. Ha egy másodpercet kések, a kisfiút halálra gázolja a hatal­mas 424-es. Az édesanyja meg sem köszönte, hogy gyermekét megmentettem a biztos halál­tól­De Németh elvtárs nem is vár köszönetét. Szívesen csi­nálja, minden ellenszolgáltatás nélkül, ösem tudtná megmon­dani, hogy hány felelőtlen em­bert rántott vissza a kerekek alól, megmentve őket család­juknak, az életnek. Már az utasok közül is nar- gyon sokan ismerik. Hallgat­nak szavára, megfogadják ta­nácsait. b. f. revonult az udvar egyik sar­kába és ott sírt. — Ugye, ha felnövök, ak­kor is nálad maradhatok? — szokta faggatni Lippainét, az ő drága Zsuzsika nénijét. — Ha keresek, veszek ám ne­ked szép ruhákat, cipőt. Még Pestre is elviszlek... Zsuzsika néni fátyolos szem­mel hallgatja. Egyszer tréfál­kozva meg is jegyezte. — Ugyan, ne is mondj ilyet. Ha felnősz, elkerülsz tőlem, és talán meg sem is­mersz többé. Béla a sírástól remegve vetette magát a karjaiba. — Soha... soha... — zo­kogta. — Mert nekem te vagy az igazi édesanyám... Bogár Ferenc A kár oka nem ismeretlen! Hogyan válik kámforrá — hanyagságból — félmillió forint ? Félmillió forint. Felöltöz­hetne belőle egy kisebb köz­ség ötszáz darab közepes mi­nőségű ruhát kapna a vá­sárló ennyi pénzért. Ám e félmillió forint nem kerül a vásárló kezébe. Kám­forrá válik, eltűnik az or­szág pénztárcájából. Ugyanis ilyen veszteség éri szállítás közben az árukat egy év alatt a megyében. Szállítási, közlekedési szakemberek sze­rény számvetése ez. Inkább lefelé kerekítéssel! De hogyan történik mind­ez? Legtöbbször ez áll a vasúti fuvarlevélen: „A kár oka is­meretlen”. Nyírbátorba, aTÜ- ZÉP-re 7700 db cserép érke­zett. Kipakoláskor: 1301 da­rab törött, 205 csorba, 117 pe­dig hiányzott. Egy-egy külde­ménynél nem ritka a 15—20 százalékos törés. Hasonlóan az üvegeknél: az üvegnagyker­nek érkezett egyetlen vagon üvegáruból 1960 darab egyli­teres és 52 félliteres üveget törtek össze „ismeretlen” ke­zek. A porrá zúzott üvegek, por­celánok, összetört bútorok nem vallanak a tettesről. Ez igaz. Viszont nem túlságosan nehéz megállapítani, a sok törés oka: a hanyagság, a szakszerűtlen csomagolás. Mi í ért írja mégis a MÁV a leg több siállítólevélre, hogy kár oka ismeretlen? Talán ; felelős kiderítése Ismeretler Miért mulasztja el oda írni:; ÖNÉRZET Mottó: akinek nem inge . . . A z én kedves, jó szak- társaim azt állítják, nem vagyok betyár magyar gyerek és szégyent hozok a szakmára. Mindezt a „Ház­mesterhez” címzett vendéglő­ben hányták szememre, ahol áldomást ittunk az aznap összeszegelt ládákra, én jó fi­nom édesmálnát, ők büdös pálinkákat, félelmetes rumot, kábító borokat. Mikor aztán rám került a sor, egy rundó almuskát ren­deltem az egész társaságnak, meg egy nagy üveg szódát, hogy jobb legyen a hangulat. Csima Pista brigádpajtá­som haját tépve rikoltozta: — És te tartod magad tő- rölmetszett ládaszegezőnek? Hogy nem sül le képedről a bőr, szégyent hozol a szak­mára! — Nem szeretem az alko­holt — vinnyogom s közlöm velük, van egy 100 ezer fo­rintos megtakarítást hozó újí­tásom, tehát nem lehetek szé­gyene a szakmának. — Lárí-fári! — int le eré­lyesen Tordai Viki $ elém tói egy félíccés ibriket, a többi meg ütemesen harsogja: — Idd ki, idd ki... idd ki! No jó, egy pohár nem a világ, ezen ne múljék a ba­rátság. ZJrr, mi volt ez? A gé­gém egy pillanat alatt összesorvadt, a beleim ki­gyulladtak, a gyomrom is tiszta parázs. A fejemben gázzá vált az agyvelő, s fáj, fáj, mintha fogóval csipked­nék. — Mama — sóhajtok fel, — a mamához akarok men­ni... De szaktársaim apás nyu­galommal tartanak vissza. — Ezt idd ki, majd ez helyrehoz — kapok egy újabb kupát. Rum van benne, s el­lep a hideg veríték. Ugyan mit vétettem ellenük? És most már minden mindegy alapon közönyösen döntöm magamba a barna lét. Ol­vasztott fűrészpor elkeverve egy kis lugköves mosogató­vízzel. — Betyár magyar gyerek vagy — állítják többen is erre és oh, minő csoda, ki- elégülten hallgatom. Lám csak, nem is olyan rossz a hangulatom. Annyi persze biztos, hogy lábam nincs, vagy a kánikula ellenére elfagyott. A gyomrom nincs a helyén, s a szemem sem találom, bárhogy nézek, mindenütt homályos foltokat látok. De a szívem az nagy érzésekre képes. Az vadul dolgozik és érzem, hogy alakulok át be­tyár magyar gyerekké. Érzem, mint válók a szak­mám büszkeségévé. Csúnyán elkáromkodom ma­gam, mindannyian rámbámul­nak. Eddig a fenét sem mer­tem kimondani, mert hogy az olyan illetlen. — Bravó, — mondja Viki elismerően — így is kell, nem vagy te kislány. — Coki — vágok fejéhez egy poharat — most én be­szélek. Talán valami nem tetszik? — folytatom, s le­rántom az asztalterítőt. Pom­pás látvány. A bor összefo­lyik a sörrel, feloldja a ci­garettacsutakokat és az egész rádől Dini bácsira. Egy po­hár bort elemelek még a szomszéd asztalról és azt is az öregre öntöm. Utána le­rángatom mind a két cipő­met és a közben előkerülő üzletvezetőhöz vágom. — Pardon, — mondom, amikor látom, hogy csak az egyikkel találtam el a fejét — majd legközelebb jobban sikerül. — A barátaim csití- tanak, én dühösen rugdalom őket. — Szégyent hoztok a szak­mára. Pincér, fél liter rumot mindenkinek! A pincér késlekedik. Ta- Ián nem akar kiszol­gálni? Pincér! Az atyaúriste- nit, széttépem, ha nem hoz­za azt a rumot, bort, sört és pálinkát! Rettentő kedvem van, még ma embervért iszom. Hé, cigány megnyúz­lak ha nem játszói rendesen! Durr!U Hogy mi történt? Semmi, csak a nagy tükröt összetörtem egy kicsit a sö­rösüveggel. — Csudapofa — vigyorog széles szájjal egyik kollégám. Tűz folyik az ereiben! — Nyugtázom az elismerést és fojtogatni kezdem. A többi betyár magyar gyerek nem hagyja. De én se. De én se ám! Nem hozok szégyent a szakmára. Elbánok veletek, akárkik is vagytok! — rikol- tozok és adok-kapok. A sze­mem már csaknem a tenyere­men hordom. Az orrom két- részben, a sípcsontom aligha­nem eltört. Áll a bal! Micso­da hangulat! Repül a zápfo- gam... Most a Dini bácsi füle szakad a kezembe... Aztán, amint látom, karonfogva szol­gálatkész rendőrök cipelnek kifelé. Megmaradt fülemmel hallomamint valaki mond­ja: Betyár magyar gyerek! r Ízlik a dicséret. Mit meg ' nem értem! Betyár magyar gyerek let­tem! A ládaszegezők büszke­sége! Hátam mögött hozzák kollégáimat is. Illetve azt, ami belőlük megmaradt. Hát­ra is szólok nekik: — Na fiúk, ez egyszer iga­zán nem mondhatjátok, hogy szégyent hoztam a szakmára. Nagy S. József A világ legnagyobb faszobra készül Magyarországon Rendelkezés az egyetemi és főiskolai hallgatók gyakorlati munkájáról Az oktatási reform megva­lósításának útján újabb fon­tos lépés az a rendelkezés, amelyet a felsőoktatási in­tézmények hallgatóinak gya­korlati munkájáról közösen adott ki a művelődésügyi, a munkaügyi és a pénzügymi­niszter. A műszaki egyetemek, a tudományegyetemek, valamint a pedagógiai és gyógypedagó­giai főiskolák tantervei a hallgatók számára kötelező, szakmai gyakorlatot írhatnak elő, a képzésük szakirányá­nak megfelelő munkaterüle­ten. Ennek időtartama a tel­jes képzési idő alatt a mű­szaki egyetemeken és a tu­dományegyetemek természet- tudományi karainak nem ta­nári szakain a tíz hónapot, a tudományegyetemek egyéb te­rületén a hat hónapot, a pe­dagógiai és gyógypedagógiai főiskolákon pedig a két hó­napot nem haladhatja meg. A szakmai gyakorlatot a fel­sőoktatási intézmények és a kijelölt vállalatok közötti szerződés alapján bonyolítják le. A rendelkezés értelmében a hét minden munkanapján egyhuzamban teljesített szak­mai gyakorlat idejére a mű­szaki egyetemek hallgatói az egyetemtől szakmai gyakorla­ta« ösztöndíjban, a vállalattól pedig gyakornoki díjban ré­szesülnek. A tudományegye­temek, a pedagógiai és gyógy­pedagógiai főiskolák hallgatói az. egyetemtől (főiskolától) szakmai gyakorlata« ösztön­díjat kapnak. A Nógrád megyei Benczur- falván él és dolgozik id. Sza­bó István fafaragó művész, akit a magyar bányászat tör­ténete című művéért három éve Kossuth-díjjal tüntettek ki. A szoborcsoport 69 figu­rája azóta 80-ra gyarapodott. Id. Szabó István most már több mint harminc éve fa­ragja műveit a Mátra, a Cserhát és a Karancs erdői­nek évszázados fáiból. Leg­nagyobb alkotásán azonban most dolgozik az idős mes­ter. Az erdőgazdaság ugyanis Salgótarján északi peremén nemrég egy több évszázados tölgyet vágott ki. A hatalmas tölgy két méter átmérőjű és öt méter hosszú törzsét az erdőgazdaság a faszobrászat ma élő legnagyobb művelőjé­nek, id. Szabó Istvánnak ajándékozta. A művész ebből a több, mint 60 mázsás tölgyből V. I. Lenint, a nagy proletárvezért mintázza meg. Ez a mű lesz a faszobrász több ezer éves történetéből ismert legna­gyobb méretű alkotás. Lenin monumentális tölgyszobra csaknem öt méter magas lesz. küldeményt nem lett volna szabad átvenni a felvevő ál­lomásnak? Szorít a kocsiállás, nincs sok idő, 3—4 óra egy-egy va­gon berakására. Mégsem men­tesítheti ezt a berakás irányí­tóját, a felvevő vasutast az okozandó károk megtérítése alól. Tudatos kártevés az el­nagyolt bepakolás, a nem megfelelő vagon átvétele szál­lításra. Természetes, hogy a vasút arra törekszik: minél több hasznos teherrel továbbítsa a vonatokat. Ellenben nem ter­mészetes, hogy húzódozzon a nagy térfogatú, kevés súlyú, fontos árucikkek továbbításá­tól. Még inkább nem, hogy a szállítási terv nyélbeütése céljából hamis adatokat ve­zessenek a fuvarlevélre. A görögszállási állomásról egy vagon perlitet 60 mázsá­ba szállított a vasút, holott perlitből — mivel könnyű faj­súlyú anyag — nem fér több egy vagonba 35 mázsánál. Bár a görögszállási állomás való­színű teljesítette volna szál­lítási tervét, egy év alatt 155 ezer forinttal károsította vol­na meg a Perlit Vállalatot. Kinek van mersae ilyen lé­pésre!? Súlyozás találomra Szaporodnak a veszteségek: rossz a csomagolás, találomra súlyozzák a vagonokat, útköz­ben kilók, mázsák folynak el. Az egyik vagon szenet próba­képpen érkezéskor lemértek, s 13—14 mázsával kevesebb volt a kívántnál. A mozdony- vezető azzal érvelt, kinyílt a vagon ajtaja és elfolyt a szén. És hol nyílt ki? Épp a tokaji Tisza-hídon, sem előbb, sem utóbb. A 13—14 mázsa szén tudta, hogy a Tiszába kell hullania. Sok ilyen csoda tör­ténik szállítás közben és ke­vés felelősségre vonás. Nehezíti az áruk mennyisé­gi, minőségi megóvását az, hogy számos nagy forgalmú állomáson nincs vasúti híd­mérleg. Űjfehértóról több va­gon meggyet szállítottak kül­földre, a tetemes mennyiségű meggyet kis mérlegen kellett lemérni, többszörösen tömi az értékes árut. A drágább lenne az olcsóbb ! Bár növekszik, az össz-szál- lítások 40 százalékát teszi ki a megyében a gépkocsis szál­lítás, tovább szükséges nö­velni a gumikerekes fuvaro­zást. Egyelőre valamivel drá­gább, mint a vasúti, mégis kifizetőbb, különösen a gyor­san romló, értékes árucik­keknél. Kevesebb százezer fo­rint porlad el így, mint a vasúti szállításnál. Érdemes komolyan szorgalmazni a szállítás, a közlekedés megyei irányítóinak. A kámforrá váló félmillió forint hiányzik az ország kasszájából. Ezenkívül egyes emberek hanyagsága miatt hi­bás, csökkent értékű árut kap a fogyasztó, pedig rendes árat fizet érte. Kétszer éri veszte­ség a megye mindén lakóját. De miért nem fizethetik meg a kárt azok. akik okoz­zák? Meddig tékozolhatók a közös javak? Páll Géza A KGST országok közgazdasági folyóiratainak közös szíma Közös szerkesztésben és túlnyomórészt azonos tarta­lommal jelentették meg ez év augusztusi számukat a KGST országok közgazdasá­gi folyóiratai. A közös szám kiadásában, amely jellegét te­kintve az első ilyen akció, hét ország hét folyóirata, köztük a Közgazdasági szemle vett részt. A közös számban magyar részről Csikós Nagy Béla A szocialista világpiac saját ár- bázisának megteremtése, és Balázsy Sándor A külkereske­delem gazdaságossági számí­tások néhány időszerű kér­dése címmel írt cikket. A külföldi szerzők tollából a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás és együttműkö­dés elveiről, a KGST fejlődé­séről, a gépipari, a vaskohá­szati, az energetikai és a vegyipari ágazatokban, to­vábbá a mezőgazdaság és a közlekedés területén kibon­takozó szocialista nemzetközi együttműködés kérdéseiről, valamint a KGST-országok külkereskedelmének fejlődé­séről közöl cikket a közös szám. 3

Next

/
Thumbnails
Contents