Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

A megperzselt ember, ígéret és folytatás Mérlegen megyénk iparának első fel éve s akinek a hajszála sem görbült meg Az előzmény eléggé minden­napos: egy termelési értekez­let. Ami viszont nem túlzot­tan gyakori: az egyik segéd- molnár — a nyírbátori ma­lomban — megbírálta főnökét: Nyári István malamvezetőt. A bírálat ntánl csend Kifogásolta, hogy nincs rend a malomiban, Nyári István rosszul bánik a társadalmi tulajdonnal. Vizsgálat kezdődött. Megál­lapították: valóban helytálló a dolgozók észrevétele, melyet Meggyes! Miklós juttatott ki­fejezésre. Nyári István finom­liszt feliratú bárcával látott el 40 barna lisztes zsákot, nagy mennyiségű hulladékot, szeme­tet őröltetett meg korpaként, szállító-jegyek nélkül vittek ki lisztet, korpát a malomból, gépalkatrészeket szerzett lisztért stb. Mi várható ezek után? Ter­mészetesen a hibákat vétő Nyári István példás felelősség- revonása. A büntetés, — amely a legjobb indulat mellett sem nevezhető példásnak — meg­született. öthónapos időtartamra ala- csonyobb munkakörbe helyezte, s a várható nyereségrészesedés 50 százalékától megfosztotta Nyárit a Malomipari és Ter­ményforgalmi Vállalat vezető­sége. Nyári fellebbezett. Mig a fegyelmi ügy lezárul, maradt a helyén. Ennek már fél éve. Nyári István malomvezető ma is a helyén van. Ügye még nem zárult le. De mi történt azóta a bírá­lóval? Meggyesj Miklóst a ma­lom vezetője ittasságért fe­gyelmi büntetésben részesítet­tje. Az emlékezetes értekezlet után. De ez még semmi: Megy- gyesi mamár nincs a malom­nál. „Népgazdasági” okból ala­csonyabb munkakörbe helyez­ték. Tizenkétéves segéd mol­nári munka után. Kit érjen a vessző? Míg arról folyik a tanako­dás, vizsgálódás a Malomipari és Termén yfor gal mi V. pesti központjában, milyen mérték­ben érje a vessző Nyárit, vagy érje-e egyáltalán, addig Megy- gyesi Miklós é.ijeli-őrködik a nyírbátori tárháznál. Korábbi beosztása nem szűnt meg, két ember is megfordult azóta a segédmolnári poszton, sőt be­tanított munkások látnak el szakfeladatokat. Mi történt még mióta a Nyá­ri-ügy folyik? Semmi új. Leg­feljebb annyi: a máriapócsi liszt csere-telep vezetőjét el kellett bocsájtani visszaélések miatt. (Telep a bátort malom­hoz tartozik). Ez azért nem új, mert még az elmúlt évben je­lezték Nyári üziemvezetőnek a máriapócsi visszaéléseket, de Nyári nem intézkedett. Sőt, a népiellenőrzés felhívását sem tartotta fontosnak. Szemfény­vesztésből megküldött egy fe­gyelmi iratot a nyírbátori NEB-nek, de nem küldött a mulasztások gazdájának, a cse­re-telep vezetőjének. Vajon a máriapócsi telepen történte­kért nem komoly mértékben felelős Nyári István is? Haza von a, de meddig? Megpróbált már tiszta vizet önteni a pohárba a megyei és az országos malomipari és terményforgalmi központ, de eddig eredmény nélkül. A nyírbátori malomban nincs rend, Nyári István ügyét ideje a legsürgősebben lezárni, féle­Autóbusz, kisvasút, villamos Mindannyiunkat nagyon ér­dekel, hogyan juthatunk ki a mai napon a Sóstóra? Nem kell-e sokat vámunk, tolon- ganunk, esetleg bosszankod­nunk, ki-, vagy hazafele jövet Az AKÖV és a kisvasút is jól felkészült a hét végére, ugyanis csúcsforgalmat vár­nak a mai naptól. A Beloiannisz térről órán­ként indítanak autóbusz já­ratot a Sóstóra, hogy minél több embert, gyorsan juttassa­nak ki. A kisvasút a meg­szokott vasárnapi sóstói jára­tokat közlekedteti. Két Die­sel-mozdony szerelvény gon­doskodik az utasok ki és be­szállításáról. A szerelvények a menetidő lerövidítése érdeké­ben csak az Erdei-kitérőnél állnak meg. Ezeken kívül a villamosok is az utazók ren­delkezésére állnak. A kisvasút és az AKÖV szakemberei bizakodva emle­gették, hogy különösebb fenn­akadás nélkül tudják lebo­nyolítani a nagy forgalmat. Reméljük, hogy jó munká­jukat egész nap folyamán ta­pasztalni fogjuk, s az este el- érkeztével jó „bizonyítványt” állíthatunk ki számukra. Kánikulai körkép Sóstóról — Halló! Sóstógyógyfürdő? — Igen. — A strandon hogyan ké­lősségénék mértékét hitelesen kimutatni. De miért nem tették már meg eddig az erre hivatottak? Mi­ért halogatják, miért restell­nek végre erélyesen intézked­ni? A megperzselt ember — Meggyesi Miklós — alacso­nyabb munkakörbe került, meglehet, neki is vannak hi­bái, ám nem érheti hátrány bírálatáért. Erre törvény van! A Nyári-ügyben nemcsak a nyírbátori szereplők felelősség- érzete kerül a közvélemény elé. Azoké is, akik hosszas hu­zavona után sem mernek, vagy akarnak igazságot szolgáltatni az elmarasztaltnak, büntetést az erre mulasztásaival „kiérde­mesültnek”. Nincs helye perc­nyi megalkuvásnak se! Páll Géza szülnek fel a vendégek fo­gadására? — Reméljük, hogy a jó idő nem hagy cserben bennünket. Kinyitjuk a régi öltözőket is, így egyszerre 7500 vendéget tudunk fogadni. A gyorsabb kiszolgálás érdekében maxi­mális személyzettel dolgozunk. 37 embert állítottunk be. Re­méljük, nem lesz fennakadás... — Étterem? — Igen, Kovács üzletveze­tő. — Hogyan készültek fel a vendégek fogadására? — Éttermünkben és kerthe­lyiségünkben 700 vendéget tu­dunk elhelyezni. Étlap? Köz­kedvelt kétszemélyes sóstói vegyestál, mely 4 féle húsból készül. Ebből 250—300 adagot tudunk feltálalni. Bécsi szelet­ből közel 500 adagot fogyaszt­hatnak. a kirándulók. Újdonság lesz a csípős paprikával ké­szített májgaluskalevee is. A meleg strand melletti kisven­déglőben 250 személy fér el. A várható nagy forgalom miatt 50 felszolgálóval dolgo­zunk. Ha nem esz elég, ké­rünk a központtól.» Szüntelen' igyekezetünk élet- körülményeink javítása. Er­kölcsös akarat ez, mert vá­gyaink nem színes ábrándok, hanem erőnkkel, szorgal­munkkal, tehetségünkkel meg­alapozott tervek. Jó az, hogy a szó: életszínvonal-emelés — nem hangzatos frázis mamár, — hallatára elsősorban arra gondolunk, mit kell érte ten­nünk. Második ötéves ter­vünk összegezi a feladatain­kat Esetenként hasznos pár­huzamot vonni a megjelölt célok és a valóság között: megteszünk-e mindent köte­lességeink maradéktalan tel­jesítéséért? Ismeretes, 1965-re 48—50 százalékos termelésnövekedést akarunk elérni hazánk ipará­ban, méghozzá úgy, hogy ezt kétharmad részben a terme­lékenység fokozása eredmé­nyezze. Tisztábban: a jelen­leginél sokkal jobb és hasz­nosabb munkát kell végeznie valamennyi dolgozónak, job­ban használják ki munkaide­jüket, újítással könnyítsék a munkafolyamatokat, el kell sajátítania a legelőrehaladot- tabb technológiát, tökéletesí­teni a folyamatos termelést. Lássuk: hogyan dolgoztak az év első felében megyénk ipa­ri üzemei? Nincs ok szégyenkezésre. Általában megyénk ipara helytállt. Az év első hat hó­napjában Szabolcs-Szatmár ipara 14,6 százalékkal termelt többet egy év előttinél. Hely­telen volna azonban csak a mennyiséget nézni: fontos elemezni azt is, miből adó­dott ez a tetszetős eredmény? A korábbi évekkel ellentét­ben most ez is nyugtatónak látszik: több, mint 60 száza­lékban a termelékenység fo­kozásából ered a javulás. Az elmúlt fél évben 5,6 száza­lékkal nőtt az ipari üzemek létszáma, eközben nyolc és fél százalékkal javult az egy főre jutó termelési érték. E két adat összehasonlításából azt sejtjük, valamelyest ja­vult a munkaszervezés, a ko­rábbihoz képest kevesebb az elfecsérelt idő és energia. Mit bizonyítanak ezek a számok? Hallásra, első látás­ra néhányan talán ki is mon­danák: rendjén haladnák a dolgok. Sajnos, nem így van! Annák ellenére, hogy a sta­tisztika fentebb ismertetett adatai messzemenően igye­keznek követni a valóságot, részletesebb elemzés során ki­tűnik: van törleszteni való az év második felében is. Sokszor csalóka a „bázis idő­szakhoz” való viszonyítás. A termelékenység egy ilyen nagyarányú — nyolc és fél százalékos — emelkedése fel­tételezi az egy év előtti la­zább tervezést, kisebb értékű eredményt. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az értékelő adatok összességében vázolják elénk a jelenlegi helyzetet Részleteiben már nem ró­zsás a helyzet. Köztudomá­sú, hogy ha megyénk egy­két jelentősebb ipari üzeme kiugró teljesítményt ér el, döntően érződik ennek hatá­sa a globális értékelésben. Feltételezhető ez a helyzet most is: a termelékenység növelésében jó eredményt ért el a Dohánybeváltó- és Fermentáló Vállalat, a Nyír- bogdányi Kőolajipari Válla­lat, a Tiszavasvári Alkaloida, a Nyírbátori Növényolajipari Vállalat. Ezek a — szabolcsi szemmel — nagy vállalatok javítják a kisebbek adóssá­gait. Az egy főre jutó terme­lési érték alakulásában hiá­nyosság tapasztalható például ji i: yiipari vállaltunknál: a nyíregyházi VAGÉP-nál, a mátészalkai vegyesiparinál, a Minőségi Textilruházati Vál­lalatnál, a talajerőgazdálko­dásnál és a nyomdaiparnál. Hasonló kívánni való ta­pasztalható a Demecseri Bur­gonyakeményítő Gyárban, a Szabolcs-Szatmár megyei Tej­ipari Vállalatnál és a Tisza- löki Vízierőműnél. A tárgyi­lagosság megkívánja, hogy ne hallgassuk el: az említett he­lyeken objektív körülmények is akadályozzák a jó ered­mények elérését, — de nem lehet mindent az anyaghiány­ra, az időjárásra és a szol­gáltató tevékenység nehézsé­geire hárítani. Kétségtelen, a félévi mér­legek készítésénél ott alakul­tak kedvezően a mutatók, ahol pillanatig sem feledkez­tek meg a jó munka legfon­tosabb feltételéről, a verseny­ről, a szocialista brigádmoz­galomról. Az elmúlt fél év­ben két fontos esemény ha­tott serkentőleg a termelés­re szabolcsi viszonylatban: a szocialista brigádvezetők or­szágos tanácskozása, majd május utolsó napján Nyír­egyházán a szabolcsi brigád­vezetők találkozása. Mindkét esemény azt bizonyította, hogy egyre inkább társadalmi mé­reteket ölt hazánkban, me­gyénkben a termelés javítása, az anyagi javak előállításá­nak fokozása. Megyénk ipa­rának első félévi eredményei­ben oroszlánrésze van a Nevelés és pártbüntetés fRjfijOftereink, felettük: Felkészült a strandvendéglő Óránkénti buszjárat Sóstóra Néhány nap óta igazi kánikulával köszöntött ránk a nyár. Igazuk van mindazoknak, akik Sóstóra igyekeznek szabad idejükben. Riportereink a vasárnapi készülődés­ről számolnak be. Átadás előtt megyénk építőiparának legújabb büszkesége Augusztus közepén adják át és rendezik be az új Zrínyi Ilona Leánygimnáziumot Nyíregyházán, a Széche­nyi utcán. Megyénk építőiparának legújabb alkotása szép színfolt a városnak. Kívül tetszetős, belül célszerű: 30 he­lyiségben többek között 12 ta nterem, 3 előadóterem, 6 szer­tári szoba, klub-, tornaterem, fotólaboratórium és tanári Szobák találhatók. (Angyal felv.) A pártbüntetés eszköz. A hibát vétő kom­munisták nevelését szolgálja. Célja a segítés. Jellemformálás, figyelmez­tetés egy-egy párttag gyen­géjére. Ezért lényeges, hogy ezt az eszközt mindig jól, igazságosan alkalmazzák. A hibák súlyosságához és az emberekhez szabják. Igazsá­gosan, minden elfogultságtól mentesen. Csak így lehet te­kintélye s főleg hatása. Ezek után érzi igazán a párttal szemben bűnt kö­vető kommunista a felelős­séget. Mérlegeli hibáját, s határozza el annak megja­vítását. Van a dolognak másik ol­dala is. Nem élhet és dol­gozhat egy kommunista örökké pártbüntetéssel. Fő­leg pedig akkor, ha már megváltozott, ha úgy érzi: a párt figyelmeztetését meg­szívlelte s hibáit kijavítot­ta. Ezért várja joggal, hogy állandóan figyelemmel kí­sérjék munkáját, magatar­tását. Ne feledkezzenek meg róla. Igényli a gondoskodást. Igen, mert ezek az elvtár­sak úgy érzik, nem elég sza­badok, gátolja őket munká­jukban a büntetés. Szeret­nének ezektől mentesen élni és munkálkodni. Igazuk van. Csak sajnos az a hiba, hogy pártszerve­zeteink többségében ezekről az elvtársakról megfeledkez­tek. Veller Lajos 1953-ban kapott pártbüntetést. Hiába dolgozott jól csaknem egy évtizeden keresztül a kom- lódtótfalui Két Vadas Test­vér Tsz-ben. Nem kísérték figyelemmel munkáját. A császlói pártszervezet Tóth József tsz-elnökről és Man- kovics Annáról feledkezett meg. Pedig már régóta szent a béke közöttük, s kommunistákhoz méltóan viselkednek. Kondor Sán­dort néhány éve a párttit­kári tisztségről váltották le Mándon. Meg is büntették. Azóta jól dolgozik. Mégsem törődtek vele. Ök is hibásak. Nem for­dultak kérelemmel a párt- szervezetükhöz saját ügyük­ben. Dunai Zoltán, a fehér­gyarmati frnsz ügyvezetője úgy érezte, elérkezett az idő. Megváltozott, belátta az ellenforradalom idején elkö­vetett ballépését. Levonta a tanulságait. Javított maga­tartásán és munkáján. Kér­te az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottságát, vizsgál­ja meg munkáját. Kérte büntetésének eltörlését Helyt adtak kérelmének. „Újra egész embernek ér­zem magam” — vélekedett. Voltak azonban, akik azt mondták: „Nem kérem, mert úgy sem adnak helyt neki’’. Ezek az elvtársak ak­kor lepődtek meg igazán, amikor az e célból alakí­tott bizottságok tagjai fel­keresték őket és beszéltek velük. Csűrös Andor uszkai igazgató így nyilatkozott: „Nem gondoltam volna, hogy a párt ennyire figye- _ lemmel kíséri munkámat ’örülök, hogy felkerestek és beszélgettek velem az ügyemről.” Újra tiszta lel­kiismerettel látott munká­hoz. Megválasztották a párt­vezetőség tagjának. Lelkiis­meretesen dolgozik. Hasznos munkát végeznek a pártbüntetéseket vizsgáló bizottságok. Csengerben és Fehérgyarmaton * veterán kommunisták is tagjai. Új­szerű pártmunka. Jól segíti a párt készülődést VIII. kongresszusunkra. Felkere­sik a volt MDP tagjait is. Javaslatukra sok kommu­nista kérte és kapta meg szocialista brigádoknak. Napj mint nap tapasztaljuk, hogy a pártkongresszus tiszteleté­re tett felajánlások teljesíté­sében is ezek a kollektívák járnak az élen. Annak elle­nére, hogy 1961 első fél évé­hez képest 2,3 százalékkal emelkedett megyénkben az ipari munkások átlagkerese­te, még mindig nem becsü­lik meg kellőképpen anyagi­lag a szocialista brigádok tag­jait. Pedig fejlődésünk jelen­legi szakaszában az anyagi ösztönzésnek még óriási je­lentősége van. Az év máso­dik felében, amikor egyre közelebb érkezünk a párt so- ronkövetkező kongresszusához — az erkölcsi elismerés mel­lett — ez is kerüljön elő­térbe. Szép ígéretek hangzottak eft megyénk üzemeiben a terme­lékenység növelésére, az ön­költség csökkentésére, a mun­kaszervezés javítására a párt­kongresszus kapcsán. Azért is jelentősek ezek a vállalások, mert elsősorban a termelés gazdaságosságára irányulnak. Egy példa: csupán- a nyír­egyházi vállalatok esetében' ez azt jelenti, hogy a terve­zetthez képest több, mint nyolcmillió forinttal javítják az üzemek a termelési ered­ményüket. Egyetlen vállalatunknál sem lehet most, a második fél év elején fontosabb fel­adat annál, hogy erejükhöz mérten a legtöbbet tegyék az adott szó megtartására. Hasz­nos újból átnézni az ígére­teket, s azt, hogy valóra vál­tásukért mit tettek eddig. Nem csupán az üzem dolgo­zóinak becsületéről van szó. Többről. Ha valamennyi szai- bolcsi ipari üzem teljesíti vál­lalását, ennek hatása első­sorban közvetlenül a gyár gazdasági életében hoz ked­vező fordulatot: zavartala­nabb lesz a termelés, csök­kennek a költségek, a remélt­nél is jobban alakul az éwé- gi nyereségrészesedés összege. Még nem késő. Ipari üze­meink vállalásai reálisak, teljesítésük nem lehetetlen, hasznuk: életkörülményeink gyorsabb javulása. Már most meg kell tenniük mindent azért, hogy ősz végén ne egészségtelen hajrával, hely­telen mennyiségi szemlélettel akarják mindenáron megsze­rezni az elismerést. Nyugodt* kiegyensúlyozott és jól szer­vezett munkával lehet leg­jobban készülni pártunk kongresszusára, az esztendő végére. Angyal Sándor büntetésének eltörlését. Eze­ket az embereket a párt­szervezetek is javasolták. Nem tettek kivételt. Beszél­tek azokkal is, akik még nem bizonyították ©léggé: megváltoztunk, s törölhetik büntetésünket. Jól esett azonban a figyelmesség Ro- zsályban Székely Bertalan­nak is. Látja, hogy törőd­nek vele, figyelik munkáját. Akadtak azonban olyanok is, akik így vélekedtek: „Nem fáj az én fejem a pártbüntetés miatt”. S ilyenekről is tudni kell. Hisz ezek nyilván más elbírálás alá esnek. Valamennyien emberek. Kommunisták. Várják a párt gondoskodását, ma­gatartásuk, életmódjuk és munkájuk rendszeres és igazságos mérlegelését. És erről soha nem szabad meg­feledkezni. Ha törlesztettek, érdemesek a kiengesztelésre. Ez megsokszorozza erejüket, lendületüket, s még többet tesznek ezután a pártért, közös ügyünkért F. K. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents