Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

/

Újabb részletek Hruscsov elvtárs beszédéből

9

(Folytatás s 2. oldalról).

ereje a NATO agresszív erőinek magvát képezi és egyre inkább meghatározza ezen tömb politikáját.

— Lehetetlen észre nem venni még valamit. Nyugat- BerHn jelenlegi megszállása már régen nem olyan megszállás, amely a hitleri Németország össze zúzása után a négyhatalmi megállapodást aláíró szövetségesek szeme előtt lebegett. Ebben a megállapodásban célként fektették le, hogy felszámolják a német militarizmust és a nácizmust, s elhárítják a Németország részéről fenyegető

j háború veszedelmét. Ma zonban a megszállt Nyugat- lerlin alapjában véve a 1ATO baditámaszpontja, ahol 'zen agresszív tömb államaink haderői tartózkodnak. E ámaszpont a korábbi szövetségesek — a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia is a hitleri Németország ellen küzdő sok más ország — ellen irányul.

— Amellett vagyunk, hogy Nyugat-Berlinnek, mint önálló politikai egységnek, megbízható nemzetközi szavatosságot nyújtsanak, lakosságának megadják a jogot, hogy szabadon döntsenek életformájukról.

\ nyugati hatalmakat nem Myugat-Berlin lakosságának sorsa aggasztja, hanem ottani katonai támaszpontjuk megtartása.

— A szovjet kormány számos olyan lépést tett, amely rölcsönösen elfogadható ha- arozatok megvalósítására irályul, hozzájárulva ahhoz, logy bizonyos körülmények vözött a nyugat-berlini megszálló haderőket az ENSZ ■'agy semleges országok haderői váltsák fel. Amennyiben » kérdésben nem sikerül megállapodásra jutni, hozzáárulunk ahhoz, hogy Nyugat-Berlinben Norvégia és Dánia, vagy Belgium és Hollandia, valamint Lengyelország és Csehszlovákia haderői állomásozzanak. E haderők természetesen az ENSZ lobogója alatt fejtenék ki tevékenységüket, nem pedig a jelenleg meglévő katonai tömbök képviselőiként.

— Az idő múlik: abban az esetben, ha a nyugati hatalmak nem nyilvánítják ki azt a szándékukat, hogy a jövőben együtt kívánnak működni a második világháború maradványainak felszámolásában, akkor a szocialista országoknak és más békeszerető államoknak nem marad más hátra, minthogy béke- szerződést kössenek a Német Demokratikus Köztársasággal, az abból folyó minden következménnyel együtt.

—Laosz példája azt mutatja, hogy ha őszinte törekvés mutatkozik a megegyezésre, meg lehet találni a legbonyolultabb és legösszekuszáltabb nemzetközi problémák megoldásának az útját is,

A második világháború maradványainak felszámolása életbevágóan fontos a béke ügyének érdekében és e kérdés megoldását nem lehet tovább halogatni. A szovjet népnek és kormányának egvik leginkább óhajtott célja a leszerelés, a háború száműzése a társadalom életéből, a tartós béke létrehozása a Földön.

Az ismert amerikai költő, Henry Longfellow még a múlt században' egyik ismert költeményében felhívott minden népet a tárgyalásokra és ezt ajánlotta: „ássátok el a földbe a nyilakat és szívjátok el a békepipát”.

— J óllehet én nem dohányzóm, mégis boldog lennék, ha minden ország vezetőivel együtt elszívhatnám a békepipát.

A fegyverek nélküli világ az egész emberiség nagy üdve

— Mint azt Martin Andersen Nexő, a világ kultúrájának kiváló képviselője nondotta, a béke arra való, hogy dolgozzunk, hogy örüljünk, hogy az életet széppé ‘együk! A leszerelés és a béke. az alkotás valóban kime- ■íthefetlen forrásait nyitná ti eg, amelyeket eddig elfojtott a militarizmus.

— Az utóbbi időben nyugaton, így az Egyesült Áltorokban is a lakosság egyre szélesebb rétegeinek figyelmét kelti fel a leszerelés jroblémája. Sok esetben a udósok komoly elemzésnek étik alá az általános leszedés lehetséges társadalmi és gazdasági következményeit.

— Figyelmet érdemelnek azok a következtetések, amelyeket az ENSZ megbízásából a leszerelés gazdasági és társadalmi következményeiről szóló jelentést összeállító tudósok és szakértők vontak le nemrégiben. A jelentés hangsúlyozza, hogy a leszerelés jó. tékony következményekkel jár és valamennyi ország népei helyzetének javulását idézi elő.

— Közben a háborús üzlet szolgálatában álló ideológusok, elsősorban az Egyesült Államokban, szó szerint tölcsérrel öntik az emberek fejébe azt, hogy az állam által a fegyverkezésre fordított hatalmas kiadások a gazdasági felvirágzás eszközei, ugyanakkor a leszerelés a gazdasági élet megzavarásához és a munka- nélküliség fokozódásához vezet.

„Vajon nem visszataszító, nem iszonyatos-e az az elgondolás, amely a gazdasági élet fejlődésének és a munkafeltételek megteremtéséinek lehetőségét, a munka biztosítását a romboló fegyvereinek tömeges gyártásától teszi függővé?”

— Az élet leleplezi a leszerelés ellenségei által felhozott gazdasági érvek hazug voltát A katonai kiadások emelkedése csupán az ipari termelés rövid ideig tartó egészségtelen fokozódását eredményezheti, de végső fokon gazdasági pangáshoz, tömeges munka- nélküliséghez vezet. A fegyverkezési kiadások mely kapitalista országokban érték el a legmagasabb színvonalat az utóbbi években? Elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban és utána közvetlenül Angliában. És a kapitalista országok közül melyekben volt legalacsonyabb az ipari fejlődés üteme ezekben az években? Az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában.

minden társadaárm problémát Ha azonban megszűnik

az erőknek és az anyagi eszközöknek a pusztító fegyverekre vailó elíecsérlése, ha ezeket az eszközöket békés célokra fordítják, az kétségtelenül áldásos hatást gyakorol majd minden ország gazdasági életére. Még egy olyan gazdag kapitalista országban is, mint az Egyesült Államok, mjltiók szenvednek a lakás-, kórház- és iskolahiány miatt Még az Egyesült Államok elnökének kijelentése szerint is Amerikában „túlságosan sok az írástudatlan s a tanulatlan”, s ugyanakkor több mint 127 000 tanterem hiányzik.

— Iskolák s kórházak

építésére, a nép életének megjavítására nincsenek eszközök, de dollármiillár- dokat fizetnek ki pusztító eszközökre. A leszerelés lehetővé tenné, hogy megtalálják az amerikai nép elodázhatatlan szükségletei kielégítésének eszközeit.

Amerikai közgazdászok számításai szerint az Egyesült Államok kormánya már a leszerelést követő öt évben 330 milliárd dollárt fordíthatna e célokra. A nyomorta- nyák lebontásához, lakásépítéshez és a vízellátáshoz 100 milliárd dől árra volna szükség, iskolák épí'ésére és népművelésre 30 milliárd dollárra, egészségvédelemre és kórházi célokra 35 msHiárdna, útépítéshez és más célokra 105 milliárdra. E számok lerombolják azt a legendát, hogy leszerelés esetén semmi sem pótolhatja az úgynevezett állami katonai piacot Minden nyugati ország gazdasági élete nyerne a leszerelésen. Csak a fegyvergyárosok nyomorúságos csoportja veszít rajta.

A leszerelés óriási előnyöket hozna a nemzeti újjászületés gigászi feladatainak megvalósításába belekezdő, gazdaságilag gyengén fejlett országoknak és azoknak a népeknek, amelyek azért küzdenek, hogy felszahadúljanak a gyarmati iga alól.

Minden népnek szabadnak kell lennie

— A népek megszabadulása a gyarmati rabság láncaitól — nagyszerű haladó folyamat. A Szovjetunió határozottan támogatja a népeknek a gyarmati rendszer ellen vívott szent, igazságos harcát. A Szovjetunió álláspontja pontos és világos:

egyetlen nép sem lehet sem Ázsiában, sem Afrikában, sem Latln-Ame- rikában bilincsbe verve, minden népnek szabadnak kell lennie! Szoros, kölcsönös kapcsolat van a nemzeti felszabadulásért vívott harc és a leszerelésért és békéért folyó küzdelem között.

Az általános leszerelésért folyó küzdelem megkönnyíti a nemzeti függetlenségiért vívott harcot.

A nemzeti felszabadító mozgalom sikerei viszont erősítik a bélke ügyét, hozzájárulnak a les zéróidéért vívott harc fokozásához.

— A gazdaságilag elmaradott országok ez idő szerint évente mintegy 5—6 milliárd dollárt fordítanék katonai célokra. Óriási összeg ez olyan államoknál, amelyeknél a szó szoros értelmében minden fillérre szükség volna ahhoz, hogy leszámoljanak a nyomorral és az elmaradottsággal. Nem kétsége*, hogy békében, tehát a katonai kiadások terhétől mentesen ezek a gazdaságilag elmaradott országok gyorsabban fejleszthetnék gazdaságukat, hamarabb vívhatnék ki gazdasági függetlenségüket.

— A leszerelés megteremtené a szükséges feltételeket ahhoz, hogy lényegesen nagyobb arányú segítséget kaphassanak a fiatal nemzeti államok.

Ha a világon jelenleg katonai célokra fordított 12C milliárd dollárt* összeg csupán nyolc-tíz százalékát ilyen célra hasznosítanák, akkor két évtized leforgása alatt a föld Ínséges vidékein le lehetne küzdeni az éhsége1, a betegségeket, és az írástudatlanságot. A katonai szükségletekre fordított összeg mindössze egyötöde elég lenne 90 olyan óriása kohómű megépítésére, mint az indiai bhitoi üzem, amelynek tervezett évi acéltermelése 2,5 millió tonna, vagy 17 olyan óriási duzzasztó gát elkészítésére, mint amilyen az EAK-ban épülő asszuáni gát.

— Ez az összeg elég volna ahhoz, hogy 30—10 energetikai és ipari világkíjz-pontot lehessen felállítani, például hatalmas ipari komplexumokat az afrikai folyók — a Nílus, a Niger, a Kongó, a Zambezi — völgyében, . a Szaharában, a nagy ázsiai folyók — a Gangesz, a Mekong — medencéjében, az An- des-ok előhegyeiben és a délamerikai folyók menten.

Felesleges bizonygatni, milyen jótékony hatással lenne mindez a fiatal nemzeti államok fejlődésére, milyen nagy lendületet adna iparosításukhoz, és haladásukhoz. Ezek az államok az elkövetkező 20—25 év alatt jelentős mértékben leküzcThetnék gazdasági elmaradottságukat,

Iparuk színvonala tekintetében megközelíthetnének olyan országokat, mint Anglia és Franciaország.

_ A fiatal nemzeti államok

ilyen fejlődése feltétlenül szükségessé tenné szoros együttműködésüket a fejlett ipari országokkal. Ennek az együttműködésnek fő feltété- i le az igazi egyenjogúság és a kölcsönös előny. Ennek eredményeképpen bővülhetne a termelés és minden ország- i ban újabb milliók juthatná- l nak munkához.

annak szerves sajátja, gazdasági és társadalmi rendszerünkben nincs „táptalaja” a

militarizmusnak, a hódítások politikájának, a háborús üzletnek. Nálunk nincsenek olyan osztályok, csoportok, személyek, alak idegen területek, külföldi értékesítési piacok, tőkebefektetési övezetek megkaparintására törekednének, nincsenek olyan emberek, akik az állam katonai megrendelésein nyerészr kednek.

— A tőkés országokban természetesen folyik az osztály- harc és szükégszerű is, mivel a társadalom osztályokra tagozódásának a következménye. Az cwztályharc kimenetele, az életformának és a rendszemek a megvála' tása minden ország lakoss gának belügye.

— A világ kommunista 1900-ban megtartott értekezletükön felhívást intéztek i népekhez, ebben ünnepélyesen kihirdették, szent ügyüknek tartják, hogy harcoljanak a béke fenntartásáért és megszilárdításáért.

A mi eszményeink: Egyenlőség, testvériség és boldogság minden nép számára

Leszerelés után megkétszereződne a Föld gazdagsága

A „halál-business“ súlyos következményei

A militaristák és a fegyvergyártáson hallatlan profitokat szerző monopólisták azzal fenyegetik a tömegeket, hogy leszerelés esetén milliók maradnak munka nélkül, beköszönt ,a gazdasági kalásztól« ”, Alaptalan ez az álláspont. Épp ellenkezőleg, a leszerelés reális gazdasági előnyöket hozna a kapitalista országok lakossága minden ré- ’ igének és elsősorban a mun- Isosztálynak, a parasztságok, a városi középrétegeknek, akik megszabadulnának az erejüket meghaladó adó- terhektől.

— Azokat a vállalkozókat, tudósokat, munkásokat, mérnököket, akiknek jóléte jelenleg a fegyverkezési verseny

tői, a végzetes „halál-busi- ness”-től függ, időszerű emlékeztetni Bertold Brecht német antifasiszta író csodálatos drámájára, a Kurázsi mamára, e dráma megrajzolja egy mar- kotányog nő tragikus alakját, aki a háborúból él, de akitől a háború egymás után ragadja el gyermekeit, megfosztva őt az élet minden értelmétől és céljától.

így a háborúra való készülődés, a mai nap látszólagos és átmeneti előnyei holnap súlyos árat követelnek: életet, egészséget, a gyermekek és az unokák jövőjét.

— Természetesen, a leszerelés egymagában nem old meg

_ Kiszámították, hogy annak az összegnek felhasználásával, amelyet ez utolsó tíz évben a világon katonai célokra fordítottak, teljesen meg lehetne szüntetni a to- késválságot minden országban. Általános és tolja* leszerelés esetén 20—28 év alatt megkétszerezhető Földünk tényleges gazdagsága.

— Kell-e bizonygatni, hogy a Szovjetunió és minden szocialista ország népeinek létérdeke a leszerelés. Mint már rámutattunk, a Szovjetunió és a többi szocialista ország a fegyverkezési versenyben kénytelen nagy összegeket fordítani védelmének erősítésére. A leszerelés eredményeképpen felszabaduló anyagi eszközöket nagyon jól fel tudnánk használni békés építő célokra, az emberek boldogsága érdekében.

— Tavaly ősszel ugyanebben a teremben az SZKF XXII. kongresszusa elfogadta a párt új programját. Ez a program oly roppant munkát irányoz aló anyagi és szellemi értékek megteremtése vonalán, amilyen még nem volt az emberiség sok évszázados történetében. Engedjék meg, hogy csupán néhány olyan számadatot és tényt említsek, amelyekből megítélhetők a szovjet nép által kitűzött feladatok arányai.

— Arra törekszünk, hogy húsz év múlva a Szovjetunió ipara majdnem kétszer any- nyit termeljen, mint ma az egész nem-szocialista világ. 1980-ra a villamosenergie-tor- melés például eléri a három - ezermilliárd kilowatt órát, másszóval másfélszer annyi lesz, mint az egész tőkés világ 1961-es áramtermelése.

Nagyszerű feladatot tűzünk maguk el — a javai« bőségének megteremtését és az áttérés biztosítását a „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” elv megvalósítására.

— Építési terveink lenyűgöző arányai önmaguk helyett beszélnek. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békeszerető politikája közvetlenül következik társadalmunk szociális természetéből,

— Húsz évre szóló építési programunk meghatározza a szovjet külpolitika fő célját is: biztosítani kell a békés feltételeket a Szovjetunió kommunista társadalmának felépítéséhez, a szocialista világrendszer fejlődéséhez és az összes békeszerető népekkel vállvetve meg kell szabadítani az emberiséget a pusztító világháborútól.

— A mi zászlónkon nagyszerű eszmények állnak: béke, munka, szabadság —

■ Egyenlőség, testvériség, és boldogság minden nép számára.

— Vlagyimir Iljics Lenin, a leszerelést a szocializmus eszményének nevezte. Országunk képviselői már 1922- ben Gormában, az első nemzetközi értekezleten, amelyen a szovjet állam részt vett, V. I. Lenin megbízásából javasolták az általános leszerelést, az állandó hadseregek

megszüntetését

— Ez volt she emberiség történetében az általános leszerelést sürgető első állami javaslat. És ml büszkék vagyunk arra, hogy ez a javaslat a mi szocialista államunktól, kormányfőjétől, V. I. Lenintől eredt.

— Az 1922-es génual és az

1962-es genfi értekezlet között nagy történelmi korszak

van, amelyben igen mélyreható változások mentek végbe Földünkön. A leszerelés kérdéseiben azonban a szovjet álláspont ma elvileg ugyanaz, mint négy évtizeddel ezelőtt volt.

— Síkra szálltunk és sfk- ra szánunk a leszerelésért, minden erőfeszítésünkkel

azon vagyunk, hogy megszilárdítsuk a világbékét.

A béke megszilárdítására irányuló legradikálisabb javaslatok — a német békeszerződés megkötése, az atomfegyver-kísérletek betiltása, az atomfegyverek telje* megsemmisítése, atomfegyvermente« övezetek létesítése, a fegyvere* erők csökkentése, békeegyezmény megkötése, az összes vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése és

végül a javaslatok javaslat»,

az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés tervezete, — * Szovjetuniótól Indultak és indulnak ld. Harcoltunk a békéért és a leszerelésért akkor, amikor katonailag még gyengék voltunk.

Harcolunk a leszerelésért most is, amikor — és ezt nyíltan megmondjuk — a legtökéletesebb és olyan fegyverrel rendelkezünk, amellyé' nem rendelkezik egyetlen más hatalom sem. Vajon ez a tény nem legjobb bizonyítéka-e annak, hogy a Szovjetunió nem akar háborút?

— 1955 és 1958 között egyoldalúan 2 millió 140 ezerrel csökkentettük fegyveres

erőink létszámét Lemondtunk katonai támaszpontjainkról, Vajon vállalhatja-e egy állam fegyvere* erőének ilyen nagy arányú csökkentésiét, ha támadásra készül? Ebbe csak olyan állam mehet bele, amely békét akar. És mi sajnáljuk, hogy példánkat nem követték más országok, azok, amelyekkel r leszerelésről tárgyalunk. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának negyedik ülésszak? 1900-ban úgy határozott hogy további 1 millió 200 ezerre' csökkenti a szovjet hadsere; létszámát. A Szovjetunó megkezdte e határozat valóra váltását és csak a nyugat! országok nyílt háborús fenye- getése kényszerített bennünket arra, hogy leállítsuk katonáink és tisztjeink leszerelését.

— Ha a Szovjetuniót és • többi szocialista országot ner fenyegették volna a Nyug? Aliig fel fegyverzett agressz.í erői, már régen felosztottul, volna hadseregeinket, teljesen átállítottuk volna a hadiipart békés rendeltetésű cikkek gyártására.

Az utolsó négy évben évente átlagban tízmilliárd új rubelt fordítottunk védelm i célokra. Nem nehéz elképzei- ni, mennyire meggyorsul' volna gigászi építő programunk végrehajtása, ha ezeket az óriási összegeket békéé építésre fordíthattuk volna.

A háborúk korszakától a tartós földi béke korszaka felé

Az általános és teljes leszerelés megvalósítása valóban történelmi fordulat lenne az emberek életében — a háborúk korszakától a tartó« földi béke korszak« felé. E történelmi fordulat megvalósulhat Meg kell valósulnia! Minden a néptömegektől, állhatatosságuktól és eltökéltségüktől függA népek kivívhatják és szükségképpen kivívják a leszerelést, megvédik a békét

— Az emberiség élhet háborúk nélkül és így is kel] élnie. Korszakunkban a háborúk többé nem végzetszerűen elkerülhetetlenek.

Ugyanakkor azonban a béke sem végzetszerűen elkerülhetetlen.

— Felvetődik a kérdés:

van-e lehetőségük a népeknek arra, hogy most megállítsák ezt a halál felé, újabt háború felé való rohanást? Mi egészen határozottan ez', válaszoljuk: Igen, van.

Reális, hatalmas erők vannak, amelyek megvédelmezhetik a békét: a Szovjetunió és a szocialista világrendszer, amely hatalmas akadályt tornyoz az új világháború kirobbantásának útjára, sok fiatal szuverén állam közöttük olyan nagyhatalmak,

(Folytatás a 0. oldalon),

1962. július 12.

3