Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-30 / 24. szám
Ilogjfait és mihoR leli xúi*s%aniailás! lasmesfwei*en ? A közgyűlés után több emberrel beszélgetek, amikor az egyik hatvan körüli szövetkezeti gazda azt mondja: — A gyermek se egy nap alatt tanul meg járni. — Teljesen igaza van. De mit lehet ebből következtetni a Micsurin közösségére? Az első igazság az, hogy Vasmegyeien sem ment minden úgy, mint a karikacsapás. A belépési nyilatkozatok rendre összegyűltek ugyan 1960. decemberében, a vezetőség választásában is eleget lettek, de a közösbe adandó takarmányok és vetőmagvak bevitelénél már egyenetlenségek keletkeztek. Majd az elérkezett tavaszi munkák végzésében sem voltak éppen egy akaraton. A brigádok gúnynevet adtak egymásnak, szinte napirenden voltak a személyeskedések, és nem tett jó szolgálatot a régi tag-új tag káros szemlélete sem. Már-már úgy látszott, hogy a nyugodtab- baknak, a rriéggondoltab baknak teljesen elvész a szavuk. De nem így történt. Hiszen valamennyien szeretik a földet, a jószágot, s ez a szeretet nem hagyja magát megtagadni. Márpedig a töld, a jószág akkor ad hasznot, há a cserbenhagyás helyett jól bánnak vele. A türelmes és helyén való szó, a bizakodást erősítő gondolat fokozatosan. hatott. Aki ma türelmetlenül zsörtölődött, az másnap megbékélt hangon jelentette ki, — Igen. én is boldogulásunkat akarom. Nem vagyok a magam ellensége. Persze, a kezdeti kihagyásokat, hiányosságokat később már nem lehetett teljesén pótolni. Az akarás egységesedése azonban nagy lendületet adott a tsz-nek. És a közös erőbe, vetett bizalom szi- lárdulása új gondolatok valóra váltását bontakoztatta ki. 192 ezer forint „mellékesen“ A rendeződő szervezeti viszonyok aztán arra késztette a vezetőséget. hogy felmérje a pénzügyi helyzetet és a már látszólagos kieséseket valamiképpen pótolja. Elhatározták, hogy jó művelés mellett a 30 hold zöldséget és az ugyanennyi sárgarépát akkor egyelik, amikor a kiszedetteket már csomókba lehet kötni, és értékesíteni tudják. Hasonlóan járlak él 10 . hold magról vetett hagymánál is. Eredetileg kétezer naposcsibe felnevelése szelepeit tervükben. De amikor látták, hogy7 értékesítésükkor nagyon jól kifizetődött a velük való foglalkozás, még az előbbiektől is többet állítottak be és neveltek fel. Kezdetben úgy gondolták, hogy az év folyamán tíz darab szarvas- marhát hizlalnak meg. Látva azonban a nagyüzem adta lehetőségeket, az állam segítségével még további 84 hizlalásra alkalmas egyedeket vásároltak és állítottak be közös istállóikba. S mert ezeket az elhatározásokat most egységesen akarták és szívvel munkálkodtak értük. e kezdeményezéseik után 192 ezer forint, terven felüli bevétel került közös kasszájukba. Iád viszonylatában — átlag 2731 munkaegység jusson. Ilyen megjavult lendülettel. ilven tettrekészség mellett tei-mészetesen az eredineny sem maradhatott el. De csakis megérdemelten! Mert a kezdeti nehézségekből fakadó hibák megbosszulták ám magukat: néhány növényfeleségből nem érték el az előirányzott átlag-mennyiséget. Később meg, minden igyekezetük ellenére is egyéb körülmények (állatállományukban a sertésvész pusztítása és főleg a szárazság) befolyásolták most már igyekvő törekvésüket. És jött a zárszámadás. Éspedig nem is akármilyen! Segítette ezt, hogy árúértékesítési tervüket minden akaratukkal teljesíteni igyekeztek. S bár a már meglévő zetorukhoz és traktorukhoz két^v^ új traktort vásároltak, a még nélkülözhető munkagépek megnem- vételével az e célra előirányzott összegből közel félmillió forintot takarítottak meg. Ügyeltek anx'a. hogy a tervezett munkaegységet szükségtelenül ne lépjék tűi. A tagság jobb munkára való serkentése érdekében határozatba hozott premizálást megtérítették. így végeredményben az egy munkaegységre tervezett 40 forint 4 fillérből mindössze két forint hatvannégy fillért „könyel- műsködtek" el. S az viszont megint külön elismerést érdemel, hogy ebből 32 forint a pénzbeni részesedés. Pedig különböző építkezési beruházásokra is nem kevesebb, mint egymillió-százhat-- mincezer forintot fordítottak, melyből jelentős összeg' volt a saját erő. Az első közös esztendő botla- dozásai közepette is valamennyien megtanultak tehát ..járni", a vasmegyeri szövetkezeti tagok. S a legnagyobb tanulság számunkra: a nagyüzemi gazdálkodás jó alap a boldoguláshoz. No meg az: hogy mostani zárszámadásukhoz mérten még szebbre, még többre képesek! Asztalos Bálint A Kerepesi temetőben síremlékei avattak a Vörös Brigád hősi halált halt tag jainak emlékére. Az MSZMP Budapesti PB nevében Venéczi János és Bakó Ágnes megkoszorúzzák az emlékművet. (Pálfai (iábor íelv.) A Nyírtelekhez tartozó Görögszálláso ti él özvegy Soltész Ferencné, aki már a 104. életévét is betöltötte, de még ma is teljes szellemi -frissességnek és jó egészségnek örvend. Az agg asszony egyik lányával, az ugyancsak özvegy Stefáncsik Jánosáénál lakik, s tesz-vesz a ház körül. Soltész néninek öt gyermeke volt, melyek után 10 unokát, 38 dédunokát és 2 ükunokát tarinn/1 í - e?/nnn« Mindenki munkát kért Annak tudatában, hogy a nagyüzemi gazdálkodásban is a szorgalmas, becsületes munka hozza meg a maga gyümölcsét, a vezetőségnek mind több gondot okozott a jelentkező munkaerő teljes foglalkoztatása. A kétezer párszáz holdon gazdálkodó termelőszövetkezet ötszáz körüli i>2 forgat Kgész életében sokat dolgozott, hisz kora ifjúságában a Molnár báróknál volt konyhalány, majd később szakácsnő. Kétszer vált özveggyé, egy gyermekét és több unokáját kisérte el utolsó útjára. Maya ellenben még soha nem volt ágyban fekvő beteg, influenzán kívül más betegséget nem ismer, s megvan még mind a 32 foga is. Soltész nénit egy ízben már felkeresték az Élettani Kutató Intézet munkatársai, orvosai is, s beszélgettek vele a hosszú élet titkairól. Az első házasságából született legidősebb lánya — idős Kurucz Jánosné buji lakos is — 74 éves. A megye egyik s talán legidősebb asszonyának ez úton is kívánunk jó egészséget, szép, nyugodt öregkort, s hosszú életet. Kovács Endre munkaerővel kezdte az évet. de később ez a létszám a családtagokkal ezer negyvenhét főre növekedett! És mindenki kérte a munkát, mindenki keresni akart! Egyáltalán nem volt könnyű dolga a vezetőségnek, hogy mindjárt az első esztendőben a tagkönyves tagokra — egy-egy csa* -k-k-k-k-* -k -*r-fc-«•*■*-* -k-fc-*-fc-**-*«**■*-*E«y íirgeöntő és egv gyöngyhalász „Lyoniaveszett64 több mint öt ve n togla i k oz ás n a k Mérnökök a falvakért- Korszerű bekötőutak Értékes jótanácsok 320 ezer forintos ajándék — Térképek /975-re — 1.1 árom évvel ezelőtt azzal a céllal alakult * ^ meg a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő műszaki akciócsoport, hogy erejéhez mérten segítséget nyújtson a falvaknak, a megye termelőszövetkezeteinek, építkezéseik olcsóbb megvalósításáéin. Az első évben még csak Nyíregyházán dolgozott egy 17 tagú mérnökcsoport, — de a következő években a kisvárdai, a tiszalöki, majd a mátészalkai já-. ráfiban is felkínálták segítségüket a képezett szakemberek.- < Már 1959-ben is jelentős társadalmi munkát végeztek a nyíregyházi csoport'tagjai.,; Napi leendőik után nagy gonddal munkálkodtak a ti- borszállási Petőfi, a nyírmeggyesi Petőfi, a nyíregyházi Ságvári és a záhonyi Üj Föld termelőszövetkezetek bekötőútjainak tervdokumentációin. Összesen több. mint hat kilométernyi korszerű bekötőutak részletes terveit dolgozták ki. Emellett a községek részére magasépítési munkák. tervezését is elvállalták. . Egy évvel később, 1960-ban megvalósult egy nagyszerű vállalkozásuk: társadalmi munkával, kidolgozták a Nyírbéltek—Omboly összekötő út teryétv Később a tarpai Győzelem és az olcs- vai tsz bekötőút-gondját apasztották. Az elmúlt évben Kqcsord község népe érezhette leginkább a népfront mellett munkálkodó műszaki akciócsoport áldását: többezer forint kiadástól menekültek meg, mert a segítőkész mérnökök ellenszolgáltatás nélkül végezték el a 4 népszámláláskor szétosz- * tott kérdőívek mindegyikén szerepelt a kérdés: foglalkozása. A beérkezett csaknem tízmillió válaszból a népszámlálás „főhadiszállásán'' a statisztikusok serege most rajzolja meg a képet: melyik iparág hány munkáskezet foglalkoztat, mekkora az egyes szakmák tábora. s melyek a népszerű, melyek a kevésbé kedvelt, vagy éppen kihalóban levő mesterségek. A foglalkozások körüli búvárkodás ugyan még nem fejeződött be, a számok emberei azonban máris sok érdekes, s nem minden tanulság híjával lévő megállapításra jutottak. Kiderült például, hogy nemcsak az idők — a foglalkozások is változnak, méghozzá elég gyorsan. A húsz évvel korábbi állapotokhoz képest több, mint ötven foglalkozásnak egyszerűen „nyomave- szett". A különféle szakinak, mesterségek hiánycikklistáján természetesen az első helyeken szerepelnek a nagy és középbirtokosok, a tőkepénzesek, a magánbankárok, a nagybérlők, az élet- járadékosok, a béi-háztulajdono- sok, a magánzók és az ezekhez hasonló „közhasznú munkakört betöltők. S velük együtt ítéletet mondott az idő a kártya- és rulett játékbarlang tulöbb, mint három és félkilométeres bekötőút tervét. De Zajta. Tiszadada és Ti szászéntmárton dolgozói is hálával gondolnak az önzetlen szakemberekre. Három eve lesz csupán, hogy a megye műszaki értelmiségéből alakúit akciócsoportok dolgoznak. — munkájuk máris kellemes hatással van Szabolcs-Szatmár megye falvainak fejlődésére. Egy gyors statisztika szerint 1959-ben 90 ezer, 1960-ban. 110 ezer és 1961-ben 120 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Mindez azonban nem fejezi ki kellő képpen tevékenységük nagy hasznát, hiszen a konkrét tervdokumentációk készítésén túl értékes szakmai, műszaki tanácsokkal látják el a segítséget kérőket, míg a községek távlati rendezési terveinek kijelölésében is nagyértékű segítséget nyújtanak. Több község rendezési tervéhez vonták meg a ; íz-tizenöt év utáni jövő vonalait: hogyan néz majd ki egy szabolcsi falu 1975-ben? Jarkovszki Alajos, Csont Ax-pád, Dohanics László és a többi mérnökök keze alól kerültek ki a jövő falvainak térképei. Ók tizénkettő-iizenöt napot dolgoztak társadalmi munkában a kérések teljesítéséért. J ó munkájukéit a Hazafias Népfront megyei bizottsága az elmúlt évben ötvenegy mérnöknek fejezte ki elismerését, s adott át értékes könyvjutalmakat. lajdonosok. a bordélyháztulajdonosok, no meg a házasságközvetítő „cégek”, irodák valaha busás pénzeket zsebrevágó tulajdonosai felett is. S ha még az 1941-es népszámláláskor a ..foglalkozása-’ rovatba viszonylag szép számban kerültek olyan bejegyzések, hogy ..oeiluloid-gallérkészítő”, „lakáj”, „komornyik”, háziszolga'’, vagy éppen „gazdasági cseléd” — ma már egyetlen népszámlálási íven sem találkozhatunk velük. Vannak azután olyan foglalkozások is, amelyeknek ugyan utolsó „mohikánjai” még megtalálhatók, de hamarosan minden bizonnyal felkerülnek az eltűnt mesterségek listájára. Ezek közé tartoznak például a régi Pest-Buda jellegzetes alakjai, a gázlámpa-gyújtogatók és apáink, nagyapáink „taxisofőrjei”, a íiákeresek. A Balaton környékén még feljegyeztek egy gyöngyhalászt is — aki nyilván szívesebben vallja magáénak ezt a lírai csengésű foglalkozást, mintsem egyszerűen kagyló-gyűjtőnek titulálja magát — az Alföld viszont még egy főfoglalkozású úrgeöntővel dicsekedhet. KELET-MAGYAROBSZrAG & J, 104 éves qörátszállási asszony
