Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

A NAGY TANÁCSKOZÓTER­MET teljesen betöltötték a sza­vak: „Mindannyiunknak emelni kell hozzáértésünket. Olyan hely­zetben van hazánk, amikor hozzá­kezdhetünk a fejlett, szocialista társadalom ielépítéséhez. Kije­löltük a megye fejlődésének to­vábbi útját, s a sikerhez olyan emberek kellenek', akik mély fe­lelősséget éreznek munkájukért”. Máskor talán száraznak, min­dennapinak tűnnek a mondatok. De most, most valahogy mindenki figyel, mert az elmondottakban az szerepel: megíelelünk-e a bi­zalomnak, végrehatjuk-e mara­déktalanul, amit kémek tőlünk? Kevés olyan nagy jelentőségű ülés, értekezlet van még manap­ság is, amelyen ne írnák le, mondanák el, milyen nehéz örök­séget hagyott számunkra a múlt. Az a vita is egyre kevesebb vi­szont. amelyen csak erröi beszél­nek, vagy többnyire erről. Látni, hallani kell: mennyire szenvedé­lyes hangú gyűlések zajlanak le manapság. És nem is csupán a hi­vatalos értekezletek az ilyen ta­nácskozások fórumai. Üzemek klubszobái, mübelysarkok, a tsz- íöldek, és a hivatalok is egyre1 inkább tanúi már annak, ahogy j új utat, új módszert keresnek a I dolgozók — hogyan menjünk to- j vább, hogy gyorsabban halad­junk? Meg’találjuk-e ezeket a módsze- reket? Bizonyosan, mert akarjuk, ke­ressük. . Találkozunk manapeág ts hi­bákkal? Igen. Hiszen látjuk, érezzük, j tudjuk, hogy a Hruscsov-beszéd j az SZKP legutóbbi plénumán a mi mezőgazdaságunk elevenjére is tapintott, örültek a dolgozó parasztok az ottani megállapítá- i soknak és a konkrét megyei javas-! latnak, hogy meg kell találni az egészséges ■ anyagi ösztönzőket a mezőgazdaságban. De azt is lát­ják, hogy egy-két községünkben hallani sem akarnak erről a veze­tők. A termelőszövetkezeti tagság jórésze bizonyos felőle, hogy egy olyan aszályos esztendő után, amilyen az elmúlt év volt, csak a közösség ereje képes ellenállni ! a légi törvényeknek. Csak a munkásosztály segítségével lehe­tett elérni, hogy a zárszámadá­több iskola mellett szerveznek. Nem tehetünk összehasonlítást a dolgozók általános és középis­kolai adataival sem, mert nem voltak. Az utóbbi években pedig rohamosan emelkedik a felnőtt hallgatók száma: négy évvel ezelőtt még csak 362-en végezték el a dolgozók általános iskolájának valame­lyik osztályát, a most folyó tanévben pedig 4600-an irat­koztak be. A dolgozók közép­iskoláiba 2740-en iratkoztak be az idén. És egyre szaporodik azoknak a száma is, akik levelező úton egyetemet végeznek. Nem kevésbé nagyok kulturá­lis életünk egyéb területeinek számai sem. 1946-ban például még csak 2575 rádióelőfizétő volt a megyében, ma pedig már a het­venezret is jóval meghaladja. íio- hamosan emelkedik a televízió- előfizetők száma is 1960-tól. sokon megyei atiagDan zu tonnt jutott egy munkaegységre. Elégedettek vagyunk ezzel? HA AZT TEKINTJÜK, hogy első évét élte szövetkezeti me­gyénk, ugyanakkor természeti csapás sújtotta a termést, igen. Mégsem lehet itt megálljunk. A kezdet nem volt rossz, bár job­ban is sikerülhetett volna. De már adva van a keret, a szocia­lista alapokon álló mezőgazdaság. Ezt tartalommal megtölteni nem könnyű feladat, mindannyiunk felelősségét igénylő. Sajnos, elő­fordul, hogy tudatlanságból, hozzá nem értésből itt-ott megszegik a szövetkezeti alapszabályban foglaltakat, megsértik a tsz-de- mokráciát. Előfordul, hogy a szö­vetkezeti tagság szóváteszi a ba­jokat a járási kiküldötteknek, akik meghallgatják, talán még lé is írják azokat, mégsem tesznek semmit a hibák ellen. Van szövet­kezet, ahol egy évig nem hívták össze a közgyűlést. Hogyan dön­töttek itt a tagságot érintő ügyek­ben? Akinek kötelessége lenne 1 segteni, de semmit sem tesz, — ! hogyan értelmezi a lényeget: 1 ..Együtt a néppel!” A szocializmus ügye foliartóz- j tathatatlanul halad előre. Es ez I iránt nincs semmi kétség. Az üze- i mek dolgozói, a szövetkezetek tagjai falun — lelkesen verse­nyeznek. hiszen övék a jobb munka gyümölcse. De elveheti az emberek kedvét, ha látják, hogy nem törődnek észrevételeikkel, nem veszik figyelembe javaslatai­kat; ha tudják, hogy a beruhá­zás a termelőszövetkezetben túl- I zott, s jövedelmük kárára megy, mégsem csökkentik annak mérté­két, ha a drága anyagok helyett nem vesznek igénybe olcsó, helyi eszközöket; vagy a felettes szer­vek is tűrik, hogy évekig előfor­dulnak ugyanazok a hibák: az iszákosság, a közös tulajdon her­dálása. Pedig vannak erre kötelező tör­vények, határozatok. A párt és a kormány politikája — mindenki tudja — helyes célokat állít elénk. Az évek eredményei bizonyítják, hogy hazánk, megyénk munkáját nyugodtan tehetjük mérlegre. A FELADATOK, a perspektíva, az emberek megnövekedett igé­nyei már túlhaladták a régi mód­szereket. Nemcsak a termelésben, a vezetésben is helyet kér magá­nak az új. Ami jó volt tegnap, túlhaladott ma. Időszerű köve­telmény. hogy ebben a megyé­ben minden szervnek, minden felelős vezetőnek, minden dolgo­zónak meg kell javítani a mun­káját. Nem Iahet eltűrni, hogy sógorság komaság, én sem bánta­lak téged, te se bánts engem elvtelen alapon dolgozzanak. És nem fordulhat elő, aminek a na­pokban voltunk tanúi: egyik községünkben egészséges bírálat érte a vezetőket, akik az ellensé­get kezdték keresni a bírálók kö­zött — amíg a megyei szervek le nem intették őket. Ebben az évben összeül pár­tunk VIII. kongresszusa. Nagy terveket valósít meg megyénk is: 100 ezer hold gyümölcsöst kell telepíteni az elkövetkező húsz év során. Nagyok a felada- j tok, ezzel párhuzamosan a köve- I telmények is nőnek. A tagság : nélkül nem lehet a falu szövet­kezeteiben előremenni. Felelős- I ség, szakértelem és operatív in- | tézkedés, a munka színvonalá- j nak emelése — múlhatatlanul | szükséges ma, hogy valóraválja- nak terveink. TELJES SZÍV, küzdeniakarás. ' Aki nem képes erre, nem állhat többé a fejlődés útiába. Kopka János. Jeles bécsi mesél Emlékezetes teadélutánt tartot­tak vasárnap a nyíregyházi I. számú általános iskola Vili. osz­tályának úttörői. Emlékezetes ma­rad, mert a teázást izgalmas, ér­dekes beszélgetés előzte meg: Je­les László nyugdíjas, nyíregyházi veterán mesélt az úttörőknek. Az első világháború idején szerzett élményeiről, a Tanácsköztársaság­ról, a harcokról. Néma csendben figyeltek Jeles bácsi minden sza­vára. Ujváry József tanár, úttörő csapatvezető meg is jegyezne, bár a tanítási órákon is mindig' ilyen fegyelmezették lennének. Pedig most nem kellett rájuk sem szólni, mert olyan dolgokról volt szó. amiket nagyjából talán mar ismertek történelemből, de így egészen másként hangzott. Heré­nyi Katalin raj vezetőnek, az irá­nyításával jól szervezték meg a kislányok a délutánt, önállóan, minden segítség nélkül. c^qqid&iek a Határozatlanul tárják szét ke zúket. Igaz, mindebből ők mit sem tudnak. Esténként a jó me leg szobában néha szüleik szók tak mesélni róla. Szomorú törté netek ezek, előttük ismeretlen, idegen világ, csak annyit értenek meg belőle, hogy nagyon ember­telen volt. Annál többet tudnak mondani a jelenről és a jövőjükről. Ágnes közepes tanuló. Nagyon szereti a tornát, a jó zenét, és a táncot. Ha elképzelései valóra válnak, nyelvész lesz. A legjob­ban dédelgetett vágya egy kül­földi utazás. Nagyon szeretne egyszer elmenni az NDK-ba és a Szovjetunióba. Mindkét helyen vannak levelező partnerei. Olyan jó lenne egyszer személyesen is megismerni őket. Sándor jó rendű, szinte fe nöttesen komoly. Minden vágj az, hogy katonatiszt legyen. B. torságáról már az el len í'orra da ■ lom ideje alatt tanúbizonyságot tett. Szinte gyerekfejjel vállalko­zott a tsz vagyonának őrzésére, mert a férfiak mással voltak el­foglalva. Kedvenc szórakozása a teievfeio, de moziba is szívesen A saj toterjesztés adatait sem tudjuk összehasonlítani, mert nem ismerjük pontosan, mondjuk a 17 évvel ezelőttieket, de annyit tu­dunk, hogy nem volt számottevő. Különösen ritka volt az újság vi­déken. Ma pedig 110 ezren felül van a rendszeres előfizetők szá­ma. Éppen az utóbbi időben kel­lett például Nyíregyházán a 38 kézbesítő mellé hét újságkézbesí­tőt is beállítani, hogy el tudják látni a munkát. Ezt a fejlődést is látnunk kell, amikor azt mond­juk — és pedig joggal —, hogy még mindig kicsi az olvasottság országos viszonylatban. Meglepőek a könyvtári adatok is. 1937-ben 101 népkönyvtárat tartottak nyilván, de ezek mai mértékkel mérve nem számí­tanak könyvtárnak. A könyv­tári hálózat bővülése csak 1945 után kezdődött. A minő­ségi eredmények pedig külö­nösen az utóbbi 2—3 évben reménytkeltőek. — Ma 331 könyvtárunk van a megyé­ben. Tavaly 77 ezer beiratkozott ol­vasó csaknem 350 ezer kötet könyv között válogathatott mái'. A kikölcsönzött kötetek száma meghaladta az egymilliót. Mozi mindössze 19 volt a me­gyében 1945-ben, ma pedig mára 300 felé közeledünk. 1937-ben mindössze 36 műve­lődési ház és népművelési előadóterem — többségében leventeotthon — volt a me­gyében, most pedig megköze­líti a kétszázat. , i, Sokáig lehetne még folytatni sai adatokat az öntevékeny művészeti1 csoportok, a különböző tanfolya­mok. a TIT számaival, de ennyit is elegendő ahhoz, hogy így; együtt meghökkentsenek 'bennünk két: milyen messziről imdultunki el, milyen messzire jtftottunk és! hogy arra serkentsen, hogy ezután ) még sokkal messzebbre jussunk.' Gál Béla kei A<, 7 ' egy tanerőre ma nem 61 tanuló jut, hanem még a feile sem. Nyil­vánvaló, hogy többek között ez is nagyban segíti a tanítás színvo­nalának emelkedését. 1937-ben 1300 tanerő volt, ma több mint három és félezer és ez még akkor is óriási eredmény, ha azt is hozzátesszük, hogy ennek elle­nére is tanerőhiányunk van. Sokat fejlődött középiskolai hálózatunk is: 1937-ben 11 középiskolánk volt — termé­szetesen a polgári iskolákat nem számítva —, most 18 van. A középiskolai hálózat bővítése során általános gim­náziumot kapott Mátészalka. Nyírbátor, Vásárosnamény, Tiszalök és egy osztállyal működik már a csengeri és az újfehértói középiskola is. I Fehérgyarmaton közgazdasági, ! Nyíregyházán és Mátészalkán me- j zőgazdasági technikum létesült. Különösen nagy előrehaladást ! jelent két felsőfokú intézményünk, a Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum és a Felsőfokú Tanító- 1 képző Intézet. A tanítóképző ha- [ tását máris érezzük tanerő hiá­nyunk pótlásában. Ezek azonban ,,csak” a szám­szerű fejlődés adatai. Ezeknél is többet jelent számunkra az, hogy ■ iskoláinkban megváltozott a ta­nítás, a nevelés szelleme. Mások oktatási rendszerünk célkitűzé­sei. Nem a régi rendszert aláza­tosan kiszolgálni kész emberek nevelése a cél, hanem a művelt, szocialista ember formálása. És nem közömbös az sem, hogy kikből: 1937-ben a megye középisko­láiban tanuló parasztfiatalok aránya — bár a lakosság 90 százalékának földművelés volt a foglalkozása — csak 14,5 százalék volt, az utóbbi évek­ben pedig 37—38 százalék. Hasonló az arány változása a munkásszármazásúak ese­tében. Nem tehetünk összehasonlítást az iskolák mellett működő tanuló- otthonok számával, mivel a fel- szabadulás előtt ilyenekről aligha 1 beszélhettünk. Ma pedig egyre M üzenhet ev kulturális eredményei Az utazó mindig boldog kíván­csisággal tekint vissza a megtel útra még akkor is, ha az néb: talán túlságosan fárasztó is volt Boldogan és büszkén tekinthe­tünk vissza mi is ‘ura az útra amit az elmúlt 17 év alatt — fel- szabadulásunk óta — hazánk kul­turális életében meglettünk. És hogy büszkeségünk mennyi­re jogos, arra nagyon sok példái lehetne felsorolni, de most csal néhányat nézzünk meg röviden Tizenhét évvel ezelőtt 878 tan­teremben folyt elemi iskolai ta­nítás, ma körülbelül kétszer eny- nyiben általános iskolai. Az igaz hogy a tanulók száma is sokai emelkedett: 1937-ben nem egészen nyolc­vanezer volt, most pedig kö­rülbelül 94 ezer, azonban még így is sokkal kevesebb ta­nuló jut egy tanteremre. A pedagógusok tudhatják a leg­jobban. hogy mit jelent az, hogj Kgy gyönyörű új iskola Káliósemjénben, a volt grófi kastély közelében, — egy az 1945 óta épültek közül. Csak 1953 és I960 között 414 új tantermet adtak át rendeltetésének me­gyénkben. jár. Szeret kirándulni. A múlt. év­ben Egerben és Miskolcon volt. Amit elmondtak, még csak el­képzelések, tervek. 17 éves gond­talan fiatalok álmai. A felszaba­dulás megteremtette azokat a kö­rülményeket, amelyekben meg is lehet valósítani őket. Bogár Ferenc Foto: Hammel. Mindketten diákok. Falicz Ágnes a Zrínyi Ilona leánygimnázium III. osztályos ta­nulója, Nagyidai Sándor a Kos­suth gimnáziumba jár, szintén harmadikos. Április 4-én szület­tek, ami kor az országban örökre elnémultak az ellenség fegyverei, hazánk felszabadult. Egyidősök a szabadsággal. A múlt?

Next

/
Thumbnails
Contents