Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
Egy délutáni kép a nyíregyházi Dózsa Tsz-ból A Dóssá Tsz központja előtt a debreceni út megforrósodott aszfaltjában nyomot hagyott az autóbusz. Az odáig vezető út mentén olyan csendesség uralkodott, mintha nem is dél- otán, hanem éjjel lenne. Az ú tszéli tanyáik betonon kariká- zó gyerekhada, az eleséget kutató baromfi sereglet, a kerékpárt űző 'kutyák, mind a hűst keresték. A hőmérő 32 fokot mutatott. A kanyar után a termelőszövetkezet két központjában nyoma sincs ennek a csendességnek A régi telepen frissen szedett zöldbabból raknak ládahegye kiét. — Estére jön érte a Kecskeméti Konzervgyár hűtőkocsija, reggelre már az üzemben lesz — magyarázza Nagymáté elvtárs, a tsz elnöke. — Nem jobb lenne hűvösön szedni? — Ki győzné a sok ezer kilogramm babot hűvösen szedni — válaszolja az elnök. — Jobb ezt melegen is csinálni, mint aratni — szól közbe az egyik rakodó. — Nem töri fel a tenyerünket mint a kasza — tóditja a szót egy középkorú férfi. A másik majorban cséplőgép búg, de a húsz tagú cséplőcsapat helyett csupán néhány ember szorgoskodik a gép körül. Ez olyan „cséplés”, ahol csak szem jön és egy kevés pelyvát fúj ki a szeleié. A kombájn aratta búzát tisztítják. Nem messze a tanyától egy lankás domboldalon két kombájn alakja lebeg a búzatábla felett Ott keressem az agranó- must, modják a cséplőgépnél lévő emberek. — Már menni akartam, de olyan szépen dolgozik ez a két kombájnos, hogy nem tudom őket itthagyni — mondja Héri Mihály agranómus. — Szépen bizony — vág a szavába Iván elvtárs, a vele lévő párttitkár, — hiszen kombájnos a vétó emberünk. Vető embernek titulálják a Dózsa Tsz-ben Pazár András traktorost. Az összes kalászost ő szokta elvetni és az aratásnak is jó fele rá vár. Nyilván olyan vetési munkát végez, hogy gyorsan haladjon a kombájn is. Velük nem tudok beszélni, csak köszönésnyi időre állnak meg. Az idő nagyon kedvező és azt ígérték az agronómusnak, hogy délelőtt tíztől este tízig levágják a negyven holdas táblát. Délután három órakor már a jó felénél tartottak. — Kétszáz mázsán nem adják ezek alul, de hármat is elérhetnek, ha jobb a termés — mondja az agronómus. — Ma több lesz 300-nál is, holdanként megadja a 16 mázsát — magyarázza a párttitkár. Ahogy a simára borotvált tarlóban gyönyörködünk, gépkocsi kanyarodik hozzánk. Pó- csi József tűzoltó százados, Molnár Pál a városi tanács igazgatási osztályának munkatársa, 'S Ács Zoltán a mező- gazdasági osztály dolgozója jöttek ellenőrzésre. — Ma jó napunk volt, — újságolja a százados elvtárs. Rendben találtuk a nyíregyházi határban folyó betakarítási munkát. Garai József kombájnos kicsit idegesen tekingetett, hiszen a tűzoltó lapátot odaadta a szövetkezet dolgozóinak. Ezt nem szabad lett volna. A látogatási füzetbe ez hibaként került be. Még el sem mentek az ellenőrök, a lapát már újra a kombájnon volt. A kombájnok mentek tovább. Pazár András, Garai József és két váltótársuk, Karasz Mihály, Bajusz Balázs négyen mintegy hatezer mázsa gabonát takarítanak be anélkül, hogy egyetlen embernek is kaszát kellene fogni a Dózsa Tsz-ben. Csikós Balázs 450 ezer forint értékű társadalmi munka a fehérgyarmati járásban Sokat fejlődtek, csinosodtak a felszabadulás óta a fehér- gyarmati járás falvai. Különösen az utóbbi években készült sok új létesítmény. A dolgozók egyre több helyi anyagi forrásokat gyűjtenek és a tanácsok irányításával újabb terveket váltanak valóra. Többek között így építenek óvodát és tanácsházát Kérsemjénben. A két létesítmény elkészítéséhez 230 ezer forint áll rendelkezésre, de az építkezések természetesen jóval többe kerülnek. S ezt a többletértéket helyi anyagok felkutatásával és társadalmi munkával pótolják. A község termelőszövetkezete amellett, hogy a szállításokhoz vonóerőt biztosít, egyéb értékeket is ad, a lakosság pedig meghatározott ideig dolgozik az építkezéseknél. Szatmárcsekén kultúrházat,. Gyügyén három kilométer hosszú járdát építenek társadalmi összefogás segítségével. Gyügyén például a járdát úgy építik meg, hogy csupán egy fizetett szakembert fogadott fel a tanács, aki irányítja a munkákat. Az anyagot községiéi lesatósi pénzből szerezték be, míg a terep előkészítését, a beton keverését, bedolgozását felváltva a felnőtt lakosság végzi el. Tjudéúténk ízfa: Mezei úiság a nyírbogán határban „Az aratási munkák - meggyorsítására, az eredmények népszerűsítésére gépen sokszorosított mezei újságot jelentetett meg Nyírbogáton a község vezetősége” — írja Fügedi Imre tudósítónk. Leveléhez mellékelte az újság második számának cikkeit, amelyek többek között tájékoztatnak arról, hogy a termelőszövetkezet különböző üzemegységeiben milyen eredményeket értek el. Megemlékezik az újság a KISZ-szervezet segítségadásáról is, melyről többek között a következőket írja: „A KISZ- tagok közül több mint harmincán vállalkoztak arra, hogy 23-án összehordják és keresztbe rakják a learatott kévéket. Ezt a munkát mintegy 25 katasZtrális holdon végezték el. A munkában különösen kitűntek Balogh Julianna, Bécsi Mária, Dibóczi Mária, Elek ‘Éva, Molnár Katalin, Csordás László, Kosa Ferenc és Szabó József.” Figyelemre méltó kezdeményezés, követendő példa. Ónodvdri Miklós Mk DOSSZIÉ ...................................................................................... XXV. Nézte az előtte ülő lányt, Rosét. Emlékezetébe idézte Elza arcát, azokat a vonásokat, amelyeket első találkozásuk alkalmával látott rajta. Most egyformán gyűlölte mind a kettőt. Gyűlölve szerette Elzát, s megtapogatta a zsebében az arany nyakláncot. Most össze tudta volna tépni, s darabokban kidobálni az ablakon. Szerette volna a fejét a falhoz verni, és káromkodni, sírni, a haját tépni, ösz- szeszorított ököllel mindent szétzúzni, a berendezést darabokra tömi. De mindez csak egy pillanatig tartott, mindössze addig, amíg az utolsó szavak után Rose konyakot töltött a pohárba. „Hát mi más módja lehetett volna? Elza segíteni akart rajtam. Miért? Talán... talán mert, hogy ő is szeretett”. 1962. július 29. Még mindig reszketett a hangja, amikor megkérdezte: — S hol van? — Kicsoda? — Elza! Rose színészkedve elmélázott, mint akinek már egészen más gondolatok járnak a fejében. — Most odaát, Magyarországon... Kopogtak az ajtón. Rose bebocsátotta Kömért. Az ezredes nem volt meglepve, hogy nem a társalgóban találta őket. Rövid, titkos pillantást váltott Roseval, az orvos nem látta ezt: ők ketten viszont mindent megértettek belőle... Rose boldog volt, hogy végre bejött az ezredes. Tudta, hogy addig a másik szobában figyelte és magnetofonszalagra rögzítette minden mondatukat, s éppen olyan sors vár őrá is, mint Elzára szegényre, ha nem a megbeszéltek szerint viselkedik... Az ezredes az úton szóról-szóra kidolgozta szerepét, azt a gyalázatos színjátékot, amelyet az imént alakított, s most kíváncsian tekintett Kömerre: vajon meg van-e elégedve vele? Körner jókedvűen dörzsölte a kezeit. — Nos, hogy haladunk a leckével? — A kezdő lépéseknél — felelte Rose. — Amennyiben? — Amennyiben én megmutattam azokat... — Látom ki is öltözött, mintha az operaházban tartana előadást... Rose elpirult. Elértette a célzást. Jól tudta, hogy gz ezredes megjegyzése a bécsi Holdfény-bárra vonatkozik, ahol annak idején megismerkedtek. Akkor is ez a ruha volt rajta. — Hát akkor Szabó urat ma estére fel is menthetjük a további tanulás alól — mondta Körner az orvos felé fordulva. — Gyarmathy százados lent várja egy pohár italra. Horváth eltávozott. Boldog volt, hogy elhagyhatta a szobát. Hármasával ugrotta át lefelé a lépcsőfokokat. Gyarmathy az asztalra borulva részegen aludt. Költö- getni kezdte. Régi’ földbirtokos as új halárban Bakó József főagronómus útja a családi 265 holdtól a közös 4000-ig Földbintdkos volt. Most fő- agfonómus. Régein 265 hold földje volt családjának. Jelenleg több mint 4000 hold van a kezén. Felelős szakirányítója a szatmárcsekei Haladás Tsz-nek. — Apám 1929-ben került Csekére — mondja az ötven körüli egykori földbirtokos, Bakó József. — Járásbíró volt. Maradt hazájában 1945 után a tanult, felvilágosult ember világosan látta mi következik. Tudta, hogy családi bizonyítványa nem sok jót ígér. Mégis maradt hazájában, szülőföldjén és vállalta a következményeket. Belenyugodott sorsába Sajnálta a régit, de próbált beleilleszkedni az újba. Mikor a progresszivitást bevezették, bérbe adta a földjét. — Voltam kordélyos másfél évig. Aztán adminisztrátor. Arattam részibe, dücskőt csákányoztam télen. Lovat vettem. Gazdálkodtam feles földön. Méhészkedtem. Az átszervezés után a Szatmárcsekei Vegyesipari KTSz-nél dolgoztam segédmunkásként. A szívem azonban csak a földhöz': húzott. Bakó Józsefről tudták, hogy földbirtokos család sarja. De arról is beszéltek, hogy rendes ember. Nem ártott senkinek. S mindene a föld. Ért hozzá. így került a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a párt javaslatára Fábiánházára. Érte jöttek a mátészalkai járási bizottságról. Először meglepődött. Ek— Menj a pokolba! — mordult rá. — A fene egyen meg! Magára hagyta. Felrohant a szobájába és hanyatvetette magát a kereveten. Most választ kapott a legizgatóbb kérdésre: Elza tehát Magyarországon van, ezért nem találkozhattak az elmúlt hónapok során. Belül megbocsátott neki és ismét szerelemre lobbant. Ügy érezte, hogy a végzet most már végleg eljegyezte őket, s egymáshoz tartozásuk attól függ, hogy mielőbb teljesítse a számára kijelölt feladatot. Ezen az éjszakán ábrándozva aludt el, s álmában Elzával sétált a Margitszigeten. Mindenki nyugodt volt a villában. Gyarmathy megkapta Körnertől a „fejpénzt” és önkívületi állapotban reggelig támasztotta az asztalt. Az ezredes is elégülten hajtotta párnára a fejét. 'Rose megivott egy pohár pálinkát és egy rántással (ahogy a strep tease bárban szokta) lefejtette magáról a ruhát. Az ablakokban kialudtak a fények, elcsendesedett a München környéki „szanatórium”, csak az amerikai lobogó csattogott haragosan odakint az áprilisi szélben. A remete halála Elérkezett az indulás napja. Horváth doktort Mr. Rogger kora bizalom nem érte őt Nehezen hagyta ott faluját de ment. Üj életet akart kezdeni. öt hónapig dolgozott a fábiánházi tsz-ben. Haza vágyott. Betegein érkezett Csekére. Mit szólnak az emberek? — Ha titkon is, mi örültünk — vélekedik Márkász József, a Haladás fiatal elnöke. — Abban reménykedtünk, hogy közénk áll és segít. — Csak a kezdet volt nehéz. Megmondom őszintén, először problémáztunk. Nem tudtuk, hogyan közelítsük meg, mit szolnak az emberek. Mi tagadás, tartottunk a következményektől. Arra gondoltunk, mi lesz, ha mint agronómus utasítást ad valamilyen munka elvégzésére, s azt mondják majd az emberek: „Itt a régi világ, újra a nagyságos urak dirigálnak.” S ezt egy alkalommal Debreceni Károly traktorostól meg is kapta. — Pedig nem volt igaza — magyarázza az elnök. — Az történt ugyanis, hogy én és Bakó utasításunkban meghatároztuk, milyen mélyen szántson. Debreceni • többet akart keresni, s arra kérte a főagronómust, hogy magasabb bérkategória szerint számolja el neki a munkát. Ö erre a visszaélésre nem volt kapható. Az eset gondolkodásra késztette Bakó Józsefet. Kérelemmel fordult a tsz-vezehívatta. Ott volt Körner is. Amikor Rogger rezidenciájába belépett, mind a ketten felálltak, barátságosan üdvözölték. Hellyel kínálták az íróasztal előtt. Kissé gyámoltalanul ült le a székre, tekintetét kíváncsian szegezte főnökeire. Körner közben a bárszekrényhez lépett: italt és poharakat szedett elő. — Jó hírünk- van a maga számára... nagyon jó hír! — mondta Mr. Rogger és felemelte az egyik poharat — de előbb öblítsük le a torkunkat. Erős vodka volt, az orvosnak könnybe lábadt tőle a szeme, s tiltakozva tolta visz- sza Körner ezredes kezét, amikor újra tele akarta tölteni poharát, — Köszönöm, nem kérek többet. Csodálkozva néztek rá. — Csak nincs valami baja? — Dehogy — mondta Horváth, aki most meg akarta őrizni józanságát — csak... elszoktam az ilyen erős italtól. Különben nem tesz jót a fejemnek. — Nagyon helyes, nagyon helyes! — mondta Mr. Rogger — ön orvos, tudja, hogy mit szabad és mit nem. Ez nagyon jó dolog, én is megfogadom a tanácsát, de most beszéljünk a munkáról. (Folytatjuk.) tőséghez: vizsgálják meg munkáját, állapítsák meg* egyáltalán jó irányban tevékenykedik-e, helyesen cselekszik-e mikor védi a közösség vagyonát. Nagyon elkeserítette ami vele történt. De igazat adtak neki. A fehérgyarmati járási pártbizottságtól is kiment Csepelyi elvtárs, a titkár. — Dolgozzon csak nyugodtan. Ügy, ahogy azt a közösség érdeke kívánja — mondta Bakónak. A közösség igazi érdeke — Én azt mondom — vélekedik a tsz-elnök — ha minden vezető annyira szívén viselné a közösség ügyét mint Bakó, már jóval előbb járnánk. Javaslatára vezettük be a munkalap szerinti elszámolást. Brigádelszámolókat alkalmaztunk. Esténként maga tanította meg őket. Be is vált* Mégis leszavazták egy hónap után. Mikor egyes hangosko- dók kifogásolták, hogy kevés munkaegységet kapnak, ‘ Bakót hibáztatták. ,,ö nem engedi.” így próbálták szembe állítani az emberekkel. Pedig a főagronómus a tagok érdekeit tartja szeme előtt, ö járt utána a jogtalanul megvont pénznek. így írtak a Haladás számlájára bevételként 61 000 forintot. 1960-ban még 886 000 forint hiánnyal zárták az esz-\ tendőt. Egy* év múlva már 20,50 forintot osztottak prémiummal együtt egy munkaegységre. És most? Prémium nélkül 23,29 forintot tervetek. Meg is lesz. Azóta termelnek olcsóbban, mióta Bakó a főagronómus. És mégis akadnak aggályoskodók. — Megyek az egyik esté hazafelé, s megállít Kerekes József — magyarázza Bakó. — Vigyázzon, mert magát figyelik, meg akarják verni — figyelmeztet. — Ügy érzem nem kell félnem, rosszat senkinek nem tettem. Nincs ok rá, hogy bántsanak. — Nem kellene magának, olyan szigorúan venni ezt a dolgot — vélekedett Kerekes. Bakó tudta mire érti. — Rendnek lenni kell — válaszolt rá. És ezt Bakó József a tagság érdekében követeli meg Nem mindenkinek van Ínyére. Akadnak akik próbálnak ellenkezni.. Harc i a bizalomért — Ebben mi is hibásak vagyunk — mondja az elnök. Egy időben nem tekintették úgy. mint főagronómust. Bizalmatlanok voltak vele szembe. S elnéztük. Nem végezték el azt a munkát, amire kérte az embereket. Ebből kára származott viszont a közösségnek. Félre akarták vezetni a szántással. Ez azonban nem sikerült Érti a mesterségét. Bakó József helytállt. Teljesíti megbízatását becsületesen. — 1963 tavaszáig szól a küldetésem. Ha látom, van értelme a munkámnak, továbbra is maradok. Ha nem, akkor — gondolkodik — nem tudolc mit tenni. Nem vagyok tőkés, abból élek, amit keresek. Három pulyám van, gondoskodni kell róluk. Büszke lennék, ha sikerülné erős szövetkezetét fejleszteni a Haladásból. Részemre ez erkölcsi győzelem lenne. S higgye el többet érne számomra minden pénztől. Ezért dolgozik hát Bakó József, az egykori földbirtokos fia. Csatát vív a bizalomért. S mivel jó utón jár, tiszta a lelkiismerete, bizonyára megnyeri. Farkas Kálmán Protekció — Pszt, előtte egy szót sem. A sertésgondozó disznója! Fülöp György rajza. 2 :
