Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-27 / 174. szám

A kom báj nos TEGNAP DÉLUTÁN még esett az eső. Nagy, kövér cseppjeimek nyoma ott van a földeken és az aratásra váró meghajlott kalászokon. A széles dülőúton, amely a tábla mellett megy, azonban már nincsen csendesség. A siető szekerek után vontatók jönnek. Egyiken üzemanyagos hordó, a másikon meg a gépi aratáshoz szükséges szerszá­mos ládák vannak. Míg ezek rakodnak, a kom­bájn is érkezik. Zúg, morog, mint óriás katicabogár és az út hepehupáitól nagyokat bil­len felemelt vitorlája. És szalmagyűjtő kocsija, amiben még pihennek a szalmát egyengető acél póklábak. Az arra menőket odavonz­za ez az óriás. Ez a szokat­lan munkaeszköz, aminek használatával olyan nehezen akarnak egyesek megbarát­kozni. £aért is lesik minden mozdulatát és minden mun­káját. Az érdeklődést az is fokoz­za, hogy a félemelet magasságú ülésen csak egy tejfeles szá­jú siheder ül. Fesztelenül, minden félelem, vagy elfo­gultság nélkül és szinte újjá- nak moccanásaival vezeti, irányítja ezt a zakatoló ször­nyeteget. Sokan szemüknek sem akarnak hinni. De hiába hunyják be, vagy dörzsölik meg, a látvány ugyanaz ma­rad. A fiú ül, a gép megy, egyenesen neki az árpa tábla sarkának. OTT CSAK egy pillanatra torpan meg. Egy kapcsolás lábbal, egy kézzel és a meg­perdülő vitorla máris kavar­ja a kalászokat. A dob is fel­mordul, a szelelő süvít, és a szalmát egyengető lábak üre­sen kaszálják a levegőt. Mindez addig tart, amig egy szerelőruhás ember kör­be nem járja a gépet. Az majd int a fiúnak és a vá­gószerkezet belemar a ter­ménybe. Az első szalmaüntésig csak hallgattak a kíváncsiak. Ki hátratett kézzel ballagott, ki elgondolkozva, mert lám, mit ki nem találnak az emberek. Az első szalmacsomót úgy vették körül, hogy annak hiá­ba nőtt volna ki a lába, nem tudott volna elszaladni. Néz- iék a szalmát, a félnek ma­radt kalászokat, de legjobban a szalma alján összegyűlt te­reket. — Megállni! Hó! Megállni! — kiáltja kisvártatva egy csajla kalapú ember, és ök­lével fenyeget a távolodó gép felé. — Tele van szemmell — tódítja egy másik, s egyik tenyeréből a másikba eregeti a tereket, hogy a benne ma­radó szemek meggyőzzék a leghitetlenebb tekintetét is. A szerelőruhás azonban nyugodt volt. Újra átvizsgál­ta a gépet. Az egyik csava­ron húzott, a másikon enge­dett, és nem telt bele egy félóra, imitt-amott volt szem a terekben. Kalász meg csak hírmondának akadt a tarlón. — Jaj, lelkem, lelkem. Hogy merik arra a gyermek­re bízni azt a nagy izét? Hogy merik? — sopánkodott az egyik arra jövő asszony a szerelőruhás ember félé, aki elégedetten törüli izzadó hom­lokát. — NEM GYEREK az már, néném! — mondja felcsilla­nó szemmel^ a szerelő. — Hát micsoda, lelkem? — Mi lenne? Harmadéves gépipari technikumi tanuló. Ez lesz a szakmája, ha nem megyen tovább — teszi hoz­zá halkan, mert olyan kiszá­míthatatlanok ezek a mai fia­talok. Még a saját gyermekei is az embernek. — MIT SOPANKODOL — feszíti ki a mellét egy harcsa- bajúszú, hosszúkezű ember, miközben kétszer is megtör- li száját. Azt hiszed, én alábbvaló voltam? Az én apám is a kezembe adta a gyeplőt. Pedig az ülésdesz­káról a szekér fenekét sem érte el a lábam. Hm. Váltig szólongatták érte. Hogy, te András, hogy mered azt a két táltost arra a parányi fiúra bízni! Nem félsz, hogy elragadnak? — és olyan büsz­kén néz a gépet vezető fiúra, mintha csakugyan az övé len­ne. A dűlő sarkán egy juhász figyeli az eseményeket. Év­százados szokás szerint, bot­jára támaszkodva. Csak a puli nem nyugodott. Állan­dóan szemmel tartotta a falka elejét, mert azok a kíváncsi jószágok minden áron a tar­lóra akartak menni. — Hát neked mi a véle­ményed erről az alkalmatos­ságról, hé? — kérdezi az egyik arra menő ember, aki sehogy serr akar belenyugod­ni a látottakba. — Erről a bánatról? — kérdezi vissza lemondóan. — Miféle bánatról? — HAT ERRŐL a kom­bánatról — int a gép felé. — Hisz sírva jár ezután a bir­ka maholnap, hogy az a... — És olyan káromkodásba kezd, hogy a puli sem állja meg vakkantás nélkül. Szállási László flz elttlegosztási problémák megoldása Megyénk gyenge és köze­pes eredménnyel gazdálkodó termelőszövetkezeteiben az idén sok problémát okozott a pénzben! előlegosztás. Ennek magyarázata több okban ke­reshető. Ilyen például a ter­vezés idevonatkozó helytelen szemlélete. Főként a gyen­ge termelőszövetkezetek pénz- beni részesedésre semmit, vagy legalábbis minimális összeget (gyakran 20—30 fil­lért) terveztek. így aztán már az SZTK-díj elszámolása is túlelőlegként mutatkozik. A munkák zömét — főleg a növénytermelés területén — elsősorban premizálással ter­vezték elvégeztetni. Mivel a jelenleg fennálló pénzügyi rendelkezések sze­rint a bank a tervezett 1 munkaegységre eső készpénz­részesedés 60 százalékát adja előlegként, így az előlegfo­lyósításnak eleve nincs lehe­tősége. A túlzott természet­beni osztás tehát leköti az előlegre kifizethető jövedel­met. A fenti jelenség feltétlen megszívlelendő. Ezért nagyon helyes és kívánatos, ha gz 1963. évi tervezéskor az aláb­biak szerint járunk el: minden részesedést mun­kaegység szerint, készpénz­ben tervezünk meg, hogy a rendszeres előlegfolyósítás­nak ne legyen akadálya; amit természetben kívá­nunk osztani — és itt he­lyes, ha szükséglet szerinti osztás érvényesül — azt egyéb értékesítésként tervezzük be. Vagyis értékesítésként a ta­goknak. Ezt, amikor termé­szetben kiadjuk, pénzben számoljuk el. A természetbe­ni osztásnak ugyanis a beta­karításig nincs lehetősége, így viszont pénzbeli előleget biztosíthatunk. Érdemes elgondolkozni ezen, mert a jelenlegi előlegezési problémának megoldását ered­ményezi, mégpedig törvényes úton, a fennálló rendelkezé­sek megtartásával. Jánosdeák Béla megyei főkönyvelő Balesetmentes munka Munkavédelmi őrjárat — Egészségügyi szűrővizsgálat Javult a munka a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál Már kapott kritikát lat az elavult üzemrészeket lebontotta és újjáépíttette. Az első félévben a tartályok tűz­védelmi csőhálózatának ki­építésére, a tartályok gátjai­nak elkészítésére, valamint a savtartályok felújítására és a közvilágítás megjavítására 691 ezer forintot fordítottak. Munkaruhákra, védőételre, védőfelszerelésekre a negyed­év során 80 ezer forintot, a gépi egységek védőfelszerelé­sére és karbantartására pedig több mint százezer forintot költött a vállalat. Ugyanak­kor nem feledkezünk meg a balesetvédelmi oktatásról, az ezzel kapcsolatos propa­ganda-munkáról, az orvosi vizsgálatok és egyéb egész­ségügyi szűrővizsgálatok meg­tartásáról sem. Az elmúlt félévben baleset nem fordult elő, szemben a tavalyi első félévvel, amikor is két sérülés történt. Bár az elmúlt év második felében áthúzódó balesetből eredő 28 nap műszakkiesés volt, ez mégis több mint kétharmad­dal kevesebb, mint az el­múlt év azonos időszakában. Varga Gábor Hát az elnököt hol találom meg fiam? Amott e! Napközben a határban dolgozik... Longauer Imre rajza. Öregek, ha találkoznak. Érdekes és nem mindenna­pi találkozó színhelye volt a napokban Tiszavasvári. A fehér asztalok mellett 139- en jöttek össze a fél évszá­zad előtti iskolatársak, olya­nok is, akik már régen nem élnek a községben, de eljöt­tek a hívó szóra... Nem lehetett szívbe marko­ló érzés nélkül nézni, ahogy ezek a 60—75 éves öregfiúk — akik közül sokan már egy évtizede nem találkoztak — milyen örömmel ölelték, csókolták egymást és érdek­lődtek egymás életkörülmé­nyei iránt. Jó érzéseket, kedves emlé­keket hagyott ez a találkozó, szinte új reményeket, még jobb életkedvet adott a részt vevőknek. Kötetlen, közvetlen elbeszélgetés volt ez a hajna­li órákba nyúló találkozás, ahol a zene hangjára sokan még a csárdást is eljárták. A kedves élmények, epizó­dok találkozása volt. Tárnái Gyula Mátészalkai fiatalok agyőrteleki határban A mátészalkai kereskedel­mi és pénzügyi dolgozók KISZ-alapszervezetének fia­taljai körében már pénteken nagy volt a készülődés. A fiatalok ugyanis vállalták, hogy a gyors betakarítás ér­dekében vasárnap kimennek a határba és segítenek az ara­tóknak. Az alapszervezet fiataljai már évek óta folytatják az immár hagyományossá vált segítségadást. A tíztagú bri­gád most is feláldozta a va­sárnapi szabad idejét, hogy segítsenek a győrteleki Aranykalász Termelőszövet­kezét tagjainak. A fiatalok­nak az időjárás is kedvezett és ezúttal több mint 400 ke­resztet raktak össze a kéve­kötő gépek után. Takács Ferenc A fiatalok, a Szkoroszpelka búza és egy tsz-központ dicsérete A Tiszaszalkai Gépállomás üzemgazdásza, Szatmári Pál írja levelében, hogy értékel­ték az ifjúsági traktorosok versenyébe benevezett 5 bri­gád féléves munkáját. Négy brigád jóval a 100 százalék fölött teljesített. Jelenleg első a Mizik brigád, a vállalá­sa 3700 normálhold volt és 4500-at teljesített. A további sorrend: 2. a Lackó 1. brigád, 3. a Szalma brigád. Az ifjú traktorosok egyéni versenyében 80 fiatal vesz részt, közülük hetvenegy túl­teljesítette vállalását. Né­gyen: Kocsis János, Oláh Ist­ván, Cómba Sándor és Com• ba József 200 százalékon fe­lüli teljesítményt értek el. A nyírbátori járási tudósí­tónk, Varga Gyula agropro- pagandista arról számol be, hogy a járásban milyen s2ép eredményeket érnek el egyes termelőszövetkezetekben a ga­bonatermelésben. A nyírgyu- laji Petőfi Termelőszövetke­zet szovjet Szkoroszpelka bú­zája 16 mázsát termett hol­danként. A máriapócsi Zöld Mező Tsz-ben az őszi árpa 16.92 mázsát hozott minden holdon. Az encsencsi Virág­zó Tsz 13 mázsa Bánkuti bú­zát aratott holdanként. A járásban nagy gondot fordítanak a szemveszteség nélküli aratásra, ha alkal­mas az idő. még ünnepi na­pokon is dolgoznak. Az el­múlt vasárnap is 659 holdat arattak le a gépek és a kézi kaszások. Aranyosi István, a nagy- kállói járási tanács szakokta­tási előadója levelében me­leg szavakkal írja le azt a rendet, tisztaságot, ami a bő- könyi Üj Élet Tsz központ­jában, irodájában látható. Kz egyszerű, de ízlésesen fes­tett fal, a tisztára mosott padló, a csillogó ablakok, a mosdó, a szappan, a gondo­san összehajtott törülköző, mind arról győzték meg, hogy ebben a szövetkezetben sokat adnak a rendre is. Ónodvári Miklós IL DOSSZIÉ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiimiiitiiiiiiii XXIII. Körner megenyhülte* mo­solygott és Roséhoz fordult: — Most már érti? — Oh, hogyne! — Nos, ebből a célból ba­rátunknak meg kell tanulnia többek között táncolni. Éhhez a maga segítségét kérjük: Rose, adjon táncleckéket Szabó úrnak! — Boldogan, de ez magas követelmény és számomra túlságosan megtisztelő fel­adat — Sose szerénykedjék! Ma­gánál nincs jobb táncos egész Németországban... — Ne túlozzon, ezredes! — Inkább lefaragtam a va­lóságból... — S mikor kell elkezde­nünk ezt a munkát? — Ma este. — Már ma? Wfl2, július 27. — Igen. Mindjárt vacsora után. A hidegsült után több üveg rajnai bort fogyasztottak, jó­kedvük lett tőle. Kömer ki­ment egy percre, ők ott ma­radtak hármasban. Gyar- mathy az üveget nyakalta, el volt már ázva alaposan. Az orvos a lányt nézte. Valahogy megérezte, hogy ez a lány többet tud róla, ismerheti tit­kait, kapcsolatait. Valami bá­natos együttérzés-félét vélt kiolvasni ebből a tekintet­ből, s megrezzent: az asztal alatt összeért a kezük. Mi volt ez? Rose nem kapta visz- sza a kezét. Ujjaik gyorsan összefonódtak, mintha össze­esküdnének ■ alami erős szö­vetségre, védelemre, aztán ijedten rebbentek szét, mert magukon érezték a belépő ez­redes tekintetét. — Nos. múlik az !dő: talán el is kezdhetnénk a táncléc- két... Ross ss Horváth az emeleti ‘ársalgóba indulta^. Ifmer és | Gyarmathy továbbra :s áz ebédlőben maradták. Körner mosolyogva tekintett utánuk. Bizonyos volt benne, hogy Ko­sénak is használt a figyelmez­tetés és ezúttal jól alakítja majd szerepét... Az orvosnak azonban nem sok kedve volt most a tánc­leckéhez. Kifárasztotta a dél­utáni tréning, vacsora után elüldögélt volna odalent a hallban, Rose észrevette ezt és a liftben azt tanácsolta: — A társalgó ugyan kényel­mesebb, de menjünk mégis az én szobámba. Táncolhatunk a rádióra és legalább nem les­kelődnek utánunk... Horváth örömmel fogadta a javaslatot, hiszen egész vacso­ra alatt azon töprengett, ho­gyan szabadulhat* -,ak meg körnertől? — Nagyon jó gondolat! A lány szobája a második emeleten volt. Horváth annak r- lenéi % hogy hónapok óta tartózkodott a villában még rém járt ebben a lakosztály- 'bart. Rose kulrsri zárta az aj­tót, aztán nevetve a szóba kö­zepére perdült. — Most megfogtalak! — Hogy érted? — Bezárkóztunk. — Eszerint rab vagyok? Rose egy fotelba ült. — Ahogy mondod! Az én rabom és az én vendégem. Mit szólsz hozzá? — Nem rossz rabság! Bár­csak örökké tartana... — Udvarolsz? — Őszinte vagyok. — Tényleg olyan jó itt?----- Hiszen még be sem lép­tem... — Hát akkor... kerülj bel­jebb... Erezd magad jól egy másik vendégtársad szobájá­ban. Horváth egy pillanatra za­varba jött. Rose viselkedése meglepte, feltűnően hasonlí­tott Helga kötekedésére. Hát mind ilyenek, mind egyfor­mák ezek? Még a fotelban is úgy ült, kihívóan, magát kelletve, mint Helga... máskor is elábrándo­zott már azon, hogy mi tet­szik nekik rajta? Olykor a tü­kör elé állt, vizsgálgatta sze­mét, arcát, orfát, száját, ha­ját, amelyben ősz szálak csil­logtak és szomorúan állapítot­ta meg: bizony, a fiatalság már elmúlt felette... Dehát akkor miért akaszkodnak any- nyira a nyakába? A pénzére vadásznak? Baleknak nézik, aki hazatér majd a feladat el­végzése után, felveszi a pénzt és körülakasztgatja őket arannyal, gyémánttal, ezüsttel. Ilyenkor felnevetett. — Ha tudnátok, hogy most is egy arany nyaklánc van a zsebemben... — Ülj le végre! — mondta Rose —, vagy nem tetszik itt? Menjünk a társalgóba? — Nem, nem! — tiltakozott Horváth. — Jobb lesz itt. — Tölts egy pohár pálinkát! Majdnem azt mondta: — Szakasztott úgy kezded, mint Helga... Eleget tett a kérésnek. Ro- sehoz gurította a kis asztal­kát, egyelőre a poharak kö­zött válogatott. Végül egy fi­nomvonalú metszett serlegnél állapodott meg. — Nagyobbat nem találsz? Ma este jókedvem van. Igyunk üvegből. A magyarok szeretik a konyakot? — Én igen. — Fogj hát egy üveget te is! Csillogott a szemük. Az Ital hatása jókedvre derítette mindkettőjüket. Közrejátszott ebben a vacsorához fogyasz­tott bor is. Rose bekapcsolta a rádiót. — Keress zenét, amíg átöl­tözöm. És ne leskelődj... (Folytatjuk.) Üzemünkben az utóbbi idő­ben jelentős javulás tapasz­talható a munka- és balesetvédelemben. A válla­lat vezetősége a párt és tö­megszervezetek nagyobb gon­dot fordítanak a biztonsági berendezések használatának ellenőrzésére. A szakszerve­zet például üzemrészenként munkavédelmi őrjáratokat szervezett. A hiányosságokért való íelelősságrevonás sem maradt el. Két munkást, akik ittasan akartak munkába áll­ni — amellett, hogy nem en­gedték be az üzembe — fe- gyélmileg is felelősségre von­ták. Hozzájárult az eredmé­nyekhez az is, hogy a válla­2

Next

/
Thumbnails
Contents