Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-15 / 164. szám

öi'eq 'Tjß tli. JILeníjliért — Igen, öreg Tóth Meny­hért vagyok. Ismer az egész falu. Az ilyeneket, meg a pár­választó fiatalokat tartják leg­többen számon. Én a hetven- harmadik évemet taposom. Köszönöm, nem használom a papíros dohányt. A pipa az én ördögöm. Ezt úgy tartom a számban, forgatom, szívom ahogy jólesik. Egyébként en­nek se nagyon hódolok. Hogy az irodában emleget­tek? Nincs énbennem semmi különös. De nézze az elvtárs a kertészetet Ebben lehet gyönyörködni. Minden szép. Kapálom a dinnyét, hát lá­tom féltucat kötés van egy- egy tövön... Ha víz kell, fel­szívatjuk a Szamosból. Ott jön fel ni, a vastag vascső- vön. Az árkokban meg széjjel­folyik. Most csak magam vagyok itt A többiek más munkára mentek. Egyedül vállaltam a dinnyét Vagy másfél hold körül van. Haladjon minde­nütt a munka. Sándor öcsém a háztájit kapálja. Ö hatvan­nyolc éves. Ki van itt osztva, a kerté­szetben is mindenkinek a ma­ga területe. Mi Sándor öcsém­mel ketten gondozunk egy teljes részt káposztából, ka­ralábéból, paprikából, minden- bőt összefogtunk. Csak a dinnyét pártfogolom egyma­gám. Ezt különösen szerettem csinálni mindig. Pedig ere­detileg kőműveskedtem. Az öcsém suszteroskodott. Negyvenötben, amikor vég­képp megszűnt az úri világ, én lettem a faluban a Nem­zeti Bizottság elnöke. Észre sem vettem, hogy múlik fe­lettem az idő. Mikor szövet­kezésre került a sor. az ala­pítók közt álltam. Most per­sze, nyugdíjat, kapok már. Öt­venkét óta. Öcsém három év­vel később került a nyugdíjas listára. Feleségem nyolc gyermeket szült. Nehezen tudtuk nevelni őket. Mostanra elrepültek a szülői háztól. Maguknak él­nek. Én is, hogy azt mondjam, öregségemre lehetek teljes embere magamnak. Dolgoz­gatok. Elfáradok? Megpihe­nek. Ha állandóan otthon tét­lenkednék, úgy erezném, be­teg vagyok... Látja az elvtárs ezeket az árkokat? Oldalaik­ról én kaszálom le a fűvet. Olyanra tudom megfenni a kaszát, mint a borotva. Különösen ilyenkor, nyáron, korán ébredek. Ma reggel hajnali fél négykor keltem. Mikor felöltöztem, mosakod­tam, mentem ki az ólba a Cifrához. Gyönyörű öthónapos borja van. Rendbe tettem őket, lóherét adtam eléjük. Azután tarisznyát készítettem. Nem szeretem, ha a felesé­gem csinálja. Mindenből olyan sokat tesz oda, elég lenne három napra is. Ellenben a fejest. « tehén kiengedését rá­hagytam. — Nem várok arra, míg hajt a csordás — mond­tam neki. Még nem volt egészen, négy óra, itt voltam kerékpárral a kertészetben. Akik később mentek dolgukra, ott fent a töltésen, leköszöntek, kiáltot­tak. Mondták: utókor kelt öregT Mosolyogtam. Jólesett köszöntésük, szavuk. Vissza kiáltottam nekik. Azóta itt vagyok. Kapá­lom a dinnyét. Tavaly még arattam is. Idén már nem vállaltam. Segítenek a gépek, így is szereztem eddig ki­lencven egységet. Többször elgondolkozom. Milyen furcsa, hogy szövetke­zetünket Uj Életnek hívják, én meg öreg vagyok benne. De nem hasznavehetetlen) — vigasztalom magam. Csakugyan, nézzen már kö­rül elvtárs a kertészetünk­ben. Itt van mindjárt a diny- nye. Meglátja, mennyi ígére­tes kötés van rajta... Lejegyezte: Asztalos Bálint A MERCE Ä páiüepftS munka alapos­ságot és felelősséget követel. Ahol eziránt igénytelenség van, ott elvtelenség tapasz­talható. „A nők arányát kí­vántuk javítani” — érveltek a kocsordiak, amikor meg­kérdezték tőlük: miért vet­ték fel tagjelöltnek Katona Sandámét? Az MSZMP má­tészalkai járási végrehajtó bi­zottságának el kellett utasí­tani, hiszen semmiféle párt- munkát nem végzett. Nem érett meg arra, hogy tagje­lölt legyen. Gergely József ügyében is hasonlóan döntöt­tek. Bár a MÁV mátészalkai fűtőház pártszervezetéhez tar­tozó kommunisták jól tudták, hogy nem alkalmas a párt­tagjelöltségre. Boros Margitot is felelőtlenül javasolta az Egyesült Erő Tsz pártszerve­zete. Hisz nem is dolgozott a szövetkezetben. Nem ismer­hették munkáját. Miért hiánycikk Nyíregyházán a telekhely ? Válaszol: Prékopa István, a városi tanács vb. elnökhelyettese Száz kővetője van a komorói Búzakalász Tsz-nek Megyénkben már hagyomá­nyossá vált a legjobb dohány- termelők vetélkedése. Ez év­ben a kamorói Búzakalász Termelőszövetkezet kezdemé­nyezte a holdanként! tíz má­zsás termelési mozgalmat. Ed­dig közel száz termelőszövet­kezet, 2000 hold termőterület­tel jelentette be a versenyben való részvételét. A dohányipar az idén is ér­tékes jutalmakat ad a legjobb eredményit elérő szövetkeze­teknek. A versenyben való részvételt zöld dohánnyal augusztus 1-ig, száraz dohány­nyal pedig szeptember 1-ig je­lenthetik be a szövetkezetek a dohánybeváltó üzemekhez. friss takarékpénztári jelentésben ez áll: „Az idén a korábbi évekhez képest ki­sebb mérvű az érdeklődés az építési kölcsönök iránt. Ez a város területén jelentkező te­lekhiánnyal kapcsolatos. Az utóbbi években 80—100 la­kással több épülhetett volna, ha a városi tanács elegendő telket biztosít” — Igaz-e, hogy a házhely­hiány akadályozza a kislakás- építkezést a városban? — kérdeztük Prékopa Istvántól, a városi tanács vb. elnökhe­lyettesétől. Cél: felszámolni a falflsfas település- szerkezetet — Helytelen a hiánycikk megfogalmazás, bár néhányon előszeretettel emlegetik. Köz. tudomású, hogy elavult vá­rosunk szerkezete, gazdaság­talanul terjengős az építke­zés: sok tekintetben inkább faluhoz, mint városhoz ha­sonlít a település-szerkezet. Ez egyrészt drágítja az épít­kezést, mert a járulékos köz­művek megteremtése hihetet­lenül nagy összeget igényel, másrészt a földszintes csalá- diház-építés mérséklését Nyíregyháza távlati lakásfej­lesztési terve a várható ipa­rosítással összhangban írja elő. — Mit jelönit a mérséklés? — Azt, hogy a 15 éves fejlesztési terv alapján Nyír­egyházán maximálisan 900 földszintes ház építhető. Ez­által megakadályozzak a tul­Nyíregyházi bosszú&ágoh Villamoson— A Vasgyár-utcai megálló­nál szép számmal összejö- tünk, mire befutott a villa­mos. Roham elől, roham hátul, sikeresen fent vagyunk mind­annyian. A hátsó végről tör­tetek a kocsi belsejébe, hogy hely jusson az utánam- jövőknak is... Indít a vezető. E percben a szemben jö­vő kismama karamilő kisba­báját kapom el, mert másik kezébe 5 év körüli kisfia ka­paszkodik, s egyensúlyát vesztve, valami kapaszkodó után nyúlna ösztönszerüen. A gyerek már nálam, s mi­vel el tudtam kapni egy ka­paszkodót, a nekem zuduló idős bácsi sem tud már „ki­zökkenteni” visszanyert egyensúlyi helyzetemből. Indított a vezető­őszintén szólva, ilyen és hasonló „'tapasztalatok” után egyes villamosvezető kar­társaknak még egy vizsgát javasolnék. Szolgálatteljesílés közbeni figyelmességből. Takarítás miatt ••• Hivatalos ügyem végezté­vel szomjas lévén, úgy ked­den dékíájban lehetett, be akartam térni egy gyümölcs­lére a Sport cukrászdába, de a félig lehúzott redőnyön ló­gó cédula, hogy „Takarítás miatt zárva!” megállított— Forradalmi újítás! Fejlődünk, hiába! Eddig csak „leltározás, átalakítás, tatarozás, üzlet átadás stb.” miatt voltak zárva üzlete­ink, s íme, a lehetőségek ki­fogyhatatlanok. Jubileumig? Szabadságról jövet, egy kistaxit vettem igénybe a MÁV állomásnál, mivel jócs­kán megvoltam áldva bő­röndökkel. Ahogy húzunk felfelé a Kis Ernő utcán, pi­lótám, bár érzéssel hajt, minden döccenőt halk „fo­hásszal” kísér: — A közelmúltban két kol­legám vérzett el tengelytö­réssel ezen az utón — mond­ja. Csendesen morfon dérozom magamban: Hát nem olcsóbb volna bitumennel kiönteni ezen az utcán az átvágáso­kat, mint megvárni a 25-rk tengelytörés jubileumát? Ez nemcsak az „AKÖV”- nek, népgazdaságunknak sem volna mindegy! — fcay — zott terjeszkedést, külsőleg is várossá fejlesztjük a Nyírség központját. Tervünk a jelen­legi terület növelése nélkül számol a lakosok és a laká­sok számának nagy arányú emelkedésével a lövő a lötíhszfotté — Tehát van elegendő te- lekh<V Nyíregyházán? — Van, s ezért nyújtanak be szépszámmal igényeket is az OTP-hez, a tanácshoz. Nem akarjuk mindenáron meggá­tolni a földszintes házak épí­tését, sokkal inkább azt sze­retnénk elérni, hogy minél többen olyan sor, — illetve társasházak építéséhez látná­nak, melyek többszín tüek: kisebb alapterületen — külö­nösen a belvárosban — ne csak egy, hanem négy, vagy nyolc közművesített lakás le­gyen elhelyezhető. Úi lehetősén teleli hely vásárlásra — Nagy körültekintéssel vizsgáltuk meg, hogy a város melyik külső részén lehetne mégis területet kijelölni a magánház-építőknek. így mél­tányolni tudtuk a lakosság és az OTP kérését: a város keleti részén, a Tarpai Már­ton és az Esze Tamás utcá­kon, valamint a Ságvári te­lepi Rózsa Ferenc utcán le­hetőség nyílt telekhely el­adására. Erről részletesebb felvilágosítást az OTP-nél kapnak az érdeklődők. Annak ellenére, hogy a kisiakásépí- tés gyorsítását eredményezi ez a lehetőség, mindent meg­teszünk, hogy az építeni szán­dékozók megértsék és meg­szeressék a többszintes lakás­építést. Angyal S. Máidén ilyen felületesség, felelőtlenség a párttal és az emberekkel szemben. S ez kezdődik a kiválogatásnál. Nem vizsgálják meg körülte­kintően és alaposan, hogy alkalmas-e ez vagy az az asz- szony, munkás, paraszt vagy értelmiségi dolgozó a tagje­löltségre. És a folytatás még szomorúbb és bosszantóbb. Tények igazolják. Rebák Jó­zsefeié már két éve tagjelölt S nem képes dönteni ügyében a baktalórántházi pártszerve­zet. Vajon miért? Tudják, hogy nem megfelelő. De ezt nem merik a szemébe mon­dani. Hasonló .helyzetben1 van Kéri György. Másfél éve vár­ja a döntést Ismerik jól. Tudják róla, hogy jehovista. Annak idején mégis szavaz­tak mellette. „Majd lesz ve­le valami” — gondolják. „Ott a járási pártbizottság, s dönt­senek” — vélekednek. Markavics Sándomét is fel­vették tagjelöltnek az őri kommunisták. Sepa József né a párttitkár mégis a követ­kezőket mondta a járási párt- bizottság vezetőinek: *Ne hagyják jóvá döntésünket, mert Markovicsné nem alkal­mas tagjelöltnek. „Mi szükség van a pártépítő munkában a kaméleonoskodásra? Sem­mi! Ez már nemcsak elvte­lenség, hanem emberi gerinc- telenség is. Csodálni való-e, ha ezek után több tagjelölt kerül a kizárás sorsára? Aligha. Az W Átkelés a Csarondán — pallóval A Csaromlát, Bereg „főcsatornáját” mélyítő fiatalok _— a Ságvári Endre Ifjúsági Építőtábor lakói — nap mint nap nehéz feladatokkal bír koznak meg. Képünkön: új szakaszra vonulnak fel a fiatal építők. Hammel József felvétele. I lenne párfcszerűtleneég és fe- lelőtíeriség a mozgalommal szemben, ha olyan, törtető, szerénytelen és karrierista elemeket is meghagynának a párt soraiban, akiknek ott semmi keresni valójuk nincs. Erre a sorsra jutott Szikéra Gusztáv is Nyírcsaholyban. Helyesen tették, hogy kizár­ták. <5 csupán azért kérte tagjelölt felvételét, hogy ál­láshoz jusson. Nem sikerült neki. így aztán nem fizette a tagj-elöltségi díjat, nem járt taggyűlésre, nem végzett pártmunkát. A pártba senki nem kerülhet be barátság ré­vén. És minden elvtelen pro- tezsálással romlik a párt te­kintélye. Akik ezt az elvet vallják és követik, a párttal szemben követnek el bűnt. Ha a pártélet valamely terü­letén szükség van elvi szi­lárdságra, akkor a pártépítő munkában igen. Csak olyan emberek lehet­nek a párt tagjai, akik meg­győződnek a marxizmus-leni- nizmus igazságáról. Elfogad­ják ezeket az elveket, a párt politikájával egyetértve mun­kálkodnak és aszerint élnek. Ez a mérce. Csökkenteni nem szabad. Csak olyanok jöhet­nek számításba a tagjelölt­ségnél is, akik e követelmé­nyeknek megfelelnek. Akik­ben a párttagok látják a biz­tosítékot arra, hogy együtte­sen’ igazi kommunistát, a marxizmus-leninizmus elvei­hez hű, a párt politikáját kö­vető embereket tudnak »e- velni. Az a pártszervezet, ahol csak azért vesznek fel vala­kit tagjelöltnek, hogy többen legyenek, ott vétenek a kom­munista párt ellen. Nem az a fontos, hogy sokan legyünk. Az a döntő, hogy olyan em­berek kerüljenek sorainkba, akik velünk egy elvet valla­nak. S úgy napsütésben, mint borús időben kiállnak a párt ügyéért, igazságáért. Ha va­laki nem kommunista, az le­het becsületes, szorgalmas ember. Minden lehetősége megvan, hogy bármilyen funkciót betölthessen az ál­lami, gazdasági és társadal­mi életben. Do ez még csu­pán nem jelenti azt, hogy feltétlenül tagjelöltnek vagy párttagnak kell lennie. A pártba kommunista elvű, szi­lárdan' szocialista meggyőző­désű emberek kerülhetnek csak. A párt szervezete! tt kommunisták Farkas Kálmán A demokrácia megteremté­se után valamelyik városi piacon, ha jól tudom, egy fél liter olajért még a Büntető Törvénykönyvet is megvette magának a Kenderföld ut­cán lakó Csappentő-Deli Sán­dor, mintahogy mondta, ne­hogy valaki megelőzze a fej­lődésben. Bár külső alakra, nem va­lami előkelő helyet foglalt ő el ebben az embererdőben. Mert fél oldalasán csapott vállán, ritka vörhenyes ba­juszán, fél bokában biccenő járásán nemigen akadt meg a jó szoknyások szeme. Va­gyona után, ami tíz köblös körül tett ki, mégis volt any- nyi tekintélye, hogy asszonyt kapott a házához. Szegény, de erős, egészséges asszonyt, aki nem sokáig hazudtolta meg magát. Ugyanis úgy otthagy­ta pár hónap múlva, mint a mondabeli Szent Pál az olá­hokat. De mintahogy máson nem, ezen sem tűnődött sokáig. Ha elment oda van, majd vissza­jön, ha szereti a gazdát — hajtogatta és egymagában folytatta tovább a gazdálko­dást. Mert harmados munkást nem volt érdemes tartani. Földjei hamar ki is váltak mindenütt. Mert olyan gazos búzája, muharos krumplija, vagy a szerződéses divat ide­jén kenderje nem lett senki­nek. pedig Takaros-Fehér Mihály szerint mindene ráállt annak a munkára, csak éppen a két keze nem. Az is olyan volt, mint az esze. Mindenre lehe­A VEGYSZER tett használni, csak a jóra nem. Ezek után dehogy csodál­koztak rajta, hogy a tsz-ben is csak félig volt benne. Föld­jét beadta ugyan, de a bel­terület, na meg a szőlő olyan nagyságban maradt birtoká­ban, hogy nyugodtan meg le­hetett belőle élni. Főleg a szőlő volt számára fontos. Mert úgy okoskodott, hogy szocializmus ide, szocializmus oda, azért még sokáig úr lesz a bor. Mert ritka ember még az, akit meg nem lehet véle kenni. Az idő azonban nemcsak ÚRV_ haladt, hogy a föld szí­néről a föld alá kerültek a mezsgyecövekek, hanem az új gazdálkodási formában a gépek mellett megjelent egy még újabb eszköz. Az úgyne­vezett vegyszer. Előbb csak a kalászosokra volt jó, de Pár év múlva a kapálás he­lyett is azt ajánlották az il­letékesek. Mint mindennek, ennek a híre is hamar eljutott Sán­dorhoz. Szinte jólesően hall­gatta a rengeteg dicséretet. Hogyan zsugorodik össze utána a tövis, a muhar meg ki sem kél talán, ö ebből szerezni fog — határozta el azonnal és a beszerzést sem halogatta sokáig. — Hallod öcsém! — in­tette magához egyik alkalom­mal a tsz vontatójánál segéd­vezetőnek beosztott unokaöcs- csét. — Kellene nekem abból a minek hívják anyagból egy kevés. Abból tudod, amelyik megöli a gazt. Csak egy ki- lónyi. ügy próbára, neked van rá alkalmad. — Hát... Nem tudom, ne­héz lesz — tekergette magát a fiú, mintha valóban olyan nehéz lenne szerezni abból a hétlakat nélküli csodaanyag- bóL — Nehéz a nyavalya, hisz tudod, hogy mindent csak akarni kell. Nahát! A többi­vel ne törődj. Azt majd el- boronáljuk — mondogatta és kacsintás közben a delavári borra gondolt, amit érte szánt. Es pár hét múlva szinte ki­leste az alkalmat a perme­tezésre. Estére csinálta, ami­kor mindenki hazament, mert nem akarta, hogy meglássák titkát. Hogy más is ilyen könnyen megszabaduljon az izzadtságot szakasztó kapá­lástól. Azt akarta, hogy mindenki csak arra döbbenjen, hogy az ő szőlője tényleg kiválik. Olyan tiszta, mint az arany, vagy az országút. És hadd mondják újra a háta mögött, hogy: lám, ez a Sándor me­gint túljárt az eszünkön. A permetezést követő má­sodik nap hajnalán — addig felé se ment a szőlőnek — szintén ilyen gondolatot hánytorgatott magában, ahogy agyonjavított kerékpárján a szőlőskert felé közeledett. De a kapunál, ahonnan jól látszott a földje, egyszerre megtorpant. Jól lát? Mintha más színű lenne az egész sző­lő. Rosszat sejtve kezdett sietni és a szőlősorok végén nemcsak az ereje, hanem a lélegzete is elhagyta. El, mert az üde és tiszta sorok he­lyett, amire számított, egy fonnyadó, kókadt, leperzselt növénytengerben találta ma­gát. A korai délután szokott így nézni ki a szőlő, amikor máról-hónapra is elveszük színüket. Kínjában ordítani szeretett volna. Vagy legszívesebben gyilkolni, mert igaz, hogy a pernye fű kivételével oda minden gaz, de a szőlő is! Nem lesz tehát bor, főleg a borból forint. Torkát, ahogy le és fel járkált a sorokon, még egy óra múlva is szorongatta a sírás. Pedig úgy látta jónak végül, ha nem szól senkinek. Ha nem csihésíti magát, már legalább is, rr^i meg nem ér­deklődi, valami hozzáértőtől, hogy milyen tudomány ez tulajdonképpen... Mert ha van rá kádencia a BTK-ban, a nagy természet sem őrzi meg az illetékeseket. Szállási László 3

Next

/
Thumbnails
Contents