Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

Jól halad. Telnék a zsákok a tisztított terméssel.

iokí> «ftfinc

Kerezsi József kombájnos.

Tiszayasyáriban

íme, beteljesedett a valóság: a nagyüzemben a földnek, munkának urává válik a paraszt. Itt van a munkák munkájának tartott aratás és tessék! Például a tiszavas- vári Petőfi Termelőszövetkezet B/ll. számú, 80 holdas árpatáblájánál mindössze négyen tartózkodnak. De hogy halad a munka!

A gabona a mázsáról ismét kocsira került, majd később a telt zsákok molnár-talicskára. Időnk engedi és szívélyesen elbeszélgetünk a magtárossal.

— Mennyi van már bent? — kérdeztük.

— 13-án jött az első idei szállítmány. Azóta folyamatos a szállítás. Örömmel di- csekedhetem, hogy már adtunk ki előleget is. Megérdemelte a tagság, hiszen naponta 190—200 másza árpa volt a teljesítmény. Ez a szám azonban rövidesen kicsinek fog bizonyulni, mert több gép lát a napokban munkához. Amit szerződéssel lekötöttünk — főleg búzát — azt egyenesen a terményforgalmi raktárába visszük majd.

Munkában a kombájn.

Pedig lényegében egyetlen ember, Kerezsi József kombájnos részese csak közvetlen az aratásnak. P. Szabó András munkacsapat-vezetőnek inkább csak a funkciója „dominál”, mert munkacsapata most nem dolgozik vele. Feladata annyi, hogy figyelemmel kell kísérnie a kombájnt,' időnként kiadnia szállítási papírt, egyszóval a terményt fuvarozó traktorosokkal foglalkozik.

Élményszámba megy a négy ember munkája. Amikor már a pótkocsi is tele van az aranyló terménnyel, Rácz Piroska kobozd a kocsi tartalmát. Nem kis feladatot bíztak rá, mint ő a csép- lési ellenőr a gépállomástól. Igyekszik is megbízatásának a legnagyobb szorgalommal eleget tenni. Figyelme még arra is kiterjed, hogy a kocsi úgy legyen megrakva, útközben ne történjen az értékes gabonából elhullás.

Itt jártunkkor útjára kísértük a gépállomás traktorosát. A Petőfi tanyaközpontjába fordult be a terményt szállító kocsi. Szemünkbe tűnt, hogy szérűn tisztítják a kombájn csépelte árpát. Betonaljazatú, fedett, árnyékos színben „morog a cséplőgép”. A hajtótraktor kinn áll a tűző napon. A gépnek mindegy, így is, úgy is a munkától melege van. De akik garmadába öntik a terményt, s cséplőgépbe juttatják a maggal bekötött feszes zsákokat, bizony kellemesebb a hűvösben dolgozni.

Rövid ismerkedés után itt is csupán néhány emberrel találkoztunk: Róka Gáborral, Szabó Lajossal és Nagy Bálinttal, ök hárman serénykedtek a cséplőgép mellett. Munkájukat nemcsak figyelte, hanem segítette a tsz magtárosa, Nagy Sándor, aki olykor, olykor elégedetten nyilatkozott a bő termés láttán.

Nem lenne teljes a tisza- vasvári aratásról adott képünk, ha nem adnánk hírt arról, hogy a tarlón is milyen szorgos munka folyik. A szalmakupacokat hordják

a tarló. Széles, frissen szántott fekete sáv vegyül az okkersárga tájba.

Zúgnak a faktorok. Omlik a föld, szaporodik a barázda. Két gép kapaszkodik egymás után a dombon felfelé. Eltűnnek, majd néhány perc múlva a másik oldalon tűnnek fel. Az UE 28-as vasnyergében Veres Lajos, mögötte az MTZ-n lányos arcú fiú, Mészáros Sándor. Hátra tekint, figyeli a negyven centis mély „árkot”, a borona működését. Pillanatra állnak csak meg. Szusszantani.

— Két gépnek sem köny- nyű — jegyzi meg Veres Lajos. Tudtam én, hogy a kormos sem fogja bírni egyedül. Ott szántott ni — mutat a túlsó oldalra — de befulladt. — A tied elbírná egyedül is, ha nem lenne gumiból a kereke — mondja társához fordulva.

Két gép, két traktoros birkózik a talajjal.

— Huszonhat holdas a tábla — magyarázza a lányos arcú. — Tudom, mert én vágtam rajta az őszi árpát is a napokban. Fél nap alatt végeztem véle — teszi hozzá. — Ma reggel kezdtük a szántást — folytatja — de ha így haladunk a héten végzünk vele.

— Ha csak ezt kell csinálnunk — szól — figyel- meztetőleg Veres Lajos. — De nem tudjuk mikor szólnak a gépállomáson, hogv

rendet kell vágni, neki meg más munkát adnak. No, meg az idő is közbe szólhat.

Pöfögnek a traktorok, pihen az eke.

— Pedig itt a Kossuthban volna mit szántani. Száz holdat szerződtek a gépállomással. Ügy tudom, ebbe a 26 holdba, de a többibe is cukorrépát szándékoznak vetni — magyarázza Veres, az idősebbik, ak< ab a 23 esztendős. — Sn is tsz-tag vagyok. Csak a gépállomáson dolgozom. Ilyenkor ott fizetnek. Háztájit a szövetkezet ad.

— Meg még valamit — szól közbe Mészáros Sanyi.

Kérdőleg néz rá.

— Hja igen — mondja Veres. — Szoktak adni háromtized munkaegységet ^ajándékba” naponta a nyáEleválor szállítja a szalmát a gondosan rakott asztagra.

a föld végibe a dűlő mellé, itt már dolgozik az elevátor, szállítja fel a magasodó asztagra, amelyet gondos kezek formálnak.

Gépek dolgoznak a határban, gépek, amelyek mindjobban elfeledtetik a hajdani keserves emberi robotot.

Asztalos Bálint

rr\« I.. I ••

hszalokon

Kecses testű, fürge gép. Szélmalomhoz hasonló vitorlája gyorsan forog előre a ringó kalásztengerben. Jókorákat harap. Kévékbe kötözve dobja ki a nagy őszi árpa csokrokat. Aratnak a tiszalöki Kossuthban. Egy esztendő fáradságosan termelt gyümölcsét szedik. Távolabb azonban már sima

ri munkáért. Talán most sem feledkeznek meg — mosolyog.

Folyna tovább a beszélgetés, ha ők észre nem veszik: újabb traktorok tűnnek fel a távolban.

— Nézd csak, — mondja Mészáros. Vereshez fordulva — azok meg ott a Paletták Jóskáék.

— Meg a Csikós Jani — teszi hozzá a másik. — A szövetkezet traktorosai. Így aztán alig ha marad valami holnapra a huszonhat holdból — mondja magya- rázólag.

S már fenn is vannak a nyeregben. Kapcsolnak, s megindul a két gép. Négyen szántanak. Jó talajt készítenek a cukorrépának. Itt is, meg remélhető a többi még 100 holdon is. Ök már

1963-ban járnak.

Farkas Kálmán

A közös magtárnál erős kezek fogják meg a zsákokat.

Hammel József felvételei

LAPZÁRTAKOR JELENTETTÉK:

Befejezték az őszi árpa aratását, végzik a cséplést a fehérgyarmati járásban

A fehérgyarmati járási tanács mezőgazdasági osztályáról jelentették, a járás termelőszövetkezetei tegnap délre befejezték az őszi árpa aratását. A 4200 holdnyi aratandó területen nagy segítséget nyújtottak a gépállomási és szövetkezeti aratógépek* valamint a kombájnok. Derekasan helyt álltak a kézi kaszások is, hiszen a területnek mintegy felét ők vágták le.

Azokban a szövetkezetekben, ahol korábban végeztek* már megkezdődött a keresztek hordása és a cséplés is. Kisszekeresen tegnap estig a cséplést be is fejezték. Szükséges ez az iparkodás* hiszen több mint három hetet késett a sertések abrakja. Tavaly június végén már új árpát etettünk

Az árpatarlóba legtöbb szövetkezetben másodnövényt vetettek, ahol ezt nem végezték, ott pedig folyik a tarlóhántás és mélyszántás. Az aratógépek, kombájnok és a kézi kaszások minden pihenés nélkül az árpa befejezése után hozzáláttak a búza betakarításához.

Szilajkúti

dűlőben

Csúszkál a kaszakő a fényes kaszán. Gyorsan, ütemesen peng, hangja bejárja a határt s aztán elcsendesül a távoli búzarengetegben. Már éles. Lendül a kar, suhint és dől a rend. Az enyhe fuvallat is segít, hajlítja a kövér, sárguló búzaszálakat.

A kaszás a távoli dombot figyeli. Arrafelé tart, el akarja érni.

Rakamaz Szilajkúti dűlő. Egy család lépdel a tarlón. Bodnár Frigyes feleségével és és két fiával. Dezső tizenhat, Péter tizenkét éves. Ök még gyengék a kaszára.

Bodnár bácsi vágja, az asszony markot szed, Péter kötelet sodor, Dezső köti a kévét. A családfő vezényli a kis „munkacsapatot”, ö diktálja az ütemet, s ő ad jelt a pihenőre. Régi, íratlan törvény ez.

Akácfa árnyékába gyűlnek pihenőre. Bodnár Frigyes leszakít a szárról egy szép telt kalászt. Megdörzsöli két tenyere közt Előgurulnak a kalászból a kövér Bánkúi! szemek. Kifújja közülük a pelyva könnyű törmelékeit, aztán megszólal.

— Itt aratok gyermekkorom óta. Rég nem vágtam ilyen szép búzát. Nézze csak milyen zömök, súlyos minden szeme.

Figyeljük Bodnár arcán az örömöt, amellyel a termést dicséri. Szinte megfiatalodik.

— Tizennégy mázsa lesz Ht legalább. S ez jó termésnek számít.

Fukarkodik a szóval, az is erőt kíván. Pedig most minden erőt a kaszának kell szánni.

Felállnak a tarlóról. Péter még heverészne, látszik lassú mozdulatain. A családfő hátranéz, hogy mindenki a helyén van-e. Erre Péter is fürgébb lesz. Halad a család, gyűlik a kéve mögöttük. Sok van még vágni való. A szövetkezet 1500 holdjából 500 kézi kaszára vár. Éterét gép takarít be. kombájn és kévekötő-arató.

Idehal latszik a domb túlsó feléről a gépek dobogása. Bodnár Frigyes kaszája surrog a búzaszálak között, a kombájn távoli zümmögésével felesel. Aztán csevegéssé alakul e beszéd.

Tíz holdat akar levágni a Bodnár család ebből a gazdag búzából, itt a Szilajkúti- ban... Ez a eél szaporázza mozdulataikat. Egyre mesz- szebb kerülnek tőlünk... Mindjárt felérnek a dombra.

Vincze Gvörev

A szemek tengerében gyönyö rködik Rácz Piroska, csépiéi

eile nőr.

3