Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

EGY SZABOLCSI KÜLDÖTTSÉG TAPASZTALATAIBÓL ^(öcjtjau é4LÜLke.t tßbb Lahm? Kórház, vásárcsarnok, bölcsődeépítés közösen így is lehet: lakássorsolás, közvélemény»!«utatás Ki felelős a tsz-nek okozott károkért? A Legfelsőbb Bíróság határozatai 1L Az egyik budapesti válla­latnál egy termelőszövetkezet 50 mázsa pétisót rendelt. A vállalat közölte, hogy az árut elszállította a közeli földmű­vesszövetkezeti raktárba, ott átvehetik. A fontos anyagért maga a szövetkezeti elnök jelentkezett. Legnagyobb meg­döbbenésére közölték vele, hogy az árut már szétosztot­ták, de legyen türelemmel, amint újabb pétisót kapnak, neki adják és rögtön érte­sítik. Az ígéretet még több­ször megismételték, míg egy hónap elteltével kijelentették: a kérést nem tudják teljesi- tend, forduljanak közvetlenül a budapesti vállalathoz. Az időveszteség következtében a tavaszi vetéshez pétisót a szövetkezet már nem kapott és így a termésben kiesés mutatkozott. Ezek után a budapesti vállalat ellen kár­térítési pert indítottak. Pétisó, teljes kártérítés A Legfelsőbb Bíróság meg­állapította a vállalat kártérí­tési kötelezettségét. Az ítélet indoklása szerint a vállalat szerződéses kötelezettségét nem teljesítette, mert meg­bízottja, a földművesszövet­kezet, a pétisót nem adta át a termelőszövetkezetnek. A földművesszövetkezetben a tsz elnökének megígérték, hogy amint újabb szállítmány ér­kezik, a pétisót kiadják, te­hát árut vártak. Ha az ígé­retnek nem volt reális alap­ja, akkor a szocialista szer­vezetekre kötelező együttmű­ködési kötelezettség folytán értesíteni kellett volna a bu­dapesti vállalatot, hogy a tsz részére adott megbízatásnak nem tud eleget tenni és kéri az 50 mázsa pétisó utólagos leszállítását. Vagypedig azon­nal értesíteni kellett volna a tsz-t, kérelmével forduljon a budapesti vállalathoz. A ter­melőszövetkezet méltán lehe­tett abban a feltevésben, hogy a pétisót, ha késve is, de rövidesen megkapja. Amikor a földművesszövetkezet kö­zölte, hogy nem tud szállí­tani, nyomban a vállalathoz fordult. Ilyen körülmények között a szövetkezet hibát nem követett el és a vállalat a teljes kárt megtéríteni tar­tozik. Egy tsz százezer forintos állat-szavatossági kártérítési pert indított az egyik állat­forgalmi vállalat ellen. Kere­setében előadta, hogy a vál­lalat 34 sertést szállított 21 ezer forint értékben. A fal­kát saját sertéseik közt he­lyezték el. Az új állatok azonban sertéspestissel voltak fertőzöttek, a betegség átter­jedt a velük tartott többi ál­latra, úgy, hogy a 107 da­rabos állomány részben el­pusztult, részben kényszerle­vágásra szorult. Az így fel­merült kár megtérítését kér­te. A vállalat viszontkerese- tet támasztott, mert a 34 ser­tés vételárát a tsz nem fi­zette ki. A Legfelsőbb Bíró­ság úgy döntött, hogy a szö­vetkezet nem köteles meg­fizetni a sertések árát, vi­szont a saját sertései elhul­lásáért kártérítésre nincs jo­ga. Az ítélet indoklása szerint a kár bekövetkeztében a szövetkezet is közrehatott, mert az új sertéseket har­minc napra nem különítette el, holott ezt jogszabály ír­ja elő. A polgári törvény­könyv értelmében a vevő a szerződés felbontását köve­telheti, ha az eladó hibás ál­latot szállított. Miután nem vitás, hogy ez történt, a kifi­zetett vételárat visszakövetel­hetné, ami egyben azt is je­lenti, hogy a még ki nem fizetett vételárat nem köte­les kiegyenlíteni. Kártérítésre azonban nem lehet igénye, mert az új állatokat nem kü­lönítette el a többitől. Ha en­nek a kötelezettségének ele­get tesz, sertés»: nem fertő­ződnek meg és akkor nincs kára. Elutasított kereset Egy 1st, az égjük állátfor- galmi vállalattól 41 700 fo­rintért kétezer darab előne­velt jércét vett továbbte- nyésztésre. A vételárból 17 ezer forintot kifizetett. Te­herautón seállították az álla­tokat a szövetkezetbe. Útköz­ben négy elhullott és ezek­ben az állatorvos orsóférges fertőzést talált. Égy hónap múlva újabb 50 hullott él. A j ércék tömeges pusztulása tovább folytatódott és 1200-ra emelkedett. A megmaradta- kat sikerült érékesíteni. A szövetkezet 71 ezer forintos kártérítési pert indított. A megyei bíróság a vételár-hát­ralék beszámításával a válla­latot 37 ezer forint megfize­tésére kötelezte. A Legfel­sőbb Bíróság ezt a döntést megváltoztatta és a kerese­tet elutasította. Az ítélet rámutat arra, hogy a polgári törvénykönyv értelmében, ha a hiba fel­ismerhető, a szavatosságot nyolc napon belül a másik félhez intézett nyilatkozattal érvényesíteni kell. Ha a hi­ba csak használat közben, vagy hosszabb idő után ütkö­zik ki, vagyis rejtett hiba, a felfedezéstől számított nyolc napon belül, de legkésőbb a megvizsgálás utáni hat hónap alatt kell a nyilatkozatot megtenni. Ha ezeket az idő­pontokat elmulasztják, az jogvesztéssel jár. Ebben az esetben az első elhullások után 24 órával bizonyítható volt az állatállomány orsó­férges fertőző ttsége. Szervezik ez ifjúsági cspöcs^a;n:at (Munkatársunktól) A legfontosabb mezőgazda­sági munkák egyike most az aratás. A munkát időben, a legkisebb szem veszteséggel kell elvégezni. Ezt a feladatot tűzte ki célul a Mátészalkai Já­rási KISZ-bizoüsag is. A járás területén aratásra kerül 23 030 hold gabona. Az aratási munkák elvégzésére rendelkezésre áll 17 kombájn és 40 kévekötő aratógép. Figyelembe véve a gépek és az aratópárok napi teljesítmé­nyét,. az aratást 8—9 nap alatt el lehet végezni. Egyes községekben, mint pél­dául Győrietek, Nyírkáta, Nyír­meggyes, a kézi aratás nagyon komoly problémát jelent. Itt egy-egy aratópárra több, mint 1Ó hold gabona jut. Ezeken a helyeken a járási bizottság ja­vasolta, hogy alakítsanak ifjú­sági munkabrigádot. Hét községben 263 fiatal kapcsolódjon be a munkák elvégzésébe, A gépállomás ifjú traktorosai kettős műszakiban dolgoznak majd azokon a helyeken, ahol a legsürgősebb a munka. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága szervezésében kedden és szer­dán népes szabolcsi — épí­tőipari szakemberekből és tö­megszervezeti képviselőkből álló — küldöttség tanulmá­nyozta Bács-Kiskun megyé­ben az emeletráépítést és a társasház építkezést. — Mit láttak a tanulmány­úton? — kérdeztük hazaér­kezése után Muzbek László­tól, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának munka­társától. Tervezés társadalmi munkában — Sok hasznosat tapasztal­tunk az emeletráépítés tanul­mányozásánál. Elsősorban azt, hogy igen jó lehetőség ez a belvárosban a lakások számá­nak növelésére. Láttuk, hogy az új emeletet jól be lehet il­leszteni a régi környezetbe. Ütünk legfőbb célja még­sem ez volt, hanem, hogy megnézzük az aránylag ol­csón megépített kertes, tár­sas házakat, amelyeknek épí­tésében Bács-Kiskun megye országosan is első. Jártunk Kecskeméten, Baján, Kiskun­halason. Feltétlenül követés­re méltónak tartjuk például a bajai kezdeményezést, amely négy évvel ezelőtt szü­letett. A városban — mint az országban mindenütt — igen nagy probléma volt a lakás­hiány. A város vezetői a lakosság segítségét kérték, s a társasház akció nyomán ed­dig már több száz lakásba költöztek be a dolgozók, több­ségükben a fiatal házasok. A lakások terveit, az épít­kezések műszaki levezetését a város mérnökei végezték és végzik társadalmi munkában. A várösi KISZ-bizottság ak­ciócsoportot alakított, amely­nek tagjai minden lakás­igénylő fiatalt felkerestek munkahelyén és megbeszélték velük a társasház épít'iezés problémáit. A fiatalok szí­vesen vállalták a feltételeket, létrehoztak maguk közül egy építési intéző bizottságot, amely irányítja az építkezést. Az építtetők havonta közgyű­lést tartanak, ahol megvitat­ják az anyag- és pénzfelhasz­nálást. Ezen az úton sikerült elérniük, hogy Baján 86 ezer forintba kerül egy kétszóba összkomfortos lakás. Fiatalok összefogása Felbukkan a kérdés: ho­gyan, amikor más lakások költségei ennél jóval maga­sabbak? Nos, a fiatalok el­határozták, hogy 6 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeznek egy-egy lakás építésénél, a város vállalatai hulladék- és sele Hanyagok­kal, szállítással segítettek, a fiatalok vállalták az építő­anyagok kirakását. Hasonlót láttunk Kiskunha­lason; ahol jelenleg harminc egyemeletes családi ikerlakás épül. A háromszobás össz­komfortos lakások költsége mindössze 108 ezer forint, hi­szen a kivitelezés, tervezés is házilagos. Érdemes megemlí­teni a kiskunhalasi kórház- építés példáját. Itt csak az anyag kerül pénzbe, a város lakossága jelentős társadalmi munkával segített, s a kór­házépítkezés egy ágyra jutó költsége a 160 ezer forintos norma helyett összesen 32 ezer forint volt csupán. Ugyanígy épült meg a kis­kunhalasi vásárcsarnok és a fürdő. — Hogy sikerült ilyen nagyméretű társadalmi erőt mozgósítani? — Igen érdekes, ám egysze­rű módon. A lakásépítést a KISZ, a kórházépítést a nép­front, a bölcsődaépítést pe­dig a nőtanács kezdeményez­te és szervezte is meg aktí­váival. Felkeresték a lakos­ságot, házról házra jártak, s ez után szinté mindenki részt vállalt a tervek megvalósítá­sából fizikai munkával, ter­vek készítésével, vagy kész­pénzzel. Nem ritka, hogy egy-egy üzem dolgozói — lakást igénylő társukért — segíte­nek a lakótömbök megépíté­sében. Pedig még azt sete. tudják, melyik lakást kapja dolgozójuk, hiszen ezekben a városokban sorshúzással dön­tik el a beköltözés előtt: me­lyik lakás kié lesz. Közvélemény-kutatás Kiskunhalason láttuk a nagyszerű módszert: a váro­si tanács úgynevezett közvé­lemény-kutató céduláikat jut­tatott ed a lakosokhoz, azo­kon is kértek javaslatokat a városfejlesztéshez. A felnőtt lakosság 90 százaléka juttat­ta él véleményét, amelyet összegeztek, s fontossági sor­rendben kezdenek megvalósí­tani. Igen könnyű így kidol­gozni egy város ötéves, vagy távlati fejlesztési tervét, ér­demes alkalmazni ezt a mód­szert megyénkben is. örömmel láttuk, hogy az emberek nemcsak kémek, adnak is. Az egyik munkás például lakáskiutalási igénye mellé 200 munkaórás vállalá­sát is mellékelte. Vagy pél­dául Baján házilagosan éget­nek téglát a gyorsabb és ol­csóbb építkezésért. összegezve: amit láttunk, mind a társadalmi összefogás eredménye. E városok veze­tői a lakossággal együtt ak­tívan dolgoznak a városfej­lesztés és a lakásprobléma megoldásának gyorsításáért, vállalják az ezekkel járó ne­hézségeket. A tapasztalat alapján a Bács megyében járt küldött­ség — vezetőkkel és szak­emberekkel kibővítve — ha­marosan meghatározza a me­gyénkben is sürgető termi- valókat. Kopte János Szép, de nem rikltós szín- kompozíció, tetszetős minták, egyenletes leverés és nyírás. Valahogy így summázta Melds Mária részlegvezető azokat a követelményeket, amelyek el­sősorban jellemzik az exportra induló, jó minőségű perzsa­szőnyegeket. — Most történetesen Bécsbe készülnek a „perzsák” — mondja kalauzolás közben a szőnyegcsomózás szakértője. A perzsák csodálatos biro­dalmában járunk, kincset érő szőnyegek között. Afgán 605-os, Bochara 606-os, és így tovább. Pompázó színek, ötletes min­ták tarka forgataga. Egy ilyen háromszor négy méteres sző­nyeg ára — amilyeneket most is készítenek, — pár forint híjával bizony megüti a tizen­kétezer forintot. De készítenek ettől sokkal drágábbat is. Most azonban az osztrák szállítmány a fontos, hiszen a még szövőállványon lévő sző­nyegekkel hétfőn délben már Békéscsabán kell lenni, ott veszik át az exportot. A fal mellett, egy üresen álló szövőlócán foglalunk he­lyet. Velünk szemben fürge kezek rakják a feszesen álló felmenő szál közé a csomókat. Mellettünk Garai Zsuzsanna, még a szem sem bírja követni az ujjai játékát, talán még a zongorista keze sem jár ilyen boszorkányos gyorsasággal. Lászlóii Attiláné és Kovács Ilona, ők hárman együtt dol­goznak. A legjobbak között. S ha már őket, akkor a töb­bit is említi Mária. — Buzga Györgyné, Pintér Ilona, Pristyák Erzsébet, Kató Jolán és Kovács Mária, a má­sik Kovács testvére, összesen négy Kovács leány dolgozik itt egy családból... — Ha Budapesten járok, mindig megnézem a lakberen­dezési kirakatokat, és ott újra gyönyörködöm a mi munkánk­ban. Ahhoz még azt is meg tudom mondani, hogy melyik szőnyeget ki készítette. — Volt-e már minőségi ki­fogás? — Még nem. Most azonban nemcsak a minőség, hanem a határidő betartása is fontos. Ezért vál­lalták a perzsások a váltott műszakot és a vasárnapi mun­kát. — Vállaltuk, meglesz! A Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetke­zetben szünet nélkül szapo­rodnak a feszesen álló fel­menő szálakon a tarka cso­mók. Innen indulnak útnak a remekbe készült szőnyegek « világ négv tája felé. Tóth Árpád Ónodvári Miklós iiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii XIX. Forró homlokát a hideg ablaküveghez szorította. Ez jót tett, lehúzta a lázát. Ki­felé bámult, figyelte a háza­kat, az embereket. Ellátott innen egészen a Kartner- strasséig, de távolabb mér párás ködbe, füstfelhőbe bur- kolódzott minden. — Mit tegyek? — egyre csak ezt kérdezgette a lát­hatatlan valakitől. Lassan szállingózni kezdett a hó. Esteledett. Lent gyúj­togatni kezdték a kirakatok neonfényeit. A félhomályos folyosón sziluettnek tűnt az alakja. A háta mögött a boyfiú kiabált: — Susan, Susan! Órák óta keresem!... A 26-osba ké­rik! Rohant le a harmadik eme­letre. Két lépcsőfokot is ug­rott egyszerre. — Parancsol, uram? Az öregúr a díványon he­vert. Jöttére megélénkült és felemelkedett — Soká jött .. már régóta várom. Üljem le, beszélni akarok magával. Zsuzsa zavartan foglalt he­lyet az ablak melletti fotel­ban. Fürkészve nézett az öregúr szemébe. — Hallgatom, uram! — Gondolkoztam azon, amit reggel mondott. Ezért hívat­tam most ide. Lenne egy ajánlatom a számára. Én hol­nap elutazom Bécsből és szí­vesen magammal viszem. Azt akarom, hogy ezt most meg­beszéljük: elhatároztam, hogy segítek magán... Zsuzsával forogni kezdett a szoba. — Köszönöm, uram, de hogy érti ezt? Az ügynök elmosolyodott és felkelt a díványról. — Mindjárt elmagyarázom! A szekrényhez lépett. Ko­nyakot vett elő és töltött két pohárkával. — Igyunk előbb... — Köszönöm, nem élek vele! — Ugyan! Ez a kevés nem árt meg. Igyék csak, hozzá kell szoknia... Nem számított erre a vá­ratlan fordulatra, és félénken tiltakozott: — Nem, nem. ön igyék csak uram, s elégítse ki kí­váncsiságomat! Az ügynök bólintott, kiitta a konyakot és járkálni kez­dett a szobában. — Nos, arról van szó, hogy én egy műanyaggyár ügynöke vagyok. Sokféle terméket gyártunk, amelyekből külön­féle ruhák is készülnek. Mindjárt mutatok egy párat. Az íróasztalról keményborí­tású albumot emelt féL Zsu­zsához vitte, a kezébe adta. ö maga a lány fölé hajolt, a fotel támlájára támaszkod­va. — Látja, ez itt mind a mi gyárunk terméke. Ugye, mennyi csodálatos ruha, ma­gán például milyen jól mu­tatna valamennyi... — Oh, — felelte a lány, aki két hónappal ezelőtt, ami­kor a kórházat otthagyta, ta­lán csakugyan örült volna en­nek — ön tréfál, uram! — Ellenkezőleg, nagyon is komolyan beszélek. Itt van például ez — mutatott az egyik virágmintás kisestélyi ruhára — ehhez mit szól? — Gyönyörű! — kiáltott el­ragadtatással Zsuzsa, — Ál­momban sem láttam még ilyen szépet! — Ugye... Hirtelen félelem szállta meg Rosszérzete támadt. Na­gyon közelről érezte a föléje hajoló ember alkoholos lehe­letét. — A tiéd lehet!.., — mondta az ügynök és kéjes vágyakozással a lány mellére szorította a kezét. Zsuzsa eldobta az albumot. — Uram! Erre kellek ön­nek!. .. — Erre, te... — lihegte az ember és birkózni kezdett ve­le — te... te... buta lotyó... nálam megalapozhatod a sze­rencsédet, mellettem grófkis­asszony lehetsz, ha engedel­meskedsz. .. — Eresszen! — rikoltotta Zsuzsa dulakodás közben. — Értsd meg. te szamár: pénzt adok, felöltöztetlek, mindent adok, amit megkí­vánsz, na táeadod magadat... Százan kapaszkodnának be­lém, ezren kapnának az al­kalmon. Ma a Royalban két magyar nő is kikezdett ve­lem, de nekem csak te kel- lessz!... — örült! örült! Eresszen! — kiáltozta Zsuzsa a férfi karjaiban vergődve. Valahogyan kiszabadult, az ajtóhoz rohant, de az ügy­nök két lépéssel ott termett és útját állta. — Kellesz, kívánlak, nem engedlek — kiáltotta vérbe- borult szemekkel — magyar lány még nem feküdt az ágyamban... — Soha! öljön meg de akkor is: soha! Vadállat! Az ügynök ismét elkapta a karját, s hirtelen hátracsa­varta. Zsuzsa iszonyatos fáj­dalmat érzett, egy pillanatra az eszméletét is elvesztette: az ügynök a díványra teper­tő, s egyetlen erőszakos rán­tással leszakította róla a blúzt, kibuggyant rózsaszínű melle. Vad éhséggel esett ne­ki, csókolta, harapta, a fogai­val akarta széttépni. Zsuzsát a fájdalom észheztérítette és öklével teljes erőből az ar­cába csapott. A megvadult ember megtán torodott. Zsuzsa egérutat nyerhetett. Két ug­rással az ajtónál termett, fél­tépte és a szakadt blúzt ösz- szefogva, elrohant. Még a lépcsőfordulóban is hallotta az ordítozó ember hangját: — Buta lotyó, kirúgatlak! Kirúgatlak, te ringyó!... A szobájába rohant, nem is emlékezett, hogy magára zár­ta-e az ajtót, halálos kime­rültséggel, ájulásba fúló zo­kogással zuhant az ágyra. Rázta a sírás, s ha annyi erőt összegyűjthetett volna, hogy az ablakig vánszorog­jon, kiugrott volna bánatá­ban a mélységbe. Kifullasz­totta a zokogás. A kimerültség elaltatta. Nyomasztó, lázas álma volt. Az ügynök jelent meg álmá­ban. (Folytatjuk.) fi nfíreiylázi „perzsák“ mielyien 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents