Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-23 / 18. szám

Uffcltártón 1$ előre aharnah lepni Vezetőségrálaszló taggyűlésről ©jfehértóa szombat délelőtt ártották meg a földmüvesszó- /etkezet veaetöségválasztó tag­gyűlését. Űjfehértó megyénk »gyík legnagyobb községe, Ért- lető, ha a földművesszövetkeze- íek munkájának nagy jelentősé­ge van ebben a községben. Ezt egyébként az érdeklődés is bi­zonyította. A megválasztott kül­döttek valamennyien részt vet­tek. Á földművesszövetkezet négy­éves tevékenységéről, munkájáról Szűcs Miklós eivtárs, a szövet­kezet elnöke számolt be. A be­számolójában többek között el­mondta, milyen változást és fej­lődést értek el különösen azóta, amióta olyan emberek kerültek a vezetőségbe, akik figyelembe­vették a népgazdaság és a lakos­ság érdekeit. Ezt olyan tények is bizonyítják: mint az 50 millió forintos évi forgalom, a dolgozók egyre udvariasabb j kiszolgálása, a vásárlók javasla- j tainak figyelembevétele. Persze 1 nemcsak eredményekről, de a | hibákról, a jövőről is sok szó j hangzott el. íme néhány: bővíte­ni a bolthálózatot, az áruválasz­tékot, biztosítani az udvariasabb kiszolgálást, s nem utolsó sor­ban egy új áruház építését. Ez utóbbi különösen fontos, mert a közel tizenhétezer lakosú köz­ségnek a választékos kielégítést csak úgy tudják biztosítani, ha megfelelő épületük van. Tervük és elképzelésük megvan. A la­kosság zöme is egyetért ezzel. A vezetőségen és az illetékes szerveken múlik, hogy a terv­ből valóság legyen. Mert, ha valóság lesz, mindennap leg­alább 300 embernek könnyítik meg a vásárlást. (Tudniillik eny- n.vien járnak naponta Űjfehértó- ról Nyíregyházára vagy Debre­cenbe vásárolni.) Ez bizony sok munkakiesést is jelent. Mind a beszámoló, mind a vita hangsúlyozta a földműves­szövetkezeti dolgozók politikai, szakmai képzését. Nagyon helye­sen állapították meg: a szakmai képzés jó, de a politikai képzéssel el van­nak maradva. Éppen ezért az új vezetőségnek az lesz az egyik legfontosabb feladata, hogy eb­ben változást érjenek el. Helye­sen határozták meg azt is. hogy tevékenyebben részt akarnak venni a tsz-ek és tszcs-k segíté­sében és a termeltetésben is. Természetes, a földművesszövet- kezetnek is elgondolása kell, hogy legyen a helyi igények ki­elégítésében. Több felszólaló el-, mondotta például, hogy kevésbé I lehet kapni zöldséget, és olyan } kertészeti termelvényeket, ame-1 lyekre nagy szüksége volna a háziasszonyoknak. Egy kis szer­vezéssel, egy kis előrelátással úgy véljük, ez is megoldható. (Természetesen helyes, ha ebben a MÉK is segít.) A beszámoló elhangzása és a vita lezárása után megválasztot­ták az új földművesszövetkezet! vezetőséget, valamint a járási küldötteket. Halászat a zajló Tiszán A szokatlanul enyhe időjárás következtében megkez­dődött a jégzajlás a Tiszán. Az egymáshoz verődő jégtáblák zajára a halak elhagyják téli búvóhelyeiket és csoportokba verődve úszkálnak a folyóban. A tokaji Tiszavirág Halá­szati Tsz tagjai — kihasználva a jégzajlást — azonnal meg­kezdték a téli nyíltvízi halászatot. Csónakba szállnak a halászok. Birgés Árpád felv. Súlyos sérülés és anyagi kár balesetből Fokozottan tartsuk be a közlekedési szabályokat Január harmadikán az esti órákban a Nyíregyháza Oros közötti, 47-es számú műúton összeütközött az ötös számú Autóközlekedési Vállalat két személygépkocsija. Az egyiken Böjti József gépkocsivezető utasként szállította Lip­csei György orosi lakost. A másikon Nagy János gépkocsi- vezető — szintén utasként — Berge Jenő budapesti lakost szállította. A két személygépkocsi egymással szemben közleke­dett. Amikor egymáshoz körülbelül 300 méterre lehettek, a síkos, csúszós úton Böjti József hirtelen fékezett. Ennek ha­tására a gépkocsi keresztbe fordult az úttesten és a Nagy János által vezetett gépkocsi nekiütközött. A baleset következtében a Böjti által vezetett személy­gépkocsi az árokba fordult. Böjti Józsefet és Berge Jenőt súlyos sérülésekkel a nyíregyházi kórházba szállították. Az anyagi kár kilencezer forint. A nyomozás folyik. A jelenlegi jeges, csúszós utak és a ködös időjárás nagy mértékben veszélyeztetik nemcsak a jármű, hanem a gyalogosok forgalmát is. Éppen ezért fontos, hogy a közúti forgalomban résztvevő gépjárművezetők fokozott mértékben tartsák be a szabályokat és óvatosan közlekedjenek. ^rdehesséf»ek9 Erősen dohányzó nőknél gyakoribb a koraszüíés A nyugat-német „Medizinisc­her Monatsspiegel” című orvosi lap közleménye szerint az erő­sen dohányos nőknél, akik napi egy csomag cigarettánál töboet szívnak, gyakoribb a koraszülés, mint a nemdohányzóknál. A lap adatai szerint a nemdohányzó nők 11 százalékánál, az erős do­hányosok 23 százalékánál fordul elő koraszülés. Tabletták — tabiettaszedés elíen Az angolok az elmúlt évben százmillió fontsterlinget költöt­tek különféle tablettákra, ame­lyeket álmatlanság, elhízás, ide­gesség, stb. ellen szednek. Dr. Wright londoni orvos kijelen­lurcscrságolE tette, hogy az állandó tabletta­szedés káros szenvedély, ame­lyet — speciális tabletták sze­désével lehet leküzdeni! Harc a Fiilöp-szigeteken a kolera ellen Diosdado Macapagal, a Fülöp- szigetek új elnöke nagyszabású kampányt indított a már eddig ezer emberéletet követelő fülöp- szigetd kolerajárvány leküzdésé­re. A fülöpszigeti egészségügyi miniszter javaslata nyomán az elnök elrendelte, hogy az or­szág különböző egészségügyi ha­tóságai erre a célra 146 000 pe- sot folyósítsanak. Ezenfelül 275 ezer pesot fordítanak kolera-el­lenes gyógyszerek behozatalára. A Fülöp-szigeteken a kolera- járvány vagy 34 tartományt és vagy 25 várost sújt Siet A TISZTÁSOM II. Elmondja egy pártmunkás M14"1"I' ■> **&+***• — Emberek, Maguk épp úgy indák, mint én, hogy do­log nélkül nem haladunk előbb­re. Ha azon leszünk, hogy mindent becsületesen elvégez­zünk, sikerül kijavítani a tava­lyi csorbát.., Mást nemigen mondtam. Fe­leslegesnek tartottam a vég­nélküli szószaporítást a kezded időkben. Biztosra vettem, hogy nem lesz könnyű rendes kerék­vágásba terelni a közös dolgait. Ahány ember, annyi féle gon­dolkodás, idegenkedés, bizal­matlanság egymás iránt... Ha­marosan bekövetkezett, amire számítottam. Elérkezett a tavaszi munkák végzésének ideje, s okulva az egy év előtti eseményeken, el­határoztuk, hogy családokra bontjuk fel a területet. Far­kas Jenő bácsival, az egyik brigádvézetövel a tehenészetet kerestük fel legelőször. Gondol­tam, itt is találkozni fogunk majd azzal az „érvvel”, hogy ha egyszer nagy táblákat csinál­tunk, miért szabdalnánk tel? Akárcsak máshol, Teremen is ebbe kapaszkodtak bele néhá­nyon. Volt ebben a kijelentés­ben egy jóadag gúny is, — nem bántam. Tudtam, hogy az ön­tudatos munka itt még nagyon gyerekcipőben jár. Az ö érde­kükben történik a felosztás, hogy nagyobb felelősséget érez­zétek önmaguk iránt. Uankomcs István kijelentésé­re nem számítottam: — Mi az, hogy családokra? 4 üt akarják, hogy ec asszony is dolgozzon? Ha én nem tu­dom az asszonyt elláttam, meg­ette a fene az egész szövetke­zésünket. Nem, ez nem holmi „ellensé­ges” hang volt, inkább dac, csakazértis. De nem rosszindu­latú. És ez már eredmény. Dan- kovics is megérti egyszer, hogy most még így kell... Majd ké­sőbb lehet másként. Meggyest, Múlik, Lebács, meg a többiek vállalkoztak: mérje­nek a családtagokra is kapáim valót. Ezzel megtört a jég. Hi­re ment a faluban, s végül még kevésnek is bizonyult a terület. DonkoVICS későn kapott észbe. Hoppon maradt, s akkor jött a vezetőséghez, mégiscsak furcsa, hogy ő... Hiszen jó, jó, nem ügy gondolta ö akkor... Legszívesebben nevetni szeret­tem volna. Néztem Datikovi- csot, és a tekintetén látni lehe­tett, hogy most esett át a tűz­keresztségen. „Protekciós alapon” juttatunk neki területet, amit egész esz­tendőn át művelhet, ahol be­csületes munkával megkereshe­Furc.«a protekció ti ■£ családja szükségletéi. Ezt a protekciós dolgot nem is kellene elmondanom: képzeljék, csűrlük-csavat\uk, kitől meny­nyi területet lehetne . lenyírni, hogy Dankov.csnak is legyen. Egyikőnk meg is jegyezte: mun­kalehetőségei „lop” a vezetőség az elkésettnek. Ez legyen a mi legnagyobb bűnünk — gondol­tam, s jólesell látni Dankovi- csot, amikor megnyugodva tá­vozott. A fiatal Méhész József bri­gádjánál nem volt probléma, maga bontotta le, trancsírozta szórt a területet. Mogyorósiék pedig minden érvet megcá­foltak: olajozott géphez hason­ló brigádjuk egy darabban is példásan ápolta a növényeket, minden munkát példamutatóan végzett el. Sárgaházán, az Abinyák bri­gád tagsága nehezen állt rá a felosztásra. Próbáltunk okosan beszélni az emberekkel, — ké- kedtek a szavainkban. Végül mégis mi győztünk. Sőt! Amikor eljött‘ az ékekapázás, a kapálás ideje, akár a madár­éul, úgy ellepték az emberek a határt. Benépesült a mező, szorgoskodó csoportok keze nyo­mán tisztult a gaztól a hatar. Én egy kétkerekű bricskán, máskor kerékpáron siettem ki a mezőre, az emberek közé, meglesni örömeiket, gondjaikat, segíteni. Talán soha nem felej­tem el Szabó nénit. Alighogy megérkeztem, jött, méltatlan­kodni, hogy úgy mozognak ezek a lovasok, mit a tetű, ő már nem győzi kivárni az ekekapá- zást. És a hatvan év körüli öreg­asszony beállt a feltöretlen táb­la végibe, erősen megszorította a kapa nyelét, s vágta a föl­det, borult két oldalra a gyom, s tisztult a sor, ahol elhaladt. Ekkor, de korábban is sokat gondolkoztam azon, baj van eb­ben a szövetkezetben a mun­kaerővel. A tagság 60—70 szá­zaléka nő, fiatal lány, — a munkabíró férfiak odavannak városon, készpénzt adó munka­helyeken. Hetenként, kétheten­ként járnak haza, larisznyázni, asszonyt ölelni, megtölteni * demizsont borral, s uccu visz- sza. A vonaton többször meg­figyeltem ezeket az „eldisszú- dáltakat”. Sokójuk elissza a fizetést, még többjük inkább vállalja a dupla fáradságot, a hosszú utazást, minthogy falu­jában keresné családja boldo­gulását. Csak közbevetőleg mon­dom el, hogy az ilyen embe­rekre jobban fel kellene ne­künk figyelni. Különösen ősz­szel, borforrás idején szembe­tűnő a viselkedésük. Hazajön­nek, megnézik a pohár fenekét, az úton vissza pedig folytatják a vedelést. Közben némelyikük ócsárolja a nagyüzemi gazdál­kodás létrehozásáért fáradozó- kat. Egy ízben feljegyeztem azt a nótát, amit az egyik ilyen ,,meglovasodott” komponált: „A téeszcsé elnöke, ha felül lovára. Kihajtat a cukorrépa táblára. Hátrateszi a kezét, azt a gyű­rűs két kezét, — Dolgozzatok az anyátok mindenét”. Tudom, egy ilyen „maszek dal” lényegében nem árt so­kat annak a szövetkezetnek». ahol igyekvő emberek, gazdat-í kodnak. Mégis bosszantó. Egye-l sek így akarják lejáratni azo­kat, akik szülőfalujuk sorsánakí jobbrafordulásáért küzdenekj De az élet időben rácáfol az ilyenekre: Teremen eközben\ már érezhetően csappantak aü gondok, nőtt a bizalom és at munkakedv a vezetők és eg»-1 más iránt. Jegyzi: Angyal Sáodne,

Next

/
Thumbnails
Contents