Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
Góctop Bél»: Fiatalok egymás közt Az uszodában, a napsü- bugyra, azt ledobja és kötötte teraszon, három méterre totem, egy fiatal fiú és egy fiatal leány terül el. A fiú tehet úgy tizenhét éves, pattanásos és izmos. A leányka nagyon csinos, a melltartója keskeny pántlika, a nadrágja egy lehelet, egy sóhaj. Beszélgetnek. — Klassz a nap... — mondja a kislány. — Klassz. — Így a fiú. Ezután hosszabb szünet következik, majd megjelenik egy másik fiatalember. Ez szintén izmos, de szőke és nem pattanásos. Unottan nézelődik körül. A pattanásos megörül, hogy a társaság bővül, új szín, új hang költözik belé. Odaszól a szőkének: —Szevasz, Laji ... Laji odalép, leteszi a bugyrát, és kezet nyújt — Szia. Aztán a lánynak is kezet nyújt. — Szia ... Klassz nap van... —- Klassz... — szól a lány, és megigazítja mellén a pántlikát, mert egy öregúr már percek óta szúrós szemmel nézi. Aztán megnézi, hogy jól igazította-e meg, egyszóval, mindent elkövet, hogy amúgy is fedetlen kebleire felhívja az uszoda figyelmét. Csak a két fiatalember nem néz oda; ők kebelbéliek. A kislány érezvén, hogy a társalgás ellankad. mint Madame Sévigné, bevet egy témát. — Láttam „őfelsége kapitányát”. t — Klassz volt? — Klassz. De van erről egy könyv is, az még klasz- szabb, az halálos. A kislányt ez a bővített mondat láthatóan kimeríti, végignyúlik, mint aki megtette a kötelességét. Most a pattanásos veszi át a szót. — Mit szólsz a Sandri- hoz? — Mi van vele? Elájult? — Portásnak készül. — Hülye az? — Hát persze. Nem tudtad? — Nem. Most a pattanásos fiú megélénkült, és kiabálni kezd: — Ott a Csete! Szevasz, Csete. Gyere ide! A megszólított ijesztően izmos fiatalember, csupa j gömb és dudor. Ügy feszül az egész fiú, mint egy rob- | bánásra készülő rakéta. Az ember azt várja, hogy dobbant egyet és ugrik vagy hetven métert. Odaléptet a társasághoz. Neki is van zeL —Szia ... Szia... A lánynak bemutatkozik, de csak egyetlen pillantással méri végig, mint a mészáros a levágandó borjút Aztán törökülésbe leül és előremered. — Mi volt Miskolcon? — kérdi a* szőke fiú. ■— Kinyírtam a palcsin- giert. A szája felhasadt neki a füléig. Amikor összeakaszkodtunk, azt mondtam neki: te, ide figyelj, nagyon megverlek, ne marhulj. Azt mondta erre hogy fogjam be a pofámat. A végin kenni lehetett. — Klassz... — véli a pattanásos, és nézd a kislányt, minő hatással van rá a dolog. Az csak hasal, és babrál a pántlikával. De azért szemében már van némi elektromos vibrálás. A pattanásos folytatja a társalgást. Forszírozza a dicsőséget. — Milyen volt Bumiéknál szombat este? — Állati. Megittunk heten húsz üveg bort. Gyulus meztelenül beült a vízvezetékbe, a konyhába, és engedte magára a viaet. De nem szólt a marha, csak akkor tudtuk meg, amikor már az előszoba is tele lett vízzel. A2tán súroltunk reggel nyolcig. Állati jól mulattunk. Mindenki rosszul lett, kivéve engem. Én megittam még egy deci rumot, aztán hónom alá vettem a Rozit, és elmentünk moziba... A kislány gyöngyöző kacajjal honorálja a történetet. Nagyon tetszik neki a dolog. Halkan mond valamit, amit nem értek, aztán csak ennyit hallok: — Tegeződjünk. Olyan furcsa nekem a magázódás, itt az uszodában mindenkivel tegeződöm... — Szia... — Szia... A statisztává lett fiúk. a pattanásos és a 6z»ke, elpárolognak. A pár egyedül marad. Hosszú percekig némán feküsznek, csak a lelkűk beszél. Végül megszólal a kislány: — Jössz úszni? A izomkolosszus feltá- pászkodib, és lusta léptekkel, hátra sem nézve elindul. Kifordult lábikráján tácolnak az izmok. A lányka alázatos risz,álássál követi. Ezek megtalálták egymást. Klassz! Ne légy olyan rosszkedvű, ax emberek még m hiszik, hogy nem akartál a tengerre jönnü Műteremben — Berci! Miután eljegyeztél, többé már nem vetkőzhetem le előtted!... A bátrak sporija Kökény, a sportfelelős keresett fel a napokban. — Sápadt vagy, és fáradtnak látszol, — mondta — az a bajod, hogy nem sportolsz. Egy kis mozgás kellene neked, egy kis kikapcsolódás. — Lehet hogy igazad van — feléltem — de tudod, hogy én néni vagyok sportember. — Majd leszel, azért jöttem. Üj sportszakosztály alakul a vállalatnál. — Milyen szakosztály? Űj sportág van kibontakozóban nálunk, a bátrak sportja. — Az micsoda? — kérdeztem. — Az ulti, vagy ha úgy tetszik a talonmáriás. Az ulti? Hisz az egy kártyajáték! — Játék, de sport is. A bátrak sportja. Az új magyar nemzeti sport. Ha idén Chilébe' az ultivilágbajnokságot rendezték volna meg, azt csak mi. magyarok *s/értük volna meg. Képzeld micsoda válogatott kerete lehetne a szövetségi kapitánynak! ötmillió ember vonul; hatna le a tatai edzőtáborba. ötmillió, mert mi ultimilliomosok vagyunk! — Ugyan hagyj békében — kértém, de hiába, mert Kökény folytatta: — Ne ellenkezz, az ultinak hagyománya van. Őseink nyereg alatt puhították a piros hetest és vsak azért jöttek be a Vereczkei szoroson, mert csak itt lehetett magyar kártyát kapni. Pusztaszeren kaptak is egy paklit és rögtön le is ültek játszani, de aztán végleg itt maradtak, mert eleinte jól ment a lap és ha jól megy a lap, minden kártyás marad a helyén. Eleinte csak rablóultit játszottak, de amikor egyszer Augsburgban sokat vesztetitek, István betiltotta a rablást. Azóta itt tízfilléres alapon átkártyáztunk több mint ezer évet. Volt amikor nyertünk, de később általában vesztettünk. Most végre, pár éve., megint kezd menni a lap, hála a Piatniknak és te erre nem akarsz belépni a szakosztályba? Ma van az alakuló közgyűlésünk, gyere el. — Nem tudok elmenni. — Ez jellemző rád — — mondta. — Én még a fe- \ leségemet is elhozom. — A feleséged is tud ultizni? — kérdeztem. —• Mi az hogy tud. Megtanítottam. Nekem a feleségem nem csak a rántást keveri jól, hanem a. kártyát is. Mert ha egy nő már a ked- I vemet elrontotta, legalább a I lapomat ne rontsa. Nos, eljössz? — Mondtam már. hogy nem megyek. Hagyj ki engem ebből a komolytalan já- j téléből. — Ez neked komolytalan? j En csak azért élek. Most jöt- i tem haza Mátrafüredröl, ahol i átultiztam a kéthetes üdülé- \ temet. Éjjel-nappal vertük a blattot és közben alulról tápláltak bennünket, mert alattunk volt a konyha meg a szakácsnő, tnérd meg, hogy ott leszel délután. — Nem lessek. Hagyjatok ki engem ebből a nrimitív vetélkedésből. Különben is mondtam már. hony nem érek rá. Dolgom van. — Mi dolgod van? — kérdezte. — Izé... a sógoromhoz me- j gyek... ultiparßra. Miklósi Ottó | A Magyal Szocialista Munkáspárt SzaOolcs-Szatmár megyei Bízott- sag*a es a Megyei Tanács lapja. Szerkeszti: * szerkesztő bizottsa* Főszerkesztő. Bálint Lajos. Kiadja a Kelet* Magyaréi szag Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Farkas Pál. Szerkesztőség; Nyíregyháza* Ben ez út tél Z\ Tel- 16—IQ* 16—-71. 16—72. Kiadóhivatal: Nyíregyháza Zsdánov u. I. Tel. 30—00. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi oosta hí vatalcik- nál és kézbesítőknél Szabol cs-Szatma» megyei Nyomdaipari Vállalat. Nyíregyház*. Dózsa György u. 5.
