Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-18 / 65. szám

Egy Munkásakadémia előadás margójára A NYÍREGYHÁZI Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalatnál, a Mun kásakadéarúa soronko vetkező előadását! hallgattam. Karádi Gyula igen jól felké­szült előadó és igen jó előadást tartott a „Fémek világáról". Vi­lágosán látja a Munkásakadémia célját, hogy azoknak a munkás­rétegeknek kell rendszeres és magasszínvonalú ismene (terjesz­tési lehetőséget nyújtani, akiknek a művelődési igénye már kiala­kult, de iskolai rendszerű okta­tásban nem vesznek részt. Vilá­gosan látja a Munkásakadémia feladó.át is, hogy az adott üzem termelési gyakorlatával össze­függő természettudományos alap­ismereteket kell, közérthető, nép­szerű fokon közölni. Ezen fel­adat betöltéséhez nélkülözhetet­len munkatársaink az üzemekben dolgozó műszaki értelmiségiek. Természetesen nagyon sok függ a hozzáállástól. Karádi elvtárs előadói módszerei közül kieme­lendő elsősorban az igen gondos, aprólékos felkészülés. Több, mint 1U egész íves beszéd vázlata azt bizonyltja, hogy meglévő tárgyi ludasán, -emlékezőtehetségén túl: a precizitásra is törekedett, figye­lembe vette hallgatóinak már meglévő tárgyi tudását, aktivitá­sát. Fő célja a korszerű művelt­ség iránti kedv és érdeklődés fel­keltése vök. Nem olvasta fel az anyagát, mert tudta, hogy ez aj {ómra nem elég aktív. A szemé­lyes ráhatás, a személyes kap­csolat megteremtésére alkalma­sabb a jegyzőiből történő: sza- badelóudás. Az ilyen előadás a hallgatók részéről nagyobb mél­tánylásra talál, ez a forma na­gyobb biztonságot ad az előadó­nak. MESTER ATTILA: Négy fél-gerezd... Egy almát tagiam ketté, harsogott Friss húsa meztelen késem alatt, Szétgurult, s ott feküdt elő cm Halott-hűvösen a két féldar. b. S aztán még egyet vágtam cl, — a kés Mint penge villant, mint a gondolat. •S aztán egy percre megdöbbentem és. És csak néztem az áldozatokat. Négy fél — gerezd, turcsa, szabálylalan Formájú alma — élhetetlenek! Alert hagytátok, hogy ilyen egyszerűen Egy mozdulattal legyőzhesselek? Mért nem átitatok ellen számtalan Szúrós tövissel, kéreggel, kemény Burokkal — ennek annyi módja van. S még most is ott cirógatna a fény Az almafán, az ágon, kinn a kertbe Takarna lomb. ringatna alkonyat, Göncöl hozná az álmod, s reggelente Köll énének a l'üttyös madarak. Négy fél gerezd — úgy néztem mint vörös Csuklyás hóhér a felnégyelt halottat Ilikor felsejlik benn az ösztönös Szánalom, mit a megszokás sem ollhal Aliért nem védekeztek? és aki Kénytelen túrni, és ha valami Nagy oknál fogva el sem menekül Vághatja kés, pallós büntetlenül? Nem. — Ez a négy léi alma nem lehel Arról, hogy szétmetszett magyaiba Nem gyűjt több napfényt, ízes nedvekét Abban a késben volt csak a hiba. $ már nem tudtam tovább egyhelyben ülni A ajon érzi ezt az ki egyre öl? S szerettem volna futni, menkülni Voltimi ennivjnt nine. Irnc f‘l n I Körültekintő elő­készítés előzi meg az áprilisban meg­nyíló IX. Magyar Képzőművésze, i Ki- I állítást. Festők, szob- j rászok, grafikusok | három és félezer mű- I vet küldtek a kiállí- j tusra, amelyből a 24 ' tagú zsűri ötszáz al­kotást .választott ki.i A szakemberekből ullo bíráló bizotlság arra törekedett, hogy a bemutai.andú anyag minden vitatott és vitatható eszmei cs mesterségbeli érteké­vel egyik,í végül is hű képet adjon arról, hogy, képzőművésze­ink nagy része, köz­tük a lestehetsege- . sebbek hogyan érle­lik művészi monda­nivalóvá a társadal­mi élményt, hogyan értelmezik a téma jelentőségét és ho­gyan küzdik le lépés- röl-lépésre a rég­forma kötöttségeit. telelő sajtóval. A zsarnokság cenzúrája megakadályozta, hogy a népet feJvylti;., gosító irodalmi és politikai művek" lát­hassanak napvilágé* . A munkások part­ja ezért elhatározta: szabad szellemű, a cenzúra nyomásától mentes sajtót kell létrehozni. Ha ez nem lehetséges a' föld felszínén, — akkor a föld alatt.. . . . Egy napon egy munkásasszony bé­. reite ki f ezt a kis házat az aviabári négykézláb megtennie, s hirtelen egy . .■tágasabb helyiségbe találta magát. L gy titkos nyomda volt ebben a ^ földalatti szobában, mintegy tíz méternyi mélységben. Mivel nagy gé­pelve*. ide lehozni nem lehetett (túszén ez a, szállítmány egy ilyen kis ház ré­szére feltűnő lett volna, és különben sem féri volna keresztül a szűk folyo­ci titkos tujotudábíui I bilisziben, Grúzia egymilliós fő­városában járt társaságunk. Na­gyon szép a fekvése; középen ,a Kúra fdiyó alkot völgyet, s ezt hegybe, .veszik köriül. E hegyes-völgye» gyönyörű vá­ros nagy múlttal rendelkezik; immár ezerötszáz esztendő van mögötte. Ki győzné felsorolni azt a sok-sok műem­léket, amit itt láttunk. (.Hogy csak ízelítőbe említsünk egyet: a város, kö­zepén emelkedik a régi. több mint ezeréves királyi vár, mely egy szikla­fal tetején áll. Gondoljuk meg, milyen lenyűgöző látvány volt egy modern fő­város kellős közepén ilyen vad szirtet és rajta ilyen régi épületet nézni...) Ha azonban azt kérdezné valaki, hogy mi ragad*.u meg itt- leginkább a látogatót, a válasz nem annyira a vá­ros gyönyörű fekvése, sem a régi tör­ténelmi műemlékre utalna. Tbiliszi kül­városában láthattunk 'valamit,, ami leg-, inkább a szívünkbe markolt ‘s képzele­tünkre hatott. Avlabárban. a grúz főváros egyik zegzugos utcákkal teli „kültelki'* ne­gyedében egy kis hág előtt álltunk meg. Igénytelen, egyszerű épület ez, külső­leg mifcen sem különbözik a környe­zőktől.' Amint belenéztünk, láttunk egy tagas udvart egy kúttal; dehát ilyet minden ottani háznál lehet látni. ..Mi nevezetesség lehet ezen a helyen?” — kérdeztük magunkban. ... Igen, éz a több, mint félévszá­zada épült ház igénytelen külsejével soha sem tűnt fel senkinek. Az akkor még hatalma teljében lévő cári zsar­nokság kópéi sem láttak rajta semmi különöset S éppen ez a körülmény volt aa% mm miatt a szabadság híveinek fi- gyetosE Büféje fordult. Századunk első éveiben már íoira- fkdxaí itEBnfcásmoKgalom vette kezde­tét a Kaúkásas vidékén, a halhatatlan emlékű Ondzsonilddze vezetésével. Ám az eszme terjedését nagymértékben gátolta.az, hogy nem rendelkezett tncg­kerülctben. Albérlőket is fogadott ide; mindannyian csendes, szerény dolgozó emberek voltak, kik soha nem duhaj­kodtak és egyéb módon sem hiv.ák fel soha magukra a környező utca lakói­nak figyelmét. Burátok nagyritkán ér­keztek hozzájuk, de akkor sem volt semmi hangoskodás. Az udvar végén állt egy kerekes ki)t. amelyből á gon­dos háziasszony mindig már eu e be­hozatta a vizel lakóival, hogy más­napra legyen. Igen, ez volt a külső látszat. Azt persze honnan is tudhatták volna a szomszédok, hogy az esti sötétségben a lakók egyike úgy megy a kúthoz vízért, hogy közbon lopva egy másik kísér'. Ám visszafelé már egyedül jött a vö­dör vízzel. Hál az a má.-ík hová tűnt? Talán leszállt a kútba? De hiszen ott vízbeíuUadhatott reggelig! Nem fulladt vízbe! Igaz. a vödör­ben az illető valóban leszúr*, a kút me­lyébe. Ám ott lent — még a víz színe fölött — egy kis nyílás sötétle';'.-. A tit­kos látogató ezen bebújva kis szűk alagútszerű folyosón találta magát. Mintegy negyven lépést kelleti itt són) kézi szedéssel dolgoztak itt. A vilá- gí.ást úgy oldották meg, hogy egy tit­kos vezetéken kérésziül (de nem u kú­ton át) villanyt juttattak ide. Az út dolgozó nyomdászok éjszaka érkeztek és távoztak innen a már említett tit­kos bejáraton keresztül. Ám egyszerre mindig csak egy érkezett, illetve távo­zott, a biztonság kedvéért. Ebben a titkos nyomdában állítot­ták elő a szabad sajtó terméke!*.. Igaz, nehéz veit munkásainak helyzete Hosszú, kimerítő szolgálatuk volt itt a föld alatt, a gyenge világítás szemüket rontotta, s — ami a legfőbb — állandóan tartani kellett a leleplezéstől. Ám semmi­féle nehézség és veszély sem rettentette vissza e bátor embereket. Eveken át dol­goztak a föld alatt, s közben újságok és könyvek egész sorát adták ki, különböző nyélvr! -•*•*. sc-k or több tízezres pél­dányban. Az aviabári nyomda termékei lazító hatásúak voltak; bátran leleplez­ték a barbar elnyomó:*, és egy boldo­gabb jövő felé mutattak utat. hol sza­badság' lesz, hol jólétben és boldogság­ban fognak élni a népmilliók. Három éven att tevékenykedett az aviabári titkos nyomda. A cári ható­ságok persze tudlak, hogy ilyen létezik, hiszen kiadványai elkerülhető.lenül ke­zükre kerüllek. Tudtak, hogy van va­lahol ilyen titkos nyomda. — csak ép­pen a helyét nem ismerték. Pedig nyo­moztak utána fáradhatatlanul, költsé­get és vallatást nem sajnálva; miköz­ben a tbiliszi kormányzósági palotába egyre-másra futottak be a jelentések a titokzatos földalatti nyomdáról, a rend­őrfőnökök nem is sejtették, hogy' fölük nem is egészen egy kilométerre tevé­kenykedik az. Ám egy napon — nem ludni pon­tosan miért — a cári .rendőrség gyanút fogott és egy különítménye házkutatást tartott a kis aviabári házban. Az épü­lőben azonban semmit sem találtak, cs ’már úgy nézeti kj. hogy szégyenszemre eredménytelenül kell távozniuk. Ám a parancsnokuk a Kút mellé érve, csak kíváncsiságból egy meggyújtott papír­kötegel dobott le a sötét mélységbe. Az- alagú bol jövő légáramlat ezt fel­kapta s ez az élesszemű rendőrkopónak ■gyanús Völt Leszállva a kútba, a rend­őrök diadali. osan kiáltottak fel: • meg­talált ák a titkos nyomdát, s az éppen aznap ott dolgozókat letartóztatták. Az aviabári nvomda megszűr,■. dolgozóit Szibériába hurcolták, hol nyomtalanul tűntek ei. V| iktt ben az aviabári titkos nyom­da történetét hallgattuk ebben a — ma múzeumként berendezett — kis házban, nekünk, magyar emberek­nek történelmünk egy ragyogó fejezete .a ott eszünkbe. Hiszen azért a sajtó- • -b ids ti-ért,1 melyért c bátor nyomdá- -*•!; küzdöttek., harcolt annak idején ’ >*üfi is. A b?lh;:':ü)--n emlékű már­cius 15-én a költő és társai a sajtó sza­badságának, a cenzúra eltörlésének igé­nvével kezdték harcukat. A sajtósza­badság ügyét a proletárdiktatúra vá#- Ui ta valóra .... Merényi í,ímin. ' dasag építésé során nem tűrhet- < jük a konaervatizmust a tech- j , bikában. Mint mondani szokás:* . ; vén gebén magas gátat nem, ugorhatsz át. Ezek a szavak * számunkra is irányt szabnak, i mert a szocializmus építésének t elengedhetetlen kelléke a mű-! szaki ismeretterjesztés. Pártunk (| Politikai Bizottságának 1960 jú-j* niusi határozata is megszabja fel- (| adatainkat a műszaki ismerettel- jesztésben. Ez az egyes üzemekre ([ is vonatkozik, AZ EDDIGIEKBŐL is kitűnik. (| hogy van olyan fontos, — ha nem fon.osabb, — mint például *| a házi sakkverseny. Ugyanis a/.'* történt, hogy a Mezőgazdasagi <| Gépjavító Vállalatnál a kélhelen- '* ként szokásos Munkásakadémia (| előadásával egyidőben rendezték S a hallgatók számára a házi sakk - verseny.. Ez elvonta .a hallgató- súg nagy részét. Javaslom: a l| Munkasakadémia előadásainak J* idejére ne engedélyezzenek vállalat vezetői semmiféle egyéb,1 rendezvényt. A másik hiányos-/ ság. hogy a könyvtári munka/ nem egészítette ki az előadást. Azt üzemi könyvtárak állományú. S úgy kellene beszerzéskor gyara- * pítani, hogy a Munkásakadémia f témáihoz kapcsolódjanak. Az üzemi könyvtárosnak az előadás j színhelyére kellene vinni azokat j a műszaki könyveket és folyó-! iratokat, amelyek kapcsolódnak az előadásokhoz. A szóbeli és írá­sos műszaki propaganda nagyon szorosan összefügg egymással... j Tökcy Károly, a Népművelési Tanácsadói munkatársa. MEGLEPŐ VOLT, hogy a hallgatók mennyire figyelték az előadót. Pedig ez eléggé fárasztó dolog a hallgatók számára, de az | előadó számára is. A figyelem j lekötésének éppen tartalmi lehe- i tőségei vannak elsősorban. És ez­zel a lehetőséggel egész előadása során élt is Karádi elvtárs. Ezen­kívül a hallgatók emlékezetét is foglalkoztatta. Már meglévő is­meretekhez jól kapcsolta anya­gát. Előadása során nem ..meg­magyarázni’’ akart, hanem arra! törekedett. — és ez si’^-rült is —, j hogy mindent úgy mondjon, hogy I hallgatói ..megértsék": amit meg akart értetni. Mindezt azzal érte el többek j között, hogy gondoskod',-. t szem- * léltető képekről. A szemléltetés! jelentőségét azt hiszem ezen a j helyen most nem kell elemezni, i A Munkásakadémia előadások, j általában >az igényesebb előadók | nélkülözhetetlen kelléke: a szem- 1 léltető-eszköz. A jó módszerek 1 közül egyik legjelentősebb és leg­inkább követésre méltó: a szem­léltető képek tudatos és célszerű alkalmazása. Az érdeklődés fel­keltését mi sem bizonyítja job- j ban, mint az a tény, hogy az elő- | adás befejeztével minden egyes! hallgatónak vök; kérdése, a vita. 1 äz aktivitás is példamutató volt. j Mindent egybevetve: tartalmi j szempor» ból. az előadó és a hall-! gatók aktivitása szempontjából a j látott munkásakadémiai előadás I jó volt. Nem volt kielégítő a la.ogatoU- I ság! Pedig' elég ha csupán arra; utalunk, amit az SZKP XXII. kongresszusán Hruscsov elvtárs mondott többek között erről a kérdésről; — A kommunista gaz­& Matsvar Képzőművészeti Kiállítás előkészületeiről

Next

/
Thumbnails
Contents