Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
Az Elba partján.,. Éltem, tanultam Vétkeink, hibánk 'apintom most is fájó sebeinket, amint a vonat hazámból kiránt s túl két határon búsan visszaintek. Az Elba partján visz az út tovább. Ez liát a föld, egy másik Németország’. — kiáltanám, de fájdalom fog át. s nagy sírhatnékok haragomat oltják; haragot, múltunk bajvívasait. mely messze vitt a vérben és halálban: gáz-sírba lógott Európa itt, s valahol én is már a szélin álltam. Ez hát a föld. mit népek tengere ölel körül nagy eszmélések árán, ' s hittel, hogy szív és elme azt tegye; ne támadhasson soha föl a sátán! Soha már, soha! Elba. szólj velem, s minden rögöddel Németország, másik: új nép, te mából szült történelem, hiszek benned a végső lobbanásig. Hittem, hogy leszünk egyszer oly közel, soha meg földön ember emberebben — tárulkozó nagy Hitem átölel, békülvc békés néppel a szívemben. (Schandau) Lődi Ferenc fogó izgalommal járták az utcákat, tereket. Egy ember elszakadt a turista-csoporttól, egyedül vágott neki a városnak. — Meg kell, hogy találjam őket! Addig nem jövök vissza! Elváláskor hévvel magyarázta barátainak, hogy a második világháború során egy kedves család megmentette az életét, itt Kievbe. Német tábori csendőrök hálójába került, mint katonaszökevényt agyon akarták lőni. A szovjet család női ruhába öltöztette és a hétéves Nyi- nocskát kézenfogva kijutott a háztömbből, amelyet a németek őriztek. — De mi lett a sorsa a gyereknek! Nem történt-e baja visszamenet? — azóta sokszor gyötörte a kíváncsiság és a lelkiismeret is bántotta, mikor arra gondolt: talán baja is eshetett a gyereknek. Ezért indult egyedül és nagy elhatározással megkeresni a megmentőjét. De az utcában a romok helyén új, magas épületeket talált, senki nem tudta megmondani él-e és' hol van Nyí- nocska családja. ★ NAPFÉNY RAGYOGTA be a Kreml beton-üveg palotáját. — Nézd milyen tiszta és szép! — mutatott a kongresszusi palota homlokzatára a Moszkvát meglátogató egyik magyar turista. Bentröl zene szűrődött ki, Csajkovszkij örökszép dallamait hozta el a szellő a kívülállókhoz. Néhány nappal azelőtt még a XXII. kongresszus ülésezett itt, TYi/vct IvTvrAvili amol viÍr VALAHOL A KANYARGÓS Don partján a cirillbetűs fej- iák között magyar sírokat áztat a tavaszi eső. — Itt pihennek a magyar katonák — mondják az ott élők. S ilyenkor a tavaszi virágok nyílásakor mindig akad gondoskodó kéz. ibolya, gyöngyvirág illatozik a magyar sírokon. Lassan barna lepellel fedi el az idő a fejfák betűit, itt, ott már csak a vezeték vagy a keresztnév maradt meg. De a sírok nem elhagyottak. S így van ez a Volga, a Don országában, faluban, városban, útszéli részeken, mindenütt. Akik a sírokban pihennek, — bár nem önszántukból, — töltött fegyverekkel léptek a földre. amelynek népe most befogadta őket. ősz halántékú emberek ápolják a sírokat, feledve a háború szörnyűségeit, fiatalok lepik el a temetőt, friss koszorúkat. virágcsokrot hoznak. Sokan közülük soha nem láthatták meg édesapjukat... És a sírokon frissen szedett Virágok diszlenek. a sírokban nyugvókban az élők tisztelik a halottakat, az elesettet, az em- Vá'!> MEGTÖRTÉNT, VAGY SEM, ki tudja már?! Hihetetlen és mégis hihető: Frontot megjárt katonák beszélték, hogy a tűzvonal egyik árkában véletlenül egymás előtt termett egy magyar és egy szovjet katona. Mindkettőnek fegyver a kezében. Egy másodperc alatt odakaptak, majd megbabonázva engedték le fegyverüket. — Még ilyet! — ámult el a magyar. — ?! — Valami érthetetlent mormolva fogai között meredt ia szembenállóra a csillagos sáp-' kás szovjet katona. Közelebb léptek. Talán a sze- ■ mük káprzik az irdatlan hidegben, — gondolták. Mintha tü- •körbe néztek1 volna, úgy hasonlítottak egymáshoz. A magyar. . gyors mozdulattal egv gyűrött fényképet rántott elő zubonya zsebéből és odatartotta a megkövültén álló szovjet ember elé. Az felkiáltott, papa... gyesz, papa... Forróság járta át a két ember minden poreikáiát. Kisvártatva a tereoszínű gim- nasztorkából is előkerült egy hasonló fénykép, most a magyar szíve dobbant nagyot: az apám. az én apám. . Könnyet ivott a fagyos lövészárok. Egy magyar és egy szovjet ember állt a golyók záporában egymást szorosan átölelve. Testvérek volj^k. Az édesapa az első világháború során maradt kint. A fiúk találkoztak. . . ■ér KIJEVBE MAGYAR TURISTÁK érkeztek. Legtöbbjük most járt itt először, az idegent clKílenc szabolcsi fiatalt tünletclt ki a KISZ KB. Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából az ifjúsági mozgalomban eddig kiváló munkát végső KISZ-vezetöket, fiatalokat tüntetett ki a Magyar Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A Központi Bizottság megbízásából Lipők András megyei KISZ-titkár adta át a kitüntetéseket tegnap délelőtt. KISZ Érdem Érmet kapott Vass Piroska és Hangácsi Mihály. Aranykoszorus KlSZ-jelvény- n.yel es dicsérő oklevéllel File Sándornál, Tatos Tibort, Fajcsik Nórát, Mohácsi Jánost, Pataki Lászlót, Ambrus Lászlót és Dudás Máriát tüntették ki. KELETfHA£lA*ÖS&tAG 6 TÚLTELJESÍTETT VÁLLALÁSOK a lelsz*» I»itdulá«*i intísziiltok mérlegen Üzemi dolgozóink hazánk fel- szabadulásának 17-ik évfordulójára különböző munkafelajániá- sokat tettek, felszabadulási műszakokat indítottak. Vállalásaikat túlnyomórészt becsülettel teljesítették, sőt túl is teljesítették. A VAGÉP-nél A Vasszerkezeti és Gépipari Vállalatnál lapzártakor még tart a felszabadulási műszak, s értékelésére a jövő héten kerül sor. Az ünnepi vállalások zöme társadalmi munka, múhelyrende- zés. A lakatosbrigád ká-rpitosrész- lege egy nappal előbb befejezte az ÁMG részére készült almaosztályozó kárpitosmunkáit.. Az üzemben kedden délután felszabadulási ünnepséget rendeztek. Az üzem dolgozói jó munkájuk jutalmául rövidesen kétheti, fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kapnak, A fermentálóban A Dohányfermentáló Vállalat dolgozói is túlteljesítették fel- szabadulási vállalásaikat. Vállalták, hogy március 30-ra teljeA biri bölcsőde cpiilctc is új. Csak 1953 és I960 között 542 férőhellyel bővítették megyénkben az óvodákat és napközi otthonokat. Napfény és emberség Kockák az emlékezés filmjéről zeneiskola. Az élet szimfóniáit ■ visszhangzott a teremben. . . Üveg, beton öltött itt teste ügyes kezek nyomán. S e kezel i formáltak fegyvert a durva acél ! bői, repülőgépet az életteler i fémből, megsemmisítették a:- emberiség ellenségét. Szabolcs • földeken is ők tanították meg ; I parasztot, hogyan kell cöveke ■ , verni a földek végére, s élni élni. : ' Mindez felötlött az üvegpaloti- zenéjének hallgatásakor, S bele • , zsongott abba a ma melódiája is i Nincsenek a napot elfedő feke te felhők az égen. tiszta az ég • bolt, akár a kristály. S Ott .- ; kongresszusi épület, amelyre hosszú ideig beszél a világ • amelynek hangjától tisztább, em ■ beribb az ember... ★ A TÁVOLI ALMA-AT ÁB Af ■ az iskola katedráján történelem . j órát tartanak. Talán e napok ban ezeket mondja a tanár: — Tudjátok gyerekek, valaho ! a kanyargós Tisza-partján, Ma ■ gyaiörszágon, cirillbetűs fejfá i kát áztat a tavaszi eső. | ,.Itt nyugosznak a szovjet hő i sok” — mondják az ott lakók i S ilyenkor, tavaszébredéskoi mindig akadnak gondoskodó ke zek. friss virág, koszorú kerül £ . i sírokra, a hősök sírjára, akii messziről indultak el. mégis el- | találtak ahhoz a néphez, ameh rabságban élt. s amely végleg £ szivébe zárta a szovjet hősö , két. .. És a sírok minden évben újjászületnek. I l’áll Gézi sítik tervüket. Ezzel szemben már 29-re teljesítették a vállalást. Ez öt százalékos túlteljesítést jelent, ami azt eredményezte. hogy népgazdaságunk ’120 000 forintos plusznyereséggel gyarapodhat. A fermentáló dolgozói az ün- I nép tiszteletére azt is vállalták, hogy a felszabadulási műszak ; idején sem késés, sem hiányzás ! nem lesz. üst a vállalást is be- 1 csülettel- teljesítették. A brigádok közül a lorgatas- í nál .ez idő alatt a legjobb ered- j ményt Kindrusz Miklósné brigádja érte el. A válogatásnál és préselésnél egyénileg a Ma- rinka Jánosné — Iszlai Gáborné és Gyebróvszki Mihályné—Magyar Józsefné párok lettek elsők, A ruhaüzemben A Guszev-lelepi Ruhaüzemben ! egyetlen szalag: a 18-as szalag i nem tudta teljesíteni ünnepi val- | lalását, s 19 nadrággal maradt - le. A 17-es szalag 60, a 19-es j 660. a 20-as 617, a 21-es'22& a I 22-es 282 nadrággal termelt - többet - a vállalásnál, illetve a terv- ! nél. ■ ! Ezt az eredményt az április 4. ' tiszteletére indított egyhónapos ,, felszabadulási műszak alatt éritek el. \ Kedden délután ünnepélyes ,ikeretek közt osztották ki a leg- i'jobb dolgozóknak a kiváló jel- I vényeket és okleveleket. A két első szalag dolgozói j utalom va- icsorán vettek részt. Az üzem 'dolgozói 11 napi fizetésüknek 'megfelelő nyereségrészesedést i kapnak. gy. ; Megjelent ;a Párttörténeti közlemények ; új száma i A Párttörténeti Intézet folyó- i iratának’ új számában Borsányi ^György. a Kommunisták Magyar- jországi Pártja történetének i egyes szervezeti kérdéseivel foglalkozik. Szakács Kálmán, a nsa- 1 gyár mezőgazdasági munkásság 1 )19—1923 közötti helyzetet és mozgalmait elemzi, Pintér István az il942-es év történelmi eseményeit, 'az illegális; Szabad Nép megjjeie-- 'nősének 20. évfordulóját méltatja, iBassa Endre pedig az utóbbi tévékben megjelent történelmi es 'munkásmozgalom történeti mú- |\ek jelentőségét vizsgálta. Kun iBéla tollából származó — eddig 'ismeretlen — dokumentumok, va- 'lamint érdekes munkásmozgalmi (Vissaáemlékezések és- cikkeik órae- 'repednek * lapban. / ra tett rajta a távozni nem arca-/ ró fájdalom, sírt, könyörgött, követelőzött: vigyük ki a napra, a kislócára, hadd foltozza meg S az ujjasát, amiben vasárnap a]' harangzúgást hallgatja a torná- <* con. Vigyük ki, hadd lássa az utcát, mert ott olyan szép. . . <’ Harmadnap a temetőbe vittükS ki. Nagy temetése volt, megleli/ emberekkel a tágas udvarunk, <’ én már csak az ötödik sorban fértem el a koporsó körül. ji Ekkor értettem meg dédanyám v kettős félelmét. Évtizede bennün-'t két féltett a háború zajától, ké-,' sőbb a saját életét sajnálta az C értünk való rajongás megszüné- \ se miatt. Már nem láthatta töb-) bé, hogy Laci unokája saját motorral robog haza hét végén a munkából; hogy Cyuszi, a tanács titkára újszülöttet ír be az anya-/ könyvbe; hogy a tűzoltó száza- (' dós utódján milyen szépen feszül 'j az egyenruha; nem hallhatta, ji hogy Erzsi lányáról, jó munka- jáéri, meg az újságok is Írtak,. i| Pedig be’ szeretett volna ki-,' ülni még egyszer a házunk elöl- <j ti kis Toggyant lócára! Angyal Sándor ? Kent szaladt az elejtett vaddisznóhoz, kijárt vízért az ásott kúthoz. amelyről tudták, hogy otí oltják szomjukat a hegyekből lehúzódott medvék, aztán egymaga evezett végig a láp útvesztő vizein, csikászó apjához, vitte a főtt ételt, .. És most? Aliért ez a remegc hang, az ijedt arc? Alég akkor sem nyugodott, amikor a hozzánk elszállásolt három szovjet katona félre tette a puskáját és a sebtiben feltálalt kocsonyát jó étvággyal fogyasztja. Hosszú útról jöttek, kínáltuk őket, nem ellenkeztek, csak örvendezlek, hogy milyen hideg és milyen jó... ★ Tíz évvel később újra félni láttam Sara. nagyanyámat. Akkor nyár volt, szép fényes, napsütötte délelőtt. Dédanyáin nem ment ki a házunk előtti megsüllyedt lócára, agyban maradt Mar a száz esztendőt közeliiét- te. megszoktuk ezt. De cjjcl vele együtt féltünk. Éppen vgy mint azon az emlékezetes télvégi napon, Szegenu,. Ahogy árKései kívánséta , Dédanyámról három fon- 'tos dolgot tudtam életében: fiatalon a láp legszebb lánya volt, ,11 agyon vallásos és férfiakat csú- tfolóan bátor. ' Ez utóbbiban kétszer csalódtam. i Nekem nincsenek csokoládéval, i meleg ruhával cs nagy darab ' kenyérrel tarkított. színesített 'emlékeim a felszabadulásról, a ipillanatról, amikor megláttam az l első orosz katonát. Mi, az egész 'család nagyon féltünk azon a télvégi napon: nem láttuk, csak ,hallottuk, hogy fenn a viagas- Iban repülőgépeit vijjognak. a • golyóktól csörrcn a szitává lőtt .cseréptetők sora, Róza nénémék- |Jiéí még az ablakba is betalált. )Ott kuporogtunk a küszöbön. >kupac gyerek egyrakáson, és sírtunk. I De a legjobban Sara nagy- tanyám félt. Nem is félt, bclc- >gen reszketett. Két szara: kezét 'görcsösen egymásba akasztotta. imintha imádkozna, az eg felé temelte. Aztán halkan elkezdte: '„Üdvözlégy, Mária. .." | Nem akartam hinni. Én mindig azt hallottam, dédanyám so- i.^aseai ismerte a Jeleimet Első~
