Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-06 / 156. szám

liét elnök hadakozása Együttműködésük látszólag zavartalan. Ha megjelennek ünnepségeken, gyűléseken, funkciójuknak megfelelően előadnak vagy felszólalnak. Az ötszáz lelkes kicsi faluban, Szamos becsen rájuk tekint a a legtöbb szempár. Munká­juktól, intézkedésüktől sokat és mindig többet várnak. De a látszólagosság itt fur­csa esetet takar. Már több mint hét esztendő telt el emésztő, bizalmatlanságok so­rozatát szülő „titkos" harag­ban. Hogyan kezdődött? Rápolti Ignác 1051 öli1 ter­melőszövetkezeti elnök, Újhe­lyi László 1953-ban került a tanács elnöki székébe. Gyer­mekkoruk óta ismerik egy­mást; tisztségükben évekig nem is volt semmi zavaró kö­rülmény. Mikor Újhelyi ta­nácselnök lett, Rápolti még gratulált is neki. 1957 tavaszán egy fakiter­melési ügy támasztotta köz­tük az ellentétet. Nem lát­szott veszélyesnek, de az eset mégis tövist tört mindkettő­jükbe. Sértődöttség, bizalmat­lanság fészkelte magát közé­jük. A támadt vitában egyik sem akart engedni, „megaláz­kodni” a másik előtt. Ké­sőbb pedig — a bizalmatlan­ságot megtartva —, tovább in­dultak anélkül, hogy a támadt ellentétet kölcsönösen tisztáz­ták volna. éltetés — időszakos eredménnyel A csengőn jérá6i pártbizott­ság igen helyesen, megpróbált pontot tenni a kőt falusi ve­zető közötti nézeteltérés után. ötvenhétben ez nem sikerült. Rápolti Ignác is, Újhelyi Zászló is makacsul, „enged­mény r'ó'küT’ ragaszkodott a maga vélt igazához. Következő évben több falu­beli pártvezetrr^gi taggal együtt megint hivatalosak vol­tak a pártbizottságra. Ekkor ó<? v játszott, sikerül a békél­tetés. ígérték: félre*es?ik .a szem?1 •"«kedést és megbí-atá- suknak megfelelően, jó vi­szonyban tevékenvk'dnek a m«g»V ■ nosztlnn. KüVVnösm megkívánta ezt a falu egysé­ge érdeke hogv szövetkeze­tivé fellődlön SzamosbeCs. Váll váll mellett dolgoztak. E0vü‘tműködé«ük eredménye nem rnrr"dt él: a •’TÖvetkezeti falu jó úton indult. Már-már ú<tv látszott, vége j a két elnök közötti szemé Ivei sérelmek oktalan hánytorga- I tásának, de idén, februárban megint elkezdődött köztük a hadakozás. „Vajon mii gondol rólam..?“ — Most a háztáji miatt van köztük nézeteltérés — mond­ja a tanácselnök. — Felesé­gem i* kiveszi részét a közös munkákból. Évente százhúsz körüli munkaegységet szerez. Négy gyermek mellett. Én úgy látom, kivételezések van­nak a háztáji földek haszná­latánál. Rápolti Ignác viszont köz­gyűlési határozatra hivatko­zik, és „anyagiasnak" nevezi a tanácselnököt. A tsz-elnök szerint a járásiak is támogat­ják a háztáji kérdésében ho­zott közgyűlési határozatot, amely szerint akinek a férje más munkahelyen van kereső állásban, az csak nyolcszáz öl háztájit kaphat. A határozatot ilyen formáiban nem lehet szerencsésnek mon­dani még akkor sem, ha járá­si támogatást élvez. Mert azo­kat a családos anyákat, akik a tez-ben dolgoznak, nem le­het kategorikusan fél hold háztáji használatára kötelezni. Figyelembe kell venni körül­ményeit, a gyermekeket, és ahhoz szabni a háztáji terü­letét, amely lehet történetesen kilencszáz, vagy ezemégyszáz öl Is. A kiújult személyeskedés tovább emészti a két elnököt, fokozza az egymás iránti bi­zalmatlanságot. Pártvezetősé­gin és taggyűléseken, tsz-, ta­nácsi vagy bármilyen más összejövetelen — mint illik is — rendszeresen részt vesznek. A „tárggyal kapcsolatban" em­lítik egymás személyét, mun­káját. És ekkor: „Jó, jó, el- mondtad éppen a magadéh de vajon mit gondolsz rólam a szavak mögött?!” — ágasko­dik bennük a kétkedés. Amire hmic« ... pJIPáglMÍlll Mikor összejöveteleken, em­berek előtt találkoznak, kezet nyújtanak egymásnak. Sőt né­ha egy kis pálinkát pohár sör1 Is megisznak együtt. Fe­leségük kö" nincs harag, szí­vesen beszélgetnek n kotos ha­tárban végze t munkájú!-. köz­ben. Éppen ezért, a fn’uban még nem okozott különösebb gondot a két elnök „titkos” hadakozása. A Dózsa Tsz jó közepes eredményeket ér el, tavaly 40 forln“al fizette a munkaegységeket, idén 50 kö­rül fog adni; a falu jelentő­sen fejlődött az elmúlt évek­ben. Ilyen vonatkozásban a járásnál sincs a két vezető el­len komolyabb kifogás. De az oktalan haraggal, sze­mélyeskedéssel n°m jó játsza­ni! Annál inkább, mert az utóbbi időben olyan gyanúsí­tást táplálnak egymás iránt, hogy a másik alaptalan, elfer­dített dolgokat jelentget a fel­sőbb szerveknek. Ez pedig se­hogy sem vezethet jóra: fel­őrlik, kiszipolyozzák egymás türelmét, tettre készségét. Nincs arra paragrafus, hogy bármilyen felsőbb szerv teljes megbékélésre kényszerítse őket, csak segíthetnek benne. Maguknak kell felismerni an­nak szükségét, hogy személyes sérelmeiken: gátlásaikon úrrá legyenek. Persze nem azon az úton. hogy azután elvtelenül mindent elnézzenek, eltűrje­nek egymásnak. Mindenek­előtt hivatásuk tisztaságát te­kintsék. Asztalos Bálint A kertészek «»építenek, a UTÁSZ rombol Szép dolog, hegy egyre job­ban parkosítják Nyíregyházát, föld alá helyezik a villamos légvezetékeket és egyre több utcát ragyogja be a nappali fényt árasztó, mégis olcsóbb neonfény. Éppen ezért — ha olykor fájó szívvel is — meg­értjük, hogy Itt ott feltúrkál- ják a járdát, s a régebben telepített parkrészeket. A jelekből ítélve nemsoká­ra neonvilágítást kap — im­már végig — a Zsdánov utca is. Az oszlopokat ugyanis már leállították és éppen ott, ahol pár héttel ezelőtt virágokat New-Hampshyre csibék Nyír hátán palántáitok. Kárba vesztek a virágok, jó pár- napot dolgoz­tak hiába a Kertészeti Válla­lat munkásai. S ez az, amit nem ért meg a nyíregyházi ember. Vajon annyira -tervszerűtlenül dol­gozna a T1TÁSZ, vagy rossz a kapcsolat közte és a tanács vb. építési osztálya között, és sehogyan sem -tudták pár hét­tel ezelőtt figyelmeztetni a Kertészeti Vállalatot, hogy ezeken a helyeken ne parko­sítson, mert úgyis felesleges? Vagy ez is a tervteljesíités- hez tartozott? Tóth Anna Bővül a baromti- keltető állomás A Mátészalkai Baromfikeltető Állomáson az idén a szokásosnál korábban fejezzük be az üzemel­tetést. Július 15-én ugyanis nagy­arányú építkezés kezdődik; há­rommillió forintos beruházással megkezdődik a keltetőállomás bő­vítése. A jelenlegi 14 darab tíz­ezres géphez még tíz keletőgépet kapunk és ennek eredményeként az idei 650 ezer helyett másfél millióra bővül a kikeltetett csi­bék szánka. A keltetőállomás bővítése azért is időszerű, mert sem az idén, sem a korábbi években nem tud­tuk már kielégítem az igényeket. A bővítés után remény van arra, hogy már a jövő év elején, még március, április és május hóna­pokban is elegendő naposcsibét tudunk adni az igénylőknek. Az építkezéshez az előkészületek már most, a baromfikeltetés idei­jén elkezdődtek, hogy a terv sze­rint január 1-re már a gépek is üzemképes állapotban legyenek beszerelve. Mócsán András telepvezető Panaszra intézkedés Levelet kaptunk Plósz Mátyás kálmánházi lakostól, amelyben — többek között — arról ír, hogy a helyi föutaiüvesszövetkezeti bolt vezetője durván beszél a vevők­kel, a boltot a megállapított időtSt eltérően későbben nyitja és korábban zárja, mert Nyír­egyházáról jár ki. A panaszt a FöldmüveMzövetkezetek Nyíregy­házi Járási Központja megvizs­gálta és a következőket állapí­totta meg: A panasztevő által felvetett „ne kérdezzen, hanem kérjen” kije­lentést a boltvezető elismerte. E tekintetben felhívtuk a figyel­mét arra, hogy az Ilyen válasz­adás nem illő a vásárlókkal szemben és ettől a jövőben tar­tózkodjon. Tekintettel azonban arra — mint az a közvélemény­kutatás és régebbi jegyzőköny­vek alapján kiderült — hogy a boltvezető nem először volt durva, az ftnsz írásbeli figyel­meztetésben is részesítette. A panaszlevélben leírt anótfuá- sárlási probléma elintéződött. A telepet fel nem szúrt telepre ki­cserélték. A lakosság igényeinek megfe­lelően meghosszabbítottuk a bolt nyitvatartási idejét is. A vegyes­bolt ezentúl reggel hat órától fél 12-ig és délután 12 órától 20 óráig lesz nyitva. A feltétele­ket ehhez úgy biztosítottuk, hogy a boltvezetőnek személyi haszná­latra egy külön helyiséget átad­tunk. A helyszíni intézkedésekkel a panasztevő egyetértett. B. Katona István FJK ig. elnök Fekete István láendéglátóipari feltrgy. A záhonyi televíziós vevő­készülékek tulajdonosai már hosszabb idő óta panaszkod­nak, hogy a színházi közvetí­téseknél zúgások és egyéb hi­bák jelentkeznék. Egy idő óta én is figyelemmel kísérem az adást és rájöttem, hogy a pa­nasz nem alaptalan; a már említett zavar nem jelentkezik getft a 'külső helyszíni felvé­teleknél, sem a fii mközvetít é- sekjíél: A tv figyelmébe Ezek után tehát már efeve megdől az a kifogás, bogy a hóiba a készülékben, a napfolt­tevékenységben, vagy special a záhonyi vételi környezetben van. Tanácsos lenne, ha a tv technikai szakemberei alapo­sabban szétnéznének!: vajon rendben vannak e a színházi köz veti tővonalak, vagy a köz­vetítő berendezések? nr Tóth Gáspár. SZERKESZTŐI ÜZENETEK A nyírkátai Rákóczi Tsz-ben — a megye még néhány szö­vetkezeiéhez hasonlóan — Ne w-Hampshyre húscsibékét ne­velnek. Nagy Jánosné Nyíregyháza: A levelében írt problémákat meg­vizsgáltattuk, választ a Nyíregy­házi Vendéglátóipari Vállalat megküldte. Kérjük, közölje pon­tos címét, hogy az eredményről tájékoztathassuk. Czapári István Hete: Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum Esztergom—Kenyérmezőn és Pé­csett van. Bánj*agazdasági Tata­bányán és Villamosenergiaipari Budapesten az Üteg utcában. Kosztelnik Miklós Kisvárda: Ér­deklődésére közöljük: ha valaki Ónodvóri Miklós július 6. tengerész akar lenni, annak elő­ször a MAHART alkalmazásába kell lépni, és onnan küldik el tengerész iskolába. Bővebb felvi­lágosítást kérhet a MAHART személyzeti vezetőjénél: Buda­pest V., Apácai Csere János u. W* szám alatt. Lónyai Tibor Vásárosnamény: Az IBUSZ-tól kapott felvilágosí­tás alapján közöljük, hogy az idegenvezető tanfolyamra mindem év augusztusában lehet jelent­kezni és a tanfolyam a követke­ző év februárjában indul. Vavrik József Bashalom; Nyír* egyházán még nincsen szociális otthon, jövőre kezdik meg az építését és 1965-re fejezik be. A nyugdíjból nyolcvan százalékot vonnak le azoktól, akiket felvesz­nek <az otthonba. A felvétel ügyében az illetékes községi ta­nácsnál kell érdeklődni. Horváth József Csenger: Ügyét kivizsgáltuk. Az ÉM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat közölte, hogy a reklamált össze­get még a panaszos levSl megér­kezése előtt — 1962. június 20-án — címére postán elküldték. Radioaktivitás — kísérleti csibék Rádióaktív sugárzással ke­zelt kukoricát és szóját ter­mesztenek az Eötvös Loránd Tudományegyetem akógöch kísérleti állomásán. A külön­leges takarmányt a kisállatte­nyésztési kutató intézetben használják majd te! a baromn- fihizlalási kísérletnél. Megál­lapították ugyanis, hogy ha egy kiló takarmányba 0.4 gramm Methionin nevű ami- nosavat tesznek, tíz százalék­kal gyorsabban gyarapodnak a csibék. Az eljárást azonban tovább akarják tökéletesíteni, s ezért megvizsgálják, hogy s különböző fajtájú és külön­böző korú csibéknél mennyi az optimális Methionin adag. Az ami nosavat a rádióakti vi­tással jelzett takarmányba ke­verik, majd izotopos vi2asgálat- tal kimutatják, hogy mennyit szívott fel belőle az állat szer­vezete. A világviszonylatban is egyedülálló kísérletek befe­jezése után a kutatóintézet pontos „Methionin-reeepte!” ad a takarmánygyáralkoafk és így sok millió csibe kap majd gyorsabb növekedésre serken- *15 takarmányt. _ Mit beszél! Miért akar meghalni? Beszéljen! Az életbe visszahozott ön- gyilkoejelölt összefüggéstelen szavaiból kibontakozott a nagy tragédia. — Valakit szerettem... na­gyon szerettem... Vele jöt­tem, otthagyva mindenkit. Anyámat.. szegény beteg anyámat és öcséimet. özvegy anyámat... Otthagytam min­dent, mert azt mondta, hogy Nyugaton jobban tud érvé­nyesülni és... itt majd dől hozzánk a pénz... és nekem csak annyi dolgom lesz, hogy... Oh, doktor úr, miért nem hagyott meghalni?? Horváth ingerült lett. A lány siránkozását afféle szen­timentális nyavalygásnak tar­totta. „Buta latyó! Beleszédült az első jött-ment karjaiba, lefe­küdt neki, mert megígérte, hogy elveszi. Hány ilyen lány­nyal találkozott már! S itt van most ez is... tárt karok­kal szalad bele a halálba... Jól meg kellene botozni!” De mindezt csak végiggon­dolta. A lánynak azt mondta: — Biztosan elveszi magát... A lány újra felemelkedett, zavaros tekintetét az orvos­ra emelte. — Itt hagyott! Amerikába ment. Sose jön vissza. S ne­kem. .. nekem... gyerekem lesz tőle. Hagyjon meghalni, hagyjon meghalni! Sose sze­retett. Csak addig kellettem neki, addig... (Folytatjuk:) dő tekintettel meredtek az ar­cába, mindegyikből azt ol­vasta ki: „Mi lesz?” Becsuk­ta az ajtót, visszaült az ágy szélére. Éjfélkor megmozdult a lány szederjes ajka. Kinyitotta a szemét. Csak egy leheletnyi, rezdülésnyi ideig tartott mind­ez, de kétségtelenül az élet jele volt. Felkiáltott örömében. — El! Megmentettem! Odakint meghallották az emberek. Egymásnak adták a hírt. — El. Hallottátok? Él! Feltépte az ajtót, kirohant a hűs, csillagfényes éjszakába. Az emberek addigra megfo­gyatkoztak, de azok, akik ott­maradtak, már tudták, meg­hallották, amikor felkiáltott. Valaki, nem is tudta kicsoda, megfogta kezét és megszorí­totta. Felbecsülhetetlen bol­dogság áradt szét rajta: lám, innia sem kellett ahhoz, hogy ez a nap részegséggel végződ­jék! Amikor visszament, be­hunyta szemét, támolygott a szobában: szeme nem bírta el a nagy fényt, ezt a nagy bol­dogságot. Reggelig őrködött felette. Már nem érzett fáradtságot, ébren tartotta az izgalom. A lázas beteg lassan magához tért, tekintetét kábán, bam­bán hordozta körbe a hófe­hér bútorokon. Aztán hirte­len felült és eltorzult arccal kiáltozni kezdett. Az orvos majd kővé meredt. — Miért nem hagyott meg­halni! hogy felkeltették. — Műtse meg, kisdoktor. Ez utóbbi neki szólt. Első éjszakáját töltötte fehér kö­penyben a kórházban. Mennyi izgalommal, mennyi idegességgel járt az első ön­álló műtét, ahol újra vizs­gáznia kellett. Vizsgáznia kellett külön-külön az ápolók előtt, még a kiállhatatlan mo­dorú műtősnő előtt is. Máig visszacsengenek fülébe az öreg kórházbagoly szavai, amikor az éterrel kábított friss beteget az ápolóknak ki­adta: — Az új doktor műtötte. Rajta legyen a szemetek! Hány súlyos beteget adott ki azóta a műtő ajtaján, s mégis valamennyit elfelejtet­te. De az első műtét örökké emlékezetes marad, amíg él. Most, hogy az áléit lányt nézte, feltámadtak benne ezek az emlékek, elmélázott raj­tuk. Csakhogy a fehérfityu- lás ápolónők helyett az össze- sereglett menekültek ücsörög­tek odakint az udvaron... Kinyitotta az ajtót, rájuk szólt: — Miéit nem fekszenek le? Az emberek nem mozdul­tak, nem i« válaszoltak. Kér­rul. Kincs, örökkévalóságnak tűnő óra telt el. Feszültség­től, Izgalomtól túlfűtött volt az' orvosi rendelő levegője. Horváth ingujjra vetkőzve, halálos kimerültségtől küzdve ült a beteg lány ágya szélén, tekintetét egy pillanatra sem fordította el róla. Homlokán verejték gyöngyözött, nem volt hozzá eieje. hogy letöröl­je, nagy cseppekben gurult végig arcán. Bőre megfeszült, majd szétpattant: mintha elektromos áramot vezettek volna bele, s ha ellenpólus­hoz ér, menten szikrát vet. Tíz esztendővel ezelőtt, el­ső operációján kerítették ha­talmukba hasonló érzések. A beteget — emlékszik: tizenkét éves fiú volt — hajnal feig, mentőautóval szállították be. Az anyja jött vele, kezelt tördelve rohangált fel s alá a kórház folyosóján. Az osztá­lyos orvos durván ráripako- dott, hogy ne zavarja a be­tegeket. Gyakorlott, folyton veszekedő orvos volt. Az asszony siránkozása nem ha­totta meg, ezret látott már ilyet. — Vakbélműtét. lesz — mondotta szárazon, szinte unatkozva, mérgesen, »miatt, V. A bevett nagy adag gyógy­szer már felszívódott a lány vérében, aligha sikerül élet­re kelteni az amúgyis le­gyengült szervezetet. Pedig most ettől függött sorsának további alakulása. Ha meg­gyógyítja a lányt, az esetnek híre terjed: reménye lehet, hogy elismerik és állást kap valamelyik kórháznál. Ez ép­pen egybevágna terveivel. De ha a beteg állapota súlyos­bodik. ,. esetleg menthetetlen — s a keze között hal meg — börtönbe kerülhet itt is. Most döbbent rá a vállalkozás mö­gött leselkedő veszélyekre. Megtorpant, pár pillanatig el­gondolkodva ácsorgott a ren­delő közepén. A női barakk lakói, s az odasereglett férfiak idegesen várakoztak az ajtó előtt. Hallgatóztak: csend. Félénken kopogtak. Horváth megnyug­tatta őket. Azonban érezte, hoo-' -—- <« bátorításra szó­Ä SÁRGA DOSSZIÉ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents