Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 5. szám
így született a nyírbátori Meg kell nézni! A nyírbátori múzeumot látni kell — ezzel a gondolattal hagyja ott az ember a frissen megnyílt kiállítási helyiségeket. Klasszikus környezet, boltíves termek, vastag falak, csúcsíves ablakok... egyszerű fehér falak, amelyek szürke domborzatokkal emelik ki a szépséges épület alkatát, S a hosszú, világos folyosókról nyíló termekben gazdag helytörténeti, néprajzi, régészeti anyag, értékes képtár, és a páratlan bátorligeti védett terület miniatűr termé-1 szetes darabjai, életképszerű felépítésben, üveg mögött. Levegője, varázsa van ennek a múzeumnak, s a hozzá nem értő ember többet tanul itt végigsétálva a termeken, mintha hónapokon keresztül kutatna ez ismeretek megszerzése után. Nehez lenne rövid cikkben bemutatni mindezt, amit itt megkap az ember: Látványt, érdekességet, tudományt. Az ut az ember őskorától vezet napjainkig, tablók, tárgyak, modern, minden elismerést megérdemlő rendezésben sorakoznak a vitrinekben, vagy szabadon, mint a lovagterem páncélja. Aki ismeri a nyíregyházi múzeumot, az fogalmat alkothat a nyírbátoriról, ha azt mondjuk, hogy csupán a képtár is lényegesen nagyobb. (Nem kis irigységgel legyen mondva, a nyíregyháziak nevében!) A történeti kiállítás olyan ér-j ték, hogy azt megtekinteni külföldről is érkeznek tudósok, i Nyírbátor igen gazdag emlékek-' ben, szinte kimeríthetetlen. A most megnyílt reprezentatív múzeumával idegenforgalmi érdekesség lehetne... párját külföldön se sokat lehet találni... Most, ahogy megvan, s a látogatási könyvben szaporodnak a nevek. — könnyű egy nagy sóhajjal nyugtázni az eredményt. Azazhogy... még most sem? így felel erre Szalontai Barnabás, az igazgató: — Nincs még befejezve. Hát? Hogyan tovább? — Rengeteg anyag van még kint, szánté minden házban. Ott nem ismerik értékét, lim-lom is lehet, itt meg gyöngyszem, Hogyan kezdődött? muzeum Ettől kezdve már céltudatosabb a munka, rendszeresebb a támogatás. 1055-ben állandó kiállítás nyílik, a Múzeum Főosztály engedélyével. S megjelenik az első kiadvány: A nyírbátori Bá- thori István Falumúzeum állandó régészeti, várostörténeti, néprajzi és természettudományi kiállítása címmel, Szalontai összeállításában. Még ez évben a falumúzeum a rangosabb helytörténeti múzeumok sorába kerül, s fenntartásáról továbbra már a megye gondoskodik. Innen kezdve már külföldi tudósok is látogatják. Gyűlik az anyag, nem elég már a művelődési ház szűk helyisége, raktárhelyiségek, padlásfeljáró telik velük, 1957-ben pattan ki a gondolat, hogy a műemlék kolostor lenne a legjobb hely a múzeum elhelyezésére. S megindul érte a harc. Küzdelmek, sikerek, elismerések, kiadott dolgozatok, növekvő gyűjtemény, egyre nagyobb támogatás, egyre szélesebb körű önkéntes segítő tábor... s ma itt a múzeum. Nem is dió, hanem mogyoró-1 héjban, íme a története. í Ratkó József: A n vám * I Anyám a föld alatt van, vigyázok, rá ne lépjek, nem tudom, mily alakban költi föl őt az élet. Könnyű, soványka teste, nem tudom, hogy mivé lett bogárka, búza lett e — I í vigyázok, rá ne lépjek. I Szeretem a meleget. , kívánom is. Egész nap tesz-vesz j az. ember, a jószág körül jár. | Hideg, cudar hideg van kinn. I A kutyát sem érdemes kieresz- J teni. De az ember nem kutya. [ Többet elbír, mert muszáj... | Olyan jól átsüti es a meleg j a csontjaimat. Az arcomra fe- I szül a bőr. Tudom, hogy nem J feszül. Régen, nagyon régen I volt már sima. Most mégis, mintha fiatalosan sima lenne. Pedig ráncos. Már régen ráncos. Karácsony óta, minden este egy 6zál gyertyát gyújtok meg. A többivel még várok. Hátha...? Szeretem a gyertya illatát, ösz- szekeveredik a sercegő fenyő- i tűk szagával. Meleg a szoba, ; gyertyafény. Szép, ünnepi az este. Lajos elaludt itt mellettem. Elbágyasztotta a meleg, j Szegény öregem. Neki, lehet, | már kevesebo van hátra.... Azért megy, hajtja magát nap í mint nap. Ebben az új falusi i világban is... — Magdusom — ■ mondogatja. — Tudod, Magdusom, jó lenne ez biztosan, csak nekünk már elfelé... ; Sokszor nagy egyedüllét szakad rám. Most is. így szoktunk mi karácsonyt, új esztendőt ün- i nepelni? Jaj, dehogy! A háború óta ez az első ilyen. Pistu, Pistikém! Mit tettél velünk? Nem, nem bírom elhinni, hogy Bátorliget szóban és képekben Hogyan készül a kötelező átialánoa iskolai anyag ? lontai Bamabas, — első ízben 1952-ben, Balatoniüreden merült fel bennem. Nagyon megtetszett néhány Balaton-kömyéki múzeum, és arra gondoltam, hogy' a nagy történelmi múlttal, Eu- rópa-hírű műemlék templomokkal, valamint a bátorligeti természettudományos környezettel rendelkező Nyírbátoriján is szükségessé válna egy helytörténeti múzeum létrehozása. — Hónapokig érlelődött bennem a terv, a megvalósítás módja. A járási szervek elgondolásaimat helyeselték, maguk részéről támogatást ígértek. 1953 nyarán Nyírbátor főterén csatornázási, ősszel pedig a gimnázium alapozási munkálatai indultak meg. Az innen előkerült tárgyak, (Lipót-tallérok, középkori kőem- lékek stb.) eljutottak hozzám. Régóta szorgalmazzák már iskoláinkban, hogy a tananyagon kívül tanulják meg, ismerjék meg a tanulók megyéjük, környékük különlegességeit, nevezetességeit, a megfelelő tantárgyakhoz kapcsolva. Ilyen nevezetességszámba megy megyénkben például a i bátorligeti botanikus kert. Gaiántay Teo- 1 dor, a nyírbátori Bá- thori István gimnázium biológia szakos tanárát azért kerestem fel, mert ő éppen ennek a megyei j nevezetességnek az j iskolai népszerűsíté- ; sén dolgozik. | — Először is azt szeretném tisztázni, hogy nemcsak Bátorligetről van szó, hanem a csarodai ter- ; mészetvédelmi területről és a káliósem- jéni Nagymohosról is, annál is inkább mert az utóbbi kettőről nagyon kevesen tudnak. Peddig érdemes megismerni. A múlt év elején kaptam megbíz?, lást és egyben segítséget (is dr. Margit!cs Gyulánc megyei szakfelügyelőtől a már említett három területet ismertető dolgozat írásához. 1962-ben meg is jelenik, mintegy két ívnyi terjedelemben. — Milyen forrásmunkák álltak rendelkezésére? — Bátorligettel nagyon sokat foglalkoztak már. Az 1953- ban kiadott Bátorliget élovuaga nagj-on komoly munka például, de annyira magas, tudományos színtű, hogy egy népszerűsítő dolgozat-, hoz alig használható. Jobban használható már Szaiontay Barna Nyírbátor története és Bátorliget élővilága című munkája. Rapaics Raymund a Nyírség növénylöld- rajzu, Vajda A magyar növényvilág képeskönyve, különböző folyóiratokban. lapokban megjelent kisebb cikkek szolgáltak még forrásul. — Es ennek a dolgozatnak az alapján tanítanak majd az iskolákban? — Az általános iskolákban kötelező lesz ez az anyag, a középiskolákban pedig valószínűleg a szakkörök anyagába építjük be. Nemcsak ennek a dolgozatnak az elkészítésével bíztak meg azonban, hanem egy ugyanezekről a területekről készített diafilm készítésével is. — Milyen nehézségei voltak a felvételek készítésénél? — Nagyon sok munkába kerül egy ilyen diafilmnek az elkészítése. Nemcsak any- nyit dolgozom vele, amennyi majd a filmen látszani fog, hanem annál sokkal többet. Hogy mást ne mondjak, nem minden felvétel sikerül. Különösen új területet jelent a csarodai és a kállósemjéni. Erről a kettőről írásos feldolgozást sem nagyon találtam még, képeket meg egyáltalán nem. Külön nehézséget jelent az is hogy minden évszakban be kell mutatni ezeket a területeket, más-P'-'-s növényekkel, állatokkal. Gál Béla. A községi kezelésbe kerülnek a könyvtárak Fokozatosan községi kezelésbe: kerülnek a könyvtárak megyénkben. Az elmúlt évvel bezárólag több mint 160 könyvtárat taná- csösított a megyei könyvtár. Ez- | zel egyidejűleg több mint hu- 1 szonhétezer kötet könyvvel gya- j rapodtak a könyvtárak. Jelen- * tős u 720 ezer forint értékű bútorzat- és felszerelésvásáriás is. A községek szívesen áldoztak a könyvtárakra. A mátészalkai járásban e célra 76 ezer forintot fordítottak. Porcsalma, korány, Marokpapi, Kölese és még sok község 4—5 ezer forintot költött könyvtáraira. A muzeum törhetetlen akaratú, következetes igazgatója és megteremtője nem csekély dolgot kezdeményezett, amikor le- . rakta — képletesen szólva — a múzeum első alapjait. De a se-1 gítőkészség körülvette, megértés-1 re és támogatásra talált a gondolat széles körben. Rövidesen sok munkatársa akadt a múzeumnak, önkéntes, társadalmi munkás. áldozatkész fiatalok és idősebbek, a nép minden rétegéből, ] A községi és járási állami, tár-l sadalmi szervek is azonnal meg- j kísérelték a szinte lehetetlennek! tűnő eélt sikeréig segíteni, s a > kísérletnek induló cselekvés ma! mar dicséretes, kézzelfogható valóság. S annál nagyobb az értéke, mert így született: szinte semmiből. — A nyírbátori muzeum létesítésének terve — vall erről Sza- 1 Harcsa Miklós küldte el, egy négylábú, faragott kulacsot. a család egy tárgyi hagyományát. 1954. áprilisában már megrendezik az első kiállítást, amely néprajzi tárgyú. Ez méginkább felkelti az érdeklődést, s a mú- zeum-„csíra” két helyiséget kap a művelődési házban. ŐH\/ AD szivéből mondta: — Ha nem akkor akaratuk ellenére is megcsinálom. Felnőttem, férfi vagyok! Ilyenkor mindig elszorítja valami a torkomat, ha arra a napra gondolok. Sírok. Mint most is. Lajos nem látja. Mert különben dühbe jönne. Akartam, akkor is akartam józanul szigorú lenni. De csak makacs voltam. Határtalanul féltékeny arra a lányra. A fiam miatt. Az én kisfiam, a Pistikém miatt. Hogy ezután már nemcsak az enyém lesz... Dajkáltam, nevel- gettem, szépen járattam. Nem kell más egy anyának a büszke boldogsághoz: szép, értelmes engedelmes gyereket nevelni. Megéreztük, nagyonis, az egyetemi éveket. Neki soha nem mondtuk, nem mutattuk. Ügy örült a szívem: ember, okos, tanult ember lett belőle. Csak akkor ne lett volna bennem az a makacs féltékenység. Tudhattam volna pedig, hogy nem így akartam, nem így gondoltam. Pisti, a,ikor láttam igazán, akaratos. Nagyon akaratos. Mint én. összekapkodta a ruháit, könyveit. Elment. Ahhoz a lányhoz. Rettenetes éjszaka következett utána. A szemem egy pillanatra sem tudtam lehunyni. Csak sírtam, sírtam és kegyetlenül haragudtam. Es nem tudtam igazában, hogy miért és kire. Naivon nehéz hirtelen uj kabátot váltani. Hát még akkor, amikor az öregség kösz- vénye fogja az embert. így voltam én is. Lajos sem bírt belenyugodni, hogy a mi kisfiúnk lefelé menjen párt keresni magának. Legalább ma- gunkformája lennének. Meri bocsásd meg, istenem, ha egyenlő világ is járja, de az én apám nemes volt. Nemes Bodrogi Kálmán. És most a rég? libausztatónál kössünk ki? Hogy Nyári István, az én fiam. Csontos Varga Janinak a lányát vigye esküvőre? ■ ^ _____________________ es» fffl KWITWMMHS njEWmsm, Ekkor határozta el véglegesen j Szalontai Barna, hogy 6zéleskö- I rű gyűjtésre hívja a nyírbáto- j riakat, s a környező község pe- | dagógusait. S megindult á szí- ; vós, türelmes munka. Nemcsak • az ásatások leletei gyűltök, ha-1 nem a néprajzi tárgyak is. Az j első darabot a Vörös Csillag Ter-j melősaövetkezet egyik tagja, i w Ásatási leletek — néprajzi tárgyak De..., avagy nem ? Nemrég kiállítás volt a fehérgyarmati művelődési házban. Az anya- és csecsemővédelmi kiállítás anyaga igen hasznos és időszerű, s hogy megtörtént, azt bizonyítja, törődnék ezzel az egészségügyi kérdéssel is a fehérgyarmatiak. De™ No, igaz, hogy például a gépállomás ingyen szállította az anyagot Kisvárdáról Fehérgyarmatra, s a társadalmi szervek minden segítséget megadtak. De... Igaz, hogy a kiállítást a művelődési ház hatalmas előcsarnokában rendezték meg, hogy sokan láthassák. De... Valóban, sok látogatója is volt. De... De miért végeztek félmunkát, ha egészet lehetett volna? A kiállítás anyagát ugyanis úgy helyezték el, — ha ezt annak lehet nevezni, — hogy a látogatókban az a benyomás támadhatott, ezt muszáj volt megcsinálni. Rendezetlen, összképet nem mutató volt ez a forma, semmiképp som méltó sem az anyaghoz, sem a művelődési házhoz. Kár ezért a De-ért. De nélkül szebb lett volna. De biRibóczi Fái.
