Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-08 / 184. szám

A csengeri járás legtöbb termelőszövetkezetében ezen a héten kezdték meg a kenyér- gabona cséplését. Ahol már előrehaladott ez a munka, ott mód van a termény pontosabb felmérésére, s a gabonaértékesítéssel egy- időben megkezdték a ta­gok részére a kenyémek- valő kiosztását az eddig teljesített munkaegységek arányában. A Malomipari és Termény- forgalmi Vállalat csengeri ki­rendeltségére mintegy száz va- ,on kenyérgabonát szállítottak be a szövetkezetek. (Pontos adat nincs, mert az eredmé­nyek .óráról órára változnak). Naponta 16—18 vagon ter­mény kerül be a magtárakba. \z ütem még nagyobb lenne, azonban a kombájnnal aratott nagy hozamú búzákat kényte­lenek külön szárítani, tisztíta­ni, mivél az időjárás miatt a ritkán maradt terménybe sok volt a gyom. A kenyérgabona értékesíté­sében a zajtai Rákóczi Tsz sze­rezte meg az elsőséget; 600 mázsás szerződését 300 mázsával túlteljesítette. A zajtaiak a cséplésnek nyolcvan százalékát fejez­ték be hétfőig, s úgy mér­legelik, hogy a végleges számvetésnél még marad fölösleges terményük, amit értékesíthetnek. A járás kenyérgabona értéke­sítési versenyében a második helyet a császlóiak biztosítot­ták maguknak. A járás legtöbb termelőszö­vetkezetében kedvező fogad­tatásra talált az a javaslat, hogy a tagok a munkaegység­re jutó járandóságukból csa­ládtagjaik részére csak a szük­séges kenyérgabonát hagyják meg, a többit pedig közösen értékesítsék. A tsz-ekben a kiosztásra tervezett gabona 60 százalékát kapják meg a ta­gok szerzett munkaegységeik arányában. Legtöbb család már ebből a mennyiségből biztosítja magának az egész évi kenyémekvalót, sőt szép számmal vannak olyanok, akik — számolva még az év végi osztásra — már most nagyobb mennyiséget adnak el. A terményforgalmi kiren­deltséghez sok ajánlat ér­kezik azokból a községek­ből is a tagok részéről, ahol még a cséplésnek a kezdetén vannak. Ahol pedig a cséplést befejez­ték, vagy az a befejezés előtt van — mint például Gacsády- ban és Zaj tán, — ott a tagok már el is adták fölösleges ter­ményüket. A gacsályiak ed­digi értékesítési eredménye 174 mázsa. Zaj tán 38 család 160 mázsa kenyérgabonát adott el a vállalatnak közösen — a tsz közvetítésével, — amiért a nagyüzemi felárat is a tagok kapják meg. A tsz két juhásza, idős Huszti Ferenc és Horváth Jenő 11,09, illetve 16,46 mázsa kenyérgabonát adott el. A Csontos családban heten vannak, négyen a közösben dolgoznak. Eddigi munkaegy­ségükre 20,92 mázsa terményt kaptak. A téli osztásig való szükségletüket meghagyják, s a három fiú — Imre, József és István — 12,09 mázsa ter­ményt értékesített. Papp re- rencné egyedül dolgozik a tsz- ben. Családja háromtagú, ö 3,70 mázsát tartott fölösleges­nek. Véleménye az, hogy nincs értelme zsákot, tároló­helyet lefoglalni azzal a búzá­val, amire amúgy sincsen szük­sége. Lesz még téli osztás is, s most bizony jól jön a má­zsánként! 250 forint. A fenti példák mutatják, hogy a csengeri járás terme­lőszövetkezeti tagjainak a kö­rében kibontakozott az egészsé­ges szemlélet: semmi ér­telme a család részére m»r fölösleges terményt évről évre tárolni, jó árat kap­nak érte, s ennek a ke­nyérgabonának a helye az állami raktárakban van, hogy ezáltal is zavartalanabbá tegyék a városi dolgozók ke­nyérellátását. S. A. Termelőszövetkezeti mesterek Cserépkályhagyártó üzeme van a nagydobosi Petőfi Ter­melőszövetkezetnek. Ott préselik a samott-téglát is. A képení Szabó György és Flórika Béla a téglaprésnél. (Foto: Hammel József) ^CXXIII. Elült a nyugtalansága. Az utasok békésen szunyókáltak. Ismét a régi volt, az az em­ber, aki az erdőben lelőtte a remetét. Igen: harcolni fog. Foggal, körömmel, makacs elszántsággal, nyíltan és bur­koltan, ahogy' a helyzet kí­vánja, amíg le nem győzött mindent és keresztül nem gá­zolt mindenkin. Számára ez a hely ellenséges terület: ha ő nem győz, őt győzik le. XII. Két férfi beszélget Üveges őrnagy éppen haza­felé készülődött, amikor író­asztalán megcsörrent a tele­fon. Mielőtt a kagylóért nyúlt volna, az órájára tekintett. „Ki az ördög az már megint? Nappal nem hagynak dolgoz­ni, este nem tudok hazamen­ni. Tizenegy óra. Más ember már alszik ilyenkor...” 1962. augusztus 8. — Tessék. Üveges beszél! — őrnagy elvtárs — hallot­ta a drót másik végéről — Kerékgyártó hadnagy, jelent­kezem. — Jóestét, mát keres még idebent? A telefonáló gondolkodott egy ideig, aztán zavartan, mentegetőzve felelt: — írogattam, meg... az őr­nagy elvtársat vártam. Lát­tam, hogy világosság van a szobájában. Art hittem ügye­letes és __ — És? Mondja csak ki, mit akar! — türeimetlenkedett a parancsnok. — Szerc/tem volna őrnagy elvtárssal valamit megbeszél­ni: személyes ügy és... — Nem várhat reggelig, hadnagy elvtárs? Későn van már és én még nem vacsoráz­tam, de nem is ebédeltem. — Bocsásson meg, őrnagy elvtárs, de olyan régen ké­szülődik már bennem, amit mondani szeretnék. Legalább art engedje meg, hogy haza­kísérhessem. — Jöjjön — adta meg ma­gát Üveges — két dere múlva a kapuban vagyok. Helyére akasztotta a tele­font, s tréfásan megfenyeget- i te a kis. fekete készüléket: — Ha még egyszer meg­mukkansz ... Csrr! Csrr! Csrr..; — Tessék! — kiáltotta. Ha­tározottan bosszús volt. Erős kovácskezében majd összerop­pant a hallgató. Ügy szorítot­ta, mintha a telefonáló nya­kát kapta volna el, hogy be­lefojtsa a szuszt, de amint a felesége hangját meghallot­ta, engedett a szorítása, arca megszelídült. — Várjalak még a vacsorá­val? Az asszony hangjában jogos szemrehányást érzett. Neki is panaszkodó volt a válasza. — Hát lehet Innen elszaba­dulni? Most ez, most az. Az idő meg úgy elrohan. Észre sem vettem, hogy már tizen­egy óra van. Megyek, nemso­kára otthon vagyok. Hűvösek voltak még az es­ték. Magára kapta a felöltőt és elsietett. A kapuban várta a fiatal hadnagy. — No, mi az, amivel egy elhárító tiszt nem várhat reg­gelig, szőke hadnagyom? — kérdezte tőle és barátságosan a vállára csapott. — Ez csak két dolog lehet. Sürgős szol­gálati ügy, vagy pedig szere­lem! ... Mivel az előbbinél 3Ed <Q> HTVESPCIXC Megjelent „Az agitátor kézikönyve* negyedik kötete A diplomatery Magas, rövidre nyírt hajú, barna fiatalember. Szeme még fáradt, látszik rajta az éj­szakai tanulás — a három szigorlat, és az öt kollokvium nyoma. Négy évig tanult a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián. S most a gyakor­lati munka olyan a számára, mint az oázis, ahol ismét visszakapja erejét, és ahon­nan biztosan rajtolhat az utolsó nagy futamhoz: a diplomaterv megvédéséhez. Azért alkalmas a sporthason­lat, mert Demeter Imre fut- ballozik is. A mátészalkai MTK játékosa. S amikor ezt mondom, mosolyogva meg­jegyzi: „nemcsak foci van a világon”, s ez valóban így van, első a tanulás. És el is meséli diákéveit... A nöpénytermesztés érde­kelte leginkább. A növények sokféleségének élete. E terü­leten tág lehetőség van a nö­vényvédelem új eljárásainak kikísérletezésére. Négy éven keresztül azon­ban sok-sok tantárgyat kellett megtanulni. S az elsajátított tantárgyak rengetege készí­tette fel a gyakorlati munká­hoz. Miképpen? Az majd évek során derül ki. A Mátészalkai Állami Gaz­daságban tölti gyakorló évét. Figyelem mozdulatait. Egy percig nem menne el a fő- agronómus mellől, érdekli an­nak minden , ténykedése: ho­gyan utasít, szervez, és ho­gyan bánik az emberekkel. Paposról indult el, Demeter Imre az akadémiára. És ide, vagy a környékére akar visz- szatérni is, ha lejár a gya­korló éve. (őt nem kell fél­teni, hogy foglyul ejti a vá­ros csábítása.) Debreceni diákkorában is gyakori vendég volt szülőfalu­jában. A nyári vakációkat minden évben itthon töltötte munkával, szülei mellett, az Esze Tamás Tsz-ben. ' S erről a szövetkezetről írja majd diplomatervét. Az egész község elgtt kell vizs­gáznia ezzel. Hiszen arról szól ez a munka; hogyan lehet a közös 3500 holdon legjobban gazdálkodni. Melyek azok a termelvények, amelyeknek leginkább jövője van a pa­post határban, amelyek leg­inkább jövedelmeznek a kö­zösségnek. „A paposi Esze Tamás Ter­melőszövetkezet távlati ter­ve”: ez áll majd a diploma­terv borító lapján. Már most végzi előtanulmányait, számol, mér, anyagot gyűjt. Aztán szeptemberben hozzálát a meg­írásához, hogy ne késsé le a november 15-i határidőt. (Vincze) Az agitátor kézikönyve so­rozat most megjelent negye­dik kötete a népga;sdaság fej­lesztésének második ötéves tervével foglalkozik. A könyv mindenekelőtt az­zal nyújt segítséget az agitá­toroknak s a népgazdaság kérdései iránt érdeklődő ol­vasónak, hogy világos, köny- nyen érthető csoportosításban közli az ötéves teiv legfon­tosabb számait, adatait. A gazdasági összefüggések meg­Csafcnem kétezer gyerek jár általános iskolába Mátészal­kán. Körülbelül hatszázan tag­jai a járási könyvtárnak. Le­hetne azonban sokkal több is, hiszen közismert, hogy az is­kolások szervezése a legköny- nyebb. ............. Ehhez azonban önáló ifjúsá­gi részleg szükséges. A modem könyvtári köl­csönzés szerint a szabadpolcos rendszeré nemcsak a. jövő, ha­nem a jelen is. Az olvasók szeretnek maguk a -polcon ke­resgélni akár felnőttek, akár gyerekek. Márpedig egy tíz­éves gyereknek nem. adhatjuk mindig ugyanazt a regényt a kezébe, amit egy felnőttnek! Ha külön részlegük van az iskolásoknak, sokkéi jobban tud velük foglalkozni a könyv­táros. A járási könyvtár dolgozói maguktól fogtak hozzá a rész­leg kialakításához. Ikúgozószo- bájukat szabadították fel erre a célra. Irodájukat a hálózati raktárral egy teremben alakí­tották ki. Tervüket elfogadta a járási tanács és segítségül, húszezer forint póthitelt nyújtott. A me­gyei könyvtár szintén húsz­ezer forintot ajánlott fel. Kü­világítását segíti, hogy külön fejezet foglalkozik az ötéves terv indulását megelőző évek — a hároméves terv — gaz­daságpolitikájával, eredmé­nyeivel A könyv — e két népgazdasági tervidőszak át­fogó elemzése mellett —, kü­lön figyelmet fordít a gazda­sági kulcskérdések ismerteté­sére és elemzésére. A kötet gazdag illusztrá­ciós anyagot tartalmaz. lön 30 ezer forintot pedig az ifjúsági könyvállomány gyara­pítására. így körülbelül 1500 kötettel növekszik az ifjúsági könyvállomány. Hogy mikor nyűik meg, szinte kizárólag csak attól függ, hogy a Vegyesipari KTSZ mikorra festi ki a helyiséget Reméljük, minél előbb! Bournemouth— Nagykálló Az angliai Bournemouthban nagyszabású nemzetközi fotó­kiállítás nyitotta meg kapuit a napokban. Az egyik fény­kép alatt ez az aláírás: Fran­cis Balogh: Village. A nagykállói járási könyv­tár vezetőjének, a Magyar Fotóművészek Szövetsége tag­jának a számára többet je­lent a fényképezés a szokásos szórakozásnál, kedvtelésnél. Törekvését már többször ko­ronázta siker belföldi kiállí­tásokon, de ez a mostani két­ségtelenül a legnagyobb. A távoli Bournemouthban neves fotosok művei között vívta ki az elismerést. Ehhez csak gratulálni lehet. Mikor less ifjúsági könyvtár Mátészalkán ? azonnal jelenteni kell, s 5n személyes ügyre hivatkozott, ezért az utóbbira gondolok. A hadnagy elpirult. Dehát ezt a sötétben nem látta és tovább faggatta a parancsnok. — Ki vele, hallgatom. Rokonszenvet érzett a te­hetséges, szorgalmas hadnagy iránt, aki újságírónak készült, de a tényleges katonai évek letöltése után más pályát vá­lasztott: az állambiztonsági szervhez kérte felvételét. Üve­ges annak idején személyesen intézte ügyét, sokat beszélge­tett vele, értékelte és mint költőt is tehetségesnek tar­totta. Kerékgyártó hadnagy minden versét neki olvasta fel először. Egymás mellett mentek, las­san, sétálgatva. A kavics ro­pogott a cipőjük alatt. A had­nagy nehezen kezdett hozzá. Üveges türelmetlenül sür­gette: — Az előbb felröppent előt­tünk egy kis madárka. Az riasztotta el a bátorságát? Nevettek. Ez feloldotta a gondolataival küzdő fiút. — Őrnagy elvtárs, önt úgy szeretem, mint az apámat. Hi­szen korban is egyidős lehet vele... — Körülbelül — mondta halkan, hirtelen elkomorodva az őrnagy, s nagy keserűség nyilait a szívébe. Le kellett ülnie a közeli padra, hogy el ne szédüljön. A sok munka és az idő lassan-lassan gyógyí­tani kezdte már, de Kerék­gyártó hadnagy szavai most újra feltépték a solia el nem múló sebeket. Ott halt meg a fia a pártház v<idelménél, arcra borulva az ellenforra­dalmárok gyilkos golyójától. Meddig kereste, kutatta, hang­talanul zokogva sírról-sírra. Meddig titkolta szívbeteg fe­lesége előtt a szörnyű sejtést, s vigasztalta belső reményte­lenséggel, hogy majd hazajön, hírt ad magáról egyszer... Egyszer. De ő már tudta, hogy soha! Azért mégis ment. Napokat, heteket töltött Pes­ten, csak még egyszer meglát­hassa, kibontássá a tömegsír­ból, kikaparja, ha kell, a tíz körmével is és megsímogat- hassa, megszoríthassa egyet­len fia halottfehér kezét, meg­csókolhassa a zubbonyát, ott a szíve fölött, ahol kibugy- gyant a hős fiú piros vére. Nem találta. Egyszer egy külföldi képes­magazint lapozgatott. S egy képnél megállt Ö lenne az? Tárt karokkal fiatal katona borul arcra. Zuhanás közben fényképezték, még nem esett le a földre, s a háta mögött ott vigyorogtak a külföldre disszidált gyilkosok. Elfutot­ták a szemét a könnyek, az asztalra borult, zokogva csó­kolta a képet, halott fia ké­pét. Nem szégyellte a köny- nyeket; sírt körülötte az iro­dában mindenki ... Ez fu­tott most át rajta. — Igen! — mondta most is elfúlva, s erőt vett magán. — Egyidősek le­hetünk, hiszen maga is olyan idős, mint László lenne... (Folytatjuk.) tárgyi népi hagyományok, a népművészet őrzői, terjesztői és fejlesztői egyéb népi, kul­turális hagyományok feleleve­nítésére, terjesztésére is vál­lalkoztak. Részben sikerült is. A mezőkövesdiek Matyó­lakodalom című táncjátéka méltán aratta az est legna­gyobb sikerét. Igazi lako­dalmi hangulatot varázsoltak a színpadra. Ruhájuk, tán­cuk egyaránt elismerést ví­vott ki. Jól sikerült a mezőtúriak Szigetközi párosa is. A nyír­egyháziak számai g. hazaiak jó felkészültségéről tanús­kodtak. A versek közül a Pétiké című vers, a Kőmű­ves Kelemenné című székely népballada, Csokonai Csikó­bőrös kulacsocskám illett a műsor hangulatához, de több vers kiválasztása nem volt szerencsés. Ugyanez mondha­tó el a bősárkányi KISZ-ze- nekar táncszámairól is. Összefoglalva: érdemes volt megrendezni ezt az estet. Be­bizonyosodott, hogy Nyíregy­házán^ is vaú érdeklődés a népművészet, az öntevékeny művészeti csoportok iránt. G. B. Jelentkezés technikumba A Szarvasi öntözéses Növény- termesztési Felsőfokú Techni­kum igazgatósága értesíti az érettségizett fiatalokat, hogy a felsőfokú technikum tagozatára való jelentkezés határidejét augusztus 15-ig meghosszabbí­totta. A felvételi kérelmet — A. Tű. 820 r. sz. nyomtatvány — ön­életrajzzal, vagyoni és orvosi bizonyítvánnyal, valamint az érettségi bizonyítvány hiteles másolatával együtt augusztus 15-ig kell beadni. A felvételi vizsga augusztus 31-én lesz kémiából és biológiá­ból, de eredményes egyetemi és főiskolai vizsga esetén ezekből a tantárgyakból nem szükséget újbóli felvételi vizsga. A megfelelt hallgatók diák' otthont és napi ötszöri étke­zést kapnak. A jó! tanuló és néldás magaviseletű tanulók ösztöndíjban részesülnek. Pataki István tanulmányi főelőadó A zajtai Rákóczi Tsz túlteljesítette gabonaértékesítés! tervét A csengeri járás tsz-tagjai felajánlják fölösleges terményüket az államnak Az ország 12 háziipari szö­vetkezetének díjazott kultúr- csoportja adott szombat este közös műsort a nyíregyházi szabadtéri színpadon. Nehéz feladatra vállalkoz­tak az előadás rendezői: 12 csoportnak a műsorából egy­behangolt, közös műsort szer­vezni. Eismerést érdemel a gondolat, hogy a népművé­szeti szövetkezetek dolgozói, a Jól sikerült a háziipari művészeti csoportok estje Ónodvári Miklós ^ SÄRGÄ DOSSZIÉ Illll lilll UH III Hill II III II III IMII 111 llllll II Ilii III Hill III III IIIIII III llllllllll III lllllllllllllllllllllllllllMlt Ilii Ilii 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents