Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
Mert a becsület így diktálja“ Tollat ragad a négy egykori cseléd — A legfiatalabb 51, a legidősebb 70 eves — Továbbadni a zászlót és a tudást Szerződés. Alatta az érdekelt felek aláírása. Egyike- másika alig olvasható. Nem, nem azért, mert annyira kiművelt, kifinomodott aláírás lenne... Nem! Egy élet munkájában fáradt kezek fogták a tollat. A betűk dülöngélnek, szögletes-kacskaringósak. Ritkán fog az ilyen kéz tollat Jámbrik, Fodor, Kertész, Szemén >rf<t Jámbrik Utván brigád- vezető, Fodor József tenyésztés, Kertész András hizlalás, Szemén József nevelés” _ ezek az aláírások. Négy név, négy ember. Köztük Kertész András a fiatal, 6 „csupán” ötvenegy éves. Szemán József a hetvenediket tapossa. A mándoki buckák egyik lankájában van a Kossuth Tsz majorja. Itt, a sertésólak környékén keressük Borbély Károly párttitkárral, a szerződő másik fél képviselőjével a fenti aláírások tulajdonosait. Hármat meg is találunk. A negyedik, Fodor József, valahol távol van a te- nyészkocákkal. Végigjárjuk a — vendéget egyáltalán nem váró — tiszta, homokkal leterített fiazfcatót, megnézzük az orgonasíp mintájára szortírozott hízócsoportokat. Rövid megjegyzések hallatszanak: „Kilenc hónapos korban száz kiló fölött a hízók átlagsúlya. Nyolc darab a fialási átlag”. Mit akarnak? Az embert különös érzés ejti rabul. Mit csinál, mit akar ez a négy, élete delélő- jén is túljutott ember? Jámbrik István, meg a társai is talán akkor írtak alá szerződést, amikor a báró birtokán munkát vállaltak. Most, ezen a szerződési másolaton pedig az áll: „Szocialista brigád szerződés”. És meg- vall hatom őszintén, a kérdésre nem találtam meg a választ. .. Talán azért, mert az olyan mélyen van ezekben az emberekben, hogy a hétköznapi szó nem eiég a kifejezésére? Mindannyian a nagy mozgalom idején, harmadik éve lettek tagjai a szövetkezetnek. Azóta együtt, egy helyen, az állattenyésztésben, a sertések mellett tevékenykednek. S a tsz és a párt vezetősége rájuk gondolt, amikor felvetődött a szocialista brigádmozKritika Szeptember 1-re elkészül a Pedagógiai Főiskola lendülettel folyik a munka a nyíregyházi Vasvári Pál utcában, a hasonló nevű gimnázium környékén. I'tt lesz az otthona az ősszel nyűó Pedagógiai Főiskolának. A munkákat az É. M. Szabolcs megyei Építőipari Vállalata végzi. A csaknem ötmüfiő forintos bővítést 1963. december 15-ig kell befejeznie a vállalatnak. A tervben a Vasvári Pál gimnázium felújítása szerepel, ezenkívül új épületet is készítenek az utcai fronton. Huszonnégy helyiségben végeznek el felújítás! és 13 új tanterem épül. Az építési munkák jó ütemben haladnak. Az első fél év terve egymilliószázezer forint volt, ezt közel 150 ezer forinttal teljesítették túl. A típustervektől elérőén egyéni stílusban épül az új rész. Külön érdekessége lesz a homlokzat, ahol 55 ablak néz majd az utcára. Ékessége lesz az iskolának az üvegfalú előcsarnok, melynek mérete több, mint 135 négyzetméter A tantermek tágasak és világosak lesznek, nagy déli fekvésű ablakokkal. Egy- egy tanterem mérete 52—58 négyzetméter. Padlózatukat PVC burkolattal látják el. A főiskola építése április i 15-én kezdődött, és minden jel arra mutat, j hogy az átalakítási mun- S kálatok szeptember 1-re ! h ie/öd" •' és az új épülete' határidő előtt adják át rendeltetésének. A Bakti-brigád felajánlotta, hogy szabad szombatját feláldozza az új épület minél korábbi felépítéséhez. t t galom. És ők ezen a tavaszon kitűzték a zászlót: „Szocialista módon élni, dolgozni I és tanulni”. — Hogy miért? Mert a! becsület így diktálja — vála- 1 szol a kérdésre Jámbrik István. — Azért határoztunk így — indokolja meg Kertész András —, mert még nagyobb lesz a munkánk haszna. — Itt élünk, és jobbat akarunk magunknak is — ez Szemán József véleménye. A szerződéstervezet készítésekor azt javasolták, hogy vállaljanak kocánként évi tíz malac felnevelését. — Ne hozzatok ránk szégyent. Mit mondanak a többiek, ha ezt megtudják? — válaszolták. — Tíz malac? Legkevesebb tizennégyet egy esztendőre! Termelési vállalásaik teljesítése nem is okozhat részükre nehézséget, hiszen szorgalmukkal hosszú élettapasztalat, a szakma szeretető párosul. A szövetkezet vezetői segítik őket vállalásaik valóra váltásában. Pótolni az elveszett éveket És a tanulás? Hogyan pótolják azokat az iskolai éveket, amelyeket gyerekkorukban a nyáj mellett vagy a mezei munkában töltöttek el? — Igen, ez a nehéz — mondja megfontoltan a brigádvezető. — öreg tapló nehezen fog szikrát.. Mindenesetre részt akarunk venni — ha nem is vagyunk pártemberek — a politikai oktatásban, a tsz-akadémián, itt vannak a szakkönyvek. Az iskolát meg — talán lehet? — még több, jobb munkával pótoljuk... Égy, olyan féltéssel mondja ezeket az utóbbi szavakat, mintha egy majdan megtalálandó kincset óvna. nehogy elvegyék tőlük. Merthogy nincs iskolájuk.. Az őszinte törekvés, nagy akarás ellenére is támad egy hiányérzet a fiatal szívű, öreg brigádjelöltekkel való megismerkedés során. Ök, túl az ötvenen, derekasan meg akarják állni a helyüket. De meddig? És ki váltja fel őket fontos posztjukon? Azt hiszem, a szocialista brigád- mozgalmukban az lenne a legnagyobb érdemük, „legnagyobb vállalásuk”, ha a szakma mesterfogásait, amelyeket egy életen át gyűjtöttek, átadnák a fiataloknak, hogy azok vigyék tovább a zászlót, amelyet ők, az öregek vettek fel először a mándoki Kossuth Termelőszövetkezetben. Samu András A vendéglő és az alkoholizmu Elcsendesedett az a robbanásig feszült hangulatú, szenvedélyes hozzászólás-sorozat, amely lapunk hasábjain folyt hosszú ideig. Nyílt fórumot adtunk az olvasónak az alkohol elleni küzdelemben és közöltük azokal a hozzászólásokat is, amelyekkel csak részben, vagy egyáltalán nem értettünk egyet. A vitát összegezően megállapíthatjuk, hogy az több okból is igen egyoldalú volt. Részben azért, mert sajnos hiába vártuk, hogy hozzászóljanak az érdekelt felek, az „ivók” és a vendéglátó- ipar megyei szakemberei: másrészt egyoldalú volt, mert a hozzászólások szinte kizárólag az italboltokban, vendéglőkben látták a bajok forrását. Általában a receptet az ivó férjek, apák gyógyítására, a vendéglői zárórák előbbre hozatalában, sőt a kocsmák kapuinak örökre való bezárásában vélték remélni. Ez utóbbi elgondolás alapjában téves. Minden ilyen megoldás nem gyorsítaná, hanem elodázná, sőt esetleg súlyosbítaná a helyzetet. Az alkoholistáknak nem kárára, hanem előnyére válna. Ugyanis a kocsma csupán terep az ivásra, csupán lehetőség, s nem előidézője annak. Az ok minden esetben más. Amikor a kocsmában keressük a bűnbakot, úgy járunk, mint az anekdota beli megcsalt férj, aki felesége helyett a heverőt dobta ki. Ugyanis akkor összekeverjük az alkoholistákat azoknak az embereknek sokaságával, akik derekasan dolgoznak, tisztességesen gondoskodnak családjukról és vendéglőkbe térnek be dis- kurálni, sört, vagy bort, esetleg uram bocsa’ jó szatmári szilvát inni. Akkor egérutat adunk az iszákosoknak, hiszen azok eltűnhetnek ebben a tömegben és azon a terepen, ahol semmi sem különbözteti meg őket másoktól. Az alkoholistáknak pedig nem fedezéket kell emelni hanem ki kell őket emelni és pellengérre állítani. Felbukkan a kérdés, kit is nevezzünk „iszákosnak”? Azt, aki szívesen megiszik társaságban (vagy egyedül) egy-két-három (vagv egye csuda, hat) fröccsöt? Vagy hasonlóan sört, szeszesitalt? Talán olyan ember, aki örömmel tér be néha-néha egy kisvendéglőbe mert azt jó szórakozásnak tekinti? Szó sincs erről. Nincs kate— Szeretnék magával nyíltan és őszintén beszélni, kedves Guzlicza kartárs. Komoly dologról van szó. — Parancsoljon osztályvezető kartárs. Szívesen beszélek nyíltan és őszintén. — Az ön előléptetéséről van szó. — Ól — Ügy bizony. Tudja, hogy Kenéz kartárs kilépett tőlünk. Nekem új jobb kézre lenne szükségem. Magát alkalmasnak vélem erre. — Nagyon örülök. Ószintén szólva, két kéznek kevés vagyok, ezt jól tudom magam is De jobb kéznek kiváló tudnék lenni. — Azt szeretném, ha gondomban-ba- '■m.ban mindif agához fordul- \atnek tana 'sért. Me me gát okos ember sárga, ugye? — Már bocsánat. de a fekete hogyan lehet szürke, lila vagy sárga? — Helyes! És miközben ön egyetért velem abban, hogy a fekete a fehér, mit. gondol magában? Nos? Nos??? — Magamban semmit sem gondolok. — Kitűnő. Attól féltem, hogy gondol valamit közben. — Ne tessék bizalmatlan lenni. Velem lehet együtt dolgozni. Ha szabad kérdeznem mennyi lesz úr beosztásomban a fizetésem? — Kétezerkét száz iorint. — De úgy tudom, hogy ez a kategória alsó határa! Nem kaphatnék tök bet? — Nem, keá vés Guzlicza kartárs Többe majd akkor kap ha megfelel fejlődést mutat. gória! Minden ember esete más és más. Hiszen ismerünk olyanokat, akik liter, másfél liter bort megisznak és normális eszük birtokában ugyan úgy beszélnek, vagy cselekednek, mintha nem is ittak volna. Viszont ismerünk olyanokat, akik megisznak egy-két pohár valamilyen italt, s kivesznek emberi mivoltukból. Alkoholistának, iszákosnak tehát azt tekinthetjük, akit az alkohol irányít, akinél az ital nem kellék, hanem cél. Éppen ezért mellékútra terelő a legtöbb javaslat, mert az alkoholista akkor is iszik, ha a kocsmák zárva vannak. Minden körülmények között iszik, mert nem a vendéglőknek, hanem italnak a rabja. Sok országban kísérleteztek az alkohol teljes eltiltásával. Sikertelenül. Az Egyesült Államok kormánya is annak idején alkoholtilalmat rendelt el. Az eredmény: nem túlzás, szinte az egész lakosság inni kezdett. Milliók mentek tönkre az alkoholcsempészés során magasra szökött italárak miatt. S mindezek következtében megszületett — s ma is virul, holott feloldották a törvényt — a történelem legnagyobb szabású szervezett alvilága. Hibás ez a szemlélet azért is, mert a szocializmus nem szűkíti a dolgozók szórakozási lehetőségeit. Ellenkezőleg: bővíti, színesíti. Mind kulturáltabbá, mind sokrétűbbé teszi azt. Ez vonatkozik a vendéglátóiparra is. Nem kevesebb, hanem mind több rendezett, tiszta vendéglátó helyiségre van szükség, ahová az emberek családjukkal együtt jó érzéssel térhetnek be. Ugyanis az életszínvonal, a biztos munka, megélhetés úgy is jelentkezik, hogy ma már a dolgozó ember nyugodtan betérhet ide. Van miből szórakoznia. A vendégLátóipar- tól viszont azt várjuk, tegyen eleget a rendeleteknek: ittas embert, fiatalkorút ne szolgáljon ki. Nem kívánunk nevelő munkát a csapostól, a felszolgálótól, de kívánjuk — minimálisan —, hogy ne húzza el a száját, ha a vendég vacsora után „sima” vizet kér és a bambit rendelő is kapjon udvarias kiszolgálást. És ügyeljenek a rendre, a tisztaságra, stb. Az alkoholizmus megfékezése azonban társadalmi feladat. A szálak a múltba nyúlnak. Az alkoholistáknál mindig megtalálhatjuk ezeket a nehezen elvágható, visszahúzó, a kapitalizmusból eredő szálakat. Kórokozója a régi rendszerben uralkodott teljes létbizonytalanság az ember kiszolgáltatottsága. Ez a fő okozó nálunk megszűnt Az okozat azonban megmaradt Kérdezhetnénk hogy a fiataloknál mi a helyzet? Ök nem ismerik csak hírből tankönyvből a múltat, s mégis közöttük is akad iszá- kos, ha sokkal kevesebb is (és ez a mi rendünk eredménye), mint a felnőtteknél Nos. náluk is ugyanaz a baktérium fertőz. A kapitalizmus. Mert a kapitalista felfogás farkaserkölcse a gazdasági rendszerrel együtt nem szűnt meg. Az emberek egy részénél a fejekben ma is él és így is romból. Mindenki tapasztalhatja ismeret tségj körében hogy az iszákosok kevés kivétellel, iszákos vagy arra hajlamos környezetben nőttek fel. Ennek a környezetnek a mentalitását örökölték és hordozzák magukban. A felelőtlenséget, a céltalanságérzetet, a cinizmust Az idő mindent — mondja a közmondás és igazat mond. Új életünk lehetőségei törvényszerűen felszámolják és elpusztítják az alkoholizmust. Megszűnt a dolgozó ember létbizonytalansága, perspeTr*’»« í ‘iarr- sága. Van már miért dolgozni! Jó dolog — csak néhány példa — a szépen berendezett lakás, a televízió, a nyaralás, a külföldi társasutazás. Mindez szorgalmas dolgozó embernek elérhető. Csak választani kell. Ital, vagy televízió? Pálinka, vagy gázmelegítő? Italtól való bambaság, lenézettség, vagy tengerparti üdülés? Választani kell, mert a kettő együtt nem megy. S mind többe« választják c jobbat. Nő a műveltség, s ezzel együtt az igény a kulturáltabb életforma után. A szocializmusban mindkettő adott, csak élni ken vele. Inni és tanulni — ezt sem lehet együtt. Itt is mind többen ismerik fel a számukra kedvezőbbet. Bízzuk tehát magunkat az időre és a szocializmus vívmányaira? Nem. Természetesen ezt nem tehetjük. A folyamatot a társadalom sietettheti, tehát mindnyájan fogjunk össze és siettessük! A héten alakult meg megyénkben az a bizottság, amely hivatott szervezetten harcolni az alkoholizmus ellen. Mindenki számára adódik ebben a testületben feladat. Ezernyi módon avatkozhatunk be segítő kézzel az italtól pusztulásra ítélt emberek, családok életébe. A legfontosabb, megteremteni a közhangulatot az alkoholisták ellen. Ne legyen „bocsánatos bűn” a züllés. Légüres térben mozogjanak az iszákosok, a családjukat elhanyagolok. Nem követhet el nagyobb bűnt senki, minthogy ilyen emberre? egy asztalhoz üljön. azzal koccintson és alibit biztosítson számára. A megszégyenítés, a kiközösítés mindem embert elgondolkoztat. Ordas Nánd A mezőgazdasági vásár terű1“4*«. Képünkön: Üvegezik i szú v jet pavilont. nek tartom, szakszempontból kifogástalan, politikai érzéke kitűnő. — Élbízom magamat, ha így tetszik folytatni. — Nos, megmondom nyíltan és őszintén, mit várok magától. — Igenis. Figyelek. — Azt várom, hogy nem lesz más véleményen, mint én. — No, igen. Ez természetes. — De nemcsak úgy általában. A legkisebb részletkérdésekben sem. Ügy akarok számítani magára, mint tulajdon anyámra. — Tessék csak rám bízni, kérem. Meglesz. — Ha tehát tanácsot kérek öntől, ne érhessen meglepetés. Ne fordulhasson elő. hogy mást tanácsol, mint amit én tenni akarok. — Értem. S honnan fogom tudni, hogy az osztályvezető kartárs mit óhajt tenni? — Azt én természetesen megmondom. A maga dolga csak annyi, hogy he- Iveselien. Ez a lényeg. Persze, nemcsak fmmel- ámmal kényszeredetten, hanem lelkesen. — Nem szoktam félmunkát végezni. Bízhat bennem, osztályvezető kartárs. — Persze, nemesek négy- szemközt — Világos. Bárhol. bármikor, bármilyen ügyben. — No. látja, erről van szó örülök hogy érti a feladatát S örülök hogy nem kell valami kezdővel bíbelődnöm. Az én munkám sokrétű és fontos. Nagy könnyebbséget jelent a számomra, ha a jobb kezemmel minden kérdésben konzultálhatok. Több szem többet lát, ez közismert dolog. — Nem fog bennem csalódni, osztályvezető kartárs. — Köszönöm. Égni fog a munka a kezünk alatt. — Meghiszem azt! Mindig is az volt a vágyam. hogy önnel együtt dolgozhassak — Azt hiszem, megértettük egymást. Teszem azt, ha én a feketére azt mondom. hogy fehér, ön mit mond? — Azt mondom, hogy fehér. — Ügy van. Nem azt, hogy szürke, lila vaou A megbízható munkatársról Tahi László:
