Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-11 / 108. szám

Gyümölcsösben A Fehérgyarmati Állami Gazdaság törpe törzsű gyümöl­csösében a fák alját, ahová a gépek nem érnek el, fiatal lányok kapálják. (Foto: Hammel József.) II pártépítési munka gyengeségei Ujfehértón HA AZ OKÁT KERESSÜK az újfehértói tszcs-k lassú és hul­lámzó fejlődésének, akkor a pártpolitikai munka gyengeségei­vel, s ezenbelül elsősorban ta­lán a pártépítő munka fogya­tékosságaival találkozunk. Ujfehértón az ősszel nyolc termelőszövetkezeti csoportból ötben megalakították a párt- alapstervezetet. Ez helyes volt. A községi pártbizottság tagjai­nak egy részét megbízta azzal, hogy e kislétszámú tszcs párt- szervezeteket segítsék, s mint e szervezetekbe átigazolt kommu­nisták ott végezzenek pártmun­kát. Többet közülük — Hadabás János és Ecsedi János tanácsi dolgozók — párttitkárnak válasz­tották meg a Rákóczi, illetve a Táncsics Tszcs pártszervezetei­ben. Jelenleg mi a helyzet? Az, hogy e kislétszámú alig 5—6 tag- ból álló tszcs pártszervezetekhez tartozók egy része nem a cso­portokban dolgozik, s az itt te­vékenykedők részéről sem ta­pasztalható megfelelő törődés a pártszervezetek erősítésével. Gá­tolja ezt a helytelen szemléle­tét is, mely különösen a nőkkel és a fiatalokkal szemben tapasz­talható. Nincs arról szó, hogy ne állítsanak követelményeket a pártba lépőkkel szemben. Ez szükséges, hisz nem lehet min­denki a párt tagja. Helyes, hogy annak idején a Rákóczi Tszcs pártvezetősége megvizsgálta a jelentkező tagjelöltek iskolai végzettségét, s árra kérte őket, hogy akinek nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége, az szerezze meg. Ezt megköveteli a községi pártbizottság is. Helyes azonban, ha a mérce: elsősorban a munka, az elvhűség és szemé­lyenként szükséges alaposan mérlegelni, ki kerüljön be a pártba. A pártbizottság két je­lentkezőnek azért utasította el s felvételi kérelmét, — akik & Táncsics, illetve a Búzakalás: Tszcs pártszervezeteibe jelent­keztek — mert iskolai végzett­ségük hiányos volt. Ez is lehe oka a pártépítés egy helyber való topogásának az újfehértó tszcs-k pártszervezeteiben. H< fiatalokról van szó, helyes e kő vetelmény, idősebbeknél « azon ban meggondolandó, s ha csupát ennyi az akadály el kell tekin teni ettől! Tehát így csak látszólag erő södtek ezek a pártszervezetek, egyáltalán nem fejlődtek, his ősz óta egyetlen tagjelöltet ser vettek fel soraikba. A község párt-alapszervezetekből a tszcs ba átigazolt elvtársak nem is merték és nem is ismerhette meg a csoportokban dolgozó em- , beleket, ^ mert nem dolgoztak ve­lük, nem éltek a szövetkezet­ben. Kétségtelen, hogy az első időkben nem volt megfelelő gya- í korlattal rendelkező ember az I új párttagok között, aki a sző- { vetkezeti csoportok pártszerve­zeteit megfelelően irányította volna. Baj viszont, hogy nem is folyt céltudatos munka a fej­lettebb kommunisták részéről azért, hogy a fiatal párttagok közül rátermett, párttitkároknak, vezetőségi tagoknak megfelelő embereket neveljenek. Még min­dig ez a helytelen szemlélet uralkodik: „Nincs közöttük ve- vetésre alkalmas kommunista”. A TÉNYEK ÉS A TAPASZ­TALATOK viszont mást bizo­nyítanak. Ahol a párttitkár is a termelőszövetkezeti csoport tagjai közül való, mint az Aranykalászban, ott foglalkoz­nak az emberek nevelésével, hisz alaposabban ismerik a helyze­tet. Nemcsak a jelenlegi hely­zet, hanem a jövő is parancso- lóan követeli meg, hogy az új­fehértói termelőszövetkezeti cso­portokban erős, s nagyobb lét­számú pártszervezeteket fejlesz- szenek ki. Farkas Kálmán sál, meg ne késsünk a kapálással se. Van miéri versenyezni! A fontos feladatokat külön cél­prémiummal jutalmazzák. Jó ha­tása van ennek az új kezdemé­nyezésnek, hiszen külön szemé­lyes dicséretet, elismerést jelent. 100 forint célprémiumot kapott ebben az évben Molnár István sertésgondozó kiváló munkájáért. Bodor József fogatos és Orosz Gyula traktoros 50—50 forint személyes jutalomban részesült. Minden talpalatnyi területet felvállalt a tagság megművelésre. Sőt, a területvállalásoknál mind­járt verseny alakult ki: melyik brigád végez jobb munkát és ter­mel többet, jobbat. A kertészet­ben (165 hold!) a munkacsapatok közt kerekedett vetélkedés. A személyes anyagi érdekeltség rendezésével megnőtt a tagságban a nagyüzemi gazdálkodásba vetett bizalom, egységesebb álláspont alakult ki. Azok közül, akik ko­rábban elhagyták a községek máshova mentek dolgozni, mind többen térnek haza és kérik vis^ szavételüket a szövetkezetbe. Asztalos Bálin* — Esküszöm, hogy elveszlek, Julis! — Az kevés! írd be a brigádnaplóba! (Pusztai Pál rajza.) Visszatérnek a dombrádi vániciormetcietretK TWalyi hibák, idei tervek — Rögzített premizálás — Most már lud'ák miért doboznak, mire számíthatnak GEORGIJ MARTINOV TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGÉNYE HAMM) A MARSOM 8. űrhajónk sebessége közeledett az iszonyatos számhoz: a másod­percenkénti 28 és fél kilométer­hez. Amikor elhallgatnak a mo­torok, ezzel a sebességgel 74 napig repülünk majd, míg el nem érjük a Venust. Behunytam a szemem és fel­készültem arra a hatalmas vál­tozásra, amelynek be kellett kö­vetkeznie: a dupla nehézkedési erőtől a teljes súlytalanságig. Tudtam, hogy nagyon óvatosan kell majd mozognom, míg szer­vezetem meg nem szók ja. A fülemben még az előbbi zú­gás, de egész testem már érzi a változást. Kissé szédülő^, de mindjárt el is múlt. A matrac, amelyen feküdtem, szokatlanul puha lett. Mintha vízen feküd­nék. A zúgás gyorsan halkult. Köröskörül csend. A motorok le­álltak. Kinyitottam a szemem és megpillantottam a vezérlőpult­nál álló Kámovot. Állt... de lá­ba nem érintette a padlót. Min­den támaszték nélkül, mozdulat­lanul függött a levegőben. Űrhajónk külön kis világgá változott, amelyből teljesen hiányzott a nehézkedesd erő. Fe­küdtem. Nem tudtam rászánni magam a legkisebb mozgásra sem. Pajcsadze levette sisakját és felkelt. Egyetlen földi akrobata sem tudta volna ezt utána csi­nálni. Felhúzta lábát, talpát a padlóra helyezte és teljes ma­gasságban kiegyenesedett. Belopolszkij felült és szintén levette sisakját. Majd mondott valamit, de hangját nem hal­lottam. Halotti csend vett kö­rül. Belopolszkij most megfog­ta Pajcsadze kezét és lábra akart állni, de váratlanul a levegőben maradt függve. Izgalmában siet­ve igyekezett lábával érinteni a padlót s ekkor hirtelen fejjel lefelé fordult. Pajcsadze nevet­ve segített neki visszajutni előb­bi helyzetébe. A két csillagász az ablakhoz indult. Pajcsadze megnyomta a gombot és a fém­lemez félrehúzódott. Lassú mozdulattal lecsatoltam magamról a szíjakat s levettem a sisakot. Furcsa volt, hogy nem éreztem kezem súlyát. A sisa­kot a matracra dobtam, de nem esetit rá. hanem a levegőben maradt függve. Óvatosan, ke­rülve az élénk mozdulatokat, kezdtem lábraállni. Minden jól ment, amikor hirtelen függve maradtam a levegőben. Megpró­báltam megkapaszkodni valami­be. Lábam rövid kis időre a padlóhoz ért, aztán mint a pihe felszálltam a mennyezethez. Űr­hajónk mintha szempillantás alatt tótágast állt volna. A „pad­ló” és minden, ami azon volt, fel került. Kámov, Pajcsadze és Belopolszkij fejjel lefelé füg­gött. Szívem veszettül kalapált. Ká­mov rámnézett: — Ne tegyen élénk mozdula­tokat — mondta. Most egyálta­lán nincs súlya. Gyengén rúgja el magát a faltól, s ússzon fe­lém. Követtem tanácsát, de erőseb­ben rúgtam el magam és elszá­guldottam parancsnokom mel­lett. Alaposan belevertem ma­gam a falba. Nem óhajtom rész­letezi, í mindazt, ami az első órákban történt vetem és-Beio­polszkijjal. Ha ezeket az aka­ratlan röpködéseket és bukfen­ceket odalent a Földön csináltuk volna, rég kitörjük a nyakun­kat. Kámov és Pajcsadze segítet­tek, hogy megszerezzük a jár­tasságot a közlekedésben. Álta­lában elég gyorsan' megszoktuk a dolgot. Alig telt el három óra, máris tudtam mozogni, amerre csak akartam, falakba, szíjak­ba és minden kezem ügyébe eső tárgyba kapaszkodva. Néhány órát töltöttünk azs obszervatórium egy méter át* mérőjű ablakában. A csillagvMj lág hatalmas lenyűgöző hatássá^ volt az emberre. Olyan messze# voltunk már. hogy a Föld ési a Hold körülbelül egyformának! látszott. Két hatalmas golyói ázr egyik sárga, másik hál vány ke lej Az űrhajó útvonalától kissé bal­ra lebegtek az űrben. (Folytatjuk.) 5 KELET-MAGYARORSZAG Több szövetkezeti gazdával be­szélgetek a dombrádi Vörös Csil- Lag darálójában. A premizálásáról kivétel nélkül az a véleményük, kell az, csak nem úgy, ahogy ta­valy volt. Akkor ugyanis nem volt rögzített premizálási rend­szer a tsz-ben. S • ami volt is, nem ismerte a tagság egésze. A határozatlanság kapkodást, türel­metlen vitákat szült. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezt az esztendőt elejétől fogva másképp kell kezdeni. Mindenki véleménye alapién Az év elején nyolc tagú bizott­ságot jelöltek ki, hogy tanulmá­nyozza a premizálás lehetőségeit. Az alapot elsősorban a megyei pártbizottság és a mégyei tanács által kiadott premizálási irány­elvek jelentsék. Az elkészült tervet átadták : brigádvezetőknek, kikötve, hog> minden dolgozó Ismerje meg szóljon hozzá. A véleményeket észrevételeket feljegyezték a bri­gádvezetők. yégleges formában a közgyűlés szentesítette az idei premizálási rendszert. A kapásnövények terméseiből 20, egyedül a dohányból 18 száza­lékot kap a művelő tag. A ker­tészetben a bruttó bevétel 10 szá­zaléka kerül munkaegységen fe­lüli részesedésre. Egyéb vonatko­zásban a jóváhagyott anyagi ér­dekeltségek fokozatai — a helyi sajátosságokat .figyelem-be véve —, lényegében egyező a megyei irányelvekkel. Fogadalmat adtunk a szavunkra Ezek után mit mondanak az ér­dekeltek. A dereshajú Domoszlai Sándor így vélekedik. — Most tudom, miből mire szá­míthatok. Fogadalmat adtunk a szavunkra. Ellensége meg nem vagyunk magunknak! ! S. Ágoston János: — Ha egye-; nesen vagyok érdekelt abban,' ! amit csinálok, persze, hogy job- í ban igyekszem. 1 Id. Paczók Sándor: — A pre­mizálás tisztázása nélkül, amilyen kutya hosszú volt a tél, nem hi­szem, hogy itt tartanánk, ahol most. Vetni való már alig van, azért is siettünk ezzel a hajalás­Biztosíték

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents