Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

Jól halad. Telnék a zsákok a tisztított terméssel. iokí> «ftfinc Kerezsi József kombájnos. Tiszayasyáriban íme, beteljesedett a való­ság: a nagyüzemben a föld­nek, munkának urává válik a paraszt. Itt van a munkák munkájának tartott aratás és tessék! Például a tiszavas- vári Petőfi Termelőszövet­kezet B/ll. számú, 80 hol­das árpatáblájánál mind­össze négyen tartózkodnak. De hogy halad a munka! A gabona a mázsáról is­mét kocsira került, majd később a telt zsákok mol­nár-talicskára. Időnk engedi és szívélyesen elbeszélge­tünk a magtárossal. — Mennyi van már bent? — kérdeztük. — 13-án jött az első idei szállítmány. Azóta folyama­tos a szállítás. Örömmel di- csekedhetem, hogy már ad­tunk ki előleget is. Megér­demelte a tagság, hiszen naponta 190—200 másza ár­pa volt a teljesítmény. Ez a szám azonban rövidesen ki­csinek fog bizonyulni, mert több gép lát a napokban munkához. Amit szerződés­sel lekötöttünk — főleg bú­zát — azt egyenesen a ter­ményforgalmi raktárába visszük majd. Munkában a kombájn. Pedig lényegében egyetlen ember, Kerezsi József kom­bájnos részese csak közvet­len az aratásnak. P. Szabó András munkacsapat-vezető­nek inkább csak a funkciója „dominál”, mert munkacsa­pata most nem dolgozik ve­le. Feladata annyi, hogy fi­gyelemmel kell kísérnie a kombájnt,' időnként kiadnia szállítási papírt, egyszóval a terményt fuvarozó traktoro­sokkal foglalkozik. Élményszámba megy a négy ember munkája. Ami­kor már a pótkocsi is tele van az aranyló terménnyel, Rácz Piroska kobozd a kocsi tartalmát. Nem kis felada­tot bíztak rá, mint ő a csép- lési ellenőr a gépállomástól. Igyekszik is megbízatásának a legnagyobb szorgalommal eleget tenni. Figyelme még arra is kiterjed, hogy a ko­csi úgy legyen megrakva, útközben ne történjen az értékes gabonából elhullás. Itt jártunkkor útjára kísér­tük a gépállomás traktoro­sát. A Petőfi tanyaközpont­jába fordult be a terményt szállító kocsi. Szemünkbe tűnt, hogy szérűn tisztítják a kombájn csépelte árpát. Betonaljazatú, fedett, árnyé­kos színben „morog a csép­lőgép”. A hajtótraktor kinn áll a tűző napon. A gépnek mindegy, így is, úgy is a munkától melege van. De akik garmadába öntik a ter­ményt, s cséplőgépbe jut­tatják a maggal be­kötött feszes zsákokat, bi­zony kellemesebb a hűvös­ben dolgozni. Rövid ismerkedés után itt is csupán néhány emberrel találkoztunk: Róka Gábor­ral, Szabó Lajossal és Nagy Bálinttal, ök hárman se­rénykedtek a cséplőgép mel­lett. Munkájukat nemcsak figyelte, hanem segítette a tsz magtárosa, Nagy Sándor, aki olykor, olykor elégedet­ten nyilatkozott a bő ter­més láttán. Nem lenne teljes a tisza- vasvári aratásról adott ké­pünk, ha nem adnánk hírt arról, hogy a tarlón is mi­lyen szorgos munka folyik. A szalmakupacokat hordják a tarló. Széles, frissen szán­tott fekete sáv vegyül az okkersárga tájba. Zúgnak a faktorok. Om­lik a föld, szaporodik a barázda. Két gép kapaszko­dik egymás után a dombon felfelé. Eltűnnek, majd né­hány perc múlva a másik oldalon tűnnek fel. Az UE 28-as vasnyergében Veres Lajos, mögötte az MTZ-n lá­nyos arcú fiú, Mészáros Sán­dor. Hátra tekint, figyeli a negyven centis mély „árkot”, a borona működését. Pilla­natra állnak csak meg. Szusszantani. — Két gépnek sem köny- nyű — jegyzi meg Veres Lajos. Tudtam én, hogy a kormos sem fogja bírni egyedül. Ott szántott ni — mutat a túlsó oldalra — de befulladt. — A tied el­bírná egyedül is, ha nem lenne gumiból a kereke — mondja társához fordulva. Két gép, két traktoros birkózik a talajjal. — Huszonhat holdas a tábla — magyarázza a lá­nyos arcú. — Tudom, mert én vágtam rajta az őszi árpát is a napokban. Fél nap alatt végeztem véle — teszi hozzá. — Ma reggel kezdtük a szántást — foly­tatja — de ha így haladunk a héten végzünk vele. — Ha csak ezt kell csi­nálnunk — szól — figyel- meztetőleg Veres Lajos. — De nem tudjuk mikor szól­nak a gépállomáson, hogv rendet kell vágni, neki meg más munkát adnak. No, meg az idő is közbe szólhat. Pöfögnek a traktorok, pi­hen az eke. — Pedig itt a Kossuth­ban volna mit szántani. Száz holdat szerződtek a gépállomással. Ügy tudom, ebbe a 26 holdba, de a töb­bibe is cukorrépát szándé­koznak vetni — magyarázza Veres, az idősebbik, ak< ab a 23 esztendős. — Sn is tsz-tag vagyok. Csak a gép­állomáson dolgozom. Ilyen­kor ott fizetnek. Háztájit a szövetkezet ad. — Meg még valamit — szól közbe Mészáros Sanyi. Kérdőleg néz rá. — Hja igen — mondja Veres. — Szoktak adni há­romtized munkaegységet ^ajándékba” naponta a nyá­Eleválor szállítja a szalmát a gondosan rakott asztagra. a föld végibe a dűlő mel­lé, itt már dolgozik az ele­vátor, szállítja fel a maga­sodó asztagra, amelyet gon­dos kezek formálnak. Gépek dolgoznak a határ­ban, gépek, amelyek mind­jobban elfeledtetik a hajda­ni keserves emberi robotot. Asztalos Bálint rr\« I.. I •• hszalokon Kecses testű, fürge gép. Szélmalomhoz hasonló vi­torlája gyorsan forog előre a ringó kalásztengerben. Jó­korákat harap. Kévékbe kö­tözve dobja ki a nagy őszi árpa csokrokat. Aratnak a tiszalöki Kossuthban. Egy esztendő fáradságosan ter­melt gyümölcsét szedik. Tá­volabb azonban már sima ri munkáért. Talán most sem feledkeznek meg — mosolyog. Folyna tovább a beszélge­tés, ha ők észre nem veszik: újabb traktorok tűnnek fel a távolban. — Nézd csak, — mondja Mészáros. Vereshez fordul­va — azok meg ott a Pa­letták Jóskáék. — Meg a Csikós Jani — teszi hozzá a másik. — A szövetkezet traktorosai. Így aztán alig ha marad vala­mi holnapra a huszonhat holdból — mondja magya- rázólag. S már fenn is vannak a nyeregben. Kapcsolnak, s megindul a két gép. Négyen szántanak. Jó talajt készí­tenek a cukorrépának. Itt is, meg remélhető a többi még 100 holdon is. Ök már 1963-ban járnak. Farkas Kálmán A közös magtárnál erős kezek fogják meg a zsákokat. Hammel József felvételei LAPZÁRTAKOR JELENTETTÉK: Befejezték az őszi árpa aratását, végzik a cséplést a fehérgyarmati járásban A fehérgyarmati járási ta­nács mezőgazdasági osztályá­ról jelentették, a járás ter­melőszövetkezetei tegnap dél­re befejezték az őszi árpa aratását. A 4200 holdnyi ara­tandó területen nagy segítsé­get nyújtottak a gépállomá­si és szövetkezeti aratógépek* valamint a kombájnok. Dere­kasan helyt álltak a kézi ka­szások is, hiszen a terület­nek mintegy felét ők vágták le. Azokban a szövetkezetek­ben, ahol korábban végeztek* már megkezdődött a keresz­tek hordása és a cséplés is. Kisszekeresen tegnap estig a cséplést be is fejezték. Szükséges ez az iparkodás* hiszen több mint három hetet késett a sertések abrakja. Ta­valy június végén már új árpát etettünk Az árpatarlóba legtöbb szö­vetkezetben másodnövényt vetettek, ahol ezt nem vé­gezték, ott pedig folyik a tarlóhántás és mélyszántás. Az aratógépek, kombájnok és a kézi kaszások minden pi­henés nélkül az árpa befeje­zése után hozzáláttak a búza betakarításához. Szilajkúti dűlőben Csúszkál a kaszakő a fé­nyes kaszán. Gyorsan, üte­mesen peng, hangja bejárja a határt s aztán elcsendesül a távoli búzarengetegben. Már éles. Lendül a kar, su­hint és dől a rend. Az eny­he fuvallat is segít, hajlítja a kövér, sárguló búzaszálakat. A kaszás a távoli dombot figyeli. Arrafelé tart, el akar­ja érni. Rakamaz Szilajkúti dűlő. Egy család lépdel a tarlón. Bod­nár Frigyes feleségével és és két fiával. Dezső tizenhat, Péter tizenkét éves. Ök még gyengék a kaszára. Bodnár bácsi vágja, az asszony markot szed, Péter kötelet sodor, Dezső köti a kévét. A családfő vezényli a kis „munkacsapatot”, ö dik­tálja az ütemet, s ő ad jelt a pihenőre. Régi, íratlan tör­vény ez. Akácfa árnyékába gyűlnek pihenőre. Bodnár Frigyes le­szakít a szárról egy szép telt kalászt. Megdörzsöli két te­nyere közt Előgurulnak a kalászból a kövér Bánkúi! szemek. Kifújja közülük a pelyva könnyű törmelékeit, aztán megszólal. — Itt aratok gyermekko­rom óta. Rég nem vágtam ilyen szép búzát. Nézze csak milyen zömök, súlyos minden szeme. Figyeljük Bodnár arcán az örömöt, amellyel a termést dicséri. Szinte megfiatalodik. — Tizennégy mázsa lesz Ht legalább. S ez jó termésnek számít. Fukarkodik a szóval, az is erőt kíván. Pedig most min­den erőt a kaszának kell szánni. Felállnak a tarlóról. Péter még heverészne, látszik las­sú mozdulatain. A családfő hátranéz, hogy mindenki a helyén van-e. Erre Péter is fürgébb lesz. Halad a család, gyűlik a kéve mögöttük. Sok van még vágni való. A szö­vetkezet 1500 holdjából 500 kézi kaszára vár. Éterét gép takarít be. kombájn és kéve­kötő-arató. Idehal latszik a domb túlsó feléről a gépek dobogása. Bodnár Fri­gyes kaszája surrog a búzaszálak között, a kombájn távoli zümmögésével felesel. Aztán csevegéssé alakul e beszéd. Tíz holdat akar levágni a Bodnár család ebből a gaz­dag búzából, itt a Szilajkúti- ban... Ez a eél szaporázza mozdulataikat. Egyre mesz- szebb kerülnek tőlünk... Mindjárt felérnek a dombra. Vincze Gvörev A szemek tengerében gyönyö rködik Rácz Piroska, csépiéi eile nőr. 3

Next

/
Thumbnails
Contents