Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

/ Hogyan csökkenthetjük a sertéselhullásokat? írta: dr. Szerafin János m. v. fSállatorvos UJ A megye termelőszövetke­zeteiben a sertéstenyésztés és hizlalás rentábilitását (gazda­ságosságát) nagymértékben csökkenti, hogy aránylag sok sertés pusztul el, azaz nagy az elhullások száma. Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen kor­ban történnek az elhullások, arra a megállapításra jutunk, hogy már szopós korban is sok malac pusztul el, főként a téli időszakban, de az el­hullások zöme a választási kor utáni hónaira esik. Az elhullások okait vizs­gálva megállapítható, hogy azoknak a betegségeknek a száma az elmúlt években lényegesen csökkent, amelye­ket különböző, határozottan kórokozó csírák okoznak, mint például sertéspestis, ser- tésorbánc, lépfene stb. Lénye­gesen emelkedett azoknak az elhullásoknak a száma, ame­lyek felneveléssel, elhelyezés­sel és takarmányozással kap­csolatban jelentkeznek, tehát az úgynevezett felnevelési be­tegségek száma növekedett meg. Természetesen a felne­velési betegségekhez kell so­rolni azokat a baktériumok és vírusok által okozott meg­betegedéseket is, amelyeket feltételesen kórokozó csírák idéznek elő, ami azt jelenti, hogy az állatok rendszerint csak akkor betegednek meg nagyobb számban, ha a tar­tásból, takarmányozásból ere­dő hibák következtében a szervezetük ellenállóképessé­ge nagymértékben lecsökken. Jelenleg a termel őszövetke- eetekben legnagyobb számú megbetegedéseket és elhul­lásokat okozó betegségek az alábbiak: a sertések gyomor, bélgyul­ladása; a hurutos-gennyes tüdőgyul­ladás; a Voldagsen és Kuneendorf paratifusz. Igen nagy gazdasági. káro­kat okoz a sertések rühessé- ge is azáltal, hogy a sertések a fejlődésbe visszamaradnak, szerkezetük ellenállóképessége csökken, legkülönfélébb meg­betegedések iránt hajlamos­sá válik. Lényegesen hozzá­járul a megbetegedések és elhullások számának növelé­séhez a rossz elhelyezés. Sok tsz-ben a fiaztatók nem fe­lelnek meg a követelmények­nek, sötétek, hűvösek, nyir­kosak, huzatosak. Ezzel rend­szerint együtt jár az, hogy [ nem takarítják kellően és a bomló trágyától ammóniával | telítődik a levegő. A fiazta­tók egy része olyan hideg, hogy benne a malacok meg­fagynak. A nyári nagy me­leg is káros az újszülött ma­lacok szervezetére. Az így elhelyezett malacok rosszul fejlődnek, szervezetük ellen­állóképessége csökken, vita­minkészletük kimerül, hajla­mosakká válnak a hurutos- gennyes tüdőgyulladás kór­okozói iránt és mire válasz­tásra kerül a sor, rendsze­rint köhögéssé válnak. Az igen sok sertésszállásban ta­lálható nagy por a betegség kifejlődését még jobban elő- j segíti. A helytelen takarmányozás I okozta káros behatások már rendszerint a vemhes kocák takarmányozásánál kezdőd­nek. Közismert dolog, hogy a magzat szervezetének felépí­téséhez, a megszületést köve­tően a szükséges tej előál­lításához igen nagy mennyi- ! ségű, jó összetételű és főleg j fehérjében dús takarmányo­zásra van szüksége az anya­állatnak. Igen fontos a vita­minkészlet biztosítása is. Csak helyesen takarmányozott, jól elhelyezett és gondozott ko­cáktól várható egészséges és ellenállóképességgel rendel­kező malac, és csak ilyen anya tud megfelelő mennyi­ségű és minőségű tejet ter­melni. Ellenkező esetben életképtelen, vagy ellenálló- képességében csökkent utódok jönnek a világra és kellő mennyiségű tej hiányában azok rosszul fejlődnek. Igen fontos dolog az újszülött ma­lacok fokozatos hozzászokta- tása a takarmányozáshoz és a választás utáni szakszerű takarmányozása. Gyakori do­log, hogy amig a malacok az anyjuk alatt vannak és zömmel tejjel táplálkoznak, erőállapotuk kielégítő és jól : fejlődnek. i A választáskor és azt kö- j vetően viszont leromlanak, mivel nem jutnak hozzá meg- j felelő mennyiségű és szaksae- | rűen összeállított takarmány- ' hoz. Főleg hiányzik a takar­mányból a fehér hússertés te­nyésztésben annyira fontos fe­hérjetakarmány. Igen gyak­ran nem gondoskodnak a vi­taminok pótlásáról sem. A takarmánykeverékek gyártá­sával nagy előrehaladás tör­tént a takarmányozás terén, bár a takarmánykeverék ete­tésénél is igen sok hibát lehet észlelni egyes tsz-ekben. Igen fontos, hogy a sertések mindig hozzájussanak annyi friss ivóvízhez, amennyire a szervezetnek szüksége van. Egyébként az emésztési zava­rok egész sora jelentkezik. A betegségek és elhullások számának növekedéséhez nagymértékben hozzájárul az a tény, hogy sok termelőszö­vetkezetben nincsenek szak­képzett sertésgondozók és ha jóakarat mégis van bennük, szakértelem hiányában az ál­latok gondozását nem tudják úgy végezni, mint ahogy azt szükséges. Ettől is nagyobb hiba az, ha a gondozók lelki- ismeretlenek, munkájukkal nem törődnek, azt felületesen végzik, a vezetőség részéről pedig nem gyakorolnak kellő ellenőrzést. Ezek voltak a fő okok, amelyek a tsz-ek ser­tésállományában a megbete­gedések és elhullások számát nagymértékben növelik. Néz­zük ezután, mi a teendője a termelőszövetkezet vezetősé­gének és sertésgondozóinak, valamint az állatorvosnak, hogy a fennforgó hibákat ki­küszöböljék és ezáltal a meg­betegedések és elhullások szá­mát csökkenteni tudják. A termelőszövetkezet veze­tőségének első és legfonto­sabb feladata, hogy a sertés- tenyésztéshez és hizlaláshoz az alapfeltételeket biztosítsa. Gondoskodni kell a beállí­tandó sertések részére meg­felelő istállókról. Az istállók építésénél és rendbehozatalá­nál ki kell kérni a szakem­berek (állattenyésztő, állat­orvos) véleményét mind az is­tálló helyének kiválasztása, mind az épület tervezése te­rén. Feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a telepen kellő mennyiségű és jó vizet j adó kút legyen. Az istállók nagyságát úgy kell méretez­ni, hogy elegendő férőhely álljon rendelkezésre és ezen­felül biztosítva legyen a be­teg állatok részére elkülönítő, j megfigyelő hely. Igen nagy súlyt kell helyez­ni kellő szakértelemmel bíró sertésgondozók kiválás ztásá- I hoz és azok továbbképzéséről is gondoskodni kell. Teljesen helytelen álláspont az, hogy sertésgondozónak csökkent szellemi képességű, vagy olyan embert alkalmaznak, aki máshol nem felel meg. Igen fontos, hogy a sertésólaf- kat és azok környékét állan­dóan tisztán tartsák. (Folytatjuk.) Ónodvári Miklós dosszié •llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll,,,llll,l,llllll,l„llllllll) llllllll XXI. , Horváth elpirulva tiltako­zott: — Öh, ezredes űr, ne sért­sen meg! — Ellenkezőleg! Én kérek bocsánatot ezért a tapintatlan­ságért, dehát látja, mi már ilyen darabos emberek va­gyunk. A munka, a munka... az örökös munka eldurvítja az embert... — Szívesen dolgoznék már — sietett Horváth az ajánlat­tal, hogy még mielőtt az ez­redes kedvét elrontaná, kicsi­karja tőle az Ígéretet. — Pénz­re volna szükségem. Meg az­tán... szeretnék mielőbb cél- baémi... — Persze, persze! önnek igaza van. Már szép feladat van a számára kilátásban, csupán Mr. Roggert kell meg- puhitanom, hogy önt bízza meg ezzel. Éppen ezért nem árt, ha máris gyakorolja új nevét: odaát Szabó Zoltán lesz a neve, erre a névre készülnek majd igazolványai és bele kell élnie magát új foglalkozásába is: képzőművészeti alkotáso­kat értékesítő ügynök. Ugye, nem hangzik rosszul! ön or­vos ugyan, de egy időre a ré­gi nevével együtt el kell fe­lejtenie régi foglalkozását is. ön művelt ember, önnek ez a terület nem lesz ismeretlen. Az alapvető követelmény min­denütt és minden körülmé­nyek között az udvariasság, a bátorság, a határozott fellépés. S még valami addig is, amíg a feladatáról beszélnénk: tán­colni tud-e? — A tánc mindig gyenge ol­dalam volt... — Nem baj — mondta Kör­ner, akinek ez a körülmény némileg módosította eredeti elképzelését és magában le- marházta az orvost. A terve ugyanis az volt, hogy Horvá- thot két hét múlva átdobják a határon. Ez most újabb idő- vesztést jelent. — Rose majd megtanítja. Ugyanis ez nem lényegtelen feltétele a sikeres munkának: értenie kell az asszonyok hyel­I vén, akikkel könnyebben bol­dogulhat, ha kitartóan udva­rol és jól táncol. Ebből a szem­pontból i6 irigylésre méltó sze­rencséje van. Maga még nőt­len ember. Képzelje csak: hány csinos nőnek udvarolhat majd. Vagy talán már van a láthatáron valaki?... De nem akarta Horváth fi­gyelmét Elzára terelni, mert ezzel az orvosból esetleg a cél­jaikkal ellenkező hatást vált­hatja ki. Pedig Kömer ezre­des igen nagy jelentőséget tu­lajdonított ennek a találkozás­nak. Mr. Rogger hetek óta sürgette az orvos munkába ál­lítását, azért küldte a Mün- chen-kömyéki villába, hogy előmeneteléről érdeklődjék. így folytatta: — Rose különben velem jött. Elhoztam magukhoz, hogy ne unatkozzanak, s mindig meg­emlegessenek róla, ha sikerül ma kellemes estét szereznem önöknek. Gyarmathy úr isme­ri, tudja, milyen csinos lány. Egyébként táncosnő volt... No, nem az operaházban, ha­nem egy strip teasse-bárban, dehát: annál izgalmasabb, nem igaz? Jóízűt nevetett és cinkos pillantást váltott Gyarmathy­Llj ember Kéken Huszonhét éves, magas, egyenes tartasd fiatalember Bakosi Mihály. 1961 február­jában került Kékre. Forró volt itt a talaj, amely nyug­talan lelkeket hordozott ma­gán. Széthúzás, veszekedés, örlődés. A hitetlenek hangu­latkeltésének szüleményei: a kilátástalanság, és bizonyta­lanság. Így ment ez éveken át. Csákiszalmája volt minden. Loptak a még jóformán ösz- sze sem adott közös vagyont. Egyesek várták a „nagy for­dulatot”, amikor feloszlik a tsz. Az álomkergetők csalódtak. Rá kellett jönniök, hogy egyetlen út van; a munka! Csak ez vezethet tovább, más nincs! Bakosi Mihály konokul ismételte ezeket a tényeket, j.valahányszor hánya-vetiséggel került szembe. Rácsapott az | asztalra is, de ha kellett segí­tett, akin tudott. Aztán las­san a munkával együtt meg­szokták az agronómust is a kékiek. Tudomásul vették; mindenki csak a munkája után kérheti a jussát. S ami­kor ez a felismerés kezdett uralkodóvá válni a tagok kö­zött, más lett Bakosi helyze­te is. Ö győzött, a fiatal, az új, az erőteljesebb élet képvise­lője. A tekintély öt illette. Ezért köszönnek ma előre Bakosi Mihálynak azok is, akik nemrég meg sem ismer- | ték. Ebben a köszönésben egy kicsit benne van a ter- i vezeti 33 forintos munka­egység, s létbiztonság, amely­nek egyik szervezője a fiatal agronómus. ö röviden így mondja ki véleményét: „Furcsa község ez. Az em­berek hamar összevesznek, de nagyon tudnak dolgozni...” Ma már a munka erősebb a veszekedésnél. íme egy példa: három náp alatt 77 ka­szás, 327 holdat aratóit le. Nem ritka az olyan kaszás, aki 2000 négyszögölet vág le naponta. Kétezer négyszög­ölet! Rájöttek, hogy az eredmény és a munkakedv szorosan összetartoznak. Ha eredményt akarnak, kedvvel kell dol­gozni, hogy újabb eredmény legyen. És nemcsak erre jöt­tek rá, hanem arra is, hogy azok, akik kezdettől fogva — köztük Bakosi Mihály is — egyenes felé tartották a tsz szekere rúdját, jót akartak. Mondják is az agronómus há­ta mögött (szemébe szégyen­ük): „ő rázta össze a népet”. Kaphat-e ennél nagyobb el­ismerést a huszonhét éves fia­talember?. .. Bakosi elvtárs az őszön nősülni szándékozik és itt marad a kéki emberek kö­zött. A küzdelem saját pát­riájává tette ezt a falut. A tanulásra terelődik a szó. Elkeseredetten néz rám. A mezőgazdasági akadémia le­velező tagozatára szeretne menni. De hogyan? Látástól, vakulásig talpal. Hogyan?! Aztán Csorba elvtárssal, a tsz elnökével megnyugtatjuk, hogy jobb munkaszervezés mellett erre is jut ideje. Töb­bet bízzon a keze alatt dolgo­zó emberekre. Ez számukra is hasznos lesz. Ne akarjon személyesen végezni mindent, így felszabadul és tanulhat. És okvetlen tanuljon! Vincze György Szedik a paradicsomot a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz-ben. A kúpén Arkosi János és Gégény József. Gyönyörködnek a szépen fejlett paradicsomokban, melyek hamarosan piacra kerülnek. (Foto: Hammel) A sokáig emlékezetes téli és tavaszi hóviharok idején aligha vetették volna sze­mére egyetlen orvosnak is, hogy nem hajlandó gyalog útnak indulni a néhány ki­lométerre fekvő községbe, még akkor sem, ha betege esetleg súlyos állapotban volt. Dr. Takács Tibor pe­dig ráadásul nem is ember­hez indult el Csarodáról ab­ban az emlékezetes ítélet­időben, hanem „csak” egy beteg állathoz. Szánkóval, lóháton és gya­log, mikor hogyan tudott. Most sem személygépko­csival jár, csak egy kis Cse­pellel. Hat község állandó állatorvosa, de most egy hónapig helyettesit is, így 13 község tartozik hozzá. i 1 Az állatorvos Tegnap nyolc liter benzint evett meg a kis Csepel. Nem is csoda, hiszen 13 község­ben 37 helyen járt. Hogyan győzi? Ügy, hogy hajnali fél háromkor tart ébresztőt és sokszor késő estig talpon van. Amikor hazatér, nap­tárának az oldala már tele­írva várja: ide jegyzi fel a felesége, hová is hívták időközben. Hét éve végezte el az egyetemet, egészen fiatal. Ezen a vidéken nem is járt eddig. Miért ragaszkodik hát mégis ennyire ehhez m egyébként elég mostoha be­regi tájhoz? Miért utasítja vissza a kedvezőbbnél ked­vezőbb ajánlatokat? Nem könyvből ismeri • múltat, amikor a parasztem­bernél nem az volt a legna­gyobb baj, hogy a feleséget vagy a gyereke lett beteg, hanem a jószága, a lova. Az eltelt hat-hét év alatt ta­pasztalta, hogy a beregi pa­rasztember pedig különösen szereti az állatot. Ritka volt az a család, az a ház, ahol legalább hat jószág ne lett volna. Igaz, most a háztá­jiban sokkal kevesebbet, tar­tanak, de a becsülete talán még nagyobb, mint valaha is volt. Szeretik az embe­rek az állatokat és ez az állatorvosnak nem közöm­bös. Munkájának 65 százalékát ma már termelőszövetkeze­tekben végzi. A közös állat- állomány az ő segítségével alakult és alakul ki. Nem volt könnyű a dolga. Ti­koson például a bevitt szarvasmarháknak több mint fele tbc. fertőzött volt. Ki kellett selejtezni. A tu­lajdonosokat és azokat, akik a fertőzött tehenek tejét it­ták, tüdőszűrő vizsgálatra kellett küldeni. Egyéb köze is van az em­berekhez. Télen, amikor ke­vesebb a munkája, ismeret- terjesztő előadásokat tart, tanítja, neveli az embere­ket. Nemcsak a falu külső ké­pe változott meg az alatt a hat év alatt, amióta Csaro- dán van, hanem az embe­rek is megváltoztak. Sok­kal nagyobb megértéssel ki­sérik az ő munkáját is, mint kezdetben. Nem is cso­da, hiszen pusztító sertés- pestis járványról, „dögvész­ről” évek óta nem hallanak. A tavaszi nagy pestisjár­vány idején is 610 sertés közül mindössze hét hullott el. Hat év alatt mindössze négy sertés pusztult el ivar- lalanitás következtében. Hat év alatt nemcsak á hivatását, hanem a beregi embert, a beregi tájat is megszerette. Csak ezzel tud­nám magyarázni ragaszko­dását. Gál Béls val. ök ketten ebből a pillan­tásból mindent megértettek. Körner ezután magukra hagyta őket. — Atkozott szerencséd van! — kiáltott Gyarmathy. — Rose kedvéért én is megtanul­nék táncolni. Burokba szület­tél, mindenben szerencséd van... Ez a lány valóságos fő­nyeremény! Még hozzá egész éjszakára!... Nagy szerencséd van, átkozottul nagy szeren­cséd, öregem!... — Fulladj meg! — kívánta magában Horváth, de nem mondta ki. Igyekezett jó arcot vágni. Amikor a vörös arcú Gyarmathy hencegéseit hall­gatta, nem egyszer azon ,a pon­ton volt, hgoy megfojtja. Olyankor, amikor a kiképzés és a napi munka után kime­rültén ágyba került, Gyarma­thy vörös arca álmában is megjelent előtte. Napközben azonban félt az állandóan spicces, bikaerejű embertől és vak tisztelettel hallgatta: — Az orosz rezsim és a Ká­dár-kormány napjai lepereg­nek, mint a homokóra... Meg­látod, komám: hazamegyünk és fasirtot csinálunk az oro­szokból. Ott leszek én is. Az­tán hazamegyünk Mezőkövesd­re és visszaveszem azoktól a kódisoktól a házamat, meg a földemet. Tobzódott. Horváthot meglehetősen hi­degen hagyták e szavak. Neki nem volt célja, hogy Magyar­országon mégegyszer, végérvé­nyesen letelepedjék. Kömer ezredes ígéretei lebegtek előt­te. Csalogatták a tengeren túlra, vagy a csodálatos szép­ségű Genfi-tó partjára. Nem volt tagja soha életében sem­miféle pártnak. Horváth üzlet­ember volt és minden prog­ram csak annyiban érdekelte, amennyire megfelelt üzleti ér­dekeinek. A pénz rabságában űzte hivatását is; a gyors meg­gazdagodásért való folytonos küzdelme juttatta a börtönbe. Nem pártolta a kommunistá­kat, de nem is haragudott rá­juk. Személyes sérelme miatt haragudott egy-két emberre, s éppen ezért nem értett egyet azzal, amikor Gyarmathy va­lamennyit egy kalapba rázta. De gyávasága gerinctelensége visszatartotta, tudta, hogy ez a vesztét okozná. Mint mindig, most is üzletember volt: ki­mért alapossággal figyelte a fejleményeket, szótlanul bó­logatott és ezzel tovább szítot­ta a tüzet a volt zászlósban. — Mindenkit felhúzunk öre­gem! Minden eperféra fel- j akasztunk -egy kommunistát... I Magam fogom irányítani. Vé- gigakaszigatom velük Mis- kolctól Kövesdig az utat. Gyarmathy szeretett dicse­kedni nőügyeivel is, amelyek­ről az volt az orvos vélemé- ] nye, hogy a fele sem igaz, de j ráhagyta, úgy tett, mintha 1 irigyelné érte. (Folytatjuk) 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents