Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-21 / 67. szám

MIOSODA TAVASZI Kellően fűthető helyiségben, mintegy 500 mázsa velő- burgonyát raktak rekeszekbe előcsiráztatni a tuzséri Rá­kóczi Termelőszövetkezet szorgos tagjai. Pinkóczi Ferencné időnként ellenőrzi a gumók fejlődését. Az új tavasz elé Siirögnck a sürgős utak. zúgni hallom a falukat, az országot! Országutak során fürge traktorokat! Túl a télen, vihart űző szelekkel tisztul a mező, egy a föld, egy a parasztság: ellebbentik a múlt rosszát! IDŐZ A R. — ez a legtalá- lóbb. Á[ isi tréfákkal veszte­gel a té nég márciusban is! Adtunk i Sándoroknak és a Jó- zsefekne — mondja az építőipari vállalat .azgatója. Náluk min­den év n. ez az egyik legna­gyobb nép: kezdhetik a hajrát. Most inban ez elmaradt. S ennek ár fele sem tréfa... — első negyedévben 40 millió »iónt értékűt kívántunk lelépi' ü, — ne kérdezze, hol tartiir A márciusban még re­,mény dtünk, de hiába. Éjjel ifagy, lappal olvad, lehetőién a iceme lel bánni. A nag5’ hó 'miat még megközelíteni sem le­lhet >k munkahelyünket. , M ciüs elsejére hívták be a ifag; tabadságon lévőket, — jól 'jcuf .c, akik returt váltottak. Az |,új eruházási kódexet ismertető !far ilyanion is ott áll az előadó iha >atók nélkül. — Csak kisebb ■m lkakat, tudunk végezni. Fő a Te ink, hogyan szervezzük meg ‘a .étműszakcé. Mert az időelőtti ,á 'ilisi tréfáért csak ezzel -t dunk már visszavágni... FELBORULT a munkák rend- a városgazdálkodásiaknál is. •ár kezdeni akarták a város agytakarítását,- de leesett a hó, ok utcába képtelenség bejutni i ..kukával”, a vontatóval. S Tóközben a vállalat emberei a ustag hórétegtől szabadítják a i: él várost, duzzad a szemét a 'óyű'jtőládában. Pedig milyen , tépen indui : március elsején ,megkezdték a Krúdy, a Maka- i nkó és a Család utca burkolá- 1 át, a járdák felújítását...! Ki | itte volna, hogy abba kell , íagyniuk? Bosszankodnak, s köz­Zord zárával a február számadását lezárja már. új gyűlésre zúg a termek sokaságán felnőtt, gyermek; zúgni hallják a falukat, az országot, országutak során a jó traktorokat új tavaszt virágzó utak! Csanády János A brigád gyermeke (Hozásából... , Csá­kány hasít a meden­ce szélére csontoso­dott jégpáncélba: s merre a szem ellát, vakító fehérség, fél­méteres hó. Bent. az öltözőben1 a nyugágyakat fol­tozzák az asszonyok, a férfiak szekrénye­két cipelnek. Már kész kellene legyen az az új Öltöző, de nem lehet építkezni — fagyveszély miatt. ­A riporter fejét csóválja: — Micsoda ta­vasz!. .. gy. i. gy. Miska bácsi | RIPORTl Eim: Csíráztatják a vetőburgonyát Hapci! Ügyel ma „nyit" a tavasz? A riporter ,eg kesztyűt húz, felhajtja élt télikabát- ja gallérját - i neki a ta­vasznak. N'er as/.ljak vissza a csüngő jé pok, a hide­get jelző m rológiai jelen­tések, gyors bekap az első presszóban t jó forró feke­tét, s testbf s lélekben fel­készülve fo kulalómunká­hoz: Hogy Is itott” a tavasz, a hosszú után milyen köntösben ezett Nyíregyhá­zára a vái várt vendég? Ha valaki megkérdezné tő­lünk, mikor van igazán tavasz? — valahogy így válaszolnánk: — Ha megérkeztek a jelleg­zetes tavaszi virágok, kelleme­seket lehet üldögélni a kerti pa­dokon, s a kellemes, egyre erő­södő napfénytől egyre több bar­nára sült arcú emberi • látha­tunk. . . Nyomozzuk csak ki, hogyan is állunk ezekkel az okvetlenül szükséges „kellékekkel”... — Mi már régóta idézzük a tavaszt — közölte velünk tré­j fásán a Szabadság téri virágüz­let eladója. — Hosszú idő óta lehet kap­ni nálunk gyönyörű szegfűket. Sót már tulipánunk és nagyon szép nárciszunk, is van. A múlt héten már igazi tavaszi virá­gunk is volt: 10 csokor ibolyánk. Perceken belül eladtuk. Szép­séghiba azonban, hogy a szeg­fűk, nárciszok és tulipánok me- legágyiak. — No, és mikorra várják a tavaszt, az igazit? — A jövő. hétre! Ugyanis a „mi meteorológiánk” akkorra je­lezte az ibolyák igazi szezonját. Akkorra már jó időnek kell len­ni. .. Valljuk meg. hogy vündany- ' nyiunknak kellemes emlékei kö­zé tartozik délutáni, vagy esti sétáink után megpihenni a kerti padokon. (A boldog fiatalságról nem is beszélve!) Erre a kedve! szórakozásra sem kell sokáig várnunk. Hiszen a városgazdál­kodási vállalatnál már csinosít­ják a kerti padokat. Most fes­tik őket, s ahogy az idő meg­enyhül, azonnal kihelyeznek 450 darabot a parkokba, terek­re. A zord időjárás ellenére is elég sok barnára sült arccal ta­lálkozunk a.z utcán. Az is igaz, hogy ha hozzánk vetődne egy abszolút tájékozatlan ember, fel- sóhajtána: — Hogyan! Csak a nőknek adatik meg a napozás? Eláruljuk: hölgyeink a Creola nap nélkül is barnító krémnek köszönhetik tavaszi arcszínűket Bézi lászló Ibolya, parki padok és Creola A fele sem tréta... ben a tartós napsütés lassan, éleszgeíi a reményüket... NINCS „SIKERE" ennek a vicces időjárásnak a kertészetiek­nél sem. Korábban eltakarítottak a terekről, parkokról az őszi, téli szemetet, mű trágyázták a talajt. — és mindezt belepte a hó. Most kellene előkészíteni a földet a pázsitozáshoz. Csak kellene, nem lehet. A kiesés több. mini: két hét. Azt mondják, mégsem fog ki rajtuk az idő: jobban meg­szervezik a munkát,»kerti trak­tort és más gépe. állítanak „üzembe", behozzák a késést, s az idén is teljes szépségükben pompáznak majd a nyíregyházi parkok. Angyal Sándor 'I' essék, csak, tessek. re­mek tavaszi kollek­cióink érkeztek... Csupa igyekezet az Állami Áruház kon­fekcióján az eladó. Szóhoz sem jut a. vevő, máris teregeti a legújabb kompié-, kát. színes kosztü­möket. — Ezt ajánlom, ez lesz a legdivatosabb tavaszi holmi. A mo­dern vonalak, az ele­gáns. .. A vevőnek elfogy a türelme és félre­löki a selyemholmit: — Kabátot adjon nekem, ;jó meleget... ★ Igondolkodva u áll a riporter a . sóstói strandme­dence szélén. Körülötte barnára sült emberek sürög- nek. csukottszemú napozók hódolnak szenvedélyüknek a gyékényeken, vígan loccsan a. víz, kia­báló gyerekek t'o- gócskázaak 1 benne, s távolabb, a tavon tarka csónakok su­hannak. Aztán valami na­gyot csattan, s a ri­porter felriad álmot Nyitány Nem marad meg, csak ami jó: tisztult vízzel visz a folyó vállas partok közt. — s a tenger síkságára ér az ember! hon szeretetett, azt. amitől a be-) tegsége oly könyörtelenül meg­fosztotta. i Most József nap múlt el, a kis gondozott nepenapja. S a brigád valamennyi tagja úgi j Sörgött-forgott a csomag körül $ mintha nem is idegennek ké 5 szítették volna. Mert nem ide ) gén többé. Ö a brigád gyermi - < ke. j Bog r < Az ügyes kezek éppen egy kis csomagot készítettek, volt benne csokoládé, narancs, cukorka. Ebben még nincs semmi kü­lönös, mert hiszen szokás, hogy névnapjukon kedveskednek egy­másnak az emberek apró fi- gyemességekkel, ajándékokkal. De ez mégis különbözik a töb­bitől. A csomag Nagy Józsikának készült, aki jelenleg a Gyógype­dagógia gondozásában áll. A megye egy távoli kis községé-I bői került az intézethez sok én-) vei ezelőtt, mivel még kicsinyt korában valami betegség meg-) támadta az agysejtjeit, és nohaJ már 12 éves, még mindig nem) érte el az oktathatóság fokát.i Átmeneti osztályban foglalkozó nak vele, s a. gondoskodás előbb- utóbb meghozza az eredményét.< Sikerül belőle munkásemberU nevelni. Bár a nevelők mindent* megtesznek- érte, a szülei is na-'( gyón szeretik, az intézetben, mégsem lehet pótolni a családit otthon melegét. Éppen ezért az Iparcikk Kis-t kereskedelmi Vállalat áruforgal-1 mi osztályának brigádja, mely1 most indult a „szocialista br i-, gad” cím elnyeréséért, elhatá rosta, hogy gondozásába fogad-’ a kisfiút. Ez abból áll, hogy- a brigád népnapon, születésna-' pon, gyermeknapon és máskor is meglátogat ja Józsikát, aján­dékkal kedveskednek neki. el­viszik ■ különféle gyermekrendez­vényekre. . A hónap minden egyes vasárnapján a brigád más-más tagja veszi magához, és igyekszik pótolni a szülői ház melegségét, a családi ott­Hű, de mérgesen ugat a ,u- tya! Szinte félve nyit az err jer a Soltész Mihály utcai kei ;be. az ugatás, dühös morgás r sm- sok jót ígér. .. De nyílik már a ház ajtaja is, mély hang szólal meg: — Nyughass már! S nincs többé ugatás, mor­gás, egy fehérhajú bácsi lép a kertbe: ö az, Miska bácsi, az öreg. nyolcvanéves nyomdász, j Mosolygósán, kedvesen invitál , beljebb, s az asztalka melleti i máris feledve a barátságtalan 1 fogadtatás. | Tágas, napos szobában va- , gyünk. Van itt. még hintaszék i is, s a széles dívány mellett, a; i éjjeliszekrény felett' egy arckép ’ Lenin. A középső falon is eg\ , óriás, berámázott kép. Ez mái l egy tabló, rajta két szám: !!)():; t—1928, s a felirat: ,.Schmid' [Mihálynak, a nyíregyházi. Nyom i dász Egyesület megalapítójának I a 25 éves jubileumra". ' Miska bácsi beszél, könnye • dén, szinte fiatalosan, s . nagy ^res kezeit az ölében nyugtatja i Hány millió és millió betű i szedtek már ezek az ujjak! ’ — A sógorom is nyomdáé: volt, Szécsi Péternek hitták... C > vette rá a szüléimet, hogy nyom dásznak adjanak... Kilencszáz- ban szabadultam fel Nyíregyhá­zán. özvegy Rittingerné nyom­dájában. . . Érdemes hallgatni az öreget Küzdelmes, viszontagságos mun­kásélet regényé nyílik az em­lékezésből, regény zuhanásról és emelkedésről, becsületről és em­berségről, igaz regény a mun­kásmozgalomról. — Harcoltam Fiúmétól Bécsig bejártam az országot, Erdélyt Ausztriát, Térdig hóban, füléi nélkül gyalogoltam az Alléidon mentein egészen Sopronig. Egy­szer. mikor majd megfagytam bekopogtattam valahová. Eg\ asszony két fillért nyújtott, d< nem engedett be. .. Mennyi emlék jut — és meny­nyi nem jut az idős veterár eszébe... A munkanélküliség, eg\ Fűrész nevű soproni nyomdász aki azért lépett ki a munkából hogy helyet adjon az elgyötör ., embernek. Aztán az első világ háborús megaláztatások, sebesü lés, majd a szabadulás, a drága íelej the tetten Tanácsköztársaság! — Kiss Roland, Fazekas Já­nos, meg én voltunk a megyei direktórium tagjai... Aztán or­szággyűlési képviselőnek válasz­tottak. a Parlamentben dolgoz­tam. . . Kipirul az arca, s most is olyan szenvedélyesen beszél, mintha a Tanácsköztársaság or­szággyűlésén szónokolna. Bújkálás, börtön — ez volt a sorsa a bukás után, mint sok más munkástársának. Detektí­vek. Horthy-banditák hurcolták börtönbe, két és fél évig csukva maradtak előtte a íegyház rá­csai. Sorolja a nyoípdákat. ahol ki- szabadulása után dolgozott: — 33-ban a Merkur Nyíregy­házán, 36-ban a Világosság Pes­ten. a Pallas, a Légrádi. a Stá­dium. az Egyetemi Nyomda. .. S a mozgalom, a párt, az il­legális munka, bújkálás, mene­külés. majd ismét dicsőség: a felszabadulás után ő lett Nyír­egyháza helyettes Doleármestare. :— Hatvan évig szedtem a be­tűt, 48 óta vagyok nyugdíjban.., Szívesen hallgatnánk még az emlékeket, de jár a nagy fali­óra, észre sem vettük, máris hármat ugrott-a'mutató.--S Mis­ka bácsi már öreg napjairól be­szél: — Meg vagyok a sorsommal elégedve... Naphosszat olvasok, hiszen tud.ia, hogy a nyomdász szenvedélyes olvasó. Játszok az unokákkal, este ultizunk, meg hatvanhatozunk. Jól bírom még magam — csak a nyomda, az hiányzik nagyon... A nyugdíjas nyomdásznak, aki békés, boldog öregséget él, akit a párt, az emberek szerete- te vesz körül, van még egy szenvedélye: beszélgetni akar, sokat és sokszor a mai fiata­lokkal. Hogy tudják meg, mi­lyen volt akkor a munkásember élete. Még a kutya is, amely olyan barátságtalanul fogadott, még az is a kapuhoz kísér. Miska bácsi, pedig utánunk kiált: — Ugye, máskor is eljönnek? Eljövünk, beszélgetünk még, Misim bácsi... ____________ Győri ülés Győntri \ 3 KELET-MAGTASOBCRÉS

Next

/
Thumbnails
Contents