Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-30 / 24. szám

ilyen vagyok — ilyen szeretnék lenni; Sevelés a tiszafáké gimnáziumban Nein tanítják küion tantárgy­ként az iskolában. Nem is lehet. Mégis betölti az iskola egész le­vegőjét. Szakács Ferenc kissé hi­vatalos szaknyelven így mondja ezt: „nálunk nevelés — oktatás a sorrend”. De nem csak az igazgatónak a véleménye ez, az asztalt körülülő többi nevelő: Kollmann Katalin, Szabó Bálint- né, Kovács Éva, Kuky Lajasné és Szabó Bálint ugyanezt mond­ja, vallju. A tiszalöki gimnázium taná­rai, egy-két kivételtői eltekintve a mi rendszerünk egyetemein végeztek. Nem dicsekvésből mondják ők ezt el, hanem in­kább annak bizonyítására, hogy mennyivel könnyebb az ft dolguk az ifjúság nevelésében Az idősebb pedagógusoknak, akik a múlt rendszerben is ta­nítottak, csak új volt az új is­kola, míg a fiatalabbak szinte ebbe születtek... Maguknak az iskoláknak is vol­tak hagyományaik, — nem a ne­mes, értékes hagyományokról van szó — amelyeket azért nem le­hetett egyik napról a másikra levetkőzni. A nagy kallói járási könyvtár ú j otthonában A tiszalöki gimnázium eseté­ben ilyesmiről nem volt sző, mert az erőmű árnyékában szü­letett 1953-ban. A fizikai munkában nevelke­dett falusi fiatalokat nem kész kényelemben indította nehéz út­jukra az iskola. Többen is ugyanarra gondolnak azonnal, de csak egyikük kezd beszélni ar­ról, hogy milyen sok munkába került a régi kastély átalakí­tása. Politechnikai oktatásról a gyakorlati életre nevelésről ak­kor még nem esett úgy szó, mint ma. Ök már akitor is azt tet­ték, ha nem is- beszéltek róla. Együtt dolgoztak, együtt küzdöt­tek tanulók és tanárok, mint egy nagy család. Ez a szellem magyarázza, hogy a tiszalöki ta- I námak, diáknak egy kicsit töb- • bet jcLent ez az iskola, mint má-! soknak. A munka szeretető, a kiváló! közösségi szellem megmaradt az ! első évek után is. Nemrég ad­tak át rendeltetésének két saját maguk által épített új tantermei. A vegyesipari vállalat három napra vállalta volna el például a betonelemek felszerelését, a tanárok és diákok hihetetlen lel­Jla fi s zélen líörzetesítctt továbbképző iskolák A KÖZELMÚLTBAN adták át Galambos Lajos író részvé­telével megtartott író—olvasó találkozó keretében a nagykál- lói járási könyvtár új otthonát a járási művelődési ház épüle­tében. A. jőtér emeletes épü­letének földszintjét majdnem teljesen az újonnan kialakított könyvtár foglalja el. Az olva­sót már belépéskor megfogja a gondosan kialakított belsőtér, melynek uralkodó része egy modern, háromszárnyú köny- vesállvány, színes lemezborítá­sa egyöntetű a többi bútorzat díszítésével. A polcok közt zöld danuflor szőnyegek futnak s az olvasó kényelmét egy-egy elegáns kerek asztalka, párná­zott székek biztosítják, akik válogatás közben ülve tekinthe­tik át a kikölcsönözni szándé­kozott könyveket. A járási könyvtár ez évben tért át a szabadpolcos kölcsön­zésre, az olvasóközönség tet­szés szerint azt a könyvet vá­lasztja ki, amely megnyeri tet­szését, vagy amelyet el akar olvasni. AZ ÁLLOMÁNY FELTÖLTÉ­SÉT a szomszédos tápraktárból biztosítják. A kővetkező szoba: olvasóterem. Válogatott könyv­anyag, antológiák, nyelv- es művészeti könyvek várják itt az érdeklődőket. A folyóiratíár- lón több, mint 50 féle újság, — közte néhány orosz, német ét angol nyelvű is, — áll az olva­sóterem látogatóinak rendelke­zésére. A napló tanúsága sze­rint igen nagy kedveltségnek örvend a sok színes, változa­tos lap, melyek egyaránt tájé­koztatnak a napi politikai, n tudományok, a sport, irodalom és a művészet aktualitásairól, de nem hiányoznák a humoros es ifjúsági lapok sem. Szépen berendezett iroda és vidéki raktár egészíti ki a könyvtár helyiségeit. A dolgo­zószoba jugoszláv típusú bútorai osztatlan elismerést arattak ed­dig minden látogató élőt. Itt folyik a feldolgozás s most alakítják ki az eddig hiányzó kézikönyvtár állományát. As egyik csendes sarokban dohány­zóasztalkák és kényelmes fote­lek várják a könyvtár látoga­tóit, s egy-egy alkalommal, szükebb összejövetelekkor a klubszoba szerepét is betölt Hz. ezzel is öregbítve a könyvtár újveretű jó hírnevét, EREDMÉNYEIBEN is jelen­tős ez az új otthont kapott könyvtár. 1961-ben 811 olvasó 22 066 könyvet olvasott ki csak helyben, s ha hozzávesszük eh­hez a járás területén több mint negyvenezret kitevő vidéki köl­csönzést is, akkor elmondhat­juk, hogy a könyvtár dolgozói jó munkát végeztek. kesedéssel egy nap alatt végez-! | ték el ezt a munkát, amit gép-'1 pel csak három nap alatt tudtak! ! volna. * 11 Ezek ismeretében talán nem! ! hangzik frázisnak, hogy a tisza-'' löki diákok sokkal jobban ! | megbecsülik a társadalmi !! tulajdont, j mint más középiskolások. A jój közösségi szellemről náluk csaki mint meglévő valóságról lehet! beszélni. Nem kételkedhetünk) azoknak a tanulóknak az őszin-J tőségében sem, akik egyik dől-' gozatukban elragadtatással em-J lékeztek meg igazgatójuk és osz-i tályfőnökük építkezésben tanúsí-! tott példamutatásáról. ■ A poidtív emberi tulajdonsugo-I kát nem könyvből, hanem gya-' korlatból ismerik meg, hordozóik! ott vannak minden nap a sze-1 műk előtt. Nem csoda, ha példa-! képül is fogadják őket sokan.' „Ilyen vagyok — ilyen szeret-! nék lenni” címmel dolgozatot' írlak. ; Őszintén, mélyrehatóan | elemezték önmagukat, í hibáikat, fogyatékosságaikat. Volt.í aki még azt is bevallotta, ho-2 gyan csapta be az osztályfőné-j két. Hogy milyenek szeretnének! -lenni? Kiderült, hogy modern 3 eszmények állnak előttük. Ga-1 garint, Tyitovot nem divatból« vallják példaképnek, hanem tu­lajdonságaik — bátorság, hősies­ség, hazaszeretet — miatt. Őszinték akkor is, ha szüleiket nem mindenben tekinthetik köve­tendő példaképnek. Az egyik ta­nuló például elmondotta, hogy édesapja pap, de ő nem hisz Is­tenben. Hogyan viselkedjék ap­jával szemben? Meddig mehet el vele a vitában? Szinte mindegyik nevelőjükről tudják, hogy mi a szenvedélye, talán még azt is meg tudnák mondani, hogy egyik-másik mi­kor megy moziba. Ez a közeli emberi kapcsolat magyarázza azt is, hogy az egyik tanár édesap­jának a temetésére az egész osz­tály elment Debrecenbe. Tanárok és tanulók nemcsak az órákon vannak együtt, ha­nem u munkában, a mindennapi élet gondjaiban, az élet nagy kér­déseinek megismerésében is. A szocialista erkölcsre nevelésnek, a jó példakép kiválasztásának megbízható, biztos alapja ez. Gál Béla Rekord-telek krónikája tinikor embereket faltuk megyénkben a far imánk Több évszázad idő­járási feljegyzései alapján megállapítot­ták, hogy a hideg telek egyik hosszú sora mo körül kez­dődött és a 90-es évek végéig tartott. 1800 körül fordult az időjárás és 1915-ben volt a legmelegebb a tél. Huszonöt esztendőn at túlnyomóan eny­he telek következtek, egy-egy hidegebb tél közbejöttével. Igen szigorú tél volt vi­szont 1708—1709-ben. amikoris országszer­te kifagyiak a dió­fák. Debrecen halá­rában egy népes juhfalka pásztorostul megfagyott. A bor­ból sokhelyütt jég lett a hordókban. A nagy hideg miatt a kuruc—labanc csapa­tok között a csatá­rozások szüneteltek. Az 1788—89 eszten­dő telén megyénk­ben a farkasok em­bereket faltak fel. Öt év múlva, a tél kö­zepén Erdélyben 62 centiméteres magas­ságban feküdt a hó. Pest-Budán január­ban sok postakocsi a hóba veszett. 1807- ben a nyulakal kéz­zel fogták a nagy hidegben és hóban. Kegyetlen télről mégis az 1816-os esztendő a legemlé­kezetesebb. Január végén a hóviharban SO ezer szarvasmar­ha és juh veszett el, többszáz ember meg­fagyott. Nagy telek közé sorolható még az 1940-es, 1947-cs és az 1956-os esztendő is. Elmondok egy kitalált tör­ténetet, aminek a valósághoz semmi köze. Ezt azért bo­csátom előre, nehogy valakit megsértsek a tapintatlansá­gommal. > ttaoerszerzö Janos tsz elnök min­dig arra intette a vezetőséget, hogy felfele mindenkivel jóba kell lenni. Az ember sose tudhatja... Egyszer a já­rástól néhány elvtárs' vadászott a halár­ban, majd vacsorázott a tsz-ben. utána lementek a közös pincébe. Idogáltak, énekeltek, és fejenként köszönömre ■ elvit­tek a közösből egy-egy demizson bort. „Nyugalom emberek!’’ — intette a kishi- tüeket és az ilyesmiben járatlanokat az elnök. „Megtérül ez. llát nem gondoltoit a tavaszi műtrágya elosztásra? Milyen jó lesz nekünk majd akkor e néhány em­ber!" A kisebb fejcsóválókat pedig egy­szerűen leintette. Értenek is azok a magas politikához! Aztán jött a vizügyis ember, s kapott egy üveg palinkat a közösből. (Sose lehet tudni, hogy ez mikor térül meg vízben!) A biztosító embere sem ment el üres kéz­zel, (Ha jón esetleg egy tavaszi jégverés, majd megszolgálja az ajándékot.) Aztán jöttek sofra a nagyon és csak kicsit „felül" levő emberek. Jött az állatforgalmis, a, MÉH-es, betoppant sűrűn az adóügyis nr KELET.MAG1AEX)KSZÁ(í Haverszerző János ismerős, járatos volt ide még a megyei színház közönségszervezője is. (Az utóbbi színién kapott ajándékot, mert egy rossz zárszámadás esetén milyen jó lesz egy jó színielőadás. Sosem lehet tudni!) Búr súlyos költségek árán, de Haver­szerző János meleg barátságot kötött egy képárus ..ügynökkel". egy cukorgyári em­berrel, több átvevővel. néhány jó tollú újságíróval (ezt úgyis kihúzzák a szerkesz­tek!) egy körzeti állatorvossal, egy áram­szolgáltató vállalati ellenőrrel, egy autó­kereskedelmi emberrel. (milyen jól jön majd ez, ha a tagság személygépkocsik vásárlásába kezd) egy pincegazdasági szakemberrel, két gépállomási igazgatóval, s így még vagy félszáz tsz-be járó em­berrel. .. KM averszerző Jánost min jenkihez bontatlan, szinte lírai barátság fűzte. S a baráti tábor egyre nőtt. Hiszen ilyen híre keit: ..Belevaló tsz-clr.ököt akarsz megismerni? Menj el Haverszerző Jánoshoz. Az az igazi!" S jöttek újra az ismeretlenek, új beiratkozok Haverszerző János szívébe. Már a tsz-ber :m is admi­nisztráltak mást, csak a barátokat. Részük­re külön főkönyvei állították fel. s neveik mellé azt is beírták, ki mire lesz jó, ha agy-szer.^ Teltek, múltak a hónapok, s Haver- szerző János, mint egy kincseihez ragasz­kodó fösvény gyűjtögette a barátokat Odahaza esténként a családjának fel­olvasást tartott, külön ízelgetve az ilyen ,,barát-ínyencségeket”, mint já­rási előadó, főállat vásárló stb. Ha­nem egyszeresek beborult Haverszerző Janos felett az ég. A szövetkezetében — ki törődött eddig az ilyesmivel — meg­bomlott a munkafegyelem, társadalmi munkasokkal kelleti letöreini a közös ten­gerit, felszedni a cukorrépát. Leromlott a: állatállomány, összecsomósodtál; a ba­jok. Haverszerzö János erről mit sem tu­dott. Hiszen minden nap két-három barát látogatta meg. akikkel jól eltöltötte a na­pokat. Csak hírből szerzett tudomást ar­ról. hogy a tagság a zárszámadó közgyű­lésen X'alamire készül. 11 ogy mire, az is kiderült, Haver­* * szerző János letiltására. Ször­nyűség! A vajszívű elnököt kiebrudalták a tsz-ből! Akkor Haverszerző János sorra felkereste a barátokat, akik könnyezve sajnálkoztak azon, hogy manapság a szö­vetkezeti demokráciát senki sem sérthe meg. S ha mar így történt, akkor bele kell nyugodni a dologba. A keserűség világosí­totta meg Haverszerző János elméjét, mert belevillant ez a bölcsesség: — Manapság nem elég csak a felsőbb szervekkel jóban lenni, hanem jóban kell tenni a tagsággal is... Griff Sándor L/em behelyezték l'inuország legnagyobb alagutat A küzépfinnorszagi Suolahti közelében üzembehelyezték az ország legnagyobb alagútját, A több mint 2,T km hosszú alag­út. egy év alatt megépült. A költségek 400 millió finn márkát tettek lei. Különös nehézséget okozott a több mint 100 ezer köbméter kőzet elszállítása. Halálos sziiveszterezós Gergelyln^ornyán Szilveszterkor Krutila .UÜscf nas.v társasággal a gergelytugórnyat ital­boltban mulatoztak. Társaságában volt Koróczki István, feleségével. Később a társaság felkerekedett és elindult a ktilturltázba, hogy részt vegyenek az ottani szilvesz­teri mulatságon. Koróczki magával vitt egy liter bort is. A. kultUTbáz- ban találkoztak Barátit Istvánnal, cs a boil együtt elfogyasztották. Koróczki István közben lefuss« dott, s felesége haza akarta ót vinni. Vita támadt közöttük. A vi­tába avatkozott a kulturház előtt Barátit István is, aki csillapítani próbálta az ittas embert. Ekkor érkezett a kulturház elé Koróczki barája. Krutita József, aki Barátit Istvánnak támadt és áldozatát le­szúrta. Barátit István * helyszínen ntCEijalW Az általános iskolát veszettek összefogása nagy problémát je­lentett még az utóbbi években. Mi történjék azokkal, akik nem tanulnak tovább? A rendeletileg kötelezővé tett továbbképző is­kola jo formát Ígért már kez­detben is. Bar egyre népsze­rűbbé válik ez a továbbképzési forma, jelentkeznek problémák is az oktatás jellegével kapcsolat­ban. Egy községi általános iskola igazgatója egy volt tanítványá­nak példájára hivatkozva vetette fel a szakosítás kérdését. Az ál­talános iskolában nem mentek sokra a gyerekekkel. Ha nem is, bukott, közepesnél nem vitte többre soha. Gondolták, nem te­lik tőle többre. A téeszben az­tán a kertészeti brigádvezetőnek a jobbktzc lett. Nagy szorgalom­mal. lelkesedéssel végezte el a továbbképző iskola két osztályát. Nyilván azért, mert kertészeti jellegű volt. Az addig teljesen közömbös gyerekre ra sem lehe­tett ismerni. Most. bár már nem kötelező, újra bejár az órákra, hogy el ne felejtse a tanultakat. Ez azonban csak egy ok lenne arra, hogy szakosítsák a tovább­képző iskolákat. Sokkal fonto­sabb ennél a gazdasági érdek. Egy téesznek nyilvánvalóan több­féle szakemberre van szüksége — nem csak kertészre például — márpedig* a község továbbképző iskolája csak egy fajta szakkép­zést nyújthat, legalábbis a jelen­legi óraszámban. Érdemes lenne elgondolkozni a javaslaton: körzetenként többféle szakjellegű iskolát lehetne szer­vezni és a tanulók átjárhatnának egy ik községből a másikba — ha a közlekedést sikerül megoldani — és így egy község továbbkép­ző iskolás fiataljai nem lennének kénytelenek ugyanazt a szakmát tanulni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents