Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

ITjabb részletek Hruscsov elvtárs beszédéből (Fofyiaéás az L oldalról.) és kijelentette, hogy a tőké* rendszer ellen folytatott har­cot át kell helyezni a gazda­sági verseny területére. Mi teljes mértékben magunkévá tessszük ezt a lenini állás­pontot — Russell úr üzenetét mi nem ügy értelmezzük, hogy terjesszünk élő új ultimátu­mot: vagy a háború és atom­halált, vagy pedig a kommu­nizmus elfogadása és fordítva: vagy az atomháború, vagy pe­dig a kapitalizmus elfogadása. Úgy tartjuk, hogyha az egyik vagy a másik tárgyaló fél a fegyveres erők növelése, há­borús fenyegetés útján fog törekedni ideológiája, politi­kája győzelmére, akkor ter­mészetesen a termonuklerális világháború felé fogunk sod­ródni. Az egész világ előtt ki­jelentjük: tőlünk idegen az a politika, amely a kommunis­ta ideológia győzelmének biz­tosítására világháborút rob­bant ki. A nukleáris háború megszát lottjai — Abból indulunk ki, hogy a világon két rendszer létezik: az egyik rendszer tőkés ala­pokon nyugszik, a másik rendszer a marxi-lenin} taní­táson, szocialista alapokon. E két rendszer között ideológiai és politikai harc folyik. Mi amellett vagyunk, hogy ezt a harcot ne változtassuk a kü- lömböző társadalmi rendszerű államok közötti háborúvá, hogy ezeket a kérdéseket bé­kés versenyben oldjuk meg. A szocialista és a kapitalista vi­lág minden országa rendszeré­nek fölényét békés utón bizo­nyítsa be. — E fölény fő mutatói: me­lyik rendszer — a kapitalista, vagy a szocialista — nyújt a népnek több ahyagi és szél­ién« javat, magasabb élet- és kulturális színvonalat, a tömegeknek, melyik rendszer adja meg a személyiség igazi szabadságának lehetőségét, biztosítja a termelő erők, a kultúra, a tudománv roha­mos fejlődését áz ember, a nép érdekében, — Ügy véltük, ezeken ftz alapokon kell eldönteni kinek a rendszeré, kinek a nézet« hájasok. meMte rendszer szolgálja vám­ban a néptömeaek érse­kéit, A* a rendszer amely bébizonvitia fölényét, még fogja hódítani az embert munkáspárti vezető, Donnelly is hisztérikusan szajkózza: „inkább meghalunk de nem leszünk vörösök”. — Ezek nagyon veszélyes kijelentések és arról tanús­kodnak, hogy egyes nyugati közéleti személyiségek a ver­senyt a gazdaság területéről — arról a területről, ahoi a történelemnek keli döntenie, melyik rendszer van fölény­ben — a háború területére akarják áthozni. Ez azt je­leníti, hogy az imperializmus sok vé­delmezője nem bízik töb­bé abban, hegy a kapita­lizmus képes megnyerni a szocializmussal folyó ver­senyt és a kapitalizmus megmentéséért készek pusztító világháborút ki­robbantani. elpusztítani a* emberek millióit és mil­lióit. óldáloh 80Ú—-8Ö0 kilométerre. Ehhez az övezethez tartozott volna az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia területe, továb­bá egy egész sáv a Szovjet­unió területéből. A másik öve­zethez tartozott volna távol- keletünk a Balkál tóig ét Uavan akkora terűiét az Egye­sült Államokból. Ugyanabban az Időben még égy javaslatot terjesztettünk elő az ellenőr­zési állomások élhelyezéséről váratlan támadás megelőzése teltétel vasüti góepomokon, kikötőkben, autóútákört, tt.t it figyelembe vettük a nyugati hat álmák kívánságaik — S rní J pff, »»Hót? Milyen sorsra jutottak ta- Vf>-'-'-,‘‘k a l*1»* tányiié- pezési övezetekről és az «lénőrző állómásékróll1 Az Amerikai fieyesült Ál­i-'—i'Or, vídsm’ní a többi NATO tete.Iom visszauta­sította azokat. 'á*»el k»«es&ia*b«n e*ak esi* •--i ötünkét félezhét lök ki, -ziert hiszen mindenki megér- *1, hogv ha akkor sikerűit vol- fink pz Óltáljjnk javasolt alapon, a háború ki- robbantásának veszélye most sokkal kttebb lenne. — A <r-~vír*1 krtrmánv több elftelrő' közelítette me* a ’wergtes nrobl érné iák főbb étmn át javasottuk például ízt. bncv állaoodjunk meg S vüttö’ői csapatok kivonásá­ban Németország terüi-téröl. vaáy pedig az «So időszak­ban e ősapátok egvbarm&d- u zl ypip csökkentéiben äz eurenqi fes-üttséz envk;,é<-í. re, ott uevanis az államok kA* csoportjának fegyveres erői közvetlen érintkezésben áll­nak egvmá*ssl szemben, A sz/pdet k'irmőnyrrk ez a ja­vaslata is füegőb'm van a nvusratt áll amok élutasító ál­láspontja miatt. Szilárdan bízunk a szocializmus ere}éhen, fölényében — Mi kommunisták szilár­dan bízunk a szocializmus erejében, fölényében, és eat már régen bebizonyította a történelem. Rövid idő alatt a szocializmus megmutatta fölényét a gazdasági fejlő­dés Ütemében, a tudomány, a technika, a népművelés fej­lesztésében, az igazi szabad­ságjogok birtosMuában a méptömegek számára. Azok a magaslatok, amelyeket a Szov­jetunió most foglal el a sZO- Cláliwrms fölényének légra- gyogóbb bizonyítékai. Nem félünk a kapitaliz­mussal folytatott verseny­től. Mondjon le a kapi­talizmus iS. — ahogyan azt Russell úr javasolja — a háborúról és helyessé át a szocializmussal való viszályát a békás verseny területére. — A béke biztosításának *-ad"kálle eszköze — a há­ború árváéi apparátusénak teljes felszámolása. Az ehhez A pozitív javaslatok sorsa — Vegyük akár azokat ft le­szerelési javáslat&inkat. ame­lyeket 1055-ben terjesztettünk a nyugati hatalmak elé. Ezek nem a* általános ésteljes le­szerelésről szóló javaslatok voltak, Abban az időben még csak arról Véli! S?6, hogy a Szovjetunió és at Egyesült Államok fegvveres erőinek létszámát t.s millióra csök­kentsék. ráadásul ez a szóm nem vöttMenol merült fal. A* akkori tárgyalások során a nyugati hatalmak matuk ve­tették fél. 9 mi történt? Ab­ban a pillanatban, hogy mi beieeeye#ünk a 1,8 milliós színvonalba a 9*mi«ufllé és az Egyesült Államok számú­ra, partnereink takaródét fúj­A* *f#iitm fegyver hí-»érlel-szavat kihívás az emberisé% ellen vezető úton a szovjet kor­mány nem zárjá ki, sőt szük­ségesnek tartja, hogy megálla­podjon egész sor intézkedés­ben. amely hozzájárul a nem­zetközi feszültség enyhítésé­hez, az államok közötti biza­lom megszilárdításához és jelentősen meeikönnyFené a* általános és teljés leszerelés megvalósítását. Ilyen intéz­kedésnek tartjuk: atommentes övezetek létrehozását külön­böző körzetekben, az atom­fegyver további elterjestt ó-é­nek megtiltását. a külföldi államok területén levő Csabá­tok kivonását, a háborús Pro­paganda betiltását, a NATO és ^ „rpirdl szerződ^- 0t-c-«crij kö­zötti me* nmn támadási szer­ződés megkötésé; és más in- ferkelte ők tt *— Mi például már több íz­iioorfVígfíípj9'|f}jV, tVvp#­egyezzünk a nyu*ati hatal­makkal a leszerelés korláto­zott proaram járati, de min­den alkalommal visszautasí­tottak bennünket. tak és elutasították ezt a ja­vaslatot. — Iü5?-ben a szovjet kor­mány tevasMl3 hn*y éttmód- junk meg legalább részlégé« in táy kód őrökben, s ezen intézkedések közé fflöBt is felvettük, amit maguk a nyueáti hatalmak jáVás-ölták: lett főnvképézéii övezetek lé­te=ttését a titkos agresszív előkészületek felderítésére. Mint bizonyára öltök is em­lékeznék rá. akkoriban EiséO­blrd&tt^ g lééi fényképezés eszméjét. Indít- vnnvorí,,1< e*v ttven lééi fébv- JcébOzési öVéZét létett'ÓSét. Euróbában a NATO és a Vö-- sői ««érződé« fegyveres erő'* elválasztó vonaltól mindkét elméket. — Ás általános és tettes i^s^ereiés orotremja. amelyet , szovjet kormány javasolt a tegmeeayőzőbb és lettobb bi­zonyítéka azon törekvésünk­nek, hogv a vitás kérdések»* ne háború útján, hanem bé­kés verseny alapján Oldjuk meg. Mindezzel ez a proeram kifejezi szilárd meggyőződé­sünket, hoev felülkerekedünk a kapitalizmussal folytatott békés versenyben. — Másrészt azok. akik el­lenzik a leszerelést, akik azt mondják, hogy a ksnitatM* és a szocialista országok kö­tettj bábpsó e'keef'jbetatiap n?ok nem bíznak a kapitaliz­mus őreiében, nem bíznak uvoTolttiP^fi ö sál folytatott békés verseny­ben Ezért ilny kapaszkodnak a nukleáris háborúba, mint vég­es; f^mommőttikba. A r>vu»«tt államok kormányköreinek kép- viaelői nyíltan hangoztatták, hogy tnkább atomnalál, mint a kommunizmus győzelme. Így például Cella úr, a volt olasz külügyminiszter kijelen­tette: „Olaszország inkább vál­lalja annak a kockázatát, hogy Szovjetunió részéről atomtá- ffladás éri, mint azt. hogy kommunls'a uralom alá ke­rüljön”. Lord Beardwood 1090. február ll-ért á lordok házá­ban azt mondotta: „jobbmeg- semmiaüini, mintsem kom­munista Világban élni”. Kid­ney Gilbert amerikai író „A versengő együttélés — Új szovjet kihívás” című köny­vében hirdeti: „legyen átko­zott a béke, ha nem aratunk győzelmet a kommunizmus fölött. Még égy jobboldali 1962. július 12. — sajnos, a nyugati hatal­mak nem akarnak megegye­zést a leszerelés kérdésében. Negatív álláspontjuk különös világossággal abban nyilvánul meg, hogy visszautasítják a minden atom- és hidrogén- fegwér kísérlet beszünteté­séről szóló egyezmény megkö­tését. — az atomfegyver-kísérle­tek természetesen még nem jelentik a nukleáris háborút, következményeik azonban áz, emberiség számára már most is vesséivesek, Az atomfegy­ver-kísérletek újább hatalmas sorozata, amelyet az Egye­sült Államok kormánya az angol kormánnyal együtt hajt Vénre, kihívás volt az embe­riséggel szemben. A dolog ódáié faluit, hogy az Egyesült Álla* mok a világűrben folytat­ja az atomfegyver-kísér­letekét, nem számolva azzal, hogy e kísérletek következményei az embe­rek életviszonyaira ige® veszélyessé válhatnak. — Kennedy elnök kijelen­tette: „országunkban semmi sem veszélyezteti ez emberek egészségét, ily«) veszély nem fog jelentkezni kísérleteink kövefkéztébén sem”. Kenne­dy úr nem mondott igazat országa lakosságának. A tu­domány mai adatai arról ta­núskodnak, hogy áz ameri­kai kísérletek igén nagy kárt ♦észnek aZ emberek egészsé­gében. Ezenkívül földünkön nemcsak amerikaiak, hanem angolók, oroszok, kínaiak, ja­pánok, franciák, Olaszok és más népek iá élftek. Azok pe­dig, akik az liyén kísérleteket folytatják, azt sem tartják szükségesnek, hógy ezekre a népékré gondoljanak, és arra, Oogy milyen nagy kárt okoz­nak a népek egészségének. — Mindenki számára vilá­gos, hogy az Egyesült Álla­mok és szövetsége«« a nuk­leáris fegyverkísérletek újabb és legnagyobb soroza­tát végrehajtva katonai előnyt akarnak biztosítani maguk­nak és fokozni óhajtják ag- re««ttv pohtikáiukat. Mér több éve makacsul folytatják ezt a béke ügyét veszélyeztető politikát, Önök emlékeznék, hogy 1998-ban a Szovjetunió egyoldalúan meg­szüntette a nukleáris fegy­verkísérleteket, de hogyan cselekedett az Egyesült Álla­— Bűnt követtünk volna el népünkkel, az egész embe­riséggel szemben, ha bem akadályoztuk Vöirta még az események veszélyé® fejlődé- sát 1061 nyarán. Mindenki, aki figyelemmel kíséri a nemzetközi eseményeket, ttiá- ja, hogy a Szovjetunió raké­ta- és nukleáris hatalma dön­tő tényező a béke védelmé­ben és már nem égyszéf mentetté meg az emberiséget a Világháborútól, amelyet a nyugati imperialista kötök próbáltak kirobbantani. Most is, amikor a nyuga­ti Országokban a milita­risták fokozzák agresszív politikájukat, kénytele­nek vagyunk gondoskod­ni arról, hogy erősítsük a Szovjetunió, az egész szo­cialista tábor védelmi ere­jét. *** A Szovjetunió, fokozva erőjét, nemcsak á maga ér­dekében, hanem az egész em­beriség, az egyetemes béke fenntartása érdekében csé­mok, Anglia és Franmaor- szág? Fokozták a fegyvo-ke- zéei haiseát. Franciaország megkezdte atombombája Uí* «mletelt. Az agresszív NATO- tömb nyíltan háborúval fe- iovetetett meg temünket a német békeszerződés megkö­tése esetére. Ilyen körülmé­nyek között a szovjetunió kénytelen volt intézkedése­ket tenni nukleáris fegyver­zetének töké)eté«ítésáre. hogy !ehű*sön egyes forrófejű em- bei-eket. akik azt javasolták ..egy csapással” végezzenek öreszörszásmai. lekszik. öe mi semmiképpen sem vagyunk elégedettek az­zal, begy kénytelenek va­gyunk nagy erőfeszítéseket és anyagi eszközöket fordítani a modern fegyverek gyártásá­ra. Tudósaink és mérnökeink sókkal jobban fel tudnák használni tudásukat és ta­pasztalataikat. A fegyvérék tökéletesíté­se a szocialista államok­ban kényszerű szükséges­ség. Mennyivel jobb len­ne a tengerbe dobni és elsüllyeszteni ftí összes fegyvereket. Mi az általános és teljes le­szerelésért Széliünk síkra Készék Vagyunk az atomfegy­verrel rendelkező valameny- nyi állammal égvütt az ósz- saes nukleáris fegyverkísér­letek betiltásáról Szóló egyez­ményt aláírni. Ez hatalmas lépés téhne Az általános le­szereléshez vezető úton. óe fie várja senki, hogy a szo­cialista országók egyoldalú leszerelést fögnak végrehaj­tani. Erőinkét fokozzuk az egyetemes béke érdekében A* elszabadult- atomdzsint már régen viészakergettédí volna a palackba, ha á nyu­gati hatalmak ezt nem aka­dályozták volna meg. A kí­sérletek feletti ellenőrzés most már nem jelent semmi problémát, A tudomány mai eredmény« lehetővé teszik, hogy nemzeti észlelési eszkö­zeikkel különös nehézség nél­kül felfedjék az atomfegyve­rek bármely robbantását. A termonukleáris feewerkf*te„ letek beszüntetéséről szóló egyezményt már régen meg lehetett volna kötni, ha a nyugati ha+almak a tárgyalá­sok során legalább a töredé­két mutatják annak a jó in­dulatnak, amilyet a Szovjet­unió tanúsít. — Ez év tavaszán az Egye­sült Államok kormánya há­rom küldöttség« Indított külföldre. Eg vet a genfi tár­gyalásokra, a másodikat az athéni NATO-ülésszakPa és a harmadikat — a legnagyobb ! Merímút —• a Karácsony és Joftftson-afcigeték térségébe a Adenauer hitleri — Engedjék meg, hogy most néhány szót szóljak a német kérdésről. Ez a kérdés nincs ugyan közvetlen kap­csolatban á lestereléssel, de szorosan összefügg vele. A német békeszerződés megkö­tése és a nyugat-berlini hely­zetnek ezen az alapon tör­ténő normalizálása elősegíte­né a nemzetközi feszültség enyhítését és jó alapot te­remtené a leszerelési prob­léma megoldásának előreha­ladásához. Ezt ftoik állam­férfi is egyre jobban megérd, — Valóban azok, akik a békére törekednek, komoly aggodalmat éreznek amiatt, hógy az Európa közepén lé­vő háborús tűzfészek egyre fenyegetőbbé válik, A nyu­gatnémet militariztnus és fe- váflsizmus, amely hihetetlen szenvedéseket öltözött a né­peknek, az amerikai mono­póliumok tején felhizlalva egyre nyíltabban a* agresz- ssió, a kalandok ütlára lép. Bär Adenauer kancellár ma­gát a hitlerista rendszer el­lenségeként tünteti fel, a hit­leri tábornokokra és tisztek­re támaszkodik és lényegé­ben hitleri politikát folytat, íme a tények: Adenauer kormányzása idején Nyugat-^jemetorseág felfegyverzé»=re több anyagi essközt fordított, mint an­nakidején Hitler a második világháború előkészítésére. Hitler katonai kiadásai 1933-tOl Í939-1* 09 Mil­liárd márkát tettek ki, Adenauer kancelláré — csupán 1930. és 1981 kö­rött _ loo milliárd már­kára rúgtak. Ezek a «rá­mák elfondolkortatbatják a bálkesreretö emberisé­get, mert erek a halál és a népi srenveaések «rá­mái. A hitleri tábornokok parancs­noki beosztást kaptak a NATO európai szárazföldi erőinél. A bonni revansvá- gyök háborús zenéiére máris kezdenek menetélni egyes európai országok, a taktust nukleáris fegyverkísérleteit irányítására Melyik küldött­ség ténykedése fejezi ki leg­jobban az Egyesült Államok politikájának valódi lénye­gét? Minden jel szerint a másodiké és á harmadiké. A genfi küldöttség feladata vi­szont sajátos „palástolás” volt. Nemrég, ez év június 16-án Mcnamara amerikai hadügyminiszter kijelentette: „Nem remélhetjük, hogy si­kerül megközelítenünk cé­lunkat, ha nem az erő hely­zetéből cselekszünk”. — A Karácsony-sziget fe­letti legutóbbi robbantá­sok az Ilyen politika reá­lis megvalósítását jelen­tik. Érék a robbantások a népek reményeire mérnek csapást, de nem képesek sem gyen­gíteni, sem megingatni aka­ratunkat a leszerelésért és a nukleáris robbantásoknak mindenütt és mindenkorra Váló beszüntetéséért folyta­tott harcban. politikát folytat kezdik verni még a nagyha­talmak is. — Az NSZK katonai körei elkeseredetten ellenállnak a leszerelésnek és a nemzetkö­zi feszültség enyhülésének. Annakidején 1874-ben Molt- ke, a német militarizmus egyik ideológusa cinikusan kijelentette: „az örök béke — ábránd, és méghozzá nem is nagyon szép ábránd”. Azóta sokminden változott meg a világon, de nem változott meg a német militarizmus bam­bái! ideológiája. Btrauss had­ügyminiszter minden erejével ellenez minden leszerelési tervet. A bonni szoldatészka makacsul meg akarja szerez­ni az atombombát és mint a NÁTÓ-tanács athéni üléssza­ka tanúsítja, már közel van ahhoz, hogy ezt meg is kap­ja. A bonni vezetők nem tit­kolják arra irányuló tervei­ket, hogy felülvizsgálják A múlt háború következményeit, Németország határait, ame­lyeket a potsdami egyezmé­nyek állapítottak meg. Sée- bóhm bonni miniszter kije­lenti: „Csehszlovákia, Lengyel- ország és a Szovjetunió re ringassa magát ábrándokban, hogy lemondunk áz Odera és Neisíe folyókon túl fékvő te­rületekről”. — Von Hassel Schleswig, Holstein tartomány miniszter- elnöke szajkózza: „területi igényeink messzire túlhalad­ják az Odera—Neisse vona­lat, vissza kívánjuk szerezni a német birodalmi terüiete- k«. — A dolog úgy áll, hogy egyes revansvágyó politiku­sok — köztük Brandt úr 1« — megengedik maguknak azt, hogy fenyegetésekét in­tézzenek a szocialista orszá­gok címére. — Ezeket a beszédekét hall­gatva, a bonni politikusok vi­selkedését figyelve, felvető­dik a kérdés, hogy ezek 1903-ben élnek-e, vagy pedig óráik mutatója megállt a hit­leri hódító hadjáratok Idején. A Szovjetunió álláspontja! Békeszerződést mindkét német állammal — A Szovjetunió amellett van, hogy mindörökre tegye­nék pontot a második világ­háború után, kössenek béke­szerződést mindkét nemet ál­lammal és ennek alapján nöfmalizalják Nyugat-lériin- ben a robbanásig feszült h«y- zétét. “ Elmondhatjuk, hogy ez az egyedüli lehetséges és ész­szerű álláspont. Közben azonban az Egyesült Államok. Anglia és Franciaország kormánya a német béke­szerződés megkötése ellen van. Szeretnék arökkétar- tővá tenni a nyugat-ber­lini megszállási rendszert és ott szeretnék tartani haderőiket. De vajón Mégbékülhettíftk-e azzal, hogy Európa közepén Olyan lőpáróshOZdó legyén, amelyhez égő kanóc vezet? Megffelél éz vajön Nvugat* Bériin Vagy bármely ország lakossága érdekéinek? Ez csupán a halált hozó fegyverek gyártól céljának és a nyugat-németországi revan- slstáknak fél« meg. A nyu­gati országok államférfiai, akiktől a békeszerződés meg­kötésére vonatkozó megálla­podás függ, tulajdonképpen maguk i* tudják ezt és a bé­keszerződés megkötésé mel­lett csak azért nem száll­nak síkra, nehogy megsértsék szövetségesüket, Adenauer kaneeuart. — Ma már Nyugat-Német- ország és Aniták fegyveres (Folytatás a 3. oldalon). 2

Next

/
Thumbnails
Contents