Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
HÁBORÚBAN ES BÉKEBEN A mélységből magaslatra.. Egyszerű, barátságos embereknek ismertük meg őket. — Szívemberek... így jellemezte még negyvenötben a szovjet katonákat egy nyíregyházi édesanya, akinek a pró gyermekei úgy ették a katonákén ye rét , mint a kalácsot. Akkor még sokan féltek tőlük. A fasiszta propaganda emberevő szörnynek festette a vörös csillagos katonát, aki kancsukával a kezében gyilkol és rabol. & az a szovjet harcos, akinek feleségét és gyermekeit magyar fasiszták hajtották a tank alá — vérét hullajtottá a magyarokért, a magyar nép szabadságáért. S ez csak a kezdet volt. , „ .... Ők segítettek nekünk az első lépéseknél, az o gabonájuk mentett meg az éhségtől. S később, nagy munkánkban is segítettek. Ötvenhatban, a pesti utcákon megint a magyar nép szabadságáért véreztek. Igaz barátaink. Egyszerű, barátságos emberek. Szívemberek... Katonaernlék Magas, szőke, tipikusan orosz férfivel beszélgetek, Rajkov Venyemin Vladimirovics páncélt» őrnaggyal. Szívjuk a hosszú szopókás cigarettát, a cigaretta kékes füstje a magasba bodorodik, fent különös kísérteties alakot ölt. Füst... Égtek a házak, fekete füstjük mint valami roppant, félelmetes szökőkút, az égig szaladt. Vijjogtak az akna-vércsék, alattomosan sziszegitek a puskagolyók. Rajkov Venyemin Vladimiro- vics közkatona görcsösen markolta géppisztolyát a fedezékben. Az idegen, magyar föld szaga a hazai, vologdai tájra emlékeztetett. A németek a szemközti magaslaton alaposan befészkelték magukat. Szüntelenül ropogtak halálthozó géppuskáik, s a front már harmadik napja itt rekedt. Rajkov az ellenséges magaslatot kémlelte. A magaslat tetején egy golyóverte, elhagyottnak látsző házikó. Vajon kik lakják? Óráján gyorsan keringett a másodpercmutató. Még öt perc... még négy... még kettő... Hurrá!!! Szempillantás alatt ugrottak ki a fedezékből, s neki a magaslatnak. Vadul kerepeltek a géppuskák, s Rajkov Venyemin Vladimirovics nyakát hatalmas ütés érte. Földre zuhant, nyak- szirtjéből ömlött a vér... ★ Az emlék itt megszakadt. A súlyos sebesült kórházba került, messze, a hátországba. Haza... Aztán felgyógyult és elvégezte a tiszti iskolát. Akkor már béke volt, s 48-ban tisztté avatták. Később mint katonatiszt került újra Magyarországra. 1956-ban csapatával a magyar nép segítségére sietett, a fasiszta ellenforradalmárok ellen. S most itt beszélgetünk Rajkov őrnagy elvtánssal, egy laktanya irodájában. A szovjet tiszt a magyarokról beszél: — Jó ncp, kedves nép, szorgalmas emberek... Eléri, amit akar. csak béke legyen. Mert békében minden gyorsabban megy... Szívjuk a szopókás cigaret* tát, s a békéről és a barátságról beszélgetünk... Győri Illés György Harckocsival az életért Ha az ember nézi, önkény telimül is a háborúra gondol. Pedig most téved, mert a valóságban életeket mentett e her- nyotalpas szörny. — Gyors segítséget kérnénk elvtársak! — hangzott oroszul a vonal egyik végén... S Debrecenben a katonai parancsnokságon azonnal itézkedtek. A ceruza sebesen futott a szőke, kékszemű parancsnok kezében. Emberek a hóviharban... A 35-ös országúton akadály., A mentésre küldött hóekék is benn rekedtek... Irány Virányos. Virányos!!! E se- gélytkérö szavak kerültek csupán a fehér papírra, s a következő pillanatban már kemény katonás szavak csengtek a fekete fülhallgatóba. Alig telt el néhány perc Labá- nov Vaszilij Ivanovics tiszt. Marcsuk Vaszilij tisztes és Andricsuk Sztaniszlav Petrovics vezető a harckocsizók jellegzetes öltözetében szolgálatra jelentkeztek. Parancsot végrehajtani! — hangzott az utasítás. S megremegett a fagyos föld. A vastalpú szörny kigördült a laktanya udvaráról, hogy életmentési feladatát teljesítse. — Továris Sztaniszlav! Gázt! i — utasította a vezetőt Labánov 1 Vaszilj Ivanovics a harckocsi j parancsnoka. A gép nekirugasz-, kodott s egyre sűrűbben rakta ( maga elé acélfogait... Havatka- * varó márciusi vihar nyargalt az j országutakon, s bár a ..vaspari- , púnak” sok helyen két ember < magasságú fehér kristály hegyen < kellett keresztül verekednie ma-' gát) mégis feltartóztathatatlanul [ nyomait előre... Három szovjet < katona uralta a gépet, küzdve1 gr természet erőivel. Tudták, hogy valahol várják i *5két az emberek. , — Másfél napi küzdelem s; íjminden hiába — emlékezik Cs. ‘Hagy Pál elvtárs a közútiak i Szabdcs megyei igazgatója. Pedig mindent elkövettünk. Két' hóekét küldtem, a 35-ös útra , Virányoshoz, hogy a hóviharba i rekedt nyolc gépkocsit, s a két,' benzint szállító ÁFOR kocsit az J emberekkel együtt mentsék ki., Nem sikerült. Itt vesztegelt már i egy lánctalpas is. Ekkor fordul- < .8 ' ■ * * tam segítségért a szovjet elvtársakhoz. A hóviharba került emberek izgatottan és türelmetlenül várták mi lesz velük. S ekkor jött az értesítés. — Kitartani, a szovjet katonák harckocsival jönnek segíteni. Megkönnyebbültek. Füleltek, vajon mikor hallják meg a harcskocsi dübörgését. Szinte minden óra egy napnak tűnt. S március 16-án délután fél 3 órakor megpillantották a tankot. Nagy volt az öröm. S Labánov Vaszilij Ivanovics vezényletével megkezdődött ame i- tés. Hajnal két óráig ostromolták a hóhegyeket az életért. De a hóvihar nem akart szűnni, sőt még erősebben tombolt, s ez csak nehezítette helyzetüket. Kimerültek, de nem adták fel a küzdelmet. Három órányit vártak, míg csendesült a szél... Hegymegi Mihály útör szeretettel látta vendégül a szovjet katonákat. Forró teát itatott velük, tüzet rakott, hogy melegedjenek, s aztán elszundílottak a széken. Öt órakor aztán ismét harckocsiba szálltak., S a vasszörny alatt újra megremegett a fagyos föld. Küzdelmük sikerrel járt, S ezt soha nem felejtik el a megmentettek. — Ez volt a második amiben részt vettem Maqyarorszá- gon — magyarázza a barna szemű vékonybajszú Labánov elvtárs. — Az első Mátészalkán történt amikor a hóvihar elszakította. a magasfeszültséget, s mi helyreállítottuk. Labánov még fiatal. Nem vetl részt a felszabadulási harcokban. Nem volt itt a harckocsi lányosarcú vezetője Andricsuk Sztaniszlav Petrovics sem, aki Ukrajna egyik kolhozában gépkocsivezető. S Marcsuk Vaszilij is iskolába járt még, aki nagyon szereti a könyvet. De testvéreik, $ hozzátartozóik fegyverrel a kézben harcoltak a magyar nép szabadságáért,. De itt állnak mellettünk békében is., S ha kell segítenek, Nézem a hatalmas pihenő acélgépet, amely ha kell halált is tud osztogatni, s most mégis a békére gondolok. Igen, mert ezzel a harckocsival három szovjet ember életeket mentett meg.. Farkas Kálmán — MINDENT ÜGY ÍRJON, ahogy én mondom. Az lesz a leghűségesebb.., — Varga Zsigmond a nevem, mint szegény apámnak volt. Egyébként ő is ilyenformán nézett ki, mint én: zömök, vállas volt. Nagyon szerettük, mind a hat gyermeke. Hűségesen, szenvedelmei, tűréssel szolgálta az urat. Mint tudtommal valamennyi őse. Akkor télen is, mikor a baj érte, igyekezettel volt az uraság disznói iránt. De amikor vitte a vályúhoz a moslékos vedret, a jeges földön elesett. A térdét ütötte meg a kőkemény fagyban. Attól kezdve máidig fájlalta a lábát és egyre nyomorékabbul ment. Egyszer meg csak sehogy se. Szaladt anyánk az úrhoz, rimánkodni, segítsen valamit, mert nekünk egy fillér sincs a háznál. Apámnak orvos, kórház kellene. És ez az akkori kicsi falu, Kölese, de messze volt a világtól! Az ; úr, anyám rimánko- i dósára mérges lett. 1 — Aki nem életre- j való, milyen cseléd az? Földben ilyennek a helye — taszította ki az uraság ezek ltel a szavakkal anyámat. S attól kezdve, hogy apám már nem tudott dolgozni, még a kom- i menció-adást is meg- j tagadta. Még csak egy kicsike keresztfának valót se adott i cselédje sírjához. ÍGY MARADTUNK MI árván, 1 hatan testvérek. Lent | a mélyben, mint : megannyi család. | Mikor negyvenhat ' tavaszán hadifogság- j bői hazakerültem, j anyám sírt, mint egész életében. Én pedig soha nem éreztem magam olyan mindent akarónak, mint azon a tavaszon. Felkerestem Hernáczki Berti bátyámat, anyai nagybátyámat, akit tizenkilenc után félholtra vertek a csendőrök, ö volt a helybeli kommunisták elnöke. — Be akarsz lépni a pártba? — kérdezte. — Aztán miért, te? Kerestem a szavakat, hogy jól vágjam ki a rezet. A szívem azonban anynyira kalapált, hogy elüzögette a szép magyarázatok indulását. Végre csak ennyit mondtam: — Soha nem felejtem el. hogy kellett meghalnia szegény apámnak. Hogy ilyesmi ne legyen többet ebben az országban, vállalom belőle a reám eső részt. Lehet? — Ha jól megfontoltad — felelte nagybátyám. Nem is vártam én senkitől sültgalambot. Amit egy embernek, egy magam- féle dolgozó embernek meg lehet tennie, mo6t még inkább nem kerültem ki. A háború és a fogságom idején zaklató töprengések tüzzé váltak bennem. 1950 SZEPTEMBERÉBEN kerültem ide, a falubeli gépállomásra. Mindig érdekeltek a gépek. Szerettem volna úrrá lenni rajtuk. Először Gajdos Miklós mellett segédvezetős- ködtern. Mindjárt az őszi mukám elismeréséért külön pénzjutalmat kaptam. Következő télen tanfolyamra jártam. Kettőre is egyszerre. Sikerrel tettem le a traktoros! minimum vizsgát. Utána a piliscsabai féléves körzeti mechanikus képző szakiskola elvégzése következett. Hazajövet, nemsokára körzeti szerelőnek neveztek ki. Most is az vagyok. Tavaly például, az éves szintet számítva, a brigádom 117 százalékos teljesítményt ért el. Az üzemanyagból három százalékot takarítottunk meg. Egyébként negyvennyolc éves vagyok és jó erőt, egészséget érzek, öt gyermek van a családomban. Minden szabad időmet köztük töltöm. Hogy ők is úgy szeressenek, mint én szerettem testvéreimmel szegény apámat... A feleségem pedig? Ajjaj — csóválja mosolyogva deresedé fejét —, anyám sírdogálásai, meg... ez a mostani anyaélet. ..!? Rádió, mosógép, kifogástalan bútorberendezés van nálam. Minden olyan. amilyenről cseléd koromban nem is álmodhattam. De én mindentől a legtöbbnek, legnagyobbnak tartom a munkám utáni jogot, becsületet. Azt, hogy a holnaptól nem félni, bizonytalankodni kell, hanem a ma tett jó munka jutalmául még szebbnek, még gazdagabbnak hinni. Értelme van annak, ha bejövök a gépállomásra, ha szerszám táskával a hátamon a beteggé esett traktorhoz megyek, ha a családomhoz nyitom be az ajtót... ÍGY BIZONY, AZ ÉN ESETEMBEN, szóról szóra, ahogy elmondtam. A mélységből magaslatra emelkedtem. De arról már nem kell külön beszélnem, hogy ez nem csupán az én életutam. Hanem mindannyiunké, akik igaz hittel harcolunk és munkálkodunk azért, hogy még feljebb léphessünk! Asztalos Bálint Megkezdődött a magyar rövidülni szemle ii ... .„i.orfi.is, öröm az arcokon. Sikerült a mentes» Cs. Nagy Pál elvtárs a kötni iák Szabolcs megyei igazgatója megköszöni a szovjet harckocsi parancsnokának Labánov Vaszilij Ivanovicsnak és a vezetőnek Andricsuk Srfanisz- lav Petrovicsnak a mentést munkákban nyújtott baráti segítséget A magyar rövidfilmgyártás az utóbbi években, különösen az elmúlt esztendőben jelentős sikereket ért el, több kisfilmünk nemzetközi fesztiválokon dijat nyert. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének filmművész szakosztálya április 2—15 között harmadízben rendezi meg a magyar rövidfilm szemlét. Keleti Marton Kossuth-díjas filmrendező, a rövidfilm szemle zsűrijének elnöke szombaton a Filmművész Klubban rendezett sajtótájékoztatón elmondotta, hogy a harmadik rövidfilm szemle során összesen kilencvenkét filmet mutatnak be a szakma és a sajtó képviselőinek. A verseny több kategóriában folyik majd. A filmstúdiók és a rendezők összesen 13 dokumentum-, 14 népszerű tudomá- nyos-, 10 riportfilmet, 14 híradó eseményt, 16 rajz- és bábfilmet küldenek a szemlére. A televízió 28 különböző kisfilm- mel szerepel. Két hónap íimtv* kúton saemle keretében értékelik majd az oktatófilmeket és az egyes minisztériumok által gyártott kisfilmeket. Minden műfajban három dijat adnak ki. Április 15 én a Duna moziban ünnepélyes keretek között mutatják be a kitüntetett rövidfilmeket. A zsűri munkájában kiváló szakemberek vesznek részt, a többi között Fábri Zoltán és Kovács András filmrendező, Illés György operatőr, valamint több filmesztéta és kritikus is. A bemutatók tapasztalatait, a magyar rövidfilmgyártás helyzetét és problémáit a szemle ideje alatt több alkalommal ankétokon vitatják meg. A szakmai viták során a rajzfilm időszerű esztétikai és műfaji kérdésedről Matolcsy György, a dokumentum- film társadalmi szerepéről és jelentőségéről Komit» János tar*
