Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-05 / 182. szám

dfdkú> mindül ütűH^ú* „I kutatásod elvezetnek mid a világűr felderítésénél! kővetkező szakaszához: a bolygóközi utazáshoz“ Tyitov nyilatkozati! űrrepülésének közelgő évfordulója alkalmából Sierra Leone volt brit gyár. mat és védnökség f'íyugat- Afrikában az elmúlt évbar nyerte el í'üggalienaégét. Es a gyémántlelőhely ekben ígér gazdag, két és fólmijló la­kosú kis ország azonbar csal- látszólag lett függet­len, mert az ország mérhe­tetlenül gazdag gyémánt és vasérc bányái ma is két. an­gol részvénytársaság kezében vannak. És a függetlenné vált Sierra l«one ősi lakói ma is a legember te len ebb munkát végzik 50 fokos tró­pusi hőségben, a legprimití­vebb eszközökkel, hogy a fo­lyók iszapjából felszínre hoz­zák angol gazdáik számára a gyémántot, A Sierra Leone Selektion Turst (SLST) 1934-ben Sierra Leone mintegy hpszonnyolc- ezer négyzetmérföldnyj terü­letére vona'kozóan 99 évre szóló kizárólagos jogot nyert a gyémántmezők kiaknázá­sára- 1853-ban az afrikaiak az SLST működési területén kívül nagy mennyiségű gyé- ■ mántot találtak. Nem törőd­ve az SLST kizárólagos jo­gaival, a nép semmi okot »em látott arra, hagy he­verni hagyja a gyémántot, várva, míg valaki más köve­teléssel lép fel. A jogtalan bányászás és gyémántkeres­kedés csakhamar olyan mé­retűvé vált, hogy a kormány nehezen tudott megbirkózni vele. A Tröszt jogai biztosí­tására meg akarta szerezni a kormány fokozott védel­mét, ezért hozzájárult ahhoz, hogy nagyobb részt adjon le jövedelméből (1953-ban 3,7 millió dollár volt a profitja, ugyanakkor az afrikai mun­kásoknak 51 órás munkahét­re 3,75 dollárt fizetett). Ami­kor ez az intézkedés nem vetett véget a jogtalan bá­nyászásnak, az SLST — bi­zonyos összeg fejében — a részleges visszavonul ás mel­lett döntött. 1955-ben meg­egyeztek abban, hogy a Tröszt működési területét 450 hégyzétmérföldre korlá­tozzák, jogainak érvényességi idejét pedig a még hátra­lévő 77 évről 30 évre csök­kentik. Ennek fejében az SLST 4 millió 396 ezer dol­lár összegű kárpótlást köve­telt Sierra Leone kormányá­tól. Az árat illetően a lon­doni gyarmatügyi miniszter mondta ki az utolsó szót. A gyarmat törvényhozó tes­tületében akkor az ellenzéki kisebbség a „kárpótlás” meg­fizetése edlen harcolt. Dr. Bankóié Bright „ördöginek és gáládnak” nevezte a felté­teleket. Wallace Johnson négy órán át érvelt a fizetés ellen. Az összeget mégis megfizették. Ilyenformán az afrikaiak bányászata Sierra Leone egyes területein törvé­nyessé vált. J 958-ban ugyanezen a gyar­maton egy másik koncesszió tulajdonosnak nyesték meg a szárnyait. A Sierra Leone Development Co., mely 1931- ben megszerezte magának a Marampa síkság,, majd a Tonkalili-térség ásványkin­cseinek kizárólagos bányá­szati jógát, beleegyezett ab­ba, hogy Tonkolili területén 99 évről 33 évre csökkenti jogainak az érvényességét, hogy a vasércet kivéve, le­mond az összes többi ás­ványra vonatkozó monopó­liumáról, és emeli a Sierra Leone kormányának fizetett bérleti összeget és adót. Mág ennél is sokkal rosz- szabb a helyzet Dél-Afriká- ban, ahol a világ leggazda­gabb arany és gyémántbá- nyái találhatók és ahol re­zervátumokban rabszolga- módra élnek a bányák né­ger munkásai. Nem különb a helyzet Bhoöéziában sem, valamint a három afrikai portugál gyarmaton; Angolá­ban, Mocambiqueban és Por- tugál-Guineában. Az ellen­állás, a sztrájkok, sőt a por­tugál gyarmatokon a parti­zánharc is napról napra erő­södik, de mint Sierra Leone példája is mutatja, nem elég ha egy gyarmat kivívja po­litikai függetlenségét, de gaz­daságilag továbbra is gyar­mattartó urainak kiszolgál­tatott rabszolgája marad. <H. S.)j Moszkva, (TASZSZ): Augusztus 6-án és 7-én lesz egy éve, hogy a Vosztok—3 szputnyik űrhajó fedélzetén German Tyitov több mint ti­zenhét kört, vagyis több mint 700 000 kilométert tett meg a világűrben a Föld körül. A közelgő évforduló alkalmá­ból B. Lukjanov, a TASZSZ tudósítója több kérdést inté­zett a szovjet űrhajóshoz. Az egyik kérdésre vála­szolva Tyitov kijelentette: — Az elmúlt ev folyamán az orvosok többször is meg­vizsgáltak és minden alka­lommal ezt jegyeztek tei: „egészségi állapotában nincs káros elváltozás. Fiziológiai funkciói ugyan­olyanok, mint azelőtt”. — A Vosstok—3-vel vég­zett űrrepülés gazdag anyagot szolgáltatott a súlytalanság kérdésével kapcsolatban, de a tudások mégsem hiszik, hogy mór teljes fény derült e problémára Így például to­vább kell folytatni a sziv- és a véredényrendszer funk­cióinak tanulmányozását, fel kell deríteni, milyen gyorsan képes a szív- és a véredény- rendsaer alkalmazkodni az űr-epülés különféle megnyil­vánulásaihoz. Igen nagy je­lentőségű a központi ideg- rendszer, különösen a nagy­agy funkcióinak tanulmányo­zása. — Nem szabad megfeled­kezni arról, fioSV a tartós űrrepülés során különösen fontossá vétik a sugárzás el­leni védekezés. A szovjet tudósok véle­ménye szerint különleges megelőző .gvógvkészitmé- nyek használata étjén le­het fokozottabban meg* védeni a szervezetet o kozmikus sugárzástól. A fizikusoknak pedig azt kell [ megállapítanánk milyen su­gárzásokkal találkozik az em­bert smilitö űrhaj ú, —■ Alapjában véve ezt a céjt szolgálja a világűrnek és a légkör felső réteseinek tanulmányozására vonatkozó­lag a TASZSZ-álfal 1983. március 16-án bejelentett prosram. E program végre­hajtására a Szovjetunió külön- ’-«-5 (terenülötereiröl időnként felbocsát j ák a „Kozmos?”- soroaathoz tartozó szputnyiko- kat. E szputnyikok segítségé­vel tanulmányozzák a sugár­zási övezeteket és így lehe­tővé válik, hogy a leendő űrhajósok a tartós űrrepülé­sek során jelentős mértékben védve legyenek a kozmikus sugaraktól. — Az elmondottakból vilá­gos, milyen koenolvan és terv­szerűen folvik a Szovjetunió­ban a világűr tanulmányo­zása. F. munkának Inrárolag bóké* céljai vannak- A kutatások a továbbiakban kfNégtelenül elvezetnek majd a világűr felderíté­sének következő szakaszá­hoz: a bolygóközi Utazá­sokhoz. Természetesen ezzel kapcso­latban sok Új problémát kell majd megoldani, — Tudósaink véleménye szerint lehetséges, hogy a bolygóközi űrhajó fedélzetén egy „kis földet" hoznak majd létre, ahol a földihez hasonló életkörülményeket teremte­nek, bizonyos növényeket és állatokat helyeznek el és így biztosítják a szükséges élel­miszert, ' nyersanyagokat stb. Arra a kérdésre, hogy mi­lyennek látja a világűr meg­hódításában való békés ver­seny és együttműködés lehe­tőségeit, Tyitov Ismételten hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió békés célokat követ a világűr meghódításában. — Nem lehet ugyanezt el­mondani az Egyesült Álla­mokban folyó űrkutatásokról — folytatta­— A* amerikai lapok és folyóiratok cikkei alap­ján joggal állíthatjuk, hogy a világűr főként katonai szempontból ér­dekli az Egyesült Álla­mokat. Igen jellemző Rarberg ame­rikai kutatónak az a kijelen­tése, hogy az ember űrrepü­lőket etökZszftő munkálatok nem tudományos célokat szolgálnak. Az amerikai űr­hajósok kiképzési programja is katonai jellegű. Tyitov a továbbiakban utalt Hruscsovnak Kennedy ame­rikai elnökhöz küldött üzene­tére, amelyben a szovjet kor­mányfő rámutatott arra, hogy a leszerelési egyezmény meg­kötése esetén milyen nagy távlatok nyílnának meg a vi­lágűr meghódítását célzó szovjet-amerikai tudományos és technikai együttműködés előtt. —- Azt hiszem — mondotta Tvitov — hogy ha az Egyesült Államok kormánya elfogadná a szovjet kormány javasla­tát. hallgatna a békét áhító cmbcrmíüjók pia- vára, s lehetővé tenné az általános és teljes le­szerelésről szóló szerző­dés megkötését, akkor sor kerülne a szovjet és az amerikai űrhajósok együt­tes űrrepüléseire. Ezek az űrrepülések törté­nelmi jelentőségűek lennének. 50 fokos trópusi hőségben k 11 a gyémánt­bányászoknak az iszapot ! . .mi és vöd­rökbe gyűjteni. Ez a néü wytaSmteJí isapla — nyilatkozta a rádióban Ben Bella EéüiSiriésiela itásodik világháimiél A tengeralattjáró nem tér vissza-e A második világháború egyik legkülönösebb kéiutör- ténete: az ember, akinek meg­változtatták a személyiségét — (Quentin Reynold amerikai író könyve nyomán.) VII. A németek jobbnak találták ha ezt nam varjaik be; a mun­kaképtelenné vált, kiéhezett franciákat azontúl egyszerűen kitették a kapun, minden köz­lekedési lehetőség vagy útra- vajó nélkül. A következő tengeralattjáró próbaútjánál a németek külön­leges biztonsági intézkedése­ket alkalmaztak. Az ünnepsé­gen a hajógyár minden mun­kásának részt kellett vennie. Amikor a tengeralattjáró le­génysége már a fedélzeten volt, a parancsnok felolvasta a hajóépítésben részt vett tíz munkás nevét. Néhány nor­vég is volt köztük. A tíz em­ber némán ment fel a fedél­zetre és szállt le a tengeralatt­járó belsejébe. Arcuk semmit sem fejezett ki. A parton szorongó tömegben Goorge mögött egy fiatal nor­vég állt. Görcsösen karjába kapaszkodott. — Köztük van az apám — mondta. George látta, hogy a fia­talember halálsápadt. — Nem lesz semmi baja, — próbálta vigasztalná. A nor­vég azonban nem vette le sze­mét a ton geralatt járóról és megrázta a fejét. — Ez a hajó sohasem kerül többé tejszínre — mondta. így is történt. És a hajó­gyárban tovább fokozódott a német terror. George összesen tíz hónapot töltött a hajógyárban, 1944 februárjáig. Fizikailag egyre jobban leromlott. Egy napon, amikor az összekötővel talál­kozott, megbízatás helyett kis pirulát kapott, azzal, hogy másnap reggel vegye be és két óra múlva jelentkezzék az or­vosnál. Reggel 8 órakor vette be a pirulát. Két óra múlya láz gyötörte, hideg rázta, ízületei rettenetesen fájtak, mellkasá­ban a nyomás és szúrás egy pillantra sem szűnt meg. Alig bírta elvonszolni magát az or­voshoz. Az orvos megmérte a lázát, felületesen mellkasára helyezte a sztetoszkópot. Egy fél óra múlva George már kí­vül volt a hajógyár kapuján. Zsebében elbocsátó igazol­vány, egyben úti dokumentum az ezer kilométer távolságban fekvő Saint Lo-ig. A beteg, leromlott, kiéhezett George keserves nehézségek közepette jutott visza Francia- országba. Autóstoppal vagy fa­lusi szekereken utazott, de többnyire gyalog vonszolta magát. Igazolványa a hatósá­gokkal szemben biztonságot jelentett, de sem eleséget, sem éjjeli szállást nem adott — George folyton éhezett, istál­lókban, padlásokon aludt. De a legrosszabb az volt, hogy most már akarva sem tudott megszabadulni felvett egyéni­ségétől: a félkegyelmű Pierre Touchette maradt. Már nem lett volna szükséges, hogy megjátssza a gügyét, sőt ami­kor élelmet, szállást koldult a német parasztoktól, jobb lett volna, ha normálisan vi­selkedik. Erre azonban kép­telen volt. Akárhogy erőlködött, beszé­de érthetetlen dadogás maradt. Kezed állandóan értelmetlenül hadonásztak. Rettenetesen kí­nozta a gamdolat, hogy soha többé nem lesz normális em­ber. Amikor végre visszajutott Saint Lo-ba, régi ismerősed gondjaikba vették. Lassan fel­gyógyult és ismét elfoglalta helyét az ottani ellenállási mozgalomban. Ekkor már kö­zeledett a felszabadulás. És amikor a szövetséges csapatok benyomultak a faluba, másnap kis repülőgép jött el Pierre Touchetteért. A rongyos parasztruhába öl­tözött, dadogó, hadonászó em­berroncs ott ült a repülőgép fülkéjében és úgy tett- mintha nem venné észre a pilóta és a navigátor rejtett, szánakozó pillantásait. Minden figyelmét a sonkászsemlére és a teás­termoszra fordította. Milyen régen nem látott ilyesmit! Londonban előkelő szállodá­ban helyezték el, bőségesen táplálták és hozzáfoglak gyó­gyításához. Nem volt könnyű, Kiéhezett gyomra fellázadt a kosztváltozás ellen. De ennél is nehezebb volt visszaszerezni igazi személyiségét. Egy pilla­natnyi figyelmetlenség elég volt ahhoz, hogy George Dupré ismét eltűnjék és he­lyében megjelenjék a félke­gyelmű, dadogó, lecsüngő aj­kú Pierre. Ezután kórházba vitték és műtétekkel tüntették él a Ges- tapoban elszenvedett kínzás nyomait. Bőrátültetést és plasz­tikai műtétet végeztek rajta. Agya mellett félnapokon át ott ült az idegorvos, és Geor- genek beszélnie kellett. Hosz- szú évek némasága és dado­gása után a beszéd először nehezen indult meg, de aztán olyan volt, mint a gyógyító áradat. És most megint beszélt, ez­úttal Murielnek, a feleségé­nek- Az asszony könnyes sze­mekkel, megrendültén hall­gatta. Ettől a naptól kezdve minden erejével, forró szere- tetével maga is segített Geor- genek, hogy a múlt nyomai teljesein eltűnjenek és George ismét a régi, egészséges em­ber legyen. Azóta két szép gyermekük született. Pierre Touchetteről nem beszéltek többé. Ismerő­seik nagyrésze ma már nem is tudja, hogy George tá­vol volt a háború ulati. Algir, (MTI): Pénteken az algériai ve­zetők a fővárosba, Algírba ér­keztek, hogy nvígbírizáléíe- ket folytassanak egymással. A szembenálló politikai irányzatok vezetőinek megbékélését a lakosság lelkes örömújongással fo­gadta» Az algíri rendftrprefekturg épülete előtt találkozott egy­mással Ben Bella és Belka­szem Krim- A két politikus melegen össveöVlko-ptt. ez­után Bon Khedda lépett oda és bárá ttágosan üdvözölte Ben Bellát. Az összegyülekezett tö­meg lelkesen éltette az al­gériai vezetőket. Ben Bella az algíri prefek­tusra történt megérkezése után arab és francia nyelvű nyilatkozatot adott az algíri rádiónak­A politikai bizottság a független Algéria főváro­sába érkezése alkalmából hangsúlyozni kívánja, hogy a® egység helyreál­lítása a legőszintébb örömmel tölti el. Ez a nap a nép győzelmének napja. NíV'ink politikai ön­tudata és forradalmi ébersé­ge tette lehetővé, hogy meg­őrizzük az egységet soraink- I ban — mondotta Ben Bella. Magaslégköri robbantás — Hé, mit szórakoznak megint! Mészáros András raj» Embertelenül nehéz munkát végeznek a munkásak a Sierra Leone-i „gyémátbiroáa- lomban”.

Next

/
Thumbnails
Contents