Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

Művelődési eredményeink és terveink Népköztársaságunk alkotmá­n a fontos helyet biztosit a r’ Igozó nép művelődési ígé­rteinek, országunk vezet ő- s:srvei pedig nagy gomdot for­th tanak arra, hogy ezeket a művelődési igényeket messze­menően ki is kell elégíteni. Az alkotmány ünnepén szin­te feladatunk is az, hogy visz- szapilüantsunk egy év eredmé­nyeire, beszéljünk a következő tiztendő terveiről, mégha nem is érintettünk minden területet. Az elmúlt oktatási évben C; fehértón és Csengerben in­dult új gimnázium, s a meg­indult munka eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a környékbeli ta­nulók nagy számú jelentkezése miatt a következő tanévben már párhuzamos első osztályo­kat is kell itt nyitni. De szep­temberben már Ibrányban és Baktalórántházán is megindul a középiskolai oktatás, s így a megnyíló I. osztályok száma 60 fölé emelkedik az új tan­évben. Vaján épp ma avatják fel az új ált. iskolai épülete­ket, s a sok hasonló ált is­kolai létesítmény mellett most adják át a megye legnagyobb és legmodernebb új középisko­láját: a nyíregyházi Zrínyi leánygimnázium épületét is. Megkezdték több középiskola építését; a felsőfokú tanító­képző és mezőgazdasági tech­nikum mellett egy új intéz­mény is megkezdi munkáját: a Pedagógiai Főiskola. Ez eb­ben az évben még a bővülő Vasvári gimnáziumban kap el­helyezést, de már készülnek a tervek az ország legkorsze­rűbb felsőfokú intézményének Nyíregyházán történő megépí­téséhez. Hasonló fejlesztési eredmé­nyeket mondhatunk el az is­kolán kívüli népművelés szer­teágazó munkájáról is. Az el­múlt évben még csak kevés he­lyen indultak meg a munkás- akadémiák és a tsz-akadémiák. Ahol jó szervező munka folyt, ott színvonalas előadásokat hallgattak a sorozatok állan­dó részvevői. A jövő évben több akadémia lesz. de to­vábbra is nagy gondot kell fordítani arra. hogy az elő­adások színvonala, világnézeti szilárdsága mindig- elérje a szükséges mértéket. A Műve­lődési Osztály, a Népművelési Tanácsadó, az SZMT. a MÉ­SZÖV és más rendező szer­vek a szerzett tapasztalatok alapján képesek is arra, hogy ezen a fontos munkaterületein jó eredmények szülessenek. A TIT nemrég tartotta el­nökségi ülését, amelyen meg­beszélte az elmúlt év eredmé­nyeit Az a több ezer előadás, amely az elmúlt évben hang­zott el, már magában is mu­tatja azt a hatalmas művelő­dési igényt, amely dolgozó né­pünkben él. Csak néhány pél­dát: a biológiai kiállítás nagy sikere, a műszaki és nyelvi szabadegyetem nagy látoga­tottsága, a Megyei Könyvtár és a MÉSZÖV szervezésében fo­lyó író-olvasó. találkozók öröm­teli fogadása a megye Legki­sebb községeiben: mind erre mutatnak. S ma már a kö­zönség sem passzív: a baiktai járásban már felmerült egy járási körben megrendezendő rv'dvi gondo­lata, s ősszel ezt meg is való­sítják; a Szabdaság-telepen a közönség két idősebb dolgo­zója vitába szállt az egyik író­val, bemutatott műve ábrázolá­sának egyoldalúsága miatt; Fehérgyarmaton még máig is gyűrűznek a könyvheti ünnep­ség helytelen szervezésének kedélyhullámai helyes kriti­ka és önkritika formájában. A 'községi művelődési há­zaikban, mozikban sok-sok fil­met, televíziós közvetítést lát­hatnak a legeldugottabb fal­vak dolgozói is. Lassanként úgy kellene tovább lépnünk, hogy ügyes, rövid előadások­kal, magyarázatokkal az ille­tékes vezetők beszéljék is meg a látottakat, hallottakat a kö­zönséggel, szinte neveljék rá őket, hogy miképpen kell néz­niük a filmet, színdarabot. — így lehet a közízlést fejlesz­teni, az igazi remekművek kellő elemzésével, megmagya­rázásával felvértezni a művé­szetre éhes tömegeket a kis­polgári ízléstelenség és a giccs káros hatásával szemben. A Megyei Könyvtár jó kezdemé­nyezéseit kell és lehet tovább fejleszteni. Az országos irodalmi folyó­iratokban állandóan találkoz­hatunk megyei íróink nevével: ők a Kelet-Magyarország ha­sábjain mutatkoztak be elő­ször a közönségnek. Jő len­ne, ha az elkövetkező év meghozná azt a rég tervezett antológiát, amely a legjobb megyei eredményeket hozhat­ná. Jövőre is meg kellene ren­dezni a januárban sikerrel megtartott Kelet felől c. elő­adói estet, a megyei irodalom seregszemléjét. A szakmaközi bizottságok most kezdik munkájukat, s ez az új szervezeti forma lehető­séget fog nyújtani, hogy az üzemek kulturális élete is fel­lendüljön, s a zeneiskola kez­deményezéséhez hasonlóan más művészeti ágak, az Irodalmi Sjrinpad stb. is eljusson olyan helyekre, ahol edd'g szerve­zett művészeti ismeretterjesz­tés nemigen folyt. Ilyenféle célokat szolgál az SZMT Mó­ricz Zsigmond Művelődési Há­zában tervezett drámai sorozat is, amély keretében a világ- irodalom legnagyobb drámái­nak filmváltozatait mutatják be hat előadás kíséretében. Nagy kulturális lehetősége­ket rejt magában a Nyíregy­háza várossá vállasának télre tervezett jubileumi ünnepség- sorozata is, amelynek kereté­ben kiállítások mellett szín­házi hét, irodalmi és művé­szeti pályázatok eredményeit bemutató ünnepségek, helytör­téneti előadások teszik a programot változatossá. Az elmúlt években szeren­csésen alakult úgy a helyzet, hogy a különböző tömegszer­vezetek, kulturális intézmé­nyek nagy egyetakarással, többnyire a Hazafias Népfront vezetésével egyesülteit egy- egy nagy feladat megoldására. Margócsy József EBES ANYANYELVŰNK Lapunk számára írta: Lőrincze Lajosa Amikor arról adunk hírt, hogy megjelent a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának utolsó kötete is, sokan kérde­zik, mi szükség van olyan szótárra, amely a magyar sza­vak jelentését tartalmazza. Elvégre mindenki tudja, mit jelent ez a szó, hogy asztal, ajtó, ablak meg a többi, mi van ezen magyarázni való. Az igazság persze az, hogy még ezeken a látszólag tel­jesen problémátlan szavakon is van magyarázni való, mindegyiknek van olyan je­lentése is, amelyet nem ismer mindenki, de a kevésbé gyak­ran előforduló szavak helyes használatában bizony sokszor a gyakorlott toliforgatók is bizonytalankodnak, s jó ha olyankor kéznél van az Értel­mező Szótár. Legenda a vonaton Mai életünk hiteles ábrázo­lása — hány művész tűzte ezt a jelszót művészetének zászla­jára! Mégis milyen ritkán vá­lik igazán hitelessé ez az áb­rázolás. Különösen kevés a munkások mai életét hitele­sen ábrázoló ’ alkotás. Rényi Tamás fiatal rendező nem akart egy mindent átfogó ké­pet rajzolni a mai munkások­ról a Legenda a vonaton című új magyar filmben, mégis so­kat sikerült megmutatnia. A kitűnően jellemzett alakok, a kiragadott epizódok elgondol­koztatják a nézőt. Benne van ebben a filmben • új életünk új ! embert formáló nagyszerű erojfc. Igyáltalán nem idealizált munkásfigurát alakít meggyő­zően Sinkővi+s Imre, Szirtes Akám Dokk ra szintén sike­rűit alakítás. Fztankay István — lassan már szinte elvárjuk tőle — isméi remek -íl. Lote Attila és a nyíregyházi Pécsi Ildikó nem érik el a tólük megszokott szintet. Garas De­zső inkább szerepe miatt nem nyújtja azt, amit nyújthatna. A fiatal, tehetséges rendező minden dicséretet megérdemel ezért a „Legendáért”, mert amellett hogy remekül szóra­koztatja a néző, el is gondol­koztál ja. cd mieink maradtak „Ilyen kívántam lenni én is, ott, s homokba szúrt nyárfa: — a tanító ki fénybe törj ragyogó hit a lombja, irány azoknak, jel és biztató, kik jönnek barázdákban botladozva.” Jegenye-fényben a címe Váci Mihály versének, de bizton ezt a címet is odaír­hatnánk: életcélom. Irány, jel és biztatás lenni, ez nem csu­pán a tanító Váci Mihály hangja, hanem a költőé is. Tenni! Sokat, nem eleget, ha­nem mindig többet és a több­nél is többet az emberekért, az egyszerű emberekért, a népért: így ismertem meg a nyírség tanító fiából vált je­lentős ifjú ködtőt. Rosszul mondom, hogy tanítóból vált költő, hiszen mint tanító, már költő volt, és mint költő, még inkább tanító, egy egész nép tanítója. Ebben már az is benne van, hogy — mint ahogyan mondani szoktuk, — nagyon is rajta tartja kezét a mai élet verőerén, ismeri az éle­tet, és verseiben a ma kérdé­seire igyekszik válaszolni. — Ügy szép az élet, ha te­le van értelmes harccal, szép küzdelemmel, a kispolgári közöny, nvugalom csak po­csolya — többször ie elmond­ta ezt, különböző találkozá­sunkkor. Ez is hitvallás. Küz­deni, a jobbért, a mindig job­bért Most idéznem kellene Ke­let felől című verséből, amelyben írja, hogy Kelet felől jött mindig a tett. Saját életével is igazolja. De ha végigfutunk a ma indult, fiatal írónemzedéken, amely Kelet felől, tehát hazánk ke­leti feléből indult írói útjára, újabb igazoló sorokat talál­nánk. Innen indult Rákos Sándor költő. Emlékezem, kis diák vol­tam, ő nagyobb diák, a Kos­suth gimnázium udvarán lát­tam, . komoly és kissé félre­hajtott fejjel sétált. Már ak­kor költő hírében állt, s mi, kisebbek nagyon tiszteltük. Megismerte nevét a város, a megye a felszabadulás után, amikor a városban megjelenő lapnak munkatársa lett Már mint diák hitvallása volt a népért küzdeni, mint újságíró még inkább kibonthatta azt, de napjainkban bontakozik igazán az a széles körű kul­turális lehetőség, amelyért bátran, áldozattal dolgozott, harcolt. ...„Vallass meg, őrülj finom lisztté, ...hogy lehessek meleg karéi... mindnyájunk kenye­réből:” Fábián Zotán is „szőkébb hazánk” fia. Évekkel ezelőtt azért jött oly nagy örömmel Nyíregyházára, az Írószövet­ség munkatársaként, hogy pezsdítse, gyorsítsa a műve­lődési életet, bábáskodjon a még újabb tehetségek számyrakapásáért, az „után­pótlásért”. Ma is jön, leg­utóbb falvakat járt irodalmi esték alkalmával, halk, sze­rény beszélgetéseink egyiké­ből ragadom ki ezt a jellem­ző mondatát: — Hihetetlenül megérett népünk az irodalomra. Nyúj­tani kell, de többet, sokkal többet, mint eddig! Máskor ezt mondta: — Nagyon szeretem ezt a megyét, ezeket’ az embereket. Roppant fogékonyak,, várják, keresik a tudást, az ismerete­ket. írónak lenni ezért na­gyon nehéz, — hiszen másutt is így van, — még inkább fe­lelősség tejes, de mérhetet­lenül szép feladat. Galambos Lajos Kótajt ma is figyeli. Innen indult. Kí­séri ez a falu, nem tud sza badulni kérdéseitől. Nyáron hosszú két órát arról beszélt, szenvedélyesen és magas hő­fokon, hogyan lehetne jobb az élet Kótajban, hogyan le­hetne -a termelőszövetkezet­ben jobb gazdasági eredmé­nyeket elérni, s mindezt fe­hér asztal mellett, egyéb tár­salgási téma helyett. Mert semmi a világon jobban nem érdekelte. Apró beszélgetésekből ke­restem ezeket, de még in­kább beszél ezek helyett a mű, írásaik, regényeik, ver­seik összessége. Miért mondom el mindezt? Talán azért, mert most ol­vastam Váci Mihály versét, Az új úton-t Ezek a záró­sorai; „A régi út! « Mezítláb ab nyomára forró aszfalt folyik.™ — éa rám dudál a busz míg hallgatózom itt még meg- megállva és figyelek a bocskor-csoszo­gásra, amely a kőutak alatt topog.” „Mindenütt otthon” — Vali­ja Váci, túllépve a Nyírség homokvilágát, „s e földön én itt idegent ^osem lelek.” De... az élet kedéseit, a fáj­dalmas emlékezéseket, a nagy előretörés kilométereit, az utat, a jövőt mindig innen keresi, ez a kiinduló pontja, ez az a biztos alap, amelyre építi egész költői gondolatát érzésvilágát. „És rám du­dál a busz, míg halltfatózom itt még meg-megállva és fi­gyelek a bocskor-csoszogásra, amely a kőutak alatt topog.” Nemcsak Váci Mihály vall­ja ezt. Érezzük minden, sző­kébb hazánkból indult írón­kon, költőnkön. Ha pazarul meg is osztják gondjaikat, örömeiket mindenkivel, túl határainkon is, s csúnya ön­zés lenne őket csak magunké­nak követelni, — nem is kí­vánjuk ezt, — mégiscsak mieink ők, emberi magatar­tásukkal, hitvallásukkal, tett- vágyukkal. Szorongó régmúlt­ból szakadt sarjak ők, akik — Váci Mihály szavaival él­ve — „mint a pattanó rugó, úgy feszülnek” tettekbe a né­pért, a jövőért A most megjelent 6. kötet­ben, jó lesz például, ha kiki megnézi a szívlel, megszívlel szót, mielőtt leírja, mert ak­kor nem fogja összetéveszteni a szível, megszível szóval. Pontosabban szólva a szívlel-t nem is fogja megtalálni, mert igekötő nélküli alakban nem is használatos, ez csak azok­nak az írásában fordul elő, akik nem ismerik a jelenté­sét, s a szível helyett hasz­nálják. A Népszabadságban például egyik jó stílusú írónk ezt írta: ’’kisebbik unokáját már szívleli, magához engedi szegény mama,,. A Film, Színház, Muzsika is ilyenfor­mán ír: (a filmet) ’’olyan or­szágban forgatták, ahol tud­valevőleg a kormányszervek nemigen szívlelik az éles tár­sadalombírálatot,,. Mind a két mondatban ezt jelenti a szívlel: eltűr, megtűr. Nos, ezt helyesen így mondjuk: szível. Tehát: a nagymama szíveli unokáját, a kormány nem szíveli az éles társada­lombírálatot. A szívlel ige c®ak a meg igekötővel együtt használatos: megszívlel, s azt jelenti: megjegyez, figyelem­be vesz, fontolóra vesz, szi­vébe vés valamit. Jó lesz, ha megszívleled tanácsaimat; ér­demes ezt a javaslatot meg­szívlelni stb. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy régebben egyesek a megszívlel igét német min­tára készültnek tekintették, s ezért helytelenitették haszná­latát. Maga Szarvas Gábor is a szívére vesz kifejezést ajánlja helyette. Csakhogy a szívére vesz mást jelent, mint a megszívlel, azt hiszem, ezt a legtöbben érzik és tudják. Ami pedig magának a szónak a képzését illeti, ugyanolyan mint az ízlel, kémlel, hírlel, színlel, taglal és mások. Hasz­náljuk tehát nyugodtan, csak ne tévesszük össze a szível­lel. Persze az is haszonnal fog­ja forgatni az Értelmező Szó­tárt, aki ezt a mondatot írta le egyik napilapunkban: „c oki az öt fillért, apafej, — kedé- lyeekedik az' ifjú, riki.es öl­tözetű fiatalember”. A coki ugyanis éppen goromba el­utasítást, kiutasítást jelent, itt a hoci lett volna jó, ami a hozdsza ige kifejezésből rö­vidült le. A hoci azt jelenti: add ide, a coki pedig azt, hogy mars ki. Nem ugyan­az... Se szeri sem száma azoknak az eseteknek, amikor egy-egy állandó szókapcsolatot kever össze valaki eg™ más hasonló­val. Idézzünk erre is példát. Kevésbé könnyen lehet ész­revenni a hibát ebben a mon­datban: „... a játékosok di­cséretére vall, hogy szándékos durvaságok csak elvétve tör­téntek”. Itt a dicséretére vall kifejezéssel van baj: ezt sem szoktuk így mondani. Való­színűleg olyasmi járt a cikk­író eszében, hogy: a játéko­sok dicséretére legyen mond­va, a játékosok dicséretet ér­demelnek, hogy ... s közben a dicsérethez némileg hason­ló hang’alakú becsület merült fel tudatában, s így írta le a becsületére vall hatására, ana­lógiájára a dicséretére vall ki­fejezést. Isten őszi csillaga Galambos Lajos regénye A Gonoszkátyú című elbe­széléskötete, s a Hideg van tegnap óta című regénye után új regényét Isten őszi csil­laga címmel adta át az olva­sóknak a fiatal író. Galambos Lajos Szabolcsból indult eL 1929-ben született Kótaj községben. Újságíróként dolgozott, majd filmgyárhoz került dramaturgnak. A Meg­szállottak című novellájáért József Atirila-díjjal tüntették ki. Parasztfiguráiban, hangvé­telében visszajár Szabolcsba. írásai érettségre vallanak. Alkotásainak fő témája a mai paraszti élet A parsziti világ konfliktusaiban keresi meg a legfontosabbakat. Pozitív vo­nása, hogy igyekszik szakítani a hagyományos parasztábrázo­lással. S ennek az értéke tel­jes is lenne, ha nem követné lépten-nyomon a naturalizmus. Az Isten őszi csillaga 1947- ben játszódik. A forrás ideje volt ez, a nagy társadalmi át­alakulás, a hatalom eldöntésé­nek egyik legfőbb éve. A pár­tok harca, az eszmék össze­csapása nyillan és burkoltan egyaránt Bordács Jankó fia hazatér Pestről. A 'kisvárosban kubi­kosok tüntetnek, földet köve­telve. Ebbe a tüntetésbe keve­redik Bordács. A tüntetőket becsukják. Aranka — Király Sándor kubikos banda-gazda kamasz lánya — kérleli Bor­dács urat: segítsen, szabadítsa ki a kubikosokat. Bordács mérnök itt kerül konfliktusba önmagával. Hiszen ő „úr” és apja örökségétől az iskolák ré­vén messze került és már jócs­kán szakadozottak az érzelmi szálak is, amelyek az ország vándoraihoz kötötték. Oltányi földbirtokos fiával még iskolás korában szövődött barátsága kötelezi, de hat az osztályösztöne is. E kettősség­ben őrlődik. Vajon melyik ke­rekedik felül: az egzisztenciá­lis megfontoltság, vagy kiállás a kubikos vérei mellett? Ez a kérdés! Kecsegteti az Oltá- nyiék által felajánlott állás, de érzi, hogy a földet köve­telő kubikosoknak igaza van. Meginog önmagában, s ez kész­teti arra, hogy kimondja: a sziksótól porzó földet adják a kubikosoknak. Anyja, a sokat szenvedett kubikos asszony is fia jobb sorsát igyekszik „előmozdíta­ni”. S ezt abban látja biztosí­tottnak, ha fiát felsegíti a kor- hadozó uborkafára, ha elveszi Csiszlár terménykereskedő lá­nyát Bordáesnafc a levitézlő múlt és az embrionális állapotban már f ed-fel villanó jövő pár­harca között kell eligazodnia. Végül is a kubikosok mellé áll és a számukra kimért főidőin azokkal együtt munkához kezd. Lassan, lassan születik meg — ahogy az új születni szo­kott — kínok, keservek kö­zött a termelőszövetkezet. — Rongyosan, éhesen, széthúzá­sok közepette, egyes emberek hitüket veszítve jutnak el a rizs első közös aratásáig. Heroikus küzdelem! S e küzdelemnek hátterében ott van a kommunista párt. Finom eszközökkel éppen csak felvillantva, mégis mélyen, reálisan. Nem emlegeti a pár­tot, de jelenléte betölti az at­moszférát. Ebben a küzdelemben ta­lál magára a volt kubikos gyerek. Ahogy fejlődik Bor­dács, úgy szakítja el koloncait a letűnő világ képviselőitől. Tisztát, szépet, újat akar társadalomban, szerelemben egyaránt. Az osztályharc olyan ábrázolása ez a regény, amely a kor valóságának megfelel, s nem erőszakol különböző el­méletekből faragott „szüksé­ges” téziseket a cselekménybe. Nem- válik a regény előnyé­re az sem, hogy helyenként filmszeíű, tehát szegényes a helyzetkép, a megjelenítés, nem ad annyi vizualitást, amennyit egy regénytől elvá­runk. Itt kell arról is beszélni, hogy noha — helyesen — nem népieskedik, azonban a törté­net korához képest a nyelve­zet esetenként túl modern, sőt jasszos. Az említett negatívumok el­lenére az Isten őszi csillaga értékes, bátor és formájában is újszerű regény. A szerző el­vitathatatlan érdeme, hogy tizenöt évre nyúl vissza és ezt mondja: Látjátok emberek, ilyen hatalmasak lehetünk, ha összefogunk! Szívesen olvasnánk Galam­bos Lajostól egy újabb köny­vet, amelyben az akkori ron­gyos kubikosok mai életét áb­rázolná. Megérdemelné a* összehasonlítást az azóta el­múlt termékeny tizenöt esz­tendő. (Szépirodalmi 1962.) Vincze György 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents