Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-15 / 164. szám

VISSZHANG — Fiatal írók antológiája — Immár megszokott dolog, hogy a szép próza ifjú mű­vészeinek legjobb termését egy csokorba gyűjtve nyújt­ják át az olvasónak. S az ol­vasó mind többét vár. Ez természetes. Ss az utóbbi években nem is csalódik nz Olvasó. Az Emberavatás, az Ébre­dés sorát most a Visszhang követte. Egyre világosodó írói koncepciók tükröződnek a Visszhang elbeszéléseiből. A szerzők végre megtalálták az utat, amely az életen keresz­tül vezet az emberekhez. Kü­lönösén vonatkozik ez a fia­tal írónemzedék azon képvi­selőire, akiknek indulása a2 1550-es évek elejére esik. De a többiek, a legfiata­labbak, akik az elmúlt hat esztendőben jelentkeztek mű­veikkel, ők is egyre tisztább, csiszoltabb hangon szólalnak meg. Ez pártunk politikájának egyenes, Őszinte szavának és a társadalmi rendszerünkben végbement változásoknak konkrét tükröződése. Ilyen körülmények között lehetsé­ges, hogy az írók az élet na­gyobb konfliktusaiban és dia­lektikájában, a születésben, a munkában és pusztulásban ábrázoljanak embert, kort és világot. Huszonhét szerzőt, huszon­hét szépírást foglal magéban a Visszhang. Közülük mér nem egy túljutott a kezdeti lépéseken, sőt sikereket vall- hat magáénak. S ebben a kö­retben ismét tanú jelét adják tehetségüknek Ennek nem a „mesterségbeli” tudás a mu­tatója elsődlegesen, hanem az írói véna, amely ellenállha­tatlanul kényszerít az alkotás­ra. A kötet írásait bemutatni egyenként nehéz feladat len­ne. Ezért a huszonhét közül hadd álljon itt kettő. Fábián Zoltán: szűkebb ha­zája a Nyírség. 1920-ban szü­letett Nyíregyházán. 1932-ben József AtMla-díjjsl tüntették lel novelláiért. Azóta sok iro­dalmi alkotást bocsájtott köz­re. Erzésvi’ága, a parasztság­hoz köti, Stílusát, nyelvi tö­mörség, egyszerűség, erős kontcaszba ágyazott képek és lélektani helyzetek jellem­zik. Történeteit dramaökua érő hatja át, szinte látható a cselekmény mindén egyes építő eleme. A kötetben „Elmúlt idők­ről” címmel két írása az „El­ső lealkasszóig”, és az „Akkor kelt a hold” található. Az azonos hangvételű írások té­mái a történelem nagy ide­jéből származnak. Az „Akkor kelt a hold” Latinka Sándor kivégzését, a fehér terror tobzódását örökíti meg. La­tinka halálával nem az el­múlást, hanem ellenkezőleg, az eljövendő, törvényszerűéit bekövetkező új világot vetíti elénk. A vandál terroristák minden mozdulatukkal, sza­vukkal sejtetik, hogy hatal­muk, amelyet hóhérkötállel es^kábálnak össze, rövid, mú­landó életű lesz. Amelyet igazságos társadalomnak, a szabadságnak kell maga alá temetni. Galgóczi Erzsébet: A Du­nántúl szülötté, Ménfőcsanak- ról származik. Szintén József Attlia-díjas. A múlt kapta „Félúton” cím« kis­regényéért, amely átfogó ké­pet ad a falu nagy megmoz­dulásáról, egy dunántúli ter­melőszövetkezet bemutatását) keresztül Tárnáit a falu szol­gáltatja. Az élet legnagyobb kohója a föld ál annak em­berei. A kötetben Cogító címmel önéletrajzi írását olvashatjuk. Gyermekkori történetében sűríti az akkori falul Az uborkafára kapaszkodni akaró rokonságát, a gőgöt és a nyo­mort. Első eszméléséi Úgy hatnak, mint tudós életében a nagy felfedezések. Ösztöneik az ismeretlen további felku­tatására, ugyanakkor aggoda­lommal, robbanásig feszült szenvedéllyel, elkeseredéssel ás büszkeséggel telítik meg. A Visszhang szép fürtje a magyar irodalom ÚJ hajtásai­nak. Ss egyben még jobb ter­mések Ígérete. (Magvető 1962.) Vincéé György „Helsinki hív — jelszó a béke ÍM A fiatalok II7 országban készülnek a VIT-re Simon Lajos: XT ÖREG Megmondták az öregnek vagy hússzor: házatáját el ne hagyja már! Csizmatalpat hasztalan ne nyúzzon, ösz-idóben sáros a határ... Télidőben foga nő a fagynak, azért sikít, mint a kisgyerek, fehér manók: hópihék szaladnak háztetőkön, vetések feleit. Fűnövesztő napsugár-időben ki ne lépjen háza kapuján! Hogy szaladna öregen a szélben karikázó Italapja után! Ám az öreg nem gondol a sárra, és a hideg? — Oda se neki! Hajnali szél szüköiő kutyája, mely a szántón eü-kísórgeti. Meg-megáll és kitép egy-agy duóvá*, — Otthagyták a répasor között! — Eltörték a szánnak la a rudjáti — Elcsapnék én ilyen elnököt! — De a búzát szépen elvetette... — Maradjon az elnök... üsse a Ml Változik az öregember kedve, Kétpercenként, mint a rossz idő. Megmondták az öregnek vagy hússzor: házatáját el ne hagyja méri Csizmatalpat hasztalan ne nyúzzon, ősz-időben sároe a határ. Én tudom, én érzem, mindig így mig örökre el nem szendereg, földből van az öregember szive, S parancsolni annak nem lshet. juooOoutxmPnotxmoncjmjHijuOBu^a—wm Bgy hónap múlva, július 29-én a helsinki olimpiai sta­dionban, a földkerekség vala­mennyi országából érkezett Ifjú küldöttek ünneplése köz­ben, felvonják az árbócra a fesztivál zászlaját. Ezzel kez­detét veszi a Vm. Vlléglfjú- ságl és Diáktalálkozó. ,A_t el­ső küldöttek —- Ausztráliából, Japánból, Argentinéból, Ma­dagaszkárból — máris útra­keltek, hogy hajóval idejében a firm fővárosba érjenek. Ezen a VIT-en vesznek részt először a holland gyarmati uralom alatt levő Nyugat- Irtán fiataljai, akiket s terü­letükön ejtőernyővel leeresz­kedett indonéz partizánok segítettek hajón Indonéziába, ahonnan repülővel utaznak majd Hel­sinkibe, A Nemzetközi Fesztivál Elő­készítő Bizottság eddig 117 országgal vette fel a kapcso­latokat, s ezek az országok roted ká-v're’te'ík mamik*4 a helsinki VIT-en. A nagy­szabású előkészületekre és a megnövekedett részvételre jellemző, hogy tizenkét olyan ország fiataljai is ott lesz­nek a Vili. VIT-en, amelye­ket eddig egyetlen fesztivá­lon sem képviseltek. Így töb­bek között Basutóíöld, Oman, Ruanda—Urundi, libéria, a Zöld-foki szigetek, Nyassza- föld. Dominik«. Portugál— Guinea Ifjú küldöttei először vesznek részt a fesztiválon. A helsinki VIT-re összesen 1400 különböző ifjúsági szö­vetség küldötteit várják, vagyis 200-al több szövetség kapcsolódott az előkészületek­be, mint az 1959-es bécsi ta­lálkozó során. A fesztivál tekintélyének szüntelen növekedését bizo­nyítja, hogy eddig 19 állarn- és kormányfő kü’dte üdvöz­letét az előkészítő bizottság­hoz, A Vili. VIT programja — az előzőekhez képest — sok új eseménnyel gazdago­dott, s azt is figyelőmbe vet­ték, hogy ez lesz az első fesz­tivál a tenger mellett! Ép­pen ezért ^»"epel * tervek­ben „tengeri karnevál”, „vizi- parádé” és 1Öbb sétahajózás. A VIT hagyományait felele­venítve a fesztiválon megren­dezik a „barátság napját”, augusztus 1-én pedig a „fia­tal nemzetek napját”, ame­lyen a gyarmati uralom alól felszabadult ázsiai és afrikai országokkal, valamim a még gyarmati sorban levő népek­kel való szolidaritás nagy­gyűlését is megrendezik. Ezen a napon a kubai fiatalok az amerikaiakkal, a portugálok angolaiakkal, a franciák az algériaiakkal, az angolok a kenyaiakkal találkoznak. A 400 főnyi magyar dele­gációhoz is sok meghívás ér­kezett a legkülönbözőbb or­szágok küldöttségének veze­tőitől. Helsinkiben bőven lesi alkalom a baráti találkozók­ra eszmecserékre. Számos küldöttség külön klubot nyit majd — például a kubaiak, akik filmeket mutatnak be hazájukról, fellépnek ének­és tánccsoport:jaiik. Szabad vitafórumot nyitnak, amelyen azok is kifejthetik véleményüket, akik hivatalo­san nem vesznek részt a fesz­tiválon. Természetesen a leg­nagyobb érdeklődés a híres tu­dósok előadásai, a neves mű­vészek fellépései iránt vár­ható. Az űrhajósok találko­zását a finn televízió is köz­vetíteni fogja, hiszen minden­ki szeretné látni Gagarint és Tyitovot. A VIT augusztus 6-én, a Hirosima elleni atombombe- támadás évfordulóján ér vé­get, amikor a delegációk ta­lálkoznak a japán, köztük a hirosimai fiatalokkal, hogy együtt követeljék az általános és teljes leszerelést, az atom­fegyverek eltiltását. A fesztivál varázsa sok mil­lió fiatal szívét dobbantotta meg szerte a világon, hiszen a VIT az ifjúság nemes vá­gyainak, a békének és barát­ságnak megtestesítője, nagy­szerű fórum azoknak a fon­tos kérdéseknek megvitatá­sához, amelyekben a XX. század ifjúsága érdekelt. ^/fleitexdetehiío a ÉNEKKAROK HÁZASSÁGA Mit nyer megyénk az egyhetes tanfolyammalt Az ember azt gondolná, hogy egy karvezetők részére rendezett tanfolyamon csu­pán olyan dolgokról esik szó, ami kimondottan c°qk a részt vevőket érdekli. A nyír­egyházi József Attila Műve­lődési Házban ezen a héten működő karvezetői tanfo­lyam előadásai, olykor elég parázs vitái nem ezt bizo­nyítják. Az igaz, hogy szak­mai továbbképzésükkel is foglalkoznak, de jelentős he­lyet foglal el programjukban sok, az egész megyei zenei életre vonatkozó kérdés. Talán a legnagyobb ered­ménye az lesz ennek a tan­folyamnak, hogy olyan szak- referens h*ló»H4 énül M a tanfolyamon részt vevő Jó felkészültségű szakmai em­berekből, amely képes lesz arra. hogv rövid Időr beiül feltérképezze az egész me­gye énekkari helyzetét. Ennek a felmérésnek egyik feladata, hogy megállapítsa, hol vannak meg a feltételei új kórusok szervezésének. Az Új kórusok szervezésé­nek egyik feltétele, új karve­zetők kiképzése Erre is kész terv van már. Július eleién négy napos tanfolyamot szer­veznek a megyében három helyen, ősszel, a téli szü­netben és tavasszal újabb né­hány napos tanfolyam köve­ti ezt. majd a nyári Iskolai szünetben tíz napos nyíregy­házi ben'i-'-t-r.c mnfnivam után vizsgát tesznek a részt vevő'.: é* az arra érdemesek működési engedélyt kannak a Népművelési Intézettől. Uevancsak a tanfolyam előadásai közben határozták el, hogy két-hérom község énekkarát összeházasítják. A karvezetők elkészítik a tervü­ket és azt egymással össze­hangolják. Közös számokat is tanulnak be és — már ta­vasszal is — közös műsort tartanak minden községben. Sokkal hasznosabbnak látsza­nak ezek az előadások, mint az eddigi előre megrendezett nagyobbszabású bemutatók, amelyek nem egy esetben formálisakká váltak. Sokkal jobb lesz ezáltal a kapcsolat a községi kórusok között és ebből a kapcsolat­ból mindegyiknek csak hasz­na lehet. Eddig bizony nem volt ritka, hogy egy-egy községben csak néhány ün­nepi alkalomra készült fel a község énekkara. Soha senki meg nem látogatta őket, nem mondott véleményt a munkájukról, nem adtak ta­nácsot Nem csoda, ha nem fejlődtek. Több helyről inkább a kö­zömbösség miatt panaszkod­nak a karvezetők. Kevés még sajnos az olyan hely­zet mint % mátészalkai ER- DÉRT-nél, ahol az igazgató és a főkönyvelő is tagja a 120 tagú (!) kórusnál:. Az ese­tenkénti hiányzókkal maga az Igazgató bcsz?lget el. Az igazgatói alapból anyagilag is támogatja a kórust. Hasznos ez a tanfolyam, mert a szakmai képzés köz- i ben úgy vitatják meg egy- trris pr-hten-tt-, hoSv «-m-t* egész megyei kóruséle ünfc hasznát lássa. («. W Elhatároztam, nőm ütteletívreginyt írok a Ha- megfogtad Neengeddel T«- b«n tOrtént titokzatos bűn­esetről. Ilyen könyv még úgy sem jelent meg. De at­tól tanok nem is fog, mert a Szőrszálhasogatók azt mondják majd: „E történet nem tipikus”. Ezért a vér­fagyasztó históriámat ezúton igyekszem mihamarabb kö­zölni Olvasóinkkal. íme: Majnalódik. Döglött « ta- ""ftyaőrsrő kutya. Körülötte gya­nús nyomok. A környék la­kói éjszaka sikoltozást hal­lottak, lehet éppen akkor hordták el a tsz közös széna- kazalját. (A hallatlan eset óriás megdöbbenést vált a esz közvéleményében, mert korábban éjjelenként mindig esek fél kazalnyi széna szo­kott eltűnni.) Az izgalom csak fokozódik, amikor jelen­tik a tsz elnökének, Kacagó Mártonnak, hogy ezen az éj­jelen tűnt el még a közös kukoricagóré is, kukoricástól. A tett helyszínére kiszállt El­néző Elemér, a tsz ellenőrző bizottságának elnöke is, aki azt mondta Kacagónak: „Eléggé sajátos esettel állunk szemben. De vajon miért volt szüksége a tettesnek a kuko- ricagóréra isi? Kacagó erre legyint. Piti ügy, nem érdemes vele foglalkozni. Közben jelentik, hogy g közös tehenészetben valaki kicserélt hat tehenet, amely közül reggelre négy végelgyengülésben kilehelte marha-leikét. Erre Kacagó és Elnéző Is csak jóindulatúan mosolyog. Még az sem rendí­ti meg őket, hogy többen je­lentik: a kukoricaszemek és a szénaszálak egészen Bubor Vendel házáig vezetnek. Ké­sőbb arról 4s befut az értesü­lés, hogy a kukoricaszemek és a szénaszálak tovább vezet­nek Bubör házától a piacig. S6t a piacon látták Bubort a saját ruhájában és a saját bajuszával egy kukoricagóré tengeri és egy kocsi széna mellett ácsorogni. De mire rászóltak volna, eladta a ten­gerit és a szénát, megnyirat- kozott, levágatta a bajuszát és új ruhát vásárolt magá­nak. Kacagó és Elnéző ezen még fölényesebben mosoly­gott, s Kacagó meg is jegyez­te: „No és ha nem Bubor volt az illető? Hátha csak a test­vére volt? Hátha nem is a testvére volt, s az álszakóll és az álruha alatt Zsák Áron a raktáros lapult meg, aki tavaly foltot ejtett a becsü­letén azzal, hogy a tsz ban­kettjéről elemeit egy doboz fogpiszkálót? Nem szabad senkit ártatlanul bemocskol­mr A kristálytiszta érvelés ha­tott. Az el sem kezdődött nyomozás máris kátyúba ju­tott. Az események azonban gyorsan peregnek tovább. Időközben ismeretlen tettes kilopta Kacagó Márton mo­torkerékpár-gumijából a leve­gőtI Ekkor kezdett a dolog gyanússá válni. Elnéző, vizs­gálva a puha gumikat meg­jegyezte: „Hátha mégis Bü- bor a tettes? Tavain ő mon­dott valami olyasfélét eny közgyűlésen, hogii jóformán a levegőből él". Ez már Ka­cagónak Is szöget ütött a fe­jébe. Azt feleli: „Ezt meg kell beszélnünk a székház­ban". Ekkor csap be o vil­lám ! Ellopták a. székházat! Az eset most már hallatlan izgalomban tart mindenkit, mert a székházat a fennállá­sa óta még senki sem topta el. Ez a vakmerősén *eliiige- relte Kaeagót és Elnésöt is. Elnéző ekkor kiáltott fe! elő­ször; „Zseniális lopással ál­lunk seembén! Most mát vttn értelme a «yomotásnak. mert kezd nagtjsznbású lenni a bűneset", a téglanyr mok egé­szen Bvbor Vendel hátáig vezetnek. De Kacagó és El­néző is igen óvatos. Hátha csak csapda az egész? Igaz ugyan, hogy a székház ott áll Bubor kertjében az újab­ban lopott közös szénával le­takarva, de ez félrevezető nyom is lehet. Elnéző meg­nyugtatja a kedélyeket és be­jelenti, „Ide a bűnösnek visz- sza kell térni. A tett szín­helyére visszahozza a vakme­rőt a bűn!" Holdfény... ti­tokzatosság. .. Egyszercsak megjelenik Zsák Aron, s a kerítés mellett a kisdolgát végzi. Kacagó rávetné magát, de Elnéző visszarántja. Zsák nem lehet bűnös. Pár pilla­nat múlva megjelenik Bubor, csákánnyal a kezében és bon­tani kezdi az ellopott szék­házat. „ördögi terv — sut­togja sánadtan Kacagó — el akarja tüntetni a bünjeltr Abban a Pillanatban rávetik magukat Buborra és a köz­gyűlés elé cipelik... Szóval ez lenne az izgalmas történet szerény vá­za. De miként jött rá Kaca­gó Márton és Elnéző Elemér ilyen zseniálisan arra, hogy ki a tettes? Es mi lesz a bű­nössel? Ennek megmaqyará- zásó.ra a készülő regényem utolsó oldalát szentelem, amelyben Elnéző tárja majd a közgyűlés elé, hogy Bubor e század legnagyobb bűnö­zője, aki zseniálisan oldotta meg a bűntényeit. Egy haj­szálon. pont rabban egy ba­jusz nélkül követte el, s így könnyű volt felismerni benne áz igaz' Bubort. Kacagó a fényes leleplezés után meg­hívást kapott, hogy tartson előadást a járáson ilyen• cím­mel: „Hogyan tédhétjük m.eo idejében n közös tulajdont?’’ óriást sikere volt. Éj mi lesz a bűnössel? Nem hamisítok a valóságon, de re­gényemben szakitok a szok­vány detektív történetekkel. Az én tolvajom nem kerül sem a bíróság elé. sem a börtönbe. Ez rossz fényt vet­ne r Ha nerrfogtad. Neénnrdd- el Tsz-re Engen ezért Bnbor Vendet a- eíé-zékenyüléstől zokogó közgyűlés elöli té-d- re ereszkedik Ai áldásra ia- nyűitmi karú Elnéző Elemér elé. al" i-'uktó hangoz azt mondia ■ nfvgfról az köz­gyűlésnek ■ *-* Nem büntetjük meg Bu­bor Vendelt Ami vele meg­történt — nézzünk önma­gunkba — az bármelyikünk­kel is megeshet. . . Griff Sándot 1962. július 15. Bércet Andrá»: BÚZA TERI PIAC 4

Next

/
Thumbnails
Contents