Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-03 / 153. szám
Százezrek pocsékolódnak el az országutakon Állandóan szemmel kísérik ipari és mezőgazdasági üzemeinkben a termelékenységet, az anyagtakarékosságot, az újításokat. Érthető, hiszen mindez döntő a gazdálkodás, a tiszta nyereség alakulására. Évközben azt mondják, jól alakulnak a legfontosabb mutatók, nem kell szégyenkezniük. Sajnos, több helyütt elnéznek olyan fontos részlet- kérdések felett, amelyek hatása közvetlenül nem érezhető. Miért történik meg az, hogy az év végi összesítésben a vártnál jóval kevesebb a haszon? Azért, mert amit sokszor megnyernek a vámon, elveszítik a réven. Nem másodrendű kérdés! Bármennyire is másodrendű kérdésnek tartják gazdasági vezetőink az áruszállítást, legérzékenyebben ez érinti az eredményes gazdálkodást. Észrevétlenül tízezrek, százezrek úsznak él az országutakon. Friss az adat: ez év június 28-án 36 darab teherszállító gépkocsit ellenőriztek az illetékesek megyénk országútjain. Elgondolkodtató, hogy csupán 12 kocsit terheltek meg teljesítőképessége szerint, a többi félfuvarban, elenyésző rakománnyal rótta a kilométereket. A Tyukodi Gépállomás 3,5 tonnás gépkocsija üresen jött be Csengerből Nyíregyházára 5 televíziós készülékért, 3 moped kerékpárért. Ugyanezen a napon az AKÖV darabárut szállító kocsija Csen- gerbe igyekezett Nyíregyházáról. . A Csengeri Állami Gazdaság 6,5 tonnás autója teher nélkül ment el Kis- tnicskére. ahonnan állatokat vitt Csen gerbe. Az igazgató azzal az indokkal engedélyezte a körzethatár túllépését, hogy a szállítás a „ter- . reel és folyamatossága érdekében történik!” Nehéz bizonyítani. hogy a vonat nem tette volna meg ugyanezt. Még olyan jóhírií vállalatnál is előfordult szállítási „szépséghiba”, mint az Építő és Szerelő Vállalat. Nagyobb járművön kevesebb súly Az FB—69-52 számú 3,5 tonnás kocsijuk 10 mázsa kőporral igyekezett TiborszáJiás- ra, — tíz perc múlva — ugyanezen az úton — az FB —70-66-os számú 2,5 tonnás gépkocsijuk 20 mázsa anyagot vitt Nagykállóba. Több Üzemanyagot fogyasztó járművük vitt kevesebb súlyt jókkal messzebbre! Érthetetlen, szervezetlenséget sejtető a Nyírségi Növényolajipari Vállalat esete is: 3,5 tonnás tehergépkocsijuk azzal a céllal szállít hulladékvasat Nyírbátorba, hogy ott még kiválogatják belőle a hasznosítható darabokat. Sokkal egyszerűbb lenne, kevesebb költséggel járna, ha Nyíregyházán végeznék el a kiválogatást s nem végeznének felesleges szállítást. Általános tapasztalat az is, hogy termelőszövetkezeti vezetők tehergépkocsikon utaznak a megveszek helyen megtartandó értekezletre: mintha vonattal elérhetetlen lenne Nyíregyháza. Eredményesebb lehetne a vállaltok munkája akkor is, ha megjavítanák kapcsolatukat a szállító vállalatokkal, elsősorban a MÁV-val, s a jelzések után a lehető leggyorsabban szabadítanák fel a vasúti kocsikat. Az AKÖV 1961— 62-ben közel 300 ezer, a kordélyoe vállalat csupán 1962- ben 17 300, a TÜZÉP az év eddigi részében majdcsak 20 ezer forint fekbért fizetett kit Még nem késő! Miért történhetnek meg ezek a botlások? Azért, mert legtöbb vállalatunknál keveset törődnek a szállítások irányításával, hiányos a szállítási előadók szakmai tudása. Még nem késő áttekinteni, felülvizsgálni vállalatainknál ezt. Hogy legalább az év második felében el torlaszolják azt a nyílást, amelyen nagy összegek úsznak el. Angyal Sándor Szirmai István elvtárs fogadta a bolgár pártmunkás- küldöttséget Szirmai István az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság póttagja hétfőn fogadta Penko Krasztev mihajiovgrádi megyei pártbizottság első titkárának vezetésével hazánkban tartózkodó bolgár pártmun- kásküldöttséget. Három kitüntetett szabolcsi orvos Vloskovit* Károly Lódi László Csiszár Gusztáv Semmelweis Ignác születésének 144. évfordulója alkalmából dr. Doleechall Frigyes egészségügyi miniszter kiváló éá érdemes orvos, illetőleg gyógyszerész kitüntetéseket nyújtott at szombaton a Semmelweis teremben. Három szabolcsi orvos M köztük volt. ■ír A megye orvosai nevében köszöni meg dr. Moskovits a gratulációt: — A kitüntetések azt » naffy igyekezetét fémjelzik, melyet a párt- és a tanácsszervek irányítása, segítése mellett megyénk egészségügyének felvirágoztatása érdekében több száz orvos végez Szabolcs-Szatmárban. Maga helyett inkább kitüntetett kollégáiról beszél a megyei főorvos, a megyei tanács vb. egészségügyi osztályának vezetője. Dr. Lódi Lászlóról, a nyírbátori anya- és csecsemőotthon gyermekgyógyász főorvosáról, akinek kezdeményezesére — és irányítása alatt — hozták létre Szabolcs első szülőotthonát. bódi László az elmúlt máséi évtized alatt rengeteget iolgozott azért, hogy az ország egyik legkorszerűbb vi- léki szülőotthonává vált a nyírbátori, ahol lassan nem ehet beszelni csecsemöhaandóságról. Rászolgált az ériemé« orvos kitüntetésre csakúgy, mint dr. Csizsár Gusztáv, a mátészalkai járási kórház vezető főorvosa, aki a mezőgazdaság szocialista átszervezése után személyileg is sokat tett a szatmári községek dolgozó parasztjainak jobb egészségügyi ellátásáért. A szombat óta kiváló orvos Moskovits Károly már tíz éve irányítja a megyei tanács vb. egészségügyi osztályának munkáját, örül a mostani kitüntetésnek, amely több az egyén elismerésének a. %. Fortuna kedveltjei A legutóbb megtartott 19. heti tár gyn yeremény-sorsol á- son megyénkbe 16 szerencsés fogadónak juttatott nyereménytárgyat a szerencse. Varga Pálné nyíregyházi lakos Doxa aranykarórát, Pécsi András Hodász Wega fémkarórát, Borbás Béla Nyíregyháza 10 000 Ft-os vásárlási utalványt, Duliczk András 22 000 Ft-os Pannónia motor- kerékpárt (burkolt), Szilvay Sándomé Mátészalka és Tom- csik Zoltánná Nyíregyháza ! padlókefélő gépet, Tasi József í Nyíregyháza Szófia rádiót, Kádár Béláné Nyíregyháza 4000 Ft-os vás. utalványt, Réti Miksa Nyírcsaholy 2000 Ft-os „Csemege” ajándékko- sárt, Bars Istvánná Kemecse 5000 Ft-os lottó éléskamra utalványt, Komoróczy László Nyírbátor 5000 Ft-os ágyneműcsomag, Oláh József Tar- pa herendi lámpa 2300 Ft, Kolacsek János Tiszadada 403-as televízió 6200 Ft és 1000 Ft antennafelszerelési hozzájárulás, Murguly Királyné Nagyecsed 422/M rádió 5500 Ft, Szűcs Mihály- né Üjfehértó villanytűzhely 2350 Ft, Tóth Istvánná Záhony 612-es rádió 2800 Ft ,Jelen” — negyven év után Találkoztak az 1922-ban érettségizettek A zz visít rizs**a Benépesedtek az iskolák padjai: szombaton és vasárnap délután tíz osztály tartott érettségi találkozóit Nyíregyházán. Tíz igazgató, osztályfőnök olvasta M a névsort és az öreg diákok köny- nyeikkd küzdve áOtak fri, mondták a .Jeten"-1 A Szabolcs utcában hatvan egykori diákjukat köszöntötték az idős falak. Az 1932- ben a Fetefikenestedeiitü Iskolában végzettek és a négyven évvel ezelőtti iskola négy évfolyamának mogfehéredett hajú hallgatót emlékeztek. Budapestről, Salgótarjánról, Kaposvárról, Kecskemétről és Miskolcról is voltak a megyénkben élőkön kívül. A többiek — akik nem jöhettek d — leveleit Kanadából, Chiléből, m Egyesült Államokból hozta el a posta. Farkas Sándor, az egykori eminens tanuló olvasta fel a távolról érkezett beszámolókat és az öreg fiúk nevében köszöntötték a találkozón részt vevő egykori tanárokat; a TO éves Margócsi Emilt, az iskola megalapítóját és első igazgatóját, dr. Marssá Józsefet, dr. Lénárt Jánost, akik elérzékenyültEsn hallgatták a meleg szavakat Dr. Angyal Lajos — Budapesten élő nyugalmazott tanáruk — levelet irt a Jvuknak", elnézésüket kérte, hogy nem jöhetett el, mert neki is éppen szombaton volt az ötvenéves érettségi találkozója. k. J. [ Verselnek a csöppségek. ! J A jól sikerült óvodai vizsga tánccal záródott. Hammel József felvételei. A SZŐLŐDOMB OLDALA, ahol a kapálást kezdte Bó Sándor éppen délnek feküdt. Szelíd hajlássad, hogy a lefelé futó szőlősorok közét délidőbe végig süthette a nap. Ügy annyira, hogy szárazságkor valósággal parázzsá szokta változtatni ezt a könnyen szikkadó sárga homokot. Most azonban nemcsak a nap hevétől, hanem a kapálástól is melege volt Bó Sándornak, ugyanis minden erővel ki akarta irtani azt a pár lepedő nagyságú pemyeflene- ket, ami úgy elcsúfította a szőlőföldje elejét. Nem használta két évben, mégis az ő szemére hányta a komja. Nem nézett hát most se jobbra, se balra. Hanem foltig eregette kapáját a gyökérrel átszőtt homokba, hogy majd a kigéreblyézéssel véget ve* a gazok élősdi világának. A közelben nem dolgozott senki. Tizenegy óra felé mégis arra rezzent fel, hogy valaki köszöntötte. Hangos adjon istennel, jó munkálkodást kívánásával, amit hirtelen csak bólogatva tudott fogadni. A nagy belefelejtkezésbe úgy felgyorsult a szívverése, hogy még a torkát is elszorította. Az öreg dili Csapó János, a szőlőkerülő köszöntötte így. Az állott meg észrevétlenül a háta mögött. Ez a vén hajA POLITIKA lőtt hátú ember maholnap tizenöt esztendeje őrködik e szőlöskert felett. Téten, nyáron egyaránt, mived kint lakik az egyik présházban, és, tudta nélkül, mint ahogy egy kiesőt nagyképűen szokta mondani, még a madár sem mozdulhat meg. Most is unalma bem került Bó Sándor közelébe, meg annak reményében, hogy valami újat tud meg ennek a világnak za jlásánól. Nem is állotta sokáig a dicsőséget, a szokott beszélgetést kezdő szavak után a tárgyra tért. — Nem tudsz valami újat? Visszadják ősszel, vagy nem adják? — és a feje intéséből még a laikus is kiérezhette volna, hogy a földre gondol. A közéli és távoli földekre, amit már nem szabdalnak széjjel a mezsgye cövekek. — H m, hm, hm, hm, — tudok én — felelte csillanó szemmel Sándor, mert olyan természetet hordott vénáiban, hogy a viccre, a mókára mindig hajlandó veit NEM IS KÉRETTE MAGtt---#«-i- *- —--- -A--^30V®OOs ÜHnOfl «fgy HBgral» közben elmondott egy párat a legfrissebb rémhírekből. Hát még, hót még! — sürgette az öreg a folytatást, mert számára nagyon érdekes volt, amit Sándor mondott. — Hát... még volna — felese hötyögve, egy kicsit vontatottan, mint akinek minden fontosabb, mint ami* mond, csakhogy nem megy az Oiyan könnyen... Kapálni is, politizálni is. Majd estére, ha végeztem. — Tudod, mit? — tágult ki az öreg pupillája. — Vágom én egy darabig helyetted, úgy is ritkán van alkalmam ki politizálná magam, nem igaz? — Igaz, — hagyta helyben Sándor és ezzel az öregnek átnyújtotta a szerszámot. Az öreg hozzá is fogott azonnal ő meg úgy, ahogy haladtak, karóról, karóra támaszkodva mondta, hajtotta a magáét. Előszedte a legvadabb rémhíreket. A tavalyit, a tavalyelőttit. Beszélt Koreáról, az atomfegyverről, amelyik csak az ellenséget lkai dingó kutyát is beteszőt- te beszédébe. — Ilyet még a rádió sem tud — állapította meg elégedetten az öreg és engedelmesen fordult vissza a sor végén. Izzadt, lihegett, de a fokozódó izgalom nem hagyta benne felülre kerekedni a fáradságot. Már azért sem, mart mindig akkor mondta a legizgalmasabb részeket Sándor, amikor visszaikellett fordulni. Félbe nem szakította volna a világért, de egy óra felé már nagyon melege volt. A nap szinte harmadmagával sütött. Perzselt, tüzelt, még az árnyékban is kicsalta az izzadságot. — Hallod, öcsém? Majd folytatjuk délután, dolgom is van, meg szóval, érted? — és az inge aljával törülte le magáról a tengernyi izzadtságot. — Ejnye, hát pont akkor hagyassa velem félbe, amikor a legigaza/bbat akarom mondaná — lökte oda félvállról Sándor, mint kutyának a koncot és a fcepálatlsB részt né— Micsoda? — pottyant fel az öreg, — az igazat, hát eddig hazudtál, hijnye az anyádnak, az* a nem tudom mily ót Te bitang, te gazember), te, te, te...! — és csak azért nem ment neki Sándornak, mert úgy sem bírt volna meg vele. A SZÁJA AZONBAN MÉG a harmadik domb tetejéből is hallatszott, majd csak a botjának fenyegetése látszott, mag el nem tűnt vele együtt a présházak között. — Mit csináltál az öreggel hé? — kérdezte köszönés helyett az első arramenő, a hűvösön üldögélő Sándortól, aki éppen a tarisznyáját bontogatta. — Semmit — fejelte egykedvűen. — Dehogynem, hisz még a nagyanyádat is emlegeti. — Hát, egy kicsit politizáltunk. Megkért, hogy világosítsam fel a világ járásról és ón_ én felvilágosítottam. Szállási László 3
