Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-12 / 161. szám
miß proletárjai,ísrísUijemi XIX. ÉVFOLYAM 16L SZÄM ÄRA: so FILLÉR 1962. JÚLIUS 12. CSÜTÖRTÖK. Tanácskozik a világkongresszus fi népek kivívhatják és szükségképpen kivívják a leszerelést, megvédik a békét 9 Újabb réssietek Hruscsov elvtárs beszédéből «■5 IBI leszerelést akarunk — mondotta beszéde során Hruscsov edvtárs —, nem pedig leszerelésről való szóie- csériést Nem lebet többé megtűrni azt a helyzetet, hogy amíg a leszerelési tárgyalás folyik a maga rendjén, a fegyverkezési hajsza egyre fokozódik. A US News And World Report című amerikai folyóirat számításai szerint 17 év alatt, 1946-tól 62-ig a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben 863 nemzetközi ülést tartották, ami 17 000 órát vett igénybe. Ez idő alatt 18 millió szó hangzott eá. Mialatt a leszerelésről szóló szavaik milliói a történelem holt salakjává válnak, egyre nagyobb mértékben gyártanak fegyvereket. Bizonyos nyugati körök a leszerelésről folytatott vitákat szócséplésre használják fel abból a célból, hogy a leszerelési szóáradat leple mögött, magas szinten tartsák a háborús üzleti konjuktúrát, újabb fegyverkészleteket halmozzanak fel. — Á nyugati hatalmak genfi magatartása arról tanúskodik, hogy nem kívánják a leszerelést. Az Egyesült Államok és szövetségesei képviselőinek Genf ben tartott beszédei tisztán deklaratív jellegűek, puffogóak. Negatív állásfoglalásukat elfogadhatónak próbálják feltüntetni, bennünket viszont a megegyezés ellenségeiként igyekeznek beállítani. Nos, nézzük csak meg az amerikai javaslatok lényegét. Az Egyesült Államok ytalapvető tételeit* — Mint ismeretes, az Egyesült Államok hosszas huzavona után végül is előterjesztette a leszerelésről szóló egyezmény ^alapvető tételednek vázlatát”. Ez a vázlat azt mutatja, hogy az Egyesült Államok álláspontja az általános és teljes leszerelést illetően alapjában véve negatív maradt, habár a másodrendű kérdésekben és formailag, ez az álláspont már simulékonyabb, és sok szót tartalmaz, a leszerelésről. A valóságban ,-,az alapvető tételek” éppen a fő dolgot nem tartalmazzák: az atomfegyver teljes mértékű eltiltását, az államok által felhalmozott ösz- szes készletek megsemmisítését, az idegen területeken levő katonai támaszpontok felszámolását. Egy ilyen „leszereléssel” egyetérteni azt jelentené, hogy becsapjuk a népeket, ártunk a hclse rn-í'T- szflárdí(áEp”ak. — Akárcsak a múltban, ez alkalommal is alighogy megkezdődtek a tárgyalások, az Egyesült Államok és partnerei megkísérelték, hogy a leszerelés kérdéseiről az egész figyelmet a nemzetközi ellenőrzés hírhedt problémájára tereljék, miközben azt próbálják bizonygatni, hogy a leszerelés problémájának egész lényege az ellenőrzés. — Ami pedig az ellenőrzésre vonatkozó amerikai javaslat lényegét illeti, az csupán kissé felfrissített, de ugyanazokat a leszerelés nélküli ellenőrzés megteremtésére vonatkozó régi követeléseket tartalmazza. Igaz ugyan, hogy ezt most az előbbinél finomabban tálalják fei, de a lényeg a régi maradt: törvényesített nemzetközi kém- rendszer létrehozása a potenciális agresszor érdekében. Az orosz nép az ilyesféle „újdonságokra” azt mondja: ugyanaz a leves, csak kissé higab- ban. A mi álláspontunk egyszerű és érthető: egymás után, teljes mértékben fel kell számolni a fegyverek különböző fajtáit. Emellett, a mi szerződéstervezetünkben az általános és teljes leszerelésre vonatkozólag tett minden lépést a szigorú nemzetközi ellenőrzés intézkedésed kísérik. A megmaradt fegyverzet ellenőrzése — kémkedés — De mi ellenezzük az ellenőrzés létrehozását olyan fegyverzet felett, amely még fennmarad. A megmaradt fegyverzet feletti ellenőrzés feltétlenül kémkedés, annak a felderítése, hogy a fegyverzet csökkentésének eredményeként nem változtak-e meg az erőviszonyok, és nem lehet-e ezt a változást támadásra felhasználni. Egyetlen önmagát becsülő állam sem egyezhet bele az üyen ellenőrzésbe. — A nyugati hatalmak a mindent átfogó ellenőrzésre törekszenek, de ugyanakkor nagyon is korlátozott leszerelési intézkedéseket javasolnak. Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy a leszerelést az államok rendelkezésére álló, a nukleáris fegyvereket eélbajuttató eszközök, valamint egyes hagyományos fegyverfajták harminc százalékos csökkentésével kezdjék. — De felvetődik a kérdés: csökken-e emellet a háború reális veszélye? Nem csökken, mert megmarad a hatalmas termonukleáris ütőerő. Teljes mértékben igaza van India mélyen tisztelt miniszterelnökének, Nehru úrnak, amikor kijelenti „a leszerelés megszűnt a fegyverzet csökkentésének kérdése lenni. A nagyhatalmak atomfegyverkészleteinek negyedrésze elég ahhoz, hogy elpusztítsák az egész világot”. — Továbbá az Egyesült Államok azt javasolja, hogy az első szakaszban harminc százalékkal csökkentsek az interkontinentális és globális rakéták készletét, de ugyanakkor érintetlenül akarja meghagyni a katonai támaszpontok rendszerét. Az Egyesült Államok a valóságban a leszerelésnek még harmadik szakaszában sem irányozza elő az idegen területeken levő katonai támaszpontok felszámolását és a külföldi csapatoknak e területekről való kivonását. Hát az Egyesült Államok kormánya valóban azt gondolja, hogy a Szovjetunió beleegyezik leghatalmasabb és legtökéletesebb harci rakétáinak az első szakaszban harminc, a második szakaszban még további harmincöt százalékos csökkentésébe, ha teljes érintetlenségben maradnak az amerikai katonai támaszpontok, amelyeknek célja az, hogy azokról támadást intézzenek területünk ellen? Nem vagyunk sajátmagunk ellenségei és sohasem egyezünk bele az ilyen — tisztesség ne essék szólván — leszerelésbe. — S végül z, kérdésnek ilyen kezeié- lésével az Egyesült Államok beleegyezése a részleges leszerelésben cselfogásnak tűnik, amelyet azért eszeltek ki, hogy feltárják nemzetbiztonságunk valamennyi fegyvertárát, vagyis kinyissák az ajtót a felderítés és kémkedés rendszere előtt, s ilymódon megkönnyítsék a potenciális agresszor feladatát. Amerikai vázlatban előirányzott úgynevezett övezetenkénti felügyeleti intézkedések is nyilvánvaló célt követnek: kikutatni a szovjet rakéta- és atomeszközök pontos elhelyezését. Az adott esetben is érvényes az a kifejezés, amellyel maguk az amerikaiak is élnek: „a felderítés farka csóválja a politika kutyáját”. A nyugati hatalmak taktikázása Az ellenőrzés kérdésében az összes nehézségek abból erednek hogy a nyugati hatalmak lényegében elválasztják azt a döntő feladat megoldásától: a tényleges leszereléstől. Ismét a nyugati hatalmakhoz fordulunk: fogadják el az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatainkat, s mi elfogadjuk az ellenőrzésre vonatkozó bármilyen javaslatukat. — Az Egyesült Államok kormánya nagy létszámú nemzetközi fegyveres erő létrehozását javasolja, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket az erőket atomfegyverrel lássák él. Az ilyen erők mintájául többek között a Kongóban működő úgynevezett ENSZ-csapatokat tüntetik fel. Jogos a kérdés — s mi már többször felvetettük — ki lesz e fegyveres erők parancsnoka és ki fog rendelkezni velük? Az Egyesült Államok azt mondja, hogy az ENSZ lesz a parancsnokuk. De mit jelent ez a gyakorlatban? Az ENSZ apparátusában1, a jelenlegi felépítést tekintve — mint ahogy ezt a kongói események is jól megmutatták — ugyanazok a hatalmak vannak uralkodó helyzetben, amelyek a NATO-t irányítják. Ilyen körülmények között elfogadni az Egyesült Államok javaslatát, öngyilkosságot jelentene; azt, hogy mi magunk leszerelünk, a NATO-nak pedig lehetővé tesszük, hogy a nemzetközi fegyveres erőket saját akaratuk ráerőszakolá- sára használják fel. — A probléma egyedüli észszerű megoldása az, hogy egyenlő lehetőségiek között rendelkezzünk a nemzetközi erők felett. Az ENSZ-ben most három államcsoport van képviselve, tehát mindegyiküknek legyenek a többivel egyenlő jogai és lehetőségei. — Vajon normálisnak te- kinthető-e az a tény, hogy az Egyesült Államok ellenállása következtében a Kínai Népköztársaság a mai napig sem foglalta el jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében? — Csak ha minden államcsoport egyenlő, akkor nem történik majd visszaélés a némzetközi fegyveres erőkkel valamelyik országcsoport rovására. Magától értetődik: szó sem lehet arról, hogy a nemzetközi fegyveres erőknek atomfegyvert adjanak. Ez egyenlő lenne a népek kigúnyolásával, hiszen a népek követelik, hogy örökre szabadítsák meg őket az atomháború veszélyétől. Javaslatok a béke aláásására — Az Egyesült Államok azt javasolja továbbá, hogy a nemzetközi bíróságot, amelyben vétójog nincsen, hatalmazzák fel az államokra nézve kötelező határozatok meghozatalára, a többi között a béke és biztonság szavatolásának kérdéseiben is. Ez a javaslat, amely lényegében véve megszegi az ENSZ alapokmányát és semmivé teszi a Biztonsági Tanácsnak, mint a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért felelős fő szervnek a szerepét, a Szovjetunió érdekeinek megnyirbálására és egy új nemzetközi politikai rendszerrel cseréljék fel, amelyben a nyugati hatalmak uralkodó helyzetre számítanak. — Hát beleegyezhetünk ebbe? Természetes, hogy nem. Ezek a javaslatok nem a béke ügyének megszilárdítására, hanem aláásására irányulnak. — Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó általános határidőt megállapítani az általános és teljes leszerelésért célzó intézkedések megvalósítására, bár most már kijelöli a két első szakasz határidejét. Az amerikai vázlat tételei olyan módon vannak megszövegezve, hogy lehetőséget adnak a nyugati hatalmaiknak a végtelenségig elhúzni, sőt meghiúsítani a leszerelés folyamatát, ha egy bizonyos időpontban arra a következtetésre jutnak, hogy stratégiai' elgondolásokból ez előnyös számukra. — Végül nem tudom elhallgatni azt a tényt sem, hogy — amint ez Genfbea egyre világosabbá válik — az Egyesült Államok egyáltalán nem akar szerződést kötni az általános és teljes leszerelésről, amely kötelemé az államokat, hogy szigorúan meghatározott határidőn belül megsemmisítsék katonai gépezetüket. Az . amerikai kormány képviselői Genfben nyíltan mondják küldötteinknek, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem írja alá, a kongresszus pedig sohasem hagyja jóvá az általános és teljes leszereléről szóló szerződést Ebből láthatjuk, hogy az Egyesült Államok csupán beszél a leszerelésről, a gyakorlatban pedig ellenkező álláspontot foglal cl. — A Szovjetunió — ugyanúgy, ahogy ért a múltban is tette — kész figyelembe venni a nyugati hatalmak minden kívánságát, amely nincs ellentétben az általános és teljes leszerelés problémája megoldásának feladatával. Ilyen kívánság azonban még nagyon kevés van. A világközvélemény leszerelést akar — Készek vagyunk figyelmesen megvizsgálni tárgyaló partnereink minden egyes javaslatát, olyan kölcsönösen elfogadható utakat keresni és találni, amelyek előmozdítják a leszerelési szerződés kidolgozását. Készek vagyunk a lehető legnagyobb erőfeszítésekre, hogy a genfi tizennyolchatalmi bizottság munkája eredményes legyen és kollektív erőfeszítésekkel kidolgozzuk a leszerelés hathatós programját. — A világközvélemény a leszerelési szerződés megkötéséért száll síkra, tanácsokat ad, hogyan küzdjük le a nézeteltéréseket. E tekintetben figyelemre méltó Bertrapd Russel angol filozófus részéről a kongresszushoz intézett üzenet több tétele. — Lord Russell azt mondja: „szeretném, ha a Nyugat minden képviselője a tárgyalások során kijelentené: szilárd meggyőződésem, hogy a nukleáris háború rossszabb a kommunizmus világméretű győzelménél. Azt szeretném, ha a kelet minden képviselője a tárgyalások során kijelentse, szilárd meggyőződésem hogy a nukleáris háború rosz- szabb a kapitalizmus világméretű győzelménél. Az a tárgyaló fél, amelyik megtagadja ezt a kijelentést, saját magát bélyegzi meg, mint az emberiség ellenségét és az emberiség elpusztításának hívét”. — Mi, a szocialista világ képviselői sohasem mondtuk, hogy a kommunizmus világméretű győzelme érdekében készek vagyunk kirobbantani a termonukleáris háborút. Vezérünk, V. L Lenin még a forradalom első éveiben meghirdette a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját (Folytatás a 3. oidaloo)
