Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 23. szám
Jóni A hogy ül szemben velem a másik széken, nyugodt, szinte komótos a tartása. Télhez való rendes, hosszú nagykabát van rajta, lábán bokszolt egészcipő. Magas, bekecs formájú mellénye alatt tiszta, takaros nyakú ing. Az irodában nagy a jövésmenés, szinte percenként nyílik, záródik, az ajtó. — Tegnap tartottuk a zárszámadást, azért van itt most ilyen forgalom. Egyébként, nincs nekem senki elől titkolni valóm. Beszélgessen csak velem az elvtárs. Szívesen veszem. — Tehát Jóni Károlynak hívják? — Ügy van. — Cigány? — s ahogy ezt kérdem, valami furcsa érzés dorombol bennem. De ő nyugodtan ül és egyenes a tekintete. — Nem mondja azt már itt nekem, senki. Csak így: Jóvá, vagy Károly. Ki bátyámoz. ki tegez. Kivel hogy áll köztünk az idő— Mióta szövetkezeti tag? — Tizedik éve. — Meg tudott válni a korábbi életmódtól? Ültében egyenesre húzza magát. Szemében villanás lobban. — Sikerült. Fogadalmat tettem. hogy kibújok a rongyból. . . — Hány éves? — ötvenegy. — Család? — Há-át... van belőlük éppenséggel elég — feleli mosolyogva. — Tízen élnek. A legidősebb fiú. Károly már nős. Berentén dolgozik. Ilonka lányunk is családos. Itt munkálkodnak férjével együtt a tsz- ben. A többiek velünk vannak. Négy iskolába jár. Kettő még nem. A tíz éven aluliak után kétszáznyolcvan forint jön havonta. — Mit szólt a tagság ahhoz, hogy.. . maga csak úgy. semmi nélkül közéjük állított? Sokan földet, jószágot meg egyebet hoztak. — Tudtam én ezt. Szorgalmammal iparkodtam is pótolni. Nem válogattam a munkában. Kcdveltettem magam. — Milyen munkához ért legjobban? — Figyelem én mindig, ki j hogy csinál valamit, Nagyon sok mindent megtanultam. De tán. a mezei munka pászol hoz- i zám igazán, Amit tavaly is esi- náltam. Vagy hat és fél hód J körül munkáltam. — Jól? Rossz«!? Mit mond- j tok a területére? t~* yorsan körül néz. mintha \ ^ keresne valakit. Közben doboz cigarettát vesz elő és j rágyújt. —r De kár. hogy nincs itt a j brigádvezetőm — csóvália a fejét. — <5 mondaná inkább. A Ssováti Sándor. Mert én csak azt tudom: kisülne a szemem,, ha panasz lenne a munkámra. f.*.*.*.-*.*.*.'*. — 300 sertést hizlalnak a kislétai Rákóczi Tsz-ben Ebben az évben fokozott gondol fordítanak az állattenyésztésre a kislétai Rákóczi Tsz-ben. Jelenleg 139 szarvasmarhájuk van, amelyből 60 tehén. A korábbiakhoz képest növekedett a tejtermelés és elérték a 8.8 literes fe- jési átlagot. Háromszáz sertésre kötöttek szerződést, melyből az év első felében 100-at adnak át közfogyasztásra. A háromszáz hízóért több mint félmillió forint bevételre számít a szövetkezet. Ebben az évben áttértek a sertéstáp etetésére, mely azt eredményezte, hogy csökkent az elhullás. Van 300 süldőjük is, melyből biztosítják a hksóanyag utánpótlást Károly kincse Ahogy felnézek jegyzetelésemből, látom, akik hallották kijelentését, többen is bólintanak rá. — És mire vitte? Mit hozott a tavalyi esztendő? — Egy munkaegység negyvenkét forintot ér. Én ötszáztizenhét munkaegységet gyűjtöttem. Utána az összes keresetem — prémiumokkal — cakk-pakk megvan huszonöt- ezer forint. A készpénz — az előlegekkel együtt — vagy tizenötezer körül van. A többi pedig kenyérnekvaló, krumpli, tengeri, cukor, szalma, cigaretta, gally... De a háztáji is adott úgy ötezer forintnyi értéket. — Ilyen keresetből meg is lehet élni. Háza van-e? Mióta úgy vagyok mint más becsületes ember, azóta vettem. Olyan udvara van, harminckét gyönyörű almafa terem rajta, — Mondjon még valamit a családjáról. Feleségéről, a gyermekekről. — A feleségem iparkodik rendet tartani a házban. Süt, főz, mos... Nyáron, mikor hozta utánam az ennivalót, míg én ettem, addig kapálgatott. A gyermekek meg? Ha a nagyobbak már nem is járták ki az iskolát, de a kisebbek ahogy nőnek, tanuljanak. Azt »veretném, mikor megnőnek, valami szakmájuk lehetne. Améknek pedig ide van kedve, azt én tanítom be. Mert hej! debizony, higgye el az elvtárs, nagy dolog az, tudni, hogy a munkám után mi mindenem van... — Ügy magától, mit tart a legfontosabbnak abban, hogy itt Hodászon, egyenlőjogú tagja a Béke Termelőszövetkezet közösségének? Kicsit elgondolkozik. Jobb kezével türelmesen dobol a főkönyvelő asztalának szélén. — Azt — tartja megint egyenesre a fejét —, hogy megtaláltam a becsületet, a tisztes séget. Ezt elismerik, éreztetik velem. Ez pedig nekem mindentől többet érőbb kincs. ★ A beszélgetés után megkérdez- tem az elnököt, a könyvelőt és még több tagot is. Mindanynyian Jóni Károly mellett nyilatkoznak. Sőt, még azt is köz- lik, hogy 21 cigányszármazású tagja van a tsz-nek. És semmi panasz rájuk. Van azonban még\ Hodászon is néhány cigánycsalád, akik nem szakítottak a régi élettel. Remélhető, ők is rövidesen felismerik a mindentől többet érő kincset, amelyet a kollektív gazdálkodás jellem- és emberformáló ereje ad! Asztalos Bálint. Tanácskozás a Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalatnál Szombaton délelőtt tanácskozásra jöttek össze a Szabolcs- Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalat központjában a párt-, a szakszervezet, a KISZ, valamint a gazdasági irányítás vezetői. A megbeszélés fő célja az 1962. évi munkaverseny mozgalomnak a Minisztertanács és a SZOT erre- vonatkozó határozatának szellemében történő új alapokra való helyezése volt. Az értekezleten Kovacsics Gyula. párttitkár kivonatosan ismertette a határozatot, majd Kanda Pál. a vállalat igazgatója beszélt az ez évi tervfelada tokról. A terv számokból kiindulva ismertette azokat a tennivalókat, amelyek a munkaverseny kibontakozásának alapjául szolgálnak és biztosíthatják a vállalat gazdaságos munkáját. Befejezésül Lencsés János elvtárs, a szakszervezeti bizottság titkára — a munkaverseny formáira vonatkozó részletesen kidolgozott — határozati javaslatot terjesztett a tanácskozás részt vevői elé. A vitában javasolt módosításokkal a javaslatot elfogadták. Nagy érdeklődés kísérte act m egészségügyi aktívaülést, amelyet a napokban az SZMT székhazában tartottak Nyíregyházán. Kabainé dr. Huszka Antónia, a MTA Gyermeklélektani Intézetének tudományos munkatársa „Játék és nevelés — jutalmazás és büntetés” címmel tartott előadást gyermeknevelési kérdésekről. — Képeink: dr. Huszka Antónia válaszol ~ a közönség nagy figyelemmel hallgatja. (Hammel J. (elv.) TERMELŐSZÖVETKEZETI népi együttest akarnak alakítani gondos előkészítő munkával Kis- létán. Énekkar, tánccsoport már van, a zenekar képzése most folyik. KIHELYEZIK az egri pedagógiai főiskola harmadéves hallgatóit gyakorlati munkára — közülük mintegy húsz jelentkezőt — megyénk iskoláiba. 34. — Hát tessék intézkedni, hogy kiirtsanak. Nagyon jót tetszene tenni vele nekem. — Visszapofázunk törpe úr?! — sziszegte a majdnem törpe — hát akkor gyerünk, csak csináld, amire születtél! Ugord át ezt a botot. És vízszintesen elé tartotta a botját. Akkor már ott állt mellette az egyik géppisztolyos SS-őr, tagbaszakadt barna rosteki fiú. Majd szétpattan rajta a ruha. Biztatóan, derűsen mosolygott, látszott rajta, milyen kedves, mókás embernek tartja a szakértő urat. — Ugorj! — bökte meg a fegyvere csövével csaknem jóindulatúan Gütiget — hallottad, mit mondott Fetrich úr? És Gütig ugrott. Sokkal alacsonyabbat, .mint a bot szintje, sípcsontja beleakadt. csattanva vágódott el. A feje a teste után Roppant a deszkán. A géppisztolyos kölyök harsányan nevetett. Petrich zavaros tekintettel nézte, hogyan rohan a támolyogva feltápászkodó törpe segítségére egv óriás: Leo Krebs. Igen, a szakértő úr még elviselhetetlenebbé tette az amúgy is elviselhetetlent, üvöltött és ártott, ahol tudott. Aztán este hazament és papucsban tanulmányozta nyomdája könyvelését. Ö buktatta le a szerencsétlen Dávidkát is. Dávidka nagy, fekete szemű 12 éves kreol kisfiú volt. A varsói gettóból került ide. Az apja a barikádokon esett el. anyját Sachsenhausen ben azonnal elváHiirin nih—Ré/f: A loftUt-tá TITKA 1 1 1 1 fl I I11HI lasztották tőle. Neki is gázkamra rancsára Wegner sorakoztatta a lett volna a sorsa, ha Wegner fő- nagyteremben valamennyi foghadnagy akkoriban nem javasolja lyot Krugernek: Berhardsen, a norvég partizán Őrnagy úr, a szakértő úr került Dávidka jobboldalára. A naponta többször is kezembe sor hirtelen végighullámzott, a nyom valamit, hol egy klisét, hol norvég jókora kezefeje Dávidka egy bankjegyet, hol egy ollót, csíkos rabruhajahoz preselodott, hogy szaladjak vele a nagyterem de azonnal visszahúzta, mintha egyik végéből a másikba, valaki- sav marta volna meg. A gyerek hez, vagy egy másik műhelybe zsebében különleges papír jelleg- akar ezt-azt küldeni. Hát tudja zetes ziaegését, zörgését hallotta, őrnagy úr, a lábam miatt nálam tapintotta. Eléggé megismerte szaladásról szó sincs, arról nem ezt a tapintást, ezt a hangot a is beszélve, hogy amíg viszem, 19-es barakkban... mégsem tudom úgy szemmel tar- — Nyolc tízfontos bankjegy el- tani a társaságot, mint kellene, tűnt — szólalt meg szárazon, Tudom: a munkásokra szükség majdnem közömbösen Kruger, van, és nem akarjuk bővíteni a Nem nagy összeg, de a tény életlétszámot. De nem lehetne, mond- veszélyes. Nem árulok zsákbajuk egy gyéreket beállítani er- macskát, bárki tette, meg kell re a célra? halnia. Meghalni azonban sokfé— Rendben — I 'intott Kruger leképpen lehet, és ha a tettes és Wegner másnap behozta Dá- most előlép, ezt megkönnyítjük vidkát. Vagy másfél hete lehetett neki. A pénzt úgyis megtaláljuk, ott, amikor Petrich észrevette, —ha a bűnöst nem, megtizedel- hogy a szokásos napi mintacso- tetem a barakkot. Ezt én sajnál- magban, amelyben 50 darab nám a legjobban, újabb munká- bankónak kellett lennie, ezúttal sok betanításával idő vész kárba, csak 42 van. Azonnal belefú.it A norvég gyors mozdulattal Krugertől kapott sípjába, a mun- Dávidka zsebébe nyúlt. Kivette ka leállt. Bejött az őrnagy is, pa- a fontokat és kilépett: — Én vettem el a pénzt.. — kezdte, de a kisfiú már mellette is volt — Add vissza, bácsi — zokogta — könyörgöm, add vissza. Anyukám itt van valahol kint és biztos, nincs neki ennivalója. Azért tettem zsebre ezt a pénzt abból a csomagból, amit Wegner bácsi küldött a szakértő bácsinak, hogy ha találkozom anyukával, odaadjam neki. Wladyslaw, a vőröshajú balti matróz remegő szájjal fordította a lengyel szavakat. Az őrnagy arca rebbenéstelen maradt. Kötelességszerűen lendítette ki öklét, egyenesen a norvég arcába. A partizán fejét egy pillanat alatt elöntötte a vér. de meg sem ingott. Kruger intett, a gyereket az irodába vitték. Mögöttük Wegner főhadnagy bicegett — krákogott egy sort, aztán megkérdezte: — Hm.. . őrnagy úr... Nem lehetne elkerülni, hogy ezt a gyereket... — Nem — hangzott halkan, rendíthetetlenül a parancsnok válasza. — Talán én is sajnálom ezt a kölyköt. De nem cselekedhetünk személyes érzelmeink szerint. Kötelességünk példát statuálni. Ha most nem tessizük, ezerszer megbánhatjuk. ... Dávid Jendrichowski 12 évű* lengyel állampolgárt soha senki nem látta többé. * — Alszol, norvég? — suttogta Krebs takarodó után a priecsen (Folytatjuk) KEIJBT-M AGYARORSZÄG. 5 |
