Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-18 / 65. szám

A fiatal manyeeské’

Hek Matyi a dolga, ext x tudja melyikhez fogjon. Szombat lévén, s már lelicselte a pitvart, a konyhát, a hosszú tornácot és leszúrta a licselést megrostált, szép sárga homokkal, Bemeszelte a tornác tövét pirosfestékes vízzel, elseperte, majd elgereblyézte az udvart. Főtt krumplit tördelt a rosz- Kabbik vederbe, korpáért szaladt a kamrába és vitte a moslékot az éktelen lármával visító süldőknek, A két hízónak csak úgy, csövesen hányt be egy kosér tengerit, ha tíz felé szakadna, akkor se tudna most nekik hárítani, szemül adni, A kiürült kosárral mászik be a verembe, krumplit hoz fel x azonnyomban lekucorodik hámozni a konyha küszöbére. Es most kánál ja hellyel imént érkezett anyját is.

— Üljön le, anyám. Van Ht szók ni, az asztal mellett — mondja a menyecske és úgy ültében a lábával húzza, kormányozza közelebb az egyik széket.

— Dehogy ülök, lányom. Nem maradok én soká — szabadkozik az anya és puha gyengédséggel támaszkodik tovább o konyhaajtónak.

— Ú. maga mindig siet mi- tölünk. Pedig olyan ritkán jön ide. A többi lányainál biztosan nem ennyit időzik. Azokhoz sürvebben jár.

Nem én. Egyformán szeretünk mi benneteket édesapáddal.

Ezzel elakad a beszéd.

Az öreg Lőcs Gergelyné, ahogy

nézi a leányát, anyai vigyázás- xal, képek tolakodnak eléje. Egészen onnan kezdve, amikor Irmust kicsi korában még csúfolták cimborái: kis pöfeteg. S ahogy nőtt, úgy sudárosodott, karcsúsodon. Szőke arcán rózsák bimbóztak, gyönyörű, halványpiros színnel. Amikor aratlak, többi leányteslvéreivel kalászokat dugtak a hajokba, s az ö haja szakasztott olyan színű volt, mint a beléje tűzött, frissen érett búzakalász... Szép leány lett, igazi szép — milyen sokan mondták! Dalolni csak magának szeretett és... legkedvesebbje ő volt: az édesanyja, akinek aggodalma az Irmus szépségével terebélyesedett. hogy jaj, kap-e a gyönyörű, leányért valaha egy áldott szót?! Egy igazi jó szót, ami sokra becsült értékektől is többet ér... Akart a kedvese lenni tucatnyi legény. Irmuská- nak egy sem kelleti. Aztán jött az a szüreti bál. amelyikben Barna Elek forgolódni kezdett mellette. Táncolni ugyan nem táncolt vele, mert Elek inkább csak döcörögni tudott abban, Irmuska viszont könnyű táncos volt, úgy forgott vidáman és villámlóan, mint egy gyorsröptű pillangó... Az Elak nem kísérhette haza abból bálból. Pedig nagyon akarta. Nagyon szíveskedett, őt is hogy kérte, az anyát, hogy rimánkodott. de ö nem engedte. „Legény nélkül jöttünk, legény nélkül megyünk'” — így utasította vissza. Akkor ugyan még lehetett, később már nem. Irmus vágyódott a ),gazdasszony”-rang után... Barna Elekeknél tizenöt holdhoz csak két jussoló volt. náluk meg hat gyermek és mindössze a demokrácia adta négy hold föld koros házzal. kicsi udvarral. S a szép leányzót csábította a hét és fél hold,, « Lovas szekér, az új ház, meg a határnyi udvar. Pedig a szüleinek — ahogy már rendezték ügyüket —, csaknem ezer holdas közös uradalmuk, sereg-, nyi állatuk, hatalmas épületeik, nagyszerű gépeik és több Káz család által összeadott bi~ zodalmuk volt. de a szép leánynak mindez nem tetszett. „Én gazdasszony akarok lenié magamnak, az * boldog»37* —• hxfkotte egyrs min! pereces a ■magáét... És jaj, elfutottak a képek, milyen hamar, milyen hirtelen! Pedig olyan jó elnézni, elidőzgétni mellettük néhanapján. Ma az Irmusén, holnap a másik leányáén, fiáén s azután megint a következőén. Abban a sorrendben, amelyet olyan jól igyekszenek tudni az anyák...

— Jaj, hogy nincs egy perc megállásom — koppan a beállt csendbe az Irmus hangja, miágy látom — pislog a feszülő

tarisznyára öreg Lóé»né is.

— Lajos sógor hívott cl náluk.

— Aztán mit csinál az én Ciza lányom? Soká voltál ott.?

— Vacsorát készített tán. Meg ezt a tarisznyát. . . isélte meg. Azután meg Imre sógor húzott be.

Irmus ‘ahogy belerakja a karikára vágott krumplit a sistergő zsírba, ő is kits rakni akartak sgy tarisznyával, mire én azt feleltem: nem kacagtatom ki magam az utcán. Egyébként, ami azt illeti — s most még magasabbra nyurgul —, egyáltalán nem vagyok rájuk szorulva. Van nekem miből venni...

— De mégis, adjad már na. Gyere csak, hadd nézzem. Ügy kívánok egy kis jó almát — lép Irma a férje mellé és nyúl annak a. hóna alá, a dagadó tarisznyáért.

Asztalos Bálint

képpen a sima tükrű tóba ejtett kő.

— Abbizony, lányom, sokat kell menni. Hanem az a nem mindegy, mi az eredménye... Na nézd csak, itthon az embered!

A menyecske kilép a konyhából és maga is láthatja, hogy valóban jön az ő férje. De. sigyan mi van annak a hóna alatt? — bámulja.

— Jó napot! — torpan meg Barna Elek az ereszcsorgóban. A tornácra már nem lép fel és azt a duzzadt, fehér vászontarisznyát. fogja, szorítja rendületlenül a hóna alatt. — Magát is lehet nálunk látni? — néz anyósára sötétzöld, rogyadozó szélű kalapja alól.

— Eljöttem már, fiam, megnézni benneteket. Ügy sem sűrven tudok jönni.

— Eléggé ritkán járnak nálunk — dünnyögi a vő olyas- forman, hogy éppen szóljon valamit.

— A feleséged azt mondta, fiam, hogy a borbélyhoz mentél. De voltál te egyebütt is,

jön a tornácra. Érthetetlen csodálkozással nézi emberét.

— Te Elek, hát mozdulj mar el arról a helyről. Tán odanőt- tél?! — Aztán kedvesebben, melegebben: — Mutasd csak, mit hoztál?

— Á... — rebeg a szeme Eleknek. — Egy kis izé... alma.

— Almaa Huj! De jól tetted. Milyen jó az!? Errefelé olyan ritkán hoznak árulni. Pedig én annyira szeretem ' — csicsereg a fiatalasszony. 1

Ámbár szép az asszonyt csicsergés, nevetés, ellenben Barna Elek nem mozdul az eresz- csorgóból. Csak beszél, jár a szája, minden mozdulat nélkül, akár nyári hőségben a csorda szélén tomboló magános bika, amelyik bőg és bőg anélkül, hogy megmoccanna.

— Lajos sógor is ott volt a borbélynál. Mikor kijöttünk azt mondta, lépjek el már náluk. Elmentem. Megrakták ezt a tarisznyát. Hogy tegnap kaptak a; csoportban... Imre só- gvrék megint behúztak. Azok

— Várjál. Majd én — mondja nagy nekiszanással az ember, a egyenesen megy be a konyhába, az asztal mellé. De olyan lassan, olyan cammogva. mintha legalábbis törve volna benne valami. Például a háta gerince.

— Anyámat is kínáld — lelkendezik a menyecske. — Mindig kedvelte az almát. Igaz, anyám?

Öreg Lőcs Gergelyné a kötője szélét morzsol gat ja és akaratlanul is mind jobbén arra gondol: milyen furcsa volt az előbb, ahogy állt a ve je az ereszcsorgóban. Meg ahogy álltak mind a hárman. Hárman, három helyen, látszólag közel és... mégis olyan nagynak tűnt az a kicsi távolság! Ezt érezve igen csendesre sikerül a hangja.

— Jó a. Az alma...

A vő lassan bogozza ki a tarisznya hurkát és egyelőre nem is vesz ki abból semmit. Hatalmasat szív az orrán, s kapkodó tekintettel kutat, keres valamit. Hop, megvan! Az

/ywvwvwyw*

Zeadülő fiatalok

KIK ELLEN, MIÉRT rendülnek ,egy csehszlovák kis falú tsz-lia- 'taljai? Erre a kérdésre ad választ 'Jan Jilek és Ivó Novak íilnwíg- [játéka. A fiatalok és idősek közelíti régi ellentétek itt újabb jellemző vonásokkal gyarapodnak. 'Újakkal, mert ez a világ sem a '.régi amelyben élnek. A sokrétű (ellentét alapját most már nem a 'magántulajdon képezi, hanem a 'közös. A haladóbb vonások képiviselői azonban változatlanul a (fiatalok. Jellemző, hogy a felme- ►rülő problémák sem egyéniek, halnem általában a közösségé. Közös a „háztájinak a közösből való gyarapítása" 'és közös a másik oldalion a lista készítése is. Szülői itisztelel. vagy öntudat és becsület. 'Ez a két érzés viaskodik a iiata- 'lokban. amikor arra az elhatáro- jzásra jutnak, hogy külön-külön »listát készítsenek szüleiknek a úsz-ből ellopott dolgaikról. Hiába 'minden erőszak, vagy szülői agitáció, a lista minden családról elkészül. A fiatalok titka azonban idő előtt kipattan és végül 'nem olvassák fel külön-külön a .listákat, hanem csak a végüssze- iget ismertetik. Húszezei-kétszáz- 'négy korona — ennyivel károsították meg a szülők közösen a iközöst. Az idősek belátják, hogy lényegében igazuk van a fiataloknak.

Ez a központi konfliktus szolgál alapul a Hím szerelmes párja. Eliska és Je-nda bonyadalma- inak is. Az ó sorsuk azonban a film meséjében sem foglal el olyan központi helyet, hogy az ö cselekedeteik vinnék előbbre az eseményeket. Talán ez is az jegyi'k magyarázata annak hogy a 'film kissé széteső. Az igaz, hogy ‘a nézőtéren őszinte nevetés hangzik fel, többször Is, csak az a baj, hfgy a vígjátéki elemek nem a központi probléma,

a lopás köré összpontosulnak, hanem általában egy-egy helyzet, vagy jól megrajzolt jellem a humor alapja. Két péidát említünk •meg. Ahogy Jenda szerelmesen ölébe kapja Eliskát és egészen hazáig cipeli, izzadva szuszogva, a végén már majdnem összeroskad- va, kitünően sikerült. A meszes gödörben való „fürdés" megrendezése azonban túlságosan primitiv.

ELISKA SZEREPÉBEN Helga Cockövát. a tsz-elnöknek a leányát mindjárt a film elején szivébe zárja a néző. Mértéktartóan, hitelesen ábrázolja, a naivan szerelmes. de ugyanakkor a fiatalok közösségével teljesen egyelőm, becsületes, nyílt jellemű tsz elnök „csemetét”. Nem az ő hibája, hogy nem tudjuk hitelesnek elfogadni összekoccanását Jendával, amikor az apja kényszerítésére hiányos listát készít a tóeszböl ellopott dolgairól. Őszinte vallomása „élete első szerelmes csókjáról” viszont sokáig emlékezetes marad.

Petr Kos.ka emlékezetes utasítás nyújt Jewda szerepében.

Őszinte érzéseket szólaltat meg,, amikor a szülői kényszer és a1 szenvedélyes szerelme közt vergődik. Rajta keresztül érezzük leg-, inkább, hogy mennyire eggyéforrt közöséget alkot az ifjúsági szerve zet minden tagja, éppen akkor, amikor kirekesztik maguk közül, ..árulása” miatt.

Talán éppen a rendező rovására írható, hogy a film jói si-< került részek után vontatottá, egy-két helyen unalmassá válik. Nincs egységes lüktetése a film-, nek. Az az embernek az érzése, hogy nem a központi probléma, a társadalmi tulajdon megcsonkítása lebeg állandóan a rendező szeme előtt, hanem néha csak egy-egy epizód jó megoldása.

Külön említést érdemel az, operatőri munka. Jan Novak olyan kitűnő felvételekkel lepi meg a nézőt, hogy az ember azon sajnálkozik-, hogy miért nem láthatja színes filmen ezeket a je-' leneteket.

NAGYON JÓL SIKERÜLT a

szinkronizálás. A megfelelő magyar hangok shuts kivétel nélkül mindig hitelesen hangzottak.

Gál Bels»

stöbp még fewsnwsfe vágó hát

után nyúl. Csak azután eraszü bele egyik kezét a tarisznyába. Kis ideig babrál benne, de úgy, olyan lassan- amiből ffl fa árnyéka is gyorsabban, fórást

Végre óriási markából elő- kandikál egy közepes, se kácsí, se nagy alma. Viszont ige« szép, tűzpiros színe van etimak- De enyje ni? Ajjaj, Barna Elek másik kezében megmozdul a kés és ketté szeli az egp almát.

Ő. Hahó! Az egyszeri széléi még nem elég. A kést megint megmozdítja a vő keze, amitől az egyik fél alma színien ketté hasad.

Az asztalra vissza- koppan a kés, a felben ma radt alma becsúszik vissza, a tarisznyába. A tarisznya hurkában megfeszül a madzag, amitől a hurok isméi ráncba szalad. Ezek után az ember megfordul és egyik kezében is egy negyedrész alma. a másikban is.

— Nem kell mindjárt nagyon neki esni. Hamar elfogyna, Beáig úgy jó, ha soká tart. Különben. .. az öregek jól ismerik az ilyesmit. Na, fogja csak. Ne, kóstold te is, Irmus.

De etek ahelyett, hogy kezüket nyújtanák a szelelnyi almáért. összenéznek. Néznek egymásra anya és asszonylánya. S ebben a nézésben any- nyi, de annyi minden van. A nyurga, szárazderekú Barna Elek, az Irmuska férje, öreg Lőcs Gergelyné vejc azonban mit sem törődve velük, álha- latosan szívja az orrát és megint kínál.

— El kell hát vermi, Aki szereli, elég annak egyszerre ennyi. Magam is megkívánom néha. De most nem kclL

— Vegyed csak, trmusotrí, vegyed. Neked jobban kell — biztatja asszonylányát sóhajjal vegyes, vékonyka nevetéssel öreg Löcsné. — Még megkívánod. ..

— Magának kell inkább. Oda adom az én részemet é. Itt van ni. Vagy tán... vigye haza édesapámnak. Majd én eszek... később.

így, ezeket mondja Irmua, amíg erőnek erejével érzi: ahg várja már. hogy fogait belevághassa az alma fehér húsába. légyen az akármilyen, kicsi szeletbe is. Mereg leime? Szégyenletes megalázás? Mind egy. Fékezhetetlen vággyal, olthatatlan szomjúsággal kívánja. Minden erejére szüksége van, hogy uralkodni tudjon magán.

— Nem. Elég ez nekem, Iá nyom. Edd meg csak te a magad szeletét. Ezt. az enyémet meg... majd elszopogaiow míg haza érek. Mit kell. tud" az ilyesmiről édesapádnak?..

De megyek is már. Enyje, hoc- elidőztem, Isten áldjon benn-, tehet, gyermekeim — és me7 fordul és indul az ö pici lépteivel Ui az udvarról.

— Ke menjen még. Maradhatni: még — úszik utána riadó: legkisebbik leánya kérlelése. W '

S amikor Irmus klsict utána a konyhából, anyja és:: ml veszi, hogy kék szemének ti-iz-> la. mély tavából nedvesség re-' rődik jMrtra.

Szíve összesiorul, vonal-nyi keskeny ajka sírás, küszködik és most nagyon er<i sen tudja, hogy azt a sz'1 "•'

. almát, amelyet még mindig markában fog. hal?’.a megáiA ' fásáért sem titán megenni. Ahogy a nejétől kapta, nagyon keserűvé vált az. ~w-r az iszonytató epe.

Majd bele löki a •,

mellett a vizes árokba. , rothadjon olt.

Vagyecsed, í95S. lucotcmbci*.

Keserű alma